Csongrád Megyei Hírlap, 1965. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-02 / 258. szám
1963. NOVEMBER 2. KEDDHÍRLAP Az illemi baleset eltitkolása nem kibúvó ,Felettesemnek hittem, hogy fa esett Szabó Antal segédmunkás lábára. Úgy gondoltam, ha tényleg üzemi baleset történt, elsősorban az ő kötelessége ezt jegyzőkönyvbe venni. Később, amikor azt hallottam, hogy vas esett a lábára, nem vizsgáltam ki az ügyet, mert én a baleset napján nem tartózkodtam munkahelyünkön, Budapesten voltam. Felettesem pedig ugyanolyan munkavédelmi vizsgával rendelkezik, mint én, tudta, hogy mi a szabály. Ő nem vizsgálta ki, én meg nem akartam utána vizsgálódni. Úgy hiszem, ezért nem tartozom felelősséggel.” E néhány tömör mondattal indokolta fellebbezését a Szakszervezeti Csongrád megyei Tanács Elnöksége előtt Benkevári Lajos, az ÉM Gép- és Felvonószerelő Vállalat művezetője, aki beosztottjaival a szegedi gumigyár gépeinek szerelésében vesz részt. Szabó Antal egyik segédmunkása. Őt érte a baleset június 17-én. A munkavédelmi rendelet ismerői a fellebbezés néhány soros indoklásából is mindjárt megállapíthatják: sántít ez a védekezés. A részleteket ismerők pedig határozottan állítják: nemcsak egyszerű mulasztásról, sokkal többről, a rendelet kijátszásáról, félrevezetésről, a baleset eltitkolásáról van szó. Szabó Antal segédmunkás a sérült, mint a szakszervezet munkavédelmi felügyelői megállapították, nem kérte, hogy táppénzes állományba vegyék. Azt állította körzeti orvosának, hogy odahaza, Bordány községben tüzelőszállítás közben esett fahasáb a lábára. Baleseti ügye ezzel a szöveggel került a hivatalos szervek elé. Művezetője gyógyulásáig könnyebb munkára, a raktárba osztotta be. S mint Benkevári Lajos védekezéséből is kitűnik, az állandó felettesének — aki ez időpontban külföldön tartózkodott — helyettese, Szűcs János kérte erre, aki ugyancsak azt állította, hogy fa esett Szabó Antal lábára. ■ Sajnos nem ritka eset, hogy üzemi vezetők balesetet szenvedett dolgozókat rávesznek arra, hogy balesetüket üzemen kívülinek jelentsék, s ennek fejében őket könnyebb munkában alkalmazzák és folyósítsák számukra a teljes kifizetést, N nem könnyű rájönni az ilyen szabálytalanságokra, mert mind mondani szokták: „mindenki jól jár, aki hallgat”. Gyakran még a sérültet is érdekeltté teszik abban, hogy hallgasson. Mivel hallgatnak, így megszépül a baleseti statisztika, s nem vész el a prémium. A gumigyár gépszerelésénél történt baleset rendezése természetesen nemcsak egyszerű ,két kezet mos” alapon jött létre. Az SZMT munkásvédelmi felügyelői csak véletlenig fedezték fel, hogy szabálytalanság történt, amikor más ügyben a gumigyárban jártak, meghallották, hogy az emberek arról beszélnek: Szabó Antal baleseti ügyének rendezésével a sérült is jól járt, és jót tett a vezetőkkel. Volt, aki azt állította, „még a szakszervezetet is átverik". E megjegyzések hallatára a munkásvédelmi felügyelők az egyik illetékestől, Kocsis Béla szakszervezeti bizalmitól érdeklődtek, aki elmondotta, hogy munka közben vas esett Szabó Antal lábára. Amikor aztán szélesebb körű vizsgálatba kezdtek, s a baleseti jegyzőkönyv iránt érdeklődtek, kiderült, hogy ilyen jegyzőkönyvet nem vettek fel, mert Szabó Antal és közvetlen vezetői is azt állították, a baleset üzemen kívül törtem. A további vizsgálat során aztán érdekes tényeket ismerhettek meg. A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy később Kocsis Béla szakszervezeti bizalmi is a művezetők álláspontjára helyezkedett. Megváltoztatta véleményét. A munkavédelmi felügyelőket viszont az az elv vezérelte, hogy az okok feltárása és megszüntetése nélkül még a gépszerelésben is eredménytelen marad minden olyan erőfeszítés, amelyek a balesetek számának csökkentéséért az emberek egészségének, testi épségének megóvása érdekében történik. ■ Mindenekelőtt jegyzőkönyvbe foglalták Szabó Antal vallomását a balesetről. Ő azt állította, hogy a bordányi fatelepről a téli tüzelője hazaszállítása közben érte a baleset. Tanúként megnevezte ifj. Gallai András fuvarost, aki a tüzelőt szállította. Valamint a fatelep vezetőit és dolgozóit A Bordányon tartott helyszíni vizsgálat során aztán kiderült: a fatelep vásárlási céduláiból, hogy az említett napon sem előtte, sem utána nem vásárolt fát Szabó Antal. Sőt, ilyen nevű fuvaros sincs Bordányban. Ellenben beszéltek ifj. Gallai Andrással, aki a községi tanács vb elnöke. Mondani sem kell, ő nem foglalkozik tüzelőszállítással. De a vizsgálódás nem volt eredménytelen, mert megtudták, hogy az egyik bordányi fuvaros feleségét, aki a kisipari szövetkezetben dolgozik, Szabóék arra akarták rávennni, hogy férjével együtt azt mondják, ha valaki érdeklődik ez iránt, hogy ők szállítottak fát részükre. Elmondották, hogy ezt prémiumügyben kellene állítani. Az SZTK körzeti orvos, akinél Szabó Antal jelentkezett gyógykezeltetésre, elmondotta, hogy a sérült első alkalommal azt állította, hogy vas esett a lábára, s kérte, ne vegyék táppénzes állományba. Azt viszont Szabó Antal nem mondotta el, hogy a baleset után Szegeden az SZTK-rendelőintézetben megvizsgálták, és lábát gipszbe tették, így, gipszbe tett lábbal jelentkezett munkahelyén, és Benkevári Lajos ezt látva, helyezte könnyebb munkára a raktárba. De mint kiderült, még ekkor sem gondolt arra, hogy meg kellene vizsgálni Szabó Antal baleseti ügyét, aki saját kezűleg levágta lábáról a gipszet. A munkalap szerint Szabó Antal a baleset napján egész nap dolgozott. A bordányi fatelep pedig csak reggel 6-tól 13 óráig tart nyitva. Mint a munkavédelmi felügyelők megállapították, ezért is lehetetlen, hogy Szabó Antalt a fatelepről történt szállítás közben érte volna a baleset. Sőt, munkatársai közül Balla Péter elmondotta a vizsgálat során, hogy azemlített napon présgépet szállítottak. Emelőrúddal dolgoztak, s egyik emelés után a gép megcsúszott, Szabó Antal kezéből kicsúszott az emelőrúd és lábára esett. Ezt nemcsak ő, mások is látták. ■ Mindezt jegyzőkönyvbe foglalták, s az SZMT elnökségének ülésén felidézték Benkevári Lajos művezetőnek, akit egyébként a baleset hónapjában megjelent kormányhatározat alap■ tán a szakszervezet munkavédelmi felügyelői a bejelentési kötelesség elmulasztása miatt háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújthatnak. A Csongrád megyei munkavédelmi felügyelők ezer forint büntetést róttak ki a művezetőre kötelessége elmulasztása miatt. Mint a felvett jegyzőkönyvek is tanúsítják, többről van szó, mint mulasztásról, az üzemi baleset eltitkolásáról. Ezért az SZMT elnöksége elutasította Benkevári Lajos fellebbezését, sőt a munkavédelmi felügyelőséget arra utasította, hogy indítson eljárást Szűcs János főművezető ellen is, aki időközben már elhagyta a vállalatot. S forduljon azzal a kéréssel az ÉM Gép- és Felvonószerelő Vállalat szakszervezeti bizottságához, hogy vonja felelősségre Kocsis Béla szakszervezeti bizalmit. ■ A szakszervezeti munkásvédelmi felügyelők nemcsak azért jártak el helyesen, mert a munkásvédelmi új törvényerejű rendelet számukra előírja a határozott fellépést, hanem azért is, mert a baleseti felelősség ilyen nyílt vagy burkolt elkenése, áthárítása, eltitkolása igen káros dolog. Itt olyan félrevezetésről van szó, amely feltétlenül számonkérést és felelősségrevonást tesz szükségessé. Annak megszívlelését a jövőre nézve, hogy az igazi emberség nem a hibák elkenését, hanem megszüntetését igényli. A balesetek ellen a gépkezelő szakmában sem a statisztika kozmetikázásával, hanem a veszélyforrások megszüntetésével lehet küzdeni. S az üzemi baleset eltitkolása nem kibúvó a felelősség alól. NAGY PÁL Igaz történet arról, hogyan akartak egyesek a tények „kozmetikázásával” jogtalan előnyhöz jutni. — És a tanulság: az igazi emberség nem a hibák „elkenését”, hanem megszüntetését igényli Új szovjet műszer Az anyag grammjának százmilliomod részét „mérhetjük meg” az oldatokban az „objektív fluoriméternek” nevezett új szovjet műszerrel. A láthatatlan részecskék „mérésénél” a fluoreszcenciás reakció tötlti be a mérleg szerepét. Eközben ugyanis a feloldott anyag világít. A fényenergia pedig villamosenergiává változik, s egy skálán leolvashatjuk a vizsgált anyag koncentrációjának fokát. A műszert kőzet-, érc- és ásványminták elemzésére használják a tudósok. 3 Veterán küldöttség utazott a Szovjetunióba Az SZKP Központi Bizottságának meghívására Révész Gézának, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának vezetésével hétfőn magyar veteránküldöttség utazott a Szovjetunióba, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 48. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségekre. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren dr. Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Úszta Gyula altábornagy, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség országos elnöke és Gábor István, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára búcsúztatta. Magasabb lett egyes zöldség- és gyümölcskonzervek ára Az elmúlt idényben a zöldség- és gyümölcsárak emelkedtek. A tartósító ipar alapárainak emelkedése miatt szükségessé vált egyes konzervek és mélyhűtött termékek fogyasztói árának módosítása. Az Országos Árhivatal és a Belkereskedelmi Minisztérium közli, hogy egyes hőkezelt, valamint mélyhűtött zöldség- és gyümölcskonzervek ára november 1-től emelkedik. Az áremelkedés a zöldség- és gyümölcskonzerveknek mintegy egyharmadára terjed ki, és a teljes zöldség- és gyümölcskonzervforgalom átlagárát, körülbelül hét százalékkal növeli. (MTI) Fizetség nélkül... Csítul a szerszámzörgés, utolsót szisszen az esztergakés, megállnak a forgó kerekek. Véget ért a műszak a makói gépgyárban. Kékruhás, olajos munkások sietnek az öltözőbe, onnét haza. Kit valami „pluszmunka” vár még, kis mellékkereset, kit a család, a szórakozás, a pihenés a fárasztó napi munka után. De vannak emberek, kiknek a gondjai között más dolgok is helyet kapnak: társadalmi munka, politizálás, tanulás. Az üzemi portás jól tudja, hogy néhány munkás gyakran bentmarad műszak után, vagy visszajön. Gyakoriak a tanácskozások a pártirodán. Gábor István lakatos, Pósa István esztergályos meg Molnár István diszpécser is gyakran bentmarad egy-egy órácskára munka után. Nem mintha őket kevésbé várná a család, az otthoni gond, vagy mintha nekik nem jönne jól egy kis pluszkereset. De hiszen ki győzi a mostani tempót? Egyesek szinte inukszakadtáig vágtáznak a saját igényeik és terveik után. Ők — sok kommunista és párton kívüli társukkal együtt — nem állnak a türelmetlenkedők sorába. Nyugodtabbak, megfontoltabbak — tudatosabb építői, védelmezői és kritikusai a rendnek, amely eredményesen épül a gyárban és kívül. Kommunisták. Mindhárman évek óta a gépgyár munkásai és pártbizalmiak Mit jelent ez? Sokat vagy keveset? Könnyű munkát vagy nehezet? — Nem nehéz pártbizalmi* a pártbizalmiak SOKFÉLE MUNKÁT VÉGEZNEK A PÁRTSZERVEZETBEN. MOST ARRÓL SZÓLNÉK: MIT VÉGEZNEK A PARTON KÍVÜL. HÁROM PÁRTBIZALMIVAL BESZÉLGETTÜNK ERRŐL A BMW MAKÓI GYÁREGYSÉGÉBEN. * nak lenni — mondja a fiatal Gábor István —, nem nehéz az, hiszen komoly emberekkel dolgoztunk. Szép őszinteség. A summás értékelés arra is utal, miként nézi a világot, benne a gyáriakat az „M” üzem pártcsoportjának vezetője. — De vajon miként nézik őt és a pártot? — kérdem. A válasz igen gyakorlatias. — Harmincöten vagyunk szocialista brigádban. A kiváló dolgozók száma négy. Exportra termelünk. Kell-e ennél szebb eredmény? Pósa István, az ,.M—1" üzem pártbizalmija, idősebb férfi, mintha azt mondaná: kell. — Mert még sok a hiba. Előbbre állnánk országosan is, ha nem lenne annyi hiba. Nemrégiben is azt hittük, hogy valaki elszámolta magát az irodán. Kevés volt a munka a forgácsolóban. Zúgolódtak az emberek. Más munkára kellett irányítani vagy húsz esztergályost, és addig kihasználatlanul álltak a gépek. — Tett-e valamit a hiba ellen mint pártbizalmi? — kérdem. — Hát..., amit szokás. Ha valami hiba van, vitatkozik az ember, ahol kell, vagy felvett értekezleten. A munkás azért jött a gyárba, hogy dolgozzon és keressen. — Igen, igen. De hát. . . csak a vezetésben vagy az anyagellátásban találhatunk hibát? A kérdés talál. A három pártbizalmi gondolkozik, majd Molnár István veszi át a szót. — Dehogy. Mindannyian követünk el hibát. Csak meg kell nézni, hány munkástársunk próbál „javítani” a saját helyzetén mások rovására. Kiválasztja a pénzesebb munkát, elrejti a keresettebb szerszámokat, anyagokat. Spekulál. Mit tehet a pártbizalmi? Ha ilyesmit lát, vitatkozik. Vitatkozik, szervez, nevel a pártbizalmi, önnön példájával, türelmes szóval, ha kell, követeléssel, kritikával védelmezi a gyár és a munkás érdekeit. Sok óra társadalmi munkát kíván ez a gyárért, a kollektíváért. Sok órát a szabad időből, amit mások a családban pihenéssel, szórakozással vagy éppenséggel fusizással töltenek. Hogy mi a fizetség? Hogy érdemes-e? Hadd válaszoljon erre Gábor István, a kommunista lakatos. — Sok még a gond, a baj, és ezután is lesznek hibáik. Mégis érdemes a pártban dolgozni. A mi munkánk eredményét megmutatta az eltelt húsz esztendő. Az élet jobb, mint azelőtt, és nagy dolog, hogy a munkásosztálynak szava van. * Este, műszak után hazasietnek az emberek. Kit valami pluszmunka vár még, kis mellékkereset, kit a család, a szórakozás, a pihenés. A pártbizalmiak gyakran bentmaradnak esténként a pártvezetőség tagjaival együtt, megtárgyalni a gyár ügyeit, gondjait. Felkészülni — a holnapra. KACZUR ISTVÁN Szombaton este... Egyébként is országos duxit a tv műsorát szidni, ez a mozgalom azonban az utóbbi időben minden eddiginél nagyobb méreteket öltött. Tegyük mindjárt hozzá, joggal hiszen a programot böngészgetve csak elvétve akad meg a vizsgálódó tekintet egy-egy címen, amely a feltétlenül megnézendő adások közé kívánkozik. A tv úgy próbálja ellensúlyozni a sok bírálatot, hogy egyszer-egyszer valami egészen nagy és különleges produkciót rendez, amely — vélt remények szerint — feledteti a sok egyéb gyengécske műsort. Feltehetőleg ilyen ,,nagy” és ,,különleges” atrakciónak szánták a legutóbbi „szombaton este...” című össze- ___________ állítást is, amely műsortípusból már korábban láttunk egy-két próbálkozást. A szombat esti „Szombaton este...” egy csasztuska prológgal kezdődött, amelyben a tv műsorának készítőit képviselő dalosok eldalolták, milyen nehéz is egy szombat esti szórakoztató műsort összehozni. Ilyen dalolást már máskor is hallottunk. Azután a New York, pontosabban a Hungária kávéházat kapcsolták, ahonnan Szepesi György jelentkezett. Szepesi György előbb a magyar irodalom patinás kávéházával ismertette meg a nézőket, majd a patinás kávéház két illusztris vacsoravendégét, Darvas Lilit, Molnár Ferenc Budapesten vendégszereplő, világhírű színésznő-feleségét és Pethes Sándort, a kiváló színészt szólaltatta meg. Mindkét megszólaltatás kedves és közvetlen volt. Kedvesebb és közvetlenebb mint más, hasonló beszélgetések. A tv-néző ekkor egy kis jóleső izgalmat érzett, s felajzott érdeklődéssel várta a folytatást. A felajzott érdeklődés azonban a következő kapcsolásnál már nem nyert kielégülést, mert a tv által most felfedezett, nem is olyan ifjú énekesek közül egyik sem csillogtatott valami különös hangbeli erényeket. Ám azután megint csak jóleső izgalmat érzett a tv-néző, mert ismét megjelent Szepesi György, és ismét kedves és közvetlen beszélgetést folytatott a televízió egyik stúdiójában munka közben meglepett színészekkel. És ez így ment három órán át. Hol a szokatlan és újszerű játék keltette izgalom áradt a képernyőről, hol meg csak a sablonos megoldások kiváltotta unalom. Az izgalom általában mindig akkor fogta el a nézőt, amikor a televízió való__________ ban saját adottságait kihasználva, a nézőt is bevonta a játékba, mint például az előre meg nem rendezett vacsorahívásnál, vagy a krimi-film intermezzójaként megrendezett „Ki a gyilkos?" vitában. A szombat esti „Szombaton este...” műsor tanulságát a következőkben vonhatjuk meg: ha a nézőt egyenrangú partnernek tekintve bevonják a játékba, a néző örül és szívesen játszik, mégha a játék nem is különösebben érdekeli. Ha azonban színpadszerű, csupán passzív szemlélődésre késztető atrakciókat nyújtanak neki, figyelme ellankad, a szükséges kontaktus nem alakul ki. A szombat esti tv-műsor körülbelül fele-fele arányban engedte játszani és akarta „szórakoztatni” a nézőket. Ha a műsor passzív, „szórakosztató’’ részeit alaposabban megrostálják, s a túlságosan hosszú, három órás műsoridőt legalább egy órával csökkentik, egy valóban üde és kellemes estét szereztek volna a nézőknek, így azonban csak az „étvágyát” keltették fel, „jóllakni” csak félig-meddig engedték. AKÁCÉ LÁSZLÓ TELEVÍZIÓ