Csongrád Megyei Hírlap, 1963. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-03 / 1. szám

Melegebb szívvel (Ke. I.) Gyakran önma­gában is megdöbbentő a fa­lusi öregek sorsa. Hát még ha nem gondoskodnak ró­luk. Sajnos manapság igen sok olyan példát , találni, amikor sem a családtagok, sem a termelőszövetkezetek nem törődnek az öregek­kel. Hidegen, szívtelenül magukra hagynak sok mun­kában megrokkant embert, akiknek pedig úgyszólván mindent köszönhetnek, ami a faluban megvan. Mert vajon kik neveltek fel bennünket? Kik adták át nekünk, a mai generációnak a földmű­velés tudományát? Nyilván azok, akik eddig művelték a földet. S miért csak az kell a mai generációnak, amit az öregek az elmúlt évtizedek­ben alkottak? Vagy még­sem csak az kell? Valóban, nemcsak a korábbi évek, évtizedek munkájának a gyümölcseire tart igényt a fiatalabb generáció, hanem az igény mellett köteles­séget is érez önmagában az öregek sorsáért. A termelőszövetkezet nem utolsósorban az a fórum, amely sokféleképpen kife­jezésre juttatja vagy in­kább juttathatja a társada­lom, a falu megbecsülését az öregek iránt. »Igen nagy a felelősségünk és sok a kö­telezettségünk az idősek anyagi és erkölcsi megbecsü­lését illetően« — írja Hu­­dák Márton párttitkár Csa­­nádalberti községből. A le­vélíró beszámol arról is, hogy a helyi Kossuth Tsz milyen nagy gonddal törő­dik az öregekkel. »A tsz szociális bizottsága megren­dezte a nyugdíjasok ankét­­ját — hangzik a levél.— Az ankéton hatvan nyug­díjas vett részt. Megható ün­nepség volt, amelynek során Mikus János nyugdíjas az öregek nevében kijelentette: Bizakodva nézünk a még hátralevő időre, mert érez­zük a társadalom növekvő megbecsülését.« De vajon csak ilyen leve­lek érkeznek a szerkesztő­ségbe? Korántsem. Sőt, a valóság inkább az, hogy ilyen levelet csak igen ke­veset kapunk. Sok szövetkezeti vezető, vagy vezetőség intézkedése­iben ridegszívűség n nyilvánul meg a munká­ból kiöregedőkkel szemben. Nem ez-e a legfőbb ma­gyarázata annak, hogy a megye legtöbb helységében, szövetkezetében sokat pa­naszkodnak az öregek, akik pedig a legtöbb esetben alig kérnek többet, mint elegendő kenyeret, meleg lakást, és meleg ruhát? M­egyes­zerte valamennyi községben, tsz-ben építkezé­seket látni. Mindenki tudja, hogy ez nagyon sokba kerül A közösségek gépeket vásá­rolnak, kulturális és sport­célokra költenek szintén je­lentős összegeket. Vajon nem­ látják, ezt az öregek? Vajon nem tudnák, mennyit ér egyetlen állat, egy te­hén vagy egy sertés új fé­rőhelye, megfelelő szállása és évi elesége? De tudják. És közben — akár tetszik ez a fiataloknak, akár nem, akár ínyére van a tsz-ve­­zet­őségnek, akár nincs — az öregek gyakran méltán gondolnak arra, s mi jut nekünk? Arról van-e szó, hogy költsenek esetleg keveseb­bet néhány ezerrel a kö­zösségek más célokra és ad­janak valamivel többet az öregeknek, a rászorulóknak? Nos, ez sem­ egyszerű kér­dés. Az öregek gondját ne csak a tsz viselje, hanem viseljék a fiatalok, a csa­ládtagok. Hiszen a falu öre­geinek az ügye nem csu­pán magánügy. És mi dolog az, hogy a társadalom, az állam erejét megfeszítve igyekszik minél több öreg­nek juttatni valamit, s köz­ben a kereső gyermek, a fiú,, a leány nem törődik öreg szüleivel? Miféle er­kölcsi szemlélet az olyan, amelyik megenged ilyen vé­leményt: »Igen ezek az öre­gek az én szüleim, ők ne­veltek, de tartsa el őket az állam«? Nos, ez jól ismert szemlélet, amely a kapzsi, önző, szívtelen emberekre jellemző. Új esztendőbe léptünk, most adják össze a tsz-ekben a tavalyi eredményeket, most számolják ki, hogy kinek mi jár és mennyi jut. S az emberség azt kí­vánja, azt követeli, hogy az öregek elszámolási ügyeit melegszívű emberek vegyék kézbe. Melegebb szívvel gondoskodjunk idős, elesett szeretteinkről, embertársa­inkról, mint eddig tettük. Számoljon úgy a szövetke­zet vezetősége, hogy abból, ami van, ami kiosztandó, jusson az öregeknek. Legyen elég kenyerük, tüzelőjük, ruhájuk. Szomorú bizonyít­vány egy-egy tsz-ről, fő­ként pedig a tsz-vezetőség emberségéről, ha nélkülöz­nek az­ öregek. Szocialista üzem­ vezetői nem állíthat­nak ki önmagukról ilyen bizonyítványt! Ám­ ez az utódokra, a mai fiatalabb generáció tagjaira is vonat­kozik:­­ tőlük, a nagyon sok gonddal, és sokszor ke­serves körülmények között emberré nevelt gyermekek­től is elvárja az embe­riesség, hogy gondoskodja­nak idős szüleikről — leg­alább úgy, mint az idege­nek, az állam, a tsz. Sc&CHte$i­tUtacak otthona szentesi általános iskolások második otthona az úttörőház. Délutánonként kisdiákok töltik meg a szakköri helyiségeket, s mindegyikük a maga kedv­telése szerinti hasznos szórakozással gyarapíthatja ismereteit, fejlesztheti kézügyességét. Ezermester, elektromos, kertészeti, modellező, foto és egyéb szak­körök várják a pajtásokat.­ ­Tóth Béla fervi Dömsödi Józsi tranzisztoros rádiót készít A híradós szakkör fiataljai munkában Őzike, a gyerekek kedvence x a magyar szocialista munka­spá­rt megyei LAPJA + XX. évfolyam, 1. szám Ára: 50 fillér Csütörtök, 1963. január 3. Megalakultak a választási elnökségek és választókerületi bizottágok Az elnökségek és bizottságok munkájában 10 ezer 325 dolgozó működik közre A február 24-re kitűzött or­szággyűlési és tanácsválasz­tások előkészítése január 2- án új szakaszba lépett: meg­alakultak a Hazafias Nép­front elnökségei által kijelölt és az illetékes tanácsi végre­hajtó bizottságok által meg­erősített választási elnökségek és választókerületi bizottsá­gok. A megyei választási elnök­ség tagjai szerdán délelőtt Szegeden, a megyei tanács­házán tették le az esküt Tö­rök László megyei vb-elnök előtt. »Esküszöm, hogy a vá­lasztási elnökségben felada­taimat a dolgozó nép érdekei­nek megfelelően, legjobb tu­dásom szerint, a törvényes rendelkezések megtartásával teljesítem« — hangzott a fo­gadalom. Az eskütétel után a megyei választási elnök­ség megtar­totta alakuló ülését. Az el­nökség tagjai: Tóth Mihály, a megyei tanács vb igazgatá­si osztályának vezetője (laká­sa: Hmv.-hely, Révai utca 1.), Csontos Lászlóné mun­kásnő (Hmv.-hely, Madách u. 17.), Molnár Sándor, a Ha­zafias Népfront megyei tit­kárságának munkatársa (Sze­ged, Párizsi körút 24.), Ö­k­­rös János, a Pedagógus Szakszervezet megyei titkára (Szőreg, Petőfi utca 64.), Rácz István ktsz-dolgozó (Kiskundorozsma, Mart ut­ca 37.), Kormos Ferenc üzemi munkás (Kiskundo­­rozsma, Kossuth, utca . 23.), Széll, Illés hajógyári mun­kás (Tápé, Boncsaház 6.). Az alakuló ülésen a megyei vá­lasztási elnökség elnökévé Tóth Mihályt, elnöhelyettesé­­vé Csontos Lászlónét, titkárá­vá Molnár Sándort választot­ta. A megyei választási el­nökség hivatali helyisége a megyei tanácsházán van, Sze­geden, a II. emelet 217-es számú szobában. Telefon: 53-93, 137-es mellék. Január 2-án megyénk egész területén letették az esküt az illetékes terület vb-elnökei előtt a választási elnökségek és választókerületi bizottsá­gok tagjai. Ezt követően megtartották alakuló ülésü­ket, amelyen elnököt, esetleg elnökhelyettest, s titkárt vá­­laszottak. Ugyanekkor kije­lölték hivatali helyiségüket is. Megyénkben a választási elnökségek munkájában 352, míg a választókerületi bizott­ságok munkájában 9973 dol­gozó működik közre. A váro­sokban és a községekben a tanács vk hivatali helyiségé­ben megtekinthető — a mai naptól kezdődően — a tiszt­ségviselők névsora, lakáscíme, továbbá az, hogy a választási elnökségek és választókerüle­ti bizottságok hivatali helyi­sége hol található. Csongrádon a választási elnökség hivatali helyisége a tanácsháza I. emelet 32. szá­mú szobájában van; a válasz­tókerületi bizottságok névso­ra a tanácsháza kapubejárata alatti hirdetőtáblán tekinthe­tő meg. Hódmezővásárhelyen a vá­rosi választási elnökség hiva­tali helyisége a tanácsháza emeleti 48-as szobája, míg a választókerületi bizottságok névsora az emeleti 44-es szá­­­mú szobában tekinthető meg.­­ Makón a városi választási elnökség hivatali helyisége a városi tanácsházak szárny­épületének I. emeleti 129. szá­mú szobája; a választókerü­leti bizottságok névsorát a tanácsháza folyosójára tették ki közszemlére. Szentesen a városi tanács­háza emeleti 48-as szobájá­ban kereshető fel a városi vá­lasztási elnökség, s ugyanitt tekinthető meg a választóke­rületi bizottságok névsora is. Egyébként a választókerü­leti bizottságok esetében a bizottságok elnökeinek laká­­sa a választókerületi bizott­ság hivatali helyisége. A választási elnökségek őr­ködnek a választás törvé­nyessége felett, a választóke­rületi bizottságok pedig a választás lebonyolításában működnek közre. A választási elnökségek és a választókerületi bizottságok megalakulásával a választá­sok előkészítése előrehalad. Január 10-én ugyanis meg­kezdődnek a jelölő gyűlések. Minden választókerületben jelölő gyűlés lesz — tehát 3169 jelölő gyűlést tartanak me­gyénkben. Emellett egy-egy jelölt­ mellett csatlakozó gyű­lések is lesznek. Hruscsov: Közel jutottunk a német kérdés békés rendezéséhez Nyikita Hruscsov az új év előestéjén válaszolt a Daily Express című angol lap szer­kesztőségének a nemzetközi helyzettel kapcsolatos kérdé­seire. "A Szovjetunió az elkövet­kező évben még szilárdab­ban folytatja a harcot a le­szerelés problémájának,­­ megoldásáért« — jelentette ki Hruscsov. Is­mét leszögezte, hogy »­az ál­talános és teljes leszerelés nélkül nem lehet a földön biztosítani a szilárd békét«. »Maguknak a népeknek kell megtenniük minden erőfeszí­tést, hogy már a közeli idők­ben valósággá váljék az ál­talános és teljes leszerelés­ről szóló megállapodás«. »A nyugati hatalmak po­litikája képletesen szólva két egymástól távolodó vágányon siklik: folynak a leszerelési tárgyalások és ugyanakkor háborús előkészületeket tesz­nek. A dolgokat a realitás talajáról kell szemlélni: az ilyen mozdony előbb-utóbb elkerülhetetlenül kisiklik«. A valamennyi nukleáris fegy­verkísérlet örökre való be­tiltásáról szóló nemzetközi egyezmény elérését most »Angliának és az Egyesült Államoknak a föld alatti atomfegyver-kísérletek kér­désére vonatkozó ellenveté­sei zavarják­. A Szovjetunió kész más módszerekkel kiegészíteni az észlelés nemzeti rend­szerét, így hajlandó megfelelő szá­mú automatikus földrengés­­jelző állomást létesíteni. A jelenlegi nyugat-berlini rendellenes helyzettel és az­zal kapcsolatban, hogy a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban miként fejlődnek a dol­gok, Hruscsov kijelentette: »több mint elegendő ok van a nyugtalanságra«. Nyugat-Berlinben robba­nások hallatszanak, de »a gyújtózsinórt Bonnban lob­­bantják lángra« — mondotta Hruscsov. »Közel jutottunk a német kérdés békés rendezéséhez és meg kell tenni az utolsó erőfeszítéseket« — jelentette ki a szovjet miniszterelnök. »Valamennyi keleti és nyu­gati állam kötelessége, hogy Közép-Európában el­zárják a dolgok veszélyes fejlődésének útját, ha nem akarják, hogy a vi­lág a veszélyes karibi vál­ságból egy másik, még fe­­n­yezetőbb és még nehezeb­ben megoldható válságba ke­rüljön«. A fennmaradt, leginkább vitatott kérdésnek — a Nyu­gat-Berlinben állomásozó csa­patok problémájának meg­oldására — a szovjet kor­mány kompromisszumot ja­-­­vasol — hangoztatta Hrus­csov. A Szovjetunió kormá­nya indítványozza, hogy a Nyugat-Berlinben tartózkodó csapatokat­ ne a NATO or­szágai adják, hanem Nyugat-Berlinben helyette­sítsék a NATO zászlaját az Egyesült Nemzetek Szervezetének lobogójával, és az ENSZ vállaljon ma­gára meghatározott nem­zetközi kötelezettségeket és tisztségeket. A szovjet kormányfő kife­jezte meggyőződését, hogy a karibi válság »igen mély nyomot hagy a nemzetközi kapcsolatokban«. »A veszélyt kompromisszumos úton ol­dották meg, az engedményt az engedményért elv alap­ján, és nem pedig kardot rántva — mint ahogy ezt néhányan Nyugaton taná­csolták«. Hruscsov kijelentette: »A békés együttélés alapját még szilárdabbá és megbízhatób­bá kell tenni, hogy igazán tartós legyen«. A népek szu­verenitásának tiszteletben tartásával hadd döntse el a békés gazdasági verseny, hogy melyik társadalmi rend­szer jobb és kinek a rend­szere életerősebb — mon­dotta. — A vitás kérdések eldöntésének másik módoza­tát — a termonukleáris há­borút — ki kell zárni. Nyikita Hruscsov tagadó­­lag válaszolt arra a kérdés­re, kívánatosnak tartja-e, hogy a két nagyhatalom uralkodó szerepet játsszék az egész világon. Kijelentette: »Nem gondolom, hogy ez kí­vánatos lenne. Sem a Szov­jetuniónak, sem az Egyesült Államoknak nem kell „ural­­kodniok” a világon, a külön­böző államoknak a más or­szágok fölötti „uralma” vég­érvényesen lejárt«. Hruscsov ezzel kapcsolat­ban utalt arra, hogy a Szov­jetunióra és az Egyesült Ál­lamokra most különböző okok miatt rendkívül nagy felelősség hárul az általános béke sorsáért... »Ezért mi állást foglalunk a Szovjet­unió és az Egyesült Államok közötti jó, ha lehetséges ba­ráti kapcsolatok létesítése Újévi távirat­váltás magyar és szovjet vezetők között Az új esztendő alkalmából magyar állami és pártveze­tők táviratban üdvözölték a Szovjetunió állami és párt­vezetőit. További sok sikert kívántak a szovjet népnek a kommunizmus építésében. Választáviratukban a szov­jet állami és pártvezetők hangsúlyozták: nem kétséges, hogy a magyar nép nagy eredményeket ér el az új év­ben is a szocialista építés­ben és ez őszinte örömmel tölti el a szovjet népet. Javuljanak meg a kapcsolatok Szovjet—amer­ikai üzenetváltás Hruscsov és Brezsnyev az új esztendő küszöbén üzene­tet küldött az amerikai el­nökhöz. Kifejtették remé­nyüket, hogy 1863-ban meg­javulnak országaik kapcsola­tai és együttes erőfeszítések történnek a béke érdekében az egész világon. Kennedy elnök válaszüzenetében kije­lentette: kormánya minden lehetőséget kihasznál a né­pek kölcsönös megértésének előmozdítására.

Next