Csongrád Megyei Hírlap, 1967. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-30 / 204. szám

2 II házigazda: Budapest Nemcsak mezőgazdasági kiállítás van a fővárosban Megnyílt a mezőgazdasági kiállítás. Megyénk dolgozói is tömegesen indulnak látni, tanulni, esetleg vásárolni Budapestre, Budapestre! Erre a szóra szeretnénk most a hangsúlyt helyezni, mert a múlt kiállítások so­rán jöttek, beléptek a kiállí­tás területére, azután vissza­­szálltak­ a buszba és siettek haza. Eszükbe sem jutott, hogy a kiállítás házigazdája, kerete, környezete: Budapest. Pedig kár volt. Hiszen ér­demes megismerni a magas­­házakat ég felé nyújtóztató vagy belvárosi szűk utcács­kákban bujkáló Budapestet is. Érdemes megnézni, élni is egy kicsit azt a világot, melynek köveit a vidéki is segített összehordani, s amelynek normális életműkö­déséhez az ő term­ékei is nélkülözhetetlenek. De hogyan? Erre igen jó alkalom a ki­állítás, a parasztemberek, a falusiak és városiak százez­res budapesti látogatása. Igaz, ez idén a Mezőgazdasá­gi Kiállítás az eddigieknél még több szórakoztató ötle­tet iktatott programjába, de Budapest az mégiscsak Bu­dapest.* Autóáradat suhan a nagy­körúton és zöld csendbe bur­kolóznak a budai hegyek. Hidak gyöngyfüzére fonja át a Dunát és Európa egyik legszebb kilátását kínálja a Citadella kőmellvédje, vagy a Jánoshegy tömör tornya. Gépóriások munkája rázza a földet Csepelen, ezer kilo­méteres utakra indulnak re­pülőgépek a Ferihegyről, az Állatkertben ezernyi érde­kességgel ismerkedhetnek a nézők. Sokezer esztendő, az al­kotó emberiség kincseit kí­nálják a múzeumok. Goya: A korsós lány című alkotá­sát csodáljuk a Szépművé­szeti Múzeumban, az ember kialakulásáról vall a Nemze­ti Múzeum a vértesszöllősi őslelete. A szegedi festők alkotásait tárja elénk a Nemzeti Galéria kiállítása. És múzeum maga a város is. A Parlament kecses cirá­dái, a Vár történelmet lehe­lő kövei, Aquincum híres római emlékei mind látoga­tót v­árnak. Kivételes szerencse, hogy a Mezőgazdasági Kiállítással csaknem párhuzamosan Ga­garin űrhajóját és a szovjet tudomány­technika ezer más csodáját láthatják a vendégek szeptember első felében a városligeti kiállí­tási területen, ahol ugyan­akkor még egy nagy lakbe­rendezési bemutató is lesz. De beszéljünk az estéről, a csodás budapesti éjszaká­ról is. Ha kigyúlnak a fé­nyek, új arcot ölt a város. A színházak hallgatnak még, de Kabos és Kazal már fel­lép esténként a Vidám Szín­padon. Hangverseny a Káro­lyi-kertben, az Állami Népi Együttes műsora a Margit­szigeten, a Kisstadionban pedig néhány napon át egy amerikai társulat a jégtánc világhírességeit vonultatja fel. Hát szabad mindezt ki­hagyni?* A Fővárosi Idegenforgal­mi Igazgatóság, amelynek kirendeltsége a vásár terüle­tén is megtalálható lesz, se­gít nemcsak szállást, de bár­milyen belépőjegyet is sze­rezni. Szívesen ad hivatásos idegenvezetőt. Nyitott pa­noráma-autóbuszai változa­tos programokkal állandóan járják a várost. Ha kedve és ideje engedi a kiállításról induló élményekben gazdag három órás városnézésen vehet részt az érdeklődő. Szóval: találkozunk Buda­pesten, de nemcsak a kiállí­táson, hanem a főváros­ban is! — F. B. — Ismét kölcsönöz !­ Osztályfőnöki óra felnőtteknek a makói könyvtár Újra szól a csengő Az elmúlt évi Nevelési tanácsadó rova­tunk jelentkezik ismét, megváltozott cím­mel. Az osztályfőnöki órák az iskolában hétről hétre visszatérő, állandó alkalm­ak arra, hogy a pedagógus beszélgessen ta­nítványaival az életnek azokról a fontos kérdéseiről, amelyek­ a neveléshez tartoz­nak. Ezek az órák tájékoztatnak, irányt mutatnak, választ adnak kérdésekre, al­kalmat adnak vitákra. Minthogy a neve­lés nemcsak az iskola, hanem szinte min­den felnőtt közös ügye, ezzel a rovattal a nevelés ügyét szeretnénk segíteni, az osztályfőnöki órákhoz hasonlóan. Kérjük olvasóinkat, hogy gondolataikat, vélemé­nyüket, javaslataikat akár közlésre szánt írás, akár levél formájában juttassák el szerkesztőségünkbe. „Adjátok meg a munka örömét“ Két nap múlva, pénteken délelőtt újra iskolába indulnak a gyerekek. Napjaik rit­musát tíz hónapra megint az iskolai csengő szabja meg. Nekik ez a nap az „újév” napja. Legtöbbjük izgatottan, kí­váncsian, esetleg szorongva várja. Tegyük számukra széppé ezt a napot. József Attila az ember igényei közül a legfontosabbat, a legtartósabb érvényűt fogalmazta meg, amikor a munka örömét kérte számon a világtól. Az örömmel végzett munka teremtheti csak meg éle­tünk szilárd alapját, harmóniáját, nélküle átmeneti jó szakaszokkal is csak bizony­talan tévelygés lehet az élet. A gyerek ezt természetesen nem tud­hatja még, de érzi. Sok­ más mellett az is bizonyítja ezt, hogy a szünidő végén a legtöbben már „ráéheztek” az iskolára, az ő munkájukra. Várják, kívánják, mert új örömöket várnak tőle. Az egész iskolai évben törődni kell az­zal, hogy várakozásukból ne lehessen csa­lódás, hogy munkájuk folyamatosan örö­met adó munka legyen. Ezt biztosítani fő­ként az iskola gondja. De hogy az indu­lás, a kezdet is méltó legyen ehhez a vá­rakozáshoz, azt a szülőknek kell megol­­daniuk é­verését. Ne mondjuk: — Na, végre ellen­őrzés alatt leszel, vége a csatangolásnak. De jó, hogy nem gond többé az ebéded, eszel a napköziben, menzán, tanulószobán! Gondoljunk ehelyett a magunk gyer­mekkorára, iskolát váró izgalmainkra. Megvolt abban az ünnepélyesség érzése is, megvan ez ma is a gyerekekben. Ezt fo­kozzuk föl. Szívesen, örömmel készüljön a gyerek az iskolába, becsülje is, büszke is legyen rá. Váljék benne tudatossá, hogy a­­ tudás, amit ott napról napra megszerez,­­ nagy kincs, hogy annak segítségével épít-­­ heti majd önmagát és az életét tartás-­i mássá, értékessé. A hangulati, érzelmi előkészítés termé-­­szetesen a gyakorlati dolgok megoldásá­val párhuzamosan történjék, s lehetőleg azokba is vigyünk hangulatot. Kapjon je­lentőséget az iskolai felszerelés. Ha még nincs meg, vegyük meg a füzetcsomagot. Ha a gyerek maga veszi, érdeklődjünk, nézzük meg mi is. Intézzük úgy, hogy vele örüljünk az új ceruzáknak, tolltar­tónak, festéknek. Ha új köpenyt kap, gon­dunk legyen rá, hogy csinos is legyen. Igazítsunk rajta, ne vegyünk két számmal nagyobbat azzal, hogy majd belenősz, ad­dig jó lesz így is. És szeptember elsején úgy indítsuk út­nak reggel a gyereket, hogy érezze is, lássék is rajta: valóban ünnepélyre megy. Tiszta és rendes legyen a hófehér, frissen vasalt blúzban, ingben, amit már előző este gondosan kikészített. Ha módunk van rá, kísérjük el, hiszen az iskolák szí­vesen fogadják ilyenkor a szülőket is. Ha szép élménnyé válik a gyerekben az év kezdete, akkor annak hangulata sokáig kíséri majd és segíti a tanulásban is. A nagyforgalmú makói járási-városi könyvtár el­költözés miatt két hétig zárva volt. Ideiglenesen he­lyiséget talátak a könyvtár számára a Posta utcai mű­velődési házban, így azután szeptember 1-től, azaz pén­tektől, ismét kölcsönöz a könyvtár az alábbi időpon­tokban: kedden és csütörtö­kön délután 1 órától fél 6-ig, szerdán és pénteken dél­előtt 9—12 óráig, délután 1 órától fél 6-ig. Szombaton délután 2 órától fél 6 óráig van nyitva. Olvasótermet azonban nem tudtak berendezni, mi­vel a művelődési házban mindössze egy helyiség áll a könyvtár rendelkezésére. fi Camea-család bővül Rövidesen bővül a Ca­mea-család, s a szappan, a rúzs mellett megjelenik a Camea gyöngyház köröm­lakk és a Max Factor ala­pozókrémhez hasonlóan el­készített Camea alapozó­krém. Az újabb készítmé­nyek megjelenésével egy­­időben az ipar a már rosz­­szabb, gyengébb minőségű árukat a kereskedelmi háló­zatból begyűjti. Hatásos altató Barátom mesélte. Felesége már régebb­i idő óta nem tudott aludni. A világ minden altató gyógyszerét szed­te, de kifogott rajta. Az orvosok nem tudtak mit kezdeni vele már. Végül is egyik szom­szédja azt javasolta, hogy lefekvés előtt néz­ze meg minden este a televízió műsorát! Úgy cselekedett. A tanács hatásosnak bi­zonyult. Azóta tv-nézés közben mindig elal­szik. (Megjegyzés: és még szidja valaki a tv-t, hogy nem tesz jó szol­gálatot!). (V. J.) Hangulat és fehér blúz Mit is biztosítsunk hát az iskolába in­duló gyereknek? Először is értsük meg őt. Ne rontsuk a hangulatát. Ne mondogassuk neki: — No, vége a szabadságnak, kezdődik a neheze neked is, oda a szép világ! Mumust se csináljunk az iskolából azzal, hogy ígér­getjük: — Majd a tanárok elintéznek té­ged! Rászorítanak mindarra, amire itthon nem voltál hajlandó. Ne éreztessük vele a szülők természe­tes megkönnyebbülését se, amit feltehe­tően sokan éreznek amiatt, hogy az is­kola újból átveszi a gyerek életének szer­ zstri. AmrszTtrs se., heboda hírlap Szeptember az ismétléseké kell a segítség, mert az első két nap után nehéz szakasz következik: egy vagy két hét ismétlés a már hagyományossá váló fizikai munka előtt vagy után. Mi­előtt az új anyag tárgyalására kerülne a sor, röviden minden tárgyból átismétlik az előző évben tanult legfontosabb és nél­külözhetetlen tudnivalókat. Igaz, hogy jegyre ilyenkor még nem­igen feleltetnek a tanárok, de a délutáni tanulás, a valóban alapos ismétlés mégis nagyon fontos. Márpedig a gyerekek, kü­lönösen a kisebbek, hajlamosak arra, hogy a napsütéses szeptemberi délutánokat még mindig szünidőnek­ kezeljék, mondván, hogy lecke nincs, mert még semmi újat nem tanultunk, ügyeljünk rá, hogy a legelső napoktól kezdve rendszeressé váljon a délutáni ta­nulás. Az ismétlés fontosságát fel kell is­mertetnünk a gyerekkel, el kell érnünk, hogy valóban alaposan ismételten. Sok későbbi gondot, rossz jegyet kerülhetünk el ezzel. CSONTOS MAGDA »Tüzes« gyerekek A jegyzőkönyv szűkszavú volt. A tűzvizsgálatot a ha­tósági szerveit rövid idő alatt befejezték. Két gyer­mek meghalt, a nagyobbik , a 3 és fél éves Józsika égési sérüléseiben, a 2 éves Katalin füstmérgezésben. A tűz keletkezésének oka: „gyermekjáték’’. A felügye­let nélkül, a bezárt lakásban magukra hagyott gyermekek tűzzel, gyufával játszadozva felgyújtották a berendezést. Mert hisz a tűz barátunk, de ellenségünk is, ha nem bánunk vele óvatosan, s fő­leg az, ha a gyerekek játé­kul használják. És az az apró kis lángocska, mely már oly sokszor a kicsinyek ér­deklődését felkeltette, ez a veszedelmes játékszer tavaly több mint 800 esetben oko­zott tüzet, gyújtott fel ott­hont, köztük számos olyat, ahol a legdrágább kincs, a gyermek­ elvesztését eredmé­nyezte. Az országban a tűz követ­keztében 37 gyermek halt meg, illetve sérült meg. Szinte nem múlik el hét, hogy a rádió, a sajtó ne szá­molna be ilyen esetekről és köztük olyanokról is, mely az idézett jegyzőkönyvben olvasható. És a szülők még­sem okulnak az esetekből. A statisztika szerint 100 tűzből országosan 18-at gyer­mekek okoznak, többségük­ben a háztájiban, az ottho­nokban. Néhány helyen még­is hogy hetek múltán a sajtó által is közölt tragé­diára ismét visszatérünk, an­nak oka, hogy a közelmúlt­ban a tűzesetekkel kapcso­latban megjelent tájékozta­tás szerint adataink­ sok te­kintetben kedvezőek, örven­detes, hogy a korszerű meg­előzés hatására számos te­rületen kevesebb alkalom­mal pusztított a tűz, haté­konyabbá vált a megelőzés, ennél is kedvezőtlenebb a helyzet. Szabolcs megyében például az elmúlt évben 108 esetben gyújtottak fel kaz­lat, pajtát, szérűt, lakóházat. E megyében a tűzesetek egyharmadát gyermekek okozták. Elgondolkoztató, vádoló számok. Vádolják azokat, akik gyermeküket felügyelet nélkül hagyták, a gyufát, tűzgyújtó eszközt nem zár­ták el.­­ Veszedelmes kor Van jogszabály arra is, hogy a tűzgyújtó eszközt nem szabad olyan helyen tartani, ahol ahhoz a gyer­mek hozzáférhet, de egyéb rendelkezések is az ilyen tűzesetek megelőzését meg­felelően szolgálják. Nem a jogszabályok rendelkezései hiányosak. Az alapvető ok, hogy a leginkább érdekeltek­­— a szülők — nem okulnak megfelelően az esetekből. A statisztikai adatok sze­rint a legtöbb tüzet a 3—5 éves korúak okozzák. Ezek a kicsinyek — ha lehetősé­gük nyílik rá — előszeretet­tel játszanak a tűzzel, gyu­fával. Ne csodálkozzunk raj­ta, hiszen ők még nem tud­ják felfogni, hogy játékuk milyen súlyos következ­ménnyel járhat. Nélkülözhe­tetlen tehát, hogy vigyáz­zunk rájuk, játékukra, s ne hagyjuk őket felügyelet nél­kül főleg égő tűzhely mel­lett, de arra is, hogy gyufá­hoz semmiképp se jussanak. S ha mégis rövid időre ma­gukra kell hagynunk a ki­csinyeket, mielőtt eltávo­zunk, nézzünk körül, nem hagytunk-e nekik lehetősé­get a tűzzel, a gyufával való játékra. Persze a nagyobbak ese­tében is fennáll a veszély. Igaz, az iskolások mellett sem lehetünk állandóan. Ezért nem elég csak a tilal­mat hangsúlyozni. Ezek vo­natkozásában elavult már az a régi mondás, hogy kés, villa, olló, gyufa nem gyer­mek kezébe való. Sok családban az élet ál­tal diktált követelmény, hogy a nagyobbak vigyáz­zanak a kisebbekre, sőt sok­szor a begyújtás is a csa­ládban az ő feladatuk. Mind­ez arra kötelez bennünket, hogy tanítsuk, oktassuk gyer­mekeinket a gyufa, a tűz helyes használatára Hívjuk fel figyelmüket az ezzel kap­csolatos veszélyre. Ennek hiányában nem róható fel, hogy ezek a gyermekek is alkalmilag „tüzeskednek”. Nemegyszer láthatjuk­ ma­gunk is, hogy 10—12 éves gyerekek dohányoznak, „gyu­­fáznak”, sok esetben éppen a legtűzveszélyesebb környe­zetben, előlünk elrejtőzve. Nem elég tehát a gyűjtő­eszközt a gyermek elől el­zárni, hanem úgy kell velük foglalkozni, hogy megismer­jék a veszélyt, s ennek ha­tására önként álljanak el az ilyen tüzes játéktól. Barát és ellenség A szülők felelőssége A szülők többsége vala­­milyen formában már két­ségtelenül hallott a gyerme­kek által okozott tüzekről, s az ebből származó tragé­diákról. Sokan mégis hajla­mosak az elfogultságra, fel sem tételezik, hogy mindazt, amiről hallottak, vagy ami­re általánosságban felhívták a figyelmüket, az ő gyerme­kükkel is megtörténhet. Ezért nem is tartják indo­koltnak, hogy foglalkozza­nak a kicsinyekkel. A múlt évi statisztika — úgy gondoljuk — senki szá­mára nem lehet közömbös. Szegvárról jelentjük Öregek otthona Most már par­kettásan, beren­dezve, rádió- és televíziókészü­lékkel, takarók­kal, társalgóval együtt áll Szeg­váron az öregek otthona. Messzi környéken nincs egyelőre párja, és a tanácsházán tudnák legjobban megmondani, mennyi utánjá­rásba került. Megérte. A ta­nács vb elnöke, Bella László sze­rint a rászoruló öregeket helyze­tüknek megfele­lően elbírálják és ezután kapnak el­látást, étkezéssel együtt a napközi otthonban. Van, aki egy fillért sem fizet, mások a nyugdíjukból járulnak a költ­ségekhez, amelye­ket jórészt az állam visel. Eleinte idegen­kedtek az otthon­tól az egyedülál­ló vagy nehéz sorban élő öre­gek. „Minek men­tek a szegényház­ba?” — mondo­gatták nekik a tájékozatlanok. Ma már az öre­gek és a kívülál­lók véleménye is megváltozott, és a fotelokat, a mo­dern konyhát lát­va az otthon min­denhez hasonlít, csak éppen sze­gényházhoz nem! Napközben az öregek — létszá­muk megközelíti a negyvenet — elbeszélgetnek vagy kedvük sze­rint foglalatos­kodnak, pihen­nek, egyszóval nyugodt, szép kör­nyezetben élnek. Már sok hely­ről érkezett kül­döttség Szegvár­ra — legutóbb Kenderesről — és tanulmányozták az otthon műkö­dését, szervezését nyilván abból a célból, hogy ha­sonló intézményt akarnak létrehoz­ni saját területü­kön. És a szegvá­ri öregek ottho­na minden kétsé­get kizáróan ta­nulmányozásra alkalmas példa a szociális ügyinté­zés szempontjá­ból. Jelentős építkezések A közeljövő építkezései közül kiemelkedik az új községi gyógyszertár, a törpe vízmű és az emeletes ta­nácsháza. A törpe vízmű költségeire egyelőre pénzt tartalékolnak, a gyógyszer­­tár építése, viszont a jövő évben megkezdődik és ugyanígy szó van az új ta­nácsháza előzetes munkái­ról. A Szegedi Konzervgyár paprikafeldolgozó előkészítő­telepet létesít a tervek sze­rint még ebben az évben a mázsaház területén. Ha be­válik a helyi termékre be­rendezkedő telep, akkor bő­vítik és fejlesztik a mind­szentihez hasonlóan. Ez a kezdeményezés az új szeg­vári munkalehetőségek szempontjából jelentős. Termálkutat fúrnak Termálkút fúrását és ez­­ek fűzvessző termesztésre­vel egyidejűleg nagyarányú alkalmas területtel segítik a zöldségtermesztés kialakítá­ háziipari szövetkezetét. Ez­­mát tervezik a Puskin Tér- lehetővé válik a fűr­­melőszövetkezetben. Másik ,, ,, , , mezőgazdasági vonatkozású vesszőből készült export­esemény, hogy a tanács cikkek listájának a növelő­­közbenjárására a helyi tsz-­a*.

Next