Csongrád Megyei Hírlap, 1966. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-01 / 128. szám
______ A helyi szokásoknak megfelelően — A baromfi utcán tartásának tudnivalóiról — A baromfi nevelés szezonjánál kezdetekor évről évre visszatérő kérdés megyénk városaiban: lehet az utcán baromfit tartani? A kérdésre ez alkalommal munkatársaink az alábbi válaszokat kapták: HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Tilos! Évek óta vitáznak Hódmezővásárhelyen is a lakosok arról, hogy szabad-e a város külső részében a baromfit az utcán tartani. Elsősorban a járművek vezetői boszszankodnak a baromfiak utcán tartása miatt. Nem egy esetben márkönnyebb baleseteket is okozott ez az állapot. A földes utcákban ugyanis az árokpartokon és az út mentén levő dús fű csábítja a baromfitartókat, hogy oda jószágaikat kiengedjék. A baromfiak utcán tartását több rendelet tiltja. A 7/02-es megyei tanácsi és 19 64-es városi tanácsi rendelet is szabályozza az állattartást. A vásárhelyi városi tanács 1964-es rendeletének 11. § 1. bekezdése kimondja, hogy baromfit csak lakóépülethez tartozó udvarban vagy kertben, elkülönített helyen lehet tartani. E rendelkezés 1965. január 1-én lépett hatályba. Aki a rendelkezést megszegi ezer forintig terjedhető pénzbírsággal büntethető. Levelezőink közül többen szóvá tették, hogy Hódmezővásárhelyen a város külső részein köztudomásúan igen nagy telkek vannak, tehát minden háztulajdonosnak módja van arra, hogy ne az utcán, hanem udvarában, kertjében neveljen baromfit. A haóságok — ezt figyelembe véve — szigorúbban kezelhetnék a baromfitartás terén megnyilvánuló lazaságokat. Sok káruk keletkezik így az állattartóknak is, hiszen a nagyobb járművek vezetői nem fékezhetnek 10 méterenként. De még több kár keletkezik a kiásott földek visszaomlásából. Ugyanakkor elhanyagoltak az utcák, tisztításukról sem gondoskodnak rendszeresen az állattartók. Emiatt gyakran támad vitájuk szomszédaikkal is. Nagyobb körültekintéssel — mert az utca a közé, nem pedig háztáji! — célszerű tehát a nem forgalmas utcákon nevelni a csibéket. MAKÓ Ésszerű elv — helytelen értelmezés Kétségtelenül fontos népgazdasági és egyéni érdek a háztáji állattenyésztés. Ennek elősegítésére mind nagyobb gondot fordít államunk. Hiszen — például — a ház körül nevelt baromfi nemcsak családi szükségletet elégít ki, hanem egyre több jut belőle piacra, sőt exportra is. A régi vita azonban Makón is tart... A járművezetők és a közterületek védői határozottan ellene szavaznak. A biztonságosabb vezetés és az utcák, terek karbantartása, parkosítása legfontosabb érvük. Mégis szükséges az ésszerűség követelte beleegyezés a kevésbé forgalmas és az egyébként sem parkosított területeken; sok ezer csirkét nevelnek így fel Makón! Csakhogy a külterületek, de hellyel-közzel a főtér környékének lakói is helytelenül értelmezik ezt az elvet. Háztáji területnek tekintik a legforgalmasabb, parkosított vagy közművesítés alatt álló utcákat is. Néhol egymás után 8—10 ház előtt kotlósok és csirkék vagy más aprójószágok kapirgálnak — a parkok helyén felügyelet nélkül. A vízvezeték csövek számára kiásott több kilométernyi hosszú árokban végig visszaomlott a föld, jórészt a baromfiak „közreműködésével”. loo ! Volt mit lemosni Ati lábáról. Anyu sze- I*** I mint Ati lába most is, mint reggel, fekete, mint a bivalyé. Ez, persze, a szokásos túlzás, de azért volt benne valami igazság. Míg Ati a lábát mosta, Laci bácsi a konyhaasztal mellett ült, mert Somogyiné egy kicsit marasztalta, ahogy ez illik, Laci bácsi pedig maradt. — Hogy ez nekem mennyi, de mennyi gondot okozott! Már azt hittem, beleszaladok a világba. Mit szól hozzá, László, miféle egy csavargó gyerek ez! Laci bácsi hümmögött. — Fiúgyerek. Meg aztán rosszul igazították útba. Honnan tudhatta ő, hogy nincs már meg az az út, amelyiken a vasútról le kellett volna térnie? Ha azt az utat nem szüntették volna meg, Ati már réges-régen itthon lett volna. — De akkor is! Magának is mekkora kellemetlenséget okozott. — Aj. — legyintett Laci bácsi, — igazán jól eltelt az idő, ugye, Ati? — Hüüü, anyu! — kiáltott Ati, — ha te azt látnád! Laci bácsinak van egy kiskutyája. Tiszteleg a mozdonynak. Azonkívül van egy durrantyús táskája, durrantyú van benne, amivel meg lehet állítani a vonatot. Meg aztán Laci bácsi fogott egyszer egy rókát, és amikor elkezdte nyúzni, akkor vette észre, hogy... — Jól van, jól van, ne magyarázz annyit, hanem töröld jó szárazra a lábad és bújj be az ágyba. Majd holnap mindent megtárgyalunk. Egyelőre köszönd meg Laci bácsinak, hogy nem raklak meg úgy, de úgy... Csak annak köszönheted, hogy ő itt van... de majd reggel folytatjuk a témát! — De anyu. .. hát nem érted meg, hogy nem én vagyok a hibás, hanem Márton bácsi a hibás? — Befejeztük! Majd holnap folytatjuk! — Anyu Laci bácsihoz fordult. — Magának pedig ebben a nagy izgalomban meg se köszöntem, hogy hazahozta a fiamat. — Hazahoztam? — Laci bácsi az asztalra fektette ökleit. Elmélyedten nézegette a keze fejét, mintha az lenne most a legfontosabb a számára, pedig csak töprengett, tűnődött, hogyan is folytassa. — Hazahoztam, nem vitás... de .... ha már így hozta ki a szó,... majd... erről a hazahozatalról ... azért... szeretnék mondani magának valamit. Anna. Mocsár Gábor A második üzenet Anyu hirtelen, meglepetten felkapta a fejét. Kissé szigorúan, kutatóan Laci bácsira nézett, az meg bólogatott, helyeselt önmagának, s továbbra is az ökleit vizsgálgatta. Anyut nyilván az lepte meg, hogy Laci bácsi azt mondta neki: „Anna". — No, most már gyorsan bújt az ágyba, épp itt az ideje, — mondta Atinak. Miközben anyu után Ati beballagott a szobába, s várta, amíg párnáját igazgatta, látta anyja mozdulatain, hogy kissé ideges. Nyugtalan. Zaklatott, vagy mi. Fojtott hangon szólt Atira: — De most már aludni! Úgy, hogy még a szuszogásodat se halljam! Túl sok van a rovásodon, szeretett gyermekem! Ati bebújt az ágyba. Karcsi, mint akit agyonvertek, széthányt tagokkal aludt. Feje körül most is ott volt a fehér kötés. Ezáltal hasonlatos volt a sebesült katonához, aki most jött a csatából. Ati félrebb nyomkodta Karcsi karját, lábát. Meg akarta mondani az anyjának, felháborodottan és jogaiban megsértve: látod, anyu most is hogy kidúrt Karcsi a helyemről? De sérelmét ma estéről más alkalomra halasztotta, mert fontosabb mondanivaló jutott eszébe. Amikor anyja föléje hajolt, hogy megcsókolja, Ati átölelte anyu fejét, s a fülébe súgta: — Anyu, láttam a fényképedet, ott van a falon, keretben, Laci bácsi szobájában, bizonyisten ... Anyu felkapta a fejét, hogy Ati szemébe nézhessen. Aztán szemét lehunyta, szája szélét beharapta, Ati nem tudta, mi van az anyjával, de megérezte, hogy vannak dolgok, amikhez ő nagyon kicsi még, tehát újra csak ezt mondta: „Bizonyisten...” Akkor anyu felállt, eligazgatt Atin a takarót, s kiment■ a konyhába. Az ajtót betette maga után. Nagyon kellett fülelni, hogy valamit meghalljon az ember abból, amit odakint beszélgettek. Tehát Ati nagyon fülelt. Ezeket hallotta— Maga aztán alaposan elcsavarta a fiam fejét. Úgy veszem észre, . . . jól töltötte ott az időt. És jól el is töltötte! Én meg itt nyugtalankodtam miatta. — Nem hozhattam hamarább. Meg kellett várni az esti vonatot. A szolgálat, az bizony — szolgálat! — Hát igen. Csend volt egy darabig. Laci bácsi kezdte újra a beszélgetést. — Ráadásul én se bántam, hogy annyi ideig ott volt ez a gyerek. Tudja magát kedveltem. Anyu felcsattant. Ez? Látná, mikor ezek együtt... uramisten, mennyi a bajom velük! Meg aztán, tudja, Anna, mikor ezzel a gyerekkel beszélgettem, elnézegettem, hát... ha már a számra jött, kimondom, az jutott eszembe, hogy... ha minden úgy történt volna, ahogy én szerettem volna. — Ati most nagyon odafigyelt, jaj, de mennyire figyelt, akkor ez a kisfiú akár az én fiam is lehetett volna. (Folytatjuk.) SZENTES Ahol tilos, és ahol megengedett Az elmúlt hetekben számos panasz érkezett a szentesi tanács vb egészségügyi csoportjához a háziállatok utcai legeltetésével kapcsolatban. Sokan megszegik a rendeletet. A szabálytalanságok elkerülése érdekében az egészségügyi csoport ismételten felhívja a lakosság figyelmét az idevonatkozó rendelet betartására. Eszerint háziállatoknak a legeltetése még felügyelet mellett is tilos a következő területeken: A Tóth J., az Arany J., a Bajcsy Zs., a Kolozsvári, a Baross utca, a Marx tér, a Kossuth, a Mátyás király, a Villogó, a Csillag utca, a Lenin út és a Beloiannisz utca által bezárt területen. Továbbá a Sima F. u. és a Baros S. u. burkolt részein, az Ady E. utcában, a Batthyány utcában, a Szűrszabó, a Rákóczi, a Vörösmarty, a Temető, a Béke utcában, a Nyíri közben, a Farkas A., a Vajda X., a Szent Anna, a Hámán K. utcában, a Felszabadulás úton a laktanyáig, végig a Lenin ■lton és a Sáfrán M. utcában. A városnak a fel nem sorolt területein a közutak mentén lábasjószágot és kacsát legeltetni felügyelet mellett sem szabad. Más állatok legeltetése oly módon történhet, hogy azok őrzéséről és közútra való jutásának megakadályozásáról gondoskodnak. Ezenkívül az állat tulajdonosa a jószágok által okozott szennyeződést nyomban eltakarítja és ezzel tisztán tartja a közterületet. A rendelet megszegői ellen az illetékes hatóságok szabálysértési eljárást indítanak. CSONGRÁD HÍRLAP, 1968. JÚNIUS 1. SZERDA Az utcán tilos legeltetni! Csongrádon régóta tiltva van az, hogy a városban állatokat bárki is legeltessen. A 395. évi városi tanácsrendelet kimondja, hogy közterületen — utcákon és tereken — mindenféle állat legeltetése és tartása tilos. Mégis előfordul, hogy többen megszegik ezt a szabályt. Nemrég B. J.-né csongrádi lakost amiatt bírságolták meg 2. ‘ forintra, hogy fiatal libáit az utcán tag.‘ otta. A város külső — földes és füves — áfáiban lakók, sérelmesnek találják az 1, említett szabály szigorúságát, mivel az ..romfi tartását sem engedélyezi, noha azt a forgalmat azok nemigen akadályozzák. Közegészségügyi szempontokra hivatkozva azonban részükre sem engedélyezték! A parkőrök rendszeresen ellenőrzik a szabály betartását, s az ellene vétőket a szabálysértési hatóság 1000 forintig terjedő bírsággal sújthatja. Az árván hagyott Kurca-part ■ A gyermek egyenrangú vásárló B Postaház épül Felgyőn ! Konkrétumot kérünk ■ Rég volt - igaz volt A szegvári Gorkij Termelőszövetkezet agjai társasutazáson vettek részt Csehzlovákiában és Lengyelországban. Én s velük mentem, hogy felújítsam régi, jár nem felejtett,háborús emlékeimet. Korom szerint nem siettem a kirándulók közé. Köszönöm kiránduló társaimnak gondosságukat, amellyel egy 70 éves idős embert körülvettek. Utazás közben emlékeztem. 1915-ben őrt álltam Csernovitz alatt a dorzsoki erdőben Lengyelország földjén. őriztem az igazságtalanok álmát, hogy azok, akik bennünket a háború szörnyűségébe sodortak, nyugodtan pihenjenek. Aztán bekövetkezett a második világháború is. Ismét lengyel földön szóltak a halált okozó fegyverek, amelyek a mi hazánkat se kímélték. Megint ott álltam bajtársaimmal együtt, hogy egy mindent elsöpörni akaró nemzet vágyálmaiért harcoljak. Most elvittem az ott elesetteknek szülők, gyermekek, testvérek üzenetét: „Nyugodjatok békében”. Krakkóban virágot tettem ez ismeretlen katona sírjára. A langyos szelekkel üzentem sokezer bajtársamnak, hogy meglátogattam őket, emléküket őrzi a szépen zöldülő fenyőerdő. Láttam Auschwitzot is, ahol 300 ezer magyarról is szól az emlék. Némán tisztelegtünk a négymillió mártír sorsát jelképező hamvveder előtt. A láger falairól elénk táruló képekről láttuk, hogy egyik oldalon a fasizmus állt őrt árammal átszőtt szöges drótjaival és vérebeivel, a másik oldalon megkínzott nők, férfiak és ártatlan gyermekek álltak, akiknek életét golyó, kötél, gáz, végső soron a krematórium oltotta ki. Annak idején mi is a halál felé meneteltünk lengyel földön, hátunkon a borjúval. „Királyért és hazáért” — volt a jelszó. Ti, akik életben maradtatok, fogjátok meg egymás kezét, érezzétek megbecsülést egymás iránt," keressétek egymásban a barátot. Ha ezt mindnyájan meg tudnánk tenni, valóra válna az emberiség vágya: a földön a béke uralkodna. PASZTI JÁNOS a szegvári népfrontbizottság elnöke CSEH JÁNOS Szentes, Somogyi B. u. 16. A Hírlap korábbi számában olvastam a szentesi Kurca-part rendezéséről. Örömmel töltött el a hír, mint sok más szülővárosát szerető embert, mert több évtizedes álmunk válna valóra. Az említett cikk olvasása után nyomban a helyszínre siettem, hogy örömmel áll lapítsam meg a tényt: „A munka már megkezdődött”. Sajnos csalódás ért, mert a cikkben jelzett munkának a nyomát sem láttam. (A levélírónak ez a megállapítása pontatlan, mert közel 50 diák a városi KISZ-bizottság kezdeményezésére a parti cserjéket eltávolította társadalmi munkában. ( A szerk.) Még kevésbé valósult meg, hogy: „Hamarosan 200 fővel megkezdik a partrendezést.” Sok várcsát szerető ember nevében szeretném megkérdezni az illetékeseket, hogy miért maradt el a partrendezési munka és valóra válnak-e az ígéretek? A POSTA Lapunk április 9-i számában Falu születik címmel tudósítást közöltünk Felgyő központjának kialakulásáról. Ebben tolmácsoltuk a község vezetőinek azt a kívánságát, hogy postaházat építsenek a faluban, amelyhez egyébként a község anyagilag is hajlandó lenne hozzájárulni. Ezzel kapcsolatban a Szegedi Postaigazgatóság az alábbi tájékoztatást juttatta lavunkhoz: Felgyő község új központjának kialakítása folytán a postahivatal jelenlegi elhelyezése valóban nem megfelelő. A tanácsi szervekkel folytatott tárgyalások eredvetkező vasárnap szintén elküldtem a gyereket vásárolni, de nem a piacra, hanem a tejboltba 4 kifliért. Gondoltam itt már nem történik meg az előbbi eset, hiszen mindennapos vásárlói vagyunk az üzletnek. Sajnos megismétlődött a korábbi eset. A gyereknek ugyanis négy kőkemény kiflit adtak. Visszaküldtem a fiamat az üzletbe, hogy cseréljék ki a kiflit, de nem cserélték ki. Nagyon bántott az eset, hiszen tudtam jól, hogy mindez a gyermekvásárló le- KÖZLI ményeként lehetővé válik a község új központjában közös postai-tanácsi pénzügyi forrásból postaház építése. A postaház építését 1968. évre ütemeztem be. Dr. Hódi István igazgatóhelyettes Szerkesztőségünk örömét fejezi ki afelett, hogy a község vágya teljesül, s ehhez — a kívánság tolmácsolásával — lapunk is hozzájárult. Ugyanakkor azonban kérdésesnek tartjuk, hogy a postának a sokféle kommunális szükséglethez szinte szerény községfejlesztési alapot helyes-e igénybe vennie, ha postaház építésére van keretvédelmi szervek segíthetnének, hogy a felügyeletük alá tartozó boltokban a gyermekeket is becsületesen szolgálják ki. VÁLASZ t. gy. levelére A Hírlap szerkesztőségének elküldte levelét T. Gy. makói lakos, melyben a Piac téren levő Frsz-pavi- 1 Ion italkimérése ellen emel kifogást. Azonban csak úgy általánosságban ír az ital- 1 kimérés körüli rendellenességekről. Szerinte a féldeciket, a fröccsöket nem a fogyasztók előtt, hanem a pavilon belsejében, egy kis asztalnál mérik ki, azért „hogy az ember ne lássa, mennyi a bor és mennyivel több a fröccsben a szóda, s mennyivel kevesebb a töményital mennyisége a kertnél.” Felhívja a figyelmet arra is, hogy „a sört szép , habosan adják, úgy, hogy minél kevesebb legyen a pohárban és minél több maradjon a hordóban.” Levélírónk azzal is beszélt, aki a piacot ellenőrzi, s arra a megállapításra jutottak, hogy mivel a büfé „nem tanácsi vállalat, s a földszöv is csak addig vergődik vele, míg az italt kiszállítja, így hát senki sem törődik azzal, hogy a fogyasztók által kért mennyiség megvan-e.” A levélnek azonban csak egy hibája van — mint ahogy már említettem — mégpedig az, hogy csak úgy ,,általánosságban beszél”, holott senkit sem lehet megrágalmazni, hanem konkrét tényekkel kell alátámasztani észrevételünket! Márpedig levélírónk nem ezt tette, hanem túl azon, hogy a büfében dolgozót megvádolta azzal, hogy „spórol” a vendégeken és a részegeket is kiszolgálja, s így könnyű keresethez jut, még az Fmsz-t is megvádolja azzal, hogy pavilonját nem ellenőrzi, s egyáltalán nem törődik ezzel az egységével. Levelével felkerestük a makó városi tanács vb kereskedelmi csoportját, ahol elmondották, hogy az említett büfével kapcsolatban sem korábban, sem a közelmúltban ilyen irányú jelzést nem kaptak, s ilyen dolgokról nem tudnak. Valamint azt is cáfolták, hogy az Fmsz nem ellenőrzi rendszeresen eme egységét, hiszen még a kereskedelmi csoport dolgozói is rendszeresen ellenőrzik a Piac téri pavilont. Makói levélírónknak ezek ismeretében csak azt tudom javasolni, hogy csak akkor ragadjon tollat kezébe ilyen jellegű tájékoztatások megírására, ha konkrét tények vannak birtokában! Varga Edit OROVETZ ANDRÁSNÉ Hódmezővásárhely Egyik vasárnap 9 éves fiamat elküldtem a kispiacra 1—2 sárgarépáért. Az árus félig rothadt répát adott neki. Úgy magyaráztam az esetet, hogy a kofának minden eladó, hiszen saját zsebre dolgozik. Kibecsülése miatt történt. Sajnos elég sűrűn előfordul, hogy a gyermeket nem tartják egyenrangú vásárlónak az üzletekben és igyekeznek rájuk sózni a silány árut, ami lelkiismeretlenség. Ezen a téren a felsőbb kereske