Csongrád Megyei Hírlap, 1967. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-23 / 46. szám

2 f­olytatás az 1. oldalról.E­melés tizenhárom-tizenöt százalékos, a reáljövedelem tizennégy-tizenhat százalé­kos növelését irányozza elő. A III. ötéves terv első éve, az 1960-as népgazdasá­gi terv kedvező eredmények­kel zárult. Az ipari terme­lés hét százalékkal, a me­zőgazdasági termelés több, mint öt százalékkal, a nem­zeti jövedelem hat százalék­kal nőtt az előző évihez képest. Az ipari termelés növekedésének 80 százaléka a termelékenység növekedé­séből származott A mun­kások és alkalmazottak át­lagkeresete négy és fél szá­zalékkal emelkedett. A múlt év eredményei alapján az állami iparban az idén körülbelül száznegyvenmil­lió forinttal nagyobb nyere­ségrészesedést fizetnek ki, mint tavaly. A szövetkezeti parasztság személyi jöve­delme — a termeléssel ará­nyosan — szintén növeke­dett.­­ Az életszínvonal emel­kedésének kérdését a legna­gyobb felelősséggel kell mindenkor kezelni. Nem­csak valljuk, de a gyakor­lat igazolja nálunk, hogy a szocializmus építése együtt jár a dolgozók életszínvona­lának rendszeres emelkedé­sével. Erre mindig akkor kerül sor, amikor a terme­lés növekedésével, a gazda­ságosság javításával a felté­telek megteremtődnek. Ez függ a vezetéstől, de nem kisebb mértékben a dolgo­zók, munkások, parasztok, mérnökök, tudományos ku­­­tatók munkájától, s annak hatékonyságától. Választásainkra egyéb­ként sem az ígérgetések a jellemzőek, de ezt az al­kalmat is fel kell használ­nunk arra, hogy erősítsük annak felismerését, hogy el­osztani csak azt lehet, amit megtermelünk, és egyének is, csoportok is annak mér­tékében jelentkezhetnek igé­nyeikkel a közös asztalnál, amilyen mértékben maguk is hozzájárulnak annak meg­teremtéséhez. hat. A társadalmi szerveze­tek, a dolgozók támogatása hatalmas alkotó erőt szaba­dít fel és biztosít a gazda­sági vezetők számára és nélkülözhetetlen a reform­mal kapcsolatos feladatok jó megoldásához. Kádár elvtárs itt utalt ar­ra, hogy a gazdasági építő­munka ma hazánkban a szo­cialista forradalom előrevite­­lének központi kérdése, s ezért a pártszervezeteknek, valamint a tömegszer­vezeteknek ezután is ennek megfelelően kell azokkal foglalkozni. Hatáskörük és felelősségük e téren a reform bevezetése után növekedni fog, mert az üzemek önálló­ságának és hatáskörének nö­vekedésével ez együttjár. Az érdemi befolyásolás le­hetősége részükről nagyobb lesz, csökken azoknak a gaz­dasági ügyeknek száma, ame­lyeket „fent” és távol, s nö­vekszik azoknak a száma, amelyeket helyben fognak el­dönteni. — Rész­ben általános ag­rárpolitikánkból adódóan, s részben a gazdasági reform­mal összefüggésben sok fon­tos állásfoglalás történt a kongresszuson a mezőgazda­sággal, a termelőszövetkeze­tekkel kapcsolatban. További lépések egyikeként a tavasz­­szal összeül a termelőszövet­kezetek országos kongresz­­szusa. Ott majd megtárgyal­ják, hogyan alakul a terme­lőszövetkezetek élete, mun­kája a módosult feltételek között. Az utóbbi időben számos olyan intézkedés tör­tént, amely kedvezőbb felté­teleket teremt az eddiginél a termelőszövetkezetek munká­jához. A tanácsok szerepéről — A szorosan vett válasz­tási kérdések közül még egy­ről kívánok szólni — foly­tatta Kádár elvtárs. — Már­cius 19-én népünk a taná­csokat is újjáválasztja. Mint a jelölések összesített adatai mutatják, 85 ezer tanácstagot fogunk megválasztani. Már maga a puszta szám is jel­zi, hogy közéletünk milyen fontos kérdéséről van szó. A tanácsok, amelyek egyidejű­leg néphatalmi, közigazgatá­si szervek, s bizonyos vonat­kozásban tömegszervezetek­ként is működnek, rendsze­rünk sarokpilléreit alkotják. Ha az ország gazdasági fejlődéséről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jelentékeny gazdasági mű­ködést is kifejtő, s a területi fejlesztés kérdésében még nagyobb szerepet játszó ta­nácsokat. Ha a dolgozók élet­­körülményeinek javításáról szólunk, nem mellőzhetők a tanácsok, amelyek a közmű­vek, utak és lakások karban­tartásában és sokféle szolgál­tatás tekintetében a dolgozó milliók mindennapi problé­máival foglalkoznak. Városa­ink, falvaink általános fej­lesztése, szépítése és kultúrá­ja a legszorosabban össze­függ a tanácsok munkájával. A tanácsok sokak által nem egészen jól megítélt úgyneve­zett „helyi” munkát végez­nek, de munkájuk együttesen nem kismértékben hat az egész ország arculatára, az egész nép életére. Erre való tekin­tettel a gazdaságvezetési re­form egyik lényeges eleme a tanácsok munkájában az ön­állóság növelése, a hatáskör bővítése gazdasági és nem­csak gazdasági területen. Ezzel kíván kormányzatunk a tanácsokban dolgozók szá­mára is jobb munkafeltéte­leket biztosítani. Népünk támogassa a tanácstag-jelöl­teket szavazatával, s majd munkájukban is megbecsülé­sével, mert a közügyek fon­tos területén vár reájuk nagy és felelősségteljes feladat, legnagyobb éberségre és az erőszakkal való szembesze­gülésre késztetik a népeket. Az Amerikai Egyesült Álla­mok költségvetése az idén meghaladja a százmilliárd dollárt, s ennek ötvenhat százaléka katonai kiadá­sok fedezésére szolgál. Az USA világszerte katonai tá­maszpontokat tart fenn, s jelenleg határaitól sok ezer kilométerre barbár háborút folytat a vietnami nép ellen. Közel félmillió megszálló katonával operál Dél-Viet­­namban, és naponta agres­sziót követ el a szuverén Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság ellen. — Az Egyesült Államok a vietnami nép ellen elkövetett agresszióval és háborújával kihívta maga ellen az egész világ haladó embereinek fel­háborodását és elszigetelő­dött még saját szövetségesei között is — jelentette ki Kádár János, s hangsúlyozta: — A vietnami nép harca igazságos, a világ minden haladó embere velük van, Vietnam sohasem lesz az amerikaiaké, és a népek előbb-utóbb rá fogják az USA imperializmust kény­szeríteni arra, hogy eltávoz­zon onnan, és érvényesülni fog a vietnami nép elidege­níthetetlen önrendelkezési joga.­­ A nemzetközi helyzetet bo­nyolítják, az imperialistákat bátorítják, a vietnami nép megsegítését nehezítik a Kí­nai Népköztársaságban ki­bontakozott események. A kínai eseményekről Mao elnök és követőinek irányzata nemzetközi síkon már évek óta a kommunista pártok és a szocialista or­szágok egysége ellen, a viet­nami nép támogatásának ösz­­szehangolása ellen lép fel, és rágalmazó hadjáratot folytat a szocialista országok és testvérpártok többsége, külö­nösképpen a Szovjetunió és vezetői ellen. A Kínai Nép­­köztársaságon belül Mao el­nök és követői hatalmi har­cot folytatnak és le akarnak számolni mindazokkal, akik szembekerültek politikájuk­kal. Mindez joggal nyugtala­nítja és aggodalommal tölti el a világ haladó embereit A Magyar Szocialista Mun­káspárt is sajnálatosnak tart­ja ezeket az eseményeket r rokonszenvet érez a kínai munkásosztály és dolgozó nép iránt. Bízunk abban, hogy a kínai kommunisták végül is leküzdik a kommunizmustól idegen törekvéseket, és hely­reáll egységünk a marxizmus -leninizmus alapján, a Kí­nai Népköztársaság a szocia­lista forradalom útján halad tovább. Az imperialistáknak a pe­kingi eseményekkel kapcso­latos számvetése is tévesnek fog bizonyulni, mert Vietnam nem marad egyedül, a szo­cialista országok és a világ kommunista és munkáspárt­jai, az egész haladó emberi­ség folytatja harcát Vietnam megsegítéséért Kádár János elvtárs beszéde A gazdaságirányítási reform bevezetésének előkészítéséről Továbbiakban Kádár Já- Hogy akadnak olyan em­­nos a gazdaságirányítási te­­berek is a különböző ter­­­form bevezetésének előké­­leteben, akiket ezek a kife­­szítéséről beszélt tások nem nyugtatnak meg . Meggyőződésünk, hogy teljesen? Erre én azt mon­­a reform előreviszi a szó­ dóm, ez nem is baj. so­­cializmus ügyét és előrevi­­pen ellenkezőleg. Nem aka­­szt nemzeti fejlődésünket, ránk mi mindenkit meg- Fokozatosan előre kell nyugtatni, bizonyos embere­törnünk a fejlettség ma­gasabb szintjei felé, emel­nünk kell hazánk szerepét és rangját a világgazdaság­ban. Ennek útja a műszaki fejlődés, a termelékenység, a jövedelmezőség energiku­­sabb növelése. A reformmal kapcsolatos felvilágosító munka ered­ményeképp annak alapesz­méje mind nagyobb meg­értésre, és mind szélesebb támogatásra talál. Ahogy minden új és nagy dolog­nál történni szokott, kez­detben a legkülönbözőbb félreértések és félremagya­rázások is adódtak. Az el­lenség, annak nyugati hír­verői a „kapitalista gaz­dálkodás elemeinek fel­újításáról”, a gazdasági ve­zetők tömeges elbocsátásá­ról, munkanélküliségről és hasonlókról fecsegtek. Ezzel szemben az igaz­ság az, hogy a gazdaság­­vezetési reform a szocialis­ta tervgazdálkodásnak az új követelményeknek meg­felelő továbbfejlesztése. A népgazdaság tervszerű fej­lesztését az eddiginél lénye­gesen kisebb mértékben központi utasítással, és na­gyobb mértékben közgazda­­sági eszközökkel fogjuk biztosítani. Éppen a rendel­kezésre álló termelési eszközök hatékonyabb ki­használása érdekében nö­velni kell a termelő­ipari és mezőgazdasági üze­mek önállóságát,, az eddi­ginél nagyobb szerepet kell biztosítani a kereslet és kí­nálat, a piac szabályozó szerepének. Más szóval: tel­jes mértékben a tényleges szükségletnek megfelelően kell termelni. Az általános kilátásokat illetően a fejlődést megha­tározza maga a III. ötéves terv. A tervben mind a ter­melőeszközök, mind a fo­gyasztás és életszínvonal növelését irányoztuk elő és végrehajtása a jelenleginél nem kevesebb, hanem több munkaerő beállítását igény­li a népgazdaságban. A gaz­dasági munkát közvetlenül irányító emberek az eddi­ginél lényegesen nagyobb mértékben végezhetnek ez­után valóban alkotó mun­kát, a termelő munkát vég­zőknél pedig a szocialista bérezési elv hatékonyabban fog érvényesülni. Ez azt jelenti, hogy a biz­tosított alapbérnél több ke­reset jut azoknak, akik többet adnak munkájukkal a társadalomnak. A dolgoz­ni akaró, a munkában helytálló gazdasági vezető­nek, munkásnak, paraszt­nak, alkalmazottnak, dol­gozóink óriási többségének előnyösebb lesz a helyzete a gazdasági reform beveze­tését követően. két nyugtalanítani szeret­nénk. Nagyon egész­séges dolog lesz az, és az illetőknek maguknak is jót tesz, ha nyugtalankod­nak azok a kevesek, akik eddig a becsületesen dolgo­zók rovására, a munka imi­­tálásával akartak és sajnos sok esetben tudtak is élni és boldogulni. A reform előkészítése a minisztériumok, a gazda­sági szervek irányítóitól sok és jó munkát kíván a leg­közelebbi hónapokban. Mégis megemlítem, hogy az 1967-es év beruházásai­nak elosztásánál az egyes ágazatok, üzemek részéről, a szokottnál nagyobb roha­mot vezettek új beruházá­sok indításáért. Világos, ők tudták, ez az év az utolsó, amikor még az ágazat, az üzem komoly megterhelése nélkül „ingyen” lehet beru­házáshoz jutni. Az ilyen törekvés a helyzetből kö­vetkezett, s emberileg ért­hető, de elfogadható nem volt, ezért a Tervhivatal, a kormány gazdasági bizott­ságba ezeket a „beruházási rohamokat” a népgazdaság érdekeinek megfelelően megfékezték és szabályoz­ták. Sajnálatos, de az is elő­fordult, hogy olyan gazda­sági vezetők, akiknek ha­táskörükből le kell adni, vonakodva teszik ezt, sőt megtorlással élnek általuk irányított gazdasági vezetők­kel szemben azért, mert azok a Központi Bizottság, a Minisztertanács általános felhívása alapján már most önálló kezdeményezésekkel vagy elgondolásokkal lépnek f­el Elítélendő az is, ha egyik-másik gazdasági ve­zető segíti ugyan a jobb és korszerűbb termékek térhó­dítását, de a fogyasztóra eközben nincsen tekintettel. Az ipari és mezőgazdasá­gi üzemek, a termelőszövet­kezetek vezetői készüljenek fel megfelelően az önállóbb és hatékonyabb gazdálkodás időszakára. Mérjék fel a követelményeket, amelyek­nek üzemük eleget kell hogy tegyen a népgazda­ság és a fogyasztók igényei­nek megfelelően. Hasonló­képpen fel kell tárni a bir­tokukban levő termelőesz­közök eddiginél jobb, haté­konyabb kihasználásának lehetőségeit, az úgynevezett belső tartalékokat. Ezt a munkát jól csak úgy végez­hetik el a gazdasági veze­tők, ha meglátásaikat és el­gondolásaikat, a feladato­kat megbeszélik munkatár­saikkal, a szakemberekkel, a helyi párt-­szak­­szervezeti, ifjúsági vezetők­kel, tanácsfunkcionáriusok­kal, a munkásokkal, a ter­­memelőszövetkezeti tagok­Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Mi békés viszonyok között élünk és választásokra ké­szülünk, abban a meggyőző­désben, hogy a választások során népünk jóváhagyja és szavazatával is megerősíti politikai törekvéseinket, a társadalmi célkitűzéseinket és a választások után megnöve­kedett erővel dolgozhatunk elérésükért. De ahogy min­denkor, így most is figyelem­be kell vennünk a nemzetkö­zi helyzetet. Külpolitikánk tartós és elvi alapokon nyugszik, nem rögtönözhetünk, nem követ­hetünk ideiglenes és ingado­zó, konjunkturális elgondolá­sokat, mert feladatunk is ál­landó. Védelmezzük nemzeti függetlenségünket, országunk szuverenitását, népünk szo­cialista vívmányait és béké­jét. Ennek megfelelően harc­ban állunk az imperializmus­sal, minden agresszióval, és vállvetve küzdünk mindazok­kal, akik határainkon kívül, szerte a világon a békéért, a népek függetlenségéért, ba­rátságáért, egyenjogúságáért küzdenek. Szövetség, barát­ság és gyümölcsöző együtt­működés van a Magyar Nép­­köztársaság és a Szovjetunió között. Mi a Szovjetunióban a szocializmus, a haladás, a béke legerősebb támaszát be­csüljük, s ebben az évben, mint a világ minden haladó embere és népe, a magyar nép is együtt ünnepli a szovjet néppel az emberiség történetében új, fényes lapot nyíló Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelmé­nek 50. évfordulóját. Barátság, együttműködés, érdekeink közössége köt ösz­­sze bennünket minden szo­cialista országgal, és biza­lommal tölt el bennünket az, hogy a Magyar Népköztársa­ság is tagja a varsói védelmi szerződésnek. A Magyar Nép­köztársaság ma tényezője a nemzetközi életnek saját eredményei alapján, azért mert szocialista ország, és fokozottabban azért, mert külpolitikája következetes és szorosan együtt halad a szo­cialista országok népeinek nagy családjával. Külpolitikánk aktív a ka­pitalista országok viszonyla­tában is, mert változatlanul hívei vagyunk és maradunk a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élésének. Mi ezt az elvet úgy értelmezzük, hogy ésszerű, ha egy szocialista és egy kapitalista ország kö­zött normális államközi kap­csolatok létesülnek, ha köl­csönösen előnyös gazdasági és kulturális csere alakul ki. De a norma a felekre egy­formán kötelező: békésen egymás mellett élni annyi, mint tiszteletben tartani min­den ország területi sérthetet­lenségét, minden nép nem­zeti függetlenségét, tartóz­kodni más országok belügyei­­be való beavatkozástól, tisz­teletben tartani minden nép jogát társadalmi rendszeré­­n­ek szabad megválasztásához és tárgyalások útján rendez­ni a vitás nemzetközi kérdé­seket. A kapitalista országok ve­zetőinek tudniuk kell, hogy Magyarország sem egy, sem három tál lencséért nem el­adó. Egyébként országunk számos kapitalista országnak korrekt, a megállapodásokat pontosan betartó jó partne­re, és ilyen viszony létesíté­sére készek vagyunk olyan országokkal is, amelyekk­el ez eddig nem alakulhatott ki. A Magyar Népköztársa­ság támogat minden olyan kezdeményezést, amely az államok közötti normális kapcsolatok kialakítását, a nemzetközi helyzet enyhülé­sét előmozdíthatja, és sorom­pót állít egy új világháború ki­robban­tásának megakadá­lyozására. Kedves elvtársak! A békés egymás mellett élés elvét manapság a ve­zető kapitalista államok szó­vivői sem támadják, ellenke­zőleg, ők is hangoztatják. Ez­zel szemben jelenleg a vi­lágban olyan eseményeknek vagya­k tanúi, amelyek a Külpolitikánk fő kérdéseiről HÍRLAP im február 23., csütörtök Az európai biztonságról Kedves elvtársak! Az utóbbi időben ismét napirendre került az európai biztonság kérdése, amelynek jelentősége túlmegy kontinen­sünk határain. A XX. század történelmi tapasztalatai mu­tatják, hogy a világ sorsa elválaszthatatlan Európa sor­sától. A Varsói Szerződés országai, közöttük a Magyar Népköztársaság, a múlt évi bukaresti tanácskozáson ki­fejezték azt a szándékukat, hogy készek az európai kol­lektív biztonság megterem­téséért dolgozni. Az az el­gondolás, hogy Európa min­den államának képviselői együttesen dolgozzák ki és kössék meg az európai kol­lektív biztonság szerződését. Mi szükségesnek tartjuk az európai kommunista pártok közös tanácskozásának ösz­­szehívását az európai bizton­ság kérdésében, és azon részt­­veszünk. A második világhá­ború időszakában Európa né­peinek a hitlerfasizmus ellen vívott szabadságharca élén a munkásság haladt A kollek­tív biztonság megteremtésé­ért jelenleg folyó harcban is élen járó szerepe van az eu­rópai munkásságnak. Az európai biztonság kér­désének vizsgálata során ter­mészetesen sok kérdés fel­merül, így a NATO és a Var­sói Szerződés közötti meg­nemtámadási szerződés köté­se, a két katonai szövetség egyidejű feloszlatására vo­natkozó javaslat, az atom­mentes övezetek kérdő­­atommentes övezetek kérdé­se, a hadseregek létszámának csökkentése és más kérdések. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a központi probléma, amelynek elfogad-­­ható rendezése nélkül Euró­pa biztonsága elképzelhetet­len, a német kérdés. Európában a biztonság megközelítése a második vi­lágháború eredményeként ki­alakult határok, a történel­mileg kialakult két német ál­lam, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság elisme­résén keresztül történhet. Az utóbbi időben a Német Szövetségi Köztársaság kor­mánya nyilvános állásfogla­lásaiban és diplomáciai kér­désekben ismételten azt han­goztatta, hogy békés törekvé­sei vannak, s ennek bizony­ságául rendezni kívánja kap­csolatait a kelet-európai szo­cialista országokkal. Mi már a múlt év december első napjaiban, pártunk kong­resszusán világosan és nyil­vánosan kifejtettük álláspon­tunkat ebben a kérdésben. Ami a bonni kijelentéseket illeti, a szavak hitelét, mint tudvalevő, a tettek adják meg és támasztják alá. Ha a Német Szövetségi Köztársa­ság kormánya valóban ren­dezni kívánja kapcsolatait az európai szocialista orszá­gokkal, s hozzá akar járulni az európai helyzet tényleges javításához, akkor olyan lé­péseket kell tennie, amelyek a mindenféle revansista tö­rekvéssel való határozott sza­kítást bizonyítják. Ez egy­értelmű az Odera—Neisse­­hatux elismerésével, az atomfegyverről, az úgyneve­zett egyedüli képviselet igé­nyéről való lemondással, és természetesen vonatkozik a másik német állam, a Német Demokratikus Köztársaság elismerésére. Ami a Magyar Népköztár­saságot illeti, mi normális viszonyt, diplomáciai, gazda­sági és kulturális kapcsola­tokat akarunk kiépíteni min­den országgal, amely erre készséget mutat, és különösen fontosnak tartjuk az európai országokhoz fűződő kapcso­latainkat Ápoljuk és fej­lesztjük kapcsolatainkat a szomszédos országokkal, a szocialista Szovjetunióval, Csehszlovákiával, Romániá­val és Jugoszláviával. Ren­dezzük viszonyunkat egyet­len kapitalista szomszédunk­kal, Ausztriával. Arra törek­szünk, hogy a Duna völgye az európai béke tényezője le­gyen. Javultak és bővültek kapcsolataink Franciaország­gal és más nyugat- és észak­európai kapitalista ország­gal is. Nagyra értékeljük a Szov­jetuniónak az európai hely­zet javítása érdekében ki­fejtett munkáját. Üdvözöl­jük a szovjet—francia, a szovjet—angol kapcsolatok javulását, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa elnökének Olaszországban és VI. Pál pápánál tett látogatását. Üd­vözöljük és cselekvően támo­gatjuk mindazon ismert lé­péseket és javaslatokat, ame­lyeket a Szovjetunió, Len­gyelország, a Német Demok-

Next