Csongrád Megyei Hírlap, 1968. június (13. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-01 / 127. szám

­­ OMI MOZAIK ÜLÉSEZETT A MAKÓI JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG A makói járási pártbizott­ság tegnapi ülésén Szőnyi Ferenc, a járási pártbizott­ság első titkárának vezetésé­vel megvitatta az oktatási reform végrehajtásának a járás területén mutatkozó tapasztalatait, a megyei párt­ LESZ MÁR A szegedi járás homokvi­dékén egyre inkább hódít a triticale. Évszázadokon át kínlódott a homokon a pa­rasztember, de silányan fi­zetett a föld, elverte a ho­mok a termést, aszály láto­gatta a határt, a jég pusztí­totta. Nyáron aztán keveset adott a homok, ritkán, si­lányra nőttek a rozs kalá­szai. Ma is kevés terem eb­ből. A közelmúltban új ke­nyérgabona született: a triti­cale. Egyre több szövetkezet­ben termesztik, hiszen bő­vebben fizet, jobban meg­találják benne számításukat a gazdálkodók. A napokban Triticale Vetőmagtermelő Termelőszövetkezeti Társu­lás, Rúzsa, névvel négy kö­zös gazdaság társult, így a rúzsai Népszabadság Tsz, a Napsugár, a forráskúti Ha­ladás és a balástyai Móra Ferenc Tsz. Egyszerű gáz­bizottság állásfoglalása alap­ján. Az erről készített írá­sos beszámolót Halmágyi Ivánné szóbeli tájékoztatója egészítette ki. Második napi­rendi pontként tájékoztató hangzott el a fegyelmi bi­zottság munkájáról. TRITICALE­ dasági együttműködés for­májában szerződést kötöttek a termeltetésre és rögzítették a részesedés módozatait. Megállapodtak abban, hogy viták ügyekben, mielőtt a bírósághoz fordulnának, fel­keresik a termelőszövetkeze­tek területi szövetségét, s ott próbálják orvosolni pa­naszukat. A gazdaságok a helyi adottságok jobb kihasználá­sával, a termelőszövetkeze­tek közötti jó kapcsolatok­­kal, a homok új kalászosá­nak elterjesztésén munkál­kodnak, s minél több vető­magot állítanak majd elő nagyüzemi módon. A szak­vezetést a ruzsai Népszabad­ság Tsz főagronómusa, míg az ellenőrzést a Duna—Ti­sza közi Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézet látja el. Az idén a négy közös gazdaság 650 holdon termeszt triti­­calet módosított kedvezmény 1863 óta az országos kö­zépiskolai tanulmányi verse­nyek első tíz helyezettje mentesült az egyetemi felvé­teli vizsgák alól. A művelő­désügyi miniszternek a Ma­gyar Közlöny május 26-i számában megjelent új ren­delkezése értelmében ez úgy módosul, hogy az idei évben már csak abból a tantárgy- A LOTTÓ E HETI nyerőszámai A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása szerint Bolyon, a József At­tila Művelődési Házban megtartott lottósorsoláson a 22. játékhéten a következő nyerőszámokat húzták ki: 3, 16, 74, 75, 86 A június 3-án, az igazga­tóság székházában megtar­tandó nyilvános havi tárgy­­nyeremény-sorsoláson a 18. játékhét szelvényei vesznek részt (MTI) ből mentesül az első tíz he­lyezett a felvételi vizsga alól, amelyikből helyezését a ver­senyen elérte. A többi tárgy­ból kötelesek ugyanúgy vizs­gázni, mint mások. A ma­tematikából elért helyezés azonban továbbra is mente­sít a fizikai vizsga alól is és fordítva. □ KINEVEZÉS: A MÉM Erdészeti Hivatalának veze­tője Bartucz Emilt a Szegedi Állami Erdőrendezőség ve­zetőjévé nevezte ki. # JOGI FOGADÓÓRÁT tart Hódmezőv­áárhelyen június 4-én, kedden délelőtt 10 órától 12 óráig a városi nőtanács a Kossuth tér 2. szám alatti, II. emeleti he­lyiségében. A fogadóórán dr. Kovács Péter Pál és dr. Zsoldos Mária látja el taná­csokkal a hozzájuk forduló asszonyokat Három most megjelent rendelet­ről az egyes Állami tulajdonban levő külterületi FÖLDEK ÉRTÉKESÍTÉSÉRŐL, HASZONBÉRBE ADÁSÁRÓL A mezőgazdasági és élelmezés­ügyi, valamint az építésügyi és városfejlesztési miniszter együt­tes rendel­etet adott kei az egyes állami tulajdonban levő külte­rületi földeik­ értékesítéséről, il­letőleg haszonbérbe adásáról. A rendelet szerint értékesíteni le­het, vagy haszonbérbe lehet ad­ni azokat az erre kijelölt, ál­lami tulajdonban álló, nagyüze­mi gazdálkodásra nem alkalmas külterületi földeket — beleértve a zártkerti földeket is —, ame­lyeket a tanácsok kezelnek. A rendelet alapján állami földet csak azok vásárolhatnak vagy bérelhetnek, akiknek a tulajdo­nában levő föld a megvásárolni, illetőleg bérelni kívánt földdel együtt a 200—410 négyszögölet nem haladja meg. Intézkedik a rendelet arról is, hogy a vevők­­ és a haszonbérlők kötelesek a vásárolt, illetve haszonbérelt­­ földet megművelni. Az értékesí­tett földek vételára, illetve a haszonbér a községi tanács fej­lesztési alapját illeti. Ezeken a földeken kertszövetkezeteket, hegyközségeket és más egysze­rűbb mezőgazdasági szövetkeze­teket lehet létrehozni, és ehhez igénybe lehet venni az általános fogyasztási és értékesítő szövet­kezetek támogatását. A KISIPARBAN FOGLALKOZTATOTTAK MUNKARUHA-ELLA­­TASAROL ES BALESETEIK NYILVANTARTASAROL, kivizsgálásáról A Magyar Közlöny legutóbbi szám­a a könnyűipari miniszter két olyan rendeletét tartalmazza, amely a kisiparosokra, illetve munkavállalóikra, tanulóikra vo­natkozik, s ily módon mintegy 11 000 alkalmazottat és 10 000 ta­nulót érint. A könnyűipari miniszter ren­deletben szabályozza, hogy a kisiparos milyen munkaruhát köteles adni dolgozóinak és s­zakmunkás-tanulóinak és hogy a munkaköri egészségügyi ár­talmak elhárítása érdekében mi­lyen védőöltözettel, védőfelszere­léssel köteles őket ellátni. A kisiparos a munkaruhával és védőfelszereléssel díjtalanul látja el munkavállalóit. A könnyűipari miniszter má­sik rendeletében elrendelte a balesetek bejelentésének, nyil­vántartásának és kivizsgálásának módját. A kisiparos köteles a munkakiesést okozó balesetről 24 órán belül értesíteni a KIOSZ helyi csoportját, vagy szakosz­tályát, súlyosabb eseteknél azonnal értesíteni ke­ll az ille­tékes rendőrkapitányságot, a járási, városi területi tanács ipari osztályát, vidéken a szak­­szervezetek megyei tanácsát is. JÚLTUS 5-IG KELL LEKA­SZÁL­NI AZ UTAK, ÁRKOK FŐTER­MÉSÉT A fűtermés időben történő be­takarítása érdekében a Mezőgaz­­d­asági és Élelmezésügyi Minisz­térium az idén is elrendelte, hogy az­ utak, árkok és csator­nák­­termését június 3-ig le kell kaszálni. A betakarítás pon­tos idejét a tanácsok szabják meg és erről értesítették az ér­dekelt tulajdonosokat. A helyi tanácsok által megállapított idő­pont után az útmenti termést bárki ingyen lek­aszálhatja és haza szállíthatja. A gyakorlat szerint az útfenn­tartó vállalatok, a vasúti és víz­ügyi igazgatóságok rendszerint lábon adják el az árokpartok és töltések­­termését, ők a ka­szálás megkezdésének időpont­ját, és a betakarítás végső ide­jét a vevőre bízzák. Ezekre a vevőkre is vonatkozik a rendel­kezés. Így az ilyen megállapo­dás esetén is az előírt határ­időre le kell kaszálni az utak­­menti termést. Az árokpart terméséből a háztáji gazdaságok: több ezer va­gonnal gyarapíthatják a takar­­mánykészletüket. Országszerte becslések szerint tízezrek ké­szülnek az ingyenes kaszálásra. (MTI) HÍRLAP , SZOMBAT, 1968. JÚNIUS 1. A szeretet megérzi az ember 30 ÉV A 100 ÉVES ISKOLÁBAN Azt mondhatnánk róla: egy ember, aki próféta lett saját hazájában. Milyen egyszerű is leírni: 100 éves az apátfalvi iskola, ötvenéves az igazgató, a fáradhatatlan Varga Sinka József. Harminc éve tanít itthon. Itt született itt csipegette a tudás első morzsáit. S csak addig hagyta el a falut, amíg a magas paloták, soktornyú templomok között megdagasztotta a morzsákat, hogy osztozni tudjon belőle élete végéig. A szűk kis Iroda, amelyben megfordulni is alig lehet, már sejteti a titkot: miért köszön át az őszbehajló pa­raszt a széles utca túlsó oldaléról, miért beszél elragad­tatással az igazgatóról tanítvány és kolléga, miért jelen­tik ki meggyőződéssel a művelődésügyi osztály vezetői, hogy Varga Sinka József a makói járás legjobb igazga­tója. Ebben az irodában nincs kényelmes fotel, hiper­modern asztali lámpa, hatszögletű dohányzóasztal. Mű­hely ez, ahol a sok bajjal küzdő iskolavezetés keményen dolgozik. Az igazgató mindent fontosabbnak tart, mint saját­­kényelmét. — Annyi minden kell, ami fontosabb ennél — mu­tat körül a parányi helyiségben. — Az új iskola! Számunk­ra ez már olyan bűvös szó, mint a mohamedánoknak Allah neve. Gyerek voltam még, akkor is összezsúfolva szorongtunk a padokban, amikor már követség ment a vármegyéhez iskolát kérni. Háború, nehéz évek. Aztán kultúrház, óvoda, más fontos létesítmények. Az iskola mindig kimaradt. Még mindig csak terv... A­z 560 gyerek hét különböző irányba indul regge­lenként, vagy a délutáni tanítás kezdetén. Hét különbö­ző helyen van tanterem. Olyan is, amely erre a célra már régen nem alkalmas. Ilyen körülmények között egységes nevelési eljárásokat kidolgozni és megvalósítani szinte lehetetlen. Apátfalván mégis sikerült. — Hogyan csinálják? Józsi bácsi, ahogy mindenki ismeri, nehezen beszé­lő riportalany. Cigarettát húz elő — ki tudja, hányadikat már —, s elmosolyodik: — Nincs ebben semmi csodálatos. Minden élőlény megérzi, és viszo­nozza a szeretetet. Éppen az ember lenne kivétel? Én nagyon szeretem ezt a népet. Pataki József művelődési fel­ügyelő elmondja, hogy a képlet nem ilyen egysze­rű. Az apátfalvi igazgató tekinté­lyének alapját nemcsak a szere­tet adja. Magas követelményeket állít az iskola elé, de önmagával szemben a leg­szigorúbb. Neki legfeljebb ilyen figyelmeztetéseket szoktak címezni: a fele is elég lesz! A cigánytanulók be­iskolázása érdekében kevesen tettek annyit, mint ő. Volt eset, amikor kézenfogva vezette be őket a putriból. Az eredmény persze nem falrengető. De járnak iskolába, s évről évre többen szereznek bizonyítványt a nyolcadik osztályról. Varga Sinka József valóban népe tanítója. Már há­rom évben felterjesztették magasabb kitüntetésre, vala­hol a felső elosztásnál azonban mindig „vonal alatt” ma­radt a neve. Erről nem beszél. Nyilván eszébe sem jut. Élete nagy álmát így fogalmazza meg: — Szeretném, ha tanítványaink igazi emberré válná­nak, s szeretnék még egy-két évig tanítani az új isko­lában is... Kívánjuk, hogy álma teljesüljön! ANNUS JÓZSEF (Fotó: Enjwr Boltis) Könyv a zsebben, könyv a hónalj alatt, könyv a kötényben, könyv az ágyfejben, könyv az asztalon, könyv a szekrény­ben, könyv a szek­rény tetején... Mind­ezek apró mozaik­kockák, összerakom őket. S mit kapok belőlük? — Egy bok­rosi parasztcsalád ér­tékes kis házikönyv­tárát. „Az olvasó család“ — így nevezik Faze­kas Imrééket, akik a község fő utcáján laknak szép kis pi­ros cserepes házban. A családfő a helyi Kossuth Tsz-ben dolgozik, felesége be­segítő családtag. — Emma lányom tanítónő Szentesen. Férjnél van. Imre fi­am a Gödöllői Ag­rártudományi Egye­tem elsőéves hallga­tója. Marika — a legkisebb — most végzi a nyolcadik ál­talánost — sorolja a családtagokat Faze­kas Imréné. — Látja, most is olvasok. A napi munkában elfárad­tam, de a könyv, az olvasás felüdít min­dig. Ez a legkedve­sebb szórakozásom. Nem is szórakozás ez már, hanem szenve­dély ... De nem­csak magam, ha­nem családom min­den tagja szereti a könyveket. Ha van egy kis spórolt pén­zünk, mindjárt köny­veket veszünk. Gye­rekkoromban én nemigen járhattam iskolába, de egész életemben olvastam, tanultam. Gyerme­keimet is a könyv szeretetére neveltem, örülök, hogy közü­lük kettő már diplo­más ember lehet — mondja az édesanya büszkeségével Fa­zekasáé. Nyiik az ajtó, vi­dám arcú kislány lép be, Marika. Asz­talhoz ül, s előveszi Jókai: A kőszívű em­ber fiai című regé­nyét, s olvassa áhí­tattal. Nézelődöm a kis szobában. Az asztal­főn Várnai Zseni: Élők, vigyázzatok! című fényképpel il­lusztrált kötete. Mintha jelkép lenne. Az ágyfejből, a pár­na alól Hemingway: Akiért a harang szól című regénye kandi­kál ki. A rekamién egy Kaffka-könyv. A kis könyvállvá­nyon egy szétnyitott könyv: Hősök vol­tak. Belelapozok. A belső címoldalon szarkalábbetűvel írott szöveg: „Imre fiamnak... Kövesd őket, ha kell!” — A fiamnak vet­tem nemrégiben a nevenapjára — mondja Fazekamé. — Nagyon örült ne­ki. A konyhában is van egy „mini­könyvállvány.” Né­hány klasszikus so­rakozik rajta. Fazekamé nem­csak a könyvek sze­relmese. A képzőmű­vészetet is kedveli. „Az én múzeumom” című sorozat állandó vásárlója. • Beszélgetés során szóba kerül az is, hogy két évvel ez­előtt Moszkvában járt. A legnagyobb élményt a Lomono­szov egyetem, az ön­­kiszolgáló könyvtár és a Tretyakov kép­tár jelentette számá­ra. Bámulatos az a memória, ahogyan ez az egyszerű paraszt­asszony emlékezni tud. Igen kedveli Siskint, V­er­esesd­gint. Emlékezetből elmondja, melyik hí­res festmény, melyik teremben található, s a kép szépségéről percekig beszél. Fazekas Imréné szerepelt már a rá­dióban is 1966-ban, az ünnepi könyvhét megnyitója alkalmá­ból. Akkor éppen­ könyveket válogatott vásárlásra a csong­rádi könyvesboltban Olvasással szerzett műveltségére már akkor felfigyeltek so­kan. — A Fazekas csa­lád viszi a legtöbb könyvet olvasni a községi könyvtárból — tájékoztat Kul­­man Erzsébet, a bok­rosi pedagógus­könyvtáros. Fazekasékra tehát méltán ráillik a jel­ző: olvasó család. Várkonyi István Az olvasó család Tóth Béla Olaszok a szegedi várban . A parancsnoknak ujjongani lett volna kedve a beszélgetéstől, hiszen ez, ha tökéletes zeneiséggel és megoldásokkal megy, feltétlenül me­nekülés a kétségbeejtő helyzetből, amelyben pillanatnyilag feleségestül él. Muzsika! Művészi élvezet. Élményt jelentő énekmisék. Ó, hogy fog ennek a rabság sötét terheitől szomorú fele­sége örülni! De nem hamarkodhatja el a dolgot — Mikor hallgathatnám meg pro­dukciójukat? — Amikor méltóztatik parancsolni, uram. — Most, azonnal akarom! Futott a küldönc teremről teremre, s a kóristák derült arccal, nem értve a sietés okát, sorakoztak kisvártatva megszokott helyükön. Hiszen munka­nap volt. S az új parancsnok eddig egy hangot sem hagyott énekelni. De nem tudták ráfordítani agyuk kerekét a válasz igazi ösvényére. A karnagy szó nélkül játszani kezdett egy isme­rős dalt. Mindenki tudta, mi követke­zik. Egy fejbólintásra végtelen mélysé­gekből áhítattal buzogott föl egy kö­zépkori cantanella. Amint befejező­dött a dal, a parancsnok gépiesen szólt. — Megparancsolom, hogy vasárnap a leggazdagabb énekesmisét celebrál­ják, mit tudnak. — Parancsára, uram — hajolt meg a karnagy. 10 A tímárok szó szerint úgy jutottak át a bundákkal dugig rakott ekhós szekerükkel a péterváradi kapun, ahogy az oberlajm­ant megmondta. A tímár kocsiját szitkolódva járta kö­rül, lámpájával még alája is világí­tott. Majd hosszú káromkodások kö­zött végre a tímár kezébe nyomott egy papírt. — Anton Kresz megyei komisszá­­rust keressétek ezzel az írással, lehe­tőleg a pécskai úti házában. Ott van ő mindjárt a Kis Pipa melletti ven­déglő fölött. Ott a lakása. — Nagyon is megköszönjük szíves­ségét — hálálkodott a mester. — Ahogy tudom, meghálálom. — Járjatok szerencsével — nyújtott kezet az oberlajt­ant az olaszoknak is. Domenico vonakodott elfogadni. De az oberlajt­ant nem sokat hederített a fiúra. Nem gondolhatta, hogy a he­vesvérű szökevényben kemény vetély­­társra talált. Pár lépésnyire még szemmel kísérte a kocsi sötétben to­vatűnő árnyékát, s kezét összedör­zsölve gondolt a tímár lányára. A tímárek közben derekasan halad­tak Arad felé. A város kapujáig nem is volt semmi baj. Ott aztán, mivel még nagyon friss az őrtállók fejében a körözvén­y, szigorú vizsgálat alá vettek minden szekeret. Mikor a tí­már szekere ért az őrbódé elé, meg­szeppenve látták ám, hogy a drago­­nyosok az alcserényig felforgatnak a kasfarban mindent. Még a katonák csak elaprólékoskodnának a portékák körül szívesen, kivált, hogy a mester pálinkás bütyköst is a kezükbe kí­nálja. Hanem a strázsam­ester szűkre szorított szemmel vizsgálta a kocsik­hoz tartozó embereket. A mester nem gyanús. De ez a fél­szemű tímársegéd erősen felidézte agyában a szó szerint tudott kurren­­tálás szövegét: 3-szor: Sehio Appendi, kb. 47 éves, velencei illetőségű, asszonyos, mesterséget nem, de sok nyelvet tudó, ámbár szaporán és hebegve beszélő. Termete nem magas, olajos barna ábrázatú és fekete szemű. Bár egyik szemére vak, a másik szemén dupla pápaszemet visel. Molnárkék nadrágban, szűcs varrta új bundá­ban, nehéz béka vasakban szö­kött ... Nem szólt, csak hunyorgott, de sebe­sen hátat fordított, s rögvest maga mellé rendelt hat sisakos dragonyost. — Ezt a négy embert kapjátok le! — kiáltott, s mint kutyák, ha nyúl után küldik őket, a dragonyosok rá­ugrottak a dermedten álló timárékra. — Bilincset nekik! Fiúk, megvan­nak a szegedi szökevények! A tímár az első szorítástól szaba­dulva szólt, miközben bilincsekkel csörömpölve babráltak a kezén. — De a kárt maga fizeti meg, strá­­zsamester uram, amit baklövése miatt a vásáron szenvedek. — Majd fizeti a nagyharang! Talán elég lesz kártérítésül a vagyonod, te rabszöktető, te rebillis-pártoló. — Jó, jó, csak aztán nehogy sírás legyen a vége! — Sírás csak a te részedről követ­kezhet. Ha tévedtem, pár nap múlva elengednek. Én csak a kötelességem teljesítem. — Ugyan miben? — Adod az ártatlant? Szökteted az olaszokat! — Az eszed tokja szökteti. Nektek már ezek a szerencsétlen timársegé­­dek is gyanúsak? — Tímárlegények? Ezt a legényt it­ten — mondja, s vállon ragadja a fiút — Domenico Carabinerinek hívják, igaz? (Folytatjuk.)

Next