Csongrád Megyei Hírlap, 1963. október (8. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-01 / 229. szám

Társanatísértek Csurran a marci Már hetek óta tart a szüret a csongrádi és a bokrosi ha­tárban is. Mindenütt köny­­nyebben megy a munka, ha olykor-olykor megkóstolják a szőlő levét. Néhol már mar­éit töltenek a pohárba, mint ahogy képünkön is látható, így aztán a Simmer Mátyás háztáji területén dolgozó szüretelőknek derűsen telik el a nap, jobban halad a munka Répakoronázás A mcsanádalberti Kossuth Ter­melőszövetkezetben 100 hol­don termesztettek ebben az évben cukorrépát. Most nap­ról napra megtalálhatjuk a szövetkezeti tagokat a répa­táblákon, hiszen sürgős a munka, mert a kalászosok egy részét a répa után vetik el A növénytermesztési bri­gádok tagjai szorgalmasan dolgoznak, a már »kiemelt« répák koronáját levágják, majd csomóba dobálják a répát és kezdődhet a szállí­tás, hiszen az idő sürget. S most, amikor a munkák dan­dárjában vagyunk, minden perc drága (Enyedi Z. fel­.) A betakarítás meggyorsítása szükséges a földeáki Dózsa Tsz-ben Már Makón hallottam, hogy a földeáki Dózsa Tsz­­ben nincs minden rendjén, a betakarítás és a vetés igen vontatottan halad. Kurunczi József vb-elnök véleménye is ez, de mivel részleteket ő sem tud mondani erről, nyomban a határba indul­tunk. Szép, derült az idő, bárki azt gondolhatná, csak úgy zsong a határ a hagy­mában, a cukorrépában se­rénykedő tagoktól. De nem így van, hiszen a dűlőuta­­kon gépével poroszkáló trak­torosokon kívül egy embert sem lehet látni.­­ Több mint 500 tagja van a tsz-nek, de ebből fe­le sem dolgozik a közösben. Egy részük idős, nyugdíjas. De a fiatalabbak, a munka­bírók sem dolgoznak — jegyzi meg a vb-elnök. A 240 hold vöröshagymá­ból mintegy 40—50 hold még a földben van. De a felszedettnek is jó ré­sze lakásokban hever, pedig sokkal jobb helye lenne már zsákokban. A tagok ar­ra hivatkoznak, hogy »nem lehet benne keresni«. Jó, ha egész napra kapnak egy munkaegységet, 28 forintért pedig senkinek sincs kedve világosodástól sötétedésig dolgozni. Kurunczi Pali bá­csi és Mészáros Anna véle­ménye szerint a vöröshagy­mánál­­»nem stimmel« vala­mi: túl magas a norma. Az apróhagyma-szedésben sok­kal jobban lehetett keres­ni. Akkor nem is volt prob­léma, sokan dolgoztak és pár nap alatt végeztek a munkával. A tsz vezetősége, látva a tarthatatlan álla­potot, valamelyest módosí­tott az eddigi normarend­szeren, s most 100 négyszögöl vöröshagyma felszedéséért az egy munkaegységen felül plusz tíz forintot kapnak a tagok. A zsákba szedésért mázsánként 0,31 munkaegy­séget írnak jóvá. Persze, nem biztos, hogy ezzel a módosítással meg­gyorsították a betakarítást. Sürgősen felül kellene vizs­gálni, s ahol kell és szük­séges, további módosítások­kal ösztönzőbbé tenni a munkát. Mozgósítani a fia­talokat, időseket egyaránt. Helyes lenne bevezetni a legtöbb tsz-ben sikerrel al­kalmazott premizálási rend­szert. Helytelen az a nézet, hogy a felesleges kifizeté­sekkel csökken az egy mun­kaegységre eső összeg. Az igazság az, hogy sokkal na­gyobb kár származik abból, ha kint pusztul egy csomó termény. (Az elmúlt évben például 30 hold kukoricát nem takarítottak be, s ta­vasszal bizony nagy gond elé állította a vezetőségeit a takarmányhiány.). A tsz vezetőivel beszélget­ve, valahogy olyan érzés támadt bennem, mintha a növénytermesztőktől sajnál­nák a prémiumot. Valaki ilyenformán fogalmazta ezt meg: »Ha a cukorrépa, a hagyma és a kukorica beta­karításáért munkaegységen felül kifizetünk egy csomó pénzt, akkor az állatgondo­zók, a kocsisok és a más vo­nalon dolgozók elesnek egy csomó forinttól, mert any­­nyival kevesebb kerül fel­­osztásra-e. Így számolni azon­ban nem lehet! Egy-egy ál­lattenyésztő naponta két-há­­rom munkaegységet is keres és télen-nyáron folyamatos a munkája. Tehát az évi át­lagos jövedelme is több, mint a növénytermesztésben dolgozóké. Mindent egybevetve: a nö­vénytermesztők fokozottabb megbecsülésére van szükség, mert csak ve­lük közösen oldható meg a szövetkezetre váró nagy fel­adat. Hiszen az idejében történő betakarítás a jövő gazdasági évre való felké­szülésnek is legfontosabb alapja. A Dózsa Tsz-ben pe­dig ezen a téren rengeteg, a tennivaló. A több mint ezer hold ..Őszi kalászosból mind­össze 350—400 holdat tettek földbe eddig. A 620 hold kukorica, a 150 hold cukor­répa szedéséhez pedig még hozzá sem fogtak. Helytelen, hogy a tagok egy része közömbös a szövet­kezettel szemben. Ok nélkül távolmaradnak a munkától, arra való hivatkozással, hogy az itteni jövedelem­ből nem lehet kijönni. Ha csak e puszta tényt vesz­­szük figyelembe, el kell azt fogadnunk. De a Dózsa Tsz tagjai tudják, hogy a ter­melőszövetkezetben lehet eredményt elérni, hiszen pár évvel ezelőtt 40 forintot is ért náluk egy munkaegy­ség. Ez a mostani vissza­esés bizonyára csak átmene­ti, s egy-két éven belül si­kerül »feltornázniuk« magu­kat korábbi eredményeik­hez. Ehhez természetesen a tagok következetes munká­jára, valamint hozzáértő, jó vezetésre van szükség. Most arra, hogy minél előbb be­fejezzék az őszi betakarítást, ne vesszen kárba egyetlen fej hagyma, egyetlen cső ku­korica sem, s a legrövidebb időn belül földbe kerüljön a jövő évi kenyér magja. KÖSZÓ JÓZSEF legszorosabb kapcsolatban van a cent­ralizmussal. Hogy a párt önkéntes harci szövetség legyen, azt a demok­ratizmus biztosítja. A kommunisták soraiban a pártdemokrácia alapján bontakozik ki a széles körű öntevé­kenység. És minél jobban megvaló­sítjuk a párton belül a demokratiz­must, a bírálatot és önbírálatot, annál szélesebb és szilárdabb lesz a kap­csolatunk a tömegekkel. A pártde­mokrácia lendíti fel a pártéletet, ez jelent nyílt, őszinte, alkotó légkört. Szocializmust építő országban a párt­demokrácia minden esetben nagymér­tékben hat a közélet demokratizmu­sára. Ha a pártdemokrácia érvénye­sül, az igen kedvezően hat a dolgo­zók milliós tömegeire. Történelmi tapasztalataink vannak arról, milyen károkat okoz a szocializmus építésé­nek a pártdemokrácia megsértése. A pártdemokrácia érvényesülésé­nek egyik legfontosabb eleme az egészséges, rendszeres pártélet. A pártdemokráciát sértik meg ott, ahol ez hiányzik, ahol elmulasztják­ a kommunisták tájékoztatását, nevelé­sét, az egység mindennapos szilárdí­tását. A pártdemokrácia érvényesülé­sének másik fontos eszköze a kom­munisták pártmegbízatása, alkotó kezdeményezőkészségük teljes kibon­takoztatása, felelősségük növelése, látókörük állandó szélesítése. Párt­­szervezeteinkben a kommunisták mintegy 70 százalékának van jelen­leg rendszeres pártmegbízatása. E he­­­­lyen kell azonban hangsúlyozni azt is, hogy semmilyen megbízatással sem lehet megszabni a kommunisták minden tevékenységét, önállóan, ön­tevékenyen is fel kell ismerni, meg kell találni a munkát — a hétközna­pok minden órájában, az élet min­den területén. Minden egyes pártszer­vezetben, minden kommunistának le­hetőséget kell adni, hogy részt ve­gyen a párt politikájának megvitatá­sában, kialakításában, végrehajtásá­ban. A Magyar­­Szocialista Munkás­párt ezt teszi. A munkásosztály hely­zetéről szóló párthatározat megalko­tásánál például sok ezer párttaggal beszélgetnek. De ez a széles körű tanácskozás és vita előzte meg a többi párthatározatot is. A központi határozatokon túl erre van szükség a községi, járási, megyei feladatok megszabásánál is. Mindez a pártélet egyik alapvető normája. Csak így te­remthető meg az egészséges légkör, s csak így érhető el az egységes cse­lekvés a párttagság és a pártvezetés között. Az utóbbi években nagy eredmé­nyeket értünk el a pártdemokrácia fejlesztésében. A párt és a tömegek kapcsolata egészséges és egyre szilár­dabb. Ezt a szoros és jó kapcsola­tot azonban mindennap meg kell te­remteni, mindennap, tovább kell szi­lárdítani. És nem valamilyen lan­gyos, liberális politikával, nem elv­telen engedményekkel, hanem szilárd eszmei következetességgel. Egyetlen pártszerv sem vélekedhet úgy, hogy — miután minden hibátlanul megy — pihenhetünk. A kommunisták munkastílusától, gondolkodásmódjá­tól idegen az ilyen önelégültség, min­dennap és mindenhol fel kell lépni ellene és le kell küzdeni azt. Helyen­ként jelentkezik olyan nézet, hogy »fegyverrel készek voltunk védeni a munkáshatalmat, de nincs nekünk türelmünk agitálni.« Pedig ezt kell tenni: gazdasági feladataink példás elvégzése mellett, az ideológia front­ján is győzedelmeskedni. Akik ma türelmetlenkednek, elveszítik világos ítélőképességüket, letérnek a reali­tás útjáról, azok sértik a pártfegyel­­met, nehezítik az előrehaladást. A pártdemokrácia és a centraliz­mus szorosan összefügg, a kérdés két oldalát képezi. A demokrácia szi­lárdítja az öntudatos fegyelmet. Az öntudatos párttagok a demokrácia légkörében bátran és határozottan fellépnek a hamis nézetek ellen. A demokrácia megsértése minden eset­ben a pártfegyelem lazulásához ve­zet. Mind a szektás szűk látókörű­ség, mind a jobboldali langyosság ellen a legszigorúbban fel kell lép­ni pártéletünk minden területén. Pártunk politikájának maradéktalan végrehajtása, a magas fokú kommu­nista fegyelem, a pártélet lenini nor­májának betartása — a szocializmus teljes felépítésének alapja. ÁGOSTON LÁSZLÓ Egészségügyi tanfolyam üzemi dolgozók részére A Szakszervezetek Megyei Tanácsa tíznapos egészség­­ügyi tanfolyamot szervezett az üzemi egészségügyi albi­zottságok vezetői, illetve tag­jai részére. A bentlakásos oktatás 30 résztvevője szep­tember 23-tól október 3-ig a legkülönbözőbb társadalom­biztosítási és egészségügyi vonatkozású előadásokat hallgatja meg. Legtöbben olyan üzemből érkeztek, ahol nincs üzemi orvosi szolgálat. A tanfolyam részint tár­sadalombiztosítási rendeletek ismertetésével foglalkozik. A hallgatók megismerkednek a nyugdíj, családi pótlék, biz­tosítás stb. kérdéseivel. Ezek után kerül sor fontos egész­ségügyi ismeretek elsajátítá­sára. A filmvetítéssel színes­sé tett előadásokat az SZMT vezetői, az SZTK alközpont, a Közegészségügyi és Jár­ványügyi Állomás, a Gyógy­szertár Vállalat vezetői és a szegedi rendelőintézet orvo­sai tartják. 3 Ketfdt> reeS.vafctäÖCT'l. A Nemzeti Színház művészeinek vendégszereplése Vásárhelyen Szombaton k­ét előadás ke­retében kapott ízelítőt a vá­sárhelyi közönség a legjobb mai magyar drámákból­­ a ma legjobb magyar színé­szeink tolmácsolásában. Bás­­ti Lajos, Bessenyei Ferenc, Kálmán György és Kohut Magda részleteket mutattak be Németh László Galilei, A két Bolyai, Illyés Gyula (még bemutató előtt álló) Különc és Dobozta Imre Hol­nap folytatjuk című drámá­jából. Ezek a művek nem­csak megírásuk idejénél fog­va, hanem a bennük felve­tett társadalmi, erkölcsi kér­dések aktualitásában is mai­ak, a mi életünk ellentmon­dásait tükrözik, még akkor is, ha témában régibb koro­kig nyúlnak vissza. A *­men rés ági túr«, az »én ügyemről van szó« érzése töltötte be a nézőteret, s a színház at­moszférájának ez a feszült­sége oldódott fel a nézők gyakori és őszinte tapsaiban. A színészek láthatólag nem »haknilehetőségnek«, hanem igazi művészi feladatnak fogták fel ezt a­ vendégsze­replést, s a hírüknek és a várakozásnak megfelelően őszinte átéltséggel játszottak, díszlet , jelmez nélkül is életet, hiteles jellemeket és szituációkat tudtak teremte­ni a színpadon. A két előadás sikere azt bizonyítja, hogy a vásárhe­lyi közönségben megvan az igény a modern, magas mű­vészi szintű színházi előadá­sokra, nem feltétlenül kell ósdi, elavult operettekkel a színházba csalogatni. Csak dicséret illeti a Petőfi Mű­velődési Házat ezért a ren­dezvényért. Reméljük, hogy a beígért folytatás, a modern nyugati dráma szemelvé­nyekben való bemutatása nem marad el­ ­t.) LUXEMBURG GRÓFJA OperetT fethidata a Szegedi Plesmeti Színház­at* KÉT NAPPAL az évadnyi­tó előadás után, szeptember 26-án, szombaton este került sor a Szegedi Nemzeti Szín­ház új bemutatójára, amikor az operettegyüttes Lehár Fe­renc »Luxemburg grófja« cí­mű nagyoperettjét vitte kö­zönség elé. A bemutatón sokat tapsol­tak, nevettek a nézők, és lát­ható örömmel fogadták az új­ra színpadra lépő kedvencei­ket. Ha mindjárt a beszámo­lónk elején azt a véleményt kockáztatjuk meg, ez az elő­adás frissebb, s a műfaj ad­ta lehetőségeken belül szín­vonalasabb, tehát elfogadha­tóbb volt annál az átlagnál, amit az elmúlt évben lát­tunk, akkor azt is el kell mondanunk, hogy ezt két té­nyezőnek: a sablonoktól el­szakadni igyekvő rendezés­nek, a hangilag megerősödő együttesnek tulajdonítjuk. A MÁR néhány meglepe­tést nyújtó fiatal rendező ez­úttal is bizonyságot tett öt­letgazdagságáról, tempera­mentumáról. Abban a szán­dékában, hogy eltérjen a megszokottól, még szerencsé­je is volt: Székely László, a színház jól bemutatkozó díszlettervezője ugyanis mu­tatós, érdekes, a nyíltszíni változásra is lehetőséget adó díszletével nagymértékben megkönnyítette munkáját. Hegedűs Lászlót elsősor­ban az előadás jó tempója, néhány eredeti epizódfigura hangulatteremtő ereje, sok frappáns vígjátéki ötlet di­cséri. Hogy törekvése még­sem járt teljes sikerrel és itt­ . (Siflis J. felv.) IVAN MARGIT és MUCSI SÁNDOR ott még kísértettek az ope­rettjátszás rossz rekvizítumai, az részben engedékenységé­ből, részben pedig kiforratlan­ságából adódik. Engedékeny egy-egy tehetséges komikus túlzásaival szemben, nem szab határt a rögtönzéseknek, és kiforratlan, mert még min­dig nem tudja, mennyit sza­bad ötletei halmazából egy előadáshoz felhasználni, hol kell megállni egy-egy figura karikírozásában nehogy az (mint az Anyakönyvvezető és a Sir Bazil esetében) átcsúsz­­szon az öncélú bohóckodásba. AZ EGYÜTTES erősödésé­nek fő tényezője Iván Mar­git visszatérése az operettszín­padhoz. A szép hangú mű­vésznő ismét meggyőzött ar­ról, hogy nélkülözhetetlen operettprimadonna, aki meg­jelenésével és mértéktartó, íz­léses alakításával részben csökkenteni tudja az operett­cselekmény naivitását és bár­­gyúságát. A visszaszerződött M­u­c­si Sándorrral és az új­ra színpadra lépő Lakk­y Józseffel — akik nagymérték­ben hozzájárultak az előadás sikeréhez — szintén csak nyert az együttes. (Kár, hogy az utóbbi igyekezetében né­ha a kelletténél többet enge­dett meg magának, s ezt M­anik László bohóckülső kölcsönző maszkja csak han­g­súlyozta.) Örömteli meglepe­tés volt a színház új tagjá­nak, Szendrey Ilonának a bemutatkozása, hiszen Iván Margithoz hasonlóan igényesen, sok színnel, belül­ről fakadó mértéktartással játszotta szerepét. KELLEMES jelenség volt az igyekvő Kovács Zsuzsa, aki (bár hangja még bizony­talan) az igen ügyes Király Leventével frisseséget vitt a színpadra.­ Káldor Jenő, Koltay János, Szabó Kálmán hármasa a rendező, dicséri, s a három bíró (K­a­­­t­o­na András, H­aim­ág Mihály, S­á­d­t Ede), vala­mint az Anyakönyvvezető (Gémesi Imre) is ízes, ér­dekes figura lett volna egy kis mértéktartással. A Szalatsy István ál­tal vezényelt zenekar, a szé­pen táncoló balettkar jelen­tős mértékben hozzájárul­ ahhoz, hogy ezúttal elfogad­ható operettszínvonalról be­széljünk. V. A.

Next