Csongrád Megyei Hírlap, 1968. november (13. évfolyam, 259-281. szám)
1968-11-03 / 259. szám
Két nap múlg, minden eddiginél izgalmasabb és bizonytalanabb kimenetelűnek ígérkező elnökválasztási aktusra kerül sor az Egyesült Államokban. A demokrata párti Humphrey és a köztársasági párti Nixon mellett a saját magát jelölő Wallace „száll ringbe". Hármuk versengéséből kell kikerülnie az Egyesült Államok 36. köztársasági elnökének. A közvéleménykutatási adatok szerint eddig Nixon volt a „nagy favorit". Az utóbbi napokban azonban ,,feljött" Humphrey is és azzal, hogy Johnson bejelentette a VUK elleni légitámadások beszüntetését, pillanatnyilag az ő esélyei a jobbak. Bárhogyan legyen is, Wallace-ra mindenképpen a futott még’'-szerepkör vár csupán. Kedden eldől, ki követi Johnsont? Hubert Humphrey (Demokrata Párt) A most SS éves Hubert Humphrey gyógyszerésznek készült, de azután közgazdaságtani és társadalomtudományi tanulmányai után politikus lett. 34 éves korában Minneapolis polgármestere, három évvel később már szenátor. 1956-ban és 1960-ban nem sikerült elnökjelöltnek lennie. Megválasztásának esélyei idosz jók. Intelligens, kitűnő képességű állam térti — barátai szerint. Richard Nixon (Köztársasági Párt) Eredetileg mérnöknek indult, azután ügyvéd lett, 1947-ben már képviselő, 1950- ben pedig szenátor, ido11-ban Eisenhower mellett alelnök. 1960- ban drámai küzdelemben maradt alul John Kennedyvel szemben. A most 55 éves Nixon tehát másodszor indul elnökjelöltként, pillanatnyilag jobb esélyekkel, mint nyolc évvel ezelőtt. Szürke egyéniség. Igyekszik a dolgokat leegyszerűsíteni. Sikere is csak az átlag-amerikaiaknál van. George Wallace Alig ismert párt jelölte, mégis „szorítóba lép” — szinte teljesen esélytelenül, figyelemtanulmányai előtt és alatt volt, már sofőr, ökölvívó és pincér is, majd felcsapott politikusnak. Alabama államban a kormányzóságig vitte, szélsőségesen négergyűlölő programmal. Ellensége az értelmes embereknek mindig rombolni akar. A 48 éves Wallace az ultrareakció jelképe hazájában is, és mindenütt, hol fajgyűlölő politikája révén hírhedtté vált. Nemcsak elnököt választanak holnapután az Egyesült Államokban: sor kerül a képviselőház 435 tagjának megválasztására is. Megújítják — legalábbis egyharmad részben — a 100 tagú szenátust is és körülbelül az államok felében — az Egyesült Államokban 50 állam van — kerül sor kormányzó megválasztására is. Megtörténhet — egyébként már sokszor volt úgy — hogy nem ugyanaz a párt nyeri meg az elnökválasztást, mint amelyik a kongresszusban — a képviselőházban és a szenátusban — többséget szerez. Sokak szerint a Demokrata Párt képviselőházi és szenátusi többsége, köztársasági párti többséggé „változik át”. (Függetlenségi Párt) Edioumf Muskie, a Demokrata Párt alelnökjelöltje Washingtonban egyre többen állítják, hogy Humphrey jól számított, amikor a „nemzetközi szinten” jóformán teljesen ismeretlen Muskiet vette maga mellé alelnök- jelöltnek. Az 54 éves, bevándorolt lengyel katolikus szülök gyermeke jogi diplomával rendelkezik. 1947-ben lett képviselő, 193® óta pedig Maine állam szenátora. Jófellépésű, kitűnő szónok, éleseszű vitatkozó. Barátai nagy jövőt jósolnak neki. IS VDK kész a tárgyalásokra A saigoni kormány nem küld delegációt Párizsba * HANOI, WASHINGTON — MTI A hanoi rádió szombat reggeli adásában bejelentette: a VDK kormánya kész tárgyalásokat folytatni az Egyesült Államokkal a két felet érintő kérdésekről a vietnami probléma politikai megoldása céljából. A hanoi rádióban felolvasott nyilatkozat hangoztatja: a VDK kormánya a DNFF Központi Bizottságának hozzájárulása alapján hajlandó részt venni egy Párizsban, a VDK, a DNFP, az Egyesült Államok és a saigoni hatóságok képviselőinek részvételével történő találkozón. Az amerikai külügyminiszter „kemény vonala" Amerikai részről szombaton reggelig nem kommentálták hivatalosan a saigoni rezsimnek azt a bejelentését, hogy nem vesznek részt a jövő heti párizsi előzetes megbeszélésen. Az amerikai lapok nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget Thieu ilyen értelmű állásfoglalásának és általában arra a következtetésre jutnak, hogy a dél-vietnami elnöknek és a kormánynak ez a magatartása módosulni fog. Ugyanakkor több lap felhívja a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok maga is igyekszik lehűteni az esetleges várakozásokat. Ilyen értelemben foglalkoznak Rush külügyminiszter péntek délutáni állásfoglalásával. A Washington Post című lap megállapítja: Bush sajtókonferenciáján a „kemény vonal” jutott kifejezésre. „Bush nem adta tanújelét annak, hogy az Egyesült Államok kész lenne a politikai kompromisszumokra, amely sokak szerint az egyetlen járható út a háború felszámolására” — írja a lap. Johnson lépése manőver? Az Egyesült Államokban egyébként tovább tart a nyilatkozatözön a bombázások beszüntetésével kapcsolatban; szinte minden politikai személyiség állást foglalt Míg a demokratapárti politikusok túlnyomó többsége és a republikánusok jó része általában helyeslését juttatja kifejezésre, a republikánus vezetők egy kisebb része igyekszik Johnson lépését választási manővernek feltüntetni és azzal vádolja az elnököt, hogy politikai célok miatt játszik „az ország érdekeivel, s a katonák életével”. Figyelemre méltó, hogy a katonai körök egyik prominens politikai képviselője, Stennis demokrata szenátor, aki a szenátus katonai készenléti bizottságának elnöke, azt mondotta, hogy „nem lát lényeges változást az álláspontokban". Amennyiben a másik fél nem tanúsít kellő jóindulatot, fel kell készülnünk a bombázások felújítására — jelentette ki a szenátor. Kína hallgat Kína mindeddig hallgatásba burkolózott a VDK elleni bombatámadások megszüntetését bejelentő Johnson-nyilatkozat kérdésében, bár egy pekingi nemzetközi esemény — a pénteki algériai nemzeti ünnep — alkalmából rendezett nagyszabású fogadás alkalmat adott volna a megjelent kínai államférfiaknak az állásfoglalásra. Előzőleg a kínai központi újságok — az Új Kína hírügynökség jelentése alapján — csak tényszerűen ismertették a párizsi megbeszéléseken esetleg várható fordulatot. A beszámoló nem vonta eleve kétségbe a politikai rendezés lehetőségét, bár a VDK elleni terrortámadások megszüntetését „újabb csalásnak” minősítette. HÍRLAP 2 vasárnap, 1968. NOVEMBER 3 Spira Agnew, a Köztársasági Párt alelnökjelöltje Nixon a hírek szerin sokáig töprengett, ki legyen mellette a pánt alelnökjelöltje, míg „rátalált” a 49 éves Spira Agnewra, Maryland állam kormányzójára. Spire Agnew két évvel ezelőtt meglepetésszerű, négergyűlölt ellenfelén aratott győzelmével került a kormányzói székbe. Most egy pénzügyi botrány hullámai „nyaldossák körül”. Humphreyék kiderítették és eddig bizonyították is, hogy Spiro Agnewet nemrégen megvesztegették. Lehet, hogy ez a vád végzete... lesz Agnew, sőt a Köztársasági Párt ellen is. Lin Pis® is beszélt a Kínai KP KB plénumán Az elhangzott felszólalásokat nem hozták nyilvánosságra a PEKING — MTI A pekingi rádió és az Új Kína hírügynökség pénteken a késő esti órákban ismertette azt a közleményt, amelyet a párt központi bizottságának 12. kibővített üléséről adtak ki.Wao Ce-tung kijelölt utódja, Lín Piao honvédelmi miniszter fontos beszédet mondott a tizennyolcnapos ülésszakon, a beszédeket azonban nem hozták nyilvánosságra. A plénum — mint közölték — egyhangúlag jóváhagyta a „kulturális forradalom” változtatásait és irányt szabott a következő időszakra, amelyet egy újabb gazdasági „nagy ugrás” terve fémjelez. A központi bizottság plénumáról kiadott közlemény megismételte az eltelt hónapokban töbször hallott szovjetellenes kijelentéseket. Ugyancsak pénteken jelentették be a nyugati hírügy- nökségek a Kínai KP Köz-ponti Bizottsága plénumának azon határozatát, hogy Liu Sao-csit, a Kínai Népköztársaság elnökét, a KKP Politikai Bizottságának tagját kizárták a pártból és megfosztották valamennyi tisztségétől A plénumon, amely október 13-án kezdődött és október 31-én ült össze, Mao Ce-tung elnökölt, ő is „rendkívül fontos” beszédet mondott. A plénum úgy döntött, hogy „megfelelő időben” öszszehívják a IX. országos kongresszust. es tüntetések hátráltatják a konszolidációt Csehszlovák emigráns politikusok külföldön * LONDON — MTI A TASZSZ szovjet hírügynökség londoni tudósítója jelentésében beszámol arról, hol tartózkodnak csehszlovák emigrált politikusok és milyen tevékenységet fejtenek ki. Óta Sík, volt miniszterelnök-helyettes, akit a CSSZK belgrádi nagykövetségére neveztek ki gazdasági tanácsadónak, jelenleg Svájcban tartózkodik, s engedélyt kért a helyi hatóságoktól, hogy ott maradhasson. Vesely, a Literarni Noviny volt főszerkesztő-helyettese Münchenben telepedett le. Londonban tartózkodik Liehm, a Literarni Noviny volt főszerkesztője, valamint Goldstücker, a Csehszlovák Írószövetség központi bizottságának volt elnöke. * Dr. Gustav Husák, a Szlovák KP KB első titkára egy Pozsonyban elhangzott beszéldében foglalkozott a prágai fiatalok október 28-i provokatív tüntetésével és kijelentette, hogy ezek a fiatalok Svoboda és Dubcek éltetése után más államokat sértő jelszavakat hangoztattak. Aláhúzta: „rendőri szerveink nem támadtak rájuk brutálisan, de megakadályozták a nagyobb arányú rendzavarást. Államunk és várunk vezetőinek nincs szüksége ilyen támogatásra, mert ezek a megnyilvánulások csak ártanak konszolidációs törekvéseinknek. Aki azt hiszi, hogy az ilyen tüntetésekkel segítséget nyújthat, az alaposan téved”. Ezután rámutatott: egyes esetekben nem tisztán tévedésről, vagy meg nem értésről, hanem jelentéktelen kis csoportok tudatos rosszindulatáról van szó. A törvényeket nemcsak a rendőrségnek, hanem az állampolgároknak is be kell tartaniok — mondotta végül a Szlovák KP Központi Bizottságának első titkára. II Biztonsági Tanács új tagjai Az ENSZ közgyűlése szombaton megválasztotta a Biztonsági Tanács új, nem állandó tagjait. Ennek értelmében Kolumbia, Finnország, Spanyolország, Nepál és Zambia fogja kétéves mandátummal betölteni Brazília, Kanada, Dánia, India és Etiópia 1960. január 1-én megüresedő helyét. A Magyar Népköztársaság továbbra is tagja marad a Biztonsági Tanácsnak. Szlovákok és magyarok ÚJSÁGHÍR: Az október 27-én elfogadott nemzetiségi törvény alkalmazásától helyzete nagymértékű javulását várja a Csehszlovákiában élő magyarság és más nemzetiség. Hosszú hónapok előkészületei, vitái és várakozásai után az elmúlt vasárnap, október 27- én a prágai nemzetgyűlés elfogadta a csehszlovákiai nemzetiségek helyzetéről előterjesztett törvényjavaslatot. Ezzel lényegében biztosította a Csehszlovákiában élő nemzetiségek — magyarok, lengyelek, ukránok, németek — egyenjogúságát. Miért nagy jelentőségű ez a törvény ? Mindenekelőtt azért, mert rögzíti a nemzetiségek számára az anyanyelven való művelődés jogát; O a kulturális és tudományos élet fejlesztésének jogát; O a hivatalos szerveknél az anyanyelv használatának jogát; O a nemzetiségi, társadalmi és kulturális szervezetekben való társulás jogát, a sajtótermékek kiadásának jogát. A törvény végül kimondja, hogy senki sem kerülhet hátrányos helyzetbe nemzetiségi hovatartozása miatt. Miután az 1 millió főt számláló csehszlovákiai nemnemzetiségi kérdést a Szlovákiában élnek és mert közülük körülbelül 800 ezer a magyar anyanyelvűek száma, a csehszlovákiai nemzetiségi kérdés a Szlovákiában élő magyarok helyzetén keresztül, illetve abból kiindulva mutatjuk be olvasóinknak. Kérdezhetné valaki: eddig a Csehszlovák , hiában élő nemzeti ,ségek részére nem voltak , biztosítva a most elfogadott törvényben meghatározott jogok? Egy ilyen kérdésre azt kellene válaszolnunk, hogy nem. Bohuslav Kucera csehszlovák igazságügy-miniszter a nemzetgyűlés vasárnapi ülésén mondott beszédében ezt a helyzetet azzal indokolta, hogy az 1945. május 9-én elfogadott csehszlovák alkotmány nem tett kifejezetten említést a nemzetiségekről, azok nyelvi és kulturális jogairól. Abból az elvből indult ki ugyanis, hogy Csehszlovákia a csehek és a szlovákok állama és ezért felesleges a nemzetiségek jogairól említést is tenni. Ez az alkotmányjogi fogyatékosság szolgáltatott , azután jogot a szlovákiai hatóságoknak arra, hogy 1945 májusa után, hosszú éveken át a szó szoros értelmében elnyomják a magyar kisebbséget. Csak az 1959-ben jóváhagyott szocialista alkotmány 20. cikkelye változtatott annyiraamennyire a helyzeten, amikor kimondta az állampolgárok egyenlőségét, nemre és fajra való tekintet nélkül. A gyakorlatban azonban a magyar kisebbség továbbra is korlátozva volt anyanyelvének használatában, az anyanyelvén történő művelődés lehetőségében. Sőt, egyes magyarlakta területen levő szlovákiai községekben a szlovák hatóságok még a vasútállomásnevének magyar nyelvű feltüntetéséhez sem járultak hozzá. Az meg éppenséggel bevett gyakorlat volt, hogy színtiszta, vagy 80—90 százalékban magyarlakta községek párt- és tanácsi vezetőségében vagy egyáltalán nem, vagy csak mutatóban lehetett találni magyar nyelvű tisztségviselőt. Hosszan lehetne írni a szlovák hatóságok legkülönfélébb túlkapásairól a magyar kisebb- sséggel szemben. Azt is el kell azonban mondani, hogy a központi csehszlovák kormányzat — főleg az utóbbi időben — józanabb magatartásra intette a soviniszta szlovák megnyilvánulások „élharcosait”, akik közül különösen dr. Okáli Dániel „tüntette ki” magát Ez az ember még nem is olyan régen nem kevesebbet kivánt, mint a magyarok Szlovákiából való kitelepítésének folytatását. Épp mz ezért tűnt furcsának, hogy a nemzetiségi törvényjavaslatok egyik legfőbb szlovákiai összefogója ez az Okáli Dániel volt. Végülis azonban a magyar nemzetiség képviselőinek sikerült elérniök, hogy a törvénytervezetbe — amelyet újabb magyar kiegészítésekkel fogadtak el — minden lényeges pont bekerüljön. Miután azonban a gazdaságiak jelentik a „dolgok közepét”, nézzük, hogyan is élnek Szlovákiában a magyarok? Először talán anynyit, hogy Szlovákiában 675 faluban élnek magyarok, 451-ben a lakosság többsége magyar nemzetiségű, és Szlovákia összes községeinek 13 és fél százalékában van többségben a magyar anyanyelvű lakosság. Ezek az adatok a Rudé Právoból, a Csehszlovák KP központi lapjából valók, s jól mutatják, hogy a magyar nemzetiségűek jogainak — hogy egyszerűsítsük, vagy summázzuk a lényeget — az ENSZ alapokmánya előírásai szerinti biztosítása valóban központi kérdés a szlovákok számára is. Ugyancsak a Rudé Právo írja, hogy a magyarok (és az ukránok) lakta területek iparilag a legelhanyagoltabbak Csehszlovákiában. A dunaszerdahelyi járásból 9 ezren járnak más országrészekbe dolgozni, abból a járásból tehát, amely alig van iparosítva és amelynek lakossága 86,5 százalékban magyar. Dél-Szlovákiának szociális összetétele rosszabb mint az egész Szlovákiáé: 50 százalék mezőgazdasági dolgozó, 13 százalék dolgozik az építőiparban és 18,5 százalék a gyáriparban. A dunaszerdahelyi járásban a lakosságnak csupán 7 százaléka dolgozik ipari üzemben. Bár ez a járás mezőgazdaságilag fejlett és viszonylag gazdag, az egy lakosra jutó évi kereset 6700 korona (körülbelül ugyanennyi forint — a szerző) messze a legalacsonyabbak közé tartozik Csehszlovákiában. A Rudé Právo cikke mindehhez szerényen, de sokat mondóan, megjegyzi, mindez összefüggésben van iskoláztatási problémákkal is. Végül a Rudé Právo sem tér ki a szükséges következtetések ismertetése elől, amikor megállapítja, hogy e területen szükség volna iparosításra, Érsekújvár és Komárom körzetében ipari centrumok kiépítésére. A nemzetiségi kérdés nemcsak politikai, hanem gazdasági és kulturális probléma is — summázza fejtegetéseit a dél-szlovákiai állapotokra vonatkozóan a Rudé Právo. A nemzetiségi törvény tető alá hozása, főleg pedig maradéktalan alkalmazása tehát új, kedvező helyzetet teremthet a szlovákiai magyarság életében. Hozzájárulhat az utóbbi két évtizedben felgyülemlett ellentétek áthidalásához a szlovákok és az ott élő magyar nemzetiségek között és elősegítheti, hogy Szlovákia magyarlakta területei ipari fejlődésük révén még jobban bekapcsolódhassanak Csehszlovákia gazdasági vérkeringésébe. PERÉNYI ISTVÁN :