Csongrád Megyei Hirlap, 1961. március (6. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-10 / 59. szám

!Péntek, 1991. márciu 19. Elrakták a fokhagymát A makói József Attila Termelőszövetkezet 175 hold fokhagyma és 630 hold vöröshagyma termelésére kötött szerződést a Mezőgazdasági Értékesítő Központtal. A tsz-tagok a hagyma elrakását régi szokás szerint február utolsó napjaiban kezdték el. Mintegy 700— 750-en dolgoznak állandóan, s így szerda estig fokhagymát 175 holdon, vöröshagymát pedig több mint 50 holdon raktak el. Ha az időjárás ilyen kedvező marad, márciusban elrakják a vöröshagymát is. BUDAPESTI LEVELEK Egy szerelem három éjszakája Hubay—Vas—Rántó »Egy szerelem három éjszakája*' című darabja új műfaj születését jelenti a magyar színpad számára, amennyiben a nyugati *musical comedy magyar vállfájának meghonosításával kísérletezik, s nem eredménytelenül. Az új műfaj sok lehetőséget rejt magában. Ránki György zeneszerző egyik nyilatkozatában a következőket mondotta róla: »Életrevaló műfaj, megtermékenyítheti az új formáját kereső operát is. Ez a keret alkalmas a modern drámai és zenei kifejezések egyesítésére«. Azt hiszem, sokakban felvetődött már nem most, s nem egyszer a gondolat, hogy az opera klasszikus műfaja képes-e még további fejlődésre korábban kialakult keretein belül, s vajon hova visz az út? A közelmúlt magyar zeneművei is kikényszerítik belőlünk ezt a kérdést, ha például aKádár Kata, -A kérők« formakereső tendenciájára, vagy éppen Ránki «Pomádé királykára gondolunk, amely szintén újszerű formával jelentkezik. A kérdés zenei oldalának elemzése azonban hadd legyen a muzsikusok dolga, térjünk hát vissza a dráma jegyeire. Sokszor idézett és elítélt kort idéz a dráma cselekménye, amelyről azt vélnénk, nehéz újat mondani. A második világháború évei, a fasizmus nyomasztó világa jelenik meg előttünk. Egy fiatal költő, Bálint pályáján, sorsán keresztül a kor elevenedik meg a színen, sok-sok ki nem mondott gondolat, érzés kíséretében. Bálint és felesége, Júlia egy üresen maradt lakást kapnak a Rózsadombon hajlékul, és elhatározzák, hogy ezentúl csak egymásnak élnek majd. Közbeszól azonban a társadalom! Barátaik és a véletlenül érkező idegenek révén az egyedüllétből hirtelen tragikus fordulatú »estély« lesz. Bálint az estély -játéktárgyalásán- ráébred, hogy rendszerellenes versei miatt frontra viszik. Eddig tart az első éjszaka. A második éjszaka a búcsúzás éjszakája. Zaklatott, tragikus és líraian megindító Bálint búcsúzása feleségétől, a hűséges Júliától. De újra megjelennek a barátok, s már a búcsúzás órái sem a fajtájuk egészen. Itt érezzük legmegrázóbbnak a társadalom tragédiáját. Míg Bálint költőtársai a humanizmusról vitatkoznak, addig a fasizmus nem kíméli áldozatait. Bálint katonának megy, s nemsokára hírt kap arról a felesége, hogy elpusztult a fronton. Bálint azonban megszökött és társaival együtt hazalopódzik. Henker százados a megbízhatatlannak tartott Júlia lakásán házkutatást tart. Épp ekkor érkezik haza Bálint, és a távozáskor az őrjárat a sötét éjszakában társaival együtt megöli. Az asszony most ébred rá szörnyű tragédiájára. Júliát végül elhurcolják. Ez a harmadik éjszaka. Ez a történés, ez a cselekménysor válaszol aztán félreérthetetlenül a három költő humanizmus-vitájára: -Bár bár az eszed megjönne már! Tankjuk alatt szempontjaikat finoman megérteni kár!« A szerelem tiszta, fájdalmasan őszinte rajzának, tragédiájának megjelenítése ebben a hajszolt, bizonytalan,véletlenektől remegő világban fontos elemekkel egészíti ki a korról alkotott képünket. Megrendítő személyes vallomás ez a darab egy hajdani ifjúságnak a szépségért, és a szerelemért való küzdelméről. Igen gazdag a darab gondolati anyaga is. Az ember és a társadalom, az ember és a művészet relációjáról szinte filozófiai mélységű gondolatok, glosszák buknak elő a műből. Kell-e például találóbb jellemzés a fasizmus, a háború borzalmairól, mint mikor a darab végén az egyik szereplő felkiált: -Maradt meg ember Európában ?!" A darab művészi értéke szempontjából különös jelentőségű Ránki György nagyszerű, bravúros muzsikája, amely ha kell, parodizál, gúnyol, kedvesen lírai, s ha kell, mélyen drámai, szinte a darab gondolataihoz illeszkedően filozofikus. Különösen megrendítő ritmusú a búcsúzás fájdalmát, diszszonanciáját festőVerde ezt az éjszakát című dal, amely még napok múlva is bennünk dobol tovább. Szólhatnánk a mű néhány hibájáról is, a nem eléggé szigorú szerkesztésről, a mellékalakok egyik-másikának gyenge jellemfestéséről, vagy a néha fölöslegesnek tűnő dalbetétekről — de figyelembe kell vennünk, hogy ez a darab első lépés az új műfaj, a »musical comedy művelésére, s amenynyiben bebizonyítja majd életképességét, nagy út előtt áll még. A Budapesti Petőfi Színház együttese (Margittay Ági, Bodrogi Gyula, Senynyei Vera, Agárdi Gábor, Horváth Tivadar közreműködésével) Szinetár Miklós rendezésében élményt nyújtó, szép előadást produkál. Akinek módjában áll, érdemes megnéznie! Tóthpál József Németh József budapesti kiállításának visszhangja Németh József tavaly november-decemberben Vásárhelyen bemutatott kiállítása február 1I. óta a budapesti Műcsarnok kamaratermében látható. A pesti közönség — a kedvező sajtóvisszhangból is megítélhetően — nagy elismeréssel fogadta a fiatal vásárhelyi, művész bemutatkozását. Ugyanez a hang hallatszott a Fiatal Művészek Stúdiója (a fiatal művészek központi szerve) március 6-án, hétfőn megrendezett ankétjén is. A mintegy 50 résztvevő hozzászólásaiban egyöntetűen örömét fejezte ki, hogy Németh József a főiskola befejezése óta eltelt rövid három év alatt milyen értékes testől látásmódot alakított ki magának, és úgy találták, feltétlenül itt van az ideje, hogy freskó-megbízatáshoz jusson. Ugyancsak a kiállítás sikereként könyvelhető el, hogy a Művelődésügyi Minisztérium a festő több képét megvásárolta, és hogy meghívást kapott a nyár folyamán Párizsban rendezendő 'Fiatalok Biennáléja« című kiállításon való részre híre.. Végh János 4 Szombaton már fásítanak Szentesen me jelent a jelenkor A március 10-én kezdődő fásítási hónap keretében szombaton megkezdődik a munka Szentesen is. A közelmúltban a KISZ városi bizottságának kezdeményezésére a szentesi fiatalok társadalmi munkában kiásták az ültetendő fák helyét a Ruházati Üzem területén. Közel 400 facsemetét ültetnek el az elkövetkezendő napokban az épülő Ruházati Üzem területén és ezzel kapcsolatban március 11-én, szombaton, és 12-én, vasárnap megkezdődik a fásítás. A KISZ városi bizottságának felhívása nyomán a KISZ-fiatalok és azok, akik a Ruházati Üzemben fognak dolgozni, szombaton délután 2 órától és vasárnap reggel 8 órától vesznek részt a fásítás munkájában. A fiatalok ásóval, lapáttal vonulnak a helyszínre. Itt sor kerül a facsemeték elültetésére és a földmunkák elvégzésére. A fásítás a Ruházati Üzemet körülvevő erdősáv megteremtését szolgálja és elsősorban egészségügyi szempontból van nagy jelentősége. Ezt tudják a város fiataljai is, s ezért tömegesen vesznek részt ebben a munkában. M ind a ketten ugyanabban a korban éltek, alkottak, harcoltak. Csakhogy Tarasz Sevcsenko, az ukrán nép kiváló dalnoka és Petőfi Sándor, a lánglelkű magyar költő és népvezér, életük során sohasem találkoztak, sőt még csak nem is tudtak egymásról. Sok idő eltelt, amíg egymás mellé kerültek. Először a nép körében felbukkanó szóbeszéd szőtte egybe alakjukat, később folyóiratok és könyvek említették együtt őket, manapság pedig teljes nagyságukban, »érzékelhetően és láthatóan« vannak jelen a szabad népek életében. Jelen vannak, mert mind a ketten egész életüket az egyszerű, dolgozó emberek szolgálatának, az ő szabadságukért és jövendő boldogságukért vívott harcnak szentelték. Egyik ukránul írt, másik magyarul. Mégis, valahányszor az ukránok saját nyelvükön olvassák Petőfi verseit, önkéntelenül felkiáltanak. De hisz ez a költő közeli rokona a mi Sevesenkónknak!« Amikor meg a magyarok olvassák Sevesenko magyarra átültetett verseit, nem egyszer vonnak párhuzamot »A kobzos« és a »János vitéz« szerzője közt. S valóban. Milyen őszinte, forró szeretet nyilatkozik meg mindkét költő szárnyaló verseiben a dolgozó nép iránt. Sevcsenko és Petőfi egyaránt ezeket a tisztaszívű, egyszerű lelkű, sokat szenvedett, sok bánatot, bajt megért embereket választották halhatatlan elbeszélő költeményeik hősének. Közös tőről sarjadt Jarema, az ukrán fiú és Kukorica Jancsi, a magyar legény, Katerina és Iluska. Sevesenko és Petőfi költészete bátorhangú, forradalmi költéészet. Éppen ezért , mindkettőjük műveiben szép példáit találjuk iz Senetettkő spetőfi Sevesenko halálának 100. évfordulójára erős lelkű, hősi és rendíthetetlen harcosoknak, akik utolsó leheletükig hűséggel szolgálják népüket. Mennyi közös vonás van például Sevcsenko »Eretnek« és Petőfi »Apostol« című elbeszélő költeményének hőseiben! Mindketten életüket áldozzák a sötét erők ellen folytatott harc szent ügyéért. És bár mind a ketten elpusztulnak az egyenlőtlen küzdelemben, maga az ügy, amelyért harcoltak, él és az olvasó lelke mélyéig hiszi, hogy az elkövetkezendő nemzedékek soraiban újra visszhangot kelt és győzedelmeskedik. A forradalmi harc szent és igaz ügyének diadalába vetett hit hatja át az ukrán és a magyar nép nagy dalnokainak nagyszámú és sokrétű művét. Sevcsenko bátran nézett a jövőbe és szinte már látta az időt, mikor »a cár vezette élet kaszára érik«, mikor »a megújult földön nem lesz többé zsarnok«, hanem igazság lesz a föld kerekén. És mennyire emlékeztetnek ezekre a sorokra Petőfi sorai, melyekben a költő arról a korról ábrándozik, amikor »majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet«. A nép boldog jövendőjébe vetett hit mindkét költőben oly erős és szilárd volt, hogy még az olyan borús gondolat, mint a halál gondolata is, elevenen, harci szellemmel áthatva, tisztán és örömteljesen nyilatkozik meg verseiben. Nem, nem a lélekharang kongását halljuk Petőfi »Egy gondolat bánt engemel« és Sevcsenko »Végrendeletem« című verseiből. A nép ügyéért vívott küzdelem harci motívumai csendülnek ki e magan-röptű költeményekből. Az élet lehelete árad belőlük. Petőfi Sándor rajongva irt a hősi halálról, amikor: Hj majd minden rabszolganép Jármit megunva síkra lép. Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: „Világszabadságt” s ezt elharsogják, Elharsogják kelettől nyugatig. S a zsarnokság velök megütközik ... Sevcsenko »Végrendeletem« című versében a költő halála szintén összekapcsolódik a forradalmi harc motívumaival. Ezekkel a szavakkal fordul barátaihoz: Keljetek fel, zúzzátok szét Valamennyi láncot, Zsarnok-Vérrel öntözzétek a szent szabadságot. akkor majd a nagy családban Csendes szóval hordozzátok Szabad, új családban, Nevem a hazában. Mindkét költő egyaránt a szabad népek nagy családjáról álmodozott. Azt azonban aligha gondolták, hogy a szabad népeknek családja akkora lesz, mint napjainkban a Közép-Európától a Csendesóceánig terjedő szocialista országok világot átfogó közössége. Ebben a nagy családban nemcsak gyakorta emlegetik jó szóval a nép boldogságáért síkraszállt derék harcosokat, hanem örökre meg is őrzik emlékezetüket. Azt mondják: a nagy költők hű emlékezete abban nyilvánul meg, hogy féltő gonddal ápolják irodalmi hagyatékukat. A szocialista tábor országaiban, amelyek közé a szovjet és a magyar nép is tartozik, napjainkban számos nyelven csendülnek fel Tarasz Sevcsenko és Petőfi Sándor versei. Majakovszkij szavaival élve, »teli torokból« csendülnek, mert e lángoló szavak megértek immár egy századot, és mondanivalójuk az új korszakban sem vesztett erejéből. G. KOROTKEVICS A JELENKOR című folyóirat új évfolyamának első száma — amelyet már újjáalakult szerkesztő bizottság állított össze — a napokban látott napvilágot. A lap többek között közli Bertes László, Bódás János, Dudás Kálmán, Kiss Tamás, Marsall László, Pákolitz István, Simonyi Imre, Weöres Sándor és Borsos József, Ordas Iván, Simon Emil, Thiery Árpád elbeszélését. A külföldi anyagot ezúttal a belga Irodalom két modern törekvésű költője: Geo Liebbrecht és Yvonne Sterk képviseli Stetka Éva átültetésében, valamint Italo Calvino novellája Telegdi Polgár István fordításában. A tanulmány- és szemleanyagból kiemelkedik Szász Imre Hemingwayról írt dolgozata, valamint Angyal Endre, Fábián István, Pál József, Páldy Róbert és Tersénszky J. Jenő cikke. A Dokumentum-rovat Egry József és Rippl-Rónai levelezéséből közöl részleteket, a műmellékleten Márffy Ödön, Egry József és Martyn Ferenc alkotásait találhatjuk. Világjáró Az ember már vagy kétszáz éve kutatja a pillangók életének rejtélyeit. Földünkön eddigi becslések szerint 14 000 fajta pillangó él, a legtöbb fajta as Amazonas folyó vidékén. Európában kb. 550 fajta, Kínában 1500 fajta található — utóbbiak közül a legtöbb Jünan tartományban, Hajnan és Tajvan szigetén. Az emberek általában csak virágok közt röpködő pillangókat figyelnek meg, s nehezen tudják elképzelni, hogy olyan pillangók is léteznek, amelyek átrepülnek az óceánokon. Az ilyen utakat megtevő rajokban néha több milliárd pillangó is lehet. Az angol C. B. Williams 1030. évi adatai szerint eddig 1237 ilyen utat jegyeztek fel, s ezeknél 214 fajta pillangót figyeltek meg. Williams egy előadásában elmondotta, hogy egy pillangóraj Mexikóból Kanadába és Alaszkába repülve 4000 kilométert tett meg. pillangók AZ AJAKRÚZS Nyugatnémet kémek a Német Demokratikus Köztársaságban írta: Günter Prodöhl Németből fordította: Várvölgyi András G. Beutelmann egy nyugat-berlini kabaréban lép fel és csak azért lakik itt a demokratikus szektorban, mert nálunk olcsóbb az élet. Nem hiszem, hogy bármi köze lenne gyilkossághoz, különben nem jött volna vissza a panzióba. Fuchs egy fáradt kézmozdulattal csak ezt tette hozzá-Hagyják nyugodtan, — azután a székébe esett, elgondolkodva szemlélte íróasztalát és az asztal közepén álló írókészletet arrébb nyomta. Bezárta a fiókokat és hasonlóképpen a redőnyös szekrényt is. — Be akarja fejezni a munkát, anélkül, hogy Steinackert kihallgatná? — kérdezte Gruber csodálkozva. — Fel fogja lármázni az egész kapitányságot, ha hamarosan el nem utazhat. Már nem tudok mit kitalálni, hogy megnyugtassam. Erőszakkal nem tarthatom vissza. Fuchs aktatáskájából egy dossziét szedett elő, anélkül azonban, hogy válaszolt volna. — Hozza be és maradjon itt jegyzőkönyvet vezetni! Steinacker kacsázva, vörös arccal lépett be a szobába. — Biztos úr! — támadt rá élesen a főhadnagyra — tiltakozom ez ellen az eljárás ellen. Én a Szövetségi Köztársaság állampolgára vagyok és odaát sürgős üzleti ügyeim várnak elintézésre. Minden elszenvedett káromért önre hárítom a felelősséget. A jogaimat követelem ... — Megkapja Steinacker úr. Ne izgassa fel magát. Foglaljon csak helyet — kezdte Fuchs nagy lelki nyugalommal. — Egy kicsit tovább tartott ez az egész, ahogy először látszott, de hát ön is tudhatja, hogy egy ilyen gyilkosság nem gyerekjáték. Most már minden kiderült. A főhadnagy vizsgálódó szemmel nézett végig Steinackeron, aki közben lecsillapodott és a felkínált helyet elfoglalta. — Hát sikerült a nyomorult gyilkost elfogni, aki ezt a szánalomraméltó lányt megölte? — kérdezte egy szuszra. — Már a kezünkben van, Steinacker úr — válaszolta Fuchs olyan lelki nyugalommal, hogy még Gruber hadnagy is csodálkozva nézett fel gyorsírótömbjéből. — Na, ez engem is megnyugtat. Fogadja elismerésemet, biztos úr! — Steinacker még azt is megkísérelte, hogy megszorongassa Fuchs kezét, ő azonban a dosszié után nyúlt és a géppel írt jegyzőkönyvet Steinacker elé tolta. — Itt kell önnek aláírni, Steinacker úr — mondta. Fuchs tétovázva nyúlt ceruza után, megrázta becsukott íróasztalfiókját és dühösen hozzátette: — Ejnye, a titkárnő már megint elzárta a dolgaimat.. A háttérben Gruber hadnagy a zsebébe nyúlt, hogy ceruzát vegyen elő, a főhadnagy odanézett és örvendezve felkiáltott: — Ó hát ez a saját ceruzája, vegye csak át! — s ezzel a dossziéból egy ceruzát vett elő, amelyet a halott szobájában talált és Steinackernak nyújtotta. Steinacker gyanakodva nézett Fuchsra. — Az én ceruzám? Hogyhogy az enyém? — A panzió szobalánya ma délután adta át nekem. Azt mondta, hogy ez az öné. A bejelentőlap külötésénél ezt látta önnél. Steinacker habozva nyúlt a ceruza után és bizonytalankodva kérdezte: — A szobalány? Hol találta? — Fogalmam sincs, ezt nem kérdeztem tőle. Valahol itt a panzióban egész biztosan. Steinacker még egyszer ránézett a főhadnagy barátságosan , ragyogó jámbor arcára, s most már magabiztosan tette hozzá. (Folyt. köv.)