Csongrád Megyei Hírlap, 1966. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-08 / 289. szám
2 Múzeum a pusztán Bugacon — a pusztán, ahol már a legkorszerűbb mezőgazdasági termelés honos — ismét, egy tenyérnyi sarkában, megelevenedik a múlt. A hajdani pusztai élet... muzeológusok, szakemberek felelevenítették a bugaci pásztoréletmódot. Nádból szárnyékot építettek — széltől védte az állatot, s enyhelyet adott a pásztornak —, magasodik már a sík pusztán az ágasfa, az idegen megnézheti, milyen volt hajdan a kontyos kunyhó (körötte tülekedő aranygapjas birkák), a tejespince és a savóforraló sem hiányzik a szabadtéri múzeumból. S ami talán még többé teszi a mi bugaci múzeumunkat az ismert külföldi szabadtéri múzeumoknál: élettel töltötték meg. Itt legel a „kiállított tárgyak”, hajdani pásztorhelyek közül a féltve őrzött szürke magyar gulya, a juhnyáj és a ménesek. Nem múzeumban érzi a vendég magát; a régi pusztai hangulatot találja meg kint Bugacon, ha a vidám, modern vendégváró városból, Kecskemétről Bugacra látogatunk.) (KÉPEINKEN) Fent: A nádból font fal neve: cserény, csikóspihenő a jászollal. A cserény ló nélkül mit ért? Két hátas is tanyázik benne: a vendég, ha kívánja, felülhet rá. Balra: Ez a kontyos kunyhó és a téli pihenő. Ott áll ezüstpitykés mellénnyel a juhász, előtte a nyár. A vendég friss túrót, sajtot is kaphat, s rá tüzes homokit ihat. Szélkakas az országúton A Budapest felől Szegedre vezető országúton az aranyhegyi csárda mellett szélkakast állítottak fel. A 13 méter magasban elhelyezett, másfél méter nagyságú pléhkakast könnyen forgatja a szél. Az alföldi házak kéményeiről ismert szikrafogó kakas formatervét Kovács Imre szobrászművész készítette. A kivitelezést pedig társadalmi munkában a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár egyik szocialista brigádja végezte el. Új lakónegyed közművesítése Szentesen új lakónegyed épül, a Hősök Erdeje melletti területen. Jó néhány társasház építését már megkezdték, és egyik-másik a befejezéshez közeledik. A több száz lakóház építésére alkalmas területnek a közművesítése a jövő évben kezdődik, az előzetes tervek szerint. Városfejlesztési alapból a tanács vb egymillióötszázezer forintot irányzott elő, az új lakónegyed külső közműveinek, az utaknak és járdáknak az építésére, illetve megtervezésére. Természetesen a közművesítés további jelentős összegek felhasználását igényli. Tekintettel a kivitelezés műszaki sajátosságaira és a beruházás bonyolultságára, az új lakónegyed közművesítése felett a rendelkezési jogot a megyei Beruházási Iroda veszi át. Resaurálták a Petrovicsmészárszéket Dunavecsén befejezték a Petrovics-mészárszék felújítását. Petőfi Sándor édesapjának egykori lakóépületét és „húsboltját’’ az eredeti formájába állították vissza. A hófehérre meszelt helyiségekben állandó kiállítást rendeznek be a költővel és családjával kapcsolatos emléktárgyakból, dokumentumokból. A múzeumban kap majd helyet a vidék helytörténetének anyaga is. A kiállítást tavasszal rendezik be. HÍRLAP IMI DECEMBER 8., CSÜTÖRTÖK m Ködbe borultan vár a vasútállomás. Fázósan lebotladozunk a kocsilépcsőn, átvergődünk a csúszós pineken. Az állomásépület előtt sem autóbusz, sem taxi. Csak köd. Akkor telefonálunk! Bedobom a tamtuszt, és várok. Várok. Becsicsereg a telefonos kisasszony: — Dobja már be azt a tantuszt! — Kérem, bedobtam! Kapcsolja a taxiállomást! — könyörgök. — Dobja be. — Bedobtam. — Nem! — Be! — Nem! Nem! Nem! — rikácsol. — Kapcsolja, mert nem tudom, mit csinálok! Micsoda rágalmazás ez? Kell nekem a maguk tantusza! Azt hiszi?! — hangom dühtől reszket. A főorvos vár, minden perc drága. A taxis — vén róka — mosolyog, miközben a játékosan imbolygó-csellengő kerékpárosok közt lavírozva halad a városháza felé. Hiába! Nem tudtam magamba fojtani a sztorit — Uram! Ez helyi specialitás — válaszolja derűsen. — Olyan, mint Szegeden a halászlé, vagy... Bólintok, s rábízom magam. Mert köd van. Köd, köck, köd. EH Reggel 8 óra. Az utcán havas eső veri a járókelők fejét. Idebenn barátságosan mozog a tűz. Belelapozok a frissen érkezett napilapokba. Hatalmas cím: A BÉKE MEGSZILÁRDÍTÁSA A NÉPEK LEGFŐBB ÉRDEKE! Kopognak. Javakorbeli, kipi- Kisvárosi fényképek vuk, 120 kilós asszonyság áll elém. — Kérem, panaszom van! — lihegi felindultan. — Tessék! — mutatok egy székre. Ő visszautasítja. ■— Jobb így állva! Hát arról van szó, hogy a férjemet leütötte az a részeges Kovács szabó. Mert félti az üzletet az uramtól, aki jobb szabó, mint ő, és csak öt ház választ el bennünket. Szegény uram! — Sóhajt. Tudja, a mája. Ezt írja meg, Szerkesztő úr! Ütik, verik, rémületben tartják a becsületes kisiparosokat V.-on. És semmit se tesz ez ellen a Tanács, a Rendőrség, a Sajtó. — Tessék mondani, hogy mikor történt? Hogy hívják? — Mikor? Talán hányszor! — Jó, majd kivizsgálom! — Mit? Hát nem hisz nekem!? — sértődik meg, és bevágja maga után az ajtót. Na, majd megérdeklődöm, ki ez a szabó. Felveszem a telefont. Egy perc, kettő ... Bizonyosan a „Központ” is néz kifelé az ablakon. Megjött az első hóma. Rókus elkap az utcán, amikor a Fekete Angyalból ebéd után kilépek. — Beszélni szeretnék magával — mondja bizalmasan. — Jó. Üljünk le a presszóban — javaslom. — Nem jó! — ingatja a fejét. — Miért? — Azt látni kell. Érzékelni fúgja titokzatosan. — Mit? — Na jöjjön. Ne diskuráljunk annyit fölöslegesen... A pincében jó idő fogad és bor.*■ Felvétel, vöröset? — nyúl a lopótökhöz, és szív. — Nem iszom! — csökönyösködöm. — Na! Csak nem beteg? — Nem. — A barátság kedvéért. Csak azért! — unszol inni. Aztán jön a történet. Ezt a pincét az apja építette. Szép tágas, erős, nagy pince. Jó helyen is van. De most azt suttogják, hogy lebontásra kerül ez is. Tudja, miből sejtem? Nem ad a tanács engedélyt a gyümölcstároló építéséhez! Érti? — Ha nem adhatnak, akkor kár a gőzért. — De jó borom van! Igaz? Mit gondol, ha... Ha! — Ehhez nem értek! — Azt nem hallotta, hogy Visagócsi borral intézte el a rontási engedélyt? Jó bor ez? — Jó! — Bennszülött. Van háza, szőleje, tv-je. Jana ideálja, könyvei, álmai, vágyai és felesége. Minden ötödik mondata, mely refrénként visszatér ez: „Komám, ne nősülj meg! Ne áldozd fel a szabadságod!” A gyógyszertárnál futunk össze. Tele van világfájdalommal és gonddal. Negyvenkét éves előadó és elsős gimnazista. De az igazgatóját már rég ki kellett volna rúgni. — Van arra a posztra megfelelőbb ember is! — veri a mellét. Aztán elnézést kér. „Nem akarok elkésni a matekóráról!” — Tsz? — tűnődik el. Középkorú férfi. Vadászkalapban. — Sok urálik a vezetésen! — mondom. — Csak hiszi, barátocskám! Ez az elméleti — odainti a pincért. — Még két fröccsöt... Nem akarnak a tagok dolgozni. Könyörögni kell nekik. — A jó munkaszervezés sokat számít! — Munkaszervezés? — néz rám elhűlve. — Kiket szervezzek? Könyörgöm! — Az adottságok jó kihasználása segíthetne... — Nevessek? — vigyorog cinikusan. — Hol él maga, barátocskám? — Úgy jött ide föntről, hogy majd megmutatja, miként lehetett egy tsz-t felvirágoztatni. Nemde? — Ügy! — És? — Én, a főagronómut, ezt akarom. Az elnök azt, a főkönyvelő pedig amazt! Soroljam? Érti? Nem azt akarják, amit én! — És elmegy máshová? — El! Hallgatunk. Kiisszuk a fröccsöt. Egy éve is itt ültünk, és ezt mondta: Mit mutat az ügyészségi vizsgálat? Pontatlan munkakönyvkezelés Büntetésként jutalmazás Figyelem egy fontos rendelkezésre Egy-egy új rendelkezés bevezetése — különösen, ha sok embert érint —, mindig nagy érdeklődésre tarthat számot. Kevésbé figyelhetjük azonban meg, hogyan válik valósággá a leírt paragrafus, vagy egyáltalán valósággá válik-e? Mindnyájan emlékszünk rá, milyen nagy visszhangja volt annak a rendeletnek, amelyet a nagyarányú munkaerő-vándorlás megszüntetése érdekében hoztak, s amely bizonyos korlátozásokat tartalmazott a gyakori munkahely-változtatók számára, s szigorúan megszabta a másodállás vagy mellékfoglalkozás vállalásának körülményeit is. Az ügyészség nemrégiben felülvizsgálta, hogyan fordították a valóság nyelvére a rendelet betűit, s végrehajtásával elértük-e az eredeti célt, a munkaerővándorlás csökkenését. Hat üzemben folyt a vizsgálat, s a szegedi ruhagyárban, a gyufagyárban, az öntödei vállalat szegedi gyáregységénél, a jutaárugyárban, a csongrádi bútorgyárban s a Csongrád megyei vízműnél szerzett tapasztalatok azt bizonyították, hogy a korlátozó intézkedések nem szüntették meg a munkaerő-vándorlást. A létszám egynegyede vándorol A több mint egy esztendő tanulságaira kiterjedő felmérés szerint ugyanis az említett hat üzem dolgozói létszámának mintegy egynegyede kicserélődött. Ez az adat semmiképpen sem győzhet meg bennünket arról, hogy eredményesen küzdöttünk a munkásvándorlás ellen. Vajon a rendelkezésben lenne a hiba, talán nem elég szigorú, nincs megfelelő visszatartó ereje? Ha arra gondolunk, hogy a korlátozások a fizetést, az évi rendes szabadságot, a jutalmazást és számos egyéb kedvezményt érintenek (üdülés szakszervezeti segély stb. A Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat Szegedi Jutaáru Gyárában kétszer is előfordult, hogy fegyelmi büntetésben részesült dolgozó, fizetésemelést vagy jutalmat kapott. A Tisza Bútoripari Vállalat csongrádi egységében nyolc, fegyelmivel büntetett dolgozónak emelték az alapbérét. Ugyanitt több vezetőt részesítettek fegyelmi büntetésben, majd váratlan sietséggel mentesítették őket a büntetés hátrányos következményei alól. Például az egyik vezető beosztású tisztviselő az 1966. január 16-án kapott „megrovás” ellenére két hónappal később már 200 forinttal több fizetést vehetett fel, mint a büntetést megelőzően. Ugyancsak vezető beosztású fiát pedig a megrovás ellenére március elsején osztályvezetőnek nevezték ki a korábbinál 300 forinttal magasabb fizetéssel. Zavart okoznak a nem helytálló munkakönyvi bejegyzések is. (Erre különösen a termelőszövetkezetekben akad példa.) Egy-egy rossz bejegyzés ugyanis bizonyos következményeket von maga után. A szabadságolások terén sem alkalmazzák rendszeresen az előírásokat. A vasöntödében három, a ruhagyárban öt, a jutaárugyárban tizennyolc, a csongrádi bútorgyárban hét olyan dolgozó kapott a járandóságán túl szabadságot, akitől a rendelkezések értelmében nehéz elhinni, hogy a rendeletben van a hiba. De hát akkor hol? Gyakran lebecsüljük az adminisztráció szerepét. Pedig az adminisztrációnak igen fontos feladatai vannak, túl azon, hogy bonyolultságával, fölösleges elágazásaival npmpl?volt.prfvkn7. hn e 7,meg kellett volna vonni azt. Megnyugtatóbb a helyzet a jutalomosztás, továbbá a másodállások és mellékfoglalkozások tekintetében. Jutalomban, vállalati üdültetésben, kedvezményes beszerzésben, természetbeni juttatásokban többnyire csak azok részesültek, akiket az megilletett. Ezekben az ügyekben ugyanis több személy (igazgató, munkaügyi osztály, szakszervezeti bizottság képviselője) dönt, s a határozatok körültekintőbbek. Végeredményben a munkaerő-vándorlást a bérfizetésnél és a szabadságolásoknál alkalmazott szankciókkal lehetne csökkenteni, s éppen ezek a szankciók maradnak el igen sokszor az adminisztráció hibái miatt. Jelenleg tehát az egységes, áttekinthető nyilvántartáson múlik a végrehajtás sikere. A vizsgálat eredménye erre figyelmezteti az üzemelt vállalatok vezetőit, FENEKEL JUDIT szúságot valamennyiünknek. Ahhoz azonban, hogy az említett rendelet ne csak betű maradjon, jól vezetett, pontos nyilvántartás szükséges. A helyes adminisztráció tehát ebben az esetben előfeltétele a helyes intézkedésnek. Csakhogy a gyufagyár kivételével a felsorolt üzemek egyikében sincs erre alkalmasnyilvántartás. Emiatt az elbocsátásnál enyhébb fegyelmi büntetések következményei nem érvényesülhetnek maradéktalanul. Fizetésemelés „megrovással"7 A németországi Hanau melletti Grossauheimben egy tetőfedő felháborodottan rontott be a trafikba, amelynek állandó kuncsaftja volt, mert dohányában apró szarudarabkákra talált a nem éppen élve Bajkeverő feleség zetes használat során. A két férfi között heves vita alakult ki, amelynek következtében a dohányárus két fogát elvesztette. Csak később derült ki, hogy teljesen ártatlan volt az esetben, mert a tetőfedő felesége keverte apróra vágott körömhulladékát a férje dohányába, hogy leszoktassa a dohányzásról. (Freie Presse). — Tsz? ...— Esti gyors. Párnás kupé. Festett divathölgy és elegánsan öltözött férfiú. Cseveg-nek. — Két napig voltál otthon? — kíváncsiskodik a Hölgy. — Csak egyig! — Elég az is. — Elég. — Két óra múlva Pesten vagyunk! — Csak ott érzem magam jól! —* Ritkán látlak itthon. — Neked még van honvágyad? Ejnye, ejnye! BÁLINT gyula Kétezerre hatmilliárdra nő a Föld lakossága 1960-ban 2 milliárd 998 millió ember élt a földön, 2000-re pedig már 6 milliárd 130 millióra fog emelkedni a világ lakosságának száma. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének legutóbbi vizsgálata állapította meg, hogy Egyébként az 1965. szeptember 27-én Dániában még ilyen ütemben gyarapszik az emberiség. Az ENSZ szakértői feltételezik, hogy 2000-re a lakosság Észak-Amerikában az 1960. évi 199 millióról 354 millióra emelkedik. A világ más részein ez az arány a következőképpen alakul:rehajtott legutóbbi népszámlálás adatai szerint az országnak 4 767 600 lakosa van. 1960 szeptemberétől, az előző népszámlálástól az ország lakossága 4 százalékkal emelkedett. Az iráni népszámlálás is meglepő eredménnyel járt, így pl. felfedeztek hivatalosan nem számontartott több mint 100 helységet, továbbá rábukkantak egy 75 éves férfire, akinek 36 felesége van, s jelentkezett egy férfi és egy nő is, aki azt állítja, hogy elmúlt 150 éves. 1960 2000 Észak-Amerikában 312 millió 638 millió Európában 425 „ 527 „ Afrikában 273 „ 768 „ Szovjetunióban 214 „ 353 „ Dél-Ázsiában 865 „ 2171 „ Kelet-Ázsiában 194 „ 1287 „ Óceániában 15,7 „ 31,9 „