Csongrád Megyei Hirlap, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-01 / 51. szám
Kedd, 1960. március 1. Hruscsov és Szukarno aláírta a szovjet-indonéz közleményt Hruscsov szovjet miniszterelnök és Szukarno indonéz államelnök vasárnap aláírta a szovjet—indonéz közös közleményt, továbbá a gazdasági és a kulturális egyezményt. A kulturális egyezmény rámutat, hogy a szerződő felek a két országban érvényes törvények keretében, minden eszközzel erősíteni és fejleszteni fogják a kölcsönösen előnyös kulturális cserét. Lehetőségeikhez és szükségleteikhez képest, elősegítik az együttműködést, a tapasztalatcsere fejlődését a tudomány, a főiskolai oktatás, a népművelés, az egészségvédelem, az irodalom, a művészet és a sport vonalán. Mindkét fél kölcsönösségi alapon támogatni fogja a könyvek, a folyóiratok, a filmek és a rádióműsorok cseréjét. Lehetővé teszik a másik fél kormányai által megjelölt személyeknek, hogy tudományos, műszaki és ipari intézményekben, a saját állampolgárokkal azonos elbírálás mellett folytathassák tanulmányaikat Az egyezmény előirányozza a főiskolai tanárok kölcsönös meghívását, valamint tudományos és kulturális dolgozók kölcsönös felkérését előadások és előadássorozatok megtartására. A Reuter tudósítója általában megbízható indonéz körökből úgy értesült, hogy a Szovjetunió 250 millió dollár összegű hosszúlejáratú kölcsönt folyósít Indonéziának. Subandrio indonéz külügyminiszter újságíróknak kijelentette, hogy a szovjet kölcsönt acélipari üzemek, vegyipari, textilipari berendezések építésére, valamint a mezőgazdaság fejlesztésére fordítják. Hruscsov sajtóértekezlete Djakartában Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke hétfőn sajtóértekezletet tartott Djakartában. Kijelentette, hogy látogatása során fontos,, őszinte és igen hasznos beszélgetéseket folytatott az Indonéz Köztársaság elnökével és más államférfiakkal. Tárgyalásai felölelték a nemzetközi problémák széles körét, továbbá azt a kérdést, hogyan fejleszthetik tovább a Szovjetunió és Indonézia baráti kapcsolatait és együttműködését. A szovjet kormányfő nagy megelégedéssel nyilatkozott a tárgyalásokról és látogatásának eredményeiről. Megállapította, hogy a szovjet—indonéz közös nyilatkozat, a két ország gazdasági és kulturális együttműködéséről, valamint kulturális kapcsolatainak fejlesztéséről aláírt egyezmények olyan dokumentumok, amelyeket a kölcsönös megértés szelleme hat át és amelyek tág lehetőségeket nyitnak a Szovjetunió és Indonézia együttműködésére, a békés együttélés elvei, a népek közötti béke és barátság megszilárdítása alapján. — Véleményünk szerint a dokumentumok igen fontosak, mert előbbre viszik a népeknek a hidegháború megszüntetéséért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért folytatott harcát hangoztatta Hruscsov. Hruscsov rámutatott, hogy az európai gyarmatosítók tűzzel-vassal kényszerítették rá Ázsiára a civilizációjukat és századokon át akadályozták a leigázott népek fejlődését. — Ámde a gyarmatosító rendszer végéhez közeledik — folytatta. — Napjainkban a keleti országok, amelyekben a föld lakosságának nagy része él, tekintélyes helyet foglalnak el az emberiség ügyeiben, a világproblémák megoldásában, a világ sorsának eldöntésében. A jövőben a keleti népek szerepe állandóan fokozódni fog. E népek annál sikeresebben tölthetik be ezt a szerepet, minél gyorsabban szerzik meg a teljes politikai és gazdasági függetlenséget, rakják le országuk gyors gazdasági és kulturális fellendülésének alapját. A Szovjetuniónak a keleti országokkal kapcsolatos külpolitikájáról szólva Hruscsov kijelentette: — Célunk a legszélesebb együttműködés, önzetlen gazdasági segítséget nyújtunk ezeknek az országoknak. A gazdasági, kulturális és egyéb együttműködés, amelyet a Szovjetunió az ázsiai országokkal megteremt, elősegíti, hogy normális kapcsolatok alakuljanak ki az államok között és megszilárduljon a béke. Nemzetközi téren ez a Szovjetunió fő célja. Más célja nincs és nem is volt. A Szovjetunió gazdasági és technikai segélyprogramja egyre nagyobb elismerésre talál — folytatta Hruscsov. — Országunk e téren egyre nagyobb lehetőségekkel rendelkezik. A szovjet kormányfő példaként említette a nagy ipari vállalatok építésében Indonéziának nyújtandó szovjet segítséget, továbbá az Indiában szovjet segítséggel épülő nagy ipari vállalatokat. Kijelentette, hogy a Szovjetunió más országoknak is nyújt ugyanilyen baráti segítséget. — őszintén segíteni akarjuk a gazdasági fejlődésben elmaradott országokat — folytatta —, meg akarjuk szüntetni a gyarmatosító rendszer súlyos örökségét, meg akarjuk teremteni a szóban forgó országok gyors gazdasági és kulturális felemelkedésének feltételeit. A Szovjetunió kedvezményes feltételekkel nyújtott hiteleinek az a célja, hogy a szóban forgó országok rendelkezésére bocsássa az eszközöket gazdaságuk elsőrendű jelentőségű, kulcsfontosságú objektumainak megteremtéséhez. Hruscsov ezután korunk legfontosabb problémájáról , a hosszú és tartós béke biztosításáról, a fegyver nélküli, feszültség nélküli béke megteremtéséről, egy háborúk nélküli világ létrehozásáról szólva kijelentette, hogy e kérdés megoldásának kulcsa: az általános és teljes leszerelési program megvalósítása. Rámutatott, hogy 1959 enyhülést hozott a nemzetközi helyzetben, majd befejezésül kijelentette:" 1960 jó előjelekkel kezdődik. Kitűztük a nagyhatalmak kormányfőinek találkozóját. Mint a tapasztalat bizonyítja, sok függ a vezető államférfiak személyes találkozóitól, kapcsolataitól. A Szovjetunió szívesen vesz részt az ilyen találkozókon és tart ilyen kapcsolatokat, mert célja világos: el akarja érni, hogy hosszú és tartós béke legyen a földön, megszűnjék egy új háború kitörésének a veszélye. A szovjet kormányfő végül válaszolt a tudósítók kérdéseire. A szovjet minisztertanács elnöke kíséretével együtt tizenkét napos indonéziai tartózkodás után elutazik az országból, rövid időre megszakítja útját Indiában, majd hivatalos látogatásra Afganisztánba utazik, s onnan tér vissza a Szovjetunióba. Meghalt a hetvennégy zwckaui bányász Zwickau (AÜN). A zwickaui bányaszerencsétlenség mentési munkálatainak irányítására alakult kormánybizottság vasárnap közleményt adott ki. E szerint a mentőcsapatok vasárnapra virradó éjjel oly erős tűzfészekbe ütköztek, amely teljesen lehetetlenné teszi a mentési munkálatok folytatását. A bizottság, miután megvitatta a helyzetet az NDK bányamentési szolgálatával és a legismertebb szakemberekkel, arra a következtetésre jutott, hogy a tűz méretei és időtartama következtében a vágatokban maradt hetvennégy bányász életét vesztette. Glezosz levele a jóakarata emberekhez Athén. Az Avgi vasárnapi számában közli azt a levelet, amelyet Manolisz Glezosz intézett a világ jóakarata embereihez. Glezoszt március 12-én állítják a fellebbvítet bíróság elé. A görög nép nemzeti hőse levelében megállapítja, hogy még fanatikus ellenfelei sem hisznek a kémkedés vádjában. Most azonban nem is rólunk, vádlottakról van ... — szó, hanem a demokráciáról, és Görögországról, amely a demokrácia bölcsője volt — írja. Glezosz elmondja, hogy 2300 antifasiszta hazafi már tizenöt éve börtönben sínylődik. Több száz demokratát bírói ítélet nélkül 10—15 éve koncentrációs táborban tartanak, több ezer más állampolgárt pedig megfosztanak a boldogulás és a munka lehetőségétől. A kommunista párt azonban tizenhárom éve törvényen kívül van, s a legerősebb parlamenti ellenzéki pártot, az EDA-t féktelenül üldözik. Befejezésül Gleross felhívja a világ közvéleményét: tiltakozzék az ő és Vádlottársai ellen hozott ítélet, valamint a 375. számú törvény ellen, továbbá követelje, hogy hatálytalanítsák a polgárháborús évek valamennyi rendkívüli törvényét. Részleges árlaszdítás a Szovjetunióban Moszkva (TASZSZ). Márcus elsejétől leszállítják a Szovjetunióban számos közszükségleti cikk állami kiskereskedelmi árát. E cikkek között szerepelnek bizonyos fényképezőgép-típusok, villamos varrógépek, bizonyos prémfajták, selyemszövetek,rádió-vevőkészülékek, töltőtollak, vadászfegyverek, borotvapengék, konzervek. AzAIV-T-Mi-tár emléke körülbelül 30 százalék. A március elsejei árleszállítás névén a Szovjetunió lakossága egy év alatt körülbelül 2,5 milliárd rubelt takarít meg. 2 Csou En-laj áprilisban Indiába látogat Nehru örömmel várja a kínai miniszterelnököt Peking, febr. 28. (TASZSZ) Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke február 26-án levelet intézett Nehru indiai miniszterelnökhöz. Csou En-laj levelében a többi között ezt írja: A Kínai Népköztársaság kormánya változatlanul azt tartja, hogy Kína és India népeinek barátsága örök, s hogy a két ország közti határvitákat baráti és békés úton kell és lehet megoldani; továbbá, hogy a két országnak semmi esetre sem szabad gyengítenie a határvita békés megoldására irányuló közös törekvését, ha ideiglenes véleményeltérések támadnak, vagy néhány szerencsétlen és váratlan incidens történik. A kínai kormány ezért pozitíven ítéli meg az ilyen rendeltetésű találkozót. Nagyon szeretném látni — hangsúlyozta Csou En-laj —, hogy az országaink kapcsolatait beárnyékoló felhőket közös erőfeszítéseink szétoszlatják, ennek eredményeképpen országaink sok évszázados baráti kapcsolatai erősödnek és fejlődnek. Állami ügyekkel kapcsolatos okokból — írja Csou Enlaj - ez év áprilisában érkezhetem az önök országába. A konkrét időpontot diplomáciai úton lehetne összehangolni. Uj Delhi (AFP): Nehru indiai miniszterelnök hétfőn reggel a parlamentben kije- j lentette, nagyon örül, hogy Csou En-laj elfogadta meghívását és Uj Delhibe látogat. Nehru közölte azt is, beleegyezik Csou En-lannal, abba a javaslatába, hogy találkozásukra áprilisban kerrüljön sor. A Maros menti újburgonya termesztéséről AZOK A MARÓIAK, magyarcsanádiak, epátfalviak, akik a Maroson túli (Nagyszélymiklós, Őscsanád stb.) községek többnyire sváb lakóitól átvették a burgonyának kasokban történő hajtatását, talán nea is látták előre, milyen kiterjedt kultúrának vetik meg az alapját, írtak pedig akkor 1860— 1860-et. Igen sok fiatal, életerős ember faluról falura vándorolt, hogy tapasztalatokat gyűjtsön, tamiljain az ottani módosabb lakosoktól, így kerültek el azokba a falvakba, ahol a Béccsel szoros kapcsolatot tartó sváb lakosok már szereztek olyan korai fajtájú burgonyát, melyet, ha korán tavasszal hajtatva elültetnek, már május végén termést ad. A korai termést igen jól megfizették a bécsiek. A korán felszabaduló területet ezután beültették ma a növénnyel, elsősorban káposztával, paprikával, vagy éppen kukoricával és így ugyanazon területről két termést tudtak levenni. Tehát áthozták a vetőgumót a Maroson inneni községekbe is. Az újburgonyával beültetett terület Makó környékén nem haladta meg a 30--40 holdat, de mint igen jól jövedelmező termelési ág, a termelők körében gyorsan népszerűvé vált. Az első világháborút megelőző években már 300—400 katasztrális holdra tehető az új burgerinyával beültetett terület, napjainkban pedig a vöröshagymát megközelítve, eléri a 4000—1500 holdat. A BURGONYATERMÉS általában nemcsak a talajtól függ, hanem az időjárási tényezőktől is, talán jobban, mint más növényféleség. A mi vidékünk a burgonyatermesztés szemszögéből nézve leromlásos vidék, ugyanis a burgonya jó fejlődéséhez és termesztéséhez a megfelelő hőmérséklet mellett bő eső, páratelt levegő és laza szerkezetű, enyhén, savanyú, kénhatású talaj szükséges. Itt ezek a tényezők meglehetősen hiányosak, s így ennek kihatásaképpen vírussal könnyen fertőződik, a termés csökken, majd a különböző betegségek gyors terjedése miatt a vetőgumó ültetésre alkalmatlanná válik. Ezért azt időnként ki kell cserélni olyan helyen termesztett burgonyával, ahol a termesztésnek az optimális körülményei megvannak. Hazánkban a felszabadulás előtti idők gazdaságpolitikája következtében a burgonyanemesítés nagyon gyenge lábon állott — így elsősorban az ausztriai, úgynevezett stockeraui korai rózsaburgonyára voltak utalva, amely alapja volt később az itthoni fajták kialakításának. Az első világháború utáni években hazánkban is nagyobb arányban indult meg a burgonya nemesítése. Eszenyi Jenő elsősorban a dögös rózsa előállításával, majd Németh Viktor kinti rózsaburgonyájával komoly eredményt ért el, s ezek a fajták a Makó környéki újburgonya-termelők céljainak is igen jól megfeleltek. A fenti korai és rózsa jellegű burgonyák mind exportcélra, mind belföldi fogyasztásra kiválóan megfeleltek, azonban az állam nem támogatta kellően a magánnemesítőket és a nemesítő telepek rövid működés után megszűntek. Néhány éves működésük alatt állították elő a fenti fajtákon kívül még az úgynevezett bernencei és javított, stockeraui rózsákat. Ezek a rózsafajű burgonyák az alapjai még mindig a Makó vidéki burgonyatermesztésnek. A KOMOLY nemesítési munka tulajdonképpen a felszabadulás után indult meg, azonban rövid idő alatt nem lehetett minden problémát megoldani. Ki keltene ‘««101111 a leromlott, gyenes, termőképességű vetőburgomyáiokat olyan fajtára, amely a korai burgonya minden termesztési követelményének megfelel. ötletszerű, nem megalapozott, de a célnak sem megfelelő csereakciók már történtek ugyan, ezek azonban csak rontották a már kialakult, tájjellegű vetőburgonya-állományt. A korai és primőrárunak elsősorban fehér húsú burgonya felel meg, nem jó erre a célra az Ackersegen, de nem felel meg a Volán és a Mitterfrühe burgonya sem. Mert amellett, hogy ez nem korai, sárga húsú, s ezt primőráruként külföldön sem kedvelik. Pedig az eddig lefolyt csereakciók során ilyen és hasonló burgonya érkezett azokba a községekbe, ahol korai burgonya termesztésével foglalkoznak. Az itteni termesztési célnak megfelelő tátessta burgonyát kell előállítani. Az országban ez a vidék szállítja legkorábban az újburgonyát a piacra, így azokból a fajtákból kell kiindulni, amelyeket már itt termesztenek és amelyek minden követelménynek jól megfelelnek. A félérett burgonya a felszedés után — különösen a nem megfelelő fajta — gyorsan színeződik, a héja csenerepedezik, egyszóval értékesítésre alkalmatlanná válik, de a kialakult, makói táljellegű burgonya mindezektől a nemkívánatos tényezőktől mentes, azonban a leromlást, illetve annak további menetét meg kell akadályozni, a tételeket nemesítés útján fel kell frissíteni. Hazánkban — amint azt már említettem igen fellendült a burgonyanemesítés és a felszabadulás óta több kiváló fajtát állítottak elő, elsősorban Kisvárdán. Azonban az eddiszi fajták közül egyik sem felelt meg az itteni speciális körülményeknek, bár mint étkezési burgonyák , kifogástalanok, a terméseredményeik igen jók. Ezekkel a kisvárdai barkonya fajaikkal is történtek egyéni kezdeményezések, azonban minden jó tulajdonságuk mellett az a tapasztalat, hogy egyrészt későbben szedhető, másrészt pedig nem bírják kellően e gyakran igen hosszú szállításokat, népgazdasági szemPONTBÓL nem közömbös a Makó tájjellegű újburgonyatermesztés kifejlesztene. Akkor, amikor a makói járás községeiből májusban és júniusban 400—430 vagon újburgonya kerül elszállításra és ennek a nagyobbik hányada export, ami valutát jelent. Érdemes ezt a kérdést közelebbről is megvizsgálni és legalább olyan támogatásban részesíteni, mint amilyen támogatást a vöröshagyma kap. Mezőgazdaságunk rövid időn belül szocialista útra tér. Amár működő termelőszövetkezetek egy része foglalkozik ugyan újburgonya-termeszttssel, a csnban még mindig sem kellő mértékben. . A koraiburgonya termesztésének gépesítése, illetve a termesztés agrotechnikája sem tekinthető megoldott kérdéznek. A hajdani kosaras hajlataitól a napjainkban alkalmazott ládái, hajtatásig igen rövid az út Termelőink éppen úgy a lakásaikban, vagy az ' istálló' bakn helyezik el a hajtató ládáikat, mint egy évszázaddal ezelőtt. Olyan nagyüzemi megoldás még nem született, hogy korszerű, fűtéssel és megfelelő világítással berendezett hajtató helyiséget építettek volna. Ezt a helyiséget a hajtatás megkezdéséig akár dughagymaszárfzsisra is fel lehet használni. A talaj kérdésével kapcsolatban nem mondhatjuk azt, hogy a burgonya a talajjal szemben nem igényes, de a korán kikerülő újburgonya elég jól díszült a jól trágyázott, középkötött talajban is. Vetőburgonya termesztésénél más a követelmény. Az újburgonya-termelők a vetőgumó-előállítást rendszerint a lazább és páratevebb Maros menti részeken végzik. ÖRVENDETES, hogy egyre több községben foglalkoznak ezzel a jól jövedelmező termesztési ággal, mert míg kezdetben főleg Apétfalván, Magyarcsanádon, Kiszomboron termesztettek újburgonyát, addig ma már Makón, Földeákon, Királyhegyesen, de újabban Küvegyen, sőt Ambrózfalván is sokan foglalkoznak ezzel. Ilyen módon igen melgnövekedett a beültetett terület, de ugyanakkor fokozódott a jó korai Vetogumó iránti igény is. Hisszük, hogy az illetékesek meglátják a problémákat és segítenek is azokon. Nagyon kívánatos lenné, hogy a ■ makói járás községeiben jelenleg termelt 25—30 fajta helyett egyöntetű vetőalap álljon a termelők rendelkezésére. A perspektíva szép, érdemes érte dolgozni, faradozM. Suites János