Csongrád Megyei Hírlap, 1964. május (9. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

Péntek, 1964. május 1. Mikojan a szovjet—japán viszonyról IIIIUIIIillllMmiílllljlíllíllHlililfillllllllllllllllllllilllllllUllllllllllllltlIIHIIINIIIIIIIIIIIillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllin Viharos ülés az angol alsóházban . A nemzetközi politika legutóbbi eseményei AZ A NYILATKOZAT — amelyet — mint már közöltük — Mikojan, a Szovjetunió Minisztetenácsának első elnökhelyettese adott a japán Kiodo Cuszin hírügynökség vezérigazgatójának, továbbra is hívan érzékelteti a világközvéleménnyel, mennyire fontos a célja a szovjet kormánynak a Japánnal fennálló viszony további javítása. — Régen alá kellett volna írni a békeszerződést és felszámolni a múlt sajnálatos maradványait« -- mondotta többek között Mikojan és hangsúlyozta: a szovjet kormány már régóta sürgeti a tárgyalások folytatását a két ország közötti problémák végleges rendezésére." »Mivel azonban olyan problémákról van szó — tette hozzá Mikojan —, amelyek rendezésében a japán kormány legalább annyira érdekelt, mint a Szovjetunió, nem fogjuk azt sürgetni«. Utalt a szovjet kormány első miniszterelnök-helyettese a két ország közötti gazdasági kapcsolatok további fokozásának lehetőségeire is, majd kijelentette, hogy Hruscsov kész Japánba látogatni, ha eljön annak az ideje. Japán a nemzetközi életben — állapította meg még egyebek között Mikojan — is kiemelkedőbb és önállóbb szerepet tölthetne be, és sokkal függetlenebb álláspontról támogathatná a békeszerető államok nagyfontosságú javaslatait WASHINGTONBAN véget ért a CENTO nevű agresszív közel-keleti szövetség minisz- teri tanácsa, s ennek kapcsán az angol lapok különösen azokat a megbeszéléseket emelik ki, amelyeket az angol külügyminiszter, Butler folytatott amerikai kollégájával és más amerikai vezetőkkel. E beszélgetéseken Butler szerette volna elérni, hogy az Egyesült Államok gyakoroljon nyomást az EAK-ra, hogy az »csendesebben viselkedjék«, míg az amerikaiak arról igyekeztek meggyőzni Butlert, hogy »nem kifizető« Angliának Kubával kereskedni. Londoni lapok arról írnak, hogy Butler »beadta a derekát«, azaz megígérte, hogy kormánya nem folytat a továbbiakban »új kezdeményezésű kereskedelmet« Kubával. Ahogyan azonban a nyugat-európai országok vélekednek — Kanadáról nem is szólva, amely egyenesen felajánlja árucikkeit Kubának, mit sem törődve az Egyesült Államok méltatlankodásával — szinte bizonyos, hogy Butler »se hideg, se meleg fogadalmat« tehetett Washingtonban, amely éppúgy nem köti Angliát Kubával szemben, mint ahogy az angol kormány eddig sem csinált problémát abból, miként vélekedik Washington — Anglia ügyeiről. PÁRIZSBAN még változatlanul sokat beszélnek arról az üzenetről, amelyet Johnson intézett Erhard nyugatnémet kancellárhoz. Az amerikai elnök ebben az üzenetében emlékeztette Erhardot az elmúlt év végén történt találkozásuk alkalmával elhangzott jó tanácsára, hogy a nyugatnémet kormány a maga részéről is kezdeményezzen, vagy legalábbis tegyen valamit a Szovjetunióval való viszonyának megjavítására. Johnson értésére adta Erhardnak, hogy az oroszok bizalmatlanságát, amelyet a bonni kormány és politikája iránt éreznek, »meg lehet érteni«. Nem tudni, hogy az amerikai elnök még milyen magyarázatot fűzött javaslataihoz, tény azonban, hogy a Német Szövetségi Köztársaság vezetőinek magatartásában semmi jele a Szovjetunióhoz való közeledési szándéknak. Úgy viselkednek, mintha a németek nyerték volna meg a háborút, mintha nem a német militarizmus lett volna az, amelynek gaztettei miatt a németeknek van mit helyrehozniok, ha gondolkodnak. A jelek szerint Bonnban úgy értelmezik Johnson üzenetét, hogy az Egyesült Államok kormánya sürgeti a német kérdés, rendezésére vonatkozó megbeszélések feltételeinek kialakítását, s »megértéssel« viseltetik Moszkva iránt Szóval: a nyugatnémet kormány képtelen reálisan értékelni az adott helyzetet, azt a helyzetet, amelyet — úgy tűnik — minden más nyugati kormány tudomásul vett. LAPZÁRTA HÍREI Csütörtökön megcáfolták De Gaulle-on két héttel azt a szerdán kiadott ENSZ- ezelőtt prosztata-műtétet hajtorrasból származó hírt htottak végre. A kiadott orhegy Cipruson nyugalom vosi jelentés szerint komovan. A feszültség a szigeten likációk nem léptek fel átváltozatlanul a régit mondlapota jó. Ez valószínűleg sák ciprusi kormánykörök- azt jelenti, hogy az elnök nem szenved rákbetegségben. A görög kormány bele-egyezett abba, hogy Cipru- Brüsszelben csütörtökön sok állomásozó haderejét az véget ért a Közös Piachoz ENSZ parancsnoksága alá tartozó országok földműverendelje. Törökország még lésügyi minisztereinek köznem válaszolt U Thant ilyen napos értekezlete, amelynek értelmű felhívására, fő témája a közös gabonaárak kialakítása volt. A tár U Thant, az ENSZ főtárgyalások során a nyugatnékára csütörtökön Párizsból met küldöttséget partnerei repülőgépen visszautazott arra akarták rávenni — si- New Yorkba keztelenül —, hogy egyezzék * bele az egységes gabona- De Gaulle csütörtökön el- áraknak legkésőbb ez év júhagyta a párizsi Cochinnius elejéig történő kialakíkórházat és visszaköltözött tásába. A tárgyalásokat műelnöki lakosztályábajusban folytatják. Az idő bebizonyította, hogy Szálait nem lehetett megvásárolni. A különös testőrparancsnok „második műszakban” a Szabad Jemeniták nevű forradalmi szövetséget szervezte. Határozottsága, embersége, korszerű gondolkodásmódja megnyerte számára a fiatal tisztek, katonák, rokonszenvét. Amikor 1962 szeptemberében a 74 éves Ahmed imám meghalt, Szalal ezredes úgy érezte, végre eljött a változás ideje az eddig mozdulatlan Jemenben. A testőrparancsnok tudta, hogy az új imám, Mohamed el Badr tevékenységét megbénítja a kötelező rituális gyász és az utódlásért marakodó hercegek megzabolázása. Ugyanakkor az új király még régens korában vitathatatlanná tette viselkedésével, hogy elődei nyomdokain haladna: a régi, a reakciós, a középkori Jemen fenntartásán munkálkodna. Nyolc napja volt Jemennek új imámja, amikor csapatok vették körül,a hőségtől ájult Taizz centrumát, a Megámot. Szalai ismerte hazája múltját és jelenét. Tudta, hogy a félmegoldás nemcsak az ő személyes halálát jelenti, hanem az ügyét is, amelynek életét szentelte. Nem is számított holmi sikamlós, kompromisszumos útra. Megadott jelre figyelmeztetés nélkül megszólaltak az ágyúk és lőni kezdték az imám palotáit. Taiezban még el sem halt az ágyúszó, amikor a régi fővárosban, Szanában is felugattak a fegyverek. A hadsereg egyik repülőgépe közben leszállt Hodeida repülőterén és megvitte a forradalom hírét. Amikor pedig leereszkedett az enyhet nem hozó hodeidai ,alkony, már ebben az ősi kikötővárosban is állt a harc. Éjfélkor Jemenben összeomlott az évezredes rendszer. Reggel a Szalaiék által beszerzett és felállított szanai rádióállomás bemondta a Jemeni Arab Köztársaság megalakulását. Létrejött a forradalom szervezett fegyveres ereje, a Nemzeti Gárda. Első tagjai a börtönből ezrével előtódult politikai foglyok voltak. . ...Abudallah es Szalal kormánya a régi rend huszonhárom legnagyobb bűnösét végeztette ki — de immár nem karddal és nem,nyilvánosan és az ország történetében először szabályos hadbírósági tárgyalás nyomán. Harmat Endre Jemen tegnap ma 8. AZ ÁGYÚK MEGSZÓLALNAK Az imám szanai palotáját a Köztársaság Házának nevezték el. Itt ütötte fel főhadiszállását az új kormány. Idejöttek egyetértésüket és hűségüket nyilvánítani a sejkek. Néhány nappal később az imámok földön fekvő arcképei és szétszórt irományai között, a Köztársaság Háza egyik termében az új kormányfő megtartotta Jemen történetének első sajtóértekezletét. — Hölgyeim és Uraim! Örömmel üdvözlöm önöket a jemeni forradalom főhadiszállásán. Szeretném elmondani önöknek és a nemzetközi közvéleménynek, amit harcostársaimmal is igyekszem megértetni, hogy az igazi munka még hátra van. — Az örökség, amit Jemen imámjai hagytak ránk, nagyobb ellenség, nehezebben legyőzhetők, mint ők maguk voltak. Éhség, betegség, nyomor uralkodott ebben az országban. Mindezt tunya tétlenség súlyosbította. Kormányomnak — amely, ígérem Önöknek, Jemen első dolgozó kormánya lesz — alkotmányt kell adni a népnek és néhány év múlva választásokat kell tartanunk. Emberibb élet megteremtésén fáradozni olyan országban mint a mienk, gigászi feladat, de olyan cél, amelyért érdemes élni. — A forradalmat katonailag megvívtuk. Kérem a népek segítségét a most következő szociális, technikai és kulturális forradalomhoz. Abdullah el Szalal tévedett, a forradalom akkor még katonailag sem győzött véglegesen. Amíg a világ azt hitte, Badr imám palotája romjai alatt lelte halálát, bizonyos erők Hasszán herceget, a fiatal uralkodó nagybátyját, Jemen ENSZ-képviselőjét tették meg a jemeni ellenforradalom kibontott zászlajává. Amikor pedig kiderült, hogy Badrnak sikerült álruhában Szaúd-Arábiába szöknie, hozzá tódult a bőkezű támogatók pénze és fegyvere. Hatalmas példányszámú nyugati lapok vonták be a tömény reakció restaurálását célzó ellentámadást hazug romantikával. Kóbor és pénzért mindenre kapható határmenti törzseket vesztegettek meg, hogy az imámmal az élen „Szana visszafoglalására” induljanak. Felettük amerikai gyártmányú, szaúdarábiai tulajdonban levő repülőgépek keringtek, majd csatlakoztak hozzájuk a jordániai légierő gépei is. Aztán egyik szaúdarábiai pilóta a másik után szállt le gépével jemeni vagy egyiptomi területen, sőt a kiorói repülőtérre leereszkedett maga a jordániai légierő főnöke is: a jövevények politikai menedékjogot kértek és kijelentették: lelkiismeretük parancsa erősebb volt feletteseik parancsánál. A nyomorúságos jemeni falvakat bombázó repülőgépek kormányait most már amerikai pilóták vették át, akik — mint akkor a világsajtó megírta — fordulónként 450 dollár jutalmat kaptak. Washington azért rettegett a jemeni forradalom sikerétől, mert Ibn Szaud olajkirályságát féltette, London a Coleg jemeniek által lakott szomszédos gyarmatát, Adent féltette és a befolyása alatt tartott jordániai dinasztiát. A haladás és reakció küzdelmében a nyugati világ két legnagyobb hatalma most is reflexszerűen a reakció oldalára állt — de a haladó világ, élén a Szovjetunióval ugyanolyan reflexszerűen állt azonnal a születő új oldalára — és megmentette azt a szétzúzástól. Ezt köszönte meg Abdullah el Szalal Gabrában Hruscsovnak. ... Saba királynőjének földjén, málló városok, sokezer éves szűk sikátorok között még soványak és rongyosak a gyerekek. De bátor férfiak önfeláldozása és a haladó világ immár lebírhatatlan ereje megnyitotta számukra az utat a középkorból — a huszadik század felé. Következik: BIZTATÓ KEZDET 2 Négyszázezer magyar állampolgár hóhérai selte számláját. Az egészen más kérdés, miként lehettek ezek a gyilkosok »tisztes polgárok« Nyugat-Németországban. »Tisztes polgár« Krumey, a lidicei gyermekek hóhéra? Praktizáló ügyvéd dr. Hundhe, a justizmordok tömeges elkövetése után? Képtelenség! Ezek a gyikosok most gőgösen, magabiztosan, arcátlan nyugalommal ülnek a vádlottak padján. Bíznak a »védelem« praktikáiban. De a földkerekség minden tisztességes embere most ítéletet követel. Nem bosszúszomj vezérel senkit, de a megsértett emberség és a meggyalázott ember — elégtételt követel. Hitler két különleges gonosz pribékje, Adolf Eichmann két gátlástalan cinkosa most áll a majnamenti Frankfurtban bíróság előtt Az egyik Hermann Krumey, volt SS-alezredes, a másik dr. Otto Hunsche, volt SS- százados. Ez a két SS-hatalmasság — beosztása és befolyása révén — »egyenértékű« bűntársa a Jeruzsálemben felakasztott Adolf Eichmannak, milliók közönséges gyilkosának. Maga a hivatalos vádirat beismeri, hogy Krumey és Hunsche összesen 437 402 magyar állampolgárt — zsidót és nemzsidót — deportáltatott Auschwitzba, a haláltáborba, ahol 4,2 millió orosz, ukrán, lengyel, cseh, dán, holland, francia és más nemzetiségű hazafiakat, demokratákat, ártatlan nőket és gyermekeket égettek es 300 000 magyart azonnal gázkamrába kényszerítettek, a többi áldozata lett az éhségnek, a betegségnek, a lélek csődjének, amely képtelen volt elviselni a »Herrenvolk« elmélet által embervoltukból kivetkezett gonosztevők rémtetteit. Fajgyűlölet, tömeges emberirtás, milliós tételű zsarolás, értékek elrablása, nagyfokú háborús bűnösség: ez terheli Krumey és Hun (MTI külföldi képszolgálat) Hermann Krumey, volt SS-alezredes és dr. Otto Hunsche volt SS-százados a vádlottak padján Ha a minisztérium nem ért a dolgához... Heves vita az angol alsóházban a Véreb-rakéta „pluszköltségei“ miatt Az angol alsóház szerda Amery közölte : a Ferranti délutáni ülése bővelkedett cég 113 százalékos profitot izgalmakban és szenzációs zsebelt be a jelenetekben. Ekkor került James Calaghan, a Munsor a közmegbotránkozást Káspárt pénzügyminiszterokozó „Véreb-ügy” megvita- jelöltje, az ellenzék szóvitájára. vője feltette a kérdést, hogy Az ügy háttere — mint a kormány most visszakearról olvasóinknak már bevetette a Ferranti cégtől számoltunk — az, hogy a azt a több mint négymillió Ferranti LTD vállalat — a font sterlinget, amennyivel »repülésügyi minisztérium — saját becslése szerint is tájékozatlanságát« kihasznál — a profit meghaladta a va — megközelítően kilenc »tisztes haszon« mértékét? szer akkora nyereségre tett Callaghan itt hivatkozott szert a Bloodhound (Véreb) egy nemrég megjelent korelnevezésű légelhárító rakományiratra, amely szerint rák gyártásán, mint amenynyit a kormánnyal kötött ** a «^bgyermeke* «*szerződés »tisztes haszonként^előirányzott kiadja a nyolc fontot, elvárt bizalmatlansági inveszt, minden adókedvezdítványt nyújtott be a kormenyet,many ellen. A nyomtatvány figyelmez»az adófizetők pénzének teti az özvegyeket, hogyhakönnyelmű kezelése miatt«, mis jövedelembevallás ese- Julian Amery repülésügyi tén elzárással büntethető miniszter beszédét nagy fél- törvénysértést követnék el, hördüléssel fogadták a kép- majd így folytatta: viselők. Amely közölte, hogy »Egy olyan kormány, a repülésügyi minisztérium amely így kezeli az örveadatai szerint gyeket, miközben messzemen Ferranti LTD összesen nően figyelmes az olyan ha- 13 és fél millió font szertalmasokkal szemben, minta ringet vett fel a Blood- Ferrantiak, nem érdemes a rhound-rakétákért, és ebből ja, hogy a brit nép élén állaz összegből ötmillió 400 jónt. ezer fontot tett ki a profit George Wigg, az ellenzék (a munkabérre kifizetett egyik katonai szakértője, aki összeg mindössze félmillió tavaly márciusban személyes font volt!), a befektetett fő parlamenti nyilatkozatra kéhez viszonyítva — amint kényszerítette John Profumo volt hadseregügyi minisztert, most a »Véreb-profit« alsóházi vitájában követelte, hogy a kormány számoltassa el a Ferranti testvéreket az Eagle repülőgép-anyahajó korszerűsítésével kapcsolatos szállítások ügyében is. Ebben az ügyben a Ferranti LTD 7 millió font erejéig vett részt és a munkáspárti képviselő értesülései szerint a cég által szállított berendezések nem állták ki a minőségi próbát. Bár az alsóház kevés szótöbbséggel elvetette a Munkáspárt bizalmatlansági indítványát, az angol lapok megállapítják: ez a vita is hozzájárul ahhoz, hogy a Konzervatív Párt az őszi választásokon alulmaradjon a Munkáspárttal szemben. Ünnepi megemlékezés az iskolákban május 1-ről Csütörtökön országszerte megemlékeztek az iskolákban május 1-ről, a hagyományos munkásünnepről. Számos tanintézetben kiállításon fényképekkel, dokumentumokkal elevenítették fel a régi május elsejék emlékét, sok helyütt pedig műsorral köszöntötték a diákok az ünnepet. (MTI) Megkezdődött a cannes-i filmfesztivál Szerdán este Louis Joxe, Robert Fabre-Lebret igazfrancia államminiszter omogató a megnyitó után derepélyes külsőségek között megnyitotta a XVII. cannes-i filmfesztivált. A két hétig tartó fesztiválon 23 ország 50 filmje verseng az elsőségért, közöttük a magyar Pacsirta című film is. látóan nyilatkozott az idei kilátásokról. Kijelentette: a tavaly bemutatott filmek »szadizmusa és brutalitása« helyett az idei játékfilmek »képzeletről és frisseségről« tanúskodnak. (MTI)