Csongrád Megyei Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-02 / 202. szám
Kádár János visszatért szabadságáról Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára befejezte évi rendes szabadságát Új HÓDIKŐT- telep Csordáson A megyén belül Csongrádon és Makón tart fenn telepet a vásárhelyi Divat Kötöttárugyár. A szomszédos Békés megyében, már több mint egy éve, Békéssámsonban működik a harmadik telepük, és most negyediknek november elsején, szintén a szomszédban, Csorváson kezdi meg a munkát egy új telephely. A csorvási tanács a kultúrházat engedte át a gyárnak. Az épületet a tanács költségén átalakítják, hogy alkalmas legyen az üzemi munkára. A munkákhoz augusztus 21-én már hozzá is fogtak. Az új telephely kétműszakos foglalkoztatásban kétszáz főnek nyújt munkaalkalmat. Konfekciós részleg lesz, a kiszabott kötöttárut állítják majd össze a csorvási asszonyok. A novemberi üzemkezdetet természetesen betanító képzés előzi meg. Szeptember 8-án kezdődik egy varrótanfolyam Csorváson. Az egyhónapos tanfolyam alatt félműszakban tanítják be a jelentkezőket. A részvétel semmi kötelezettséget nem jelent. Azt remélik, legalább 90 fő kiképzését biztosíthatják ilyen módon. Csorváson ez az első helyi, ipari jellegű munkaalkalom. Minthogy a községből jelenleg 930 nő jár el dolgozni Békéscsabára és Orosházára, a tervezett létszámot valószínűleg biztosítani lehet. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSOHGÁAD MEGYE! ★ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 26. Évfolyam, 202. szám ÁRA: 80 FILLÉR 1969. SZEPTEMBER 2., KEDD Kamatozó tapasztalatokban gazdag létfinotác unt Tímár Mátyás nyilatkozata lulydUIO Vall jugoszláviai útjáról Tímár Mátyás, a Magyar Népköztársaság kormányának elnökhelyettese Alekszandar Grlicskovnak, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (a kormány) elnökhelyettesének meghívására augusztus 27. és 31. között hivatalos látogatást tett Jugoszláviában. A két kormány-elnökhelyettes a látogatás idején kölcsönösen megismertette egymást országaik gazdasági fejlődésével és véleményt cserélt a kétoldalú gazdasági együttműködés legfontosabb kérdéseiről, valamint egyéb, mindkét felet érdeklő kérdésekről. A látogatás ideje alatt Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettest fogadta Mitja Ribicsics, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (a kormány) elnöke, Mika Spiljak, a Szövetségi Nemzetgyűlés — a népek tanácsának — elnöke és Kiró Grigorov, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Elnöksége Végrehajtó Irodájának tagja. Tímár Mátyás látogatást tett Bosznia- Hercegovinában, Szlovéniában és megtekintette a vaskapui erőművet is. A látogatás és a megbeszélések nyílt, szívélyes és baráti légkörben zajlottak le. * Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese vasárnap kíséretével visszaérkezett Budapestre. Fogadásukra a Ferihelyi repülőtéren megjelent Vályi Péter pénzügyminiszter és ott voltak a budapesti jugoszláv nagykövetség képviselői. Tímár Mátyás megérkezésük után rövid nyilatkozatot adott az MTI munkatársának: — A néhány napos látogatás alatt több alkalommal folytattunk megbeszéléseket Alekszandar Grlicskovval, tájékoztattuk egymást Magyarország és Jugoszlávia gazdasági fejlődésének időszerű kérdéseiről, a két ország gazdasági együttműködéséről, valamint államainkat érdeklő egyéb gazdasági problémákról. Kicseréltük tapasztalatainkat a gazdaságirányítási rendszer reformjáról és ezek a megbeszélések — mint minden hasonló jellegű találkozó — most is sok hasznos, új gondolatot szültek. A tárgyalások feltétlenül hasznosak voltak, hiszen a két ország kapcsolatában minden adottság megvan arra, hogy az eddig is kedvező kontaktusokat tovább fejlesszük. (Külkereskedelmünk volumene csupán az utóbbi időben mintegy 12 százalékkal emelkedett.) A néhány napos látogatásnak egyébként nagyon gazdag programja volt. Többek között látogatást tettünk Mika Spiljaknál, a Jugoszláv Szövetségi Nemzetgyűlés — népek tanácsának — elnökénél, rövid időt töltöttünk Szarajevóban, Bosznia-Hercegovina gyors ütemben fejlődő fővárosában, megtekintettük az Aldunán levő Kladovot, a Vaskapunál folyó Duna-szabályozást, és erőmű építkezést, összegezve: kamatozó tapasztalatokban gazdag látogatás volt, megállapodtunk abban, hogy az ilyen jellegű találkozókat gyakoribbá tesszük. A szakirodalom becsülete Büszkélkedünk, hogy az egy főre eső kalóriafogyasztásban már elértük a világszínvonalat. így van: jólesik tudnunk, hogy a magyar konyha nyugaton is keleten is híres, de hogy állunk a szellemi kalóriák fogyasztásával? Azt gondolom, ha a szellemi éhség is fájna, rossz közérzetet okozna, akkor sokkal gyorsabban haladnánk előre a szellem gyarapításában is. Úgy tűnik azonban, hogy itt a matematikai fordított arányosság érvényesül: a fizikai jól tápláltság, az a tudat, hogy van elég kenyerünk, vajunk, húsunk és gyümölcsünk, mintha elnyomná a szellemi éhségérzést. Mindjárt egy példát is: a Csongrád megyei MESZÖV érdekvédelmi szférájába tartozó városi, falusi üzletek, könyvesboltok és bizományosok 10 milliós forgalmat bonyolítottak le tavaly, beleértve az általános iskolai tankönyveket is. A megye egy lakosára 35,52 forint, tehát nem egészen 12 kiló kenyér, vagy háromnegyed kiló jobb minőségű sertéshús ára jut. A helyzet komikuma, hogy megyénk ezzel az eredménnyel országos első a falusi könyvterjesztésben. Az említett 10 milliós forgalomból mintegy 7 millió forintot a szépirodalom képvisel. Három millión osztozik a tankönyv és a mezőgazdasági szakirodalom. Vajon a mezőgazdasági szakkönyvek miért nem örvendnek olyan közmegbecsülésnek, mint amilyent megérdemelnének. Tavaly történt: a MESZÖV körlevelet bocsátott ki a tsz-eknek, állami gazdaságoknak, amelyben jelezte, hogy mutatványképpen mezőgazdasági szakkönyv-csomagokat állítottak össze. Figyelembe vették mindenütt az adott területen élő lakosság szakmai érdeklődését. Ahol a zöldség- és gyümölcstermesztés jelenti a megélhetés legfőbb lerrásait, oda természetesen ilyen vonatkozású könyveket iányítottak. Máshová, ahol ez volt indokolt, a növénytermesztés, az állattenyésztés szakkönyveit küldték el. Közölték előre, hogy vételkényszer természetesen nincs. A csomagokat osszák szét a gazdák között. A szentesi járás 20 csomagjából 11 visszajött, a makói járásba kiküldött 10 csomagból mindössze kettőt bontottak fel. A többit visszautalták a feladónak sértődött, kioktató hangú levelek kíséretében: ők nem kértek szakkönyveket, s máskor kímélték szövetkezetüket az ilyesmitől. A lehangoló sikertelenség után megyei értekezletre hívták a legjobb tsz-ek vezetőit. Tőlük szerették volna hallani, mi az oka, ennek a mélységes érdektelenségnek? Megjelentek a kiadók, kereskedelmi vállalatok vezetői, a párt és a Hazafias Népfront különféle szintű képviselői, de a szövetkezeti vezetők közül mindössze ketten tették tiszteletüket. Szinte hallom a választ: Ja, kérem, ha mi minden értekezletre elmennénk, akkor mikor dolgoznánk? Van igazság ebben, de mennyivel másabb a helyzet, ha állami pénzosztásról van szó. A szakkönyv az élet minden területén ma már nélkülözhetetlen munkaeszköz. Így kellene ennek lenni a mezőgazdaságban is. A terjesztőkben, kevés kivételtől eltekintve, ma még a százalékért dolgozó ügynököt látják, akinek az a dolga, hogy az égvilágon mindent eladjon, amit rábíznak. Ilyen is van? Meglehet. Lehetséges, hogy nincs minden rendjén mezőgazdasági könyvkiadásunk körül. Vannak jogos panaszok, például az, hogy rettenetesen hosszú nálunk a szakkönyvek átfutási ideje — a szerzőtől a lektoron, a könyvkiadón, a nyomdán át az olvasóig. S mire a könyv piacot lát a szép akadémiai nyomópapíron, erkölcsileg már kopott, legfeljebb termeléstörténeti jelentősége van. Főleg az öntözés szakkönyvei közül tapasztalhattunk ilyesmit az utóbbi években. A gyárak, gyorsabban ontották az újabbnál újabb öntözőberendezéseket, mint ahogy ezt a szakirodalom követni tudta. A mezőgazdasági könyvkiadó azonban felismerte az efféle fogyatékosságokat, tett is egyet és mást azért, hogy megszűnjenek. A legtöbb pótolni való a szakirodalom becsületének helyreállításában, mindenekelőtt a falvakban van. A falusi emberek legszemélyesebb érdeke fűződik ehhez. Olykor az egész megye visszhangzik attól, hogy a felvásárlók rosszul minősítik a zöldséget, a gyümölcsöt. Kicsiny a szavak hitele, amikor azt bizonygatják, amilyen az áru olyan a minősítés. Az áru beteg, mert a legalapvetőbb növényegészségügyi munkát sem végezték el, emiatt nem veszik meg külföldön. A pajzstetű utóbb is itthon szorította csaknem egész nyári almatermésünket. Sárgabarackunk egy részét a moly nem engedte ki a nemzetközi piacra. Csupán két klasszikus kártevőt említettem, melynek tán sehol a világon nincs olyan alapos szakirodalma, mint éppen hazánkban. Mai közszellem a falun, hogy egyes jómódú parasztembereket, mert nekik van a legszebb házuk, autójuk a faluban, spekulánsnak titulálnak, mert ugyebár „tisztességes munkával” nem lehet ilyen jövedelemre szert tenni. A szellemi tőkét, az olykor többszáz kötetes kis házikönyvtárat, melyet a legtöbb ilyen családban megtalálhatunk, kihagyják a számításból. Tartja még magát a régi átkos közhiedelem, hogy „könyvből gazdálkodni nem lehet”. Az csak amolyan költséges hobby, teheti, akinek telik rá. Más: a széna renden való szárítását a honfoglaló magyarok már az itt élő szláv népektől tanulták, és a magyar mezőgazdaságban még most is ez az uralkodó szénakészítési eljárás. Igaz, hogy számos üzemben sikerrel alkalmazzák már a hideglevegős Vámosi-féle módszert. Itt-ott a forrólevegős eljáráshoz is megteremtették a sokmilliós beruházási alapot. Vannak sokkal egyszerűbb módszerek is: a finn, a svéd és a holland eljárások, melyeket a fejlett tőkés országokban éppúgy alkalmaznak, mint a népi demokráciák többségében. Van ehhez megfelelő szakirodalom hazánkban? Igen, van. Csak ez az ismeretanyag sem válhatott még közkinccsé a mezőgazdaságban éppúgy, mint sok más. Államunk évente mesés összeggel dotálja a szakkönyvkiadást. Egy liter barackpálinka áráért egész évre való szakolvasmányt lehet kapni. Mégis a pálinka a kelendőbb, feketén is rengeteget főznek. Mit lehet itt tenni ? Sokféle módja lehet annak, hogy a fizikai jóltápláltság mellett felkeltsük a szellemi éhségérzést is. A falusi pártmunka legfontosabb területe lehetne ez. Úgyszintén sok munkát kínál ez a Hazafias Népfrontnak is. Panaszolják a kereskedők, hogy falun senki sem vállalkozik mezőgazdasági szakkönyv-bizományosságra, mert csak 10 százalékot adnak a forgalomból. Oly kevés ez — mondják —, hogy csak parányi morzsa lehet valakinek a létalapjához. Ezt a munkát persze pénzzel megfizetni soha sem lehet. Ehhez elhivatottság, misszióvállalás kell. Régi szólásmondás nálunk, hogy a „más rétje mindig zöldebb” — de hát mitől?! CSÉPI JÓZSEF Érik a fűszerpaprika Csongrád-, Békés- és Bács megyében a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat mintegy nyolcezer holdon termeltet fűszerpaprikát az idén. A hűvös időjárás késlelteti az érést. Csupán a helyi Szántó Kovács János Termelőszövetkezetből és egy Békés megyei közös gazdaságból szállítottak be kisebb mennységet, néhány mázsányi kényszerérett paprikát az üllési átvevő telepre. A nagy szüreti idény azonban csak egy hét múlva kezdődik. A feldolgozó vállalat szakemberei számítanak arra, hogy a termésből nagymennyiségű nedvtartalmat kell elpárologtatni. Erre jól felkészültek: a szegedi központi üzemen kívül most már korszerűsített szárítótelepek fogadják az új termést Üllésen, Szőregen, Röszkén és Mórahalmon is. Az újabb szentesi torony A vasútállomás mögött, a MÉK szentesi telepén emelkedik a képen látható újabb torony. A hűtőház és a most épülő irodaház előtt állványoktól övezve emelkedik a kör alakú fal mind feljebb. Impozáns épülete lesz ez a szentesi iparnegyednek. (Fotó: Enyedi Zoltán) Mi történt a nagyvilágban? Megemlékezések a vietnami függetlenség kivívásának 24. évfordulóján Tito elítéli az antiszocialista jelenségeket Hatalomátvétel Brazíliában és Líbiában Heinemann beszéde a háború kirobbanásának évfordulóján Részletes tudósítás a 2. oldalon