Csongrád Megyei Hírlap, 1963. február (8. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-01 / 26. szám
Péntek, 1963. február 1. De Gaulle-elenes hangulat Londonban Angol—amerikai—brit nemzetközösségi gazdasági összefogás a Közös Piac ellen ? A FRANCIÁK MAGATARTÁSA_ Brüssszelben azzal, hogy kategorikusan megtagadták hozzájárulásukat az angolok belépéséhez a Közös Piacba, elképesztette a nyugati országok közvéleményét. Azzal mindenki tisztában volt, hogy a belga fővárosban január 28-án ismét megindult csatlakozási tárgyalásokon kevés a remény a megegyezésre. Azt azonban senki hitte, hogy de Gaulle ennyire hajthatalan lesz , hogy ilyen kurtán-furcsán elbánik az angolokkal. Londonban nagy az elkeseredés és a felháborodás ráésék brüsszeli magatartása miatt. S ’ a helyettes külügyminiszter szerd. ,oházi beszédében úgy igyekezett beállítani a történteket, mintha Anglia nemzetközi pozícióit a brüsszeli döntés nem érintené. Londonban mindenki tisztában van azzal, hogy Anglia közös piaci tagságának elutasítása válságos helyzetbe hozta Macmillan kormányát. Az angol miniszterelnök az utóbbi másfél évben ugyanis szinte mindent a szigetország közös piaci tagságára tett fel; erre alapozta a valószínűleg még ez évben sorra kerülő választásokkal kapcsolatos előkészületeit is. Az angol kormány most nagy erőfeszítéseket tesz, hogy mentse, amit még menthet: előkészületeket tesz az Európai Szabadkereskedelmi Társulás, az angol nevének kezdőbetűi után EFTA-nak nevezett nyugateurópai »konkurrens« gazdasági társulás — amelynek Anglián kívül Svédország, Norvégia, Dánia, Ausztria, Svájc és Portugália a tagja — megerősítésére és érintkezést keres a brit nemzetközösség tagállamainak vezetőivel, hogy még szorosabbá tegyék gazdasági kapcsolataikat. Washingtonban, az Egyesült Államok fővárosában is megdöbbenést váltott ki de Gaulle angolellenes lépése. Az AP amerikai hírügynökség tudósítója arról ír, hogy a Kennedy-kormányzat most nyilvánvalóm mindent elkövet, hogy erős ellenállást építsen ki Nyugat-Európában de Gaulle-lal szemben. Az Egyesült Államok emellett gazdasági lépéseket is tervez: Angliával és a brit nemzetközösségi államokkal együtt gazdasági társulás létrehozását vette fontolóra a Közös Piaccal szemben. A brüsszeli eseményekkel foglalkozva a belgrádi Borba című lap hangoztatja: »Brüsszel nem az első és nem is az utolsó csalódása a nyugati kapitalizmusnak a gazdasági, politikai és katonai integráció létrehozására irányuló, háború utáni erőfeszítések során. Brüsszel csak epizódja annak a folyamatnak, amellyel a kapitalmus különböző formákban kiutat keres válságából. De Gaulle kárhoztatása a brüsszeli kudarcért nem rejtheti el azt, hogy e kudarc nem oka, hanem következménye a Nyugat katonai-politikai szövetségében már régóta lappangó mély válságnak.« New Yorkban közzétették a kongói ENSZ-erők veszteséglistáját. A kongói ENSZ- beavatkozás kezdete óta a világszervezet egységeinek vesztesége 127 halott és 133 sebesült.* Szerdán Delhibe érkezett az Egyesült Államok, Anglia, Kanada és Ausztrália légiere szakértőinek katonai küldöttsége. A küldöttség tagjai indiai szakértőkkel közösen tanulmányozzák az Indiai légierők jelenlegi helyzetét és az ország légvédelmének szükségleteit. A katonai küldöttség körülbelül három hétig tartózkodik Indiában. * Szerdán este újabb öt miniszter nyújtotta be lemondását Szíriában Kudzs köztársasági elnöknek. Ezzel a lemondott miniszterek száma tízre emelkedett. A köztársasági elnök mindeddig egyetlen lemondást fogadott csak el Azt várják, hogy a jelenleg Bonnban, az Eufrátesz gátjának felépítéséről tárgyaló Kallasz pénzügyminiszter ugyancsak lemond. A lemondások oka ismeretlen. 2 Kollektív gazdaságok Algériában Uzegan algériai földművelésügyi miniszter Párizsban tárgyalásokat folytatott Pisani földművelésügyi miniszterrel. A francia kormány az evrani egyezmény szerint hitelt nyújt Algériának a földreform által érintett francia földbirtokosok kártalanítására. Uzegan Párizsban ismertette az algériai kormányöldreformtervét. A földreform végrehajtása után legfeljebb 5—40 hektár kiterjedésű birtok lehet magántulajdonban. A reform első szakaszában a körülbelül egymillió hektárt kitevő »elhagyott földeket« sajátítják ki. A földbirtokreform alá eső birtokokat nem osztják fel mind kis gazdaságokra, hanem nagyobb kollektív gazdaságokat alakítanak ki. A szövetkezeteket az algériai kormány gépi felszereléssel, villamosítással erős nagyüzemi gazdaságokká akarja fejleszteni. Nagyszabású talajjavítási munkák, a takarmány- és zöldségtermelés fejlesztése, szőlők felújítása szerepel még a kormány mezőgazdasági programjában. A nyugat-berlini helyzet rendezése tovább javítaná a nemzetközi helyzetet A Die Wahrheit című nyugat berlini lap cikke Hruscsov beszélgetéséről a nyugat-berlini lakossággal A Die Wahrheit című nyugat-berlini lap csütörtöki számában ismertette Hruscsov szovjet miniszterelnöknek anyugat-berlini lakosság képviselőivel január 18-án Berlinben folytatott beszélgetését. A tudósításnak ezt a címet adták: »Jobb megelőzni, mint eloltani a tüzet.« Hruscsov a Szovjetuniónak a két német államhoz fűződő kapcsolatairól, Nyugat- Berlinre utalva ezeket mondotta: — Nemcsak az NDK lakóival, hanem minden némettel is baráti viszonyban kívánunk élni. Ha a Szovjetuniót és Nyugat-Németországot baráti kapcsolatok fűznék egymáshoz, akkor nem lenne háború. Ez szilárd meggyőződésem. Nyugat-berlin jövőbeni szerepe Hruscsov hangsúlyozta, hogy alá kell írni a német békeszerződést. — Nyugat-Berlin bennünket egyesítő és összekapcsoló láncszem, európai összekötő kapocs lesz, amely előmozdítja az államok közötti jó viszonyt. — Mi azonban most Nyugat-Berlin? Feszültségek és súrlódások forrása. Ezért végre üljünk le Franciaországgal, Angliával és Amerikával közösen és dolgozzunk ki biztosítékokat. Ám tessék: állomásozzanak Nyugat-Berlinben csapatok az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlaja alatt. — Ha a nyugati hatalmak nélkül írnánk alá a békeszerződést, akkor Nyugat- Berlint ennek ellenére érintetlenül hagynánk. Csupán a következőképpen járnánk el: az összekötő utak a Német Demokratikus Köztársaság hatáskörébe kerülnének, véget érne a megszállási időszak, semmissé válnának a megszálló hatalmak jogai, mert e területen a rendet a békeszerződés szavatolná. Az NDK álomhatára Az NDK államhatáráról feltett kérdésekre válaszolva Hruscsov rámutatott: e probléma az NDK államügye. A határt 1961. augusztus 13-án azért zárták le, hogy eltorlaszolják az utat a szocializmus ellenségei előtt. A határ az állami szuverenitás kérdéséhez tartozik. Ha egy állam nem ellenőrzi határait, akkor nem szuverén. Nézzék csak, amióta a falat felépítették, Nyugat-Berlin több gondot okoz a Nyugatnak, mint a Keletnek. Áruikor még nem volt meg a fal, a nyugat-berlini résen át az imperializmus mélyen a szocialista táborba hatolhatott. Hruscsov végezetül megemlítette, hogy az NDK részéről már elhangzottak ésszerű ajánlatok és javaslatok a munkások, alkalmazottak és tudósok jobb életkörülményeinek megteremtésére. A nyugat-berlini szenátus azonban nem fogadta el ezeket a javaslatokat. Ezért továbbra is a békeszerződés a legfontosabb — mondotta a szovjet miniszterelnök. A nagy titok LT*'" feltárul Horváth László összeállítása (39) Csak 16 órával később, az amerikai elnök nyilatkozatából tudták meg Tokióban, hogy a Hirosimát megsemmisítő bomba atombomba volt. A japán rádióállomások augusztus 7-én, a kora reggeli órákban adták az első jelentést: »Amint a császári főhadiszállás jelenti, valószínű, hogy a Hirosima és körzete ellen tegnap végrehajtott légitámadások során az ellenség újfajta bombákat alkalmazott. Ezek a bombák Hirosimában jelentős károkat okoztak, jóllehet csak kevés ilyen bomba zuhant a városra. A hatásukkal kapcsolatos vizsgálatok még folyamatban vannak. Ugyanis Tokióban még mindig nem akarták elhinni, hogy mindössze egy bombát dobtak le. Katonai körökben úgy vélekedtek, hogy Truman nyilatkozata csupán propaganda." Még egy nap múlva sem tudtak Hirosimával közvetlen kapcsolatot teremteni. A város környékéről származó hírek annyira zavarosak voltak, hogy ezek alapján lehetetlen volt pontos képet alkotni. A hirtelen összeállított vizsgálóbizottság az amerikai bombázók állandó berepülései miatt csak augusztus 7-én délután tudott elindulni Tokióból. Masatake Okumiya így emlékszik vissza: »Már lement a nap, mire elértük Hirosimát. A szerencsétlenül járt városból szörnyű fény áradt. Minden égett és vérpiros fény világította meg a magasra emelkedő fekete füstfellegeket.« Nem volt többé repülőtér sem. A gépnek a Hirosimától 55 km-re levő Iwakuni haditengerészeti repülőtéren kellett leszállnia. Innen is látták a robbanást, mentőcsoportokat is küldtek ki, de hiába, mert a mentőcsapatok nem tudtak áthatolni a várost körülzáró tűzfalon. Mindössze néhány agyonégett embert hozták magukkal vissza. Masatake Okumiya így folytatja beszámolóját: »Másnap reggel korán elindultunk Hirosimába. Hogy mi is történt a várossal a robbanás után, ezt sem a filmfelvételek, sem a beszámolók nem tudják érzékeltetni. Erre egyszerűen nincsenek szavak. Csak azok tudják, akik maguk is átélték. Ott, ahol Hirosima egykor elterült, a robbanás után csak egy piszkos, barna színű folt éktelenkedett a táj arcán.« Hogy mi történt Hirosimában, erről az amerikai légierők főparancsnokságán csak 1945. augusztus 8-án alakult ki valamennyire is pontos elképzelés. A felderítők ezen a reggelen érkeztek meg az újabb légifelvételekkel, amelyek azt mutatták, hogy a város megszűnt létezni és a halottak száma valószínűleg rendkívül sok. Az 5. Légiflotta felderítő gépei jó minőségű, éles képeket készítettek, amelyeken még a külvárosokba összezsúfolódott menekültek is látszottak. A városnak egy körülbelül 11—12 négyzetkilométeres körzete teljesen megsemmisült. Homer Bigard, a »New York Herald Tribune« tudósítója a következő hírt táviratozta lapjának: »A Hirosimát elpusztító atombomba — ahogy a fényképek alapján megállapítható — a város 313 ezer lakosából mintegy 200 ezret megölhetett.A Guam szigetén Spaatz tábornok főhadiszállásán is hasonlóképpen vélekedtek. Megállapították, hogy a város 60 %-a elpusztult. A lerombolt rész pontosan a központban feküdt, ahol a város lakosságának háromnegyed része zsúfolódott össze. És miközben már az amerikai főparancsnokságon ismertették ezeket a tényeket, ugyanazon nap reggelén — augusztus 8-án — megszületett a döntés: a második bombával azonnal startolni kell. Augusztus 8-án délután fél kettőkor az 509. csoport megkapta a parancsot, hogy a következő éjszakán hajtsa végre második támadását. A különleges repülőegység tagjait teljesen váratlanul érte a parancs. Ők mit sem tudhattak arról, hogy Los Alamosban a tudósok egy harmadik bombát is készítettek harmadik bombát, amelynek hatóanyaga plutóniumból állt és az előzetes számítások szerint még pusztítóbb hatást vártak tőle. A bombát szállító gépet ezúttal Charles W. Sweeney őrnagy vezette, aki THE GREAT ARTISTE nevű gépéről a mérőműszereket dobta le Hirosima fölött Ezúttal Kermit K. Beahan százados lett a bombairányzó. A második bevetésen sem Tibbets ezredes, sem Parsons kapitány nem vett részt. Mindketten fontos emberek voltak, és nem akarták megkockáztatni, hogy második alkalommal esetleg valami történjék velük. A fő cél most a Kyushu sziget északi csúcsán fekvő Kokura. Tartalék célnak Nagaszakit jelölték ki. Egyébként a támadást most is pontosan úgy tervezték el, mint az első bevetéskor. Batherly őrnagy gépének az volt a feladata, hogy Nagaszaki fölött végezzen felderítést. A STRAIGHT FLUSH 8 órakor érte el a partokat Egy óra múlva Nagaszaki felett volt Eatherly látta, hogy a város felett vastag, fehér felhőréteg terpeszkedik. Csak a kikötő felett volt tiszta az ég olyannyira, hogy még a kikötőben veszteglő hajókat is meg lehetett különböztetni. A várost azonban teljesen eltakarta , szakadozott fehér felhőzet. Batherly rögtön látta, hogy közvetlen irányzással teljesen lehetetlen a bombát ledobni. Megnyugodott és várta a Kokura, a főcél fölé kiküldött B—29-es jelentését. A jelentés pontosan megérkezett. Kedvezőtlen volt. Kokura felett felhős volt az ég, közvetlen irányzással végrehajtott támadásra alkalmatlan. (Folytatjuk) — Dülpolitikai figyel& — A volgográdi győzelem a szovjet hősiesség legszebb példája Jerjomenko marsall, a Szovjetunió hőse cikket írt az 1942. június 17-től 1943. február másodikéig tartó, megsemmisítő szovjet győzelemmel végződő, világtörténelmi jelentőségű volgográdi csata lefolyásáról. A szovjet nép Holnap, feruár másodikén ünnepli e győzelem huszadik évfordulóját. Ha magunk elé képzeljük 1942 nyarának világtérképét, megértjük, hogy a nagy orosz folyó partjainál vívott kemény, védelmi jellegű csaták, s az ezeket követő ellentámadás betetőzése volt a béke és a fasizmus sötét erői közt folyó viaskodásnak. A fasizmus, mint förtelmes polip fonta be csápjaival keleten a doni steppéktől nyugaton a Biscayai-öbölig, északon a Barenc-tengertől, délen Afrika földközi-tengeri partvidékéig elterülő hatalmas térséget. Ezzel egyidőben a Csendes-óceán tőségében a fasiszta Németország szövetségese, Japán roppant méretű területeket ragadott magához. A hadászati kezdeményezés ezen a hadszíntéren továbbra is a támadó kezében maradt. A szovjet marsall cikke következő részében leírja, hogy Roosevelt amerikai elnök díszoklevélben fejezte ki népe és a maga csodálatát a hős város rettenhetetlen magatartása felett, Churchill akkori angol miniszterelnök pedig 1943 novemberében az angol király ajándékának, egy díszkardnak az átadásával fejezte ki országa elismerését a Szovjet nép hősiessége iránt. mrehéz röviden szólni — írja cikke további részében a marsall —a 200 napon és éjszakán át megszakítás nélkül folyt csatáról, kiváltképp nekem, akinek a csapatokkal együtt kellett azt átélnem. Személyemet az a nagy megtiszteltetés érte, hogy a kormány megbízásából egyidejűleg a volgadoni hadászati térség két arcvonalát kellett vezetnem. E tekintetben nagy szerencse volt, hogy parancsnoki ténykedésemnek, ebben a legfelelősségteljesebb időszakában Nyikita Szergejevics Hruscsovnak, e két arcvonal katonai tanácsa tagjának biztos kezére támaszkodhattam. Ő ott volt a csapatok sűrűjében, amelyek kezdetben védekeztek, aztán pusztító csapást mértek az ellenségre . E csata arányaiban felülmúlta a történelem minden addigi csatáját. A csaknem 100 ezer négyzetkilométernyi területet felölelő csata különböző szakaszain résztvett a harcokban: több mint 2 millió ember, 26 ezer löveg és aknavető, több mint 2 ezer harckocsi, és ugyanennyi repülőgép. A város védői visszavertek több, mint 800 elkeseredett rohamot: ők maguk majdnem ugyanannyi ellencsapást és ellenlökést indítottak. Júliustól novemberig, azaz a csata védelmi időszakában a náci hadsereg és a németek csatlósainak csapatai 650 ezer katonát és tisztet vesztettek. Az ellenség teljesen elveszített 32 hadosztályt és 3 dandárt, 16 egyéb hadosztály pótolhatatlan veszteséget szenvedett. A legfontosabb eredmény az volt, hogy ettől kezdve a szovjet hadsereg szilárdan kezébe vette a hadászati kezdeményezést, s azt soha többé nem adta ki a kezéből. A német véderő-főparancsnokságnak az 1942. évi hadjárattal messzemenő céljai voltak: több, egymást követő nagyerejű csapással meg akarta törni a szovjet hadsereg ellenállását. Úgy tervezte, hogy előbb hatalmába keríti a Szovjetunió európai részének iparilag és mezőgazdaságilag igen gazdag déli körzeteit, majd pedig átteszi hadműveletei színhelyét a középső és az északi arcvonalszakaszokra. A harcok eleinte minden védelmi szakaszért, majd az egyes háztömbökért folytak, végül minden gyárért, házért, sőt emeletért és lépcsőházért. Ezután megvalósítottunk egy nagyszerű elgondolást: hirtelen ellenlökéssel bekerítjük és felmorzsoljuk az ellenségnek a Volgához kijutott egész csoportosulását.Az ellencsapás terve — a sztálingrádi, délnyugati és doni frontparancsnokság, a vezérkar és a főhadiszállás együttes erőfeszítéseinek gyümölcse — mesterien megvalósult. Két német hadsereg gyűrűbe került, a szárnyakon levő csatlós hadseregek pedig részben vagy egészben megsemmisültek. A bekerítettek felmentésére Hitler által elrendelt elkeseredett akciók kudarcba fulladtak, s a híres Manstein tábornagy vezette felmentő csapatok felmorzsolódtak. Szerte kell foszlatni azt a legendát, hogy Sztálinnak döntő szerepe volt az e térségben folyt hadműveletek megtervezésében és irányításában. Szerepét a személyi kultusz idején a végletekig eltúlozták. Valójában legtöbb utasítása általános, nem konkrét jellegű volt, egyes döntései pedig tévesek voltak. Nehéz lenne felsorolni a Volgográd falainál véghez vitt hőstetteket. Hősiességről, önfeláldozásról és hajlíthatatlan akaraterőről tett tanúbizonyságot nemcsak egy-egy harcos, hanem egész alegységek, ezredek, hadosztályok, hadtestek, és hadseregek. Harmincezer katona kapott különféle kormánykitüntetést. A népünk vitézségét, hősiességét, önfeláldozását és nemes lelkületét jelképező város nem viselheti a nevét annak az embernek, aki önkényesked és°el, és törvénytelenséggel szennyezte be magát. Ezért nevezték el a várost a nagy orosz folyóról — írja cikke befejező rész■bon a marsall. A szovjet nép őszintén kívánja a békét s állhatatosan védelmezi azt. A nagyszerű voltai győzelem 20. évfordulóján nem árt megemlíteni, hogy népünk nem félelemből és nyennesénből szereti a békét Az elmúlt háború világosan megmutatta a szovjet nép katonai erényeit. Ma a legkorszerűbb fegyverek birtokában vagyunk. Ezt ne felejtsék el azok, akik nem akarnak lemondani a szocialista országok ellen irántuló erővolitikáról