Csongrád Megyei Hírlap, 1968. november (13. évfolyam, 230-258. szám)

1968-10-23 / 249. szám

XXV. ÉVFOLYAM 249. SZÁM SZERDA, 1968. OKTÓBER 23. Ara: 70 fillér CSONGRÁD MEGYEI * Megkezdődtek a magyar—finn k­ifályminiszteri tárgyalások Kedden délelőtt Ahti Karjalainen finn külügymi­niszter, aki hétfőn érkezett hazánkba háromnapos hiva­talos látogatásra, megkoszorúzta a magyar hősök em­lékművét a Hősök terén, majd a külügyminisztérium Disz­ téri vendégházában megkezdődtek a hivatalos tár­gyalások, Péter János, illetve Ahti Karjalainen vezeté­sével.­­ A tárgyalások középpontjában egy hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény megkötése áll.­­A­Lapzártakor érkezett jelentés szerint kedden este aláírták a magyar—finn hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodást. Péter János hétfőn a Ferihegyi repülőtéren fogadta Ahti Karja­­lainen finn külügyminisztert, aki háromnapos hivatalos látoga­tásra érkezett hazánkba Helyzetjelentés Szentesről: Újabb ötszáz házhoz jut ei az ivóvíz A szentesi lakosság köré­ben állandó vitatéma a víz­szolgáltatás. A felsőpárti vá­rosrész bizonyos pontjain, a Damjanich utca környékén és a kiséri negyed Mentő utcai tájékán nehezen vagy — egyes időszakokban — nem is jutnak ivóvízhez a lako­sok. Voltak napok, amikor a régi vezetékekre kötött kö­zépmagas nyomású víz lesza­kította a csövek belső falá­nak lerakódásait és zavaros, gusztustalan folyadék ömlött a lakóházak vízcsapjaiból. És sokat beszélnek a víztorony üzembehelyezési problémái­ról. Nos, a helyzet áttekin­tése érdekében kértünk fel­világosítást Katona Kiss Zoltántól, a városi tanács vb építési és közlekedési osztá­lyának vezetőjétől. Szentesen — bármennyire is furcsán hangzik — több víz van, mint amennyire szükség lenne. Viszont a víz­adó rétegekből és a régi anyakutak kisebb átmérőjű csöveiből nem tud a megle­vő vízmennyiség a felszínre kerülni. Szintén a víz hala­dását akadályoza és lassítja az elavult, szűk vezetékháló­zat a városban. Ennek a hossza több mint ötven ki­lométer, ezenkívül rendelke­zésre áll 30 kilométer hosz­­szúságú új vezeték, amely alkalmas a középmagas nyo­mású víz szállítására. Fel­adat: a régi csövek további cseréje, az új vezetékhálózat kiépítése a város területén. A vezetékek cseréje és a házi bekötések elvégzése óriási munkát és anyagi fedezetet követel. Ezért jó néhány év­nek kell eltelni, hogy a vá­ros minden egyes lakóházá­hoz eljusson a középmagas nyomású víz. A jövő évben különöseb­ben nem bővül az új, korsze­rű vezetékhálózat, de ettől függetlenül nagyarányú ja­vulás lesz a vízszolgáltatás­ban. Hogyan? A meglevő új vezetékhálózaton­­még nem fejeződtek be a házakhoz történő csatlakoztatások és a jövő évben 500 bekötésre ke­rül sor. Ez azt jelenti, hogy újabb 500 lakóház kapcsoló­dik be az egységes középma­gas nyomású vízhálózatba. Másik oldala a dolognak, hogy a bekötésekkel egyre jobban kiszorul a régi kutak vize az új vezetékekből és így egyre több víz jut a ko­rábban épített csőrendszerbe. Tehát bőségesebb lesz ezál­tal a vízszolgáltatás az egyes kifogásolt körzetekben. A víztorony tároló meden­céinek rendbehozása hama­rosan befejeződik — ha a műanyag szigetelés teljesen beválik —, és az állandó üze­meléssel a mostaninál lénye­gesen nagyobb vízmennyiség jut a fővezetékbe és közvet­lenül a házakhoz csatlakozó hálózatba. Megszűnnek a vízszolgáltatási ingadozások és egyben víztartalékok lét­rehozására lesz képes a víz­torony és a hozzátartozó tá­rolórendszer. A tervek szerint jövőre két 500 és egy 100 köbméter be­fogadóképességű víztároló építése kezdődik. Jelenleg a víztornyot tápláló két kút hat óra alatt végzi el a feltöl­tést. Viszont a várost n­on lehet huzamosabb ideig víz nélkül hagyni, amíg a kutak feltöltik a víztorony meden­céit. Amennyi vizet befogad a hálózat, annyival kell pó­tolni a szivattyúknak a víz­toronyban előállt csökkenést. A kiegyenlítést, a folyama­tos vízszolgáltatást teremti meg a már említett tárolók megépítése. Ennek más szem­pontból is nagy jelentősége van, mert a víztorony gon­doskodik a város ipartelepei­nek vízellátásáról is. Sz. R. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Városaink két évtizede Fejlesztésük irányelvei a megyei tanács vb előtt A különböző statisztikai adatszolgálta­tásokban fellelhető, továbbá az utóbbi években rendszeresített saját nyilvántar­tásában szereplő adatok felhasználásával tanulmányt készített a megyei tanács vb tervosztálya megyénk négy városának kö­zel két évtizedes, 1949—1967 közötti fejlő­déséről. A városok jelenlegi fejlettségi szintjének összehasonlításával könnyebben meg lehet állapítani, hogy milyen fejlesz­tési irányelvek követésével lehetne még inkább csökkenteni a színvonalbeli kü­lönbségeket, milyen módon lehet meg­gyorsítani városaink fejlődését. Az Or­szágos Tervhivatal negyedik ötéves tervre vonatkozó számítási normái alapján vég­zett a tervosztály számításokat, kimunkál­va a fejlesztési irányelveket, és ilyen mó­don a tanulmány segítséget nyújt a városi tanácsoknak is ahhoz, hogy kidolgozandó városfejlesztési terveik reálisabbak legye­nek. A megye városainak fejlődéséről és je­lenlegi ellátottsági szintjéről szóló beszá­molót tegnap tárgyalta a megyei tanács végrehajtó bizottsága, mely Török László, a megyei tanács vb-elnöke elnökletével tartott ülést. A tanácskozáson részt vettek a városi tanácsok vb elnökei és a megyei tanács vb szakigazgatási szerveinek ve­zetői is. Csupán néhány megállapítást, illetve fejlesztési irányelvet emelünk ki a beszá­molóból, mely igen részletes, sokrétű. Tar­talmazza a várospolitika fogalma szerinti valamennyi fontos kérdést, bár mint a vitában többek között elhangzott, mégsem teljes. Nem szerepelnek benne — jelen­tőségének megfelelően — a városi lakos­ság javító-szolgáltató igényeinek jobb ki­elégítését célzó elképzeléseik vagy például kimaradtak a sportélet városfejlesztéssel összefüggő kérdései, például létesítmények korszerűsítése, építése. .A tanulmány rögzíti: városaink jelenle­gi fejlettségi szintje azt mutatja, hogy elindultak a városiasodás, az urbanizáció útján és kiléptek az úgynevezett mezővá­rosok kategóriájából. A négy városunk egyre jobban kiemelkedő szerepkörét mu­tatja, hogy ma már a lakosság 42 száza­léka él a városokban, a gyáriparban fog­lalkoztatottak 87,6 százaléka a városokban dolgozik, a kereskedelmi forgalomból a városok részaránya 32,9 százalék a közsé­gek 24,4 százalékával szemben; a városok­ban minden 6., a községekben viszont minden 13. lakosra jut egy gázfogyasztó; 10 ezer lakosra jutó orvosok száma a vá­rosokban 22, míg a községekben 7; a kö­zépfokú egészségügyi és művelődésügyi ellátás kizárólagosan a városokban törté­nik. A közel két évtized alatt nagy erő­feszítések történtek a városok fejleszté­séért — a többi között a megyei tanács a városok részére adta a fejlesztési erő­források 85—90 százalékát és ezzel kiemelt fejlődést biztosított részükre. Az ipari fejlődést tekintve Vásárhely és Csongrád fejlődik gyorsabban, míg Makó és Szentes előrehaladási üteme valamivel lassúbb. A fejlesztési irányelvek szerint Makó iparosítását továbbra is segítik. Sőt, szükség lenne arra, hogy a Maros-parti város is a kiemelten iparosítandó helysé­gek sorába kerüljön. Fejleszteni kell a városok külterületein a kereskedelmi há­lózatot. Az alapközművek — így például a vízműrendszer — lassan elkészülnek. Valamennyi városunkban most már idő­szerű a meglevő hálózat, a régi szűk ke­resztmetszetű csőrendszer kicserélése, hogy minél több házat lehessen bekapcsolni a vízműrendszerre. Az Országos Tervhi­vatal normái szerint a városokban sok még a földút. Ahhoz, hogy legalább rész­ben elérjék az Országos Tervhivatal által tervezett szintet, 1975-ig Vásárhelyen és Makón legalább 30—30, Csongrádon 13, míg Makón mintegy 24 kilométernyi utat kellene megépíteni!! Ez a feladat — a tanácselnökök véleménye szerint — meg­haladja egy-egy város erejét. Az a javas­­llaál elhangzott, hogy a költségvetési tervek összeállításánál gondoljanak a to­vábbi járdaépítések költségeinek biztosítá­sára, mert a városok saját fejlesztési alap­jukból nem tudják megoldani a sok-sok feladatot. Szükség van a szentesi megyei kórház általános rekonstrukciójára is. Minden városban bővíteni kell az óvodá­kat, s kiemelt feladatot jelent a kollé­giumi férőhelyek számának emelése, egy­ben a meglevők korszerűsítése. Sok az óvodás — kevés a férőhely Szegeden — állapította meg a Szeged m. j. városi tanács vb Az óvodák számának, férőhelyeinek bő­vítésével kapcsolatos teendőket, az elhe­lyezés gondjait, majd a nyári és őszi me­zőgazdasági munkákról szóló jelentést vi­tatta meg tegnapi ülésén a Szeged m. j. városi tanács végrehajtó bizottsága dr. Biczó György vb-elnök elnökletével. Ez­után előterjesztéseket, a szegedi szimfo­nikus zenekar létrehozásának feltételeit tárgyalta meg a végrehajtó bizottság. Az igények növekedését jelzi, hogy amíg 1956-ban a város óvodáskorú gyermekei­nek csak 57 százaléka járt óvodába, ad­dig 1966—67-ben már közel 80 százaléka elhelyezését kérték és kapták meg a szülők. Emellett tény az is, hogy a szüle­tések száma az utóbbi években Szegeden is jelentősen növekedett. S várható, hogy a kormány kedvező anya- és gyermek­­védelmi intézkedései hatására tovább nö­vekedik a születések száma. Ez egyúttal magában rejti a később jelentkező óvo­dai elhelyezés igényeit, problémáit. A születések számának emlkedéséből, valamint a Szegedre történő bevándorlás arányaiból ítélve a legszerényebb számí­tások szerint is 1970-re ötezernél több óvodás korú gyerek lesz a városban. Az óvodáknak fel kell készülniük a nagyobb létszám elhelyezésére csakúgy, mint a két és félévesek megfelelő „fogadására”, gon­dozására, nevelésére, melyek feltételei je­lenleg nem mindenütt megfelelők, s adot­tak. A felkészülés mindenekelőtt azt je­lenti, hogy két év alatt Szegeden majd ötszáz férőhellyel kellene bővíteni az óvo­dák befogadóképességét. Kerületenként pedig néhány központi fekvésű óvodában a két és félévesek elhelyezésére alkalmas foglalkoztatási termet kellene kialakítani megfelelő berendezéssel. Az említetteket körülbelül tizennégy óvodában kellene biz­tosítani, míg az ellátáshoz a képzett sze­mélyi állományt is. Az elmúlt öt év alatt Szegeden 362 férőhely létesült az új óvodák építésével, s ugyanakkor lehetőség nyílt 380 szükség­­férőhely megszüntetésére is. A mennyi­ségi és a minőségi javulással párhuzamo­san növekedtek az igények is. Jelenleg 34 tanácsi és 11 üzemi óvoda van a városban. Az 1968—69-es tanévben összesen 3064 férőhelyen 3436 gyerekkel foglalkoznak. Ez a létszám pedig elég nagy feladatot ró az óvodai személyzetre. Megoldásként továbbra is az óvodákban levő­ szolgálati lakásokat veszik igénybe a bővítésre, hogy több gyereket tudjanak a kis közösségekben elhelyezni. S helyes az a kezdeményezés, hogy a gyermekin­tézménnyel nem rendelkező vállalatok ve­zetői saját anyagi lehetőségeik felhaszná­lásával létesítsenek óvodákat. Hogy keve­sebb legyen a gond, továbbra is arra kell törekedni, hogy az 1970-ig felépülő laká­sok úgynevezett járulékos, óvodai beru­házásai időben elkészüljenek. Meggondo­landó lehetőségként hangzott el az a ja­vaslat a jövőre nézve, hogy majd később esetleg a szegedi üzemek vállalhatnák munkaerő szükségletük biztosítása érde­kében óvodák építésének anyagi támo­gatását is.­­ Végül a végrehajtó bizottság állást fog­lalt, illetve határozatot fogadott el a sze­gedi szimfonikus zenekar létrehozásáról. A majd 64 tagból álló zenekar a város zenei életének színvonalát növelné. Élet­­rehívása csakúgy, mint működési és szer­vezeti szabályzatának kidolgozása az Or­szágos Filharmónia és a Szegedi Nemzeti Színház feladata. Tanyai iskolák Js tanyai iskolák és Mi tanulóik közoktatá­sunk „peremkerületében” végzik mindennapi munká­jukat. Valamikor az itt megkezdett elemi iskolai tanulmányok, pár szűk esz­tendő elteltével, itt is feje­ződtek be örökre. Az öre­gek még jól emlékeznek ezekre a keserű évekre. Kezükben három, négy, öt vagy hat osztály végbizo­nyítványával mentek dol­gozni, szegődtek el cselé­­deskedni. Ki tudná ma már megmondani, hány tanyai iskola volt ebben az or­szágban távol a falvaktól, távol a városoktól, de leg­távolabb a kultúrától. Ma már, majdnem ne­gyedévszázad távolából nyugodtan mondhatjuk, ok­tatási hálózatunknak az az egyik legnagyobb eredmé­nye, hogy egyetlen tehetsé­ges tanyai gyerek sem kal­lódhat el. Ha valóban arra érdemes, eljuthat az egye­temre, doktorálhat. Mér­nök, orvos, tanár lehet. A tanyai iskoláknak kü­lönös sors jutott az elmúlt két évtized alatt. Egyidő­­ben teljes felszámolásukon gondolkodtunk. Ez azon­ban ma már azért sem le­hetséges, mert az itt tanuló tanyai gyerekek száma egyáltalán nem elenyésző. Csongrád megyében mint­egy 180 tanyai iskolát tar­tanak számon jelenleg. A megye járásait tekintve a szentesi járásban 43, a sze­gedi járásban 88, Vásárhely külterületén 33, Makó kül­területén 8, Csongrád kül­területén 9 tanyai iskola van. Egyedül a makói járás dicsekedhet azzal, hogy nincs tanyai iskolája. Itt négy évvel ezelőtt csukták be az utolsó tanyai iskolát. Az ok: elnéptelenedett, tanyai iskolák léte Mi szorosan összefügg a még meglevő tanyák lé­tével. Szerepük, jelentősé­­­giik semmivel sem kisebb, mint más községi vagy vá­rosi iskolák szerepe. Jólle­het oktatási színvonaluk nem mindenben közelíti meg, osztatlan iskolák lé­vén, a községi általános iskolák színvonalát, de ok­tatási-nevelési eredményeik így sem rosszak. A tanyai iskolák mintegy 75 százalékában van vil­lany, ebben a tanévben pe­dig 8­9 iskolába tervezik bevezetni. Mindez azt bizo­nyítja, hogy ahol szükség van rá, a tanyai iskolák to­vábbi erősítésén fáradoz­nak, hogy az itt tanuló gyermekek a legmodernebb és legkorszerűbb oktatási feltételek között készül­hessenek fel a továbbtanu­lásra. Ezekben az iskolák­ban különben éppúgy meg­található a rádió, lemez­játszó, diavetítő, mint az oktatás hatékonyságát nö­velő népszerű szemléltető eszköz, a televízió. A me­gyei művelődésügyi osztály az életképes tanyai iskolák karbantartását, felújítását elsődleges célnak tekinti, és sok ezer forintot költött már rájuk az elmúlt évek­ben is. S nyilvánvaló, hogy­­ ma már nem a ta­nyai iskolák léte vagy nem­léte fölött folyik a vita, hanem azon, hogy mikép­pen lehetne ezekben az is­kolákban is emelni az ok­tatás színvonalát, és min­denhol biztosítani a szemé­lyi feltételeket. A tanyai is­kolák egy- vagy kéttanter­­mes iskolák. A tanyavilág legfőbb művelődési köz­pontjai. Munkájuk, tevé­kenységük éppen ezért je­lentős az itt tanuló diákok, felnőttek életében, a tu­dáshoz vezető úton. POLNER ZOLTÁN

Next