Csongrád Megyei Hírlap, 1965. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-02 / 258. szám

1963. NOVEMBER 2. KEDD­­HÍRLAP Az illem­i baleset eltitkolása nem kibúvó­ ­,Felettesemnek hittem, hogy fa esett Szabó Antal segédmunkás lábára. Úgy gondoltam, ha tényleg üze­mi baleset történt, elsősor­ban az ő kötelessége ezt jegyzőkönyvbe venni. Ké­sőbb, amikor azt hallottam, hogy vas esett a lábára, nem vizsgáltam ki az ügyet, mert én a baleset napján nem tartózkodtam munka­helyünkön, Budapesten vol­tam. Felettesem pedig ugyanolyan munkavédelmi vizsgával rendelkezik, mint én, tudta, hogy mi a sza­bály. Ő nem vizsgálta ki, én meg nem akartam utána vizsgálódni. Úgy hiszem, ezért nem tartozom felelős­séggel.” E néhány tömör mondat­tal indokolta fellebbezését a Szakszervezeti Csongrád me­gyei Tanács Elnöksége előtt Benkevári Lajos, az ÉM Gép- és Felvonószerelő Vál­­­­lalat művezetője, aki be­osztottjaival a szegedi gu­migyár gépeinek szerelésé­ben vesz részt. Szabó An­tal egyik segédmunkása. Őt érte a baleset június 17-én. A munkavédelmi rendelet ismerői a fellebbezés néhány soros indoklásából is mind­járt megállapíthatják: sántít ez a védekezés. A részlete­ket ismerők pedig határozot­tan állítják: nemcsak egy­szerű mulasztásról, sokkal többről, a rendelet kijátszá­sáról, félrevezetésről, a bal­eset eltitkolásáról van szó. Szabó Antal segédmunkás a sérült, mint a szakszerve­zet munkavédelmi felügyelői megállapították, nem kérte, hogy táppénzes állományba vegyék. Azt állította kör­zeti orvosának, hogy odaha­za, Bordány községben tü­zel­őszállítás közben esett fa­hasáb a lábára. Baleseti ügye ezzel a szöveggel ke­rült a hivatalos szervek elé. Művezetője gyógyulásáig könnyebb munkára, a rak­tárba osztotta be. S mint Benkevári Lajos védekezésé­ből is kitűnik, az állandó felettesének — aki ez idő­pontban külföldön tartóz­kodott — helyettese, Szűcs János kérte erre, aki ugyan­csak azt állította, hogy fa esett Szabó Antal lábára. ■ Sajnos nem ritka eset, hogy üzemi vezetők balese­tet szenvedett dolgozókat rávesznek arra, hogy bal­esetüket üzemen kívülinek jelentsék, s ennek fejében őket könnyebb munkában alkalmazzák és folyósítsák számukra a teljes kifizetést, N nem könnyű rájönni az ilyen szabálytalanságokra, mert mind mondani szok­ták: „mindenki jól jár, aki hallgat”. Gyakran még a sérültet is érdekeltté teszik abban, hogy hallgasson. Mi­vel hallgatnak, így megszé­pül a baleseti statisztika, s nem vész el a prémium. A gumigyár gépszerelésé­nél történt baleset rendezése természetesen nemcsak egy­szerű ,­két kezet mos” ala­­­­pon jött­­ létre. Az SZMT munkásvédelmi felügyelői csak véletlenig­ fedezték fel, hogy szabálytalanság tör­tént, amikor más ügyben a gumigyárban jártak, meg­hallották, hogy az emberek arról beszélnek: Szabó An­tal baleseti ügyének rende­zésével a sérült is jól járt, és jót tett a vezetőkkel. Volt, aki azt állította, „még a szakszervezetet is átverik". E megjegyzések hallatára a munkásvédelmi felügyelők az egyik illetékestől, Kocsis Béla szakszervezeti bizalmi­tól érdeklődtek, aki elmon­dotta, hogy munka közben vas esett Szabó Antal lá­bára. Amikor aztán széle­sebb körű vizsgálatba kezd­tek, s a baleseti jegyző­könyv iránt érdeklődtek, ki­derült, hogy ilyen jegyző­könyvet nem vettek fel, mert Szabó Antal és közvet­len vezetői is azt állították, a baleset üzemen kívül tör­tem. A további vizsgálat so­rán aztán érdekes tényeket ismerhettek meg. A legna­gyobb meglepetést az okoz­ta, hogy később Kocsis Bé­la szakszervezeti bizalmi is a művezetők álláspontjára helyezkedett. Megváltoztatta véleményét. A munkavédel­mi felügyelőket viszont az az elv vezérelte, hogy az okok feltárása és megszün­tetése nélkül még a gép­szerelésben is eredményte­len marad minden olyan erőfeszítés, amelyek a bal­esetek számának csökkenté­séért az emberek egészsé­gének, testi épségének meg­óvása érdekében történik. ■ Mindenekelőtt jegyző­könyvbe foglalták Szabó Antal vallomását a baleset­ről. Ő azt állította, hogy a bordányi fatelepről a téli tü­zelője hazaszállítása közben érte a baleset. Tanúként megnevezte ifj. Gallai And­rás fuvarost, aki a tüzelőt szállította. Valamint a fate­lep vezetőit és dolgozóit A Bordányon tartott hely­színi vizsgálat során aztán kiderült: a fatelep vásárlá­­si céduláiból, hogy az em­lített napon sem előtte, sem utána nem vásárolt fát Sza­bó Antal. Sőt, ilyen nevű fuvaros sincs Bordányban. Ellenben beszéltek ifj. Gal­lai Andrással, aki a községi tanács vb elnöke. Mondani sem kell, ő nem foglalkozik tüzelőszállítással. De a vizs­gálódás nem volt eredmény­telen, mert megtudták, hogy az egyik bordányi fuvaros feleségét, aki a kisipari szö­vetkezetben dolgozik, Szabó­ék arra akarták rávennni, hogy férjével együtt azt mondják, ha valaki érdeklő­dik ez iránt, hogy ők szállí­tottak fát részükre. Elmon­dották, hogy ezt prémium­ügyben kellene állítani. Az SZTK körzeti orvos, akinél Szabó Antal jelentke­zett gyógykezeltetésre, el­mondotta, hogy a sérült el­ső alkalommal azt állította, hogy vas esett a lábára, s kérte, ne vegyék táppénzes állományba. Azt viszont Sza­bó Antal nem mondotta el, hogy a baleset után Szege­den az SZTK-rendelőinté­­zetben megvizsgálták, és lá­bát gipszbe tették, így, gipszbe tett lábbal jelentke­zett munkahelyén, és Ben­kevári Lajos ezt látva, he­lyezte könnyebb munkára a raktárba. De mint kiderült, még ekkor sem gondolt ar­ra, hogy meg kellene vizs­gálni Szabó Antal baleseti ügyét, aki saját kezűleg le­vágta lábáról a gipszet. A munkalap szerint Sza­bó Antal a baleset napján egész nap dolgozott. A bor­dányi fatelep pedig csak reggel 6-tól 13 óráig tart nyitva. Mint a munkavédel­mi felügyelők megállapítot­ták, ezért is lehetetlen, hogy Szabó Antalt a fate­lepről történt szállítás köz­ben érte volna a baleset. Sőt, munkatársai közül Bal­la Péter elmondotta a vizs­gálat során, hogy az­­emlí­tett napon présgépet szállí­tottak. Emelőrúddal dolgoz­tak, s egyik emelés után a gép megcsúszott, Szabó An­tal kezéből kicsúszott az emelőrúd és lábára esett. Ezt nemcsak ő, mások is lát­ták. ■ Mindezt jegyzőkönyvbe foglalták, s az SZMT el­nökségének ülésén felidéz­ték Benkevári Lajos műve­zetőnek, akit egyébként a baleset hónapjában megje­lent kormányhatározat alap­­■ tán a szakszervezet munka­védelmi felügyelői a beje­lentési kötelesség elmulasz­tása miatt háromezer forin­tig terjedő pénzbírsággal sújthatnak. A Csongrád me­gyei munkavédelmi felügye­lők ezer forint büntetést róttak ki a művezetőre köte­lessége elmulasztása miatt. Mint a felvett jegyzőköny­vek is tanúsítják, többről van szó, mint mulasztásról, az üzemi baleset eltitkolásá­ról. Ezért az SZMT elnök­sége elutasította Benkevári Lajos fellebbezését, sőt a munkavédelmi felügyelősé­get arra utasította, hogy in­dítson eljárást Szűcs János főművezető ellen is, aki idő­közben már elhagyta a vál­lalatot. S forduljon azzal a kéréssel az ÉM Gép- és Fel­vonószerelő Vállalat szak­­szervezeti bizottságához, hogy vonja felelősségre Ko­csis Béla szakszervezeti bi­zalmit. ■ A szakszervezeti munkás­­védelmi felügyelők nemcsak azért jártak el helyesen, mert a munkásvédelmi új törvényerejű rendelet szá­mukra előírja a határozott fellépést, hanem azért is, mert a baleseti felelősség ilyen nyílt vagy burkolt el­­kenése, áthárítása, eltitkolá­sa igen káros dolog. Itt olyan félrevezetésről van szó, amely feltétlenül szá­monkérést és felel­ősségre­­vonást tesz szükségessé. An­nak megszívlelését a jövőre nézve, hogy az igazi ember­ség nem a hibák elkenését, hanem megszüntetését igény­li. A balesetek ellen a gép­kezelő szakmában sem a statisztika kozmetikázásá­val, hanem a veszélyforrá­sok megszüntetésével lehet küzdeni. S az üzemi bal­eset eltitkolása nem kibúvó a felelősség alól. NAGY PÁL Igaz történet arról, hogyan akartak egye­sek a tények „kozmetikázásával” jogtalan előnyhöz jutni. — És a tanulság: az igazi emberség nem a hibák „elkenését”, hanem megszüntetését igényli Új szovjet műszer Az anyag grammjának száz­milliomod részét „mérhetjük meg” az oldatokban az „objek­tív fluoriméternek” nev­ezett új szovjet műszerrel. A láthatatlan részecskék „mérésénél” a fluo­­reszcenciás reakc­ió tötlti be a mérleg szerepét. Ekö­zben ugyan­is a feloldott anyag­­ világít. A fényenergia pedig villamosener­giává változik, s egy skálán le­olvashatjuk a vizsgált anyag koncentrációjának fokát. A mű­szert kőzet-, érc- és ásványmin­ták elemzésére használják a tu­dósok. 3 Veterán küldöttség utazott a Szovjetunióba Az SZKP Központi Bizottságának meghívására Ré­vész Gézának, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának vezetésével hétfőn magyar veteránküldöttség utazott a Szovjetunióba, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 48. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségekre. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren dr. Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Úszta Gyula altábornagy, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség orszá­gos elnöke és Gábor István, a Magyar Partizán Szövet­­ség főtitkára búcsúztatta. Magasabb lett egyes zöldség- és gyümölcskon­zervek ára Az elmúlt idényben a zöldség- és gyümölcsárak emelkedtek. A tartósító ipar alapárainak emelkedése mi­att szükségessé vált egyes konzervek és mélyhűtött ter­mékek fogyasztói árának mó­dosítása. Az Országos Árhivatal és a Belkereskedelmi Miniszté­rium közli, hogy egyes hő­kezelt, valamint mélyhűtött zöldség- és gyümölcskonzer­­vek ára november 1-től emelkedik. Az áremelkedés a zöldség- és gyümölcskonzer­­veknek mintegy egyharma­­dára terjed ki, és a teljes zöldség- és gyümölcskonzerv­­forgalom átlagárát, körülbe­­lül hét százalékkal növeli. (MTI) Fizetség nélkül... Csítul a szerszámzörgés, utolsót szisszen az eszterga­kés, megállnak a forgó kere­kek. Véget ért a műszak a makói gépgyárban. Kékru­hás, olajos munkások siet­nek az öltözőbe, onnét haza. Kit valami „pluszmunka” vár még, kis mellékkereset, kit a család, a szórakozás, a pihenés a fárasztó napi mun­ka után. De vannak embe­rek, kiknek a gondjai között más dolgok is helyet kapnak: társadalmi munka, politizá­lás, tanulás. Az üzemi portás jól tudja, hogy néhány munkás gyak­ran bentmarad műszak után, vagy visszajön. Gyakoriak a tanácskozások a pártirodán. Gábor István lakatos, Pósa István esztergályos meg Mol­nár István diszpécser is gyakran bentmarad egy-egy órácskára munka után. Nem mintha őket kevésbé várná a család, az otthoni gond, vagy mintha nekik nem jönne jól egy kis pluszkereset. De hi­szen ki győzi a mostani tem­pót? Egyesek szinte inuksza­­kadtáig vágtáznak a saját igényeik és terveik után. Ők — sok kommunista és párton kívüli társukkal együtt — nem állnak a türelmetlenke­­dők sorába. Nyugodtabbak, megfontoltabbak — tudato­sabb építői, védelmezői és kritikusai a rendnek, amely eredményesen épül a gyár­ban és kívül. Kommunisták. Mind­hárman évek óta a gépgyár munkásai és pártbizalmiak Mit jelent ez? Sokat vagy keveset? Könnyű munkát vagy nehezet? — Nem nehéz pártbizalmi­* a pártbizalmiak SOKFÉLE MUNKÁT VÉGEZNEK A PÁRT­SZERVEZETBEN. MOST ARRÓL SZÓLNÉK: MIT VÉGEZNEK A PARTON KÍVÜL. HÁROM PÁRT­­BIZALMIVAL BESZÉL­GETTÜNK ERRŐL A BMW MAKÓI GYÁR­EGYSÉGÉBEN. * nak lenni — mondja a fiatal Gábor István —, nem nehéz az, hiszen komoly emberek­kel dolgoztunk. Szép őszinteség. A summás értékelés arra is utal, mi­ként nézi a világot, benne a gyáriakat az „M” üzem párt­csoportjának vezetője. — De vajon miként nézik őt és a pártot? — kérdem. A válasz igen gyakorlatias. — Harmincöten vagyunk­ szocialista brigádban. A ki­váló dolgozók száma négy. Exportra termelünk. Kell-e ennél szebb ered­mény? Pósa István, az ,.M—1" üzem pártbizalm­ija, idősebb férfi, mintha azt mondaná: kell. — Mert még sok a hiba. Előbbre állnánk országosan is, ha nem lenne annyi hi­ba. Nemrégiben is azt hit­tük, hogy valaki elszámolta magát az irodán. Kevés volt a munka a forgácsolóban. Zúgolódtak az emberek. Más munkára kellett irányí­tani vagy húsz esztergályost, és addig kihasználatlanul áll­tak a gépek. — Tett-e valamit a hiba ellen mint pártbizalmi? — kérdem. — Hát..., amit szokás. Ha valami hiba van, vitatkozik az ember, ahol kell, vagy felvett értekezleten. A mun­kás azért jött a gyárba, hogy dolgozzon és keressen. — Igen, igen. De hát. . . csak a vezetésben vagy az anyagellátásban találhatunk hibát? A kérdés talál. A három pártbizalmi gondolkozik, majd Molnár István veszi át a szót. — Dehogy. Mindannyian követünk el hibát. Csak meg kell nézni, hány munkás­társunk próbál „javítani” a saját helyzetén mások rová­sára. Kiválasztja a pénzesebb munkát, elrejti a keresettebb szerszámokat, anyagokat. Spekulál. Mit tehet a pártbi­zalmi? Ha ilyesmit lát, vitat­kozik. Vitatkozik, szervez, ne­vel a pártbizalmi, önnön pél­dájával, türelmes szóval, ha kell, követeléssel, kritikával védelmezi a gyár és a munkás érdekeit. Sok óra társadalmi munkát kíván ez a gyárért, a kollektíváért. Sok órát a szabad időből, amit mások a családban pihenéssel, szóra­kozással vagy éppenséggel fusizással töltenek. Hogy mi a fizetség? Hogy érdemes-e? Hadd válaszol­jon erre Gábor István, a kommunista lakatos. — Sok még a gond, a baj, és ezután is lesznek hibáik. Mégis érdemes a pártban dolgozni. A mi munkánk eredményét megmutatta az eltelt húsz esztendő. Az élet jobb, mint azelőtt, és nagy dolog, hogy a munkásosztály­nak szava van. * Este, műszak után haza­sietnek az emberek. Kit va­lami pluszmunka vár még, kis mellékkereset, kit a csa­lád, a szórakozás, a pihenés. A pártbizalmiak gyakran bentmaradnak esténként a pártvezetőség tagjaival együtt, megtárgyalni a gyár ügyeit, gondjait. Felkészülni — a holnapra. KACZUR ISTVÁN Szombaton este... Egyébként is országos du­xit a tv mű­sorát szidni, ez a mozgalom azonban az utóbbi időben minden eddiginél nagyobb méreteket öltött. Tegyük mindjárt hoz­zá, joggal hiszen a programot böngész­getve csak elvétve akad meg a vizsgá­lódó tekintet egy-egy címen, amely a fel­tétlenül megnézendő adások közé kíván­kozik. A tv úgy próbálja ellensúlyozni a sok bírálatot, hogy egyszer-egyszer valami egészen nagy és különleges produkciót ren­dez, amely — vélt remények szerint — feledteti a sok egyéb gyengécske műsort. Feltehetőleg ilyen ,,nagy” és ,,különleges” atrakciónak szánták a legutóbbi „szom­baton este...” című össze- ___________ állítást is, amely műsortí­pusból már korábban láttunk egy-két pró­bálkozást. A szombat esti „Szombaton este...” egy csasztuska prológgal kezdődött, amely­ben a tv műsorának készítőit képviselő dalosok eldalolták, milyen nehéz is egy szombat esti szórakoztató műsort össze­hozni. Ilyen dalolást már máskor is hal­lottunk. Azután a New­ York, pontosab­ban a Hungária kávéházat kapcsolták, ahonnan Szepesi György jelentkezett. Sze­pesi György előbb a magyar irodalom patinás kávéházával ismertette meg a né­zőket, majd a patinás kávéház két illuszt­ris vacsoravendégét, Darvas Lilit, Molnár Ferenc Budapesten vendégszereplő, világ­hírű színésznő-feleségét és Pethes Sán­dort, a kiváló színészt szólaltatta meg. Mindkét megszólaltatás kedves és közvet­len volt. Kedvesebb és közvetlenebb mint más, hasonló beszélgetések. A tv-néző ekkor egy kis jóleső izgalmat érzett, s felajzott érdeklődéssel várta a folytatást. A felajzott érdeklődés azonban a követ­kező kapcsolásnál már nem nyert kielé­­­gülést, mert a tv által most felfedezett, nem is olyan ifjú énekesek közül egyik sem csillogtatott valami különös hangbeli erényeket. Ám azután megint csak jóleső izgal­mat érzett a­­ tv-néző, mert ismét meg­jelent Szepesi György, és ismét kedves és közvetlen beszélgetést folytatott a televí­zió egyik stúdiójában munka közben meg­lepett színészekkel. És ez így ment három órán át. Hol a szokatlan és újszerű játék keltette izga­lom áradt a képernyőről, hol meg csak a sablonos megoldások kiváltotta unalom. Az izgalom általában min­dig akkor fogta el a nézőt, amikor a televízió való­­__________ ban saját adottságait ki­használva, a nézőt is bevonta a játékba, mint például az előre meg nem rendezett vacsorahívásnál, vagy a krimi-film intermezzójaként megrende­zett „Ki a gyilkos?" vitában. A szombat esti „Szombaton este...” műsor tanulságát a következőkben von­hatjuk meg: ha a nézőt egyenrangú part­nernek tekintve bevonják a játékba, a néző örül és szívesen játszik, mégha a játék nem is különösebben érdekeli. Ha azonban színpadszerű, csupán passzív szemlélődésre késztető atrakciókat nyújta­nak neki, figyelme ellankad, a szüksé­ges kontaktus nem alakul ki. A szombat esti tv-műsor körülbelül fele-fele arányban engedte játszani és akarta „szórakoztatni” a nézőket. Ha a műsor passzív, „szórakosztató’’ részeit ala­posabban megrostálják, s a túlságosan hosszú, három órás műsoridőt legalább egy órával csökkentik, egy valóban üde és kellemes estét szereztek volna a né­zőknek, így azonban csak az „étvágyát” keltették fel, „jóllakni” csak félig-meddig engedték. AKÁCÉ LÁSZLÓ TELEVÍZIÓ

Next