Csongrád Megyei Hírlap, 1968. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-03 / 1. szám

CSONGRÁD MEGYEI * A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 1968. JANUÁR 3., SZERDA Ara: 70 fillér XXV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Három évre szóló a város- és községfejlesztési verseny zászló, tíz évenkénti első helyezett jutalma: aMehi A megyei tanács végrehajtó bizottsága kedden tartotta meg ez évi első rendes ülését Török Lászlónak, a megyei tanács vb elnökének elnökletével. Ez alkalom­mal a végrehajtó bizottság — miután meghallgatta a szóbeli jelentéseket arról, hogy az állami és a szövetkezeti kereske­delem hogyan készült fel a fogyasztói ár­reform végrehajtására, s így jelenleg rendben haladnak a boltokban a letározá­­sok, és ennek során az átárazások — több fontos kérdésben foglalt állást. A döntések közül ki kell emelnünk a három éves időtartamra szóló város- és községfejlesztési verseny meghirdetését. Ismeretes, hogy a korábbi években is volt már megyénkben társadalmi munka­verseny, illetve város- és községfejlesztési verseny. E versenyek eredményei: váro­saink és községeink gyorsabb ütemű fej­lődése — éppen a lakosság közreműködé­se nyomán — elvitathatatlan. A mostani verseny feltételeinek ismertetése előtt mégis ki kell emelnünk a következőt: a versenyt ez alkalommal január első nap­jaiban hirdették meg, még­hozzá együt­tesen a megyei tanács végrehajtó bizott­sága, a Hazafias Népfront megyei elnök­sége és a KISZ megyei végrehajtó bizott­sága, több esztendőre, azaz az 1970. végéig terjedő évekre. — A versenyt arra alapozzuk — álla­pította meg az előterjesztés — hogy az abban való részvétel, a város- és község­­fejlesztési feladatok eredményes ellátása, a lakosság társadalmi munkájának meg­szervezése elsősorban a helyi társadalmi szerveknek és a helyi lakosságnak érde­ke, mert az így megvalósított létesítmé­nyek hasznát maguk élvezik. Éppen ezért egyetlen szerv számára sem lehet közömbös, hogy a működési területükön m­ilyen eredménnyel munkálkodnak a vá­ros- és községfejlesztési feladatok elvég­zésén. A versenyt meghirdető szervek a járá­sokban és a városokban folyó községfej­lesztési munka eredményeit a fejlesztési alappal való gazdálkodás elemzése alap­ján bírálják el, évenként, amikor az ada­tok — a fejlesztési alap felhasználásáról — már rendelkezésre állanak. Ennek so­rán figyelembe veszik: az egy adózóra ju­tó lakossági községfejlesztési befizetést, az ezen felüli önkéntes hozzájárulást és a la­kosság társadalmi munkáját. A helyezé­sek sorrendjét az alábbiak szerint meg­szerezhető pontok mennyisége alapján ál­lapítják meg:­­ a város- és községfejlesztés, vala­mint a költségvetési beruházások és fel­újítások kivitelezését elősegítő társadalmi munka értékének egy lakosra jutó minden forintja után három pontot;­­ a lakosság külön igényeinek kielégí­tésére, a megállapított községfejlesztési hozzájáruláson felül vállalt önkéntes be­fizetések évi összegéből egy lakosra jutó minden forintjára (beleértve a társulati formában kivitelezett, társadalmi vagyont gyarapító beruházásokra és felújításokra történő lakossági befizetéseket is) két pontot, és a községfejlesztési bevétel lakossági befizetéséből az egy adózóra jutó minden forintja után pedig egy pontot kap a vá­ros, vagy a járás. A versenyt meghirdető három szerv­­ az első helyezést elért járásnak vagy városnak minden évben zászlót és okleve­let adományoz; 0 a második és a harmadik helyezést elért járásnak vagy városnak a helyezést elismerő oklevelet adományoz; % az elért helyezéseket — mint a gon­dos szervező munka eredményét — a já­rási és a városi tanácsok, a népfront-bi­zottságok és a KISZ-bizottságok tevé­kenységének általános értékelése alkal­mával figyelembe veszik. Végül a hároméves versenyt meghirdető szervek javasolják, hogy a helyi szervek saját hatáskörükben szervezzék meg a községek, illetve a városi kerületek vagy körzetek versenyét. Mindenekelőtt a tár­sadalmi munka mennyiségének növelé­sére dolgozzák ki saját versenyfelhívásu­kat és anyagi eszközeikhez mérten ha­tározzák meg a verseny jutalmazásának módját, mértékét és eszközét. Mintegy két és fél évi elő­készítő munka után, az or­szág párt- és gazdasági fó­rumain lezajlott sokoldalú véleménycsere alapján 1968. január 1-én életbe lépett az irányítási és gazdálkodási rendszer reformja. Hatályát vesztette egész sor elavult rendelkezés, megszűnt sok kötöttség, lényegesen meg­nőtt a vállalatok önállósága. Megteremtődtek a feltételek arra, hogy az új mechaniz­mus a következő három év­ben teljesen kibontakozzék, s fokozatosan, mind nagyobb mértékben éreztesse gazda­sági hatását. □ AZ ELSŐ ÖNÁLLÓ TERVEK Január első munkanapján — ezúttal az első ízben — olyan tervek teljesítését kezdték el a vállalatok, amelyeket kötelező mutatók nélkül, önállóan dolgoztak ki. A Ganz-MÁVAG például nem a mennyiséget akarja az idén növelni, hanem a minőséget és a termelés gaz­daságosságát javítja. Még az első negyedévben Zalaeger­szegen megnyitja új üzemét, ahol saját járművei részére hűtőket gyárt, s így jelentős importtól mentesül. A TIZENNÉGY ÚJ EGYESÜLÉS KEZDTE MEG MŰKÖDÉSÉT Az új gazdálkodási rend­szer feleslegessé tette a kö­zépirányító szerveket, azok december 31-én megszüntet­ték működésüket Az eddig ott dolgozók többsége a vál­lalatoknál kapott munkát A vállalati szervezeteknek különböző új formái alakul­tak meg. Megkezdte műkö­dését például 14 egyesülés, amelyek a vállalatok megbí­zása alapján összehangolják azok tevékenységét, segítik őket a piacszerzésben, a műszaki fejlesztésben, ilyen egyesülés jött létre például a műszeriparban, a vasko­hászatban, az építőanyag­iparban stb. Tíz szénbányavállalat lét­rehozta a Bányászati Ellátó és Szolgáltató Kft-t, amely hazai és importált műszaki anyagokkal, gépekkel, al­katrészekkel látja el a meg­bízó vállalatokat □ 307 HELYETT 27 FÉLE ANYAG­­KONTINGENS Az anyagok nagy többsé­gét mostantól szabadon meg­vásárolhatják a vállalatok. 1967-ben még 307 féle anyag­ra központilag szabták meg, hogy egy-egy iparág meny­nyit vehet belőle igénybe. Az idén már csak 27 féle anyagra tartják fenn a kon­tingensrendszert. Központi gazdálkodás alatt marad a takarmány és a hús. Szaba­don vásárolhatnak a válla­latok olyan árucikkeket, mint például a textil- és a bőralapanyag, amelynek for­galmát tavaly még központi­lag szabályozták. A kiutalt anyagokat el­osztó készletező vállalatok termelőeszköz-kereskedelmi vállalatokká alakultak át, s mostantól hatósági jogkör nélkül, csupán kereskedelmi eszközökkel dolgoznak. □ ÖTVEN VÁLLALAT EGYMILLIÁRD FORINTOS HITELIGÉNYE Ez évtől a vállalati be­ruházásokhoz — amelyek­nek költségei most már a vállalatokat terhelik — az állam a hitelpolitikai elvek alapján hitelt nyújt. Ezzel a jelek szerint egész sor vál­lalat élni is kíván. Eddig 50 vállalat nyújtotta be igé­nyét közép vagy hosszú le­járatú hitelre, s összesen körülbelül egymilliárd fo­rintnyi összeget kértek. A Magyar Beruházási Bank mindenekelőtt az áthúzódó beruházások finanszírozási ügyeit intézi, hogy a meg­felelő szerződéseket mielőbb aláírhassák, az új beruházá­sokra vonatkozó igényekkel előreláthatólag februárban tud csak foglalkozni. A bank vezetőinek becslése szerint az eddigi egymilliárd forin­tos igény tovább növekszik, esetleg többszörösére is emel­kedik a következő hónapok­ban. □ 86 VÁLLALAT FOGLALKOZIK KÜLKERESKEDELEMMEL Január 1-től újabb 34 ipari és kereskedelmi vállalat, mezőgazdasági üzem kapott export-, illetve import jogot, hogy a termelővállalatok kö­zelebb kerüljenek a külföldi piachoz, közvetlenül érezzék annak változásait, igényeit. Most már összesen 86 válla­lat — az eddiginek több mint kétszerese — foglalko­zik külkereskedelmi ügyle­tek lebonyolításával. Ebbe beletartozik az a tíz ügy­nöki vállalat is, amely ja­nuár 1-én megkezdte műkö­dését. □ ÚJABB 120 000 EMBER DOLGOZIK CSÖKKENTETT MUNKAIDŐBEN A következő években az iparban általánosan beveze­tik a 44 órás munkahetet. Kísérletképpen hetven vál­lalatnál már január 1-én életbe lépett a munkaidő­csökkentés. Mindenekelőtt ott, ahol erre kellőképpen felkészültek, s megteremtet­ték a feltételét annak, hogy rövidebb idő alatt is leg­alább ugyanolyan eredményt érjenek el, mint eddig. Ez újabb 120 000 ember szá­mára jelent csökkentett munkaidőt. Ez a kedvez­mény most már 400 000 dol­gozót érint. Ahol a feltéte­leket meg tudják teremteni, ott még az idén vagy jövőre bevezetik a csökkentett mun­kaidőt. (MTI) Életbe lépett az új gazdaságirányítás rendszere VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK­! Munka, küzdelem, harc Tízmillió ember boldogabb jövendőjéért Kádár János beszélgetése a televízióban és a rádióban az új esztendő kilátásairól Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára beszélgetést folytatott Megyeri Károllyal és Szepe­si Györggyel, s válaszolt a rádió és a televízió hallgatói­nak, illetve nézőinek kérdései­re. A beszélgetés, amelyet a rádió és televízió az új év első napján közvetített, ki­tért több politikai kérdésre is. #» A NEMZETKÖZI HELY­ZETRŐL. A béke kilátásai­ról szólva Kádár elvt­árs ar­ra utalt, teljesen érthető, hogy ez a kérdés ma aggo­dalmas módon vetődik fel az emberekben. A mi újkori társadalmunk a teljes békát úgyszólván nem ismeri; a ma élő nemzedék két világ­háború súlyos megpróbálta­tásain ment keresztül.­ Az aggodalmaskodást, nyugta­lanságot indokolja az is, hogy a közelmúlt években a nemzetközi helyzet — át­meneti, csekély enyhülés után — ismét bizonyos mér­tékben kiéleződött. Ez kife­jezésre jut számtalan ese­ményben, különböző puccsok, úgynevezett helyi háborúk és különösképpen a vietnami háború révén. Az emberek látják és tudják, hogy az imperializmus nem nyugszik, annak vezető, fő ereje az Amerikai Egyesült Államok egy, szinte mindenki által elítélt, barbár, hódító há­borúba fogott V­ietnamban és térdre akarja kényszerí­teni a vietnami népet. De sohasem fogja elérni célját. A vietnami népet, Indokína népét nem fogják tudni még egyszer visszakényszeríteni a gyarmati járomba ... A­ vietnami nép győzni fog a vietnami nép szabad lesz és a szocialista világrend­szer országainak ereje, a vi­­­­lág minden haladó emberé­lteit törek­ése, a szépek éber­sége meg tudja akadályozni egy új világháború kirobba­nását is. Szólott arról is, vannak olyan törekvések, hogy a szocializmus országait, a hal 1­ dás erőinek egységét meg­bontsák. Hallatnak olyan csábító, szirénhangokat is, hogy Magyarország miért nem „önállóbb” külpolitiká­jában. Ezek persze ki nem mondva azt jelentik, hogy miért nem távolodunk el a Szovjetuniótól, általában a szocialista országok közössé­gé­től. Azért nem távolodunk el — hangsúlyozta Kádár János, — mert az elvhű po­litika nagy távlatban az iga­zán kifizetődő politika, és bel- és külpolitikai elveink­hez ragaszkodva tudjuk megőrizni, gyarapítani bará­taink megbecsülését és bi­zonyos tekintetben ellensé­geink tiszteletét is.­­ A GAZDASÁGI RE­FORMRÓL. Az új mechaniz­mus létrejöttéről érdeklődő kérdésre válaszolva, Kádár elvtárs elmondotta, hogy bi­zonyos időben — körülbelül három esztendővel ezelőtt — tudva, hogy a gazdaságunk fejlődik és előreh­alad, mégis észleltünk olyan jelensége­ket, amelyek arra vallottak, hogy ha nem változtatunk bizonyos dolgokon, akkor nem tudjuk a fejlődés üte­mét a korábbi színvonalon biztosítani. Ezért a legkü­lönbözőbb területeken az emberek ezrei vizsgálni kezdték gazdálkodásunk és gazdaságirányításunk mód­szereit, hogy megkeressék azokat az elemeket, amelyek segítik a fejlődést és azokat az elemeket, amelyek ezeket fékezik. A vizsgálat során nagyon sok tapasztalat ösz­­szegyűlt, ezt rendszerezték a párt Központi Bizottságában, a kormányban, a gazdasági ügyekkel operatíven foglal­kozó emberek, tudósok, köz­gazdászok, az illetékes párt­szervek ezt ismételten meg­vitatták és megtárgyalták, s ennek folyamatában ala­kult ki az a meggyőződés, hogy gazdaságirányítási rendszerünket meg kell re­formálnunk.­­ A LAKÁSHELYZET­RŐL. A továbbiakban szólott a gazdaságirányítási reform várható hatásáról, a lakás­kérdés és más, szociális problémák megoldásában. Ami a lakásépítést illeti megemlítette, hogy most köz­vetlenül valami kis többle­tet remélünk attól, a tor­ai, mi közösségek, üzemek a nyereségük, jövedelmük és építő kapacitásuk egy bizo­nyos részét közvetlenül saját dolgozóik lakásszükségleté­nek megoldására fordíthat­ják. Ez a kérdést azonban nem oldja meg. Amit a re­formtól vár­unk, az elsősor­ban az, hogy a termelés­­­a­­tékonyabb, jövedelmezőbb, nyereségesebb lesz, innen várjuk azt a többleterőt, amivel a lakásépítés megol­dását is biztosítani tudjuk, emberileg belátható időn belül. Jelenleg végrehajtás alatt van a 15 éves lakásépítési terv, amelynek keretében egymillió lakást kell építeni. Az időarányos részét, ha nem is száz százalékig, de nagyjából eddig megépítet­tük, de még sok van belőle hátra, a Központi Bizott­ság jelenleg is foglalkozik a lakáskérdés egészével és vizsgálja annak minden szfé­ráját, a lakásépítési részét is, de foglalkozunk a lakás­igénylés és -elosztás kérdé­sével is. Mert ha bár az épülő lakások legnagyobb részét a valódi szükséglet szerint és az igazságnak megfelelően osztják el, még jobb áttekintést kell kap­nunk és valami értelmes rendet kell kialakítanunk, ami megfelel az igazságér­zetnek is. Kádár elvtárs szólt a dol­gozó nők helyzetéről is. Ki­emelte, hogy társadalmi szervezeteink és kormányza­tunk mindenkor napirenden tartja és kellő figyelemmel kezeli a dolgozó nők szociá­­lis problémáit és most már a gyakorlatba ment át egész sor rendszabály, amely­nek célja az, hogy a dol­gozó nők, mindenekelőtt az anyák helyzetén könnyít­­sünk. • NYUGDÍJRENDSZE­RÜNKRŐL. Nyugdíjrendsze­rünk is szóba került a kér­dések kapcsán. Kádár elv­társ rámutatott arra, hogy az világviszonylatban is ki­állja az összehasonlítást, bár­mely ország nyugdíjrendsze­rével. A reform eredményei­nek arányában a nyugdíjas emberek helyzete is rend­szeresen javulni fog a jövő­ben, mert a reform segítsé­gével szilárdabb és szélesebb anyagi alapot tudunk terem­­teni a nyugdíjasokról való gondoskodásnak is. Remél­jük, hogy nem sok esztendő múlva anyagilag is nagyobb alapokkal rendelkezünk, mint ma, és akkor még olyan kérdést is megvizs­gálhatunk, amit már sok éve emleget a nyugdíjasok egyik kategóriája, a­z úgy­nevezett régi jogon nyugdí­jazottak problémáját. • A MAI FIATALOK­RÓL. Nem maradtak ki kérdéseikkel a fiatalok sem, akik azt szerették volna tudni, mi a véleménye Ká­dár Jánosnak a mai fiatal­ságról. A fiatalság, az élet­kor — hangzott a válasz — állapot, s éppen úgy nem bűn és nem erény fiatalnak lenni, mint ahogy öregnek lenn­i sem az. A fiatalok ál­talában dolgoznak és tanul­nak, de ezen belül nagyon különbözőek. Kétségtelen, hogy­ a fiatalság sok speciá­lis problémával jár, például azzal, hogy még nagyobb élettapasztalat nélkül kell döntésre jutniuk olyan sors­fordító ügyekben, mint a szakma, az élethivatás meg­választásában vagy a párvá­lasztásban. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a fele­lősséggel végzett munka és állásfoglalás után ne szó­rakozhatnának az ifjak a maguk fiatalos módján. • munkánk céljá­ról, a továbbiakban né­hány szubjektív jellegű kér­désre is válaszolt Kádár elv­­társ, majd befejezésül a kö­vetkezőket mondotta: „Ha az előttünk álló esztendőre és a mi népünkre gondolok, akkor úgy látom, hogy mun­ka az lesz, nem kevesebb, mint az 1967-es esztendőben volt; küszködnünk és Har­colnunk is kell az előrehala­dásért, idebent az országban a maradi nézetekkel, sokszor önmagunkkal is, nemzetközi síkon pedig azokkal az erőkkel, amelyekkel szem­­benállunk, amelyek törek­véseinket, a szocializmust és a békét veszélyeztethetik. Én azt gondolom, hogy né­pünk megalapozott bizako­dással és reménységgel te­kinthet az új esztendő elé, de ha tízmillió ember csinál magának gondot a tízmillió ember boldogabb jövendő­jéből, s annak megfelelően dolgozik, gondolkozik és hat embertársaira, akkor úgy tekinthetnek a jövő elé hogy a békét megvédjük, szocialista építőmunkánkat folytatjuk, és munka lesz, de eredmények is lesznek! (MTI) Fock Jenő Berlinben * BERLIN — MTI Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke kedden feleségé­vel együtt üdülésre a Német Demokratikus Köztársaságba érkezett. Fogadására a berli­ni pályaudvaron megjelent Willi Stoph, az NDK Mi­nisztertanácsának elnöke és Tömpe András, hazánk ber­lini nagykövete. Délben Willi Stoph mi­niszterelnök ebédet adott a magyar vendégek tiszteleté­re.

Next