Csongrád Megyei Hírlap, 1968. június (13. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-01 / 127. szám
OMI MOZAIK ÜLÉSEZETT A MAKÓI JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG A makói járási pártbizottság tegnapi ülésén Szőnyi Ferenc, a járási pártbizottság első titkárának vezetésével megvitatta az oktatási reform végrehajtásának a járás területén mutatkozó tapasztalatait, a megyei párt LESZ MÁR A szegedi járás homokvidékén egyre inkább hódít a triticale. Évszázadokon át kínlódott a homokon a parasztember, de silányan fizetett a föld, elverte a homok a termést, aszály látogatta a határt, a jég pusztította. Nyáron aztán keveset adott a homok, ritkán, silányra nőttek a rozs kalászai. Ma is kevés terem ebből. A közelmúltban új kenyérgabona született: a triticale. Egyre több szövetkezetben termesztik, hiszen bővebben fizet, jobban megtalálják benne számításukat a gazdálkodók. A napokban Triticale Vetőmagtermelő Termelőszövetkezeti Társulás, Rúzsa, névvel négy közös gazdaság társult, így a rúzsai Népszabadság Tsz, a Napsugár, a forráskúti Haladás és a balástyai Móra Ferenc Tsz. Egyszerű gázbizottság állásfoglalása alapján. Az erről készített írásos beszámolót Halmágyi Ivánné szóbeli tájékoztatója egészítette ki. Második napirendi pontként tájékoztató hangzott el a fegyelmi bizottság munkájáról. TRITICALE dasági együttműködés formájában szerződést kötöttek a termeltetésre és rögzítették a részesedés módozatait. Megállapodtak abban, hogy viták ügyekben, mielőtt a bírósághoz fordulnának, felkeresik a termelőszövetkezetek területi szövetségét, s ott próbálják orvosolni panaszukat. A gazdaságok a helyi adottságok jobb kihasználásával, a termelőszövetkezetek közötti jó kapcsolatokkal, a homok új kalászosának elterjesztésén munkálkodnak, s minél több vetőmagot állítanak majd elő nagyüzemi módon. A szakvezetést a ruzsai Népszabadság Tsz főagronómusa, míg az ellenőrzést a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet látja el. Az idén a négy közös gazdaság 650 holdon termeszt triticalet módosított kedvezmény 1863 óta az országos középiskolai tanulmányi versenyek első tíz helyezettje mentesült az egyetemi felvételi vizsgák alól. A művelődésügyi miniszternek a Magyar Közlöny május 26-i számában megjelent új rendelkezése értelmében ez úgy módosul, hogy az idei évben már csak abból a tantárgy- A LOTTÓ E HETI nyerőszámai A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása szerint Bolyon, a József Attila Művelődési Házban megtartott lottósorsoláson a 22. játékhéten a következő nyerőszámokat húzták ki: 3, 16, 74, 75, 86 A június 3-án, az igazgatóság székházában megtartandó nyilvános havi tárgynyeremény-sorsoláson a 18. játékhét szelvényei vesznek részt (MTI) ből mentesül az első tíz helyezett a felvételi vizsga alól, amelyikből helyezését a versenyen elérte. A többi tárgyból kötelesek ugyanúgy vizsgázni, mint mások. A matematikából elért helyezés azonban továbbra is mentesít a fizikai vizsga alól is és fordítva. □ KINEVEZÉS: A MÉM Erdészeti Hivatalának vezetője Bartucz Emilt a Szegedi Állami Erdőrendezőség vezetőjévé nevezte ki. # JOGI FOGADÓÓRÁT tart Hódmezőváárhelyen június 4-én, kedden délelőtt 10 órától 12 óráig a városi nőtanács a Kossuth tér 2. szám alatti, II. emeleti helyiségében. A fogadóórán dr. Kovács Péter Pál és dr. Zsoldos Mária látja el tanácsokkal a hozzájuk forduló asszonyokat Három most megjelent rendeletről az egyes Állami tulajdonban levő külterületi FÖLDEK ÉRTÉKESÍTÉSÉRŐL, HASZONBÉRBE ADÁSÁRÓL A mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint az építésügyi és városfejlesztési miniszter együttes rendeletet adott kei az egyes állami tulajdonban levő külterületi földeik értékesítéséről, illetőleg haszonbérbe adásáról. A rendelet szerint értékesíteni lehet, vagy haszonbérbe lehet adni azokat az erre kijelölt, állami tulajdonban álló, nagyüzemi gazdálkodásra nem alkalmas külterületi földeket — beleértve a zártkerti földeket is —, amelyeket a tanácsok kezelnek. A rendelet alapján állami földet csak azok vásárolhatnak vagy bérelhetnek, akiknek a tulajdonában levő föld a megvásárolni, illetőleg bérelni kívánt földdel együtt a 200—410 négyszögölet nem haladja meg. Intézkedik a rendelet arról is, hogy a vevők és a haszonbérlők kötelesek a vásárolt, illetve haszonbérelt földet megművelni. Az értékesített földek vételára, illetve a haszonbér a községi tanács fejlesztési alapját illeti. Ezeken a földeken kertszövetkezeteket, hegyközségeket és más egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezeteket lehet létrehozni, és ehhez igénybe lehet venni az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek támogatását. A KISIPARBAN FOGLALKOZTATOTTAK MUNKARUHA-ELLATASAROL ES BALESETEIK NYILVANTARTASAROL, kivizsgálásáról A Magyar Közlöny legutóbbi száma a könnyűipari miniszter két olyan rendeletét tartalmazza, amely a kisiparosokra, illetve munkavállalóikra, tanulóikra vonatkozik, s ily módon mintegy 11 000 alkalmazottat és 10 000 tanulót érint. A könnyűipari miniszter rendeletben szabályozza, hogy a kisiparos milyen munkaruhát köteles adni dolgozóinak és szakmunkás-tanulóinak és hogy a munkaköri egészségügyi ártalmak elhárítása érdekében milyen védőöltözettel, védőfelszereléssel köteles őket ellátni. A kisiparos a munkaruhával és védőfelszereléssel díjtalanul látja el munkavállalóit. A könnyűipari miniszter másik rendeletében elrendelte a balesetek bejelentésének, nyilvántartásának és kivizsgálásának módját. A kisiparos köteles a munkakiesést okozó balesetről 24 órán belül értesíteni a KIOSZ helyi csoportját, vagy szakosztályát, súlyosabb eseteknél azonnal értesíteni kell az illetékes rendőrkapitányságot, a járási, városi területi tanács ipari osztályát, vidéken a szakszervezetek megyei tanácsát is. JÚLTUS 5-IG KELL LEKASZÁLNI AZ UTAK, ÁRKOK FŐTERMÉSÉT A fűtermés időben történő betakarítása érdekében a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az idén is elrendelte, hogy az utak, árkok és csatornáktermését június 3-ig le kell kaszálni. A betakarítás pontos idejét a tanácsok szabják meg és erről értesítették az érdekelt tulajdonosokat. A helyi tanácsok által megállapított időpont után az útmenti termést bárki ingyen lekaszálhatja és haza szállíthatja. A gyakorlat szerint az útfenntartó vállalatok, a vasúti és vízügyi igazgatóságok rendszerint lábon adják el az árokpartok és töltésektermését, ők a kaszálás megkezdésének időpontját, és a betakarítás végső idejét a vevőre bízzák. Ezekre a vevőkre is vonatkozik a rendelkezés. Így az ilyen megállapodás esetén is az előírt határidőre le kell kaszálni az utakmenti termést. Az árokpart terméséből a háztáji gazdaságok: több ezer vagonnal gyarapíthatják a takarmánykészletüket. Országszerte becslések szerint tízezrek készülnek az ingyenes kaszálásra. (MTI) HÍRLAP , SZOMBAT, 1968. JÚNIUS 1. A szeretet megérzi az ember 30 ÉV A 100 ÉVES ISKOLÁBAN Azt mondhatnánk róla: egy ember, aki próféta lett saját hazájában. Milyen egyszerű is leírni: 100 éves az apátfalvi iskola, ötvenéves az igazgató, a fáradhatatlan Varga Sinka József. Harminc éve tanít itthon. Itt született itt csipegette a tudás első morzsáit. S csak addig hagyta el a falut, amíg a magas paloták, soktornyú templomok között megdagasztotta a morzsákat, hogy osztozni tudjon belőle élete végéig. A szűk kis Iroda, amelyben megfordulni is alig lehet, már sejteti a titkot: miért köszön át az őszbehajló paraszt a széles utca túlsó oldaléról, miért beszél elragadtatással az igazgatóról tanítvány és kolléga, miért jelentik ki meggyőződéssel a művelődésügyi osztály vezetői, hogy Varga Sinka József a makói járás legjobb igazgatója. Ebben az irodában nincs kényelmes fotel, hipermodern asztali lámpa, hatszögletű dohányzóasztal. Műhely ez, ahol a sok bajjal küzdő iskolavezetés keményen dolgozik. Az igazgató mindent fontosabbnak tart, mint sajátkényelmét. — Annyi minden kell, ami fontosabb ennél — mutat körül a parányi helyiségben. — Az új iskola! Számunkra ez már olyan bűvös szó, mint a mohamedánoknak Allah neve. Gyerek voltam még, akkor is összezsúfolva szorongtunk a padokban, amikor már követség ment a vármegyéhez iskolát kérni. Háború, nehéz évek. Aztán kultúrház, óvoda, más fontos létesítmények. Az iskola mindig kimaradt. Még mindig csak terv... Az 560 gyerek hét különböző irányba indul reggelenként, vagy a délutáni tanítás kezdetén. Hét különböző helyen van tanterem. Olyan is, amely erre a célra már régen nem alkalmas. Ilyen körülmények között egységes nevelési eljárásokat kidolgozni és megvalósítani szinte lehetetlen. Apátfalván mégis sikerült. — Hogyan csinálják? Józsi bácsi, ahogy mindenki ismeri, nehezen beszélő riportalany. Cigarettát húz elő — ki tudja, hányadikat már —, s elmosolyodik: — Nincs ebben semmi csodálatos. Minden élőlény megérzi, és viszonozza a szeretetet. Éppen az ember lenne kivétel? Én nagyon szeretem ezt a népet. Pataki József művelődési felügyelő elmondja, hogy a képlet nem ilyen egyszerű. Az apátfalvi igazgató tekintélyének alapját nemcsak a szeretet adja. Magas követelményeket állít az iskola elé, de önmagával szemben a legszigorúbb. Neki legfeljebb ilyen figyelmeztetéseket szoktak címezni: a fele is elég lesz! A cigánytanulók beiskolázása érdekében kevesen tettek annyit, mint ő. Volt eset, amikor kézenfogva vezette be őket a putriból. Az eredmény persze nem falrengető. De járnak iskolába, s évről évre többen szereznek bizonyítványt a nyolcadik osztályról. Varga Sinka József valóban népe tanítója. Már három évben felterjesztették magasabb kitüntetésre, valahol a felső elosztásnál azonban mindig „vonal alatt” maradt a neve. Erről nem beszél. Nyilván eszébe sem jut. Élete nagy álmát így fogalmazza meg: — Szeretném, ha tanítványaink igazi emberré válnának, s szeretnék még egy-két évig tanítani az új iskolában is... Kívánjuk, hogy álma teljesüljön! ANNUS JÓZSEF (Fotó: Enjwr Boltis) Könyv a zsebben, könyv a hónalj alatt, könyv a kötényben, könyv az ágyfejben, könyv az asztalon, könyv a szekrényben, könyv a szekrény tetején... Mindezek apró mozaikkockák, összerakom őket. S mit kapok belőlük? — Egy bokrosi parasztcsalád értékes kis házikönyvtárát. „Az olvasó család“ — így nevezik Fazekas Imrééket, akik a község fő utcáján laknak szép kis piros cserepes házban. A családfő a helyi Kossuth Tsz-ben dolgozik, felesége besegítő családtag. — Emma lányom tanítónő Szentesen. Férjnél van. Imre fiam a Gödöllői Agrártudományi Egyetem elsőéves hallgatója. Marika — a legkisebb — most végzi a nyolcadik általánost — sorolja a családtagokat Fazekas Imréné. — Látja, most is olvasok. A napi munkában elfáradtam, de a könyv, az olvasás felüdít mindig. Ez a legkedvesebb szórakozásom. Nem is szórakozás ez már, hanem szenvedély ... De nemcsak magam, hanem családom minden tagja szereti a könyveket. Ha van egy kis spórolt pénzünk, mindjárt könyveket veszünk. Gyerekkoromban én nemigen járhattam iskolába, de egész életemben olvastam, tanultam. Gyermekeimet is a könyv szeretetére neveltem, örülök, hogy közülük kettő már diplomás ember lehet — mondja az édesanya büszkeségével Fazekasáé. Nyiik az ajtó, vidám arcú kislány lép be, Marika. Asztalhoz ül, s előveszi Jókai: A kőszívű ember fiai című regényét, s olvassa áhítattal. Nézelődöm a kis szobában. Az asztalfőn Várnai Zseni: Élők, vigyázzatok! című fényképpel illusztrált kötete. Mintha jelkép lenne. Az ágyfejből, a párna alól Hemingway: Akiért a harang szól című regénye kandikál ki. A rekamién egy Kaffka-könyv. A kis könyvállványon egy szétnyitott könyv: Hősök voltak. Belelapozok. A belső címoldalon szarkalábbetűvel írott szöveg: „Imre fiamnak... Kövesd őket, ha kell!” — A fiamnak vettem nemrégiben a nevenapjára — mondja Fazekamé. — Nagyon örült neki. A konyhában is van egy „minikönyvállvány.” Néhány klasszikus sorakozik rajta. Fazekamé nemcsak a könyvek szerelmese. A képzőművészetet is kedveli. „Az én múzeumom” című sorozat állandó vásárlója. • Beszélgetés során szóba kerül az is, hogy két évvel ezelőtt Moszkvában járt. A legnagyobb élményt a Lomonoszov egyetem, az önkiszolgáló könyvtár és a Tretyakov képtár jelentette számára. Bámulatos az a memória, ahogyan ez az egyszerű parasztasszony emlékezni tud. Igen kedveli Siskint, Veresesdgint. Emlékezetből elmondja, melyik híres festmény, melyik teremben található, s a kép szépségéről percekig beszél. Fazekas Imréné szerepelt már a rádióban is 1966-ban, az ünnepi könyvhét megnyitója alkalmából. Akkor éppen könyveket válogatott vásárlásra a csongrádi könyvesboltban Olvasással szerzett műveltségére már akkor felfigyeltek sokan. — A Fazekas család viszi a legtöbb könyvet olvasni a községi könyvtárból — tájékoztat Kulman Erzsébet, a bokrosi pedagóguskönyvtáros. Fazekasékra tehát méltán ráillik a jelző: olvasó család. Várkonyi István Az olvasó család Tóth Béla Olaszok a szegedi várban . A parancsnoknak ujjongani lett volna kedve a beszélgetéstől, hiszen ez, ha tökéletes zeneiséggel és megoldásokkal megy, feltétlenül menekülés a kétségbeejtő helyzetből, amelyben pillanatnyilag feleségestül él. Muzsika! Művészi élvezet. Élményt jelentő énekmisék. Ó, hogy fog ennek a rabság sötét terheitől szomorú felesége örülni! De nem hamarkodhatja el a dolgot — Mikor hallgathatnám meg produkciójukat? — Amikor méltóztatik parancsolni, uram. — Most, azonnal akarom! Futott a küldönc teremről teremre, s a kóristák derült arccal, nem értve a sietés okát, sorakoztak kisvártatva megszokott helyükön. Hiszen munkanap volt. S az új parancsnok eddig egy hangot sem hagyott énekelni. De nem tudták ráfordítani agyuk kerekét a válasz igazi ösvényére. A karnagy szó nélkül játszani kezdett egy ismerős dalt. Mindenki tudta, mi következik. Egy fejbólintásra végtelen mélységekből áhítattal buzogott föl egy középkori cantanella. Amint befejeződött a dal, a parancsnok gépiesen szólt. — Megparancsolom, hogy vasárnap a leggazdagabb énekesmisét celebrálják, mit tudnak. — Parancsára, uram — hajolt meg a karnagy. 10 A tímárok szó szerint úgy jutottak át a bundákkal dugig rakott ekhós szekerükkel a péterváradi kapun, ahogy az oberlajmant megmondta. A tímár kocsiját szitkolódva járta körül, lámpájával még alája is világított. Majd hosszú káromkodások között végre a tímár kezébe nyomott egy papírt. — Anton Kresz megyei komisszárust keressétek ezzel az írással, lehetőleg a pécskai úti házában. Ott van ő mindjárt a Kis Pipa melletti vendéglő fölött. Ott a lakása. — Nagyon is megköszönjük szívességét — hálálkodott a mester. — Ahogy tudom, meghálálom. — Járjatok szerencsével — nyújtott kezet az oberlajtant az olaszoknak is. Domenico vonakodott elfogadni. De az oberlajtant nem sokat hederített a fiúra. Nem gondolhatta, hogy a hevesvérű szökevényben kemény vetélytársra talált. Pár lépésnyire még szemmel kísérte a kocsi sötétben tovatűnő árnyékát, s kezét összedörzsölve gondolt a tímár lányára. A tímárek közben derekasan haladtak Arad felé. A város kapujáig nem is volt semmi baj. Ott aztán, mivel még nagyon friss az őrtállók fejében a körözvény, szigorú vizsgálat alá vettek minden szekeret. Mikor a tímár szekere ért az őrbódé elé, megszeppenve látták ám, hogy a dragonyosok az alcserényig felforgatnak a kasfarban mindent. Még a katonák csak elaprólékoskodnának a portékák körül szívesen, kivált, hogy a mester pálinkás bütyköst is a kezükbe kínálja. Hanem a strázsamester szűkre szorított szemmel vizsgálta a kocsikhoz tartozó embereket. A mester nem gyanús. De ez a félszemű tímársegéd erősen felidézte agyában a szó szerint tudott kurrentálás szövegét: 3-szor: Sehio Appendi, kb. 47 éves, velencei illetőségű, asszonyos, mesterséget nem, de sok nyelvet tudó, ámbár szaporán és hebegve beszélő. Termete nem magas, olajos barna ábrázatú és fekete szemű. Bár egyik szemére vak, a másik szemén dupla pápaszemet visel. Molnárkék nadrágban, szűcs varrta új bundában, nehéz béka vasakban szökött ... Nem szólt, csak hunyorgott, de sebesen hátat fordított, s rögvest maga mellé rendelt hat sisakos dragonyost. — Ezt a négy embert kapjátok le! — kiáltott, s mint kutyák, ha nyúl után küldik őket, a dragonyosok ráugrottak a dermedten álló timárékra. — Bilincset nekik! Fiúk, megvannak a szegedi szökevények! A tímár az első szorítástól szabadulva szólt, miközben bilincsekkel csörömpölve babráltak a kezén. — De a kárt maga fizeti meg, strázsamester uram, amit baklövése miatt a vásáron szenvedek. — Majd fizeti a nagyharang! Talán elég lesz kártérítésül a vagyonod, te rabszöktető, te rebillis-pártoló. — Jó, jó, csak aztán nehogy sírás legyen a vége! — Sírás csak a te részedről következhet. Ha tévedtem, pár nap múlva elengednek. Én csak a kötelességem teljesítem. — Ugyan miben? — Adod az ártatlant? Szökteted az olaszokat! — Az eszed tokja szökteti. Nektek már ezek a szerencsétlen timársegédek is gyanúsak? — Tímárlegények? Ezt a legényt itten — mondja, s vállon ragadja a fiút — Domenico Carabinerinek hívják, igaz? (Folytatjuk.)