Csongrád Megyei Hírlap, 1969. augusztus (14. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-31 / 201. szám
RöszkeiJubileum Nagymúltú falu Röszke. Gazdag hagyományokkal, legendákkal, nótákkal őrzi meg a nép a „paprika-világot”. Régi írások bizonygatják, hogy a török idők elmúltával bontakozott ki e tájon a dohány- és a fűszerpaprika termesztése. Röszkén jó talajra lelt. Intenzívebben már az 1800-as évek elején formálta a tájat, az embereket. A falu három termelőszövetkezete közül a tegnap 20 éves jubileumát tartó Kossuth Tsz-ben évről-évre több száz holdon termesztik ezt a pénzes növényt. Jó termésátlagokkal, jó eredményekkel dicsekednek a szövetkezetiek. Az ünnepi közgyűlésen tisztelettel adóztak azoknak az úttörőknek, akik két évtizeddel ezelőtt 80 hold földdel, 9 megfáradt gebével vágtak az új világnak, a szövetkezésnek. 12-en vállalták ezt a sorsot a faluban. Mostanára a közös vagyon megközelíti az 50 millió forintot, napról, napra évről évre 1300 emberről gondoskodik ez a szocialista nagyüzem. Az eredményekről, a megtett útról beszélt Takács Imre elnök a közgyűlés résztvevőinek. Az ünnepségen részt vett Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Péter János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, dr. Perjész László, az MSZMP K. B. külügyi osztályának helyettes vezetője, Rózsa István, a megyei pártbizottság titkára, Sípos Géza, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a városi pártbizottság első titkára dr. Bíczó György, a Szeged m.jd városi tanács vb elnöke, Csupenszki István, a járási pártbizottság első titkára és Farkas István, a szegedi járási tanács vb elnöke. is dolgozó kisemberek építkezését segíti a telekgazdálkodás új rendszere Szilágyi Lajos miniszterhelyettes nyilatkozata A lakás- és üdülőtelepítés telekellátásának új rendszerére kiadott kormányhatározat jelentős támogatást nyújt a lakosság építkezéseihez, a telekspekuláció megszüntetéséhez, a városrendezési és üdülőterület fejesztési tervek valóraváltásának meggyorsításához. Ezekről a fontos célokról, intézkedésekről nyilatkozott Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes. — Az állami telekkínálat — mondotta — főleg a fejlődő városokban, a városiasodó településeken és a kedvelt nagy üdülőterületeken eddig nem volt képes kielégíteni a telekvásárlási igényeket. Az építkezőknek a magánforgalomban kellett telket beszerezniük. Az 1967. évi felmérések szerint mintegy 250 ezer beépítetlen telek volt személyi tulajdonban, így a telkek ára rohamosan emelkedett, s az állami közművesítés hatására bekövetkező telekérték-növekedést is nagyrészt a telektulajdonosok sajátították el. Akik több, vagy parcellázható telekkel rendelkeztek, indokolatlan többletjövedelemhez jutottak és spekulációra nyílt lehetőségük, az állam rendelkezésére álló kevés telekkel azonban nem befolyásolhatta hatékonyan a magánforgalmi telkek árát. A beépítetlen telkek állami kisajátítását pedig az a körülmény nehezítette, hogy a telektulajdonosokat előbb beépítésre kellett felszólítani, s így több évig is elhúzódhatott az ügy lebonyolítása, elintézése. Ugyanakkor a tanácsok sem rendelkeztek elegendő anyagi eszközzel a kisajátításhoz szükséges kártalanítás fedezésére. A telekforgalom e tarthatatlan helyzetében hoz gyökeres fordulatot a kormányhatározatban rögzített új telekellátási rendszer. Elsősorban azokon a területeken segíti a telekellátást, amelyeken alapvető érdek a közművesített és nagyobb laksűrűséggel hasznosítható területek gyors ütemű beépítése. Az új határozat fontos törekvése, hogy az építési telkek hasznosítása megfeleljen a társadalmi céloknak, a dolgozó kisember lakásépítkezéseit segítse, s ne lehessen a telek a spekuláció és a munka nélküli vagyonszerzés eszköze. A telektulajdont az indokolt személyes szükséglet mértékére korlátozza az új határozat. A telekkínálatot ugyanis helytelen lenne a település belterületén kívüli mezőgazdasági terület rovására bővíteni addig, amíg a belterületen is beépítésre alkalmas üres telkek vannak. Az új rendelkezés szerint tehát a jövőben egy személy, illetve család személyes szükségletének elfogadható mértéke az, ha saját lakóházának megépítéséhez egy építési telekkel rendelkezik, s ezenkívül legfeljebb a pihenés, üdülés céljára lehet még egy telke. Aki már két ilyen telek tulajdonosa az már adás-vétel, de ajándékozás és tartási életjáradéki szerződés útján sem szerezhet még további építési telket. A méltánytalanság elkerülése érdekében azonban a rendelkezés felhatalmazza a tanácsok végrehajtó bizottságait, hogy a jogszabályokban meghatározott esetekben felmentést adjanak azok részére, akiknek tulajdonában más által lakott lakóház — öröklakás van, vagy akinek telke építési tilalom alatt áll, s még egyéb méltányos esetekben. Az üres telkek beépítésének, a telekforgalom meggyorsításának, a személyi tulajdon mértékét meghaladó telkek hasznosításának ösztönzésére, az állami közművesítésből eredő telekérték-emelkedés egy részének elvonására bevezetik a telekadót, valamint az út- és közműfejlesztési hozzájárulást. Eddig az építési telkek után is a mezőgazdasági földekre vonatkozó szabályok szerint kellett adózni, s az adózás mértéke független volt a telek fekvésétől, közművesítésétől, forgalmi értékétől. Nem büntette a jogszabály az építési telek rendeltetésellenes felhasználását és a telkek felhalmozását sem. Az új rendelkezés szerint a személyi telektulajdon mértékét meg nem haladó telek esetén — akinek csak egy beépítetlen építési telke van — általában mentesül a tulajdonos az adózás alól. Adófizetési — alapadó — kötelezettsége csak akkor kezdődik, ha a tanács határozattal kötelezte a telek beépítésére, vagy ha a beépítést szerződésben már vállalta, de nem teljesítette. A kormányhatározat a megfelelő állami telekkínálat érdekében segítséget nyújt a tanácsoknak, hogy a hosszadalmas felszólításos rendszer mellőzésével, kisajátítás útján megszerezhessék a magánkézben levő telkek tulajdonjogát. Előírja azonban a rendelkezés, hogy a telek kisajátítási árát olyan szintre kell emelni, amely jobban figyelembe veszi a forgalmi árat. Ugyanakkor továbbra is lehetővé teszi a volt tulajdonosnak, hogy a kisajátított telek beépítésére szervezett építőközösség tagja lehessen. (MTI) Eszmék és indulatok .Emlékezünk és emlékezzünk: 1939. szeptember 1. öreg és fiatal egyaránt tudja, hogy az emberi történelem egyik legvégzetesebb napját jelöli ez a dátum. Éveken át folyó tudatos és célra törő előkészület után tettre érett a legördögibb politika, s a náci hadsereg — sutba dobva minden nemzetközi megállapodást — átlépte a lengyel határt. Megkezdődött a második világháború! Szerződésszegés — szerződésszegést követett, számokban kifejezhetetlen anyagi kár keletkezett az arcvonalak mindkét oldalán, s az emberi szenvedések jelzésére aligha találni megfelelő szót, fogalmat. Hat éven át tombolt ez az ész nélküli világégetés, amelyben megsemmisült ugyan Hitlernek és cinkosainak világuralmi vágya, de sohasem lehet elfelejteni, hogy milyen áron. Azok a fiatalok, akik a borzalmak éveiben vagy az azt követő időszakban születtek, s ma csupán a történelem lapjairól ismerik az előzményeket és a történteket, megmegkérdezik: nem volt erő, amely csírájában fojthatta volna ela fasizmust, s ezzel megakadályozhatta volna a rémtettek ama sorozatát? Nos, akik így vagy úgy, de lényegében e kérdés felett töprengenek, azoknak látniok kell, hogy a kapitalista világrendszer mozdult meg egy új és egyre izmosodó társadalmi formáció, a szocializmus ellen. Ez a törekvés korántsem mondható újnak, hiszen közvetlenül az első világháború után 14 tőkés állam intervenciója a világ első és egyetlen szocialista állama ellen sem szolgált más célt. A nácizmus világuralmi vágya kapóra jött a nyugati kormányok mindig bújtatott és leplezett törekvésének, amely azonban az általuk hangoztatott szóvirágok mögött tényleges erőként hatott és anyagilag-erkölcsileg segítette a hitleri élettér kialakulását — Keletre. Mi lett volna ennek következménye? Eltűnése a világpolitika színteréről egy olyan hatalomnak, amely merőben új eszméket hirdet: egyenjogúságot az államok között, szabadságát a népeknek és békét a világban. Történelmi tények bizonyítják azokat a mérhetetlen erőfeszítéseket, amelyeket a Szovjetunió kifejtett, hogy elhárítsa az emberiség feje felől a hitleri borzalmakat. A nyugati diplomácia taktikáin az egyetlen becsületes törekvés zátonyra futott. Ám amikor Párizs térdre kényszerült és Londonra nácibombák hulltak, a tőkés kormányok kénytelenek voltak szövetségre lépni a Szovjetunióval, s létrejött a Hitler-ellenes koalíció, amelynek legsúlyosabb terhét a szovjet népnek kellett viselnie, hiszen szovjet földön dúlt a harc és a pusztítás. Hat év kemény küzdelme kényszerítette feltétel nélküli megadásra a náci agresszorokat. Mindez ma már történelem... A történelemnek azonban tanulságai is vannak — tanulságai, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül a ma nemzetközi politikájában. Ezek a tanulságok egyszerű tételekben nyilvánulnak meg, olyanokban, mint az, hogy „a háborúkat az imperializmus szüli”, olyanokban, mint az, hogy „az imperializmus más népek leigázására törekszik”, olyanokban, mint az, hogy „más népek kizsákmányolásával növelje saját jólétét”. Mindezekre bőven szolgáltatnak példát napjaink eseményei. Ezekkel a tendenciákkal szemben áll azonban a haladó emberiség béketörekvése. Szinte felesleges emlékeztetni is arra, hogy a béke gondolata és a békéért folyó harc micsoda óriási anyagi és erkölcsi bázisra támaszkodik és támaszkodhat — ez a bázis a szocialista világrendszer léte, a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió békepolitikája. Az, hogy korunkban nem végzetszerűen elkerülhetetlen a világháború, az a szocialista világrendszer, a nemzetközi proletariátus, valamennyi imperialistaellenes erő és a békeharc rendíthetetlen híveinek köszönhető. A nemzetközi politika síkján tehát ma is kemény és elszánt csatározás folyik a háború és a béke kérdésében. Eszmék és indulatok kavarognak, amelyekben a múlt örökségének elemei éppen úgy fellelhetők, mint a mai helyzet követelte realitás tényezői. Fájdalmasan érinthet minden jóakaratú embert, hogy harminc év után sincs megnyugvás az emberiség sorskérdéseiben. De ha mélyére tapintunk ennek a bonyolult problémának, észre kell vennünk, hogy — bár más viszonylatokban és más erőcsoportosításokban — ugyanazok az erők munkálkodnak a béke ellen, mint korábban. És hogy a lokális jellegű konfliktusokat nem sikerült világméretűvé ternni, és egy olyan világégést az emberiségre zúdítani, mint aminek kezdete 1939. szeptember 1-e volt, az a szocialista világrendszert alkotó hatalmak gazdasági erejének, hadi potenciáljának, béketörekvéseinek és akaratának köszönhető. Nincs nap, hogy ne értesüljünk a Szovjetunió és más szocialista országok olyan javaslatairól, amelyek a fennálló és rendezetlen kérdések békés rendezését céloznák. Mert hiszen életünk ma is telítve van veszélyeket magában foglaló jelenségekkel: az USA vélt atommonopóliuma, az agresszív NATO-tömb léte, az NSZK militarista és revansista törekvései és a többi. Az, hogy a világpolitikai helyzetkép nem azonosítható a harminc évvel ezelőttivel, az annak köszönhető, hogy a szocializmus eszméje diadalmasan folytatja útját, és újabb meg újabb államokat, népeket, s ezen belül egyéneket nyer meg a maga számára. Az általuk képviselt eszmék és az ezeket az eszméket védő indulatok hőfoka aligha hagyható számításon kívül még a legelvakultabb agressziós politikai irányzatok képviselői részéről sem. Az olyan megnyilatkozások, mint az ez év tavaszán a Varsói Szerződés tagállamainak Budapesten elfogadott felhívása, vagy később a kommunista és munkáspártok moszkvai nemzetközi tanácskozásának fő dokumentuma, nem tűnnek el nyomtalanul a tömegek lelkében. Olvashatók-e például megrendülés nélkül a moszkvai Felhívás alábbi mondatai: „A tartós béke ma nem utópia. Teljesen elérhető cél. Napjainkban hatalmas társadalmi és politikai erők lépnek fel a háború ellen, az enyhülés és a széles körű nemzetközi együttműködés mellett.” Kár, hogy nem mindenki tanul az emberiség történelme során a népekre zúduló véres eseményekből, de jó, hogy többen vannak ma már azok, akiket nemes eszmék és indulatok fűtenek. A háborúra spekuláló törpe kisebbség fölött diadalmaskodik a békét akarók milliárdja. A tartós békéhez vezető utat kijelölték az emberi társadalom haladó erői, noha működnek erők, amelyek erről letérni és letéríteni szándékoznak. Türelem és éberség, meggyőződés és erő kell ahhoz a harchoz, mely útját állja 1939 tragédiája megismétlődésének. A mi eszméink és indulataink ennek az igaz ügynek érdekében munkálkodnak és hatnak. Nem is eredménytelenül! SZABÓ ENDRE VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK.) CSOHERNJŐ JJEGYEI * A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 26. ÉVFOLYAM, 201. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1969. AUGUSZTUS 31. VASÁRNAP ------------------------------------------------------------------------------------- Mi történt a nagyvilágban ? Husszein király megkezdte tárgyalásait Nasszer elnökkel • Algéria javasolta: Marokkó fővárosában tartsák az iszlám csúcstalálkozót Puccskísérlet Görögországban Damaszkuszban szállt le az elrabolt repülőgép Részletes tudósítás a 2. oldalon .------------ -------' DINNYESZÜRET Mikor a csemegeszőlő megérkezik az üzletekbe, hamar kiszorul onnan a dinnye. A bokrosi Kossuth Tsz gazdáit azonban nem nagyon zavarja a konkurrencia. Szívesen vásárolják mindenütt a dinnyéiket, mert igen jók. Eddig holdanként 12 ezer forintot jövedelmezett itt a dinnye, jóllehet még sok az eladnivaló. Mint mondják, ezeken a homoktalajokon más növényekkel még a hétezer forint is nagy pénz Munkában a dinnyeszállító brigád. Kókai Sándor, Szalontai Sándor, Kulmann István, Süveges Sándor és Süveges Ferenc nappal szüretelnek, estefelé rakodnak, hogy reggelre tetthelyen legyen a friss áru. Újabban már vasúton is szállítják a bokrosi dinnyét. (Fotó: Enyedi Zoltán)