Csongrád Megyei Hírlap, 1968. november (13. évfolyam, 230-258. szám)
1968-10-23 / 249. szám
XXV. ÉVFOLYAM 249. SZÁM SZERDA, 1968. OKTÓBER 23. Ara: 70 fillér CSONGRÁD MEGYEI * Megkezdődtek a magyar—finn kifályminiszteri tárgyalások Kedden délelőtt Ahti Karjalainen finn külügyminiszter, aki hétfőn érkezett hazánkba háromnapos hivatalos látogatásra, megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét a Hősök terén, majd a külügyminisztérium Disz téri vendégházában megkezdődtek a hivatalos tárgyalások, Péter János, illetve Ahti Karjalainen vezetésével. A tárgyalások középpontjában egy hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény megkötése áll.ALapzártakor érkezett jelentés szerint kedden este aláírták a magyar—finn hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodást. Péter János hétfőn a Ferihegyi repülőtéren fogadta Ahti Karjalainen finn külügyminisztert, aki háromnapos hivatalos látogatásra érkezett hazánkba Helyzetjelentés Szentesről: Újabb ötszáz házhoz jut ei az ivóvíz A szentesi lakosság körében állandó vitatéma a vízszolgáltatás. A felsőpárti városrész bizonyos pontjain, a Damjanich utca környékén és a kiséri negyed Mentő utcai tájékán nehezen vagy — egyes időszakokban — nem is jutnak ivóvízhez a lakosok. Voltak napok, amikor a régi vezetékekre kötött középmagas nyomású víz leszakította a csövek belső falának lerakódásait és zavaros, gusztustalan folyadék ömlött a lakóházak vízcsapjaiból. És sokat beszélnek a víztorony üzembehelyezési problémáiról. Nos, a helyzet áttekintése érdekében kértünk felvilágosítást Katona Kiss Zoltántól, a városi tanács vb építési és közlekedési osztályának vezetőjétől. Szentesen — bármennyire is furcsán hangzik — több víz van, mint amennyire szükség lenne. Viszont a vízadó rétegekből és a régi anyakutak kisebb átmérőjű csöveiből nem tud a meglevő vízmennyiség a felszínre kerülni. Szintén a víz haladását akadályoza és lassítja az elavult, szűk vezetékhálózat a városban. Ennek a hossza több mint ötven kilométer, ezenkívül rendelkezésre áll 30 kilométer hoszszúságú új vezeték, amely alkalmas a középmagas nyomású víz szállítására. Feladat: a régi csövek további cseréje, az új vezetékhálózat kiépítése a város területén. A vezetékek cseréje és a házi bekötések elvégzése óriási munkát és anyagi fedezetet követel. Ezért jó néhány évnek kell eltelni, hogy a város minden egyes lakóházához eljusson a középmagas nyomású víz. A jövő évben különösebben nem bővül az új, korszerű vezetékhálózat, de ettől függetlenül nagyarányú javulás lesz a vízszolgáltatásban. Hogyan? A meglevő új vezetékhálózatonmég nem fejeződtek be a házakhoz történő csatlakoztatások és a jövő évben 500 bekötésre kerül sor. Ez azt jelenti, hogy újabb 500 lakóház kapcsolódik be az egységes középmagas nyomású vízhálózatba. Másik oldala a dolognak, hogy a bekötésekkel egyre jobban kiszorul a régi kutak vize az új vezetékekből és így egyre több víz jut a korábban épített csőrendszerbe. Tehát bőségesebb lesz ezáltal a vízszolgáltatás az egyes kifogásolt körzetekben. A víztorony tároló medencéinek rendbehozása hamarosan befejeződik — ha a műanyag szigetelés teljesen beválik —, és az állandó üzemeléssel a mostaninál lényegesen nagyobb vízmennyiség jut a fővezetékbe és közvetlenül a házakhoz csatlakozó hálózatba. Megszűnnek a vízszolgáltatási ingadozások és egyben víztartalékok létrehozására lesz képes a víztorony és a hozzátartozó tárolórendszer. A tervek szerint jövőre két 500 és egy 100 köbméter befogadóképességű víztároló építése kezdődik. Jelenleg a víztornyot tápláló két kút hat óra alatt végzi el a feltöltést. Viszont a várost non lehet huzamosabb ideig víz nélkül hagyni, amíg a kutak feltöltik a víztorony medencéit. Amennyi vizet befogad a hálózat, annyival kell pótolni a szivattyúknak a víztoronyban előállt csökkenést. A kiegyenlítést, a folyamatos vízszolgáltatást teremti meg a már említett tárolók megépítése. Ennek más szempontból is nagy jelentősége van, mert a víztorony gondoskodik a város ipartelepeinek vízellátásáról is. Sz. R. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Városaink két évtizede Fejlesztésük irányelvei a megyei tanács vb előtt A különböző statisztikai adatszolgáltatásokban fellelhető, továbbá az utóbbi években rendszeresített saját nyilvántartásában szereplő adatok felhasználásával tanulmányt készített a megyei tanács vb tervosztálya megyénk négy városának közel két évtizedes, 1949—1967 közötti fejlődéséről. A városok jelenlegi fejlettségi szintjének összehasonlításával könnyebben meg lehet állapítani, hogy milyen fejlesztési irányelvek követésével lehetne még inkább csökkenteni a színvonalbeli különbségeket, milyen módon lehet meggyorsítani városaink fejlődését. Az Országos Tervhivatal negyedik ötéves tervre vonatkozó számítási normái alapján végzett a tervosztály számításokat, kimunkálva a fejlesztési irányelveket, és ilyen módon a tanulmány segítséget nyújt a városi tanácsoknak is ahhoz, hogy kidolgozandó városfejlesztési terveik reálisabbak legyenek. A megye városainak fejlődéséről és jelenlegi ellátottsági szintjéről szóló beszámolót tegnap tárgyalta a megyei tanács végrehajtó bizottsága, mely Török László, a megyei tanács vb-elnöke elnökletével tartott ülést. A tanácskozáson részt vettek a városi tanácsok vb elnökei és a megyei tanács vb szakigazgatási szerveinek vezetői is. Csupán néhány megállapítást, illetve fejlesztési irányelvet emelünk ki a beszámolóból, mely igen részletes, sokrétű. Tartalmazza a várospolitika fogalma szerinti valamennyi fontos kérdést, bár mint a vitában többek között elhangzott, mégsem teljes. Nem szerepelnek benne — jelentőségének megfelelően — a városi lakosság javító-szolgáltató igényeinek jobb kielégítését célzó elképzeléseik vagy például kimaradtak a sportélet városfejlesztéssel összefüggő kérdései, például létesítmények korszerűsítése, építése. .A tanulmány rögzíti: városaink jelenlegi fejlettségi szintje azt mutatja, hogy elindultak a városiasodás, az urbanizáció útján és kiléptek az úgynevezett mezővárosok kategóriájából. A négy városunk egyre jobban kiemelkedő szerepkörét mutatja, hogy ma már a lakosság 42 százaléka él a városokban, a gyáriparban foglalkoztatottak 87,6 százaléka a városokban dolgozik, a kereskedelmi forgalomból a városok részaránya 32,9 százalék a községek 24,4 százalékával szemben; a városokban minden 6., a községekben viszont minden 13. lakosra jut egy gázfogyasztó; 10 ezer lakosra jutó orvosok száma a városokban 22, míg a községekben 7; a középfokú egészségügyi és művelődésügyi ellátás kizárólagosan a városokban történik. A közel két évtized alatt nagy erőfeszítések történtek a városok fejlesztéséért — a többi között a megyei tanács a városok részére adta a fejlesztési erőforrások 85—90 százalékát és ezzel kiemelt fejlődést biztosított részükre. Az ipari fejlődést tekintve Vásárhely és Csongrád fejlődik gyorsabban, míg Makó és Szentes előrehaladási üteme valamivel lassúbb. A fejlesztési irányelvek szerint Makó iparosítását továbbra is segítik. Sőt, szükség lenne arra, hogy a Maros-parti város is a kiemelten iparosítandó helységek sorába kerüljön. Fejleszteni kell a városok külterületein a kereskedelmi hálózatot. Az alapközművek — így például a vízműrendszer — lassan elkészülnek. Valamennyi városunkban most már időszerű a meglevő hálózat, a régi szűk keresztmetszetű csőrendszer kicserélése, hogy minél több házat lehessen bekapcsolni a vízműrendszerre. Az Országos Tervhivatal normái szerint a városokban sok még a földút. Ahhoz, hogy legalább részben elérjék az Országos Tervhivatal által tervezett szintet, 1975-ig Vásárhelyen és Makón legalább 30—30, Csongrádon 13, míg Makón mintegy 24 kilométernyi utat kellene megépíteni!! Ez a feladat — a tanácselnökök véleménye szerint — meghaladja egy-egy város erejét. Az a javasllaál elhangzott, hogy a költségvetési tervek összeállításánál gondoljanak a további járdaépítések költségeinek biztosítására, mert a városok saját fejlesztési alapjukból nem tudják megoldani a sok-sok feladatot. Szükség van a szentesi megyei kórház általános rekonstrukciójára is. Minden városban bővíteni kell az óvodákat, s kiemelt feladatot jelent a kollégiumi férőhelyek számának emelése, egyben a meglevők korszerűsítése. Sok az óvodás — kevés a férőhely Szegeden — állapította meg a Szeged m. j. városi tanács vb Az óvodák számának, férőhelyeinek bővítésével kapcsolatos teendőket, az elhelyezés gondjait, majd a nyári és őszi mezőgazdasági munkákról szóló jelentést vitatta meg tegnapi ülésén a Szeged m. j. városi tanács végrehajtó bizottsága dr. Biczó György vb-elnök elnökletével. Ezután előterjesztéseket, a szegedi szimfonikus zenekar létrehozásának feltételeit tárgyalta meg a végrehajtó bizottság. Az igények növekedését jelzi, hogy amíg 1956-ban a város óvodáskorú gyermekeinek csak 57 százaléka járt óvodába, addig 1966—67-ben már közel 80 százaléka elhelyezését kérték és kapták meg a szülők. Emellett tény az is, hogy a születések száma az utóbbi években Szegeden is jelentősen növekedett. S várható, hogy a kormány kedvező anya- és gyermekvédelmi intézkedései hatására tovább növekedik a születések száma. Ez egyúttal magában rejti a később jelentkező óvodai elhelyezés igényeit, problémáit. A születések számának emlkedéséből, valamint a Szegedre történő bevándorlás arányaiból ítélve a legszerényebb számítások szerint is 1970-re ötezernél több óvodás korú gyerek lesz a városban. Az óvodáknak fel kell készülniük a nagyobb létszám elhelyezésére csakúgy, mint a két és félévesek megfelelő „fogadására”, gondozására, nevelésére, melyek feltételei jelenleg nem mindenütt megfelelők, s adottak. A felkészülés mindenekelőtt azt jelenti, hogy két év alatt Szegeden majd ötszáz férőhellyel kellene bővíteni az óvodák befogadóképességét. Kerületenként pedig néhány központi fekvésű óvodában a két és félévesek elhelyezésére alkalmas foglalkoztatási termet kellene kialakítani megfelelő berendezéssel. Az említetteket körülbelül tizennégy óvodában kellene biztosítani, míg az ellátáshoz a képzett személyi állományt is. Az elmúlt öt év alatt Szegeden 362 férőhely létesült az új óvodák építésével, s ugyanakkor lehetőség nyílt 380 szükségférőhely megszüntetésére is. A mennyiségi és a minőségi javulással párhuzamosan növekedtek az igények is. Jelenleg 34 tanácsi és 11 üzemi óvoda van a városban. Az 1968—69-es tanévben összesen 3064 férőhelyen 3436 gyerekkel foglalkoznak. Ez a létszám pedig elég nagy feladatot ró az óvodai személyzetre. Megoldásként továbbra is az óvodákban levő szolgálati lakásokat veszik igénybe a bővítésre, hogy több gyereket tudjanak a kis közösségekben elhelyezni. S helyes az a kezdeményezés, hogy a gyermekintézménnyel nem rendelkező vállalatok vezetői saját anyagi lehetőségeik felhasználásával létesítsenek óvodákat. Hogy kevesebb legyen a gond, továbbra is arra kell törekedni, hogy az 1970-ig felépülő lakások úgynevezett járulékos, óvodai beruházásai időben elkészüljenek. Meggondolandó lehetőségként hangzott el az a javaslat a jövőre nézve, hogy majd később esetleg a szegedi üzemek vállalhatnák munkaerő szükségletük biztosítása érdekében óvodák építésének anyagi támogatását is. Végül a végrehajtó bizottság állást foglalt, illetve határozatot fogadott el a szegedi szimfonikus zenekar létrehozásáról. A majd 64 tagból álló zenekar a város zenei életének színvonalát növelné. Életrehívása csakúgy, mint működési és szervezeti szabályzatának kidolgozása az Országos Filharmónia és a Szegedi Nemzeti Színház feladata. Tanyai iskolák Js tanyai iskolák és Mi tanulóik közoktatásunk „peremkerületében” végzik mindennapi munkájukat. Valamikor az itt megkezdett elemi iskolai tanulmányok, pár szűk esztendő elteltével, itt is fejeződtek be örökre. Az öregek még jól emlékeznek ezekre a keserű évekre. Kezükben három, négy, öt vagy hat osztály végbizonyítványával mentek dolgozni, szegődtek el cselédeskedni. Ki tudná ma már megmondani, hány tanyai iskola volt ebben az országban távol a falvaktól, távol a városoktól, de legtávolabb a kultúrától. Ma már, majdnem negyedévszázad távolából nyugodtan mondhatjuk, oktatási hálózatunknak az az egyik legnagyobb eredménye, hogy egyetlen tehetséges tanyai gyerek sem kallódhat el. Ha valóban arra érdemes, eljuthat az egyetemre, doktorálhat. Mérnök, orvos, tanár lehet. A tanyai iskoláknak különös sors jutott az elmúlt két évtized alatt. Egyidőben teljes felszámolásukon gondolkodtunk. Ez azonban ma már azért sem lehetséges, mert az itt tanuló tanyai gyerekek száma egyáltalán nem elenyésző. Csongrád megyében mintegy 180 tanyai iskolát tartanak számon jelenleg. A megye járásait tekintve a szentesi járásban 43, a szegedi járásban 88, Vásárhely külterületén 33, Makó külterületén 8, Csongrád külterületén 9 tanyai iskola van. Egyedül a makói járás dicsekedhet azzal, hogy nincs tanyai iskolája. Itt négy évvel ezelőtt csukták be az utolsó tanyai iskolát. Az ok: elnéptelenedett, tanyai iskolák léte Mi szorosan összefügg a még meglevő tanyák létével. Szerepük, jelentőségiik semmivel sem kisebb, mint más községi vagy városi iskolák szerepe. Jóllehet oktatási színvonaluk nem mindenben közelíti meg, osztatlan iskolák lévén, a községi általános iskolák színvonalát, de oktatási-nevelési eredményeik így sem rosszak. A tanyai iskolák mintegy 75 százalékában van villany, ebben a tanévben pedig 89 iskolába tervezik bevezetni. Mindez azt bizonyítja, hogy ahol szükség van rá, a tanyai iskolák további erősítésén fáradoznak, hogy az itt tanuló gyermekek a legmodernebb és legkorszerűbb oktatási feltételek között készülhessenek fel a továbbtanulásra. Ezekben az iskolákban különben éppúgy megtalálható a rádió, lemezjátszó, diavetítő, mint az oktatás hatékonyságát növelő népszerű szemléltető eszköz, a televízió. A megyei művelődésügyi osztály az életképes tanyai iskolák karbantartását, felújítását elsődleges célnak tekinti, és sok ezer forintot költött már rájuk az elmúlt években is. S nyilvánvaló, hogy ma már nem a tanyai iskolák léte vagy nemléte fölött folyik a vita, hanem azon, hogy miképpen lehetne ezekben az iskolákban is emelni az oktatás színvonalát, és mindenhol biztosítani a személyi feltételeket. A tanyai iskolák egy- vagy kéttantermes iskolák. A tanyavilág legfőbb művelődési központjai. Munkájuk, tevékenységük éppen ezért jelentős az itt tanuló diákok, felnőttek életében, a tudáshoz vezető úton. POLNER ZOLTÁN