Csongrád Megyei Hírlap, 1967. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-30 / 178. szám
8 Fiatal pedagógusok mozgalmi munkára készülnek mar azok közül, akik a KISZ vezetőképző táborában az úttörőmunkával ismerkednek. Most az esti vetélkedő műsorát készíti elő Tombácz Lászlóné, Nagy Piroska és Csórja Ida harmadéves bölcsészhallgató, ők minden évben részt vesznek itt az úttörők munkájában: rajvezetés, vetélkedők előkészítése, tábori munka irányítása a feladatuk. Ugyanitt „gyakorol” az a 16 végzett tanár is, aki a Csongrád megyei Úttörő Elnökség kezdeményezésére, még az első tanévük megkezdése előtt, megismerkedik az úttörőmunkával. Ebben a tanévben 75 fiatal pedagógus kezdi meg munkáját Csongrád megye iskoláiban, ezek közül 16-an jelentkeztek önként az egyhetes táborozásra. Közülük Fally Mária magyar—történelem—rajz szakos tanárnő a táborban szerzett eddigi tapasztalatait így összegezi: — A főiskolán csak az elméletet tanultuk meg, most összekapcsoljuk a gyakorlattal is. Csapatvezetést azért még nem vállalnék. Ahhoz sok éves pedagógusi munkára és tapaszalatra van szükség. Ez az egyhetes táborozás nagyon sok mindent megmutat a mozgalmi munkából és az egyik legfontosabb területre irányítja a figyelmet, a szervezésre. Nagyszerű kezdeményezésnek tartom az előkészítő táborozást és nyugodtan elmondhatom: nagy hasznát vesszük mindennek ősszel már az iskolában. — Éi a magyar ökölvívás után hangzanak el a pontos olimpiai bajnoka és hány válaszokt. Hárman ülnek olimpiai aranyérmet nyert? Nagy Károly, a Szeged vá- A feltett kérdésre egymásosi úttörőtitkár körül. Hár- PasÍTÁSHÍRADÓ Tábori lap — Kedves megemlékezés a tábor vidám napjait hírül adó levelezőlap. Az alábbiakban néhány ilyen „tábori lap” készítésének ötletét áruljuk el. Közismert a „nyírfakéreg” levelezőlap. Itt csupán arra kell ügyelni, hogy a pajtások ne az élő nyírfákat „nyúzzák” le. Jól felhasználható, és sokkal könnyebben lefejthető a már kivágott nyírfa kérge. A kéreg lehántásakor a szabvány a levelezőlap nagyságánál valamivel nagyobbat nyúzzunk le, áztassuk jól be, és egy-két napig újságpapír és sima deszkalapok között préselve szárítsuk. A külső, fehér oldalára ceruzával vagy tollal lehet írni, míg a másik oldalára inkább festeni vagy rajzolni lehet. Nagyon szép — és kedves tábori emléket jelentő — levelezőlapot készíthetünk, ha az előbb leírt nyírfakéreglapot valódi virággal díszítjük. Ehhez két egyenlő nagyságú nyírfakéreg lapra lesz szükségünk. A táborozás idején található , nem túlságosan vastag szárú, és húsos szirmú mezei virágot újságpapír között préselve barátainknak megszárítunk. A két kéreglapot egymásra helyezve éles késsel pontosan egyformára szabjuk. Az egyik lapon a szélétől 2—2 cm-t bemérünk, és az így megszerkesztett téglalap alakú részt késsel óvatosan kivágjuk. A teljes méretű lap háncs oldalára a lepréselt virágot felragasztjuk. Befőző celofánból a levelezőlap méreténél 2 cm-rel kisebb lapot vágunk ki és a szélein megragasztva a virágra borítjuk. A keretrész belső oldalát ragasztóval megkenjük, és a felragasztott virág köré ragasztjuk. Préselés és szárítás után a „virágos” lap elkészült Úttörők könyvespolca Táncoskedvű tűztündér. A világirodalom legszebb tündérmeséit gyűjti össze ez a szép kötésű könyv. Andersen, Hauff, Bazsov meséi mellett a népmesék csodás világát is számos történet képviseli. Ajánljuk még olvasásra a következő könyveket: Bartócz Ilona: Barbara utcája. Fekete István: Hu. Móra Ferenc: Mindenki Jánoskája. A kérkedő Fent, a magas hegyek közt, melyek égbe nyúló csúcsain nyáron sem olvad el a hó, egy méhlepte szikla kicsiny hasadékán vékony vízsugár buggyant ki. A kis vízerecske egy másik sziklakőre hullott alá, ott szétporladt, de valamivel lentebb újból összeállt, és a kis forrás a síkos kövek között, sebes futásban elindult lefelé, a lejtős hegyoldalon. Útjában csakhamar egy még nála is keskenyebb csermellyel találkozott, s megerősödve, most már valamivel szélesebb mederben, magabiztosabban folytatta futását, lefelé, a fenyvesek koszorúzta hegyoldalon. Nem sokkal ezután újabb patakocska keresztezte útját. Ezt követte egy harmadik, majd negyedik csörgedező kis hegyipatak, úgyhogy mivel harsogva, zúgva leért a völgybe, az egykori kis forrás már tekintélyes patakká növekedett. Lent, a síkságon jobbról is, balról is újabb patakok ömlöttek belé, így most már valóságos folyó vált belőle. A folyóhoz újabb mellékfolyók csatlakoztak, s lassan már mint méltóságteljes folyam, folytathatta útját távoli célja, a tenger felé. Hátán már nagy hajókat is elbírt, nem úgy, mint a forrásvidékéhez közel, ahol még csak csónakok és tutajok közlekedhettek rajta. Csakhogy minél nagyobb, minél bővebb vizű lett a magasban még szerény patakocska, annál jobban elhízta magát. Elbizakodottságának hangot is adott, mert széles medrében hömpölyögve, így gúnyolta a kisebb vizeket, melyeket magába fogadott: — Ti mind csak engem tápláltok, mind engem szolgáltok. Nézzétek, milyen erős, milyen hatalmas vagyok én? ... Ugyan, mi is lenne veletek nélkülem?! Így ment ez nappal és éjjel, heteken, hónapokon át. A mellékfolyók sokáig tűrték, hogy így ócsárolja, sértegesse őket a nagy folyó. Egyszer azután elhatározták, hogy nem hallgatják tovább tétlenül az örökös hencegést. Titokban összebeszélték, s egy szép napon, nagy hirtelen, mintegy parancsszóra, valamennyien faképnél hagyták a főfolyót. Vizük új utat tört magának, s nem sokkal később már új medrében hömpölygött a messzi óceán felé. A kérkedő egyszeriben ugyanolyan keskeny vízerecskévé lett, mint fenn a sziklabércnél, ahol kibugygyant a szabadba. A jelentéktelen kis csermely nem sokra ment a hatalmas mederben: egy-kettőre kiszáradt, vizét felszívta a Nap, elnyelte a homokos talaj. A nagy folyóágyból holt meder lett, amelyet a szélfútta homok azóta félig már betemetett. HEVES FERENC Találd ki! MILYEN ÚJSÁGOKAT ISMERSZ? Pajtások! Soroljátok fel, milyen magyar napilapokat és képes újságokat ismertek. Aki a legtöbb újságcímet küldi be szerkesztőségünkbe, jutalmat kap. Beküldési határidő: augusztus 6. A borítékra írjátok rá: Találd kit Címünk: Csongrád megyei Hírlap szerkesztősége. Szeged, Sajtóház. * A Július 16-i számunkban megjelent összekevert közmondások helyes megfejtése a következő: 1. Nem mind arany, ami fénylik. 2. Közös lónak, túrós a háta. 3. Éhes disznó, makkal álmodik. 4. Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. Szerkesztőségünkbe 435 megfejtés érkezett, ezek közül könyvjutalmat nyert: Pajkos Ibolya (Magyartés, Kossuth u. 1.), Bódi Anna (Királyhegyes, Béke u. 20.), Szabó Katalin (Hódmezővásárhely, Bajcsy-Zsilinszky u. 58.). A szegedi Móra Könyvesbolttól ajándékkönyvet kapott: Gombos Katalin (Mindszent, Szabadság u. 97.), Marton András (Baks, Ady Endre u. 15.). A Csongrád megyei Úttörőelnökségtől levelezőlap összeállítást kapott: Lévai Teréz (Árpádhalom, Lenin út 3.), Mészáros László (Árpádhalom, Lenin út 5.), Tolnai József (Baks, Petőfi u. 9.), Bagi Mária (Békéscsaba, Kismegyer 80.), Asztalos Erzsébet (Csanádpalota, Délibáb u. 01.), Farkas Ferenc (Csanytelek, Ady út 33.), Zelman Mária (Csanádalberti, Kossuth u. 71.), Pilis Ilona (Csongrád, Kinizsi u. 3.), Fölös Ferenc (Csongrád, Báthori u. 21.), Nagy Mária (Csongrád, Kinizsi u. 15.), Rozgonyi Ilona (Derekegyháza, Sziget u. 3.), Adok Margit (Földeák, Felszabadulás u. 31.), Varga Árpád (Felgyő, Ady Endre u. 4.), Martok Katalin (Fábiánsebestyén, Köztársaság u. 83.), Vincze Katalin (Ferencszállás, Felszabadulás út 190.), Nagy Olga (Hódmezővásárhely, Tanácsközzrtásaság tér 74.), Szenti Valéria (Hódmezővásárhely, Tanácsköztársaság tér 74.), Jáger Sára (Kakasszék, IV. ker. 22.), Csurcsics Zsuzsa (Komló, Bajcsy-Zsilinszky u. 17.), Gazdag Zsuzsa (Makó, Simonyiu. 4.), Tóth Mária(Magyarcsanád, Dózsa György u. 46.), Dandi Piroska (Maroslele, Köztársaság u. 16.), Kozma Éva (Óföldeák, Petőfi Sándor u. 5.), Puskás Éva (Szegvár, Külterület 68.), Dohai Edit (Szegvár, Kántor u. 14.), Fazekas Mária (Szentes, Nagygörgős u. 8.), Sarusi Kiss Erzsébet (Szentes, Szilfa u. 2.), Szabó Juliánna (Székkutas, Béke u. 27.), Gazos Nóra (Szikáncs, Feszabadulás u. 5.), Vízi Emília (Tömörkény, Petőfi u. 8.1. HÍRLAP 1087. JÚLIUS 30., TASARNA? Móka Matyi kalapja Matyi büszkén lépdel kalapja mellett a híres vadászok jelvényével. Ám szembejön egy ismerős. Matyi kalapot emel, s a jelvényből óhaj lett. A vágott virág „illemtana“ Nagyon kevés lakás van, ahonnan hiányzik a természet ajándéka, a virág. Sok, nagyon sok virágot viszünk be otthonunkba, azonban igen keveset tudunk arról, hogy a vágott virágot hogyan helyezzük el, hogyan tartsuk minél tovább frissen. Nem árt erről szót ejteni, hiszen ilyenkor, nyár derekán nagyon sok a virág. A nyíló virágot vázába, vízbe tesszük, hogy sokáig éljen. Régi gyakorlat, hogy a rövid szárú virágokat tömör, alacsony vázába rakjuk, míg a hosszú szántakat magas, karcsúba helyezzük el. Érdekes, hogy az illatos virágokat nem lehet más virágokkal egy csokorba kötni. Például a gyöngyvirág illata elhervasztja a tulipánt, a viola elnyomja a dáliák jellegzetes illatát. Amikor vázába rakjuk a virágokat, ügyelni kell a színtársításra is. Igaz, azt mondják, a természet válogatás nélkül rakja egymás mellé a lila violát és a piros tátikát vagy a kék harangvirágot és a zöld fenyőt. De a lakást díszítő csokornál mégis ügyelni kell a színek harmóniájára. Ilyen íratlan hagyomány, hogy a szekfűt például nem szokták más virággal csokorba kötni, de a színes őszirózsa köré viszont jól illik az apró virágú fátyolka. A dália virágait sokszor a kardvirág mellé kötjük, vagy csupán leveleivel díszítjük a szép csokrot. Divat és tudomány Az ausztriai Innsbruckban, az egyetemi városrész területén levő áruházakban olyan ruhákat kezdtek árusítani, amelyek az egyetemi hallgatónők körében igen gyorsan népszerűkké váltak. A ruhákat olyan kelmékből varrták, amelyekre matematikai, kémiai és egyéb képleteket, szabályokat nyomtak, s így minden lány ízlése és tudományos törekvése szerint választhat magának öltözéket Engedélyt kaptak arra az egyetemista lányok, hogy az előadásokon ezeket a ruhákat viselhessék, de dolgozatírásra és vizsgára csak a „hagyományos” öltözékbe is engedik be őket. CSALÁDI KÖRBEN De a korszerű lakberendezéssel egyidejűleg változott a virágkötés módja is. Míg régen a kerek, tömör „bokréta” volt kedvelt, addig most inkább egy-két szál, szépen elrendezett virág díszíti a lakást Képeink ilyen új stílusú virágkötést ábrázolnak. A tálban kerek, kis szögekkel ellátott korongra tűzik a virágot. Két szál vérvörös kardvirág mellett lent jól mutat a hófehér szekfű. (Első képünk.) A változatosság kedvéért a kék harangvirág üvegtálba került a zöld dália levelekkel. A virágkorong körüli részt néhány szép kavics is díszíti. (Második képünk.) Ha a virágot szépen elrendezzük, arra is legyen gondunk, hogy naponta friss vizet kapjon. Nem árt, ha egy csipetnyi sót teszünk a vízbe, mert akkor hosszabb ideig marad frissen a csokor. Mikor érzi jól magát a vendég? Minden családban szokás összejöveteleket rendezni, melyeknek nem lényege, csak velejárója a megvendégelés. Nem árt tudni, hogy csak olyan felnőtteket szabad egy társaságba meghívni, akikről tudjuk, hogy szokásaik, tulajdonságaik megegyeznek. S mindjárt ide kívánkozik az is, hogy ezek előtt a vendégek előtt nem kell produkáltatni a gyerekeket, dicsérni, szidni, mert ez a vendég számára éppoly kínos, mint a gyereknek. Meg aztán semmi szükség nincs rá! Ha valaki eljön hozzánk, nem kell szüntelen kínálni. Rá kell bízni, hogy mennyit iszik, eszik, mennyi az, ami jólesik neki. No, meg aztán ne kényszerítsük rá a vendégeinkre a közös időtöltést, így a kártyát, a táncot, a zenehallgatást — amihez nekik esetleg semmi kedvük. S hogyan öltözködjünk? Semmi esetre se várjuk őket köntösben, pongyolában. Úgy kell öltözködnünk, mintha mi mennénk látogatóba! S ide tartozik az is, hogy az erőszakos marasztalásnál is súlyosabb vétek, ha „kiásítjuk” a vendéget, ha megkérdezzük, hogy másnap hánykor kell felkelnie. Valahogy olyan tanulságot kell levonnunk, hogy minél természetesebben viselkedik a vendéglátó, annál kellemesebben, jobban érzi magát a vendég" Miniszoknya és a „hozzávalók“! Nyugati lapokat olvasva kiderül, hogy a miniszoknyás lányok nagyon szégyenlősek. Fejüket és tekintetüket széles karimájú kalap alá rejtik. Még egy évvel ezelőtt ezeket a kalapokat nem vette meg senki, egyszerűen eladhatatlanok voltak. De minél nagyobb teret hódít a miniszoknya, annál több széles karimájú kalap kell. Valószínűleg azért kapták fel ennyire a széles karimájú kalapot a miniszoknyások, hogy gátlás nélkül sétálhassanak divatos, kurta ruhájukban. A divatszakértők azt állítják, hogy a miniszoknyához nyáron is harisnyát kell viselni. Ez nem ütközik különösebb nehézségbe, hiszen a harisnyák színskálája is sokkal gazdagabb lett. A testszínű és fehér harisnyákon kívül a divattervezők almazöld, rózsaszín, halványlila, aranysárga és rozsdaszínű harisnyákat ajánlanak. Sőt azzal is érvelnek, hogy a pókhálló vékony pasztell színű harisnya kiemeli és egyben élénkíti az egyszerű, rövid ruhát. Kiderült már végre az is — ugyancsak a nyugati lapokból —, hogy minél rövidebb a szoknya, annál magasabb szárú csizmát kell viselni hozzá. Azok a nők, akik lépést tartanak a divathóborttal, először bőr, majd ezüst, később pedig ruhaanyagból készült csizmákban pompáztak. Az angol divattervezők legújabb, igen merész újdonsága a műszőrből készült csizma. Bizonyára azért ajánlják, hogy a kurta szoknyás hölgyek nehogy megfázzanak — a hűvös, nyári estéken! Paradicsompakolás Az arcbőr ápolása nyáron nagyon fontos. Erőteljesebb megvilágításba kerül bőrünk, s jobban előtűnnek az esetleges szépséghibák. Rendszeresen kozmetikushoz járni azonban még a városi nő sem tud. A paradicsompakolás egyike a kedvelt, üdítő vitaminpakolásoknak. A megtisztított arcbőrre jól megmosott, felszeletelt, vagy péppé zúzott paradicsomot rakjunk. Az arcbőrre rakott paradicsomot egy kissé benedvesített ruhával kössük le. A kezelést akkor alkalmazzuk sikeresen, ha arra a 15—20 percre, míg a pakolás arcunkon van, lefekszünk. Majd az említett idő elteltével mossuk le a bőrünkről a paradicsomot hideg vízzel. Ezt a pakolást nem kell sűrűn alkalmazni, elegendő, hetente egyszer. De nyakunkról sem szabad megfeledkezni, ugyanolyan gondossággal, mint arcbőrünket, ezt a tájékot is frissítsük fel ezzel az üdítő, vitaminos pakolással. Jó tudni! A férfinadrágok gyakran lecsúsznak a fogasról. Ezt az apró bosszúságot elkerülhetjük, ha a fogas nadrágtartó részére egy szivacscsíkot ragasztunk. * A kárpitozott bútort a rendszeres porszívózás mellett is időnként ki kell porolni. Hogy ne ússzon a lakás porfelhőben, ecetes vízbe mártott, jól kicsavart ruhát terítsünk a fotelra, rekamiéra, s ezen keresztül poroljuk. * A csokoládéfolt a ruhából legtöbbször már a mosásnál is kijön. De ha már beleszáradt, akkor glicerin és tojássárgája keverékkel kell bekenni, majd néhány perc múlva meleg vízzel kell kiöblíteni. Ha a ruha selyem, akkor víz és glicerin (egyegy arányban) oldatot készítünk, melyhez még egy kis szalmiákszeszt is teszünk. Bekenjük vele az anyagot, s így hagyjuk hosszabb ideig. Majd hideg vízzel kiöblítjük, a tisztított részt csak akkor szabad kivasalni, ha az anyag teljesen megszáradt. * A paradicsomszósz foltja legtöbbször már a meleg, szappanos vizes mosásnál is kijön. Ha mégis marad utána némi elszíneződés, akkor olyan szappanos vizet kell az anyagra önteni, amelybe, néhány csepp hidrogénhipert,Nidot is téltünk.