Csongrád Megyei Hírlap, 1962. augusztus (7. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-01 / 178. szám

Szerda 1962. augusztus 1. A nyugat-berlini helyzet a legsúlyosabban veszélyezteti a világbékét Nagyszabású nemzetközi sajtóértekezlet Berlinben Az elmúlt napokban »Té­nyek Nyugat-Berlinről« címmel csaknem kétszázol­­dalas könyv jelent meg, amelyet hét szocialista hír­­ügynökség, az ADN (Német Demokratikus Köztársaság), a BTA (Bulgária), a Ma­gyar Távirati Iroda, az Agendja Robotnyicza (Len­gyelország), az Agerpres (Románia), a Novosztyi (Szovjetunió) és a CTK (Csehszlovákia) együttesen adott ki. A könyvet a hír­­ügynökségek a Berlinben kedden tartott nagyszabású nemzetközi sajtóértekezleten ismertették. A sajtókonferencián több mint száz újságíró vett részt. Jelen volt számos nyugati hírügynökség és na­pilap képviselője is. Az NDK rádiója és televíziója részletesen beszámolt az eseményekről. W. Müller, az ADN ügy­vivő igazgatója megállapí­totta, hogy a könyv kiadá­sa nagyon is időszerű volt, mert a benne közölt meg­cáfolhatatlan adatok és té­nyek újabb bizonyítékát szolgáltatják annak, meny­nyire abnormális és vesze­delmes jelenleg a nyugat­­berlini helyzet. A sajtóértekezleten részt­vevő újságírók ezután na­gyon sok kérdést tettek fel. Az értekezlet mintegy két órán át tartott A könyv szigorúan tár­gyilagos hangnemben, doku­mentációs pontossággal vizsgálja — akták, bírósági jegyzőkönyvek, és bizonyí­tási eljárások adatai alap­ján — azokat a tényeket, amelyeket a Varsói Szerző­dés országainak illetékes szervei bocsátottak a hír­­szolgálati irodák rendelke­zésére. A könyv, amely több mint fele részben ed­dig még sehol sem közölt esetekről számol be, három főrészből áll. Az első rész, amelynek címe: »Nyugat-Berlin — a kémkedés és a diverzió fő bázisa­« — részletesen is­merteti, hogy Nyugat-Ber­lin a világ legnagyobbsza­bású kémdzsungelje, amely mindenekelőtt az NDK el­leni akciók kiindulópontja. A második rész az NDK él­én indított s kudarcba ful­la­adt gazdasági háborúval foglalkozik, míg a harmadik n­ész arról számol be, hogy N N­yugat-Berlin a revanssz­­ár­us és a militarizmus bo­rs­tolt erheye, amely nap iront nap veszélyezteti a vi­lág békéjét. Zorin tanácskozott az amerikai leszerelési küldöttség vezetőjével Zorin szovjet és Stelle amerikai küldött — a ti­­­zenhélt ha­talmi leszerelési értekezlet két társelnöke — kedden délelőtt a leszerelés első szakaszában foglalt kötelezettségeket részletező cikkelytervezet megszövege­zéséről tanácskozott. A két társelnök tanácsko­zásába bevonták Tarabanov bolgár, Arthur Lali indiai és Padilla Nervo mexikói küldöttet is. A leszerelési értekeket eddigi plenáris ülésein még nem sikerült összeegyeztet­ni a Koet és a Nyugat közt a leszerelés első szakaszá­ban végrehajtandó intézke­désekkel kapcsolatban fel­merült nézeteltéréseket. A szovjet javaslat szerint a leszerelés első szakaszát 15 hónap alatt kell megva­lósítani. A nyugati hatal­mik három évet javasoltak. Az első szakaszra vonat­ko­zó leszerelési intézkedé­sei­k közül a leginkább vita­­tot­t nukleáris szerkezetek cé­bajuttatására alkalmas es­z­közök megsemmisítésé­ne­k kérdése. A Szovjetunió az indítványozta, hogy már a leszerelés első szakaszá­ba­n semmisítsék meg az öss­zes atomfegyver-célba­­jutató eszközt. A nyugati hatalmak ezzel szemben a katonai egyensúly állítóla­­gos felborulására hivatkoz­va azt szeretnék elérni, ho­gy az első szakaszban mi­ndössze harminc száza­lék­kal csökkentetnék azo­ Ical 11 leszerelési értekezlet sze­rdai plenáris ülésén foly­tat­ta a vitát az első sza­kaszban megvalósítandó in­téz­kedésekről. Osztrák—olasz külügyminiszteri találkozó Velencében Velencében a Szent Márk térnél fekvő San Giorgio szi­geten kedden megkezdődtek Kreisky osztrák külügymi­niszter és Piccioni olasz kül­ügyminiszter tárgyalásai a dél-tiroli kérdésről. 1661 jú­niusa óta, amikor a két ország külügyminisztere utoljára tárgyalt erről a problémáról Zürichben, megjavult a hely­­zet: megszűntek a dél-tiroli terrorakciók és az olasz rész­ről kinevezett dél-tiroli bi­zottság sokat tett a feszültség enyhítésére. A tegnap megkezdett tár­gyalásoktól az osztrák—olasz viszony további javulását várják. Hamarosan megegyezés születik a nyugat-iriáni kérdésben ? Nyugati hírügynökségek megbízható — de nem hi­vatalos —­ amerikai forrásra hivatkozva jelentik, hogy a Nyugat-Irián sorsáról folyó holland-indonéz tárgyaláso­kon »minden lényeges pont­ban« megegyezés jött létre. A megegyezés alapja lé­nyegében a Bunker-terv, amely a Nyugat-Irián fölött gyakorolt hatalom holland kézből Indonéziának történő átadására átmeneti idősza­kot javasol úgy, hogy meg­határozott ideig az ENSZ- szervek ellenőriznék a ha­talom gyakorlását. A tárgyalásokon Indoné­ziának sikerült elérnie a Bunker-tervben javasolt lépések meggyorsítását, úgy, hogy Indonézia már 1963 májusától kezdve jel­képes ellenőrzést gyakorolna Nyugat-Irián fölött. A tárgyalásokról elterjedt híreket kedd délutánig hi­vatalosan még nem erősítet­ték meg. A Reuter angol hírszolgálat értesülése sze­rint Subandrio indonéz kül­ügyminiszter a tárgyalások eredményéről még kedden délután tájékoztatta U Thant ENSZ-főtitkárt, s azután Djakartába repült. Az angol hírügynökség úgy tudja, hogy U Thant legkésőbb szerdán közleményt ad ki a holland—indonéz tárgyalá­sokról A TASZSZ jelentése sze­rint a holland gyarmatosí­tók egyre nagyobb számban hagyják el Nyugat-Iriánt. Számos holland vállalat bezárt, és augusztus elsejétől Hol­landiában (a fővárosban) megszűnik az egyetlen hol­land nyelvű újság is. (MTI) 2 Tüntetések a perui fővárosban (MTI — Külföldi Képszolgálat) A perui katonai junta államcsínye ellen állandóan újabb tüntetésekkel tiltakozik Lima lakossága. A képen: rendőri és katonai őrjáratok cirkálnak a perui utcákon. Letartóztatták, majd szabadon bocsátották Budiaf miniszterelnök-helyettest Ben Khedda egyik hívét Az algériai politikai irány­zat képviselői között terve­zett és döntőnek ígérkező tárgyalásokat újabb esemény hátráltatja. Budiaf helyettes miniszter­elnököt, aki Ben Khedda híve, s akit hétfőn Ben Bella katonái letartóztat­tak, ismeretlen helyre szállították. Csak annyi ismeretes a hír­­ügynökségek jelentései alap­ján, hogy Budiaf megtiltotta a kíséretében levő katonák­nak, hogy fegyverüket hasz­nálják. Időközben visszaérkezett Algírba Khider államminisz­ter, Ben Bella megbízottja, hogy a Párizsban és Oranban folytatott tanácsokzásai után a fővárosban folytassák a megbékélést célzó tárgyaláso­kat Algírba készült a Tizi-Ou­zou-ban alakított csoport két vezetője, Belkaszem Krim és Budiaf is. Budiaf letartóztatásával kapcsolatban a Tizi-Ouzou­­ban alakult bizottság közle­ményt adott ki. A közlemény éles hangon elítéli a letartóz­tatást, mint »a válság meg­oldását hátráltató erőszakos tettet«. Az új helyzetben a közle­mény ismét ellenállásra hívja fel az algériai népet, a »diktatórikus kísérletek­kel­ szemben. Budiaf a legutóbbi időkben Belkaszem Krímmel együtt Ben Bella hajlíthatatlan el­lenfelének mutatkozott. Egyes megfigyelők szerint ütköző­pontot jelenthet a megbéké­lés létrejöttében. A tárgyalások elé torlódó akadályok ellenére­­ Mohamed Jazid tájékozta­tásügyi miniszter Genfbe utazott, hogy az ideiglenes kormány két miniszterét Dahlabot, a volt külügyminisztert és Aid Ahmedet, ■s a lemondott ál­lamminisztert rábírja a visz­­szatérésre. Lapzártakor érkezett je­lentés szerint Budiaf ezre­dest, miniszterelnök-helyet­test kedden szabadon bocsá­tották. S­zufanuvongg­ herceg levele Kádár Jánoshoz Szufanuvong herceg, a laoszi nemzeti egységkormány miniszterelnökhelyettese — aki Sousanna Phouma minisz­tere­elnök távollétében ideiglenesen ellátja a miniszterelnöki tee­ndőket — levélben mondott köszönetet Kádár Jánosnak, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének üdvözlő táv­latáért, amelyben szerencsekívánatait fejezte ki a laoszi nem­­zeti egységkormány megalakulása alkalmából. Szufanuvong ideiglenes miniszterelnök levelében han­goz­atja: »Megtiszteltetésnek tartanánk, ha mielőbb létre­jön­nének az állandó diplomáciai kapcsolatok az önök or­­szá­­­ával, s minden téren együttműködhetnénk közös ügyünk, a béke megerősítése érdekében«. Szufanuvong an­nak­ a reményének ad kifejezést, hogy mindkét nép javára hamarosan kialakulnak a két ország közvetlen kapcsolatai. (MT­I) nemzetközi újságíró-kongresszust rendeznek Budapesten szervezet munkájáról és a magyar fővárosban rövide­sen összeülő nemzetközi új­ságíró-kongresszusról nyilat­kozott az MTI munkatársá­nak. A Nemzetközi Újságíró Szervezetnek a világ csaknem minden részére kiható tevé­kenységéről szólva hangoz­tatta: a szervezet a hazug propagandára épített s az embermilliókat hamis tanok­kal megfertőzött fasizmus le­verése után jött létre. Az alapokmányban hangsúlyo­zottan kapott helyet a leg­fontosabb újságírói köteles­ség az igazságnak megfelelő hűséges tájékoztatással elő­segíteni, hogy az emberek helyesen értékeljék a világ­ban zajló eseményeket, vi­lágszerte előmozdítani a szét­ágazó hírszolgáltatás eszkö­zeivel is a különböző orszá­gok és népek közeledését, egymás­­ megismerését, meg­értését. — Ennek az eszmének a Nemzetközi Újságíró Szerve­zet egyre nagyobb sikerrel nyer meg olyan újságíró-cso­portokat is, amelyek nem tagjai ugyan a NUSZ-nak, de az alapkérdésekben a leg­szorosabban együttműköd­nek vele. Ilyen elv alapján jött létre közeledés és végül baráti kapcsolat a NUSZ és olyan fontos semleges ország, mint India, továbbá Brazília újságírószövetségei között.­­ Mindezekről a fő törek­vésekről természetesen rész­letesen tájékoztatjuk majd az augusztus 6 és 10 között lezajló kongresszuson a mintegy hetven országból Budapestre érkező újságíró­kat A Nemzetközi Újságíró Szervezet hazánkban tartóz­kodó elnöke, Jean-Maurice Hermann, a Libération című francia lap szerkesztője, a Meggyűlt a hamu alatt a parázs Kü­löntudósítónk jelenti Helsinkiből A- ır~ea amikor nem~ Az első érzés, Ulla­m a sta­­dión zsúfolásig megtöltött lelt­tóit, a meglepetés volt. Nem gondol­om, hogy Helsinki népe ilyen érdeklő­dés­­sel fogadja a fesztivált, amelyet a vá­rosban működő különböző feszt­vál­­ellenes szervezetek mindenképpe­n­ a kommunista tábor propagandaal­dó­jának igyekeztek beállítani. Pe­rsze túlzás lenne azt mondani, hogy min­denkit a szíve, a lelkesedése, az érzé­­sei hoztak ide. A finn főváros­ban nincs mindennap világesemény, az olimpia óta ennyi külföldi még nem gyűlt össze, sok embert hozott t­ehát a kíváncsiság. Ez talán az első negyedórában ér­ződött a legjobban, amikor csak mé­­regették-nézegették a sok-sok a­rka zászlóval, léggömbökkel, nemzeti v­ise­­letben felvonuló fiatalokat. De az if­júságnak éppen az a nagy előnyt — vagy értéke? —, hogy könnyen be tudja lopni magát az emberek sz­­é­be, szikrát lobbant, vagy meggyújtja a hamu alatt is­ a parazsat. Nos a második — bár várható — megli­pe­tés akkor ért, amikor ez a parázs va­lóban lángra lobbant. Nehéz lenne persze megmond­ni, melyik delegáció „gyújtotta fel” a le­látók közönségét. Mindenesetre a bel­­ga lányok már kaptak fentről egy csokor virágot, amikor egy bolí­nai csókot dobott érte viszonzásul, már fellazult a kezdeti hűvös hangulat, és a bolgárokat már óriási taps fo­gadta, amikor egy hatalmas rózsából valódi rózsavizet permeteztek a kö­zönség soraiba. S hogy a fesztivál „belopta” magát a helsinkiek szívébe, az akkor dőlt el végleg, amikor eleredt az eső — itt fél óra hosszat ilyenkor úgy esik, mintha dézsából öntenék —, s a kö­zönség maradt. Néhány fotoriporter menekült csak fedél alá, a felvonuló fiatalok nem „hátráltak”, s a közön­ség sem hagyta el a helyét. Rengeteg szín, “£*•*«» nuláson. Az irakiak szinte egy bazárt elevenítettek meg, ahogy elmentek előttünk tarka fátylaikkal, mások pe­dig már európai öltözékben. Az an­golok esernyője is nagy derűt keltett. De a legnagyobb sikere a magyarok­nak volt, akik a dísztribün előtt fák­lyáikkal miniatűr görögtüzet rendez­tek. A finnek egyébként is megkü­lönböztetett szeretettel fogadták kül­dötteinket, az „unkari” itt olyan va­rázsszó minden zárhoz, mint a mese­beli „szézám nyílt ki”. De a megnyitó ünnepséget nem­csak színessége, pompája tette feled­hetetlenné. Külső megnyilvánulásai mögött sok olyan belső étéke is szem­beötlött, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Nagy jelentősége van annak, hogy felmorajlott a stadion, amikor a bejáratnál feltűnt a szovjet delegá­ció. Akiket kissé elfárasztott már a hosszú-hosszú felvonulás, azok is újra figyelni kezdtek, mint amikor a nagy művész érkezik. És büszkén hallgattuk azt is, hogy a kanadaiak nem angolul, hanem oroszul kiáltot­ták a fesztivál jelszavát: a békét és barátságot. Ami húsz, de még tíz esz­tendővel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna, ma a béke és a barátság szavait oroszul éppen úgy tudja min­denki, mint az anyanyelvén. A­mik­or ez a nyüzsgő, kavargó sin­um­i nép elvonultl éltetve a békét, a fiatalság tüzes jókedvével, önkéntelenül is arra kellett gondol­nom, valójában minden rendben len­ne, kevés baj lenne a világon, ha mindenhol így megértenék egymást. Hiszen a menetben például egymás után vonult az NDK és az NSZK kül­döttsége. Csak zászlajuk volt más, a jelszavaik ugyanazok. Késő estébe nyúlt a megnyitó ün­nepség. A felvonulást színes műsor követte, ahol az eddigi fesztiválokat rendező városok szerepeltek előbb aztán a finnek és sok más nemzet. Színpompás tűzijátékkal ért véget a nap, s ezzel ünnepélyesen kezdetét vette a Vili. Világifjúsági Találkozó. Ónódy György

Next