Csongrád Megyei Hírlap, 1962. június (7. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-01 / 126. szám

A mindennapok vegyipara (B. J.) Általános szemléle­tünkben sok téves felfogás van még a vegyiparról. Ilyen például az, hogy a vegyipar készítményeivel alig-alig találkozunk a mindennapi életben. Bezzeg a gépipar, a könnyűipar... Ez a szemlélet — mint említettük — alapjaiban té­ves. Második ötéves tervünk előírása szerint 1961 és 1965 között minden iparágnál na­gyobb mértékben fejleszt­jük vegyiparunkat. Az MSZMP Központi Bizottsá­gának határozata szerint az olyan hagyományos alap­anyagok, mint az acél, a színesfémek, a fa, a bőr, a gyapjú mind szélesebben helyettesíthetők a vegyipar által előállított olcsóbb és előnyösebb tulajdonságú anyagokkal, mert a vegyipar számos iparága és a mező­­gazdaság nyersanyagbázisát jelentősen növelik. 1965-re a magyar vegyipar 75 szá­zalékkal termel majd töb­bet, mint 1960-ban; a mű­­anyagtermelés ez idő alatt évi 11 ezer tonnáról 33 ezer tonnára nő; a gyógyszerter­melés kereken megkétszere­ződik és minden eddigi fej­lődést meghaladóan növek­szik a műtrágyagyártás is. A vegyipar tehát, mint lát­­­juk, a mindennapi élethez, az ipari és a mezőgazda­­sági termeléshez nélkülözhe­tetlen, alapvető fontosságú cikkeket állít elő, mint amilyenek a műanyag a műszál, a műtrágya, a gyógyszer stb. A gyógyszertermelés foko­zásának jelentőségéről ez al­kalommal talán nem is kell beszélnünk. A műanyagról azonban ejtsünk néhány szót. A műanyagtermelésben és felhasználásban azonban mi még nem érjük el a kívánt és lehetséges színvonalat, pedig a műanyagok a mai modern életben nélkülözhe­tetlenek. A gépgyártáshoz szükséges alkatrészek jó része ma már nagyszerűen készíthető műanyagból. A műanyag bevonult az épí­tőiparba és háztartásokba is. A textilipar sem tud ma már műanyagok, műszál nélkül dolgozni. A poliakril­­nitril, a poliészter és a többi műanyag ma már a a gyapjú egyenrangú társa. A műanyag bevonult a mezőgazdaságba is. A mű­­anyagfóliával takart meleg­ágyakban a növény sokkal gyorsabban fejlődik, mint az üvegtetejű melegházban. A­­mezőgazdaság számára azonban nem ezt jelenti el­sősorban a vegyipar, hanem a műtrágyát. A mezőgazda­­sági termelés növekedésé­nek általában 40—60 száza­léka a több műtrágya-fel­használás eredményeképpen jön létre. Egy kilogramm többlet nitrogénműtrágya felhasználása kenyérgaboná­ból 12, burgonyából 10, cu­korrépából 80 kiló termés­többletet eredményez. Ma Magyarországon az 1938. évi műtrágya-felhasználás­­nak­ körülbelül a tízszeresé­nél tartunk, s ez — hála vegyiparunk fejlődésének — nagy dolog. Mégsem va­gyunk azonban megelégedve, ötéves tervünk kimondja, hogy nitrogén műtrágya­­termelésünket a jelenleginek több mint kétszeresére, évi 780 ezer tonnára kell növel­ni. Ennek arányában emel­jük a foszfor műtrágyater­melésünket is. S hogy ez a nagy mennyiség elegendő lesz-e a gyorsan fejlődő, szocialista mező­gazdasá­gunknak? Máris tudjuk, hogy nem. Éppen ezért most, a kongresszusi munkaverseny során, a párt VIII. kong­resszusának köszöntésére, a műtrágyagyárak elhatároz­ták, hogy 1965-ig a terve­zettnél 100 ezer tonnával több műtrágyát adnak a mezőgazdaságnak. A vegyipar és a mezőgaz­daság között azonban a mai technika, a kemizálás kor­szakában a műtrágyán és a különböző műanyagfóliákon túlmenően is szélesednek a kapcsolatok. Igen jelentős sikereket, eredményeket hozhat például a különböző vegyszeres gyomirtó- és ro­varirtó szerek­­ tömegesebb használata a mezőgazdaság­ban. Ezeket a szereket is a vegyipar gyártja. E szerek jelentőségét akkor értékel­hetjük igazán, ha tudjuk: hazánkban a különféle növé­nyi kártevők évente 6-8 milliárd forintnyi kárt okoz­nak a mezőgazdaságnak, jobban mondva valameny­­nyiünknek. Ez a szám való­sággal megdöbbentő. Na­gyobb, több ez a 6—8 mil­liárd, mint az 1958—1960-as években a mezőgazdasági beruházások évi­ átlaga. Le­egyszerűsítve a dolgokat, azt mondhatjuk tehát, hogy a növényi kártevők minden évben nagyszerűen megeszik a mezőgazdaság fejlesztésére fordított milliárdokat. Nos, eléggé meggyőzően bizonyít­ható a vegyipar igen óriási jelentősége, felelős­sége és feladata. A Nehéz­ipari Minisztérium elhatá­rozta, hogy a növényvédő- és gyomirtószerek közül ter­ven felül fokozza a DDT és a Lindán gyártását, a Diko­­nirt termelését meghárom­szorozza, a Hungarin gyár­tását pedig a jelenleginek a négyszeresére emeli. E hatalmas vegyipari fel­adatok elvégzéséhez az ál­lam bőséges segítséget ad. A vegyipar beruházásaira fordított összegek évről évre növekednek. Íme, ha a vegy­ipari beruházás összegét 1959-ben 100-nak vesszük, úgy ez a szám 1960-ban 150- re, majd 1961-ben 200-ra nőtt. Ebben az évben pedig eléri a 300-at. Négy év alatt tehát megháromszorozódott a beruházási összeg. Ebből a hatalmas összegből több új gyár épül, köztük a leg­nagyobb a Berentei Vegyi­művek, amely elkészülte után 6000 tonna PVC mű­anyagot állít majd elő éven­te. bővül, fejlődik a többi gyár is, valamennyit re­konstruáljuk, modern, kor­szerű gyárrá építjük át, a többi között a Szolnoki Ti­­szamenti Vegyiműveket, a Borsodi Vegyikombinátot, a Nyergesújfalui Viscosagyárat stb. A tervezettnél gyorsabb ütemben folyik a gyógyszer­­gyárak, a gumigyárak­­re­konstrukciója is. A vegyipar feladatait vi­lágosan megszabja az ötéves terv, a tennivalókat ponto­san részletezi az MSZMP Központi Bizottságának 1960. június 29-i határozata. Úgy érezzük, teljesen magunkévá tehetjük és tesszük e hatá­rozat záró mondatait: "A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága meg van győződve arról, hogy a magyar nép magáévá teszi a vegyipar fejlesztésé­nek ügyét, és támogatja a párt és a kormány erre irá­nyuló erőfeszítéseit, felis­merve, hogy azok az ország virágzását, a lakosság jólé­tének emelését, a szocializ­mus felépítését szolgáálják. Megyeszerte gazdag programmal ünnepükt a XI. pedagógusnapi Tizenegyedszer ünnepli országunk lakossága június 3-án, vasárnap a felnövekvő új nemzedék nevelőit, a pedagógusokat. Az 1962. évi pedagógusnap, az elmúlt évek hagyományaihoz mél­tóan gazdag programmal emlékezik meg a tanítók, tanárok, óvónők, nevelők áldozatos munkájáról. Június 2-án, szombaton délelőtt 9 órakor a Hazafias Népfront Csongrád megyei elnöksége, a Csongrád me­gyei tanács V. B., a Peda­gógus Szakszervezet Csong­rád megyei elnöksége Szege­den, a megyei tanács szék­házának kultúrtermében megyei ünnepséget rendez, amelyen P­app Sándor, Csongrád megye Tanácsa V. B. elnöke mond ünnepi be­szédet. Ezt követően a ki­tüntetések, jutalmak átadá­sára és közös ebédre kerül sor. Másnap, vasárnap délelőtt 10 órakor kerül sor Csong­­rádon, Makón és Szentesen a XI. pedagógusnap ünnep­ségére, amelyeket mindhá­rom városban a művelődési házakban rendeznek meg, a helyi művészeti csoportok közreműködésével. Hódmező­vásárhelyen ugyancsak jú­nius 3-án kerül sor az ün­nepségre a Hazafias Nép­front városi bizottsága, a Nőtanács és a városi tanács vb rendezésében. A délelőtt fél tíz órakor kezdődő prog­ramot dr. Erdélyi Sán­dor, a Hazafias Népfront városi alelnöke nyitja meg, majd Bán Rozália, a vá­rosi tanács vb elnöke mond ünnepi beszédet. Miután út­törők, üzemi és társadalmi szervezetek köszöntötték a pedagógusokat, a jutalmak kiosztása következik. A dísz­ünnepség művészi műsorá­ban fellép P­app Júlia érdemes művész, Ilo­sf­al­­v­i Róbert érdemes művész, Tóth Lajos, az Állami Operaház tagjai, Dénes Vera zongoraművész, Mécs Károly, a Szegedi Nemzeti Színház művésze, valamint közreműködik a hódmező­vásárhelyi helyőrség fúvós­zenekara, Hegyes György vezényletével. A délelőtti ünnepséget követően este 7 órakor a városi tanács vb ünnepi vacsorán látja ven­dégül Hódmezővásárhely pe­dagógusait és a város műve­lődésügyi intézményeinek dolgozóit. A városi ünnepségekkel egyidőben a megye minden községében bensőséges mű­sorokat rendeznek a Haza­fias Népfront, a Nőtanács helyi szervezetei, a szülői munkaközösségek és a köz­ségi tanácsok. „BORBÉLYSZEZON” A Pankotai Állami Gazdaságban megkezdődött a »bor­­b­élyszezon«. Csaknem húszezer juhot szabadítanak meg meleg bundájától. Összesen 820 mázsa gyapjúra számí­tanak Utolérték az időt A makói járásban másodszor kapálják a hagymaföldeket A makói járásban — mint B­a­r­a­n­y­i Sándor főmező­gazdász elmondotta — min­denütt végeztek a hagyma­­földek első kaparásával és megkezdték a másodszori gyomtalanítást. Ez azt jelen­ti, hogy bár háromhetes ké­séssel indultak meg a tavaszi munkák, sikerült utolérni az időt, s már nincs elmaradás. Kevés olyan év volt, amikor olyan jól elmunkáltak lettek volna a földek mint az idén. A termelőszövetkezeti gaz­dák szorgalmának, a tsz-ve­­zetők jó munkaszervezésének köszönhető az elmaradás pótlása A közös gazdaságok­ban nyújtott műszakban dol­goztak s naponta gyakra 14 órát töltöttek kint a földeken. A tavasziak elvetése — amint kiszámították — három he­tet sem vett igénybe. Ez igen jelentős, különösen ha figye­lembe vesszük azt, hogy csupán a nagyon dologigé­nyes hagymafélékből 3240 holdat raktak be. Természe­tesen a családtagok is segí­tettek. A járás 23 termelőszövet­kezetében 5200-an dolgoz­nak a növénytermesztésben s ne­kik csaknem ezer családtag segített. Legtöbben a pitva­­rossi Vörös Csillag Termelő­szövetkezetben kapcsolódtak be a közös munkában. Az idén nemcsak a gyors, hanem egyben a minőségi munkára is tö­rekedtek. Ezt szorgalmazta a célpré­mium, amit például a kis­­zombori József Attila tsz-ben vezettek be. Végül érdemes megemlíteni, hogy az össze­torlódott sok munka mellett arra is tellett az erejükből, hogy törődjenek a népgazdasági szempontból fontos bab termesztésével. A járásban öt vagon babra szerződtek, amit túlnyomó­­részt köztesként kukorica­­földeken kívánják megter­melni! Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter­­tanács csütörtökön ülést tar­tott. Megvitatta és elfogadta az Országos Tervhivatal elnö­kének az első negyedévi terv­teljesítéséről szóló jelentését. A kormány megtárgyalta­ a földművelésügyi miniszter­nek az állatállomány áttelel­­tetéséről szóló jelentését. A Minisztertanács a jelentést tudomásul vette. A munkaügyi miniszter be­számolt a vállalati alkalma­zottak új premizálási és bér­besorolási rendszerének idei tapasztalatairól. A kormány a beszámolót elfogadta. A művelődésügyi minisz­ter — az oktatási reformról szóló törvény végrehajtása­ként — előterjesztette a tan­kötelezettségről, valamint az alsófokú oktatási intézmé­nyekről szóló törvényerejű rendeletek tervezetét. A kor­mány az előterjesztéseket el­fogadta és úgy határozott, hogy a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa elé terjeszti. A Minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. (MTI) Kedvezően fejlődik a termelőszövetkezetek állatállománya Csongrád megye állatállo­mánya az elmúlt évi or­szágos állatszámlálás óta — a lóállomány kivételével — jelentősen növekedett. A növekedés, különösen a ser­tés- és a baromfiállomány esetében nagymértékben meg­haladja az országos üzemet. Szarvasmarha 36 500, sertés 413 400, ló 25 000, juh 150 100 van a megyében. Kedvező jelenség, hogy az állatállomány minden járás­ban egyaránt nőtt. A szarvas­­marha- és a sertésállomány a makói járásban, a juhállo­mány a szegedi járásban, a baromfiállomány pedig a szentesi járásban és Hódme­zővásárhely területén növe­kedett leginkább. A szekto­rok közül kiemelkednek a termelőszövetkezeti közös gazdaságok, melyekben, igen erőteljes volt az állatállo­mány növekedése. Kedvező jelenségnek tulajdonítható az is, hogy a s­arkos takar­mányozási viszonyok ellené­re a háztáji, kisegítő-, és egyéni gazdaságokban is élén­kült az állattartás- és te­nyésztés. Az állatállomány további egészséges arányú fejlődésé­nek egyik fontos feltétele, a megfelelő számú tenyész­­anyag rendelkezésre áll. Te­hénből és előhasi üszőből pl. 1832 darabbal, anya- és elő­hasi kocából 2558 darabbal több volt március közepén, mint egy évvel korábban. A termelőszövetkezetek már­ciusban 1300, a háztáji, kise­gítő- és egyéni gazdaságok pedig 20 700 anya- és előhasi kocával rendelkeztek. A viszonylag kedvező álta­lános képen belül azonban sok termelőszövetkezetben az állatállomány fejlesztésének még nincsenek meg a tárgyi feltételei. A takarmányprob­lémák mellett legfőbb gond az állatállomány elhelyezése. Kevés az állatférőhely, s a meglevőknek nagy része kor­szerűtlen. A szarvasmarhatartás szét­­aprózódottságát és az ezzel járó korszerűtlen, költséges tartási körülményeket jel­lemzi például, hogy az 1961. év végén meglevő 298 tehén­istállóból 105, egyenként 25 vagy annál kevesebb férőhe­lyes volt és csak 76 istálló férőhelyszáma haladta meg az 50-et. A szocialista gazdaságok hizlalási tevékenysége a ser­tésállomány növekedési mér­tékének megfelelően bővült. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek 32 ezer sertést állítottak hízóba az első negyedévben és az idő­szak végén 51 ezer darab­ból állt a hízóállományuk. Ezek az értékek általában 50 százalékkal magasabbak a múlt évi értékeknél s így a következő hónapokban a szo­cialista szektorból ennek megfelelő arányú vágósertés átadására lehet számítani. Az 1962. évi 120 ezer da­rabos vágósertés felvásárlá­si előirányzatból március vé­géig 80 300 darabra kötöttek szállítási szerződést. A szarvasmarha — ezen be­lül a tehénállomány — növe­kedése következtében mind az előző negyedévhez, mind 1961 első negyedévhez képest nőtt a vágómarha- és a tej­felvásárlás. A termelőszövet­kezetek és a háztáji gazdasá­gok a negyedév folyamán együttesen 4,6 millió liter te­jet adtak át a csarnokoknak, 1,3 millió literrel többet, mint 1961 első negyedévben. Módosul az általános iskolai beíratások rendje A művelődésügyi minisz­ter intézkedésére az általá­nos iskolai beiratkozások eddigi rendje megváltozik. Az 1962—1963-as tanévtől csak az új tanköteleseket — az elsőosztályosokat — és a más iskolákból átjelentkezett tanulókat kell június 21-én és 22-én beíratni. Az 1961— 1962-es oktatási évben isko­lába járt gyerekek tanköte­lezettsége és iskolábajárási kötelezettsége további beíra­­tás nélkül is fennáll. A ta­nulmányi értesítőket a jövő­ben a tanulók az első taní­tási napon adják be az osztályfőnököknek alsó ta­gozaton az osztályvezetőknek.

Next