Csongrád Megyei Hírlap, 1969. június (14. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-01 / 124. szám
CSEHGRÁD MEGYEI ★ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 86. ÉVFOLYAM, 124. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1969. JÚNIUS 1., VASÁRNAP Fock Jenő hazaérkezett Bécsből Kedvezően nyilatkozott ausztriai látogatásáról Fock Jenő és a kíséretében levő személyiségek szombaton reggel ellátogattak a bécsi magyar nagykövetségre, ahol találkoztak az osztrák főváros magyar kolóniájánaktagjaival. A vendégeket Simó Jenő nagykövet üdvözölte. Fock Jenő, felesége és kísérete szombaton délelőtt utazott haza ötnapos ausztriai hivatalos látogatásáról Budapestre. A vendégek búcsúztatására a bécsi Nyugati pályaudvaron megjelent Klaus kancellár és felesége, Platzer, a külügyminisztérium főtitkára. Ott volt több szocialista ország bécsi diplomáciai képviseletének vezetője. Fock Jenő Josef Klaus kíséretében ellépett a felsorakozott díszőrség előtt, elhangzott a magyar és az osztrák himnusz, s a különvonat pontosan 11 órakor indult el Budapestre. Fock Jenő szombaton viszszaérkezett Budapestre Fock Jenő és kíséretének fogadására a Nyugati pályaudvaron megjelentek: Fehér Lajos és dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettesei, dr. Bíró József külkereskedelmi, dr. Csanádi György, közlekedés- és postaügyi, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes. Megérkezése után Fock Jenő a pályaudvaron adott rövid nyilatkozatában egyebek között a következőket mondotta: — Nagy várakozással indultunk el Ausztriába, hogy Klaus kancellár két évvel ezelőtti magyarországi látogatását viszonozzuk. Most, a látogatás befejeztével, azt mondhatom — és szívesen mondom —, hogy az ötnapos látogatás kellemes is volt, s úgy érzem, hasznos is. Természetesen a konkrét eredmények majd később mutatkoznak meg. Ez a látogatás — várakozásom szerint — mindenki előtt világossá teszi azt, hogy mával minden szempontból erősíteni, bővíteni kívánjuk kapcsolatainkat. — A nemzetközi kérdések között egyik legfontosabb téma — a tárgyalás Metax támát tekintve is — az európai biztonsági értekezlet kérdése volt. Emellett természetesen egyéb égető problémákat is megtárgyaltunk, így a vietnami helyzetet, a közel-keleti helyzetet. Az európai biztonság kérdésében a két kormánynak — úgy érzem — lényegében azonos az álláspontja. Mindkét kormány szeretné, ha minél előbb létrejönne a kormányszintű találkozó. Az is világos: mindkét kormány véleménye szerint szükséges, hogy ezért minden érdekelt ország cselekedjék is. Sokoldalúan készítsük elő, hogy eredményes kormányfői értekezlet jöhessen létre. Mér Fock Jenő és dr. Josef Klaus tárgyalásairól hivatalos közleményt adtak ki. Képünkön: Fock Jenőt visszaérkezésekor párt- te állami vezetők üdvözlik Nemzedékek a tátikán Elég gyakran írunk és beszélünk az átalakuló falvak életéről. Büszkék is lehetünk a változásokra. Különösen azokra, amelyek az utóbbi tíz esztendőben történtek. Néha unalmas talán, hogy összehasonlításként állandóan felemlegetjük a múltat, ez azonban elkerülhetetlen. A haladást csak úgy érzékelhetjük, ha időnként visszapillantunk az elhagyott kilométerkövekre. A gazdasági változásokról ezúttal ne szóljunk részletesebben. Elég megállapítanunk, hogy a parasztság életszínvonala soha ilyen magas nem volt még ebben az országban, mint a legutóbbi években. Kevésbé lehetünk elégedettek az életkörülmények alakulásával. Nem a rangos nagyközségekről van szó, hiszen ezek imitt-amott már a városi élet kívánalmai szerint etetik-öltöztetik-dédelgetik lakóikat. De egymilliónál is többen élnek még elszórt tanyákon, elhagyatott majorokban, ahol petróleumlámpa adja a fényt, s ásott kútból isznak, főznek az emberek. Fogynak persze a tanyák. A városok, falvak melege erősen csalogatja a puszták lakóit. A fejlődés érzékelhetően gyorsul, tovább gyorsítani e pillanatban nem is szükséges Változnak-e az emberi magatartás formái, a kapcsolatok ösvényei? Megtörtént-e a lelkek felszabadulása is? Priccsre, vagy jászolba lökött lábatlankodó-e még az öreg, s a kedvesebb állattal egyenrangú jószág-e még a gyerek? Némelyik kérdésre könnyebb, másikra nehezebb a felelet. Úgy illik, hogy az öregekkel kezdjük. Ma már hihetetlen tragédiák ködlenek fel a múltból. Apagyilkos gyermekek, akik nem győzték várni az átíratást. Megkeseredett öregek, akik megérezvén, hogy feleslegessé váltak a ház körül, maguk dobták el hamvadó életük zsarátnokát. Elszórt esetek voltak? A tragédiák igen. Az ok, amely előidézte, a mérhetetlen nyomor, a mindennél erősebb gazdasági kényszer általános volt. Ezek szűntek meg, s ezek nyomán szabadulnak fel a lelkek is. Nem állíthatjuk, hogy ma elvétve sem akad a faluban szomorú öreg, mindegyikük élete csupa napfény és egészséges derű. Hálátlan gyerek, kegyetlen nő, tiszteletlen unoka ma is akad. Előfordul, hogy az idős ember ételét-italát kegyelemkenyérként tálalják. Annak pedig bizony keserű az íze. De nem ez a jellemző. Tények tagadják, hogy egyre önzőbbek, kérgesebb szívűek lesznek az emberek. Éppen az, az általános, hogy igazi kétségbeeséssel futunk orvosért, gyógyszerért, ha meginog a gyönge egészség. A gyermek őszinte aggódással várja a beteg öreg felépülését. Nem a halálát! Igaz, ehhez is a gazdasági alap változása teremtett feltételeket. Ingyenes az orvosi kezelés, olcsó a patika, könnyebb érte szaladni, mint régen. Ennek ellenére akadnak persze bánatos öregek. Olyanok, akiket pedig egyébként szeretettel ajnároznak. Nem könnyű megérteni őket. Figyelembe kell azonban venni, hogy az ember nem akkor öregszik meg igazán, amikor tiszta fehér már a haja, meggörnyed a háta, s megráncosodik a bőre. A fájdalom csak akkor már igazán, amikor rádöbbenünk, hogy a világ milyen könnyen elboldogul nélkülünk is! * Amikor az öreg nem érzi már, hogy szükség van rá. A társadalmi hasznosság érzését pedig tudatosan is előidézhetnénk. Soha nem felejtem el a boldog arcú öreget, akivel a szérűn találkoztam. A kazal végénél állt, őt szólítottam meg, mert a többiek a szekéren, kazalon villázták a szénát. — Én, kérem, nyugdíjas vagyok — mondta. — A brigádvezető szólt, hogy jöjjek ide, komandírozni ezeket.. Jó az öreg a háznál! Csak ezt kell érezniük, s boldogok lesznek. A maiderékhad a gyerekét is másként neveli, mint a régiek. Valamikor nem szerették a gyereket? De igen. Oldalakon idézhetnénk azonban, mint vált meg a szülő saját vérétől, mert erre kényszerítette a kor, amely sokat beszélt a szebb jövőről, csak éppen semmit nem tett érte. Ha itt valamit szemére vethetünk a mai középnemzedéknek, az a kényeztetés, babusgatás, túlzott dédelgetés. Tévedés ne essék, nem gondolunk itt arra, hogy bűn a szép ruha, a drága játék, a nyári tábor, a jutalomként adott kerékpár és a többi. Végre, hogy mindezt megkaphatja a falusi gyerek! De ne csupán azért kapja, mert akad rávaló! Csak érdemekért kapjon jutalmat! Érezze azt, hogy a szülők bármennyit fejlődtek a mezőgazdasági munka körülményei — bizony munkával, küzdelemmel szerzi a javakat. Mindannyian könnyebb, jobb életet szeretnénk biztosítani gyerekeinknek, mint a magunké. Ez igen tiszteletre méltó emberi törekvés. Nem lehet azonban helyes, ha a falusi szülő ma is úgy gondolkodik, mint régen: legyen jobb neki, hagyja itt a földet! A faluban maradt ifjú élete is könnyebb és boldogabb lesz, mint apjáé, öregapjáé volt. Nem törvényszerű hát, hogy csak akkor boldogul, ha hátat fordít a földnek. A magyar falvak öregedése pár évvel ezelőtt aggasztó volt. Mostanában tapasztalhatunk kedvező jeleket. Viszszajönnek a fiatalok, s lassan a középnemzedék is. Ők talán nehezebben, pedig rájuk lenne legnagyobb szükség Persze ragaszkodnak az ipari nyugdíj lehetőségéhez, a közel tíz éve megszokott élethez, amely valóban más, mint az akkori falu élete volt. A szabad szombatok, rövid vasárnapok gyorsan elröppennek, igyekezni kell vissza a városba. Annyit azért feltétlen látni kell ennyi idő alatt is, hogy megváltozott a falu. A falu, amelynek három nemzedéke békésebben él együtt, mint bármikor, s közösen építgeti azt a jövőt, amelynek — hiszünk benne — ma még csak a körvonalai látszanak. ANNUS JÓZSEF Szlovák miniszter Biudalpesten Dr. Matej Lucan, szlovák közoktatásügyi miniszter szombaton elutazott Budapestről. Itt-tartózkodása során tárgyalásokat folytatott a két országot érintő oktatásügyi kérdésekről Ilku Pál művelődésügyi miniszterrel és a minisztérium más vezetőivel. A vendéget fogadta Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, valamint Óvári Miklós, a Központi Bizottság tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője. Mi történt a nagyvilágban? Ha: parlamenti választások Lengyelországban Koszigin hazautazott Pakisztánból • Befejeződött a Csehszlovák KP KB plénuma • Belpolitikai válság Argentínában • Terrorítéletek Görögországban Részletes hírszolgálatunk a 8. oldalon Csongrád megye 2,7 milliárd forintja A holnap alapjait a termelésben, a népgazdaság különböző ágaiban, jórészt a beruházások vetik meg. Érezhető, hogy évről évre jelentős összegeket költünk építkezésekre, új gépek beszerzésére, műszaki fejlesztésre. Az idei népgazdasági terv előirányzatai szerint összesen mintegy 72,74 milliárd forintot költünk beruházásokra. Csongrád megyében az elmúlt évben 2,5 milliárd forint felhasználására volt lehetőség, s csak 1,9 milliárdnyi összeget használtunk fel. Az idén a tavalyinál is nagyobb összeg, 2,7 milliárd forint áll rendelkezésre. Csongrád megye beruházási tevékenységét elsősorban az 1969. évről áthúzódó beruházások határozzák meg. Ezek többsége az év közepére készül el. Például az Alföldi Edénygyárat a második negyedévben adják át rendeltetésének. Az 1969-ben induló egyedi nagy beruházások közül a legjelentősebb a szegedi házgyár építése Erre az idén 79 millió forintot költhetünk. A Biokémiai Kutató Intézet építésére fordítható összeg 1969-ben 40 millió forint Ennél nem lehet nagyobb az összeg, a többi termelő jellegű beruházásoknál viszont túlteljesíthetik az előirányzott keretet A földgáz és a kőolajipari létesítményeknél az év elején az út- és vasútépítést akadályozta a belvíz az ipartelepítést pedig a kútkitörésből származó olajszenynyeződés. Várhatóan még az idén jelentősen növelik a földgázprogrammal kapcsolatos beruházások összegét Az idei terv szerint 647 milliót költhetnek ezekre a beruházásokra, 39 százalékkal többet, mint amennyit tavaly egész évben felhasználtak. A célcsoportos beruházások köre is bővül 1969-ben megyénkben. A Csongrád megyei Sütőipari Vállalat 8 millió forintot, a szegedi 7 milliót használhat fel új sütőüzemek építésére, illetve a meglevők bővítésére, korszerűsítésére. Az olajipari célcsoportos beruházások közül kiemelkedik a szanki földgázüzem építése Csöng- Hz idén többet költhetünk beruházásokra vád megyében földgázhálózat építésére 58 millió forint áll rendelkezésre. A villanyenergia-hálózat bővítésére is lehetőség nyílik, közel 150 millió forintból. Ebből építik a többi között a hódmezővásárhelyi, szentesi 120 kilovoltos hálózatot és a transzformátor állomást. A tejfeldolgozó üzemet már régen át kellett volna adni rendeltetésének. Előreláthatóan erre csak júniusban kerül sor. Az ipari vízszolgáltatás bővítésére 65 milliót, az algyői Tisza-híd építésére az idén 30 milliót költhetnek. Az építőmunka megkezdését hátráltatja az, hogy a híd egyes szerkezeti részeit újra kell tervezni. Célcsoportos beruházásként jelentős összeget költenek a hódmezővásárhelyi ipari tanuló iskola és a vendéglátóipari tanulóiskola építésére is. Az év elején elhúzódott a vállalatok beruházási hitelkérelmének elbírálása. Az engedélyezett hitelkérelmek között szerepel a Szegedi Fémfeldolgozó Vállalat 6,6 millió forinttal, a Csongrád megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat ABC- áruházának építése 4 millióval, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat gépbeszerzése 19,1 millió forinttal. Az AKÖV 20,4 millió forintból vásárol új gépkocsikat. A Tisza Bútoripari Vállalat Budapest üzemének Csongrádra történő telepítésére 8 milliót költenek. A METRIPOND mérleggyár fehérgyarmati üzemét 5,7 millió forintos beruházással bővítik, illetve korszerűsítik. NAGY PÁL