Csongrád Megyei Hírlap, 1962. október (7. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-02 / 230. szám

Két brigád — huszonegy asszony ma " - láttam a N­eg a nyáron Kontak­­ta udvarán. A sok piros, zöld, tarka virágoskert közepén egy vörös csillag, kövekből kirakva — ez a brigád jel­vénye. Ők gondozzák ezt az ágyást, nevük Vörös Csillag brigád. Még az udvaron is látszik, asszonyok dolgoznak itt, akik otthonossá varázsolják a ri­deg gyárudvart, megtöltik lényükkel, mosolyt, kedves­séget lopnak a hidegen zör­gő villamosalkatrészek közé, a munkaasztalokhoz. A szereldében kékköpe­nyes asszonyok szorgoskod­nak a hosszú asztaloknál, a fehér-barna alkatrészek kö­zött. Gyorsan jár a kezük, alig tudom követni. — Hogyne, hiszen a 105 százalékos tervteljesítés is a vállalások között szerepel! — magyarázza Almási Lajosné, a Vörös Csillag bri­gád vezetője. Aztán felvilágosítanak: brigádjuk a szocialista cí­mért küzd már jónéhány hó­napja — ezért az igyekezet. Megismertem a brigád ki­váló dolgozóját, Varga Mi­­hálynét. S bemutatják a leg­­fiatalabbat, Szt­a­pák An­nát. — Nusi néhány hónapja került a közösségbe, s hogy megállja a helyét, azt nagy­részt a Vörös Csillag brigád­nak köszönheti — szól köz­be a művezető, Orosz Já­nosné. — Eleinte alig csináltam naponta 330 foglalatot, most­­már a négyszerese is köny­­nyen megy — »nyilatkozik« Nusi. — Eszti néni (ez Al­­másiné) és a többiek meg­mutatták a »fogásokat«. Se­gítettek nekem. Maguk közé fogadtak. Egymás szavába v­a félnek közös élményeikről, munkájukról. Az első ismer­kedési estről, ahová férjes­tül volt hivatalos az egész brigád. Aztán a társadalmi munkáról, amit az öltöző és fürdő építésénél végeztek. Büszkék arra, hogy mind részt vesznek politikai okta­táson, s hárman általános iskolába járnak. Közös szórakozás munka után — ez is gyakran sze­repel a brigád tizenegy tag­jának programjában. A tizenegy tag közül kettő lány, a többi feleség, csa­ládanya. Nem bánják a férjek, hogy feleségük munka után is közös elfoglaltságot ke­res? — A, dehogy! — válaszol­ják szinte egyszerre. — Az én férjem is szocia­lista brigádban dolgozik, megértjük egymást — így az egyikük. — Nálunk nem ilyen egy­szerű. Az egyik brigádtagun­kat nem szívesen engedi el a férje — szól közbe Török Jánosné, a másik szocialista címért küzdő brigád, a Le­­nin-brigád vezetője. (Mert közben megérkezett a váltás, a délutános mű­szak.) — El is határozta a brigád — folytatja —, hogy beszé­lünk a férjjel. Ha velünk dolgozik, társadalmi munká­ból is kiveszi a részét, hadd szórakozzon néha teljes egé­szében együtt a kollektíva. A »-g-g—g-» érzésről, az A közösségi egymást se­gítésről beszélve sor kerül a jutalomelosztára is. — Hárman egyéni telje­sítményünkért külön pénzju­talmat kaptunk még augusz­tusban —­ meséli T­a­jnai Jánosné. — Úgy éreztük, s igazságosabb, ha a brigád mindegyik tagja részesül a pénzből, elosztottuk tizünk I között. — Egyéni teljesítményért kapták, mért nem tartották meg maguknak? — A brigádnak is része volt benne. Ha másképp nem, a lehetőségek megte­remtésében. Az egymás kö­zötti verseny és egymás se­gítése eredményezte a mi teljesítményünket is ■— vé­lekedik. Ez a nézete a másik két ju­­talmazottnak, Székely Margitnak és Rozgonyi Lajosnénak is. — Azt is mondjuk el­­— indítványozzák —, hogy mi 108 százalékos tervteljesí­­tést vállaltunk. — Reméljük, sikerül, hi­szen volt már ennél több is — bizakodik Törökné. Két brigád - huszonév 'S**“ asszony. Olyanok, mint a többi, nincs bennük semmi különös. Csu­pán annyi: megpróbálnak szocialista emberhez méltóan dolgozni, élni. Együtt, egy­másért! Kádár Márta Vasárnap nyílik a IX. Vásárhelyi Őszi Tárlat A Tornyai János Múzeum és a Műcsarnok közös ren­dezésében nyílik meg Hód­mezővásárhelyen október 7-én, vasárnap déli 12 óra­kor a múzeum valamennyi kiállítási termében a IX. Vásárhelyi Őszi Tárlat. Ezt­ megelőzően a fővárosból ér­kező és a megyei művészek tiszteletére fogadást tart a városi tanács végrehajtó bi­zottsága a városi tanácshá­zán. A kiállítást Siklós János, az MSZMP Csong­­rád megyei Bizottságának titkára nyitja meg, a Tor­nyai emlékplakettet Bán Rozália, a városi tanács vb elnöke nyújtja át a ki­tüntetett művészeknek. A IX. Vásárhelyi őszi Tárlat rendezősége október 6-án, szombaton délben saj­tóbemutatót rendez a kiállí­tási termekben. A Tornyai János Múze­um és a városi tanács Nép­művelési Állandó Bizottsá­ga rendezésében ugyancsak vasárnap délután 3 órakor kiállítás nyílik az Előre Termelőszövetkezet művelő­dési temjében, amelyen a vásárhelyi művészek alkotá­sait mutatják be. Megnyi­tót B­e­r­é­n­y­i Gyula, a vá­rosi tanács vb művelődési osztályának vezetője mond. Mindkét kiállítás megnyi­tását érdeklődéssel várja nemcsak a város, hanem a megye művészetszerető kö­zönsége is. Úi erdészeti nevelőotthon Új épülettel bővítették Közép-Európa első erdészeti gyermeknevelő otthonát Nagykovácsiban. A régi mű­emlék-kastélyban berende­zett otthon mellett egyeme­letes épületet emeltek, amelyben negyven erdész­család gyermekéről gondos­kodnak majd az iskolai ta­nítás idején. S idén így a régi kastély ifjú lakóival együtt már 130 erdészgyer­mek lesz az otthonban. a KGST-ben tömörült államok számára van tehát különösen fontos az ország adottságai, lehető­ségei alapján kiválasztani azokat a gyártási ágakat, illetve termékcsoportokat, melyeknél mind a termék műszaki színvonala, mind a termék gyártási technoló­giájának és szervezésének műszaki-gazdasági hatékony­sága az adott szocialista or­szág, de az egész szocialista tábor összhatása szempont­jából is a legelőnyösebb. Csak ez teszi lehetővé — kü­lönösen olyan kis ország számára, mint hazánk — az anyagi és szellemi erőforrá­sok összpontosítását, mellyel a ránk szakosított termékek gyártásában a termelékeny­ség világviszonylatban is megfelelően magas fokát le­het elérni. Ezt természete­sen csak úgy érhetjük el, ha a KGST keretében biztosí­tott kölcsönös előnyök alap­ján saját igényeink többi — nem ránk szakosított — té­teleit kooperációban tudjuk megkapni a többi szocialista országokból. A termelés szakosítása így a gépiparban lehetővé teszi, hogy a gyártás elsősorban ott kerüljön megszervezésre, ahol a gazdasági előfeltéte­lek már­ biztosítva vannak, illetve — új termék esetén — olyan országokban, ahol ezek az anyagi előfeltételek a leggazdaságosabban te­remthetők meg. S­zámunkra természete­sen főleg azokban a gyártmányokban fon­tos a szakosítás, amelyeket csak a termelés öszpontosí­­tásával lehet világviszonylat­ban is gazdaságos nagyságú sorozatban gyártani. A szakosítás igen fontos, de nagyon figyelmes és kö­rültekintő munkát kíván. Igen fontos a beruházások összehangolása, nehogy indo­kolatlanul párhuzamos és így az adott ország kisebb igényei miatt ki nem hasz­nált teljesítőképességű üze­mek jöjjenek létre. A beru­házások ott jöjjenek létre, ahol legjobban szolgálják az egész szocialista tábor érde­két. Az elfogadott gyártás­szakosítási ajánlások megva­lósításához hosszabb időszak, néhány év szükséges. Meg kell szervezni az új gyárt­mányok termelését, esetleg új kapacitást kell létrehozni a megnövekedett szükségle­tek legyártásához. Az elpro­filírozott termékek gyártását csak akkor lehet beszüntet­ni, ha a felszabadult kapa­citás kihasználását már biz­tosítani tudják. A gépipari gyártásszakosí­tás és kooperálás további munkálatait a KGST leg­utóbbi ülésén hozott határo­zatok és az azt követő szer­vezeti intézkedések meg fog­ják gyorsítani. A munkák során kidolgozzák a legfon­tosabb gépipari termékfaj­ták gyártási és szükségleti adatait az egész szocialista tábor vonatkozásában. Ezek a számítások lehetővé fog­ják tenni a mélyebb elem­zést, a szakosítás különböző változatai hatékonyságának kidolgozásához. Az országok így reálisan rögzíthetik — a fizetési mérlegek alakulása figyelembevételével — a rá­juk szakosított termékek táv­lati gyártási programját és a kooperációban importálan­dó termékek igényeit. M­indezen és egyéb más intézkedések alapján, szervezeti úton is biz­tosítva lesz a szocialista gaz­dálkodás adta lehetőségek minden eddiginél jobb ki­használása a gépipar fejlesz­tése és a népgazdaság, a szo­cialista tábor összérdeke szempontjából. Szőnyi Péter 3 Az utazás Németh László vígjátéka a Szegedi Nemzeti Színházban NÉMETH LÁSZLÓ új víg­játékát egy évvel megírása, és néhány hónappal a buda­pesti bemutató után tűzte műsorára a Szegedi Nemzeti Színház. Az elmúlt évinél sokkal bátrabb, frissebb mű­sorpolitikát ígérő szeptember 29-i bemutató nemcsak a vá­lasztott mű napjainkhoz kö­tött mondanivalója, tartalmi gazdagsága miatt jelentett örömet. Reményt keltő volt a nehéz művészi feladatokat je­lentő vígjáték igényes szín­padra vitele, a sokszínű áb­rázolásmódot kifejezésre jut­tató elmélyült színészi já­ték is. »Az utazás« megírásának ötletét tagadhatalanul Né­meth László néhány évvel ez­előtti Szovjetunió-beli utazá­sa, s a betegsége miatt keve­set mozgó író utazásának té­nyét különbözőképpen foga­dó közvélemény adta. Ez a kissé keserű hangú, de mégis optimista vígjáték azonban nem elégszik meg a kétfelől sújtó meg nem értés beszű­kült világának kigúnyolásá­val, hanem az író évtizedes tapasztalatai alapján — Né­meth László korábbi drámái­hoz hasonlóan — morális problémát (az igényes embe­ri élet és a kicsinyességével fojtogató környezet közti kon­fliktus) állít középpontba. Karádi József, köztisztelet­ben álló kisvárosi tanár-tu­dós, akit egy törtető tanártár­sának rágalmazása folytán félreállítanak, érzékenysége, elzárkózása folytán a »reak­ciós« hírébe keveredik. Ké­sőbb egy pedagógusküldött­séggel mégis a Szovjetunióba utazik. Hazatérése után a kisvárosi környezet (jobb és bal oldalon egyaránt) mint azt szeretné az idős történe­­lem-földraj szakos tanár szá­jából hallani, ami saját el­képzelésüket, magatartásukat igazolja, illetve ami a napi politikai feladatokat közvetle­­nül segíti. A helyi lap poli­tikai aktualitásokkal meg­tűzdelve, elferdítve közli Ka­rádi Józsefnek a Szovjetunió­ról mondott őszinte, józan szavait; a kicsinyes, minden­ben csak önös érdekeket, sé­relmeiket néző barátok pe­dig becstelennek bélyegzik meg a becsületet egyetlen, de mindennél többet érő értéke­kének tartó tanárt, mivel fel­tételezni sem tudják, hogy ki­látásba helyezett előnyök nél­kül is vállalkozott az utazás­ra, s »adta el magát« a kom­munistáknak. AZ ÍRÓ BÍRÁLATA, amely már nemcsak a saját szemé­lyével kapcsolatos tapasztala­tokból táplálkozik, igen ke­mény, és általa ábrázolt kis­városi társadalom szomorúan levegőtlen. Szatirizáló hajla­ma senkit sem kímél. Az idős tanár alakja maga is vígjáté­ki figura. Kicsit esetlen, fe­lesége szerint pedig a gya­korlati élet labirintusaiban való járatlansága miatt »gya­nútlan« is. Ha nem ilyen vol­na, nem lehetne a ma vígjá­ték. Hiszen az értetlenséggel való hadakozás tragikus kon­fliktus. A pillanatnyi hátrá­nyokat szenvedő emberek re­­akcióssága, a rágalmaktól, kicsinyes pletykáktól sem idegenkedő, polgári szemléle­tű, de »élen haladót« játszó, hajbókoló törtetők; a csak családi keretekbe szűkült em­berek típusai mellett éles tol­lal rajzolja meg Németh László a szenzáció­hajhászó, lélektelen újságírót, a tanárt kétes értelemben »tisztelő« tanítványt, és a Rákosi-idők kötöttségeitől szabadulni nem tudó »az embert csak bridzs­­kártyának néző« párttitkárt is. A munkásból lett jóérzé­sű, de megfáradt kommunis­ta tanácselnök mellett, a da­rab egyetlen pozitív figurája Mircse, a fiatal kommunista pártfunkcionárius, aki em­­berszeretetével vissza tudja adni Karádi József hitét, aki szavai szerinti kettős biztosí­tottságát (»Sokak derekán csak egy év van, amivel a hatalom lógatja a társada­lomba. Az én derekamon ott a másik is, amellyel a nép, a maga lehetőségeit kémlelve, mintegy sziklamászót küld föl a cselekvés világába.«) az idős tanártól tanult humani­tásnak köszönheti. Ez az »új« embertípus hordozza a szerző optimizmusát, amely »át tud­ja sütni a ködöt«,­­amibe az utazás vitte. A RENDKÍVÜL problema­tikus és igényes színművet Versényi Ida aprólékos gonddal, jó ízléssel, együttest teremtő készséggel vitte szín­padra. Kár, hogy az előadás a harmadik, negyedik felvo­násra »elfáradt« (ez a darab hibája is), és nem bírja a vígjátéki alapra épített nehéz gondolatokat elég frissesség­gel tolmácsolni. A szinte mind a négy fel­vonást színpadon töltő Kor­mos Lajos nagyszerű színé­szi alakítással formálja meg Karádi József alakját, s szép beszédével úgy sikerül a gon­dolati tartalmat sértetlenül átadnia, hogy játékának han­gulati elemei, átéltsége sem szenvednek csorbát. R­a­d­n­ó­­t­h­y Éva aggódó, mindentől féltő és félő feleség alakítása mellett a környezet minden tagja típussá válik, ami Si­mon Ezika, K­ö­r­n­y­e­y Oszkár, Károlyi István jó játékának köszönhető. K­á­­t­a­y Endre talán egy kissé túl élénk színekkel lép szín­padra, később azonban esz­közeit megszokjuk, az ábrá­zolt alakot élőnek érezzük. Az előadás legjobb epizódfi­guráját, Zsizsik újságírót Király Levente formálja meg, de a sok színnel meg­rajzolt szerepeikből emléke­zeteset formálnak Mentes József, Katona András, Mécs Károly, G­é­m­e­s­i Imre is. Kovács Jánost kü­lön dicséri az az őszinte egy­szerűségre való törekvés, amivel Mircse nehezen játsz­ható figuráját színpadra vi­szi. REMÉLJÜK, ez az előadás, amelynek szinte nincs gyenge pontja, a közönség egyöntetű tetszésével találkozik, és el­jut a megye más városaiba, esetleg községeibe is. Varga Ákos (Siflis felv.) Jelenet a második felvonásból. Képen: Lakatos szerkesztő: Marosi Károly, Karádi József tanár, Kormos Lajos, Zsizsik újságíró: Király Levente. Október 8-án kezdődik a szüret Csongrádon Pénteken délelőtt megbe­szélésre gyűltek össze a bo­rászati szakemberek, vala­mint a közös szőlőgazdasá­gok vezetői és megbízottai a Csongrádi Borpince kul­túrtermében. A szüreti elő­készületeket és a szürettel kapcsolatos problémákat vi­tatták meg. Megállapodtak egyöntetű­en, hogy addig nem , kezdik meg a szüretet sehol, amíg a must minősége a 19 cu­korfokot el nem éri. Így tudják biztosítani a minő­ségi bortermést , ami a felár miatt igen fontos. A borpince kádakkal és hordókkal megfelelő segít­séget nyújt a közös gazda­ságoknak. Korszerű szőlő­­feldolgozó üzeme minden igényt ki tud elégíteni. A termelőszövetkezetek 4 ezer mázsa szőlőre kötöttek szer­ződést. Ez a mennyiség meglesz, sőt több is ennél.­Amennyiben többlettermés mutatkozik, azt pótszerző­déssel értékesítik. Ugyan­így történik a háztájiak esetében is. Megállapodtak abban is, hogy a szüretet október 8- án kezdik és folyamatosan végzik, hogy fennakadás ne legyen az átvételnél. Első­nek a bokrosi Kossuth Tsz szállítja be termését, s utá­na a Petőfi Tsz, majd a soron következő gazdaságok. Pénteken délután próba­szüret alkalmával mustfo­­kolást végeztek a szakem­berek. Bokroson 18—19 cu­korfokos, a csongrádi szőlő­hegyen azonban csak 16,5— 17,5 cukorfokos a must je­lenleg. Ezért tanácsos várni a szürettel még. Az esőzés miatt kisebb arányú »nemes rothadás« ál­lott elő — 5—10 százalék­ban. Ez nem veszélyes, mint a szakértők mondják. Kedd, 1962. október 2. Szakmai ankét Vásárhelyen A Hódmezővásárhelyi Fér­fi- és Női Szabó Ktsz sza­bászai és dolgozói részére szakmai ankétot tartottak szeptember 30-án, vasárnap délelőtt a Béke szálló eme­leti termében. Színvonalas előadást tartott a mai di­vatirányzatról, az új model­lek szabásáról és készítésé­ről Szok Andor és Szabó Pi­roska, a Kisipari Szövetke­zetek Tervező Laboratóriu­mának két munkatársa. Az ankétot divatbemutató követte, amelyen részt vett többek között Kirin Lázáron, a Bolgár Szövetkezetek Nép­­művészeti Szövetségének igazgatója, Erdős József, az OKISZ elnöke és Horváth Sándor, a Csongrád megyei ■KISZÖV elnöke.

Next