Csongrád Megyei Hírlap, 1965. június (10. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-01 / 127. szám
Art: 30 filter VttAG PROLETÁRJAI, EGYESÜlJETEK* 1965. június 1„ KEDDn MSZMP LAPJA |xx"- fiVF”ZtJZAM A feladatok megvalósítása jobb együttműködést követel Tanácskozott a Csongrád megyei Szállítási Bizottság Tegnap délelőtt Szegeden, a megyei tanács nagytermében ülésezett a megyei szállítási bizottság, melyre meghívták a megyében levő szállító és szállíttató vállalatok képviselői is. A tanácskozást Kiss Károly, a MÁV Szegedi Igazgatóságának vezető helyettese nyitotta meg, majd a múlt évi, illetve az idei tervek teljesítéséről és az ez évi szállítási feladatokról Kovács Imre, a megyei tanács vt. elnökhelyettese, a megyei szállítási bizottság elnöke számolt be. Javult a csúttítási fegyelem Elmondotta, hogy mind a múlt évben, mind pedig ez év első négy hónapjában sikerült a megye szállítási feladatait általánosságban megvalósítani. Megállapította, hogy javult a szállítási fegyelem és a szálíitó felek gondos tervezés után a tényleges szállítási igényeiknek megfelelő mennyiségben rendeltek vasúti kocsikat. Ugyanakkor azonban a múlt évben tovább nőtt a késetten késett kocsik száma a megyében, és ez jelentősen csökkentette a szállítási kapacitást. A W. sz. Autóközlekedési Vállalat is teljesítette szállítási tervét, ugyanakkor a gépkocsik kihasználása terén még sok lehetőség maradt kihasználatlanul. Általánosságban azonban a 10. sz. Autóközlekedési Vállalat is jól valósította meg szállítási feladatait. Jelentős mértékben segítettek a megyei szállítási problémáinak megoldásában a közületi gépkocsik is, így a Csongrád megyei Növényvédő Állomás, a nádgazdasági vállalat, valamint a DÁV. A munkát sok esetben akadályozta az, hogy nem állt rendelkezésre elegendő rakodógép és rakodómunkás. Ezen a területen különösen a KISZ rakodóbrigádok nyújtottak segítséget. A szállítás idei első négy hónapjának munkáját érté-ekelve az előadó megállapította, hogy a MÁV és az AKÖV is teljesítette áruszállítási tervét, ugyanakkor a fuvareszközök kapacitása még mindig nincs megfelelően kihasználva. A jelzett időszakban csökkent a késve kirakott vasúti kocsik száma, ugyanakkor azonban az emiatt fizetett kocsiálláspénz összege növekedett. Az áruszállítás további feladatai közül kiemelte a zöldség- és gyümölcsszállítás előkészítését, zavartalan lebonyolítását. Engedmények, kedvezmények Külön felhívta a figyelmet arra, hogy az időjárás miatt várható a zöldség- és gyümölcsszállításban a különböző csúcsforgalmi időszakok összetorlódása. A minőségi romlás elkerülése érdekében tett például a MÁV engedményeket saját üzemének a terhére a zöldség- és gyümölcsféleségek gyorsabb szállítása érdekében. Kedvezményt nyújt a vasút például azáltal, hogy a késve benyújtott kocsiigényeket elfogadja, a kocsikat berakás előtt önsúlyozza és a rakott kocsikat mérlegeli. Hasonlóképpen elsőbbséget biztosít más fuvarokkal szemben a zöldség- és gyümölcsszállítás esetén a 10. sz. Autóközlekedési Vállalat is. Végezetül a megyei szállítási bizottság elnöke a takarékosság és a gazdaságosság szempontjainak érvényesítésére hívta fel a megjelentek figyelmét A beszámolót élénk vita követte, amelyben felszólaltak a szállító és szállíttató vállalatok megjelent képviselői, dr. Halász János, a Központi Szállítási Tanács képviseletében, valamint Nagy Jenő, a SZÖVOSZ szállítási osztályvezetője is. A vitát Kovács Imre elvtárs foglalta össze, megállapítva, hogy a szállító és szállíttató felek jobb együttműködésével az idei szállítási feladatok teljesíthetők. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szállító és szállíttató felek menetközben is tartsák egymással a kapcsolatot és a vitás kérdésekben forduljanak a Csongrád megyei Szállítási Bizottsághoz. Munkában a növényvédelem Út, enök kedvesnek a «omba*nete«!!Cégeknek kezdődik a kukorica vegyszeres gyomirtása A napokban ért véget Csopakon az Országos Növényvedelű Konferencia, a roehnecsa-megyei köldöttségtagjaként Qóhja László, a megyei növényvédő állomás főagronómusa»is részt vett. A tanácskozásról a növényvédelem jelenlegi helyzetéről és feladatokról a következőkben nyilatkozott szerkesztőségünk munkatársának. — Nemcsak országos viszonylatban, hanem a megyében is nagyrészt hátráltatta azz esős tavasz a kalászosok ■vegyszeres gyomirtását. Mégis 25 ezer holdon folytattak a közös gazdaságok vegyszeres gyomirtást. Azviszont könnyítette a munkát, hogy az esők megakadályozták a száraz időjárást kedvelő répabarkó, répábólfoa kártevését. A gyümölcsösökben viszont meggyorsította a nedves időjárás a gombakártevők elterjedését is, ezért az ellenük való védekezés nemcsak a nagyüzemekben, hanem a szórvány gyümölcsösökben is a legsürgősebb feladat. . A kukorica fejlődéséhez mérten egy héten belül meg lehet kezdeni a vegyszeres gyomirtást. Általában egy kiló 25 deka Dikonirt az a holdankénti vegyszermennyiség, ami megfelelő hatást ad. Indokolt lenne minél nagyobb területeken alkalmazni a vegyszerezést, mert sok a gyom, másrészt több szövetkezet munkaerő-hiánnyal füzd. A lucernamagfogás eredményességét is most lehet megalapozni. Sok helyen fellépett a zöldkártevő, s ezért kaszálás után elmulaszthatatlan a Hungária L—2-es vagy a DL—40-es szer használata. Ahol magfogásra törekednek, ott minden esetben alkalmazni kell a tarlóporozást. Rövidesen sor kerül az első szemlékre a magfogású területeken, ahol felülvizsgálják az aranka ebeni védekezés hatékonyságát. Ahol mulasztást találnak a védekezésben feljelentéseket, és büntetéseket is alkalmaznak. Ugyancsak szabálysértési eljárást von maga után a tavalyi kukoricaszár elégetésének elmulasztása, mert most várható a molylepkék kirajzása. Megfelelő erő áll a megyében a növényvédelemre, mert közel 300 géppel és 400 szakmunkással rendelkeznek a közös gazdaságok. Sajnos nem minden szövetkezetben foglalkoztatják megfelelő módon a szakmunkásokat, elhanyagolják a kártevő állandó figyeltetését. Erre pedig nagy szükség lenne, merta növényvédelemmel megbízott szakmunkások munkadíja többszörösen visszatérül a megfelelő időben alkalmazott védekezéssel — fejezte be nyilatkozatát Gólya László elvtárs. AZ ORSZÁGGYŰLÉ , LEN — számos meg- szívlelendő gazdasági, politikai, társadalmi probléma mellett szó esett a közgondolkodásban, közerkölcsben megnyilvánuló vadhajtásokról, többek között a korlátolt önzésről is. Köztudott alapelv, hogy a szocialista társadalomban az ember végzett munkája szerint részesedik az anyagi javakból. Az utóbbi időben azonban annyit hangoztattuk az anyagi érdekeltség elvét, hogy néha elfeledkeztünk róla, hogy a munka nemcsak a pénzszerzés eszköze, hanem a közboldoguláshoz vezető út is, sőt részben az élet tartalma és értelme. Lehetetlen fel nem figyelnünk arra a versenyszerű hajszára, ami helyenként a szerzésért — pénz, ház, autó stb. szerzésért — kialakult. Nem véletlen, hogy az illetékes szervek rendelkezésekkel kénytelenek szabályozni a másodállások tekintetében létrejött zavaros helyzetet. A maszekolás,a mindenki a mellékesért már-már természetes szokás lett nálunk, s elcsodálkozunk azon az emberen, aki rendes munkáján kívül nem vállal valami ,,fus£” munkát. A figyelemreméltó az, hogy a sokak által hajszolt mellékkereset legtöbbször nem megélhetésre kell. Hiszen érthető azoknak az igyekezete, akik albérleti szobában laknak, s nyilván minden anyagi erejüket összeszedik ahhoz, hogy otthont teremtsenek maguknak. Hasonlóan természetes azoknál, akik nagy családot tartanak el kis fizetésből. De — mint már említettem — nemcsak és nem is elsősorban erről van szó az esetek többségében. Ennnek a szerzési vágynak aztán többféle következménye van. Az egyikről — születési arányszám csökkenéséről — az országgyűlésen is beszéltek. Emellett mégszámos megnyilvánulása van az ilye n helyes arányokról módon kialakult önzésnek. Mert a folytonos magunkkal törődés kétségtelenül fejleszti a minden emberben ösztönösen benne élő önzést. Nyilvánosan még nem mondjuk ki, de egyre többször gondolunk az angol kispolgár ismerős hitvallására: az én házam az én váram. Sietségünkben gyakran elfeledkezünk róla, hogy körülöttünk mások is élnek, hasonló, vagy a mienknél nehezebb gondokkal küszködnek. Mindez egy másik harci versengéssel is összefügg Ez a versengés az igényeink és a lehetőségeink között alakult ki. Az utóbb időben sokan megfordulnak olyan iparilag fejlet nyugati országokban, amelyekben az átlagos életszínvonal — érthetően, hiszen az ipari fejlődés útján nem húsz évvel ezelőtt indultak el — magasabb, mint nálunk. Visszatérve hazájukba az ilyen emberek közül sokan türelmetlenkedni kezdenek ez a türelmetlenség környezetükre is átragad. Különböző rokonokkal, ismerősökkel példálódznak, akiknek, lám már autójuk van odakint. Az autó varázsa szédíti meg legjobban az utazókat, s aztán itthon az elégedetlenségben felgyűlt energiát megpróbálják újabb és újabb pénzösszegek megszerzésére fordítani. Ugyanez nyilvánul meg kisebb dolgokban is. Máig az általános iskolában szülők és gyerekek egyaránt arra törekednek, hogy a tanulók öltözködésében, illetve öltöztetésében egymást túlszárnyalják. Természetes aztán, hogy a diáklány, aki oklevelet szerezve ható 1200 forintos jövedelmére szorul, esetleg már családosan, zúgolódva kezdi az önálló életet. Hiszen szülei korábban márjobb ruhákban járatták, mint amilyenre a maga keresetéből telik. Ilyen feszültség mutatkozik meg az igények és a lehetőségek között a pályaválasztásban is. A temetőszövetkezeti gazda már íróasztalt szelhetne a gyerekének, s nem gondol a föld sorsára. AZ IGÉNYEK NÖVEKEDÉSE egyik oldalról örvendetes jelenség. Semmiképpen sem örülhetünk azonban annak, ha kapzsisággal, önzéssel, állandó elégedetlenséggel párosul. Mint ahogy Kádár János mondta, ebben is meg kell találni a helyes arányokat. Hiába apellálunk az egyes ember józan belátására, a közösség gondolkodásában kellene megteremtenünk az egészséges felfogást. Addig ugyanis, amíg a közösség elnéző mosollyal figyeli a szerzési vágy számtalan megnyilvánulását, az egyes ember nem lesz szerényebb. Ha azonban a közerkölcs elítélné a kirívó példákat, talán visszafejlődne az a gátlástalanság, ami nem egy embernek tulajdonsága lett. FENÁREG JUDIT !Nem minden hulladék — hulladék! Majd az üzemek „háztartásában”, mind a magánháztartásokban akad hasznavehetetlen anyag, amit a hulladék közé dobnak. De ennek a hulladéknak a nagyrésze máshol éppen szükséges, vagy újra feldolgozva használható cikkekké válik. Nem is tudnánk elképzelni a vasgyártást például a hulladék, a „rozsdatemetőbe” kikerült vasmaradékok, hasznavehetetlenné vált gépek, alkatrészek felhasználása nélkül. A papírgyártás alapanyagában szegény ország vagyunk, viszont a papírhulladékot újra feldolgozhatjuk, s ezzel import anyagot takarítunk meg. A háztartásokban gyakran elégetik a hasznavehetetlen ruhaneműt, a rongyot. Pedig ugyanakkor ipari üzemekben a gépekhez olyan nagymennyiségű tisztítórongy kell, hogy külföldről kell behoznunk! Az üzemekben az olajos, piszkos tisztítórongyot szemétbe dobják: mit számít egy darab rongy? Holott ezeket kimosatva újra használni lehetne még. Egyenként sorolva a MÉH által felvásárolt hulladékokat a felületes szemlélődő azt gondolhatja: nem nagy jelentőségű az ilyen takarékosság. Pedig csak a Könnyűipari Minisztérium hatáskörébe tartozó vállalatoknál egy év alatt húszmillió forintos devizamegtakarítást értek a hulladékanyagok hasznosítása révén. A hulladékanyagok felvásárlása évről évre emelkedik. 1960-ban 993 vagon vasat vásárolt fel a Csongrád— Békés megyei MÉH Vállalat, idei tervében pedig már 1470 vagon szerepel. Hasonlóképpen megnövekedett a papírhulladék felvásárlása 142 vagonról 330 vagonra, a háztartási rongyé pedig 31 vagonról 54 vagonra. De még nincs kimerítve minden lehetőség. Az üzemekben és a háztartásokban is sok veszendőbe menő hasznos hulladékanyag van. A fémhulladékok gondosabb kezelésével, osztályozott tárolásával, összegyűjtésével is értéket menthetünk meg. A hulladék összegyűjtőket rendeletek teszik érdekeltté az üzemekben e munkában. Az 5/1959. és a 25/1959. OT rendelet értelmében — amennyiben a minőségi gyűjtés és tárolás kívánalmainak eleget tesznek — az összegyűjtött érték arányában jutalmazhatók. De nemcsak feldolgozásra, nyersanyagnak használható hulladékot gyűjt és továbbít a MÉH, úgynevezett haszonárukkal is foglalkozik. Vasanyagokban például idén mintegy 135 vagonos forgalmat bonyolít így le, az egyik helyen hasznavehetetlen cikkeket eljuttatva a felhasználó üzemekhez. Az említett cikkek mellett még számtalant sorolhatnánk, ami csak hasznosítható nyersanyagnak megfelel, mindazzal a hulladékkal foglalkozik a MÉH. Sőt, olyannal is, amit el se képzelnék. Ki hinné például, hogy az emberhaj is felhasználható kalapgyártásnál, takarók készítésénél, és hogy az idén a két megyéből két vagonnal exportáltak ebből". Értékét csak az rontja, ha a haj közé — a borbélyműhelyekben — szemét, cigarettacsutka kerül. Nézzünk szét a portánkon: mi az, ami felesleges számunkra, s amit a MÉH útján a népgazdaság más területeire juttatva hasznossá tehetnénk! Mert nem minden hulladék — hulladék, milliókat takaríthatunk meg ezek felhasználásával is. Miért kell rongyot importálnunk? Amit a MÉH megtakarít NYÁRFAKITERMELÉS • A Csongrád megyei Erdőgazdaság londoni egységében folyik a nyárfa kitermelése. Innen gépkocsin a makói állomás rakodóterére szállítják, itt naponta négy-öt vagont töltenek meg fával és szállítják folyamatosan tovább az ország különböző üzemeibe. által további feldolgozás után papír, láda és bányafa lesz belőle (Enyedi Z. felv.) Kísérleti bemutató Fülöpszálláson A Dél-Alföldi Mezőgazda- eredmények ismertetése. Látsági Kísérleti Intézet fülöp- hatják majd a bemutatón szállási telepén június 2-án, résztvevők a kukorica, lucerszerdán egésznapos kísérleti fa, búza és tavaszi árpa műbemutatót tartanak. Napirend trágyázását, öntözött és önően szerepel a Duna—Tisza töretlen viszonyok között, közötti jelentős területet ki- valamint meggyőződhetnek a tevő, gyenge termőképességű, talajművelési kísérletekről meszes-réti talajok komplex (szántásmélység és altalajrahasznosítása céljából folyósítás), ugyancsak öntözött és kísérletek bemutatása, és az öntözetlen viszonyok között.