Csongrád Megyei Hirlap, 1961. augusztus (6. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-01 / 179. szám

Kedd. 1961. augusztus 1. 2 A Szovjetunió Kommunista Pártja új programjának tervezete (Folytatás az 1. oldalról.) Az SZKP abból indul ki, hogy a revizionizmus, a dogmatizmus és a szektásság, a leninizmustól való bár­miféle elhajlás ellen vívott kérlelhe­tetlen harc szükséges feltétele annak, hogy a nemzetközi kommunista moz­galom egysége tovább erősödjék, hogy a szocialista tábor még szilárdabbá váljék. A nemzeti felszabadító mozgalommal foglalkozó fejezet kimondja: a világ a viharos nemzeti felszabadító forradalmak korszakát éli. A nemzeti felszabadító forradalmak ha­talmas hulláma elsöpri a gyarmati rend­szert, alámossa az imperializmus pillé­reit. A volt gyarmatok és f­élgyarmatok helyén fiatal szuverén államok kelet­keztek és keletkeznek. Ám a harc még nem ért véget. A ko­­lonializmus bilincseit lerázó népek a fel­­szabadulás különböző fokán állnak. So­kan közülük a nemzeti állam megterem­tése után gazdasági önállóságra és a poli­tikai függetlenség megszilárdítására törek­szenek. Az össznemzeti feladatok megoldásának az alapfeltétele azt imperializmus elleni következetes harc. Az imperializmus arra törekszik, hogy a volt gyarmatokat és fél­­gyarmatokat megtartsa a kapitalista gaz­dasági rendszerben, s ennek keretei kö­zött rögzítse egyenlőtlen helyzetüket. A mai kolonializmus fő oszlopa az Egyesült Államok imperializmusa. A nemzeti felszabadító forradalom a politikai függetlenség kivívásával nem ér véget. Ez a függetlenség ingatag lesz és fikcióvá válik, ha a forradalom a társa­dalmi és a gazdasági életben nem vezet mélyreható változásokhoz, ha nem oldja meg a nemzeti újjászületés életbevágóan fontos feladatait. A nemzeti felszabadító mozgalmakkal foglalkozó rész kimondja: Az SZKP nemzetközi politikája egyik sarkkövének tekinti a gyarmati és félgyarmati igától megszabadult né­pekkel való testvéri szövetséget. A tervezet a továbbiakban a két ideoló­gia — a kommunista és a burzsoá ideoló­gia — közötti harccal foglalkozik. .Az imperializmus fő eszmei-politikai fegyvere az antikommunizmus, amelynek lényege a szocialista rendszer rágalma­zása, a kommunista pártok politikájának és céljainak, a marxizmus—leninizmus ta­nításának meghamisítása. A programtervezet , mélyrehatóan, ér­vekkel alátámasztva bírálja mindazon »­el­méleteket«, amelyek a burzsoá rendszer kizsákmányoló természetét­ álcázzák, a ka­pitalizmust kendőzik, majd első részének zárófejezete a békés egymás mellett élés és az egyetemes békéért vívott harc kér­déseit taglalja. Kimondja, hogy az SZKP külpolitikai tevékenységében fő céljának tekinti, hogy békés feltér A tervezet második része, miután leszö­gezi, hogy a kommunista társadalom fel­építése a szovjet nép közvetlen gyakorlati feladatává vált, röviden összefoglalja a kommunista társadalmi rendszer lényegét. A kommunizmusban teljesen megszűn­nek az osztályok, a város és a falu közti társadalmi-gazdasági és kulturá­lis , életmódbeli különbségek. Az em­berek termelőtevékenységében a szel­lemi és a fizikai munka szervesen összefonódik. A kitűnően szervezett termelésen és a fejlett technikán alapuló kommunista tár­sadalom megváltoztatja a munka jellegét, de nem mentesíti a társadalom tagjait a munkától. Egyáltalán nem lesz az anar­chia, a tétlenség és a henyélés társadalma. A társadalmi munkában mindenki részt vesz, s biztosítja a társadalom anyagi és szellemi javainak szakadatlan növelését. A munka és a fegyelem nem lesz teher az ember számára; a munkatevékenység nem lesz többé az élet eszköze csupán, s igazi alkotássá, öröm forrásává válik. A kommunizmus a társadalmi élet szervezetének legmagasabb formája. Minden termelési sejt, minden önkor­mányzatú társulás harmonikusan kapcso­lódik egymáshoz a tervszerűen megszerve­zett közös gazdaságban, a társadalmi munka egységes ritmusában. A kommunizmusban végbemegy a nem­zeteknek mind nagyobb arányú, minden oldalú közeledése a gazdasági, politikai és szellemi érdekek teljes közössége, a test­véri barátság és együttműködés alapján. Az SZKP programtervezete a továbbiak­ban a kommunista építés gyakorlati fel­adataival foglalkozik. Az 1961—1970-es legközelebbi évtized­ben a Szovjetunió a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremté­sével az egy főre jutó termékek ter­melése tekintetében túlszárnyalja a leghatalmasabb és leggazdagabb kapi­talista országot, az Egyesült Államo­kat; jelentősen emeli a dolgozók anya­gi jólétét és kulturális technikai szín­vonalát, teleket biztosítson a Szovjetunióban a kommunista társadalom felépítéséhez és a szocialista világrendszer fejlődé­séhez, valamint, hogy az összes béke­szerető népekkel együtt megszabadítsa az emberiséget a világméretű pusztító háborúktól. Az SZKP abból indul ki, hogy a világon kialakultak és fejlődnek az egyetemes bé­ke megőrzésére és megszilárdítására al­kalmas erők, létrejönnek a feltételek az elvileg új államközi viszonyok megszilárdulásá­hoz. A programtervezet szembeállítja az ál­lamok közötti kapcsolatok, alá és fölé ren­deltségen alapuló régi imperialista mód­szerét, a nemzetközi kapcsolatok új szo­cialista típusával. Ezután megállapítja: A szocialista államok­ külpolitikája, amely a békének, a népek egyenjogúságá­nak, önrendelkezésének, valamennyi or­szág függetlensége és szuverenitása tiszte­­letben tartásának elvein, valamint a szoci­alista diplomácia becsületes, emberséges módszerein nyugszik, egyre növekvő befo­lyást gyakorol a világhelyzetre. Korunk alapvető kérdése: a háború és béke kérdése. A háborús veszély egyedüli forrása az imperializmus. Az imperialista tábor a legszörnyűbb bűn­­cselekményre készülődik az emberiség el­len: termonukleáris világháborúra, amely soha nem látott pusztítást okozhat egész országoknak, egész népeket irthat ki. A hatalmas szocialista tábor, a békesze­rető nem szocialista államok, a nemzet­közi munkásosztály és a békéért síkraszálló valamennyi erő összefogásával a világháború megaka­dályozható. A szocializmus világméretű győzelme vég­érvényesen kiküszöböli bám­ilyen háború keletkezésének társadalmi és nemzeti okait. A háború száműzése, az örök béke megteremtése a kommunizmus törté­nelmi küldetése. A tartós béke biztosításának radikális útja a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtandó általános és teljes leszere­lés. Az emberiségnek a szocializmus javasol­ta azt az egyedüli ésszerű elvet, amelyre a világ két rendszerre való különválásá­nak körülményei közepette az államközi viszonyok felépíthetők: a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének Lenin által javasolt elvét. A szocialista és a kapitalista államok békés egymás mellett élése az emberi társadalom fejlődésének objektív szük­ségszerűsége. A háború nem lehet a nemzetközi viták megoldásának eszköze, s nem szabad, hogy azzá váljék. A Szovjetunió következetesen síkra szállt és síkra száll a jövőben is a külön­böző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikájáért; mindenki számá­ra biztosítja az anyagi bőséget, minden kolhoz és szovhoz magas termelékenységű és nagyjövedelmű gaz­dasággá válik; lényegében kielégülnek a szovjet emberek szükségletei a minden kényelemmel ellátott lakások tekinteté­ben; megszűnik a nehéz fizikai munka, a Szovjetunió lesz az az ország, amelyben legrövidebb a munkanap. Az 1971—1980-as második évtizedben megteremtjük a kommunizmus anya­gi-technikai bázisát, s az egész lakos­ság számára biztosítjuk az anyagi és művelődési javak bőségét; a szovjet társadalom szorosan megközelíti a szükségletek szerinti elosztás elvének megvalósítását, s megtörténik az egységes köztulajdonra való fokozatos átmenet. A Szovjetunióban tehát lényegében felépül a kommunista társadalom. A kommunista társadalom teljes felépítése az ezután kö­vetkező időszakban fejeződik be. Az SZKP célul tűzi ki az ipari terme­lés egész mennyiségének növelését úgy, hogy ez a legközelebbi tíz esz­tendő folyamán körülbelül két és fél­szeres lesz, s túlszárnyalja az Egye­sült Államok mai ipari termelési szín­vonalát. 20 esztendő alatt legalább hat­szorosra növekszik, s ezzel messze ma­ga mögött hagyja az Egyesült Álla­mok jelenlegi egész ipari termelését. Ehhez tíz év alatt több mint kétszere­sen, húsz év alatt pedig négy-négy és fél­szeresen növelni kell a munka termelé­kenységét az iparban. Húsz év múlva a munka termelékenysége a szovjet iparban kétszeresen túlszárnyalja majd az Egyesült Államok mai termelékenységi színvonalát, az egy órára jutó termelékenység tekinte­tében pedig — minthogy a Szovjetunió­ban megrövidül a munkanap — ez a fö­lény sokkal nagyobb arányú lesz. A második évtizedben lényegében befe­jeződik az egész ország villamosítása. Az évenkénti villamosenergiatermelésnek az évtized végére­­900—1000 milliárd, a má­sodik évtized végére pedig 2700—3000 mil­liárd kilowattórára kell növekednie. Húsz esztendő alatt a vaskohászat érem azt a színvonalat, amely lehetővé teszi, hogy évente mintegy 250 millió tonna acélt öntsünk. A gépgyártás fejlesztése alapján az első évtizedben megvalósul az iparban, a me­zőgazdaságban, az építkezésben, a közle­kedésben, a rakodómunkálatokban, a kommunális gazdaságban a komplex gé­pesítés. Húsz év alatt tömeges mérték­ben valóra válik a termelés komplex auto­matizálása, s ezzel egyidejűleg mind álta­lánosabb lesz az automataüzemekre és vál­lalatokra való áttérés. További gyors fejlődést ér el a leg­újabb, reaktív technika, legelső­sorban a légiközlekedés területén, valamint a világűr meghódítása céljából is. Az SZKP minden erőfeszítést megtesz, hogy biztosítsa a közfogyasztási cikkek termelésének gyors növelését. A kommunizmus általánosan kibonta­kozó építése az ipar mind ésszerűbb te­lepítését követeli meg, amely biztosítja a társadalmi munka gazdaságos kihaszná­lását, a körzetek komplex fejlődését és gazdaságuk szakosodását, megszünteti a lakosságnak a nagyvárosokban való mér­téktelen összezsúfolódását. A párt megszervezi a mezőgazdaság termelő erőinek hatalmas fellendítését amely lehetővé teszi két, egymáshoz szo­rosan kapcsolódó feladat megvalósítását; a) nagy értékű tápanyagok bőségének megteremtését a lakosság, s a nyersanya­gok bőségének megteremtését az ipar szá­mára; b) biztosítja a szovjet falunak a kommunista társadalmi kapcsolatokra va­ló fokozatos áttérését. A mezőgazdaság a műszaki felszerelés és a termelés szervezettsége tekintetében megközelíti az ipar színvonalát, a mező­­gazdasági munka az ipari munka válfa­jává lesz”, a„ mezőgazdaságnak a termé­szeti erőktől való függősége jelentősen csökken, majd egészen minimálissá válik. A kolhozrendszer gazdasági felvirágzá­sa megteremti a feltételeit annak, hogy a kolhoztulajdon közeledjék az egységes köztulajdonhoz, távlatilag pedig össze is olvadjon vele egységes kommunista tulaj­donná. Az egész lakosság és a népgazdaság me­zőgazdasági termékek iránti igényeinek teljes kielégítése céljából a mezőgazdasági termelés egész hoza­mát tíz év alatt mintegy két és fél­szeresére kell emelni, húsz esztendő alatt pedig három és félszeresére. A mezőgazdasági termelés növekedésének felül kell múlnia a mezőgazdasági termé­kek iránti növekvő keresletet".- -A Szovjet­unió az első tíz esztendőben túl fogja szár­nyalni az Amerikai Egyesült Államokat az alapvető mezőgazdasági termékek egy főre jutó mennyiségének termelésében. A mezőgazdaságban a munka termelé­kenysége tíz év alatt legalább két és fél­szeresére, húsz év alatt pedig öt, hatszo­rosára emelkedik. A tervezet nagy figyelmet szentel a gaz­dasági vezetés és tervezés tőkéjét­esí­tésé­nek. A kommunista építés feltételezi az irá­nyítás demokratikus­ alapjainak általános fejlesztését, a népgazdaság központosított állami irányításának megerősítésével és tökéletesítésével egyidejűleg. Az egységes népgazdasági terv kere­tein belül tovább bővül a helyi szer­vek és vállalatok gazdasági önállósága és jogköre: a tervezésben mind nagyobb szerepet kell játszaniok az alulról — a vállalatoktól — kiinduló terveknek és javaslatoknak. A kommunista építésben — hangzik a továbbiakban a tervezet — maradéktala­nul fel kell használni az áru—pénz össze­függéseket, annak az új tartalomnak meg­felelően, amelyet ezek az összefüggések a szocializmus időszakában nyernek. Ebben nagy szerepet játszik a gazdaság fejlesz­tése olyan eszközeinek alkalmazása, mint a jövedelmezőség, pénz, ár, önköltség, ha­szon, kereskedelem, hitel, pénzgazdálko­dás. A tulajdon egységes kommunista for­májának kialakulásával és az elosztás kommunista rendszerére való áttéréssel az áru—pénz összefüggések gazdaságilag el­avultakká válnak és elhalnak. A nép anyagi jólétének emelését ille­tően az SZKP azt a világtörténelmi jelentőségű feladatot tűzi ki, hogy a Szovjetunióban — bármely tőkés or­szághoz hasonlítva — el kell érni a legmagasabb életszínvonalat. A párt abból a lenini tételből indul ki, hogy a kommunizmus építésében az anya­gi érdekeltség elvére kell támaszkodni. A munkáért fizetett bér a következő húsz esztendőben a dolgozók anyagi és kultu­rális igényei kielégítésének alapvető for­rása marad. A kommunizmus felé haladva azonban a személyi igények kielégítése egyre in­kább a társadalmi fogyasztási alapból tör­ténik, s ennek növekedési üteme meg fog­ja haladni az egyéni munkabér növekedé­sének ütemét. A kommunista elosztásra való áttérés azután történik meg, hogy a munka szerinti elosztás elve teljesen érvé­nyét veszti, vagyis amikor bekövetkezik az anyagi és kulturális javak bősége, s a munka a társadalom minden tagja számá­ra elsőrendű létszükségletté válik. A Szovjetunió nemzeti jövedelme a kö­vetkező tíz esztendőben két és félszeresére növekszik, húsz év alatt pedig csaknem megötszöröződik. Az egy lakosra jutó reáljövedelem húsz év alatt több mint három és fél­szeresére nő. A következő tíz évben a munkások és az alkalmazottak reáljövedelme (a társa­dalmi alapok beszámításával) egy dolgo­zóra számított átlagban csaknem megkét­szereződik, húsz év alatt pedig három-há­rom és félszeresére emelkedik. Már az el­ső tíz esztendőben megtörténik a viszony­lag kisebb fizetésű munkások és alkalma­zottak reáljövedelmének felemelése olyan színvonalra, hogy az országban nem lesz többé kisfizetésű munkás és alkalmazott. A kolhozparasztok —­ átlagos reáljöve­delme a munkatermelékenység növekedé­sének gyorsabb üteme alapján — gyorsab­ban növekszik majd, mint a munkásoké és egy dolgozóra számítva az első tíz esz­tendőben több mint megkétszereződik, húsz év alatt pedig több mint megnégy­szereződik. Jelentősen emelkedik a szovjet értelmi­ség széles rétegeinek , mérnököknek és technikusoknak, agronómusoknak és ál­lattenyésztőknek, pedagógusoknak és or­vosoknak, a népművelés dolgozóinak a fi­zetése. A második tíz esztendőben megvalósul az anyagi és kulturális ja­vak bősége az egész lakosság számá­ra, megteremtődnek az anyagi felté­telek ahhoz, hogy a rákövetkező idő­szakban áttérjü­nk a javak szükségle­tek szerint történő elosztásának kom­munista elvére. Az SZKP feladatul tűzi ki a lakáskér­désnek — a szovjet nép jóléte emelése szempontjából a legégetőbb problémának — a megoldását. A második tíz esztendő végén minden egyes családnak, a fiatal házasokat is beleértve, a higiénia és a kul­turált élet követelményeinek megfelelő egészséges lakása lesz. A második tíz esz­tendő folyamán a lakóházak használata fokozatosan ingyenessé válik minden ál­lampolgár számára. A közlekedési eszközök — villamos, autóbusz, trolibusz, metró — haszná­lata a második tíz esztendőben a­ár ingyenes lesz és a második tíz esztendő végére ingye­nesek lesznek az olyan közszolgáltatások, mint a víz-, gázellátás, a fűtés. Az első tíz esztendő folyamán megva­lósul az áttérés a hatórás munkanapra — úgyhogy hetenként egy pihenőnap lesz —, illetve a 34—36 órás munkahétre, heti két pihenőnappal.. A föld alatt végzett és az egészségre ártalnas munkakörökben ötórás lesz a munkanap, illetve harminc­­órás az ötnapos munkahét. A második tíz esztendőben a munka termelékenységének megfelelő növekedése alapján megkezdődik az áttérés még rö­­v­idebb munkahétre. Ily módon a Szovjetunióban lesz a világon a leg­rövidebb, s egyszersmind a legtermelé­kenyebb és legjobban megfizetett munkanap. Ezzel egyidejűleg növeked­ni fog a dolgozók évi fizetett szabad­ságának tartama is. E két évtized eredményeképpen a tár­sadalmi fogyasztási alap összege a lakos­ság reáljövedelme egész összegének hoz­závetőlegesen a felét fogja alkotni.­­ Ez lehetővé teszi a társadalom terhére a következő szolgáltatásokat: a gyermekek ingyenes ellátása a gyermekintézmények­ben és bentlakásos iskolákban (a szülők kívánsága szerint); a munkaképtelenek anyagi ellátása; ingyenes oktatás minden tanintézetben; minden állampolgár ingye­nes orvosi ellátása, beleértve a gyógyszer­­ellátást és a betegeid kórházi kezelését; ingyenes lakás és a közszolgáltatások in­gyenes igénybevétele; ingyenes közleke­dés, a mindennapi élettel összefüggő bi­zonyos közérdekű szolgáltatások ingyenes igénybevétele, az üdülők, penziók, turis­taszállások díjának fokozatos csökkentése, illetve részben ingyenes használatuk, a lakosság mind szélesebb körű ellátása se­gélyekkel, kedvezményekkel és ösztöndí­jakkal (egyedülálló­­ anyák megsegítése, ösztöndíjak a diákoknak)., fokozatos áttérés az ingyenes közétkeztetésre (ebédelte­tésre) a vállalatoknál, az intézményeknél és a termelőmunkában elfoglalt kolhozpa­­rasztoknál. A kitűzött program sikeresen teljesít­hető békés viszonyok között. A nemzetközi helyzet bony­olódása és en­nek következtében a honvédelmi kiadá­sok elengedhetetlen növelése késleltetheti a népjólét emelésére vonatkozó tervek végrehajtását. A nemzetközi kapcsolatok tartós rendezése, a katonai kiadások csök­kentése, különösen pedig az általános és teljes leszerelés megvalósítása megfelelő államközi egyezmény alapján, lehetővé tenné a dolgozók életszínvonalá­nak eme­lésére vonatkozó tervek jelentős túltelje­sítését. A tervezet meghatározza az SZKP fel­adatait az államépítés és a szocialista demokrácia továbbfejlesztése terén. A szocialista forradalomból megszületett proletárdiktatúra világtörténelmi szerepet játszott és biztosította a szocializmus győ­zelmét a Szovjetunióban A szocializmus építésének folyamatában a proletárdikta­túra maga is módosult. A munkásosztály — a történelemben az egyetlen osztály, amely nem tűzi célul, hogy hatalma örökös legyen. A szocializmus — a kommonivan­ci­okutatás: a 3. oldalon.­ II. Az SZKP-nak a kommunista társadalom építésével kapcsolatos feladatai

Next