Csongrád Megyei Hírlap, 1969. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-25 / 46. szám
Júniusban Berlinben rendezik a béke-világtalálkozót Pethő Tibornak, az Országos Béketanács alelnökének nyilatkozata Hazaérkezett Berlinből a júniusban sorra kerülő béke világtalálkozó előkészítő bizottságának üléséről a magyar delegáció, amelynek vezetője, Pethő Tibor, az Országos Zenetanács alelnöke nyilatkozott a sajtó munkatársainak: " Húsz nemzetköziszervezet képviselői, 29 ország nemzeti szervezeteinek küldöttei és más tekintélyes személyiségek vettek részt a tanácskozáson, akijének közös törekvésük a béke. Az ülés célja az volt, hogy összehívja és megszervezze valamennyi békeerő világtalálkozóját, amelyet június 21-e és 24-e között Berlinben tartanak. A legkülönfélébb politikai és vallási nézetek képviselői ültek ezúttal a tárgyalóasztalnál. Éppen ezért különösen nagy jelentőségű, hogy minden fontosabb kérdésben egyhangú határozatokat hoztak. Munkájuk befejezése után egyöntetűen arra a megállapításra jutottak, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben szükség van a béke világtalálkozóra. A berlini béke világtalálkozóra a nemzetközi békemozgalom 20. évfordulójának esztendejében kerül sor. Ez természetesen növeli rangját és jelentőségét. Az is hozzájárul, hogy ülésein osztják ki a Joliot Curie- és Lambrakisz-díjakat, amelyekkel a békéért végzett kimagasló tevékenységet jutalmazzák. (MTI) Jobban kielégíteni az igényeket ÁFÉSZ küldöttközgyűlés Csongrádon (Tudósítónktól). Vasárnap délelőtt az Erzsébet Szálló nagytermében tartotta meg a Csongrád és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet küldöttközgyűlését, amelyen jelen volt Góg Mihály, a városi pártbizottság titkára, Vass Imre, a MESZÖV elnökhelyettese, Sztankovics István, a városi tanács vbtitkára is. Forgó Béla, a szövetkezet igazgatóságának elnöke beszámolójában részletesen elemezte a múlt évi eredményeket, melyből kiviláglott, hogy az új gazdaságirányítási rendszer első évében az útkeresés és a lehetőségek kihasználása nem volt egyszerű. Ennek ellenére sikerült úgy gazdálkodni, hogy a tervezett tiszta nyereséget 822 ezer forinttal túlteljesítették. A szövetkezet tagjai a vásárlási könyvükbe bejegyzett 100 forint után 62 fillér visszatérítést kapnak, többet, mint tavaly. A szövetkezet dolgozói pedig évi keresetük 10 százalékát megkapják nyereségrészesedésként, 4 százalékkal többet a tavalyinál. A mérlegbeszámoló feletti vitában sok hasznos bírálat, észrevétel hangzott el. Többen kifogásolták a korszerűtlen kereskedelmi egységeket, de ugyanakkor elismerően szóltak az új létesítményekről, például a bokányi ABC-áruházról, valamint a Szentesi úti új húsboltról, amelyek tavaly mintegy 2 milliós többletbevételt jelentettek a szövetkezetnek és nagy mértékben javították a város lakosságának élelmiszerellátátását Elhangzott az a kérés is, hogy a jövőben az igényeket jobban kielégítő árubeszerzési gyakorlatra törekedjék a szövetkezet vezetősége. Kifogásolták, hogy miért nincs bútorbemutató terem. Szóba került az is, hogy az új gázcseretelep miért nem üzemel? Az üzemeléshez szükséges 100 méternyi bekötőút megépítése ügyében a szövetkezet a városi tanácshoz fordul segítségért. Az idei terveket a küldöttgyűlés elfogadta, melyben többek között szerepel a Jókai és a Fövenyi utca közötti szakaszon a ruházati áruház építésének megkezdése. VÁRKONYI ISTVÁN Beszélgetés Apátfalván Mint amikor réglátott kedves rokon tér haza és megkérdezi a hozzátartozóktól: — Hát hogy, s mint vagytok? Ilyen hangulatban találkozott Kormócsin Zoltán elvtárs meg Győri Imre elvtárs szombaton az apátfalviakkal. Országvezetők, megyei vezetők, parlamenti képviselők — választóikkal, a néppel. A falugyűlésen — ahol a cudar idő ellenére legalább félezren szorongtak — a párt Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és a megyei pártbizottság első titkára meleg szeretettel köszöntötték a falu népét s nagy helyi vállalkozásuk alkalmából, amely idén januárban a három tsz egyesülésével bekövetkezett. Egy falu egy nóta Ez járja tehát most már Apátfai- Iván. Görbe Mihály elvtárs, a tsz párttitkára summázta, miért? — Három tsz, háromfelé szakadt a lehetőség. Mindhárom tsz törésmentesen fejlődött, és a közös vagyon többszörösére emelkedett. A jól dolgozó tagok, családok elérték és túlhaladták a valamikori középparaszti jövedelem szintjét. A gazdálkodás növekvő eredményei lehetővé tették a falu gyorsabb fejlesztését is. Apátfalván épült a makói járás új családi házainak 60 százaléka és a házak 90 százalékában bent a víz. Dehát megállás nincs. Tovább kellene lépni, mert az ország is, a község népe is többet kér. Nagyobb létesítményeket igényel a gazdálkodás fejlesztése is. Sertéstelep, gépjavító üzem, meg olyan munkafeltételek, ahol senkinek sem gond az elhelyezkedés. Ez is sok millióba kerül, amit külön-külön nem vállalhattak a kisebb tsz-ek. Ezért egyesültek, és majd mindent megvalósítanak. A mai nemzedék felelőssége A sok szép eredmény, terv, az egyesültek gondjainak elsorolása után Komócsin Zoltán elvtárs a mai falu legsajátosabb szociális gondjáról beszélt. Megkérdezte: — Hány nyugdíjasa van a tsz-nek? — Több mint 500. — Mennyit kapnak, miből élnek? ! Mit tud nekik nyújtani a tsz az államtól kapott 260—360 forinton felül? — Havi 50 forintot meg jutányosan kenyérnek valót, tűzrevalót és magasabb földjáradékot minden évben. — Jelentős, de kevés — foglalta össze véleményét a gyűlésen, az egész falu előtt Komócsin Zoltán elvtárs, — majd feltette a kérdést: — Mivel pótolják ezt a gyerekek? Hiszen az ország, a párt, a kormány annyit nyújt, amennyit a lehetőségek megengednek. Amennyire van fedezet. Belátható időn belül nem emelhetjük a nyugdíjakat, pedig mi is jól tudjuk, hogy kevés, amit ma az öreg tsz-tagok kapnak. Viszont hallom itt is, ott is, hogy a családtagok, a hozzátartozók még annál is kevesebbet adnak és nagyon sokan egyáltalán nem segítik öreg szüleiket. Jólkereső, magasállású fiatalok, akiknek persze magasak az igényeik is, sokszor megfeledkeznek azokról, akiknek mindent köszönhetnek, azt, hogy élnek, hogy felnevelkedtek, tanulhattak, azt, hogy az ország és a mezőgazdaság eddig eljutott. Nyomatékosabban vessük fel a mai nemzedék, a gyerekek felelősségét öreg szüleik iránt! Mindenki belépne Győri Imre elvtárs a falu és a tsz vezetőivel folytatott megbeszélésén többek között azt kérdezte: — Léptek-e be fiatalok mostanában a tszbe? Szigeti Mihály, az Aranykalász tszelnöke jókorát sóhajtott: — Hát... Jönnének. Meg a többiek is. Száznyolcan kérték felvételüket a közelmúltban, de az igazgatóság egyelőre nem lát lehetőséget arra, hogy igent mondjon nekik. — Mi ennek az oka? Nincs munka? — Részint az is. Másrészt meg, hát hogyis mondjam?... bajba kerülnénk. Leállna a vasút, a téglagyár és még salakot se kapna a tsz. Kimentünk a téglagyárba az igazgatóhoz. Salak kellene. — Lesz — mondta —, de csak akkor, ha nem veszitek fel azokat, akik csinálják. — Hol van már az az idő — csatlakozott a beszélgetésbe Berczán Mihály, a tsz-elnökhelyettese — amikor sírva tiltakoztunk a „kolhoz” ellen? A Petőfi Tsz-ben annak idején engem választottak meg elnöknek. Még a legelső napok egyikén, amikor még keseregtünk valamennyien az átszervezés miatt, hallom, hogy valaki csúnyán káromkodik. Rákiáltok: — Nem elég, hogy ver az isten bennünket, még káromkodtok is? Aki mégegyszer ilyen csúnyán beszél, kizárjuk. Akkor nevettek először az emberek: — Kit zárunk ki? — mondták — hiszen senki se akar bentmaradni. Lesz-e iskola ? A beszélgetés egyik fontos témája az iskolahelyzet volt Nyomatékkal említette Görbe párttitkár a leendő új iskola szükségességét és jelentőségét. — Új iskola? — érdeklődött Komócsin Zoltán. — Milyen stádiumban van az építés? — Úgy tudjuk, hogy a terv már készül — nyilatkozott Varga Mihályné, a vb-titkárnő. — Reméljük, hogy azután majd épül is. Dr. Kovács József, a járási tanács vb-elnöke ehhez hozzátette: — A tízmilliós építkezés 1970-ben kezdődik. Részint állami erőből, de jó lenne, ha ebből társadalmi ügyet csinálnának az apátfalviak. Szilágyi Sándorné, a nőtanács községi titkára ezt kiegészítette: — Arról gondoskodnak az apátfalviak, hogy ne maradjon üresen az az iskola. Hatszáz gyerek jár itt általános iskolába most is, s én, mint megyei tanácstag ma már szégyellem magamat, hogy hiába verem az asztalt. Szétszórtan, száz-kétszáz éves vert falak között tanulnak a gyerekek. Elmennek otthonról a villanybojleres, televízióval ékesített szép lakásból a sötét, ósdi tantermekbe. Bizony ehhez több segítséget várnánk a megyétől, meg az országtól. A bírálat elhangzott. Válaszolni kellett. Dehát mit lehet itt mondaniok a képviselőknek? Hiszen tízmillió forint — amit hirtelenjében kitudódott — legföljebb az apátfalvi takarékban van. Azért mégis elhangzott a válasz és még a képviselői tekintély is csorbítatlan maradt: — Ami az iskola benépesítését illeti, abban akármikor segíthet a megye is, az ország is, ha az apátfalviak szükségét látják — hangzott el a jelenlevők derültsége közepette. A tsz-elnök gondja Most hát jó a hangulat Apátfalván, persze inkább csak a tagoké. — Nekik egy volt fontos — újságolta anekdotázó kedvében a helyi szeszfőzde vezetője —, úgy mondták: lehet a vezető akárki, csak a púpostevére ne hasonlítson. Mert az vagy öt napig iszik, s közben semmit se csinál, vagy egyszerre megiszik öt napra valót. Kacagtak a jól érthető tréfán a jelenlevők, de mintha a tsz-elnök mégsem lett volna túlságosan jókedvű. Észrevette ezt Komócsin elvtárs és megkérdezte: — Van valami baj? —• Aggódok. — mondta Szigeti Mihály. — Miért? — A fagy miatt. Hátha kárt csinál. Meghát a dughagyma miatt is aggódok. Nem jól telelt, kevés hagymánk lesz, úgy lehet. — Mikor lesz az még? — Tavaly nagy szárazság volt. — Az igaz — próbálta megnyugtatni Komócsin elvtárs a tsz-elnökét. — Évszázados aszály volt. Valamikor az egyéni gazda megnézhette volna magát egy ilyen szárazság után. A nagyüzem viszont ezt is kibírta. Úgy gondolom, ezután sem kell félni túlságosan az időjárástól. Ám a tsz-elnök mégsem nyugodott meg. Mintha arra gondolt volna: most, hogy egyesültünk, nagyobb a gazdaság még az istennyila is nagyobb kárt tehet, ha nem vigyázunk. KACZOR ISTVÁN Mennyibe kerül egy családi ház? II. „Ember meg nem fizetheti..." 1710 tíilasiác épült a megyében az elmúlt évben. Ennek 1113 UJ Idrúd tizenöt százaléka állami, a többi magánerőből. Ezek túlnyomó többsége családi ház, amelyeket a tulajdonosok — az Országos Takarékpénztár Csongrád megyei fiókjának igazgatójától kapott tájékoztatás szerint — átlag 38 ezer forint hitel igénybevételével építettek. Ez a szükséges induló tőkével együtt sem tesz ki nyolcvanezer forintot. Ennyit érne, pontosabban ennyiből felépíthető lenne egy kétszobás, összkomfortos családi ház? Mindenki tudja, hogy nem. De hát akkor honnan teremtik elő a többit az építkezők? Jáhni*lettfán a BMG makói gyárának szerelő laka- UdUUllólVÚN, tosa az elmúlt év szeptemberében költözött be kétszobás, összkomfortos házába. A vakolatlan mésztufa-kockák messziről elárulják: a gazda kiszámolta, melyik a legolcsóbb, leggazdaságosabb építőanyag. Meg persze azt is, hogy nem volt ideje kivárni, amíg a ház elkészül ... — Hogyan, mennyi idő alatt lett háztulajdonos? — kérdeztem Gábor Istvánt, amikor munkahelyén találkoztunk. — 1962-ben nősültem. Lakni az anyósomhoz mentünk. Egy konyha — két asszony... Négy évig minden nélkülözhető fillért összeraktunk. Állandóan azon járt a fejem: téglát vagy telket vegyek először? És akkor valaki ajánlott nekem egy házat. Lakhatatlant, de anyag volt benne. Meghát, telken állt. Huszonkét ezerért megvettem. Bontottam, mint egy kényes gépet. Mert tudtam, ezt még össze is akarom rakni. Szóval, nem unatkoztam akkoriban a délutánokon. Mert vasárnaponként, meg az ünnepeken eljártam a tsz-be a sógoromnak segíteni... Tudja, kellett a pénz a hiányzó anyagra. Jelentkeztem a banknál kölcsönért. Kijöttek, felmértek, értékeltek mindent, így kaptam harmincezer forint hitelt. Mármint, összesen. — Végül is mennyibe jött ez a ház? És mit ér most? — Mit ér? Magának, vagy nekem? — kérdezett vissza Gábor István. — Mert ahol maga most szobát vagy konyhát lát, ott én néha ma is ólmos fáradtságot, álmosságot érzek ... Gondolom, kupéénak nézne, ha kétszázezret kérnék érte? Pedig, látja, nem adnám oda kétszer annyiért sem. Nekem ezt ember meg nem fizetheti... És, hogy mennyibe került? Számoljon, ha járatos benne. Mert én meg nem tudom mondani fillérre. No, kezdjük hát. Nálam iparos nem dolgozott. A falakat a gyári kollégáim húzták fel. Mit ér ez magának? De előbb három szomszédom kútjából húztam ki cseppig a vizet, amíg a meszet megoltottam. Egy fillérért egy veder után?... A tűzfal berakásához tégla kellett. Ekkor vállaltam bontást a városnál. Téglával fizettek, és az nekem több volt az aranynál. Kocsit kaptam a gyártól, és a kollégáim jöttek rakodni. — Az udvarán kutat, a konyhájában vízvezetéket láttam. Kell mind a kettő? — Most csak a kút ad vizet. Arra, felénk még nem kötik be a házakat. Pedig a fővezeték már megvan. Csak le kellene ágaztatni. Állítólag két év múlva kerül rá sor. Ha tudom, amikor a csöveket szereltem, talán le is mondok róla... Itt megállt e®7 jókora szusszanásra, és rámnézett. “ Will Cyolll mint aki kérdezi: érdekel ez téged? Aztán mégis folytatta: — Hát számoljunk-e? Mert még a napszámomról, ugye, nem esett szó. Két éven át naponta 14—18 órát dolgoztam. Gyár, építkezés, tsz — végtelen körforgásban. A feleségem sokszor várt haza sírva. — Most már készen van. Könnyebb napok jönnek, ugye? — Remélem. Habár... Ketten háromezernégyszázat keresünk. Levonások, tagsági díjak, községfejlesztési hozzájárulás, OTP-törlesztés... Jó lenne egy televízió.. Meg porszívó, centrifuga. Ruházkodni is kellene, nem? De, ugye a gyerekkel sem várhatunk már sokat? Harminc elmúltam ... Meg aztán azért építettem a házat. Nem kellett hozzá nagy porta, csak, hogy a gyerek szaladjon egyet... — Hány évig törleszt? — Hét évre kaptam a hitelt. S mert három határidőhosszabbítás után készültem el, fizettem, amikor benne sem laktam. De hát... Hamarabb letelik ... Nem igaz? — De, igen. Hamarabb — helyeseltem. Mert azt nem tudtam volna megmagyarázni Gábor Istvánnak, hogy az OTP-től kapott tájékoztatás szerint neki negyven, vagy ötvenezer forint hitelt kellett volna kapnia. És semmi esetre sem hét évre! PflMist nem állítanám, hogy Gáborék a házépítő munkás I Cloty típusát képviselik. Ezért azt sem mondom, hogy generális hiba van a hitelnyújtás mikéntjében. De abban biztos vagyok, az úgynevezett személyi elbírálás körül valami nem volt rendben, amikor Gáboréknak hét évre folyósított hitelt az OTP-fiók. Ezért nem is csodálkoztam, amikor a házát megfizethetetlennek tartó szerelő-lakatos így búcsúzott: — Ha nekem ezt előre mondja valaki, nem hittem volna el. Egyszerűen azért, mert nem hiszem, hogy a kormány lakásépítési programja ilyen keserves kétesztendőkre épül. BEDŐ NÁNDOR „Mit ér? Magának, vagy nekem?” (Fotó: Enyedi Zoltán) KEDD, 1969. FEBRUÁR 13. ST- HÍRLAP "3