Csongrád Megyei Hírlap, 1966. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-01 / 102. szám
2 fábiánzsz-tagok csatlakozása Közel kétmillió forinttal növelik a bevételt A fábiánsebestyéni Kinizsi Tsz tagjai elmúlt napokban brigád- és küldöttülésen tárgyalták meg a SZOT és a ISZ Központi Bizottságának a IX. pártingresszus tiszteletére meghirdetett manverseny-felhívását. Ezzel kapcsolatban következő határozat született: „A meghirdetett munkaversennyel egyezmünk és ahhoz csatlakozunk. Vállaljuk, egy jó szervezéssel minden munkát időin és minőségileg elvégzőnk és ebből edően az alábbi növényféleségekből és lati termékből a tervezettnél többet terelünk. A búza és a kukorcca területe különösen megközelíti az ezerötszáz holdat. A tdankénti tervezett termésátlag búzából 1, kukoricából 20 mázsa. A vállalás értelében egy mázsával növeljük a búza hét mázsával a kukorica átlagtermését, ivalyi árpából egy, cukorrépából húsz mázsa a túlteljesítés mértéke. A növénytermesztésben előállított többlet termékek értéke meghaladja a másfélmillió forintot. Az állattenyésztésben a tervezettnél százzal több sertést meghizlalunk. Csibénél a túlteljesítés kétezer darab, gyapjú termelésben bárányonként 0,2 kiló és az egy tehénre eső tejtermelést 2400-ról 2500 literre emeljük. A felajánlás illetve a vállalás értéke az állattenyésztési ágazatban meghaladja a 300 ezer forintot. A gépi munkákkal kapcsolatban a tervezett normálholdat saját erőből tíz százalékkal növeljük és ezzel egyidőben jelentősen csökken az idegen gépi munkákba fordítandó összeg. A termelőszövetkezeti gépparkra tervezett javítási, alkatrész-vásárlási és üzemanyag-költséget százezer forinttal csökkentjük.” A fábiánsebestyéni Kinizsi Tsz tagjai és vezetői A zászlóvivő VgfJOpi (SZ UZlTI)cp KU/szzombat délelőttjén teljes ■övei dolgoztak a szereldéin. A pótkocsigyártás szopján is igyekeztek a minival. Negyvenhéten dolgozik itt, több mint hatszáz hatrészből 60 percenként eretnek, állítanak össze is új pótkocsit. Nemrégen halt meg a po.kocsitartás, a szalag akadozik ég. Sok munkája, vitéz - idnivalója akad Pálfiyörgy művezetőnek. A heisztek között volt typen, mikor közölték vele, hogy ■int a Kiváló Dolgozó-jelény és a Kínáló Munkás-kitüntetés tulajdonosa, ő szi a vállalat pártszervezetének zászlaját a májusi felvonuláson, Hódmezősárhelyen. A szereibe törény munkázajában nemen hallottam a beszélgetst, csak azt láttam, hogy művezető szaporán bólott, mintha azt mondaná: gén . .., értem . . ., váltom ..., köszönöm ..Kolbb sokáig forgatott két ingerében egy alkatrészt és láttam az arcán, hogy esze egészen másutt jár, élrevontam, beszélgettünk jó félórácskát. A művezető 46 éves enyhén kopaszodik és ősz óra is van már, de egészigéről, erejéről azt mondi: „soha jobb ne legyen”. A munkát gyerekkorában ezdte. Uradalomban volt apszámos, béres. Most 30 ve ismerkedett meg a gépiratos szakmával. Volt gész, traktoros, aztán gépllomási főgépész. A Csongrd megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál — jelnlegi munkahelyén — pedig dolgozott a satupadál, aztán meós lett, s lesz művezető. — Az életem jutott eszeme — válaszolja faggatomra , amikor az imént zórtak. Hasonlóan jó érés volt, amikor főgépészek neveztek ki a nagykiályhegyesi gépállomáson, úgy amikor megkaptam a Kiváló Dolgozó és Kiváló Munkásőr-kitüntetést. Most nem a zászlót bízzák rám. Nagy megtiszteltetés ez. És mikor ilyen ritka örömök ízel az életben, akkor mindjárt az is elgondolkozatott — mint most is —, hogy mit kell tennem, hogy még jobban megfeleljek a bizalomnak. És ez így természetes. A mi korunkban, a mi társadalmunkban igen sok munka vár a munkásosztályra, a munkásra. Jól kell tudnunk politizálni ezekkel az értékekkel, vagyis: emelni kell népünk életszínvonalát, erősítenünk kell rendszerünket és a szocialista világrendszert, támogatnunk kell a szabadságért küzdők harcát. És ezeket az értékeinket nekünk, munkásoknak kell meg is védelmezni, ha sor kerül rá. Minden területen meg kell állni a sarat. Ezért, törekszünk a szakma jobb elsajátítására, ezért tanulunk technikát, ezért tanulunk politikát, ezért tanulunk harcászatot. A mi kezünkben van a kalapács, a tolómérce, a szerszám. A mi kezünkben van a fegyver, a mi kezünkben van a zászló is. És ez jól van így, mert ez a munkáshatalom. Hát ez jutott az imént az eszembe, elvtárs ...* A szereldében lüktet a munka. Hárman is elszólítják mellőlem a művezetőt. Utána lépkedek, így van alkalmam végigjárni az egész szalagot. Látom, amint Mészáros Antal hegesztő arcáról folyik az izzadtság, amint 2500 fokon összeolvasztja az alváz alkatrészeit. Figyelem a Bocskay-brigád precíz munkáját, amint a légfékhengereket állítják össze. A tengely és a futómű összeszerelésénél Bánki János és fiatal társai serénykednek félmeztelen. Lejjebb Kristó Sándor és brigádtársai dolgoznak a forgózsámolyokon, a szalag vége felé pedig a Zója szocialista brigád dolgozik. Hatvan perc alatt több mint 600 alkatrészből összeáll az új pótkocsi. A művezető megáll, végigtekint a szalagon és rámutat az emberekre: — Ők a zászlóvivők... Munkában... Tegnap az ünnep előtti szombat délelőttjén teljes erővel dolgoztak a szereldében. Délután háromkor megszólalt a gyári duda. Leálltak a gépek, elcsendesedett az üzemcsarnok. Mint ünnep előtt, most is rendberakták a munkaterületeket. Pálfi György is levetette a kék munkásruhát, munkaköpenyt, aztán hazaballagott. Ma reggel egy órával tovább aludt, mint hétköznap szokott. Megborotválkozott, felöltötte a kékesszürke munkásőr-egyenruhát és elindult a gyülekezőhelyre. Ma ő viszi a gyár pártszervezetének zászlaját a felvonuláson. Utána ott lépkednek munkatársai, közöttük a fia is. Irta: ORAVEC JÁNOS Fényképezte: ENYEDI ZOLTÁN Munkásőrségben. Bíklap WM. MÄJTTS U VA8ÄRXAP Ünnep a gyárban Ä Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár makói gyáregységében tegnap tartottak ünnepséget a munkásosztály nagy nemzeti ünnepe alkalmából. A munkában élenjárók között harmincnégy Kiváló Dolgozó oklevelet illetve jelvényt osztottak ki. Ezenkívül számosan kaptak pénzjutalmat, összesen mintegy 40 ezer forint értékben. Szakszervezeti kitüntetések Szombaton délelőtt 11 órakor Szegeden ünnepi aktívaülést rendezett a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának elnöksége. Az ünnepségen , melyen részt vett többek között Katona Sándor országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára is — dr. Németh Lajos, az SZMT vezető titkára mondott beszédet, majd 32 szakszervezeti aktívának adta át a Szakszervezeti Munkáért kitüntető jelvényt Arany fokozatú jelvényt kaptak Albert János, a Szegedi Ruhagyár társadalmi bíróságának elnöke, Doktor Lajos nyugdíjas, a Szegedi Ecsetgyár szakszervezeti bizottságának volt titkára. Katona István nyugdíjas, az Építők Szakszervezete szegedi helyi csoportjának vezetőségi tagja. Kéri József, a MÁV Szegedi Igazgatóságának dolgozója. Neumann István, a Szövetkezetek Csongrád megyei Értékesítő Központja szakszervezeti bizottságának elnöke, Nyári János, a Textilipari Dolgozók Szakszervezete megyei Bizottságának tagja, Rajity Lyubomir nyugdíjas, az AKÖV szakszervezeti bizottsága mellett működő nyugdíjas helyi csoport gazdasági felelőse, Rozgonyi László, a Darekegyházi Állami Gazdaság dolgozója és Sajó Gyula nyugdíjas, az ÉDOSZ szegedi helyi csoportjának elnöke. Tízen kapták meg az ezüst fokozatot és 13-an a bronzfokozatú jelvényt. A szakszervezeti munkában kitűnt aktívák közül többen tárgyjutalomban részesültek. A tsz-ek megkezdték az amortizációs alap terhére a gépvásárlásokat A megye 130 termelőszövetkezetében az 1965 december 31-i állapotoknak megfelelően ez év január végéig felmérték a gépek, járművek, felszerelések és berendezések értékét. Ezek könyv szerinti értéke a 130 tsz-ben 601 134 000 forint volt. Az új, 1959-es árszint szerint értékelve ez 533 201 000 forint bruttó értéket jelent, azonban a gépek, járművek, felszerelések és berendezések elhasználódását figyelembe véve — mintha értékcsökkenési leírás lett volna — mai nettó értékük csak 295 549 000 forint. Ennek alapján a megye tsz-eiben az említett eszközök évi amortizációja 60 336 000 forint, amelyből mintegy 50 millió forintot fordíthatnak új gépek, berendezések, felszerelések és járművek vásárlására. Az amortizációs alap terhére a gépvásárlások már meg is kezdődtek. Az épületek átértékelése hasonlóképpen folyamatban van. Makó és a makói járás, valamint Hódmezővásárhely tsz-eiben már be is fejeződött. Az épületekre vonatkozó adatok feldolgozása május közepéig fejeződik be. A szocialista nemzeti egységről Amikor az MSZMP Vik. kongresszusának a*15. kongresszuson felvetődött a szocialista nemzeti egység gondolata, az új politikai fogalom nem mindenütt talált megértésre és egyetértésre. Az ezzel kapcsolatos problémák jórésze azóta — vitákban, cikkekben — tisztázódott, bár még mindig nem elég széles körben. A jobb megértés érdekében mindenekelőtt két alapvető tényezőt kell figyelembe vennünk. Az egyik a nemzeti gondolat, a nemzeti egység gondolatának történelmi háttere, mondhatnánk előtörténete. A másik: társadalmunk mélyreható átalakulása a szocializmus építése során. Az első kérdéshez: tudvalevő, hogy népünk történetében a (helyes, haladó, vagy hamis, reakciós iránya) nemzeti érzületnek, nemzeti tudatnak mély, még a tulajdonképpeni nemzeti lét kialakulását megelőző időre is visszanyúló gyökerei vannak. Ugyanez elmondható a nemzeti egység jelszaváról is. Újra meg újra felbukkant az a török, majd az osztrák elnyomás elleni harc során is, de ugyanakkor e jelszavak nemegyszer a széles néprétegek megtévesztését, a kizsákmányoló osztályok érdekeit szolgálták. Az uralkodó osztályok a nemzeti egység eszméjét a társadalmi haladás hívei ellen használták fegyverül. Elég, ha az utolsó száz évre, s azon belül különösen a Horthy-rendszer ilyen jellegű gyakorlatára utalunk. Ennél azonban jelentősebb a nemzeti egység eszméjének pozitív múltja. Utalunk itt a XVIII. századi szabadságtörekvésekre, valamint az 1848-as forradalomra és szabadságharcra, amikor a nemzeti egység eszméje a társadalmi haladást szolgáló összefogó erő szerepét töltötte be. A második világháború alatt a nemzeti egység jegyében jött létre a különböző pártok, politikai irányzatok háborúellenes antifasiszta együttműködése. A felszabadulást követően hirdetett nemzeti egység tartalma a termelés megindítása, az újjáépítés, a közélet demokratizálása volt. Egy igen lényeges elvi szempontra már itt indokolt rámutatni. Arra, hogy osztálytársadalomban a nemzeti egység csak viszonylagos és átmeneti lehet, illetve lehetett, mert kizsákmányolókat és kizsákmányoltakat alapvető, kibékíthetetlen ellentét választja el egymástól. Ha időnként, létre is jött ilyen egység, az egy idő múltán elkerülhetetlenül felbomlott. Más a helyzet a szocialista társadalomban. Itt — a szocializmus alapjainak lerakása után, — a társadalom egyes csoportjait már nem állítják egymással szembe merőben különböző érdekek, kibékíthetetlen ellentétek. Ezért kimondhatjuk, hogy a nemzeti egység fogalma csak a szocializmus építésének körülményei között nyerheti el teljes értelmét: valóságos nemzeti egység csak szocialista társadalomban valósulhat meg. Nem véletlen, budaalmunkai harcok évei után a nemezt 'egység most újra a poltikai kérdések előtérbe került. Ennek objektív, társadalmunk fejlődésében rejlő oka van, ez pedig a társadalmunk szerkezetében végbement átalakulás, amelyet röviden úgy szoktak összefoglalni, hogy a népgazdaságban a szocialista termelőviszonyok osztatlanul uralkodóvá váltak, befejeződött a szocializmus alapjainak lerakása. Milyen kihatással van ez a társadalom belső szerkezetére? Mindenekelőtt: ez idő alatt eltűntek az ország gazdasági, poltikai életéből a kisebb és nagyobb kizsákmányolók, nagybirtokosok, tőkések, az elnyomó gépezet őket kiszolgáló, közülük kikerült vezetőivel együtt. Ugyanakkor a korábban kizsákmányolt osztályok vették át a hatalmat és számszerűen is jelentős fejlődésen mentek keresztül. Az állami iparban foglalkoztatott munkások száma például az 1949. évi kereken 414 ezerről 1964-ig 987 ezerre nőtt Ezen belül pedig jelentősen emelkedett a nagyipari munkások aránya, azé a rétegé, amely a munkásság történelmi hivatása szempontjából a legjelentősebb. Ma — (szemben a háború előtti mintegy 25%-kal) — arányuk az összmunkásságon belül 70%. A mezőgazdasági keresők 92,5%-a a szocialista szektorban dolgozik, az ún. önállók száma jelentősen lecsökkent, eltartottakkal együtt mintegy 100 ezer főre. Ez a réteg is megtalálta helyét a szocializmust építő társadalomban. Szólni kell az értelmiségen belül végbement változásokról is. Az új értelmiség mintegy fele munkás- és parasztszármazású, s jelentős részük, értelmiségi eredetű. Olyan rétegekből származnak tehát, amelyek közvetlen érdeke a szocialista építés. A régi értelmiségbe „friss vér” áramlott. Megszűnt e réteg egy részének „összenőttsége” a régi uralkodó osztályokkal. Az értelmiség fontos, megbecsült alkotóeleme társadalmunknak. A munkásosztály mellett az egyetlen. réteg, amelyszámszerűen is növeli- Könyvtári hír A Megyei Könyvtár vásárhelyi, Damjanich utcai fiókkönyvtárában május 1- től helyreáll a kölcsönzés korábbi rendje. A betegségéből felgyógyult Bodrogi János könyvtáros hétfőn, szerdán és pénteken délután 3-tól 0 óráig ismét kölcsönöz. ! Mi adja először a tollat az újságíró kezébe? Ma, a felszabadulás után két évtizeddel erre egyszerű a válasz: az elhivatottság érzése! Az írni vágyó ember úgy érzi, hogy a körülötte zajló élet eseményeiről, jelenségeiről véleményt kell mondania, méghozzá úgy, hogy sorait ezrek, tízezrek olvassák ... Viszont az én kezembe először lapunk egykori főszerkesztője adta a tollat, azaz pontosabban a ceruzát és a blokkfüzetet e szavaik kíséretében: — Menj el a tanácsházára és gyújtsd össze a híreket... Persze, hogy tiltakoztam, hiszen gép- és gyorsírást tanultam, s gépíró múltam is mindössze félesztendős lehetett. — A kommunista nem hátrálhat meg, ezt kell csinálnod — közölte a főszerkesztő fellebbezhetetlenül, amikor már kifogyott az érvekből. így kezdődött 1950 taraszán! Ugyanis a megye városi kommunista lapjainak Vásárhelyre „összegyűjtött” munkatársai közül kit a párt magasabb beosztásba helyezett, kit éppen katonának hívtak be, mert a fiatal munkatársak felnőttek a sorkötelességhez. Az újságot azonban el kellett készíteni — kellettek a hírek, a cikkek, így „kísértem“ lapunkat a megyeszékhely áthelyezésével Szentesről — ahol születtem, felnőttem, s dolgozni kezdtem — előbb Vásárhelyre, majd Szegedre, a Magyar Alföldnél még mások cikkeit gépelve, a Viharsaroknál már sajátjaimat A névsorban előttem járó munkatársaim közül néhányan már nyilatkoztak, hogy a várospolitikai rovatban dolgoznak. S bár e „népes” rovat vezetője vagyok, a belső munka után ma is, mint egykor, veszem a tollat, a blokkot, hogy az egyik vagy a másik tanácsházára menjek. Hiszen ott érlelődnek, formálódnak városaink, községeink fejlesztésének tervei, s ott találhatók az ügyfelek százezreinek gondjai, bajai, amelyek bizony nemegyszer tollat kell hogy adjanak az újságíró kezébe. LANTOS ANNA Ci kik a foirkap írják