Csongrád Megyei Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-06 / 206. szám
Pihentem a parkban A város hullámzó zaj tengerében apró oázisok a parkok, ligetek. Nyilvánvalóan azzal a céllal létesítették őket, hogy bennük pihenést, felüdülést találjanak az emberek. Nos, kimentem a parkba én is pihenni. Nagy forgalom volt ott, de azért találtam még egy félig üres padot. Megpróbáltam kikapcsolódni. Padtársam, egy csikósörényes, farmernadrágos fiatalember jöttömre bekapcsolta táskarádióját. A lehető legerősebb hangra. A szemközti padon ifjú szerelmesek csicseregtek. Egyszer azonban elunták a csicsergést és a leány a változatosság kedvéért bekapcsolta a zsebrádióját. Közepes hangerővel szólt. Nem voltak megelégedve a zsivajjal. Szidták a kereskedelmet, hogy ehhez az öklömnyi készülékhez nem lehet kapni elemet. A sétányon megjelent három ,,gitárba öltözött” beatles. Nyakukban különböző pleesni volt alumíniumból. Egyikőjük megpendítette a zeneszerszámot, a másikójuk orrhangon mormogott, természetesen angolul. Hamar eltűntek, istenhírével. Utánuk azonban jött egy magas szőke fiú, aki jobbjában egy üvöltő táskarádiót szorongatott. Arca teljesen az ő szelleműit volt. Úgy fogta a készüléket, mint papa a szentséget. Mintha mondta volna: , .lássátok feleim, mim van nekem. Ez rádió! Tökéletesen beharsogja a parkot!” Közelemben most már három rádió sugározta a ,.pihentető” műsort. Léleküdítő volt, mondhatom. Az egyik ugyanis tánczenét, a másik néger spirituálét, a harmadik futbalmeccset közvetített. Én pedig fogtam magam, hazamentem, hogy kipihenjem a parki pihenés fáradalmait . . . VÁRKONYI ISTVÁN 4“ OLVASÓINK ÍRJÁK • OLVASÓINK ÍRJÁK • OLVASÓINK ÍRJÁK HÁROM LEVEL — EGY TÉMÁRÓL Öregek napja Derekegyházán, Csanádpalotán, Mártélyon A napokban a derekegyházi Aranykalász Tsz a munkában megöregedett tagok részére rendezte meg az úgynevezett öregek napját. Az ünnepségen mintegy 250-en vettek részt, majd a tsz vezetősége vendégül látta az idős embereket. A termelőszövetkezet vezetőségének kedvességéért, a szociális bizottság jó rendezéséért ezúton is szeretnék köszönetet mondani az idős emberek nevében. Kérjük, hogy továbbra is így gondoskodjanak a tsz tagjairól, a munkában megöregedett emberekről. Id. HUSZÁR JÁNOS Derekegyháza * A közelmúltban a csanádpalotai kultúrotthonban bensőséges hangulatú ünnepséget rendezett a helyi Haladás Tsz az idős tagoknak, s egyúttal öt idős párt is köszöntöttek, akik aranylakodalmukat ülték. A termelőszövetkezet vendégül látta az idős embereket, s azt az öt házaspárt. Az ünnepségen a helyi általános iskola énekkara működött közre, s szavalatra is sor került. Külön köszönet illeti Vágvölgyi Jánosnét, az iskola tanárnőjét, aki időt, fáradságot nem kímélve készítette elő az ünnepség műsorát, dékány JózsefnE Csanádpalota * Megható ünnepség zajlott le az elmúlt vasárnap községünkben. A Fürst Tsz, az Ady Halászati Szövetkezet a községi tanáccsal karöltve megtartotta a hagyományos öregek napját. Sokan korukat meghazudtolva, frissen érkeztek a művelődési otthonba, a távoli tanyai tagokért pedig kocsit küldött a tsz vezetősége. Több mint 200 idős, nyugdíjas foglalt helyet a virággal díszített asztalok mellett. Pontosan 10 órakor kezdődött meg az ünnepi műsor, ahol Rácz Lajos községi párttitkár köszöntötte az ünnepelteket, majd dr. Horváth István községi orvos szólt néhány kedves szót az idősekhez. Gy. Szabó István, a tsz elnöke és Albert Lajos, a KISZ-szervezet titkára is tolmácsolta a gazdaság, valamint az ifjúság üzenetét az idős, nyugdíjas tagok, tsz-alapítók számára. A KISZ-titkár elmondotta, hogy a fiatalság törekszik az elődök útján járni, és nagy reményekkel veszi át a stafétabotot a fáradt kezekből. Az ebéden D. Nagy Antal és Baranyi Sándor alkalmi szakácsok főztjét kóstolta meg a vendégsereg, s mindenkinek nagyon ízlett a birkapaprikás. Az ünnepségen ott volt a 93 éves Kiss Bálint bácsi, a 79 éves G. Szabó Pista bácsi, s az örökké vidám Bene Annus néni. S mindazok, akik hosszú életük során hűségesek maradtak a mártélyi határhoz, s szülőhelyükön szállt el felettük a sok-sok hosszú év. TÓTH ERNŐNÉ Mártély Csongrádi mozaik TANKÖNYV ÁRUSÍTÁS — SZOMORÚ TAPASZTALATOKKAL Nem tudom, másutt mi a szokás, de Csongrádon az iskolák kisajátították maguknak a tankönyvárusítást. Kellemetlen tapasztalatok fűződnek ehhez a gyakorlathoz. A tankönyveket az iskolákban lehet megvenni, s az oktatási intézetek előtt a „nyitást” megelőzően, már három órával ezekben a napokban sorban állnak a szülők. Amikor végre megkezdődik a tankönyvek eladása, egyúttal kezdetét veszi a tolongás, a dulakodás, a veszekedés is. Vajon kinek jó ez? Azt hiszem, senkinek! Nem is szólva arról, hogy a szükséges tankönyvek közül jó néhányat nem is lehet megkapni. A közelmúltban például az általános iskola II. osztályában előírt 6 könyvből csak kettőt tudtak megvásárolni a szülők. S hogy mikor lesznek meg a hiányzó tankönyvek, arra nem tudott megnyugtató választ adni a beosztott pedagógus. Ilyenkor nem tehet mást a szülő, mint „nyakába veszi a várost”, megpróbál használt, agyongyötört tankönyvet szerezni. Jogos a kérdés: kinek a kötelessége a tankönyvek biztosítása? Azt hiszem, nem vitatható, hogy ha az iskolák vállalták a tankönyvellátás megszervezését, akkor az ő kötelességük gondoskodni a könyvek megfelelő mennyiségének beszerzéséről nem bízhatják a véletlenre az ellátást, s ha pedig igen, akkor egyetlen ésszerű javaslat van: adják vissza a könyvesboltoknak a tankönyvek beszerzését, s árusítását. Hiszen az ő profiljukhoz tartozik ez, az iskoláknak csupán annyi lenne a kötelességük, hogy a tankönyvek darabszámát, melyre szükség lesz, időben megadják. Talán, ha a könyvesbolt átveszi a tankönyvek értékesítését, akkor kisebb lesz a tolongás, kevesebb a veszekedés is. No meg olyan előnye is lehet ennek, hogy időben, hiánytalanul megkapja minden szülő a gyerek tankönyvét! DÜLETLEN, SAVANYÚ KENYEREK Már több mint egy hónapja, hogy a sütőipar „félkész” kenyeret küld a város üzleteibe. A szegetlen kenyerek szemre szépek, s gusztusosak is. No, de ha felszeljük, kiderül, hogy zsengék, vagyis sületlenek, s egykét nap alatt meg is savanyodnak. Egyszóval: a csongrádi kenyerek nincsenek rendesen átsütve. Pedig köztudott a magyar, a Tisza-tájon termett búzának a magas sikértartalma, s mégis sikertelen kenyeret sütnek belőle. Mi lehet ennek az oka? Elég egyszerű a választ megtalálni rá, gondolom, rövid a sütési idő. De a felelőtlenséget sem szabad kihagyni a számításból, melyért el kell marasztalni a csongrádi sütőipari vállalat szakembereit. A helyi fogyasztók ugyanis nem félkész kenyeret kérnek, hanem jól kidagasztott, megsütött kenyeret várnak a pékektől, olyat, amit 3—4 nap múlva is meg lehet még enni! Azt hiszem, a kívánság könnyen teljesíthető, mindössze lelkiismeretes, gondos munka kell hozzá. „Árok, Árok, de mély árok” Részeg, korhely emberek borízű hangon üvöltik esténként a címben említett dalt, kiegészítve azzal, hogy „még az éjjel benned halok!” A részeg duhajoknak eme szerény kívánsága Csongrádon igazán könnyen teljesülhet. Hiszen a Bacsó Béla utcától a bútorgyárig, majd tovább, az Ady Endre utcán át húzódik a gázvezetéknek kiásott árkok hosszú sora. Még tavasszal ásták meg az árkokat, s azóta is temetetlenül ásítoznak, rontják a város képét. Sajnos, semmi jel sem mutat arra, hogy a közeljövőben esetleg betemetik, eltüntetik őket. A város életében helyenként ezek fennakadást okoznak, sőt az ipari üzemeket is gátolják. így például a bútorgyár 1—2-es telepét betonút köti össze, mely az áru ki- és beszállítását segíti. Azaz csak segítené, ha nem volnának ott a mély árkok, melyek a szállítást akadályozzák. Jó volna, ha mielőbb eltűnnének a város normális életét, a teherfuvarozást, a szállítást akadályozó árkok. SARUSI LAJOS Csongrád Őszinte búcsú A TBV csongrádi gyárának enyvező műhelyében sokan öszszejöttünk azon a napon, amikor Hajdú Lajos bácsitól, aki elérte a nyugdíjkorhatárt, elbúcsúztunk. 21 évig dolgozott a bútorgyárban. Asztalosként kezdte, majd később csoportvezető lett. Kedves Lajos bácsi! Kérjük, hogy ne szakadjon el a gyártól véglegesen, hanem legyen segítségünkre eredményeink továbbfejlesztésében. Mi, az enyvezőműhely dolgozói, a vállalat vezetőivel együtt nyugodt pihenést, és sok boldog évet kívánunk! A kollektíva nevében: CT Találkozás 50 év után Kedves, megható ünnepség színhelye volt nemrég Csongrádon az egykori Polgári Fiúiskola épülete. Fél évszázaddal ezelőtt, 1919-ben léptek ki a kapun azok, akiknek egy része most viszszatért ide találkozóra. Sajnos, nem sokan voltak. A hajdani 42 fiúból csupán tizenhatan tértek vissza. A tanári karnak két élő tagja van. Megjelent a találkozón a valamikori pedellus bácsi is, aki ma kilencvenedik évében jár. BOZO MIHÁLY Csongrád 23 Vaji csipkelődni kezdett: — Ilyen fényes káder, mint te, barátom, nem pihenhet a babérjain. — Az ifjúság tényleg nélkülözi a jó vezetőket. — Hát te? — Én Pali bácsi mellett titkárkodom, nyakig vagyunk a földreform megindításában. Ha hátfele szakadnánk, se lennénk elegen, annyi a munka. — Márpedig én ... — Csak nem akarod a hasad süttetni a napon? — Nem arról van szó. Tudod, hogy szeretek firkálgatni. Nekem minden vágyam egy mai lapnál dolgozni. Úgy érzem, azzal tudnék a legtöbbet használni, ha propagandista lennék. Ahhoz érzek legtöbb kedvet, erőt. — Rendben van, de mindkét dolgot egyszerre kell vinni. Kevesen vagyunk, s mindenki két-három funkcióval a nyakában lohol. Neked is bírnod kell. Legalább lesz az újságnál egy megbízható „beépített” embere az ifjúsági szövetségnek, aki mindig gondol a kellő propagandára. — Itt helyben is sikerült a széles platformot megteremtenetek? — Persze! Az Antifasiszta Diákszövetség, a Nemzeti Parasztpárt ifjúsági szervezete, a Tanonciskolas lányegylet (KISREGÉNY) és a Kommunista Ifjúsági Szövetség összefogott, hogy egy táborban harcolhasson a nép és az ifjúság politikai és kulturális felemelkedéséért, s a fegyveres antifasiszta harc érdekében. Utóbbiból elég jól levizsgáztál, feküdj neki az előbbinek. Egyébként Pali bácsinál készen, kitöltve áll már a megbízóleveled is, amit Bódiné írt alá. Egyenest érte megyünk most Pali bácsihoz. — Ilyen koszosan? Bélánkat hazaengedted a családjához, engem meg mindjárt a dolgok közepébe rántanál? — Anyád, bátyád távol vannak, most Pali bácsi a családod, és én. Ne félj, sor kerül a rácsos kapura is ... * „Nem vettem fel csipkelődését — írta Andris naplójába —, inkább tetőtől talpig megmosdottam, úgy mentem el Pali bácsihoz. Laji útközben elmondta, hogy Jánossyt és Szlukát távolról sem a városházán lehet meglelni, hanem romeltakarításnál, házépítésnél — kényszermunkán. A helyi nyilas pártelnök, id. Hornyánszky Kálmán textilgyáros letartóztatásában várja további sorsát, Ambros „testvért”, volt mesteremet, a nyilas Csepkót és a Megyeri fiúkat még nem sikerült kézrekerítenie. Bottyánffy ugyancsak internáltan adagolja a téglát... A főispáni hivatal a városháza első emeletén székel, ahol valamikor Jánossy Kázmér polgármesterkedett. Pali bácsi nem követi „példaadó elődjét” sem húsosságban, sem tartásban. Szikár és közvetlen. Szemében ugyanannak a számomra ismeretlen hevületnek a szikrái, mint a Lajtéban. A néhány hete alakult nemzeti bizottság tagjaival tárgyal, jelentését fogalmazza. Megszakítja a munkát, a kisebb, oldalsó szobába tessékel. Egy negyedív papírt is magával hoz. Egyelőre nem mutatja a papírt, el kell mondanom röviden, hogyan dolgozott csoportunk a sárigi hegyekben. Miképp ültünk össze a bányászszakszervezet üldözött vezetőivel egy ósdi vízimalorrú épületében, melyben egyik bányásztársunk lakott — s mit csináltunk néhányan Janvik vezetésével, amikor az ellentámadás során három hétig megint a németek voltak az urak a sárigi völgyben. — A lakosság? — kérdezte kurtán Pali bácsi. — Minden erővel támogatta a bányászfalu a csoportot, csak a legjobbakat mondhatom. Állandóan három tanyán sütötték a kenyeret kilencven főre. Segítettek a német összeköttetések megrongálásában. Legnagyobb öszszecsapásunknál, amikor a falutól északra egy visszavonuló SS-csoportot támadtunk meg december 27-én és 28- án. 18—19 éves bányászfiatalok a legnagyobb golyózáporban hozták az élelmet, a töltényutánpótlást. Huszonnyolcadikán délután már a Vörös Hadsereggel együtt harcoló román hadtest csapataival erősödtünk meg, s a legutóbbi hetekig harcoltunk tovább szabadon. Hát Pali bácsiék? S elszoruló torokkal tettem hozzá: — Apámat mikor látta utoljára? Hol keressük a sírját? — Pápa alatt... egy fészer közelében lehet eltemetve. Jóideig hallgattunk. Nem mertem szólni, mert éreztem, hangosan elsírnám magam. Pali bácsi arca elcsontosodott. — Meg kell találnunk a sírját, fiam. Meg fogjuk találni, hiszen egy-két hét és oda is elért a kezünk. Egyelőre sok a munkánk. De jó, hogy ilyen sok. Erre vártunk apáddal, nagyapáddal, mióta az eszem tudom. (Folytatjuk.) •HÍRLAP Emlékezetes évfordulók a emlékbélyegeken Az 1918. november 16-án, a Magyar Tanácsköztársaság idején kiadott bélyegek felülnyomottak voltak, így például az Aratós-Országházas sorok egyes címletei: a III. Hadisegély, a Károly-Zita és a Sürgős bélyegek. A felülnyomás fekete színű volt, a 23 értékből álló sorozatot 1918. november 23-tól 1920. december 31-ig használták. A Tanácsköztársaság idején adták ki az arcképes bélyegsort, mely öt címletből állt, s a Magyarországi Tanácsolt Első Országos Gyűlése alkalmából. A 20, 45, 60, 75 és 80 filléres értékjelzéssel kiadott bélyegek Marx, Petőfi, Martinovics, Dózsa és Engels képeivel jelentek meg. A sorozat 1919. június 14-től november 30-ig volt forgalomban. Alapbélyegül ekkor a 1916. évi Aratós-Parlamentes sorokat használták, a „Magyar Tanácsköztársaság” című, vörös színű felülnyomással. Ezeket a bélyegeket 1919. július 21-től november 30-ig használták. Portóbélyegeket is adtak ki, fekete színű, „Köztársaság”-i felülnyomással. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 30. évfordulójára, 1949-ben Marx Károly és Petőfi Sándor arcképével díszített 40 és 60 filléres emlékbélyegpár jelent meg, s 1949. december 31-ig volt forgalomban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulójára pedig három értékből álló sorozatot adtak ki, mely 1951 novemberétől 1952. február 29-ig volt a postai forgalomban érvényben. 1954. március 21-én ugyancsak három címletből álló — a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 35. évfordulójára — bélyegsor jelent meg, melyet 1955. március 21-ig használtak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékére 60 filléres, egy és három forintos címletekből álló bélyegsorozatot adtak ki 1967. október 31-én, Légrády Sándor festményeivel díszítve. A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulója alkalmából 1968. november 23-án a „Világ Proletárjai Egyesüljetek” című plakát, valamint a budapesti Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjában levő szoborcsoport képét ábrázoló bélyeg jelent meg egy és két forintos címletben. Legutóbb pedig 1969. március 21-én, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóján 40, 60 filléres, egy, kettő és három forintos címletekből álló bélyegsorozatot, valamint 10 forintos névértékű blokkot bocsátottak ki. A bélyegek a „Be a Vörös Hadseregbe”, „Lenin”, „Végre Május 1", „Szociális termelésből fakad a jólét”, „Te! Sötétben bujkáló, rémhírterjesztő ellenforradalmár, reszkess”, és a „Fegyverbe! Fegyverbe” című plakátokat ábrázolják. KOMOLY PAP Hódmezővásárhely Kié az elsőbbség a gyalogjárdán? Megdöbbenve tapasztaltam, amikor augusztusban Apátfalván jártam, hogy nem a gyalogosoké az elsőbbség a járdán, hanem a gépjárműveké. Ezt írná elő egy újabb KRESZ? — tűnődtem, sőt még az is eszembe ötlött, hogy talán ez lenne a magasabb rendű közlekedési szint. A falu túlszárnyalta a várost? Nos, azt hiszem, erről szó sincs! A motorosok a járdán, akármenynyire is lassan közlekednek, akkor is balesetveszélyt jelentenek a gyalogosok számára! Ezért ennek további elterjjedését az illetékeseknek meg kellene akadályozni. A gyalogosok nevében: BELE LAJOSNÉ Csongrádi Kossuth tér 7. SZOMBAT, 1969. SZEPTEMBER 6.