Csongrád Megyei Hírlap, 1964. május (9. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

Péntek, 1964. május 1. Mikojan a szovjet—japán viszonyról IIIIUIIIillllMmiílllljlíllíllHlililfillllllllllllllllllllilllllllUllllllllllllltlIIHIIINIIIIIIIIIIIillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllin Viharos ülés az angol alsóházban . A nemzetközi politika legutóbbi es­eményei AZ A NYILATKOZAT — amelyet — mint már közöl­tük — Mikojan, a Szovjet­unió Miniszteten­ácsának el­ső elnökhely­ettese adott a ja­pán Kiodo Cuszin hírügynök­ség vezérigazgatójának, to­vábbra is hívan érzékelteti a világközvéleménnyel, mennyire fontos a célja a szov­jet kormánynak a Japánnal fennálló viszony további ja­vítása. — Régen alá kellett volna írni a békeszerződést és felszámolni a múlt sajná­latos maradványait« -- mon­dotta többek között Mikojan és hangsúlyozta: a szovjet kormány már régóta sürgeti a tárgyalások folytatását a két ország közötti problémák végleges rendezésére." »Mivel azonban olyan problémákról van szó — tette hozzá Miko­­jan —, amelyek rendezésében a japán kormány legalább annyira érdekelt, mint a Szovjetunió, nem fogjuk azt sürgetni­«. Utalt a szovjet kormány első miniszterelnök-helyet­tese a két ország közötti gaz­dasági kapcsolatok további fokozásának lehetőségeire is, majd kijelentette, hogy Hrus­csov kész Japánba látogatni, ha eljön annak az ideje. Japán a nemzetközi élet­ben — állapította meg még egyebek között Mikojan — is kiemelkedőbb és önállóbb szerepet tölthetne be, és sok­­kal függetlenebb álláspontról támogathatná a békeszerető államok nagyfontosságú ja­vaslatait WASHINGTONBAN véget ért a CENTO nevű agresszív közel-keleti szövetség minisz-­ teri tanácsa, s ennek kapcsán az angol lapok különösen azokat a megbeszéléseket emelik ki, amelyeket az an­gol külügyminiszter, Butler folytatott amerikai kollégájá­val és más amerikai vezetők­kel. E beszélgetéseken Butler szerette volna elérni, hogy az Egyesült Államok gyakorol­jon nyomást az EAK-ra, hogy az »csendesebben viselked­jék«, míg az amerikaiak ar­ról igyekeztek meggyőzni Butlert, hogy »nem kifizető« Angliának Kubával keres­kedni. Londoni lapok arról írnak, hogy Butler »beadta a derekát«, azaz megígérte, hogy kormánya nem folytat a továbbiakban »új kezde­ményezésű kereskedelmet« Kubával. Ahogyan azonban a nyu­gat-európai országok véle­kednek — Kanadáról nem is szólva, amely egyenesen fel­ajánlja árucikkeit Kubának, mit sem törődve az Egye­sült Államok méltatlankodá­sával — szinte bizonyos, hogy Butler »se hideg, se me­leg fogadalmat« tehetett Wa­shingtonban, amely éppúgy nem köti Angliát Kubával szemben, mint ahogy az an­gol kormány eddig sem csi­nált problémát abból, miként vélekedik Washington — Anglia ügyeiről. PÁRIZSBAN még változat­lanul sokat beszélnek arról az üzenetről, amelyet John­son intézett Erhard nyugat­német kancellárhoz. Az ame­rikai elnök ebben az üzene­tében emlékeztette Erhardot az elmúlt év végén történt találkozásuk alkalmával el­hangzott jó tanácsára, hogy a nyugatnémet kormány a maga részéről is kezdemé­nyezzen, vagy legalábbis te­gyen valamit a Szovjetunió­val való viszonyának meg­javítására. Johnson értésé­re adta Erhardnak, hogy az oroszok bizalmatlanságát, amelyet a bonni kormány és politikája iránt éreznek, »meg lehet érteni«. Nem tudni, hogy az ameri­kai elnök még milyen ma­gyarázatot fűzött javaslatai­hoz, tény azonban, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ság vezetőinek magatartásá­ban semmi jele a Szovjet­unióhoz való közeledési szándéknak. Úgy viselked­nek, mintha a németek nyer­ték volna meg a háborút, mintha nem a német milita­­rizmus lett volna az, amely­nek gaztettei miatt a néme­teknek van mit helyrehozni­­ok, ha­­ gondolkodnak. A jelek szerint Bonnban úgy értelmezik Johnson üze­netét, hogy az Egyesült Ál­lamok kormánya sürgeti a német kérdés, rendezésére vonatkozó megbeszélések fel­tételeinek kialakítását, s »megértéssel« viseltetik Moszkva iránt Szóval: a nyugatnémet kormány képtelen reálisan értékelni az adott helyzetet, azt a helyzetet, amelyet — úgy tűnik — minden más nyugati kormány tudomásul vett. LAPZÁRTA HÍREI Csütörtökön megcáfolták De Gaulle-on két héttel azt a szerdán kiadott ENSZ- ezelőtt prosztata-műtétet haj­­torrasból származó hírt h­tottak végre. A kiadott or­­hegy Cipruson nyugalom vosi jelentés szerint komo­van. A feszültség a szigeten likációk nem léptek fel át­­változatlanul a régi­t mond­­lapota jó. Ez valószínűleg sák ciprusi kormánykörök- azt jelenti, hogy az elnök­­ nem szenved rákbetegségben. A görög kormány bele-­­­egyezett abba, hogy Cipru- Brüsszelben csütörtökön sok állomásozó haderejét az véget ért a Közös Piachoz ENSZ parancsnoksága alá tartozó országok földműve­­rendelje. Törökország még lésügyi minisztereinek köz­nem válaszolt U Thant ilyen napos értekezlete, amelynek értelmű felhívására, fő témája a közös gabona­­­árak kialakítása volt. A tár­ U Thant, az ENSZ főtár­­gyalások során a nyugatné­kára csütörtökön Párizsból met küldöttséget partnerei repülőgépen visszautazott arra akarták rávenni — si- New Yorkba keztelenül —, hogy egyezzék * bele az egységes gabona- De Gaulle csütörtökön el- áraknak legkésőbb ez év jú­hagyta a párizsi Cochin­­nius elejéig történő kialakí­­kórházat és visszaköltözött tásába. A tárgyalásokat mű­­elnöki lakosztályába­jusban folytatják. Az idő bebizonyította, hogy Szálait nem lehetett meg­vásárolni. A különös testőrparancsnok „második műszak­ban” a Szabad Jemeniták nevű forradalmi szövetséget szer­vezte. Határozottsága, embersége, korszerű gondolkodás­­módja megnyerte számára a fiatal tisztek, katonák, rokon­­szenvét. Am­ikor 1962 szeptemberében a 74 éves Ahmed imám meghalt, Szalal ezredes úgy érezte, végre eljött a változás ide­je az eddig mozdulatlan Jemenben. A testőrparancsnok tudta, hogy az új imám, Mohamed el Badr tevékenységét megbénítja a kötelező rituális gyász és az utódlásért marakodó hercegek megzabolázása. Ugyan­akkor az új király még régens korában vitathatatlanná tet­te viselkedésével, hogy elődei nyomdokain haladna: a­ régi, a reakciós, a középkori Jemen fenntartásán munkálkodna. Nyolc napja volt Jemennek új imámja, amikor csapatok vették körül,a hőségtől ájult Taizz centrumát, a Megámot. Szalai ismerte hazája múltját és jelenét. Tudta, hogy a fél­megoldás nemcsak az ő személyes halálát jelenti, hanem az ügyét is, amelynek életét szentelte. Nem is számított holmi sikamlós, kompromisszumos útra. Megadott jelre figyel­meztetés nélkül megszólaltak az ágyúk és lőni kezdték az imám palotáit. Taiezban még el sem halt az ágyúszó, ami­kor a régi fővárosban­, Szanában is felugattak a fegyverek. A hadsereg egyik repülőgépe közben leszállt Hodeida repü­lőterén és megvitte a forradalom hírét. Amikor pedig le­ereszkedett az enyhet nem hozó hodeidai ,alkony, már eb­ben az ősi kikötővárosban is állt a harc. Éjfélkor Jemenben összeomlott az évezredes rendszer. Reggel a­ Szalaiék által beszerzett és felállított szanai rádióállomás bemondta a Jemeni Arab Köztársaság meg­alakulását. Létrejött a forradalom szervezett fegyveres ere­je, a Nemzeti Gárda. Első tagjai a börtönből ezrével előtó­dult politikai foglyok voltak. . ...Abudallah es Szalal kormánya a régi rend huszon­három legnagyobb bűnösét végeztette ki — de immár nem karddal és nem,nyilvánosan és az ország történetében elő­ször szabályos hadbírósági tárgyalás nyomán. Harmat Endre Jemen tegnap ma 8. AZ ÁGYÚK ME­GSZÓLALNAK Az imám szanai palotáját a Köztársaság Házának ne­vezték el. Itt ütötte fel főhadiszállását az új kormány. Ide­jöttek egyetértésüket és hűségüket nyilvánítani a sejkek. Néhány nappal később az imámok földön fekvő arcké­pei és szétszórt irományai között, a Köztársaság Háza egyik termében az új kormányfő megtartotta Jemen történetének első sajtóértekezletét. — Hölgyeim és Uraim! Örömmel üdvözlöm önöket a jemeni forradalom főhadiszállásán. Szeretném elmondani önöknek és a nemzetközi közvéleménynek, amit harcostár­saimmal is igyekszem megértetni, hogy az igazi munka még hátra van. — Az örökség, amit Jemen imámjai hagytak ránk, na­gyobb ellenség, nehezebben legyőzhetők, mint ők maguk voltak. Éhség, betegség, nyomor uralkodott ebben az or­szágban. Mindezt tunya tétlenség súlyosbította. Kormá­nyomnak — amely, ígérem Önöknek, Jemen első dolgozó kormánya lesz — alkotmányt kell adni a népnek és né­hány év múlva választásokat kell tartanunk. Emberibb élet megteremtésén fáradozni olyan országban mint a mienk, gigászi feladat, de olyan cél, amelyért érdemes élni. — A forradalmat katonailag megvívtuk. Kérem a népek segítségét a most következő szociális, technikai és kulturá­lis forradalomhoz. Abdullah el Szalal tévedett, a forradalom akkor még katonailag sem győzött véglegesen. Amíg a világ azt hitte, Badr imám palotája romjai alatt lelte halálát, bizonyos erők Hasszán herceget, a fiatal uralkodó nagybátyját, Jemen ENSZ-képviselőjét tették meg a jemeni ellenforradalom ki­bontott zászlajává. Amikor pedig kiderült, hogy Badrnak sikerült álruhában Szaúd-Arábiába szöknie, hozzá tódult a bőkezű támogatók pénze és fegyvere. Hatalmas példányszá­mú nyugati lapok vonták be a tömény reakció restaurálá­sát célzó ellentámadást hazug romantikával. Kóbor és pén­zért mindenre kapható határmenti törzseket vesztegettek meg, hogy az imámmal az élen „Szana visszafoglalására” induljanak. Felettük amerikai gyártmányú, szaúdarábiai tulajdon­ban levő repülőgépek keringtek, majd csatlakoztak hozzá­juk a jordániai légierő gépei is. Aztán egyik szaúdarábiai pilóta a másik után szállt le gépével jemeni vagy egyipto­mi területen, sőt a kiorói repülőtérre leereszkedett maga a jordániai légierő főnöke is: a jövevények politikai mene­dékjogot kértek és kijelentették: lelkiismeretük parancsa erősebb volt feletteseik parancsánál. A nyomorúságos je­meni falvakat bombázó repülőgépek kormányait most már amerikai pilóták vették át, akik — mint akkor a világsajtó megírta — fordulónként 450 dollár jutalmat kaptak. Washington azért rettegett a jemeni forradalom sikeré­től, mert Ibn Szaud olaj­királyságát féltette, London a Co­­leg jemeniek által lakott szomszédos gyarmatát, Adent fél­tette és a befolyása alatt tartott jordániai dinasztiát. A ha­ladás és reakció küzdelmében a nyugati világ két legna­gyobb hatalma most is reflexszerűen a reakció oldalára állt — de a haladó világ, élén a Szovjetunióval ugyanolyan reflexszerűen állt azonnal a születő új oldalára — és meg­mentette azt a szétzúzástól. Ezt köszönte meg Abdullah el Szalal Gabrában Hruscsovnak. ... Saba királynőjének földjén, málló városok, sok­ezer éves szűk sikátorok között még soványak és rongyosak a gyerekek. De bátor férfiak önfeláldozása és a haladó vi­lág immár lebírhatatlan ereje megnyitotta számukra az utat a középkorból — a huszadik század felé. Következik: BIZTATÓ KEZDET 2 Négyszázezer magyar állampolgár hóhérai­ selte számláját. Az egészen más kérdés, miként lehettek ezek a gyilkosok »tisztes polgárok« Nyugat-Németor­­szágban. »Tisztes polgár« Krumey, a lidicei gyermekek hóhéra? Praktizáló ügyvéd dr. Hundhe, a justizmordok tömeges elkövetése után? Képtelenség! Ezek a gyiko­­sok most gőgösen, magabiz­tosan, arcátlan nyugalommal ülnek a vádlottak padján. Bíznak a »védelem« prakti­káiban. De a földkerekség minden tisztességes embere most ítéletet követel. Nem bosszúszomj vezérel senkit, de a megsértett emberség és a meggyalázott ember — elégtételt követel. Hitler két különleges go­nosz pribékje, Adolf Eich­­mann két gátlástalan cinko­sa most áll a maj­namenti Frankfurtban bíróság előtt Az egyik Hermann Krumey, volt SS-alezredes, a másik dr. Otto Hunsche, volt SS- százados. Ez a két­ SS-ha­talmasság — beosztása és befolyása révén — »egyen­értékű« bűntársa a Jeruzsá­lemben felakasztott Adolf Eichmannak, milliók közön­séges gyilkosának. Maga a hivatalos vádirat beismeri, hogy Krumey és Hunsche összesen 437 402 magyar állampolgárt — zsi­dót és nemzsidót — deportál­­tatott Auschwitz­ba, a halál­táborba, ahol 4,2 millió orosz, ukrán, lengyel, cseh, dán, holland, francia és más nemzetiségű hazafiakat, de­mokratákat, ártatlan nőket és gyermekeket égettek es 300 000 magyart azonnal gáz­kamrába kénysze­rítettek, a többi áldozata lett az éhség­nek, a betegségnek, a lélek csődjének, amely képtelen volt elviselni a »Herrenvolk« elmélet által embervoltukból kivetkezett gonosztevők rém­tetteit. Fajgyűlölet, tömeges em­berirtás, milliós tételű zsa­rolás, értékek elrablása, nagyfokú háborús bűnösség: ez terheli Krumey és Hun­ (MTI külföldi képszolgálat) Hermann Krumey, volt SS-alezredes és dr. Otto Hunsche volt SS-százados a vádlottak padján ­ Ha a minisztérium nem ért a dolgához... Heves vita az angol alsóházban a Véreb-rakéta „pluszköltségei“ miatt Az angol alsóház szerda Amery közölte : a Ferranti délutáni ülése bővelkedett cég 113 százalékos profitot izgalmakban és szenzációs zsebelt be a jelenetekben. Ekkor került James Calaghan, a Mun­sor a közmegbotránkozást Káspárt pénzügyminiszter­­ok­ozó „Véreb-ügy” megvita- jelöltje, az ellenzék szóvi­­tájára. vője feltette a kérdést, hogy Az ügy háttere — mint a kormány most visszake­­arról olvasóinknak már be­­vetett­e a Ferranti cégtől számoltunk — az, hogy a azt a több mint négymillió Ferranti LTD vállalat — a font sterlinget, amennyivel »repülésügyi minisztérium — saját becslése szerint is tájékozatlanságát« kihasznál­ — a profit meghaladta a va — megközelítően kilenc­ »tisztes haszon« mértékét? szer akkora nyereségre tett Callaghan itt hivatkozott szert a Bloodhound (Véreb) egy nemrég megjelent kor­elnevezésű légelhárító rako­­mányiratra, amely szerint rák gyártásán, mint ameny­nyit a kormánnyal kötött ** a «^bgyermeke* «*­szerződés »tisztes haszon­ként­^előirányzott k­iadja a nyolc fontot, el­várt bizalmatlansági in­­veszt, minden adókedvez­dítványt nyújtott be a kor­­menyet,­many ellen. A nyomtatvány figyel­mez­»az adófizetők pénzének teti az özvegyeket, hogyha­­könnyelmű kezelése miatt«, mis jövedelembevallás ese- Julian Amery repülésügyi tén elzárással büntethető miniszter beszédét nagy fél- törvénysértést követnék el, hördüléssel fogadták a kép- majd így folytatta: viselők. Amely közölte, hogy »Egy olyan kormány, a repülésügyi minisztérium amely így kezeli az örve­­adatai szerint gyeket, miközben messzeme­n Ferranti LTD összesen nően figyelmes az olyan ha- 13 és fél millió font szer­­talmasokkal szemben, minta ringet vett fel a Blood- Ferrantiak, nem érdemes a r­­hound-rakétákért, és ebből ja, hogy a brit nép élén áll­­az összegből ötmillió 400 jónt. ezer fontot tett ki a profit George Wigg, az ellenzék (a munkabérre kifizetett egyik katonai szakértője, aki összeg mindössze félmillió tavaly márciusban személyes font volt!), a befektetett fő­ parlamenti nyilatkozatra kéhez viszonyítva — amint kénysz­erítette John Profumo volt hadseregügyi minisztert, most a »Véreb-profit« alsó­házi vitájában követelte, hogy a kormány számoltassa el a Ferranti testvéreket az Eagle repülőgép-anyahajó korszerűsítésével kapcsola­tos szállítások ügyében is. Ebben az ügyben a Ferranti LTD 7 millió font erejéig vett részt és a munkáspárti képviselő értesülései szerint a cég által szállított be­rendezések nem állták ki a minőségi próbát. Bár az alsóház kevés szó­többséggel elvetette a Mun­káspárt bizalmatlansági in­dítványát, az angol lapok megállapítják: ez a vita is hozzájárul ahhoz, hogy a Konzervatív Párt az őszi vá­lasztásokon alulmaradjon a Munkáspárttal szemben. Ünnepi megemlékezés az iskolákban május 1-ről Csütörtökön országszerte megemlékeztek az iskolák­ban május 1-ről, a hagyo­mányos munkásünnepről. Számos tanintézetben kiállí­táson fényképekkel, doku­mentumokkal elevenítették fel a régi május elsejék em­lékét, sok helyütt pedig mű­sorral köszöntötték a diákok az ünnepet. (MTI) Megkezdődött a cannes-i filmfesztivál Szerdán este Louis Joxe, Robert Fabre-Lebret igaz­francia államminiszter om­o­­gató a megnyitó után dere­pélyes külsőségek között megnyitotta a XVII. can­nes-i filmfesztivált. A két hétig tartó fesztiválon 23 or­szág 50 filmje verseng az el­sőségért, közöttük a magyar Pacsirta című film is. látóan nyilatkozott az idei kilátásokról. Kijelentette: a tavaly bemutatott filmek »szadizmusa és brutalitása« helyett az idei játékfilmek »képzeletről és frisseségről« tanúskodnak. (MTI)

Next