Csongrád Megyei Hírlap, 1969. június (14. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-25 / 144. szám

fi nyugatnémet keresztény­­demokraták szélsőséges választási programja A KÖZEL-KELETI eseményekkel kapcsolatban külön összeállításban számolunk be olvasóinknak az egyiptomi haderő újabb Izrael-ellenes akcióiról. Úgy tűnik, mintha az izraeliek elvesztették volna a kezdeményezést és az egyip­tomi akciók hatására Tel Avivban idegesség volna tapasztal­ható. Itt említjük meg, hogy Ali Szabri, Egyiptom kormány­pártjának, az Arab Szocialista Uniónak a főtitkára kedden repülőgépen Moszkvába utazott. Megbeszélést folytat a szov­jet vezetőkkel a két ország együttműködésének kérdései­ről és átadja Brezsnyevnek Nasszer üzenetét. Végül hadd említsük meg, hogy Egyiptomban leváltot­ták a légierők főparancsnokát, Musztafa el-Hamnavit és a légvédelmi reszortért felelős Hasszán Kamel légi tábornokot, mindkettőt nyugdíjazták. Nasszer a légierő élére Ali Bag­dadi tábornokot nevezte ki, míg helyettesévé Mohamed Ali Fahmi tábornokot nevezte ki. Bagdadi, az új főparancsnok a Szovjetunióban és Ang­liában nyerte kiképzését. 47 éves és mint sportember — úszóolimpiákon volt több alkalommal — tette ismertté ne­vét. A két új vezető kinevezésével Nasszer — az AP amerikai hírügynökség szerint — „friss vért" kíván önteni a légi­erőbe. FIGYELEMRE MÉLTÓ beszédet mondott hétfőn Nikre­­bergben, a nyugatnémet Szabad Demokrata Párt évi kong­resszusának megnyitóján Walter Scheel országos pártelnök. Azt mondotta, hogy, ha Nyugat-Németország meg akarja ja­vítani politikai pozícióit Európában, akkor saját magának kell kezdeményező lépéseket tenni, olyan lépéseket, amelyek félreérthetetlenné teszik becsületes szándékait. Hangsúlyoz­ta az európai szocialista országokkal való jobb viszony megteremtésének szükségességét, elsősorban a Szovjetunió­val és Lengyelországgal. S ha már a nyugatnémet belpolitika egyik fontos meg­nyilatkozásánál tartunk, hadd írjunk néhány szót a Keresz­ténydemokrata Uniónak, a nyugatnémet kormánykoalíció jobboldali pártjának választási programjáról. „Az NDK el­ismerésének kompromisszum nélküli elutasítása, a határok kérdésének csak békeszerződésben való rendezése, válto­zatlan kiállás az általános hadkötelezettség és a NATO mellett" — röviden így lehet jellemezni a kereszténydemok­raták, hétfőn, Bonnban előterjesztett választási programját, az 1969-től 1973-ig terjedő időszakra. A lényegében tavaly Berliben elfogadott pártprogramot megismétlő választási jel­szavak között olvasható a Bundeswehr — a nyugatnémet haderő­k megerősítését ígérő tétel, amely javasolja a nyu­gatnémet hadsereg „személyileg és anyagilag oly módon tör­ténő felszerelését és megszervezését, hogy védelmi feladatait a lehető legjobban teljesíthesse. Szóval: a német revansiszta szellem térhódítása válto­zatlanul tart a Kereszténydemokrata Unió berkeiben. , C ■ ■ Gondolatok a moszkvai nagy találkozó után Nemzetközi harci program Már egy héttel ez a pártok moszkvai tanácskozása után még az aggályoskodók előtt is nyilván­való, hogy hatalmas siker született — a legutóbbi tanácskozást követő csak­nem tíz év után — a mozgalmat meg­osztó zavaró tényezők ellenére: az egy­ségtörekvés dominál a világ leghatal­masabb társadalmi erejében — a kom­munista világmozgalomban. Ez alól még a távolmaradó — vagy éppen ve­lünk szembenálló — néhány párt sem tudja majd kivonni magát, ezekben a pártokban is erőre kap majd az inter­nacionalizmus. Erre a merész követ­keztetésre nemcsak a bennünket jel­lemző optimizmus késztet, hanem a moszkvai dokumentum széles plat­formja is, amely nyitva hagyta az aj­tót a tanácskozáson részt ugyan nem vevő, de a nemzetközi munkásmozga­lomért felelősséget érző, az imperia­lizmus elleni összefogást segíteni aka­ró pártok, kommunisták előtt is. A ta­nácskozásról hazatért küldöttségek kö­zül viszont már számosan beszámoltak központi bizottságaiknak, amelyek jó­váhagyták delegációik tevékenységét. Más pártok — s így a mi pártunk köz­ponti bizottsága is — a közeljövőben foglal állást a nagy találkozó határo­zatai és delegációnk munkájával kap­csolatban. Nem kétséges, hogy ez a határozat szintén jóváhagyó lesz! De amint delegációnk vezetője, Ká­dár János elvtárs egy nyilatkozatában mondott: kész ugyan a ploform, ez­után következik azonban a végrehajtás. Magukban a moszkvai tanácskozáson elfogadott dokumentumokban hatal­mas munka fekszik. Nem túlzunk, ha azt mondjuk: a ma már csaknem fél­­százmilliót számláló kommunista mozgalom harci tapasztalatait össze­gezték, tudományosan elemezték a vi­lág mai társadalmi-politikai helyzetét, s ennek alapján vonták le azokat a következtetéseket, amelyeket ez a har­ci program tartalmaz. Valóban harci programról van szó, olyanról, amely nemcsak a kommunista , mozgalmat vértezi fel, de útmutatást nyújt a nem kommunista, de a világ haladásét, a világbéke megőrzését szintén óhajtó és ezért harcolni kész más mozgalmak számára is. Mi­ már közismert, hogy a sTlfl illal moszkvai fő dokumentum fejezetei közül a legnagyobb egyhan­gúság a harmadik pontban foglalta­kat fogadta, amely az imperializmus elleni nemzetközi harc legkonkrétabb és legközvetlenebb harci céljait mu­tatja meg. E pont bevezető gondola­tainak olvastakor bizonyára sokan át­siklottak a kezdő mondatokon, holott itt olyan távlatokat fogalmaztak meg, amelyek elérése, vagy megközelítése talán döntő erőeltolódást is idézhet elő a szocializmus javára a nemzetközi osztályharcban: „A jelenkori társadal­mi-politikai világhelyzet lehetővé te­szi, hogy az imperializmus elleni har­cot új szintre emeljék. Az imperializ­mussal szemben, fokozva a támadást el­lene, döntő fölénybe kerülhetünk, ve­reséget mérhetünk agressziós és hábo­rús politikájára. Ez sürgősen konkrét és gyakorlati intézkedéseket és akci­ókat követel meg valamennyi konti­nensen, hogy világos perspektívát mu­tassunk a demokratikus és haladó erőknek, mindazoknak, akik érdekel­tek az emberiséget nyugtalanító nagy problémáinak, a béke és a biztonság problémáinak megoldásában.” Mindebből kiderül, hogy harcunk új szakasza kezdődik, amelynek sikere esetén döntő fölénybe kerülhetünk az imperializmussal szemben, amennyi­ben valamennyi antiimperialista erő összefogását a moszkvai fő dokumen­tumban kijelölt feladatok megoldásá­ra összpontosítjuk, mert ez mutatja meg a főcsapás irányát és a fő ellen­séget. Az imperialistaellenes erők ak­cióegységének alapvető láncszeme ma­rad viszont az a harc, amelyet a kom­munisták és más erők a háborús ve­szély, a népeket továbbra is tömeg­pusztítással fenyegető termonukleáris világháború veszélye ellen, a világbé­kéért vívnak Ez az átfogó program, valamint a dokumentumban megjelölt — a világ valamennyi kontinensén élő népeket létükben érintő — részfelada­tok olyan közös érdekeket fejeznek ki, amelyek lehetővé teszik a kommunis­ta pártok összefogását még akkor is, ha a moszkvai tanácskozás után is ma­radtak nézeteltérések soraikban. Az imperializmus elleni közös akciók fel­tétlen közelebb hozzák egymáshoz a még távolabb levő pártokat is, lehe­tővé teszik a nemzeti méretekben ví­vott harc sajátosságainak megismeré­sét és megsértését, a proletár interna­cionalizmus alapelveinek fokozott vé­delmét. Egyben éppen a kommunista, mozgalom egységének — a közös harc­ban kikovácsolódó — szilárdulása te­remti meg a jobb feltételeket ahhoz is, hogy a nemzetközi imperializmus el­leni harcba a világ társadalmának leg­szélesebb köreit bevonhassuk. Ezért mondják ki a kommunista pártok a fő dokumentumban: „Minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy na­gyobb egyetértésre jussanak a sok kü­lönféle imperialistaellenes áramlattal és mozgalommal, figyelembe véve e mozgalmas sajátszerűségét és tiszte­letben tartva önállóságukat. Az önkén­tes alapon és közös megegyezéssel ki­választott együttműködési formák le­hetővé teszik azt, hogy az imperializ­mus ellen folytatott harc olyan szintre emelkedjen, amely megfelel a jelenlegi helyzet követelményeinek.” Nem két­séges, hogy éppen a moszkvai világta­lálkozó fő dokumentumában megfo­galmazott harci program adhatja a legnagyobb segítséget egy közeljövő­ben megszervezendő antiimperialista világkongresszus politikai platformjá­hoz is, amely még szervezettebben felsorakoztatja, a világban sok eset­ben ma még megosztva küzdő, imperi­alistaellenes erőket az emberi haladás új sikereihez vezető harchoz. A G program sontcs, feltétele a sikernek. A testvérpártok­nak még rendkívül súlyos harcokat kelll vívniuk az erős, tapasztalt és ügyes osztályellenséggel, az imperia­lizmussal szemben. E harc pozíciói azonban Moszkva után számunkra sokkal kedvezőbbek, még jobban elő­revetítik a siker, a szocializmus, az emberi haladás, a világbék­e megőrzé­sének új lehetőségeit. RÁCZ LAJOS 2 Anglia kormánya megnehezíti­ a Mesiai helyzet rendezését! Csatorday Károly felszólalása a Biztonsági Tanács ülésén Kedden este a Biztonsági­­ Tanács folytatta a rhodesiai helyzet vitáját. Lapzártakor a­­ tanács vitája még folyik. A tanács hétfői ülésén fel­­­­szólalt dr. Csatorday Károly, hazánk ENSZ-képviselője is. Megállapította többek között: Anglia kormánya kezdettől­­ fogva nem arra törekedett, hogy Rhodesiában véget ves­­­­sen a Smith-rezsim uralmá- s nak, hanem arra, hogy kom­promisszumos megoldást hoz­zon létre vele. Az angol magatartás ezzel megnehe­­zítette, hogy a világszerve­zet megfelelő szankciókat alkalmazzon Rhodesiával szemben. Dél-Afrika és Portugália pedig nyíltan szabotálta az ENSZ­ határo­­zatainak végrehajtását. Csatorday Károly hang­súlyozta, teljességgel jogo­sult a tanács afrikai és ázsiai tagjainak az a köve­telése, hogy a Rhodesiával szemben szükséges bünte­tő szankciókat ki kell ter­jeszteni a Smith-féle re­zsim cinkosaira is. A ma­gyar delegátus rámutatott arra, hogy Angliának a ta­nács elé terjesztett határo­zati javaslatnak megfele­lően erőt kell alkalmaznia a lázadó, fajüldöző rhode­siai klikkel szemben. Ha pedig ezt nem teszi meg, a Biztonsági Tanácsnak kell a megfelelő és az af­rikai és ázsiai tagországok által javasolt lépésekhez folyamodnia. Csatorday kijelentette: a magyar küldöttség támo­gatja ezt a határozati ja­vaslatot. Felhívés elfogadásával Berlinben befejeződött a béke-világtalálkozó Kedden a Dynamo-sport­­csarnokban megtartott ple­náris üléssel véget ért a négynapos berlini béke­világtalálkozó. Romes Csandra, aki a plenáris ülésen elnökölt, el­mondotta, hogy a végleges adatok szerint a világtalál­kozónak 101 országból ér­kezett 1201 részvevője volt. A plenáris ülés egyhangú­lag elfogadta a berlini bé­­ke-világtalálkozó felhívását. Meggyőződésünk — álla­pítja meg egyebek között a felhívás —, hogy a népek szerepe megnövekedett a háború és béke kérdésének megoldásában. A béke vé­delmezőinek tömegakciói jelentős sikerekhez vezettek az imperializmus elleni küzdelemben. Ebből kiindul­va az a kívánságunk, hogy minden földrészen, területi és nemzeti síkon, sokszo­rozzuk meg a békéért, va­lamint a népek politikai és­­ gazdasági függetlenségéért küzdő valamennyi erő egy­ségesítésére irányuló kez­deményezéseket. Egyesít bennünket a meg­győződésünk, hogy a tar­tós béke megvalósulhat. Ezért jöttünk össze, mert szükség van közös cselek­vésre — hangzik a felhívás befejező része. A világtalálkozó ezenkívül egy Vietnamra vonatkozó határozatot is elfogadott. E határozat rámutat, hogy a haladó emberiség egységesen támogatja Vietnam népét, s elítéli az amerikai agresz­­sziót és kiáll a háború mi- I előbbi befejezése, a vietna­mi béke megteremtése mel- I lett. I ­*. HÍRLAP Újabb egyiptomi támadás izraeli állások ellen Felrobbantották Haifánál az olajvezetéket Az izraeli hadsereg szóvi­vője közölte, hogy a keddre virradó éjjel egy egyiptomi kommandóegység zárótűz fe­dezete mellett átlépte a Szu­­ezi-csatornát a déli szaka­szon, Port Tevfik térségében, és harcba bocsátkozott az el­lene vonuló izraeli erőkkel. Tel Aviv szerint egy izraeli katona esett el az ütközet­ben, míg Kairóban azt kö­zölték, hogy 22 izraeli ka­tona vesztette életét, és a kü­lönítmény az izraeli vonalak mögött két páncélkocsit is megsemmisített. A kairói lapok kedden nagy címbetűkkel közölték a Szuezi-csatornán érkelt cevintomi kommandó harci sikereit. Az Al Ahram című kairói lap szerint 48 óra alatt négy különítmény kelt át a csatornán és súlyos vesztesé­geket okozott az izraeli meg­szállóknak. A legutolsó tá­madást az Al Akhbar című lap a maga nemében a leg­nagyobbnak nevezi, és fel­hívja a figyelmet az izraeli katonai szóvivők egymásnak ellentmondó nyilatkozataira. Az izraeliek az akciók sike­réért Szuez polgári lakossá­gán álltak bosszút, a szuezi lakónegyedeket lőtték. Az iz­raeli tüzérségre azonban kis­vártatva erős csapást mértek Port Tavfiktól keletre és több nehéztüzérségi állást meg­semmisítettek. Egy izraeli tűzoltóhajó hasztalanul próbálja eloltani a haifai kikötőben égő olaj tüzét Arab szabotázsakció Tel -Avivból érkezett hír­­ügynökségi beszámolók sze­rint majdnem négy órán át égett hatalmas, 80—100 mé­teres lángoszloppal a kedden felrobbantott haifai olajveze­ték. A kikötői negyed nagy részét kiürítették az arab el­lenállók által végrehajtott szabotázsakció miatt. Nagy rendőri erőket és tűzoltósá­got is vezényeltek a helyszín­re, amely a lezárt környéken razziázott és több tucat „gya­f­núsítottat” letartóztatott. Amíg a vezeték szelepeit le nem zárták, 1500 tonna nyers­olaj tódult a távvezetékbe és órák alatt füstté vált. Ammanban a Palesztinai Népi Felszabadítási Front irodája bejelentette, hogy en­nek a szervezetnek a külö­nítménye robbantotta fel a csővezetéket. Tíxoa félrevezeti az amerikai népet A VDK küldöttsége tanácsadójának nyilatkozata a vietnami helyzetről Le Duc Tho, a párizsi tár­­­­gyalásokon részt vevő VDK- küldöttség tanácsadója, a Vi­etnami Dolgozók Pártja Po­litikai Bizottságának tagja a Washington Post című ame­rikai lapnak adott nyilatko­zatában kijelentette: Nixon elnök „légvárakat épít” és „hiábavaló manőverekkel­­ foglalatoskodik" amikor si­kerre számít a vietnami há­borúban. „Nixon ördögi kör­ben találja magát. Vissza akarja vonni ugyan az ame­rikai csapatokat Dél-Viet­­namból, de attól fél, hogy en­nek következtében összeom­lik a bábhadsereg és a báb­kormány. Ha viszont folytat­ni akarja a háborút, az ame­rikai veszteségek növekedni fognak. Nixon célja, hogy az Egyesült Államok addig maradjon Vietnamban, amíg olyannyira megerősödik a bábkormány és hadserege, hogy biztosítani tudja a há­ború folytatását. Az idő azon­ban nem Nixon javára dol­gozik.” A VDK-küldöttség tanács­adójának nyilatkozata kieme­li, hogy a Nixon-féle „béke­­javaslat” teljességgel megva­lósíthatatlan és a népi erők nem hajlandók együttműköd­ni a Thieu-féle rezsimmel valamiféle „választáson”, nem fogadják el az amerikai el­nök terveit a „nemzetközi” ellenőrzésről. Le Duc Tho rámutatott: a népi erők elmúlt hónapok során me­g­szilárdították pozícióikat és számos csapást mértek az amerikai és dél-vietnami csa­patokra. A nyilatkozat hangsúlyoz­za: félrevezetőek azok az amerikai állítások, amelyek szerint a párizsi tárgyaláso­kon keletkezett nehézségeket nem hivatalos megbeszélések­kel lehet áthidalni. „Ha az Egyesült Államok szándéka nem komoly és jóindulatú, ak­kor teljesen mindegy, hogy milyen és mennyi nem hiva­talos megbeszélésre kerül sor, a problémák megoldat­lanok maradnak” — hangoz­tatta Le Duc Tho. Kiemelte: az amerikai elnök félreveze­ti a közvéleményt, amikor olyan utalásokat tesz, hogy a tárgyalásokon közelebb ju­tottak a megegyezéshez. Nixon elnök egyébként kedden délután Henry Ca­­bot-Lodge-zsal, a párizsi tár­gyalásokon részt vevő ame­rikai küldöttség vezetőjével tanácskozott a Fehér Házban. Lodge rövid szabadsága után ma, szerdán tér vissza Pá­rizsba. * Szovjet gazdasági segítség Vietnamnak A Vietnami Demokratikus megállapodás realizálására Köztársaságnak nyújtandó vonatkozó kérdéseket. E meg­­szovjet gazdasági segítséggel állapodás értelmében a Szov­­összefüggő kérdéseket tav- jetunió jelentős mennyiségű gyalta meg Moszkvában Nyi- közfogyasztási árucikket, ké­­kolaj Patolicsev szovjet és olajterméket, közlekedési esz- Phan Anh vietnami külke- közt, komplett berendezést,­reskedelmi miniszter. vas és színesfémet, mátrá-A két ország külkereske­­gyet és más árut szállít a delmi minisztere megvitatta VDK gazdaságának fejleszté­­az 1969. évi kormányközi­séhez. SZERDA, 1969. JÚNIUS 25.

Next