Csongrád Megyei Hírlap, 1967. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
Megint eltelt egy év — s eljött egy új: az 1967-es. Mit hoz vajon? Nem tudjuk. A sorsot — mert, ha szavunk van rá, mégis van ilyen — nem vagyunk képesek teljesen a magunk szándéka, akarata szerint formálni-alakítani. Azt hiszem, sose is lesz képes erre az ember. Az viszont igaz: az emberiség egyre nagyobb tudatossággal él és tervezi a jövendőt. Filozófusok vitatják, hogy az őstörténet kezdetétől máig, boldogabb lett-e a földön az ember? Vannak, akik azt mondják, semmivel nem lett boldogabb, mert az élet — ha messze magasabb fokon is —, de mindig újratermeli az ellentmondásokat, a diszharmóniát Akik ezt vallják, azoknak — úgy hiszem — nincsen igazuk. Boldogabb lett az ember? Annyiban, szerintem, feltétlenül, hogy végletes ellentmondásokat ki tudott küszöbölni, elbírhatatlan végleteket fel tudott oldani — vagy legalábbis megtalálta ezek feloldásának a kulcsát És egyre előre halad ezen az úton. Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy a szocialista társadalmi rendszer már tökéletes. De, ha erős és jogos remény él bennünk, hogy az emberiség életéből ki lehet iktatni, mint elkerülhetetlen végzetet a háborút, akkor ez mindenekelőtt a szocialista világrendszer létének köszönhető. Annak, hogy létrejött a világ igen jelentős részén egy olyan társadalmi rendszer, amelynek nemcsak nem érdeke a háború, hanem ezzel ellenkezőleg: a létéből ered, hogy szervezze az egész világon azokat az erőket, amelyek békét akarnak. S ez óriási dolog. Talán a legnagyobb, amit az emberiségért ma tenni lehet — hiszen egy új háborúval az emberi lét vagy nem lét kérdése forogna kockán. S a szocialista világ egyáltalán nem a saját gyengesége miatt ellensége a háborúnak. Éppen elég bizonyíték van — ha.*.. ii'J íszültségben' rem maradunk el ■— legalábbis: nem maradunk el? — az imperialistáktól. De a mi rendszerünk az emberért, az emberi harmónia megteremtéséért van, s ellenzi, meg akarja akadályozni a legtömegesebb szörnyűségek szülőjét, a háborút! De menjünk tovább! A háború mellett az emberiség másik legfőbb veszedelme: a nyomor. Az „intézményesített” éhség. Sajnos, sokan nem tudják, hogy az emberiség közel kétharmad része ma is éhezik— vagy legalábbis erősen a létminimum alatt él. Igaz az, hogy egyes legfejlettebb kapitalista országokban még magasabb az életszínvonal, mint a szocialista országokban? Igaz. De ez az igazság csak az egyik felet, és sok ember tudatában ez is eltorzítottan jelentkezik. Mert ehhez hozzá kell tenni: a szocializmus nem a leggazdagabb országokban, hanem a fejletlenebbekben valósult meg eddig. De ott megszüntette a nyomort, a végletes társadalmi igazságtalanságokat. S a fejlődésben, az élet minden területén olyan tempót ért el, ami túlhaladja a legfejlettebb országok ütemét És ezek a legfejlettebb országok? Vajon nem azért lettek, lehettek gazdagok, mert százmilliók, a világ íriás részein, gyarmati nyomorsorsban mindent nekik kényszerültek áldozni? S most, ezekben a fejlett országokban, elsősorban nem azért képesek a dolgozó osztályok több szociális vívmányt kiküzdeni, mert — erős hátvédként — léteznek a szocialista országok? És a gyarmati sorsból felszabadult vagy felszabaduló országok — miközben a szabadságuk kivívásához is a szocialista országoktól kapták, kapják a legtöbb segítséget — a nyomor megszüntetésére nem a szocialista vagy legalábbis „nem kapitalista” utat választják sorra? ... Lehetne kérdezni még tovább. Ahány kérdés: annyi állítás a magunk igaza mellett. S annak az igaza mellett, hogy az emberiség sorsa — ha nem is megtorpanások nélkül, de — megy előre. Ilyen nagy összefüggésekben mi is lehet a mi dolgunk az új esztendőben? Végezni — az eddiginél még jobban végezni —, ami a történelemtől ránk bízatott: folytatni teljes erővel a szocialista Magyarország felépítését Nemrégiben zajlott le az ország életének nagy eseménye, az MSZMP XX. kongresszusa. És a napokban került nyilvánosságra a Minisztertanács határozata az 1967-es év népgazdasági feladatairól. Ebben a két dokumentumban, a IX. kongresszus határozataiban és a Minisztertanács határozatában benne van az új esztendő programja. Ha ezt a programot eredményesen, jól végrehajtjuk, akkor jórészben felelünk arra a kérdésre is, hogy mit hoz az új esztendő. Történhetnek persze a világban váratlan, kiszámíthatatlan fordulatok , de mindent meg kell tennünk, hogy alapvetően a mi terveink határozzák meg a jövendőt Mi a terveinkkel, a programunkkal s ezek végrehajtásával elsősorban a mi népünknek — önmagunknak — tartozunk felelősséggel. De azért annak is a tudatában kell lennünk, hogy a mai világban egy szűk helyre korlátozott lokális felelősség nem létezik. Részei vagyunk a nagy egésznek — s ahogyan ránk is viszszahat, hogy másutt mi történik, az is hat a nagy egészre, hogy nálunk mi, hogyan halad előre? Igaz, kis ország vagyunk — ám egy kis ország sorsa is számít a nagy egyerdeiben, uwú. a . "ás*a. jt. ■ . Sőt néha sokkal többet számíthat mint ami a nagyságával egyenes arányban van. Példa erre Vietnam sorsa, Vietnam is viszonylag kis ország —, de az, hogy mi történik Vietnamban, s az, hogy 1967- ben mi fog történni Vietnamban, nagyban befolyásolja az egész világ sorsát, jövőjét. A mi jövőnket is. A testvéri szolidaritás természetes érzésén túl, ezért is kell 1967-ben erőnkhöz képest segíteni, hogy a béke, a vietnami nép jogos igényeinek a győzelmével, létrejöjjön a világnak ezen a súlyosan vérző részén. Nemzetközi felelősségvállalásunknak talán ez a legkomolyabb része. S vele még egy: munkálkodni a nemzetközi munkásmozgalom egységén. Vietnam sorsa is jórészt ezen fordul meg, és az is, hogy az imperialisták ne teremthessenek esetleg másutt egy új háborús tűzfészket. Minderről a dolgok súlyának megfelelően szó esett a kongresszuson. Valamint arról is, hogy fontos, nagy változások előtt áll országunk belső élete. A gazdaságirányítás reformjára gondolok, amelynek a kimunkálásában sok minden vár az 1967-es évre. Világossá kell tennünk, hogy ez nem pusztán gazdasági kérdés , hanem hatással lesz az életünk minden területére. Jó végrehajtására nemcsak a szűken vett „érdekelteket” kell felsorakoztatni, hanem az egész népet, mert sikerében az egész nép érdekelt , ndez azt követeli meg tőlünk, hogy tovább erősítsük a nemzet szocialista egységét, erkölcsi összeforrottságát. Talán ez lehet az új esztendő nagy feladatainak összefoglaló gondolata — hiszen ez a mi legnagyobb erőforrásunk! Legnagyobb erőforrásunk írta: Darvas József liard fillé» CSONGRÁD MEGYEI ★ 1967. JANUÁR - VASÁRNAP A MAGYAR SZOCIAL’STB MTKASPÁRT LAPJA XXIV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK1 Naptárak között — a jövőre gondolva (MTI Foto - Fényes felv.) A két német állam népének vannak közös érdekei Walter Ulbricht újévi nyilatkozata ■Ss RFtd TN — MTI Szilveszter estjén az NDK valamennyi rádió- és televízióállomása közvetítette Walter Ulbrichtnak, az NSZEP Központi Bizottsága első titkárának, az NDK Államtanácsa elnökének újévi üzenetét. Walter Ulbricht üzenetében az új év fontos problémájaként jelölte meg a két német állam kapcsolatainak alakulását. Hangsúlyozta, hogy az eltérő társadalmi fejlődés ellenére a két állam népének vannak közös érdekei és ezekre vonatkozóan megegyezésre lehetne jutni. Ennek a megegyezésnek az érdekében született az a minimális program, amelyet elfogadhat az NDK és Nyugat-Németország minden békét és biztonságot óhajtó polgára. Az NDK Államtanácsának elnöke ezzel kapcsolatban lehetőségként említette, hogy a két német állam kormánya megegyezést köthet egymással a normális kapcsolatok felvételéről. Rögzíthetik, hogy eltekintenek az erőszak alkalmazásától egymással szemben, szerződéses megállapodás alapján felére csökkenthetik fegyverkezési kiadásaikat. Nyilatkozatban jelenthetik ki, hogy egyik kormány sem kíván sem közvetlen, sem közvetett módon atomfegyvereket birtokolni, s kifejezésre juttathatja részvételi készségét egy európai atomfegyvermentes övezetben. Walter Ulbricht végül rámutatott arra, milyen nagy fontosságú a két német állam megegyezése Európa békéje és biztonsága szempontjából. 2 új esztendő küszöbén megyénk valamennyi dolgozójának, valamennyi lakójának jó egészséget, egyéni életükben boldogságot, munkájukhoz újabb sikereket kívánunk. Bízunk abban, hogy ez az esztendő is a békés alkotómunka éve lesz. Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei Bizottsága Március 19: 16 képviselt választunk a megyében 2965 tanácsi választókerület Hétfőn kezdődik az összeírás 304 ezer választópolgár A népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően 1967. március 19-ére kitűzte- ői'a Velgy/ÚACsl ' ká&ViSÍV*lök és a tanácstagok általános választását. Meghatározta az országgyűlési választókerületek számát, területét, székhelyét; ennek megfelelően 349 országgyűlési képviselő megválasztására kerül sor. Meghatározta az Elnöki Tanács a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanácsi választókerületek számát is. Az Elnöki Tanácsnak ezek a határozatai a Magyar Közlöny január 2-i számában jelennek meg, a hivatalos IQP'Au.i .o.aar.c.. ^ ~z..a*l tilalmazza a választások lebonyolításáról szóló kormányrendeletet is. A kormányrendelet szabályozza a jelöléssel kapcsolatos feladatokat. A képviselőjelöltek és tanácstagjelöltek jelölése választókerületenként történik. A törvény értelmében egy választókerületben egy vagy több személy jelölhető. Az országgyűlési képviselőjelöltekre és a tanácstagjelöltekre a választópolgároknak a lakóterületeken, továbbá az üzemekben, vállalatoknál, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, a hivatalokban és intézményekben, valamint a fegyveres erőknél, fegyveres testületeknél és rendészeti szerveknél február 2-a és február 21-e között tartott gyűlései tesznek javaslatot. A jelölő gyűléseket as Hazafias Népfront helyi bizottságai szervezik a választási elnökségek és a választókerületi bizottságok közreműködésével. A választási elnökségek 1967. március 6-án választási hirdetményt jelentetnek meg, ez tartalmazza majd a szavazókörök sorszámát és területi beosztását, a szavazóhelyiségek pontos megjelölését, továbbá azt, hogy az egyes szavazókörökben mely választókerületek választói szavaznak. A szavazás március 19-én 7 órától 20 óráig tart. A kormányrendelet meghatározza a szavazatok öszszeszámlálásának rendjét, s úgy intézkedik, hogy a megválasztott képviselőknek és tanácstagoknak a mandátumot (megbízólevelet) március 22-én kell átadni. választások A kormányrendelet intézkedései A kormányrendelet Intézkedik a választók névjegyzékének összeállításáról és a választókerületek kialakításáról, majd a továbbiakban a választási szervekkel foglalkozik. A választásokat társadalmi jellegű különböző választási szervek, a választási elnökségek, választókerületi bizottságok és szavazatszedő bizottságok bonyolítják le. . Az országos választási elnökség 1967. január 23-án alakul meg, tagjait a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége jelöli ki. Az országos választási elnökség az ország egész területén őrködik a választások törvényességén, irányítja a helyi választási elnökségek és az országgyűlési választókerületi bizottságok munkáját. Elfogadja és nyilvántartja az országgyűlési képviselőjelölteket, közhírré teszi a választás országos eredményét. Ugyancsak január 23-án alakulnak meg a fővárosban, valamennyi megyében, megyei jogú városban, járásban, járási jogú városban, városi (fővárosi) kerületben és községben a választási elnökségek. Ezek tagjait a Hazafias Népfront helyi bizottságai jelölik ki. Főbb feladataik: működési területükön őrködnek a választások törvényességén, közzéteszik az egyes tanácsi választókerületek jelöltjeinek nevét, megállapítják a tanácsi választások összesített eredményétés szükség esetén pótválasztást tűznek ki. A Hazafias Népfront helyi bizottságának javaslata alapján a választási elnökség 1967. március 6-án megalakítja a szavazatszedő bizottságokat. Ezek a választás napján gondoskodnak a szavazás lebonyolításáról, törvényességéről és zavartalanságáról, s megállapítják a szavazókörben a szavazás eredményét. Január 2-án kezdődik a választók összeírása! A kormányrendelet kimondja, hogy a választásra jogosult állampolgárokról új névjegyzéket kell összeállítani. Ebbe fel kell venni minden nagykorú magyar állampolgárt, tehát azokat, akik 1949. március 20-a előtt születtek, továbbá azokat, akik házasságkötésük folytán váltak nagykorúvá. Nem lehet a választók névjegyzékébe felvenni azt, aki közügyektől, illetőleg a választójog gyakorlásától eltiltó ítélet hatálya alatt áll, aki szabadságvesztés büntetését tölti, vagy előzetes letartóztatásban van, aki rendőri felügyelet alatt van, végül azt, aki elmebeteg, tekintet nélkül arra, hogy gondnokság alatt áll-e vagy sem. A választók névjegyzékének összeállítása céljából a kijelölt összeíróbiztosok január 3-a és 7-e között összeíró lapokat osztanak ki. A választójoggal rendelkező személyek ezeket a lapokat január 11-ig kötelesek kitölteni. Ha valaki testi fogyatékossága miatt vagy más okból (kórházi ápolás, üdülés stb.) az összeírólapot nem töltheti ki, helyette hozzátartozója, szomszédja vagy az összeíróbiztos is kitöltheti. A választók ideiglenes névjegyzékét legkésőbb február 4-ig kell összeállítani, s február 6-tól 11-ig a tanács végrehajtó bizottságának hivatali helyiségében közszemlére kell tenni. Városok belterületén a névjegyzék megfelelő részét a házakban is kifüggesztik. Az ideiglenes névjegyzékből törvényellenesen történt kihagyás miatt a kihagyott személy, a névjegyzékbe törvényellenesen történt felvétel miatt bárki kifogással élhet. A kifogást az ideiglenes névjegyzék közszemlére tételétől számított 8 napon belül a tanács végrehajtó bizottságánál kell írásban vagy szóban bejelenteni. Ha a végrehajtó bizottság azt állapítja meg, hogy a választónak a névjegyzékből történő kihagyása törvényellenes volt, a kihagyott személy adatait pótnévjegyzékbe kell felvenni. Az általa alaptalannak tartott kifogásokat a végrehajtó bizottság elbírálás céljából átteszi a járásbírósághoz, amely népi ülnökök közreműködésével — szükség esetén az érdekeltek meghallgatása után — végérvényesen határoz. A választók ideiglenes névjegyzéke, valamint a pótnévjegyzék és a járásbí. (Folytatás a 2. oldalon.)