Csongrád Megyei Hirlap, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-01 / 128. szám

Mit ízesítésnek ternén a Kutasi úti Állami Gazdaságban? A Kutasi úti Állami Gaz­daság dolgozói hazánk fel­­szabadulásának 15. évfordu­lójára éves vállalást tettek, amely szerint a növényzej- Az állattenyésztés fő ága­zatainál pedig így alakult vállalásuk: az itatásos borjúnevelés­nél 2912, a bárányszaporu­lat és bárányválasztó súly­emelkedésénél 55 080, a nö­­vendéknaarhák súlygyarapo­dásánál 158 746, a növen­dékcsibék gyarapodásánál 38 043, a keltetési terv túl­teljesítésénél 49 980, míg a keltetési százalék kihaszná­lásánál pedig 30 549 forint értékűt termelnek terven felül. Az állattenyésztési rész vállalása tehát össze­sen 335 310 forint. No igen, egyelőre ez még csak a vállalás, de már most látni lehet, hogy a Kutasi úti emberek teljesí­teni is tudják ezt. A nö­vénytermelésnél majd ősz­szel, a termékek betakart­mesztésből és az állatte­nyésztésből összesen 475 100 forintot termelnek terven felül. Méghozzá a követke­zőképpen:­tása után lehet lemérni , pontosan, mennyiben tet­tek eleget felajánlásuknak. Az azonban tény, hogy ide­jében befejezték a növény­ápolást — kivétel a kuko­rica kézi kapálása —, s ebből aztán, valamint az őszi kalászosok jelenlegi ál­lapotából következtetni le­het arra, hogy ha valami elemi csapás nem jön köz­be, akkor a vállalt termés­átlagot nemhogy teljesítik, de felül is múlják az őszi búzánál 0,5, az őszi árpánál 1,5 és a kukoricánál 3—4 mázsával. Ha az állattenyésztési részt vizsgáljuk, ott már konkrét eredmények igazol­ják, hogy nem vallanak szégyent a vállalással. A te­henészetben a Jámbor-bri­gád célul tűzte maga elé, hogy elnyeri a »szocialista brigád« címet, de emellett az állattenyésztés más ágai­ban is igen lelkiismeretesen dolgoznak az emberek, így aztán nem csoda, hogy az itatásos borjúnevelésnél egy borjúnál egy hónap alatt a tervezett 26 kilogramm he­lyett 32,09 kilogramm súly­gyarapodást értek el, ami 123,4 százaléknak felel meg, vagy a hízómarháknál a ránevelés 110­­százalékos, a növendékmarháknál pedig 112,8 százalékos. Ezek tehát a bizonyítékai a terven felüli vállalások teljesítésének. Az említett vállalás mel­lett azonban még egy újabb­ról is kell beszélnünk, ame­lyet ezen a héten dolgoztak ki és fogadtak el az állami gazdaságban. E szerint az évi költségcsökkentésnél­­évmillió 266 ezer forintot takarítanak meg. Ezt az újabb — ugyancsak terven felüli — vállalásukat úgy akarják a gazdaságban tel­jesíteni, hogy az évi költ­ségvetésükből ennyivel ke­vesebbet használnak fel, így az anyagfelhasználásnál ösz­­szesen 743 ezer forinttal, a közterheknél összesen 50 ezer forinttal, a segédüzemi szolgáltatásoknál pedig 200 ezer forinttal kevesebbet. Ehhez hozzájön még, hogy a munkabérek felhasználá­sában a helyes­ munkaszer­vezéssel 273 ezer forint megtakarítást érnek el. Vagyis, ha a két terven fe­lüli vállalást összevetjük, akkor látható, hogy a Ku­tasi úti Állami Gazdaság­ban az idén egymillió 741 ezer 100 forintot teljesíte­nek. Nagyon szép vállalás ez! Hátha még hozzátesz­­szük azt is, hogy a terve­zett évi nyereségük egymil­lió 541 ezer forint összegezve: a Kutasi úti Állami Gazdaságban az 1960-as évben az összes ter­vezett és vállalt eredmény­javulás 3 millió 282 ezer 100 forint. Ha ezt összehasonlít­juk a tavalyi eredményja­vulással,­ a 932 ezer forint­tal, ak­kor világosan kitűnik, milyen nagy akarással és lendülettel láttak ebben az évben munkához a Kutasi útiak. Persze mindenkinek személyes ügye, hogy az idei eredményjavulást meg­valósítsák, mert ettől füg­gően kapják a nyereségré­szesedést. Tavaly a 932 ezer forintos eredményjavulás után az állami gazdaságban 127 ezer forintot fizettek ki nyereségrészesedésként a dolgozóknak, ami csupán 7 napi keresetüknek felelt, meg. Ebben az évben a kal­ ,­kulálások alapján, ameny­­nyiben a felsoroltakat tel­jesítik — márpedig teljesí­tik — minden dolgozó 13— 14 napi fizetésének megfel­­­­elő részesedést kan. Hát ezekért dolgoznak­­ most a Kutasi úti embe­rek . i.­­ Lukács Imre I Növénytermesztésben termésátlag, kát. hold/mázsa évi terv vállalás forintérték Őszi búza 14 14,5 18 631,29 Ft. Őszi árpa 15,5 16,5 9 971,95 Ft Tavaszi árpa 12 1 3 1 505,20 Ft Kukorica (májusi morzsolt) 16 20 95 022,20 Ft Cukorrépa 150 160 12 258,40 Bt Kender 29 35 2 402 50 Ft. Összesen: 139 791,54 Ft Két kiváló földművesszövetkezeti dolgozó A napokban tartott MÉ­SZÖV igazgatósági ülésen két dolgozónak adták át a SZÖVOSZ kitüntető jelvé­nyét: Fugel Károly MÉSZÖV felügyelő bizottsági tag, a mórahalmi földművesszövet­kezet alapító tagja, a kiske­reskedelmi és vendéglátó­ipari üzemágnak nyújtott segítségéért, valamint a tár­sadalmi munkák kitűnő megszervezéséért. Halász Mi­hály, a szentesi földműves­szövetkezet igazgatósági el­nöke a földművesszövetke­zeti mozgalomban végzett 10 éves eredményes munkájá­ért a »­Földművesszövetkezet Kiváló Dolgozója« című jel­vényt kapta meg. (-«-) szilárd békekilátások engedett volna az USA zsarolásának és beleegyezne az amerikai agresszív politi­ka­­törvényesítésébe«. Ezt nem tehette a Szovjetunió, mert békepolitikája, sőt az egész békeszerető emberiség erőfeszítése arra irányul, hogy visszaszorítsa, meg­szüntesse a kapitalista hatalmak politi­kájának azokat a vonásait, amelyek sér­tik más országok szuverenitását és el­mérgesítik az országok közötti kapcsola­tokat.Ezért mondhatjuk azt, hogy a Szov­jetunió s a szocialista tábor országainak külpolitikai céljai nem változtak meg. Békepolitikánk világos: a háború, elkerü­lése a békés egymás mellett élés meg­valósításával. Ehhez azonban meg­ kell szüntetni az imperialista hatalmak poli­tikájának a hidegháborúból ittmaradt eszközeit és módszereit. A Szovjetunió és a szocialista országok eddig is ezért küz­döttek. Most csak annyi a különbség, hogy a feltételek bizonyos fokig megvál­toztak.­ Az eddigi időszakban a Szovjet­unió amellett, hogy határozottan kiállt a Szovjetunió és a szocialista tábor védel­me mellett, s fellépett az imperialista provokációk ellen, baráti látogatások, tárgyalások útján vélte elérhetőnek a bé­két veszélyeztető hidegháborús politika visszaszorítását. A május elsejei kémre­pülőgép lelövése után kitűnt, hogy na­gyobb a hidegháborús körök befolyása Amerikában, mint azelőtt hinni lehetett A Szovjetunió kénytelen volt tehát tel­jes, határozottsággal bebizonyítani a nyu­gati hatalmak előtt: nem tűr semmiféle olyan agresszív provokációt, amely a sa­ját, vagy bármely szocialista ország szu­verenitását megsértené, vagy amely az imperialista nyomás eszköze lenne. Többször hangoztattuk, hogy a Szovjet­unió katonai fölényre tett szert az impe­rialista táborral szemben. Most bebizo­nyosodott, hogy teljes ez a fölény. Volt idő, amikor a Szovjetunió nem tudta le­lőni a nagy magasságban repülő ameri­kai kémrepülőgépeket. Most már ez is a múlté! A Szovjetunió kénytelen volt ér­vényesíteni katonai fölényét — az ameri­kai nyomás, az imperialista zsarolás el-­­ hárítása érdekében! Ezzel a Szovjetunió a bék­e érdekeit szolgálta, mert a hideg­­háborús politikának a nemzetközi jog­rendet semmibevevő módszerei képezik a békés egymás mellett élés megvalósításá­nak legfőbb akadályait. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Szovjetunió — éppen katonai fölénye nyomán — jogtalan elő­nyökhöz akar jutni, vagy lemond a nem­zetközi problémák békés tárgyalások út­ján való megoldásáról. Az egész világ közvéleménye el­ismeri a szovjet lépések teljes jogosságát s ezzel minden egyszerű ember is tisztá­ban van. Hiszen még az analfabéták is tudják, hogy nem szovjet repülőgép sér­tette meg Amerika légiterét, nem, szov­jet támaszpontok vannak az USA körül, s nem a Szovjetunió az, amely semmibe­veszi a más országok, főleg a kis népek szuverenitását. A Szovjetunió továbbra is tárgyalásokra törekszik. Megértést, tü­relmet tanúsít pl. a német békeszerződés kérdésében, s a nyugat-berlini probléma megoldásában, bízik abban, hogy Ameri­kában mindinkább a józanabb vélemé­nyek kerekednek felül s nem­­zárja el eleve az Amerikával való tárgyalások út­ját sem. Erről a jószándékról, s magas­fokú felelősségtudatról meggyőződhettünk Hruscsov elvtárs szombati beszédének olvasásakor is. Ma Hiúza nemzetközi események ala­kulására legdöntőbb hatással a szocialis­ta tábor, s a világ békeszerető népei van­nak. Ezek hatalmas erőt képviselnek a világon, s mivel pedig békét, egyenran­gú tárgyalásokat akarnak, s minden mó­don a hidegháború feléledése ellen küz­denek, biztosak lehetünk abban, hogy nem a felélénkülő hidegháború, hanem kellő erőfeszítéseink ny­omán a béke, a békés fejlődés kilátásai nyílnak meg előt­tünk. Mégpedig a szilárd béke, szilárd békés fejlődés és­ együttműködés kilátá­sai, mert a Szovjetunió, a szocialista tá­bor hatalmas csapásokat mért és mér a nemzetközi együttműködést veszélyeztető amerikai imperialista s hidegháborús módszerekre. Tamasi Mihály 3 S­zerda­, 1960 fdstas 1. Megyénk országgyűlési képviselőcsoportja pénteken Szegeden ülésezik A Csongrád megyei országgyűlési képvi­selők csoportja június 3-án, pénteken délelőtt 10 órakor ülésezik. A képvise­lőcsoport ez alkalommal Szegeden, a Ha­zafias Népfront városi bizottságának he­lyiségében (Vörösmarty utca 7) tartja ülését. Megyénk iparának helyzetéről, s a második ötéves tervre való felkészülésről Kovács Imre, a megyei tanács v­ tv-el­nökhelyettese számol be a képviselőcso­port ülésén. Beszámolók hangzanak el megyénk kiskereskedelmi helyzetéről, to­vábbá a városi lakosság zöldség- és gyü­­mölcsellátásáról is. Előadók: Deák Fe­renc, a megyei tanács v. b. kereskedelmi osztályának vezetője, továbbá Regőczi István, a MÉK megyei központjának igaz­gatója. Három lány­­ az uraföldön A nap elbújt az ólomszür­ke felhőgomolyagban. Az i­ő elszomorodott. Hőség már nem volt, egy kis szél kerekedett és fel-felkapkod­ta a lányok szoknyáját. A piros baboskendők is úgy lobogtak a kócos fejeken, mint kicsike zászlócskák. Csak három lány volt a munkacsapatban: Molnár Erzsi, Bíró Etelka és Bíró Lidia. Külsőre semmi ha­sonlóság nem volt a három lányon. A hajuk, az arcuk, de még a ruhájuk is külön­bözött. Molnár Erzsi vékony, karcsú lányka, kerek arcán szinte virít elénk, mosolygós kék szeme. Orra kicsi, a szá­ja is. A haja szőke. De nem az a világos szőke, amelyen a napfény is megtörik, ha­nem kissé barnás, amolyan mandulaszínű. A Bíró-lá­nyok testvérek. Az egyik na­gyon szőke, a másik pedig olyan mint az érett geszte­nye. Az arca, a haja és a szeme is barna. Szinte sötét­barna. De kedves mind a három lány és abban is egy­formák, hogy nagyon szeret­nek dolgozni. Kezük alatt szinte ég a munka. Az eső már csapkodott, nagy csep­pek hullottak alá a vastag felhőkből, de ők fel sem néztek, s amikor az arra ko­csizó Nagy János brigádve­zető megkérdezte tőlük, hogy nem félnek-e, azt felelték: nem cukorból vannak. A ruhájuk teleivódott vízzel, odatapadt a hátuk­hoz, de ők csak kapáltak. — Menjünk be lányok — szólt rájuk egy menyecske. — A ruha ott van a tábla szélén, az is megázik, meg mi is. —­ Nem megyünk, had es­sen — nevettek a lányok és kapálták az uborkát tovább. Nagy kedvvel, nagy akarat­tal dolgoztak, még buzdítot­ták is az asszonyokat, hogy: — Csak gyertek ki a dűlő­­útig. Mit féltek! Persze azok sem féltek. A termelőszövetkezetek tagjai nem félnek az esőtől, csak hát úgy vannak vele, hogy­ha nem muszály, nem áznak meg. De mert a lányok csak kapáltak rendületlenül, nem mentek el ők sem. Így az­tán mindenki maradt, csak az eső ment el. Ahogy mondták: — lehúzta a Ma­ros ... Pedig jó lett volna,­ ha az uborka megázik. A fekete kiszombori föld rémisztően kemény. — No de majd ideszokik az egyszer — mármint az eső — beszélték a lányok. Úgy gondolják ugyanis, hogy nem mindegy, mennyit ke­resnek az idén a közösben. Ha jó termés lesz, nagyobb jövedelemre számíthatnak- Molnár Erzsi a tavalyi esz­tendőben 250 munkaegysé­get dolgozott le. Körülbelül tízezer forintot keresett. Az idén többet akar teljesíteni. Legalább annyit, hogy havi átlagkeresete elérje az 1000 —1200 forintot. A Bíró­ lányok első évesek. A tavasszal léptek be, édes­apjukkal együtt a makói Le­nin Termelőszövetkezetbe. De amióta beléptek, állan­dóan munkában vannak. Ki­válóan értenek az uborka­termeléshez. Talán azt­­ is el lehet róluk mondani, hogy szakemberek, kicsi koruk óta megismerték­­ annak min­den csúnját-binját. Tavaly még egyénileg gazdálkodtak, de másfél hold uborkát ter­meltek. Sikerült is a termés, az uborka jó jövedelmezett. Etelkának az a véleménye, hogy a termelőszövetkezet táblájából még jobb termés várható. A mag szépen ki­kelt, a fészkek 95 százaléka zöldell. — Ez ritka eset, én tu­dom, én uborkatermelő va­gyok — mondta Etelka. Szürke szemében büszke mosoly csillogott, s amikor az asszonyok kételkedni mertek szavában, így erősí­tette meg állítását. — Hat hét múlva úgy szedjük az uborkát, mint ahogy most kapáljuk. Meg fogjátok látni... Ezt aztán elfogadták, mert július elején a száraz időben is van már uborkatermés. De Lídia, a testvére ezt na­gyon későnek találta. — Hat hét múlva? Ara­táskor már kell uborkának lenni! Kell bizony. Aratáskor uborkasalátát is esznek az aratók... — bernula — ! Párthírek záróünnepséget tartanak, amikor is értékelik az el­múlt oktatási év eredmé­nyeit, hibáit és megjutal­­­mazzák emléklappal, köny­vekkel a legjobb propagan­­­distákat. Vásárhelyen már­­Sor került erre és a városi pártbizottság kiosztotta az­­MSZMP Csongrád megyei­­bizottságának emléklapjait. . A közeljövőben mindegyik városban és járásban sor kerül az emléklapok kiosz­tására. Körülbelül 1000—1100 propagandista kapja meg a kis emléklapocskát, amely­ben a megyei pártbizottság köszönetét fejezi ki az 1959/ 60. évben végzett eredmé­nyes propagandamunkáért. Azokra a helyekre, ahol már megtörtént a záróün­nepség, postán küldik ki a propagandista elvtársaknak az emléklapokat. * Tegnap délután Szegeden a Kálvin téri pártházban az MSZMP Csongrád megyei bizottsága tanácskozásra hív­ta, össze a megyei politikai akadémia előadóit. A ta­nácskozás során Siklós Já­nos elvtárs, a megyei párt­­bizottság titkára tartott tá­jékozta­tót a megyei politi­kai akadémia 1950—60-as évi tapasztalatairól. Az elő­adókat a tanácskozás után a megyei pártbizottság ven­dégül látta. Minden pártoktatási év befejezésekor a városok és járások propagandistái Csongrádi képzőművészek kiállítása Számra nézve kevés anyag, de igényes képek szerepel­tek a csongrádi képzőművé­szek új tárlatán. Hat csong­rádi képzőművész állította ki ezúttal legsikerültebb al­kotásait. A képeket nézve a szemlélőnek az a benyomá­sa, hogy képzőművészeink egyre fejlődnek, izmosodnak. Az alkotók témáikat legin­kább a való életből merítik: képeiken sokszor szerepel az alkotó ember. A kiállításnak sok látoga­tója volt. Ezt a tényt öröm­mel kell elkönyvelni. So­kan ötször-hatszor is végig­nézték a kiállított kép­eket, gyönyörködtek benne, ízlel­gették, kortyolgatták színeit, varázsait. Viszont az már szomorúbb dolog, hogy kép­vásárló alig akadt, még a közületek, intézmények kö­zül is, noha az elismerést akkor adjuk meg művé­szeinknek, ha alkotásaikat meg is vásároljuk. Nehéz lenne eldönteni, a tárlat hat képzőművésze kö­zül kinek a­ kép­ei a legjob­bak. Stéhlik Lajos »Nyári napnak alkonyulatánál« cí­mű képe sok néző tetszését nyerte meg. Művészi kifeje­ző erő sugárzik a »Tisza- Part«, a »Bazsarózsák« és a »Virágcsendélet« képeiből is. Bagossy Gábor finom szín­árnyalatú vásznai eredetiek. Legszebb festménye a »Lá­nyok«. Ebben különös zenei harmónia van. Az »Erké­lyen« című is megnyerő. Ki­fejező az »Ártér« és szín­­gazdagságával pompás a »Dáliák«. Feltűnést és nagy elisme­rést váltottak ki a fiatal, tehetséges Z­ombori László figurális alkotásai. Fő témá­ja mindig az ember és a munka. Alkotásaira már szegedi kiállításon is felfi­gyeltek. »Belépés a tsz-be«, »Pihenő munkás«, »Cigaret­taszünet«, »Faültető, lányok«, »Portré« — mind-mind gaz­dag mondanivalójával, szí­neivel hat a szemlélőre. Palásti Pál neve már ré­gebben közismert a csongrá­diak előtt. Új alkotásaiban szintén eredetit mutat be. Kifejező erejével hat a »Gyermekjátszótér«, »Vízpar­ti fák«, »Háztetők« és a »Válykostelep« című képrér. Utóbbi kettő már budapesti kiállításon is részt vett. Rostáné P­app Piroska gazdag színárnyalatokkal raj­zolt képei szintén emelik a kiállítás színvonalát. Egyik legszebb képje a »Ruhaszá­rítás«, mely hűen ábrázolja az­­ ősi csongrádi belváros ar­culatát. »Alkony a Bökény­­ben« című festményéből a föld szeretetének megének­­lése árad. Igen eredeti még a »Bözsike« című portréja, a különösen hat , a »Horgá­szok«. Percze Mihály is, mint legtöbb képzőművészünk, tö­rekedik az újszerűséget meg­mutatni képiésben. Elevensé­gével hat a »Közös munka«, az »Esti szürkület« és a »Dunántúli táj« című képiő. A Stehlik Lajos által ve­zetett képzőművészeti szak­kör haladó tagjainak is lá­tunk egy-egy jó alkotását a kiállításon. Dinnyéssé Kár­páti Zsuzsa »Tájkép« grafit­rajza, Huba Ilona »Ülő lány« és Forgó Zsuzsa »»Leányfej« című képe a leg­­sikerültebb. (várkonyi) ÍSzínes kreppnylon harisnyanadrág gyártsát ! kezdték meg Hódmezővásárhelyen ! A Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyár műszaki dolgozói f újfajta gyermekruházati cikk, a kreppnylon harisnyanadrág gyártási módját kísérletezték ki. Ny­omfonalból a­­ kreppnylon harisnyákhoz hasonlóan készül az új cikk, az-­­ val a különbséggel, hogy a nadrággal kötik egybe, s így a­­ gyermekek felső ruhaként használhatják. Próbaképpen a több mint félezer színes, enciánkék, piros és más színár­­­­nyalatú gyermek harisnyanadrágot készítettek a kereskede­lemnek bemutatási célra. Ha a vásárlók megkedvelik, el­­­­kezdik tömeges gyártását.

Next