Csongrád Megyei Hirlap, 1961. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

I­ smét öre­gebbek let­tünk . A MI POLITIKÁNK szokták hozzá­szoktuk mondani a fz új esztendő küszöbén, miután magunk mögött hagytuk az óévet. Öregebbek, de tapasztaltabbak is tenni. Valóban, 1960 a magyar közélet újabb sikereinek és tapasztalatszer­zésének esztendeje volt. Nem teltek teljes gondtalanságban a hónapok, sok nehézséggel, akadállyal kellett megküzd­enünk, ráadásul a mi me­gyénkben az időjárás más megyéké­nél mostohább volt, mégis a mérleg nyelve az eredmények felé billen. Az elmúlt év egyben a népgazda­ság hároméves terve befejezésének esztendeje is volt; azé a tervé, amely az ellenforradalom után először is­mét kitűzte a szocializmus tervszerű továbbépítésének célját, valamint az MSZMP VII. kongresszusa után a gyorsabb haladásét. S most elégedet­ten — de nem elbizakodottan! —meg­állapíthatjuk: a dolgozók fáradozása értékes gyümölcsöt termett. Nem is­meretesek még a végső számadatok, de annyi máris bizonyos, hogy az ipar három évre tervezett termelés­emelési tervét 22 százalék helyett mintegy 40 százalékra, a mezőgazda­­sági termelés emelésének három évre meghatározott feladatát — minden aszály ellenére! — 12 százalék helyett 13 százalékra teljesítettük, a nemzeti jövedelmet viszont a tervezett 13 szá­zalék helyett 20 százalékra. Ennek arányában nőtt a beruházás is: 1957- ben, a hároméves terv indulásakor 32 milliárd forint beruházás szerepelt a tervben, s ténylegesen 54 milliár­­dot fordítottunk erre a célra. Ezen belül is óriási jelentőségű esemény, hw a míg 1957-ben 2 add),­ 1959-ben már 6,5, 1960-ban viszont 9 milliár­­dot a szocialista mezőgazdaság kapott gépre, épületre, felszerelésre, azaz az elmúlt három év alatt összesen 17,5 m­illiárdot Nincs egyetlen ország, amely traktorparkját olyan gyors ütemben növelte volna, mint mi az elmúlt három év alatt. S elégedetten mondhatjuk: jobban is élünk, mint három évvel ezelőtt. Az egy főre ju­tó reáljövedelem a tervezett 8 száza­lék helyett 16 százalékkal növekedett. Joggal mondhatta tehát Kádár János elvtárs az országgyűlés idei utolsó ülésén, hogy a hároméves terv telje­sítésével és túlteljesítésével a magyar népi demokrácia, a párt és a nép ösz­­szefogott ereje világraszóló győzel­met aratott, az ország nemcsak visz­­szajutott a szocializmus építésének egyenes útjára, hanem újabb lendü­letet vett hazánkban a szocialista építő munka. Sokan vannak azonban, akik aggo­dalmaskodnak: marad-e tovább ez a politika az új évben, hiszen ez jót hoz az ország egész népének, s ha azt mondjuk: marad, mi erre a biztosí­ték? Politikánk változatlanságát négy év nagyszerű eredményei garantálják, meg maga a nép is, amely nem fo­gadná el ismét a régi, rossz módsze­reket, de amely viszont egyetért, he­lyesli és támogatja pártunk mai mun­kastílusát. S hogy politikánk válto­zatlan marad, ezt pártunk Központi Bizottsága december 21-i ülésén a moszkvai Nyilatkozatról szóló határo­zatában is dokumentálta: »A Köz­ponti Bizottság örömmel állapítja meg, hogy a Nyilatkozat igazolja an­nak a politikának helyességét, ame­lyet a Magyar Szocialista Munkás­párt 1956. november 4. óta az SZKP XX. kongresszusa és az 57-es Nyilat­kozat szellemében folytat, amely alap­vető politikai feltétele volt minden sikernek, amit pártunk és a magyar nép az utóbbi négy év folyamán el­ért. Az MSZMP ugyanezt a politikát folytatja tovább ezután is, s ehhez nyújt nagy értékű eszmei segítséget a mostani Nyilatkozat«. N­égyszázezernyi kommunista per­sze elenyésző szám a magyar nép tízmilliós tengerében. De ha együtt lüktet a párt szíve az egész nép szívével, ha a párt helyesen poli­tizál, képes vezetni az egész népet. Elbizakodottság nélkül mondhatjuk, hogy a párt kapcsolata napról napra erősödik a tömegekkel. S ennek dön­tő tényezője, hogy minden erővel harcolunk azért, hogy a párt szavai és tettei sohase térjenek el egymás­tól. Keserű tapasztalataink vannak arról, hogy milyen következmények­kel járt, amikor ez nem így volt, ami- ÍRTA: RÁCZ LAJOS kor szállóigévé vált a mondás: »ja, kérem, más az elmélet és más a gya­korlat«. Több mint négy év óta a párt politikáját az őszinteség és a nyíltság jellemzi. Akkor is nyíltan megmondotta a párt, hogy igenis, burzsoá ellenforradalom zajlott le ha­zánkban, amikor még milliókat té­vesztett meg a nacionalista álma­gyarkodás. Mindig és mindenkor őszintén és nyíltan beszéltek — és ez a jövőben is így lesz — az ország ve­zetői a szocialista építés problémái­ról, az adódó nehézségekről, mert ha a nép látja a megoldandó feladato­kat és megérti, mikből adódnak ezek, színes­ lélekkel dolgozik ezek meg­szüntetésén. Miért növekedtek meg feladataink? Mert gyorsabban hala­dunk előre. De a gyorsabb előrehala­dást, a szocializmus gyorsabb építé­sét, az ország gyorsabb gazdagodá­sát, az életszínvonal gyorsabb emelé­sét mi határoztuk el: a párt VII. kongresszusa, s ez a határozat az egész, nép helyeslésével találkozott Csongrád megyében — de az egész országban is! — az elmúlt évben olyan változások történtek, amelyekre valóban illik a történelmi jelző. Több mint tíz éve dolgozunk a megye me­zőgazdaságának szocialista átalakítá­sán, de tíz év alatt óriási felvilágosí­tó és meggyőző munka ellenére még csak a megye szántóföldjének kisebb hányadán tudtunk szövetkezeteket szervezni. Az elmúlt évben azonban fordulat történt és egy év alatt a me­gye szántóföldjének túlnyomó több­sége szocialista szektorba került, sőt, kitűzte a párt a mezőgazdaság nagy­üzemi átalakításának teljes befejezé­sét. Nem, nem történt csoda, a párt évtizedes harca, a helyes politika most gyümölcsözött. Még egy-két év­vel ezelőtt is úgy gondoltuk, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakulása a második ötéves terv második felé­ben fejeződik be, s lám, ma már a második ötéves tervet úgy kezdhet­jük el, hogy e tervet a mezőgazdaság szocialista átszervezése befejezése után kialakult termelési viszonyokra építsük. Tehát az új esztendőben, 1961-ben sajátos helyzetben kell dol­goznunk, termelnünk, az ipar után a mezőgazdaságban is uralkodóvá válnak a szocialista termelési viszo­nyok. Ez az új helyzet új irányítási, szervezési elveket is követel párt- és állami szervektől. Hiszen sok tízezer kisparcella helyett néhány száz szo­cialista mezőgazdasági nagyüzem munkaszervezési, termelési, értékesí­tési teendői adják az új helyzetet. S ha az előrehaladást tovább akarjuk gyorsítani, elsősorban a mezőgazda­­sági termelés gyorsabb emelésén kell munkálkodnunk, hogy csökkentsük azokat a gondokat, amelyeket az áru­termelésre csaknem alkalmatlan, a városi lakosság ellátásában részt kevés­bé vállalni tudó kisparcella okozott éveken keresztül. Sok élelem, sok mezőgazdasági eredetű nyersanyag — ez a feladatok feladata, s ebben a tekintetben már az idei gazdasági év­ben nagyot kell megyénkben is előre­lépni. T­ermészetszerűleg a mezőgazda­ság gyorsabb szocialista építé­se rövidebb idő alatt nagyobb arányú beruházást követel a nép­gazdaságtól. Népgazdaságunk azonban erős, egészséges, s kellően átgondolt gazdaságpolitikával, szigorú taka­rékoskodással, a fontossági sorrend messzemenő betartásával képes kielé­gíteni a mezőgazdaság kívánalmait úgy, hogy ez ne menjen az életszín­vonal rovására. Hiszen amikor poli­tikánk változatlanságáról beszélünk, akkor ez azt is jelenti: a párt a to­vábbiakban is következetes érvényt szerez annak a helyes leninista elv­nek, hogy a szocializmus építésének mindig együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának emelkedésével. Az­az: úgy építeni a szocializmust, hogy a munkában résztvevő dolgozó töme­gek élvezzék is annak áldásait! Mert igaz az, hogy mi a jövőt építjük, az elkövetkező generációk szebb és jobb életének feltételeit teremtjük meg, de javíthatatlan álmodozók lennénk, ha csak a jövőt kutatnánk és a je­lennel mit sem törődnénk. A ma és a holnap szebbé, könnyebbé tétele éppen olyan szép,­­ feladat kommu­nista számára, m­ mint a jövőről is való gondosko­dás, az előrelá­tás, hogy holnap­után még szebb, még könnyebb le­gyen a maga és valamennyi dolgozó­társa élete. A kommunisták egész életüket erre a­­ nemes célra tették fel, s mennyire igaza volt Kádár elv­­társnak, aki a VII. kongresszuson így jellemezte ezt a szép tulajdonságot: »A kommunista csak úgy tud boldog lenni, ha minden dolgozó emberrel együtt lesz boldog«. Ez a magatartás azonban mindin­kább nemcsak a kommunistákra lesz jellemző, hiszen a párt az egész tár­sadalom tudatát formálja; arra tö­rekszik, hogy a kommunista erkölcs normái az egész társadalom erkölcsé­vé váljanak, s ez a munka nem ha­tástalan. Persze, ma még messze tar­tunk attól, hogy a kommunista tulaj­donságok általánossá válásáról beszél­hessünk, de éppen a kommunisták és pártonkívüliek szoros barátsága, elv­­társiassága, a közös ügyért végzett munka a legjobb eszköz ahhoz, hogy a szép kommunista tulajdonságok — elsősorban a szocializmusért érzett fe­lelősség és áldozatos munka — mind­inkább általánosan jellemző legyen társadalmunkra. Mert közös felelős­ségről van szó! A kommunisták ön­maguk nem vehetnek vállukra min­den feladatot, kötelességet és felelős­séget. Mint ahogyan a munka áldá­saiból az egész nép részesül, ugyan­így a jelenért és a jövőért is közös felelősségvállalásra van szükség. A szocializmus építéséért érzett közös felelősségtudatot bizonyítják eredmé­nyeink, amelyek az egész nép mun­­kcájának eredm­ényei. Elnnek a közös felelősségtudatnak számos jelével ta­lálkoztunk az elmúlt évben a Haza­fias Népfront-mozgalom társadalmi akcióiban, s az új esztendőben is ez a mozgalom — amely elfogadja és magáénak vallja a párt által kitűzött szocialista építést — tovább gyümöl­csözik megyénk és hazánk javára. De politikánknak az is leninista vonása, hogy szakítottunk a régi, rossz mód­szerrel, amikor a népfront, vagy a tömegszervezetek munkájába — meg­sértve e mozgalom és szervek belső autonómiáját, demokratizmusát — közvetlenül beavatkoztunk. A párt vezető szerepének nem így kell érvé­nyesülnie, hanem úgy, hogy a helyes elvek megvalósításáért, a párt politi­kájának az élet minden területén tör­ténő érvényesüléséért politikai harc­ban, a felvilágosítás, az érvelés és a meggyőzés nemes eszközeivel igyek­szünk érvényt szerezni. Hiszen csak­ így lesz eleven politikai élet, így szé­lesedik népi rendszerünk demokra­tizmusa, hiszen csak így adhatunk szabad teret a pártonkívüli dolgozók rendkívül értékes, s a szocializmus ügyét segítő nagyszerű kezdeménye­zésének, öntevékenységének és te­gyük hozzá: az ország ügyeiért érzett felelősségvállalásának! Erre viszont különösképpen szükség van most, amikor az új évben országunk fejlő­désében új lépcsőfokot jelentő máso­dik ötéves tervünk végrehajtásához látunk hozzá. A mi politikánk — ez cikkünk címe. Igen, tudatosan nem ír­tuk azt, hogy a »párt politiká­ja«, hiszen a Magyar Szocialista Mun­káspárt csak megfogalmazta és érvé­nyesíti azt a politikát, amelynek kí­vánalma a dolgozó nép körében ter­mett: éljünk jobban, szebben, köny­­nyebben, kevesebb bajjal, több ered­ménnyel, szépüljenek falvaink és vá­rosaink, ne csak a gyerekek legyenek vidámak és gondtalanok, de az öre­gek arcára is derüljön mosoly, halad­junk mindig az élenjáró népek sorá­ban, békességben éljünk és építsünk. Ez viszont a szocializmus politikája, a béke és a békés egymás mellett élés politikája, amiért fáradhatatla­nul küzd és harcol a Szovjetunióval az élen az egész szocialista világ­rendszer, s amely harc évről évre na­gyobb és maradandóbb sikereket hoz. Lehet, hogy sokan ebben a megyé­ben nem értik, mi az a marxizmus— leninizmus, lehet, hogy a dialektikát sem ismerik, meg a többi marxista fogalmat, de valamit nagyon jól is­mer megyénk minden dolgozója, a L (Folytatás a­z oldalonJ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYE­ LAPJA XVIII. évfolyam, 1. szám Ara: 70 fillér Vasárnap, 1961. január 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei végrehajtó bizottságának újévi üdvözlete Eredményekben gazdag óesztendőt hagytunk magunk mögött. A megye munkásai, termelőszövetkezeti gazdái, egyéni parasztjai, értelmiségi dolgozói lelkes, fáradhatat­lan munkájának, szocialista hazaszeretetének köszönhe­tők az iparban, mezőgazda­ságban, kereskedelemben és közlekedésben, valamint a kulturális életben elért nagy sikerek. Az elmúlt esztendő a megye mezőgazdaságában forradalmi változást hozott: a megye szántóterületének többsége, dolgozó parasztsá­gának nagyobb hányada ter­melőszövetkezetekbe tömö­rült és ezért kitűzhettük a megye mezőgazdasága teljes szocialista átalakításának kö­zeli befejezését. Minden si­kerért egyesegyedül a megye dolgozóit illeti elismerés, akik a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány út­mutatása alapján igaz ha­zafiakhoz méltóan, fáradha­tatlanul munkálkodtak. Új év küszöbén állunk. 1961-ben sem kisebb, hanem nagyobb feladatok állnak előttünk. Hozzálátunk új öt­éves tervünk megvalósításá­hoz, amelynek során drága szocialista hazánk még erő­sebb, még gazdagabb tagja lesz a szocialista világrend­­szernek. A mi eredménye­ink is hozzájárulnak ahhoz, hogy tovább növekedjék a világbékét védő százmilliók ereje. Csongrád megye dol­­gozói derűs kedvvel, vidá­man búcsúztatták az óévet és köszöntötték az újat. Va­­lamennyiőnknek biztonságot és magabiztosságot kölcsönöz a Moszkvai Nyilatkozat, va­lamennyien egyetértünk és támogatjuk a Békekiált­ványt. Csongrád megye munká­sai és szövetkezeti gazdái, a még egyénileg gazdálkodó parasztok, az értelmiség és a kultúra más munkásai, tisztviselők és alkalmazot­tak, tanulóifjúság, dolgozó nők és édesanyák, kisiparo­sok és kiskereskedők, vala­mennyi jószándékú ember! Kommunisták és pártonkí­­vüliek! A szocializmus gyor­sabb továbbépítése, hazánk­ gazdagítása, valamennyiünk szebb és könnyebb élete ér­dekében tömörüljetek még szorosabban a Hazafias Nép­frontban pártunk köré, hogy az új esztendő további nagy sikerek éve legyen. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Csongrád megyei végrehajtó bizottsága ami­kor az új év kezdetén forró elvtársi, baráti üdvözletét küldi a megye valamennyi dolgozójának, bízik abban, hogy szocialista hazánk ja­vára, országunk valamennyi dolgozójának hasznára 1961- ben még nagyobb odaadás­sal, lelkesedéssel és szorga­lommal munkálkodik min­denki, ki-ki a maga poszt­ján a legjobban helytállva nagyszerű céljainkért. Jó egészséget, sok boldog­ságot és sikert, eredmények­ben gazdag munkát kíván a MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT CSONGRÁD MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA Kistelek termelőszövetkezeti község A szegedi járásban 4 ezer 61 parasztcsaláddal nőtt a szövetkezeti gazdák száma Az új esztendő küszöbén a dolgozó parasztok akaratá­ból Kistelek is termelőszö­vetkezeti községgé vált. Teg­napig, szombatig a nagy­község parasztcsaládjainak 87 százaléka választotta a szövetkezést. A járásban mindenütt fo­kozódik az érdeklődés a kö­zös gazdálkodás iránt. A de­cember 31-i, szombati össze­sítő adatok szerint a szegedi járásban néhány hét alatt 4 ezer 61 parasztcsaláddal gyarapodott a szövetkezeti gazdák száma. Az új útra tért parasztok 21 ezer 340 kataszteri hold földet vittek közös gazdaságaikba. Szaty­mazon már 441 pa­rasztcsalád döntött, s vált termelőszövetkezeti taggá. A szatymazi földön hamarosan megteremtik közös gazdasá­gukat az új tsz-tagok. Csen­gérén is mind több paraszt­­ember írja alá a termelőszö­vetkezetbe­­ szóló belépési nyilatkozatát. Csengélén már 221 parasztcsalád 1813 ka­taszteri hold földdel lépett a nagyüzemi gazdálkodás útjá­ra. A községben a napokban új termelőszövetkezet ala­kul. Öttömösön 68, Balás­­tyán 50, Ásotthalmon 45 pa­rasztcsalád választotta a szö­vetkezést pénteken estig. A járás többi községeiben is szaporodik az új tsz-tagok száma.

Next