Csongrád Megyei Hírlap, 1967. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

8 Fiatal pedagógusok mozgalmi munkára készülnek mar azok közül, akik a KISZ vezetőképző táborá­ban az úttörőmunkával is­merkednek. Most az esti vetélkedő műsorát készíti elő Tombácz Lászlóné, Nagy Piroska és Csórja Ida har­madéves bölcsészhallgató, ők minden évb­en részt vesznek itt az úttörők mun­kájában: rajvezetés, vetél­kedők előkészítése, tábori munka irányítása a felada­tuk. Ugyanitt „gyakorol” az a 16 végzett tanár is, aki a Csongrád megyei Úttörő El­nökség kezdeményezésére, még az első tanévük meg­kezdése előtt, megismerke­dik az úttörőmunkával. Eb­ben a tanévben 75 fiatal pe­dagógus kezdi meg munká­ját Csongrád megye iskolái­ban, ezek közül 16-an je­lentkeztek önként az egy­hetes táborozásra. Közülük Fally Mária magyar—törté­nelem—rajz szakos tanárnő a táborban szerzett eddigi tapasztalatait így összegezi: — A főiskolán csak az el­méletet tanultuk meg, most összekapcsoljuk a gyakor­lattal is. Csapatvezetést azért még nem vállalnék. Ahhoz sok éves pedagógu­si munkára és tapaszalat­­ra van szükség. Ez az egy­hetes táborozás nagyon sok mindent megmutat a moz­galmi munkából és az egyik legfontosabb területre irá­nyítja a figyelmet, a szer­vezésre. Nagyszerű kezde­ményezésnek tartom az elő­készítő táborozást és nyu­godtan elmondhatom: nagy hasznát vesszük mindennek ősszel már az iskolában. — Éi a magyar ökölvívás után hangzanak el a pontos olimpiai bajnoka és hány válaszokt. Hárman ülnek olimpiai aranyérmet nyert? Nagy Károly, a Szeged vá- A feltett kérdésre egymás­­osi úttörőtitkár körül. Hár- PasÍTÁSHÍRADÓ Tábori lap — Kedves megemlékezés a tábor vidám napjait hírül adó levelezőlap. Az alábbi­akban néhány ilyen „tábori lap” készítésének ötletét áruljuk el. Közismert a „nyírfakéreg” levelezőlap. Itt csupán arra kell ügyel­ni, hogy a pajtások ne az élő nyírfákat „nyúzzák” le. Jól felhasználható, és sok­kal könnyebben lefejthető a már kivágott nyírfa kérge. A kéreg lehántásakor a szabvány a levelezőlap nagy­ságánál valamivel nagyob­bat nyúzzunk le, áztassuk jól be, és egy-két napig új­ságpapír és sima deszkala­pok között préselve szárít­suk. A külső, fehér oldalára ceruzával vagy tollal lehet írni, míg a másik oldalára inkább festeni vagy rajzolni lehet. Nagyon szép — és kedves tábori emléket jelentő — le­velezőlapot készíthetünk, ha az előbb leírt nyírfakéreg­­lapot valódi virággal dí­szítjük. Ehhez két egyenlő nagyságú nyírfakéreg lapra lesz szükségünk. A táboro­zás idején található , nem túlságosan vastag szárú, és húsos szirmú mezei virágot újságpapír között préselve barátainknak megszárítunk. A két kéreg­­lapot egymásra helyezve éles késsel pontosan egy­formára szabjuk. Az egyik lapon a szélétől 2—2 cm-t bemérünk, és az így meg­szerkesztett téglalap alakú részt késsel óvatosan kivág­juk. A teljes méretű lap háncs oldalára a lepréselt virágot felragasztjuk. Be­főző celofánból a levelező­lap méreténél 2 cm-rel ki­sebb lapot vágunk ki és a szélein megragasztva a vi­rágra borítjuk. A keretrész belső oldalát ragasztóval megkenjük, és a felragasz­tott virág köré ragasztjuk. Préselés és szárítás után a „virágos” lap elkészült Úttörők könyvespolca Táncoskedvű tűztündér. A világirodalom legszebb tün­dérmeséit gyűjti össze ez a szép kötésű könyv. Ander­sen, Hauff, Bazsov meséi mellett a népmesék csodás világát is számos történet képviseli. Ajánljuk még olvasásra a következő könyveket: Bar­tócz Ilona: Barbara utcája. Fekete István: Hu. Móra Fe­renc: Mindenki Jánoskája. A kérkedő Fent, a magas hegyek közt, melyek égbe nyúló csúcsain nyáron sem olvad el a hó, egy­ méhlepte szik­la kicsiny hasadékán vé­kony vízsugár buggyant ki. A kis vízerecske egy másik sziklakőre hullott alá, ott szétporladt, de valamivel lentebb újból összeállt, és a kis forrás a síkos kövek kö­zött, sebes futásban elin­dult lefelé, a lejtős hegyol­dalon. Útjában csakhamar egy még nála is keskenyebb csermellyel találkozott, s megerősödve, most már va­lamivel szélesebb meder­ben, magabiztosabban foly­tatta futását, lefelé, a feny­vesek koszorúzta hegyolda­lon. Nem sokkal ezután újabb patakocska keresztez­te útját. Ezt követte egy harmadik, majd negyedik csörgedező kis hegyipatak, úgyhogy mivel harsogva, zúgva leért a völgybe, az egykori kis forrás már te­kintélyes patakká növeke­dett. Lent, a síkságon jobbról is, balról is újabb patakok ömlöttek belé, így most már valóságos folyó vált belőle. A folyóhoz újabb mellék­folyók csatlakoztak, s las­san már mint méltóságtel­jes folyam, folytathatta út­ját távoli célja, a tenger felé. Hátán már nagy hajó­kat is elbírt, nem úgy, mint a forrásvidékéhez közel, ahol még csak csónakok és tutajok közlekedhettek raj­ta. Csakhogy minél nagyobb, minél bővebb vizű lett a magasban még szerény pa­takocska, annál jobban el­hízta magát. Elbizakodottsá­gának hangot is adott, mert széles medrében höm­pölyögve, így gúnyolta a ki­sebb vizeket, melyeket ma­gába fogadott: — Ti mind csak engem tápláltok, mind engem szol­gáltok. Nézzétek, milyen erős, milyen hatalmas va­gyok én? ... Ugyan, mi is lenne veletek nélkülem?! Így ment ez nappal és éj­jel, heteken, hónapokon át. A mellékfolyók sokáig tűrték, hogy így ócsárolja, sértegesse őket a nagy fo­lyó. Egyszer azután elhatá­rozták, hogy nem hallgat­ják tovább tétlenül az örö­kös hencegést. Titokban ös­­­szebeszélték, s egy szép na­pon, nagy hirtelen, mintegy parancsszóra, valamennyien faképnél hagyták a főfolyót. Vizük új utat tört magá­nak, s nem sokkal később már új medrében hömpöly­gött a messzi óceán felé. A kérkedő egyszeriben ugyanolyan keskeny víz­­erecskévé lett, mint fenn a sziklabércnél, ahol kibugy­­gyant a szabadba. A jelen­téktelen kis csermely nem sokra ment a hatalmas me­derben: egy-kettőre kiszá­radt, vizét felszívta a Nap, elnyelte a homokos talaj. A nagy folyóágyból holt me­der lett, amelyet a szélfút­ta homok azóta félig már betemetett. HEVES FERENC Találd ki! MILYEN ÚJSÁGOKAT ISMERSZ? Pajtások! Soroljátok fel, milyen magyar napilapokat és képes újságokat ismertek. Aki a legtöbb újságcímet küldi be szerkesztőségünk­be, jutalmat kap. Beküldési határidő: augusztus 6. A bo­rítékra írjátok rá: Találd kit Címünk: Csongrád megyei Hírlap szerkesztősége. Sze­ged, Sajtóház. * A Július 16-i számunkban megjelent összekevert közmon­dások helyes megfejtése a kö­vetkező: 1. Nem mind arany, ami fénylik. 2. Közös lónak, túrós a háta. 3. Éhes disznó, makkal álmodik. 4. Addig jár a korsó a kútra, míg el nem tö­rik. Szerkesztőségünkbe 435 meg­fejtés érkezett, ezek közül könyvjutalmat nyert: Pajkos Ibolya (Magyartés, Kossuth u. 1.), Bódi Anna (Királyhegyes, Béke u. 20.), Szabó Katalin (Hódmezővásárhely, Bajcsy-Zsi­­linszky u. 58.). A szegedi Móra Könyvesbolt­tól ajándékkönyvet kapott: Gom­bos Katalin (Mindszent, Szabad­ság u. 97.), Marton András (Baks, Ady Endre u. 15.). A Csongrád megyei Úttörő­elnökségtől levelezőlap összeál­lítást kapott: Lévai Teréz (Ár­­pádhalom, Lenin út 3.), Mészá­ros László (Árpádhalom, Lenin út 5.), Tolnai József (Baks, Pe­tőfi u. 9.), Bagi Mária (Békés­csaba, Kismegyer 80.), Asztalos Erzsébet (Csanádpalota, Délibáb u. 01.), Farkas Ferenc (Csany­­telek, Ady út 33.), Zelman Má­ria (Csanádalberti, Kossuth u. 71.), Pilis Ilona (Csongrád, Ki­nizsi u. 3.), Fölös Ferenc (Csong­rád, Báthori u. 21.), Nagy Má­ria (Csongrád, Kinizsi u. 15.), Rozgonyi Ilona (Derekegyháza, Sziget u. 3.), Adok Margit (Föl­deák, Felszabadulás u. 31.), Varga Árpád (Felgyő, Ady End­re­­ u. 4.), Martok Katalin (Fá­­biánsebestyén, Köztársaság u. 83.), Vincze Katalin (Ferenc­­szállás, Felszabadulás út 190.), Nagy Olga (Hódmezővásárhely, Tanácsközzrtásaság tér 74.), Szenti Valéria (Hódmezővásár­hely, Tanácsköztársaság tér 74.), Jáger Sára (Kakasszék, IV. ker. 22.), Csurcsics Zsuzsa (Kom­ló, Bajcsy-Zsilinszky u. 17.), Gazdag Zsuzsa (Makó, Simonyi­­u. 4.), Tóth Mária(Magyarcsa­nád, Dózsa György u. 46.), Dan­­di Piroska (Maroslele, Köztársa­ság u. 16.), Kozma Éva (Ófölde­ák, Petőfi Sándor u. 5.), Puskás Éva (Szegvár, Külterület 68.), Dohai Edit (Szegvár, Kántor u. 14.), Fazekas Mária (Szentes, Nagygörgős u. 8.), Sarusi Kiss Erzsébet (Szentes, Szilfa u. 2.), Szabó Juliánna (Székkutas, Bé­ke u. 27.), Gazos Nóra (Szi­­káncs, Feszabadulás u. 5.), Vízi Emília (Tömörkény, Petőfi u. 8.1. HÍRLAP 1087. JÚLIUS 30., TAS­A­RNA? Móka Matyi kalapja Matyi büszkén lépdel kalapja mellett a híres vadászok jelvényével. Ám szembejön egy ismerős. Matyi kalapot emel, s a jelvényből ó­haj lett. A vágott virág „illemtana“ Nagyon kevés lakás van, ahonnan hiányzik a termé­szet ajándéka, a virág. Sok, nagyon sok virágot viszünk be otthonunkba, azonban igen keveset tudunk arról, hogy a vágott virágot ho­gyan helyezzük el, hogyan tartsuk minél tovább fris­sen. Nem árt erről szót ej­teni, hiszen ilyenkor, nyár derekán nagyon sok a vi­rág. A nyíló virágot vázába, vízbe tesszük, hogy sokáig éljen. Régi gyakorlat, hogy a rövid szárú virágokat tö­mör, alacsony vázába rak­juk, míg a hosszú szánta­kat magas, karcsúba helyez­zük el. Érdekes, hogy az il­latos virágokat nem lehet más virágokkal egy csokor­ba kötni. Például a gyöngy­virág illata elhervasztja a tulipánt, a viola elnyomja a dáliák jellegzetes illatát. Amikor vázába rakjuk a virágokat, ügyelni kell a színtársításra is. Igaz, azt mondják, a természet válo­gatás nélkül rakja egymás mellé a lila violát és a pi­ros tátikát vagy a kék ha­rangvirágot és a zöld fe­nyőt. De a lakást díszítő csokornál mégis ügyelni kell a színek harmóniájára. Ilyen íratlan hagyomány, hogy a szekfűt például nem szokták más virággal cso­korba kötni, de a színes őszirózsa köré viszont jól il­lik az apró virágú fátyol­ka. A dália virágait sokszor a kardvirág mellé kötjük, vagy csupán leveleivel dí­szítjük a szép csokrot. Divat és tudomány Az ausztriai Innsbruckban, az egyetemi városrész terü­letén levő áruházakban olyan ruhákat kezdtek áru­sítani, amelyek az egyetemi hallgatónők körében igen gyorsan népszerűkké váltak. A ruhákat olyan kelmékből varrták, amelyekre matema­tikai, kémiai és egyéb képle­teket, szabályokat nyomtak, s így minden lány ízlése és tudományos törekvése sze­rint választhat magának öl­tözéket Engedélyt kaptak arra az egyetemista lányok, hogy az előadásokon ezeket a ruhákat viselhessék, de dolgozatírásra és vizsgára csak a „hagyományos” öltö­­zékbe is engedik be őket. CSALÁDI KÖRBEN De a korszerű lakberen­dezéssel egyidejűleg válto­zott a virágkötés módja is. Míg régen a kerek, tömör „bokréta” volt kedvelt, ad­dig most inkább egy-két szál, szépen elrendezett vi­rág díszíti a lakást Képe­ink ilyen új stílusú virág­kötést ábrázolnak. A tálban kerek, kis szö­­gekkel ellátott korongra tű­zik a virágot. Két szál vér­vörös kardvirág mellett lent jól mutat a hófehér szekfű. (Első képünk.) A változatosság kedvéért a kék harangvirág üvegtál­ba került a zöld dália leve­lekkel. A virágkorong kö­rüli részt néhány szép ka­vics is díszíti. (Második ké­pünk.) Ha a virágot szépen el­rendezzük, arra is legyen gondunk, hogy naponta friss vizet kapjon. Nem árt, ha egy csipetnyi sót teszünk a vízbe, mert akkor hos­­­szabb ideig marad frissen a csokor. Mikor érzi jól magát a vendég? Minden családban szokás összejöveteleket rendezni, melyeknek nem lényege, csak velejárója a megvendé­­gelés. Nem árt tudni, hogy csak olyan felnőtteket sza­bad egy társaságba meghívni, akikről tudjuk, hogy szoká­saik, tulajdonságaik meg­egyeznek. S mindjárt ide kívánkozik az is, hogy ezek előtt a ven­dégek előtt nem kell produ­kál­tatni a gyerekeket, di­csérni, szidni, mert ez a vendég számára éppoly kí­nos, mint a gyereknek. Meg aztán semmi szükség nincs rá! Ha valaki eljön hozzánk, nem kell szüntelen kínálni. Rá kell bízni, hogy mennyit iszik, eszik, mennyi az, ami jólesik neki. No, meg aztán ne kényszerítsük rá a ven­dégeinkre a közös időtöl­tést, így a kártyát, a táncot, a zenehallgatást — amihez nekik esetleg semmi kedvük. S hogyan öltözködjünk? Semmi esetre se várjuk őket köntösben, pongyolában. Úgy kell öltözködnünk, mintha mi mennénk látogatóba! S ide tartozik az is, hogy az erőszakos marasztalásnál is súlyosabb vétek, ha „kiásít­juk” a vendéget,­ ha meg­kérdezzük, hogy másnap hánykor kell felkelnie. Va­lahogy olyan tanulságot kell levonnunk, hogy minél ter­mészetesebben viselkedik a vendéglátó, annál kelleme­sebben, jobban érzi magát a vendég" Miniszoknya és a „hozzávalók“! Nyugati lapokat olvasva kiderül, hogy a miniszok­nyás lányok nagyon szé­gyenlősek. Fejüket és tekin­tetüket széles karimájú ka­lap alá rejtik. Még egy év­vel ezelőtt ezeket a kalapo­kat nem vette meg senki, egyszerűen eladhatatlanok voltak. De minél nagyobb teret hódít a miniszoknya, annál több széles karimájú kalap kell. Valószínűleg azért kapták fel ennyire a széles karimájú kalapot a miniszoknyások, hogy gátlás nélkül sétálhassanak diva­tos, kurta ruhájukban. A divatszakértők azt állít­ják, hogy a miniszoknyához nyáron is harisnyát kell vi­selni. Ez nem ütközik külö­nösebb nehézségbe, hiszen a harisnyák színskálája is sok­kal gazdagabb lett. A test­színű és fehér harisnyákon kívül a divattervezők alma­zöld, rózsaszín, halványlila, aranysárga és rozsdaszínű harisnyákat ajánlanak. Sőt azzal is érvelnek, hogy a pókhálló vékony pasztell szí­nű harisnya kiemeli és egy­­ben élénkíti az egyszerű, rö­vid ruhát. Kiderült már végre az is — ugyancsak a nyugati la­pokból —, hogy minél rö­­videbb a szoknya, annál ma­gasabb szárú csizmát kell viselni hozzá. Azok a nők, akik lépést tartanak a di­vathóborttal, először bőr, majd ezüst, később pedig ruhaanyagból készült csiz­mákban pompáztak. Az an­gol divattervezők legújabb, igen merész újdonsága a műszőrből készült csizma. Bizonyára azért ajánlják, hogy a kurta szoknyás höl­gyek nehogy megfázzanak — a hűvös, nyári estéken! Paradicsompakolás Az arcbőr ápolása nyá­ron nagyon fontos. Erőtel­jesebb megvilágításba ke­rül bőrünk, s jobban elő­tűnnek az esetleges szép­séghibák. Rendszeresen koz­metikushoz járni azonban még a városi nő sem tud. A paradicsompakolás egyike a kedvelt, üdítő vi­taminpakolásoknak. A meg­tisztított arcbőrre jól meg­mosott, felszeletelt, vagy péppé zúzott paradicsomot rakjunk. Az arcbőrre ra­kott paradicsomot egy kis­sé benedv­esített ruhával kössük le. A kezelést akkor alkalmazzuk sikeresen, ha arra a 15—20 percre, míg a pakolás arcunkon van, le­fekszünk. Majd az említett idő elteltével mossuk le a bőrünkről a paradicsomot hideg vízzel. Ezt a pakolást nem kell sűrűn alkalmazni, elegendő, hetente egyszer. De nyakunkról sem szabad megfeledkezni, ugyanolyan gondossággal, mint arcbő­rünket, ezt a tájékot is frissítsük fel ezzel az üdí­tő, vitaminos pakolással. Jó tudni! A férfinadrágok gyakran lecsúsznak a fogasról. Ezt az apró bosszúságot elkerül­hetjük, ha a fogas nadrág­tartó részére egy szivacs­­csíkot ragasztunk. * A kárpitozott bútort a rendszeres porszívózás mel­lett is időnként ki kell po­rolni. Hogy ne ússzon a la­kás porfelhőben, ecetes víz­be mártott, jól kicsavart ru­hát terítsünk a fotelra, re­­kamiéra, s ezen keresztül poroljuk. * A csokoládéfolt a ruhából legtöbbször már a mosásnál is kijön. De ha már beleszá­radt, akkor glicerin és to­jássárgája keverékkel kell bekenni, majd néhány perc múlva meleg vízzel kell ki­öblíteni. Ha a ruha selyem, akkor víz és glicerin (egy­­egy arányban) oldatot készí­tünk, melyhez még egy kis szalmiákszeszt is teszünk. Bekenjük vele az anyagot, s így hagyjuk hosszabb ideig. Majd hideg vízzel ki­öblítjük, a tisztított részt csak akkor szabad kivasalni, ha az anyag teljesen meg­száradt. * A paradicsomszósz foltja legtöbbször már a meleg, szappanos vizes mosásnál is kijön. Ha mégis marad utá­na némi elszíneződés, akkor olyan szappanos vizet kell az anyagra önteni, amelybe, néhány csepp hidrogénhiper­­t,Nidot is téltünk.

Next