Csongrád Megyei Hírlap, 1965. október (10. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-01 / 231. szám

V­alamelyik eszpresszó asztalánál interjú­alanyra várakozva vagy éppen a fekete kavar­­gatása közben nemegyszer akaratlanul fültanúja let­tem szomszédos asztaltár­saságok beszélgetéseinek, az egyre sűrűbben elhang­zó útiélményeknek, a Nyu­gatról hazatért rokonok be­számolóinak. örültem: lám, mennyien utazunk, és hoz­zánk is mennyi rövidebb­­hosszabb tartózkodásra ér­kező turista látogat el. Ko­rábban írtam is róla, hogy milyen jó az idegenforga­lom: honfitársaink világot láthatnak, az üdülés mel­lett nem ritkán hasznos szakmai tapasztalatokat szerezhetnek, és a hozzánk látogatók megismerkedhet­nek eredményeinkkel, elő­segíthetik az úgynevezett „láthatatlan exportot”. Az­után egy-két megjegyzés lelohasztotta lelkesedése­met. Jónéhányan az asz­taltársaság tagjai közül olyan felfokozott lelkese­déssel beszéltek a szomszé­dos nyugati országok „utol­érhetetlen”, és „számunkra elképzelhetetlen” gazdag­ságáról, olyan egyoldalúan áradoztak az ottani élet­­színvonalról, hogy az őket hallgató emberekben — kü­lönösen azokban, akik sa­ját utazásaik emlékével nem tudják revidiálni a festett képet — feltétlenül hamis illúziókat keltettek. (Meglepő, hogy a Nyugat­ról hazalátogató rokonok mennyivel reálisabb, mér­téktartóbb hangon mesél­nek új hazájukról.) Akkor gondolkoztam el azonban mindezen komolyabban, amikor újból és újból a ré­gi legendát véltem felele­venedni, amikor néhányan - az utazással kapcsolat­ban, vagy útibeszámolókat hallgatva­­- felvetették Nyugathoz tartozásunkat, ezeréves múltunkat, a Nyugat védőbástyája” szerepet. I­gaz, hazánk — föld­rajzi helyzeténél fogva is évszázado­kon keresztül a keleti vagy nyugati irányból kiinduló hódító törekvések útjában állott, sűrűn volt had­színtér, a nyugati hatalmak nemegyszer országunkat áldozták fel saját biztonsá­gukért, érdekeik kímélésé­ért. Igaz azonban az is, hogy I. István király óta a nyugati államok fejlettebb társadalmi berendezkedé­sét követendő példának te­kintettük, és a Nyugat- Európából kiinduló szellemi áramlatok, forradalmi moz­galmak voltak a magyar felvilágosodás, a szabad­ságharcok élesztői is. De nem azért lettek legjobb­jaink ezeknek a példáknak, eszméknek a hívei, mert ezek Nyugatról jöttek, ha­nem azért, mert haladók voltak. Akik ma újból a Nyugathoz tartozás legen­dáját hangoztatják, azok vagy megfeledkeznek arról, hogy az általános emberi haladás ügye már több mint ötven éve Keletről kapja impulzusait, vagy tudatosan igyekeznek ta­gadni, hogy a XX. század második felében az embe­ri haladás legfőbb feltétele a szocialista világ léte, hogy hazánk és népünk jö­vője elképzelhetetlen a szomszédos — ha úgy tet­szik, keleti — szocialista országokhoz fűződő sokol­dalú függetlenségen alaku­ló kapcsolatok nélkül. Azok, akik rosszindulat nélkül, csupán megrekedve a múlt rezsim iskoláiban kialakított hamis történel­mi szemléletnél ismét a „Nyugathoz tartozást” szaj­kózzák, talán nem is tud­­ják, hogy egy gondosan megtervezett imperialista taktika hordozói, hogy az ő Nyugat imádatukra, az ----------------------------------------­ehhez nemegyszer kapcso­lódó nacionalizmusukra széles körű behatolási ter­vet épít a polgári, a tőkés­világ. Kevesen sejtik a nyugati életforma elvtelen dicsőitői közül, hogy a di­vatossá kikiáltott dekadens szemléletek terjesztésével, eredményeink szüntelen le­becsülésével, a kritikátlan összehasonlítással a szocia­lista országok egysége el­len irányuló „fellazítási po­litika” részeseivé válnak, hogy a fejlődő nemzetközi turizmust kihasználó nyu­gati propagandatevékeny­ség eszközei. Azok a szirénhangok, amelyek édeskés, tetszetős szólamukkal évszázadok óta meglevő, gyakran tuda­tosan terjesztett téveszmék felidézésével nyugati záto­nyok felé kívánják fordí­tani a haladás irányába megkezdett utunkat, nem értünk: ellenünk fáradoz­nak. A nyugati sajtó ma is, mint a múltban annyi­szor, önmagát leplezi le. Lehetetlen a nemzeti na­cionalizmusra uszító, a „hagyományokat” élesztge­tő cikkeket olvasván, nem gondolni az egykori — 1916-os — Neumann-féle „Mitteleuropa”-koncepcióra, amely szintén azt hangsú­lyozta: „Csak a nyugati kultúra hordozóival való politikai szövetség biztosít­­hatja a nyugodt fejlődést Magyarországon”. S a szép szavaktól elbűvölt polgári radikálisok csak akkor ocsúdtak, amikor a Die Tat című német folyóirat sorai felfedték a zátonyt: „A dunai birodalom valameny­­nyi néptörzse, beleértve kü­lönösen a magyarokat, el­végre Európának csak ter­hére van, minél hamarabb pusztulnak el, annál jobb ránk és rájuk nézve.” M­ennyire más az az alap, amire a ki­zsákmányolástól, a nemzeteket egymás ellen u­szító nagybirtokos és ka­pitalista osztályoktól meg­szabadult népek szövetsé­güket, jövőjüket építik! „Mindig, amíg a népek és az országok között nemzeti és állami különbségek van­nak — márpedig ezek a kü­lönbségek még a proleta­riátus diktatúrájának vi­lágviszonylatban történő megvalósulása után is so­káig, nagyon sokáig meg fognak maradni — a világ kommunista mozgalmának nemzetközi taktikai egysé­ge nem a különféleség ki­küszöbölését, nem a nem­zeti különbségek megszün­tetését ,­hanem a kom­munizmus , alapelveinek olyan érvényesítését köve­teli, amely ezeket az elve­ket részletekben helyesen módosítja, azokat a nemze­ti, a nemzeti-állami kü­lönbségekhez hozzáalakít­ja, hozzá alkalmazza” — ír­ja Lenin. A szocialista or­szágok egyre erősödő együttműködése bizonyítja: nem az égtájakhoz, a Ke­lethez vagy Nyugathoz va­ló tájolódás, hanem a leg­fejlettebb társadalmi for­ma, a kommunizmus építé­sének vállalása felel meg leginkább népünk érdekei­nek és a leghaladóbb tör­ténelmi hagyományaink folytatásának. E­zért nem árt az úti­élmények elmondói­nak és befogadóinak arra gondolniuk, hogy ha a kapitalizmus kirakata olykor csillogóbb is, érde­keink a felszabadult né­pek szocialista világrend­szeréhez kötnek bennünket, és boldogulásunkat nem a régi legendák felújításával, nem a hamis szirénhangok­ra való figyeléssel, hanem az e világrendszerhez kö­tődő kapcsolataink erősíté­sével, eredményeink meg­becsülésével segíthetjük elő. VARGA ÁKOS Kelethez, vagy Nyugathoz ? ám SO­mi ér 1965. OKTÓBER 1., PÉNTEK VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK.! Párt • és kormányküldöttségünk Mongóliában A magyar párt- és kormányküldöttség Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első tit­kárának vezetésével csütörtökön, mon­­góliai tartózkodásának negyedik napján az Ulánbátortól mintegy 90 kilométerre fekvő Erden faluba látogatott és megte­kintette a „Mongol—Magyar Barátság” Termelőszövetkezetet. A magyar küldött­séget vidéki útjára elkísérte J. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára, miniszterelnök és több más ve­zető személyiség. A vendégek megtekintették a szövetke­zetet, ahol ebédet adtak tiszteletükre, majd ezt követően a közös gazdaság ud­varán ünnepi gyűlésre került sor. Itt dr. Sagnar, a szövetkezet elnöke bejelentette, hogy tagságuk közgyűlése Kádár Jánost és J. Cedendalt a közös gazdaság tisz­teletbeli tagjává választotta. Közölte azt is, hogy a közgyűlés határozatának meg­látogatás a „mongol—magyar BARÁTSÁG” TERMELŐSZÖVETKEZET­BEN — FOGADÁS AZ ULÁNBÁTOR! MAGYAR NAGYKÖVETSÉGEN felelően a barátság jeléül egy ezüstveretű kantáros és nyerges lovat ajándékoznak a magyar küldöttség vezetőjének. Kádár János átvette a tiszteletbeli szövetkezeti tagságát igazoló könyvet és az ajándékot, s meleg szavakkal mondott köszönetet. A gyűlésen felszólalt J. Cedendal is. Csütörtökön este Andrásfalvi Gyula, ha­zánk ulánbátori nagykövete fogadást adott a Kádár János vezette magyar párt­os kormányküldöttség tiszteletére. A szí­vélyes baráti légkörben lezajlott fogadá­son Kádár János és J. Cedendal mondott pohárköszön­tőt Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke jelentést tett a faanyaggal folytatott gazdálkodás ellenőrzésé­nek tapasztalatairól. A kormány a jelentést megvi­tatta, elfogadta, és a fakitermelés, feldolgozás, fel­használás, a fával való takarékosság, valamint a fa­helyettesítő anyagok termelésének anyagi ösztönzésére határozatot hozott. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetőjének előterjesztése alapján a kormány határozatot hozott az idegenforgalom további fejlesztésének irányelvei­ről, s felhívta az illetékes minisztereket, hogy tegyék meg a megvalósulásukhoz szükséges intézkedéseket. A kormány tudomásul vette az egészségügyi mi­niszternek az orvosképzés helyzetéről, a földművelés­ügyi miniszternek a mezőgazdasági munkák meneté­ről, majd a közlekedés- és postaügyi miniszternek az őszi csúcsforgalom szállítási kérdéseiről szóló tájékoz­tatóját. A Minisztertanács ezután napi ügyeket tárgyalt. * A faanyaggal folytatott gazdálkodás ellenőrzésének tapasztalatairól szóló jelen­tés — a többi között — meg­állapítja: a fakitermelés az elmúlt öt év alatt mintegy 17 százalékkal, ezen belül az ipari fa mennyisége 36 szá­zalékkal emelkedett. Új er­dők telepítésével, illetve a meglevők felújításának ered­ményeként az ország erdőte­rületének aránya tíz év alatt 13,5 százalékról 15,3 száza­lékra emelkedett. A második ötéves terv so­rán megteremtettük az ala­pokat a korszerű fafeldolgo­záshoz, és fejlődés tapasztal­ható a fát helyettesítő anya­gok alkalmazásában is. A népgazdaság fejlődésé­vel együtt jár, hogy több fa­anyagot használnak fel. A faimport mennyisége és érté­ke azonban a tervezettet is túlhaladta. A kormány megállapította: szükséges, hogy a fával való gazdálkodásban tapasztalha­tó hibákat és mulasztásokat megszüntessék, a takarékos­­sági lehetőségeket hasznosít­sák, ily módon a faimport a továbbiakban kisebb arány­ban növekedjék. Ugyanakkor az eddiginél több fahelyet­tesítő anyagot kell gyártani, és felhasználásukat szélesebb körben kell elterjeszteni. (MTI) (Tóth Béla felvétele)w Ac,­ méive Mántác Sürget az idő, ezért virradattól estig dolgozik Kecske­­s­e­yszo­ros­méti József a Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaságban, s Sz—100-as traktorával naponta nyolc-tíz holdon forgatja meg a talajt. Képünk a vá­sárhely—­ szentesi út menti táblán készült Gromiko—Rusk találkozó Andrej Gromiko, szovjet külügyminiszter szerdán es­te a Waldorf-Astoria szálló­ban Dean Rusk amerikai külügyminiszter vendége volt. A mintegy három órán át tartó megbeszélésen ame­rikai részről ott volt még Foy Kohler, az Egyesült Ál­lamok moszkvai nagykövete. Arthur Goldberg, az Egye­sült Államok ENSZ-fődele­­gátusa. Szovjet részről a külügyminiszteren kívül megjelent Anatolij Dobri­­nyin, a Szovjetunió wa­shingtoni nagykövete és Nyikolaj Fedorenko, a Szov­jetunió ENSZ-fődelegátusa. Nyugati hírügynökségi je­lentések szerint a megbeszé­lés „nyugodt, egyszerű lég­körben” folyt le. Egy ame­rikai szóvivő közölte, hogy különösen sok szó esett a le­szerelés problémájáról. A két külügyminiszter elő­reláthatólag ma, pénteken újra találkozik, amikor is Dean Rush Gromiko vendé­ge lesz a Szovjetunió állan­dó ENSZ-képviseletének székhelyén. A szovjet külügyminiszter szerdán találkozott U Thant főtitkárral. A megbeszélésen a világszervezet főtitkárának több helyettese is jelen volt. Képünkön: Rusk és Gromiko Teljes kapacitással dolgozik a Szegedi Konzervgyár• Serény munka folyik a selsprieiyeken is Az esős időjárás, s a gyen­ge gyümölcs- és zöldségfel­­hozatal egész évben hátrál­tatta a Szegedi Konzervgyár munkáját. E­nnek ellenére mind ez ideig az éves terv­től nem maradtak el, s a jelek szerint a harmadik ne­gyedéves tervüket is teljesí­teni tudják. Jelenleg a pa­radicsom, a lecsó, a szilva és kisebb mennyiségben a paprika a sláger. Teljes kapacitással — há­rom műszakban — dolgo­zik a gyár ezeknek a nyersanyagoknak a tartó­sításán. A telephelyeken is serény munka folyik. Csanyteleken, Mindszenten és Vásárhelyen a szilva és a paprika felezé­se köti le a kapacitást. Szilvából eddig több mint 90 vagonnal tettek el. Pu­dingot is készítettek, amely angol és német exportra megy. Ebből a gyümölcsből tudják majd teljesíteni a tervet. Paradicsomnál a sze­zon eltolódott, s részben ezért, valamint a gyengébb termés miatt ebből lemara­dás várható. Paprikából sem tudják a kellő mennyiséget konzerválni, úgyhogy meg­közelítőleg csak 70—80 szá­zalékos teljesítésre lehet szá­mítani. Ezeknek a cikkféleségek­nek a gyártásával párhu­zamosan történik a kiszál­lítás. Exportra a tervezett meny­­nyiséget teljesíteni tudják, s a harmadik negyedév végén mintegy 10 százalékos túl­teljesítésre lehet számítani. A belkereskedelem számára történő kiszállítások is jó ütm­­ben haladnak, s itt is mintegy 15 százalékkal több várható a tervezettnél. Ha ezeket a konzerveket tartósították, akkor a szezo­nális jellegű cikkek „kifut­nak”, s október 15-től szintén három műszakban a hús­konzervek gyártása követ­kezik, egészen a jövő év májusáig. Májkrémet, halászlevet, csi­­kóstokányt, pörköltet és étel­­konzerveket gyártanak a ne­gyedik negyedben. A Szegedi Konzervgyár­ban azonban már megkez­dődött a felkészülés az 1966- os évre — hiszen a szezoná­lis jellegű cikkek gyártásá­val párhuzamosan — a ter­melés műszaki feltételeinek megteremtését készítik elő. Az éves terv teljesítésével a jelek szerint nem lesz baj, valószínűleg a tervezett évi 300 ezer vagon árut szállí­tani tudja az üzem a kül- és a belföldi piacokra. VARGA EDIT

Next