Csongrád Megyei Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-06 / 206. szám

Pihentem a parkban A város hullámzó zaj ten­gerében apró oázisok a parkok, ligetek. Nyilván­valóan azzal a céllal léte­sítették őket, hogy bennük pihenést, felüdülést találja­nak az emberek. Nos, kimentem a parkba én is pihenni. Nagy forga­lom volt ott, de azért ta­láltam még egy félig üres padot. Megpróbáltam ki­kapcsolódni. Padtársam, egy csikósörényes, farmer­­nadrágos fiatal­ember jöt­­tömre bekapcsolta táska­rádióját. A lehető legerő­sebb hangra. A szemközti padon ifjú szerelmesek csicseregtek. Egyszer azonban elunták a csicsergést és a leány a változatosság kedvéért be­kapcsolta a zsebrádióját. Közepes hangerővel szólt. Nem voltak megelégedve a zsivajjal. Szidták a keres­kedelmet, hogy ehhez az öklömnyi készülékhez nem lehet kapni elemet. A sétányon megjelent három ,,gitárba öltözött” beatles. Nyakukban külön­böző pleesni volt alumí­niumból. Egyikőjük meg­pendítette a zeneszerszámot, a másikójuk orrhangon mormogott, természetesen angolul. Hamar eltűntek, istenhírével. Utánuk azon­ban jött egy magas szőke fiú, aki jobbjában egy üvöltő táskarádiót szoron­gatott. Arca teljesen az ő szelleműit volt. Úgy fogta a készüléket, mint papa a szentséget. Mintha mondta volna: , .lássátok feleim, mim van nekem. Ez rádió! Tökéletesen beharsogja a parkot!” Közelemben most már három rádió sugározta a ,.pihentető” műsort. Lélek­üdítő volt, mondhatom. Az egyik ugyanis tánczenét, a másik néger spirituálét, a harmadik futbalmeccset közvetített. Én pedig fogtam magam, hazamentem, hogy kipi­henjem a parki pihenés fá­radalmait . . . VÁRKONYI ISTVÁN 4“ OLVASÓINK ÍRJÁK • OLVASÓINK ÍRJÁK • OLVASÓINK ÍRJÁK HÁROM LEVEL — EGY TÉMÁRÓL Öregek napja Derekegyházán, Csanádpalotán, Mártélyon A napokban a derekegyházi Arany­kalász Tsz a munkában megöregedett ta­gok részére rendezte meg az úgynevezett öregek napját. Az ünnepségen mintegy 250-en vettek részt, majd a tsz vezetősége vendégül látta az idős embereket. A ter­melőszövetkezet vezetőségének kedvessé­géért, a szociális bizottság jó rendezéséért ezúton is szeretnék köszönetet mondani az idős emberek nevében. Kérjük, hogy to­vábbra is így gondoskodjanak a tsz tag­jairól, a munkában megöregedett embe­rekről. Id. HUSZÁR JÁNOS Derekegyháza * A közelmúltban a csanádpalotai kultúr­­otthonban bensőséges hangulatú ünnepsé­get rendezett a helyi Haladás Tsz az idős tagoknak, s egyúttal öt idős párt is kö­szöntöttek, akik aranylakodalmukat ülték. A termelőszövetkezet vendégül látta az idős embereket, s azt az öt házaspárt. Az ünnepségen a helyi általános iskola ének­kara működött közre, s szavalatra is sor került. Külön köszönet illeti Vágvölgyi Já­­nosnét, az iskola tanárnőjét, aki időt, fá­radságot nem kímélve készítette elő az ünnepség műsorát,­­ dékány JózsefnE Csanádpalota * Megható ünnepség zajlott le az elmúlt vasárnap községünkben. A Fürst Tsz, az Ady Halászati Szövetkezet a községi ta­náccsal karöltve megtartotta a hagyomá­nyos öregek napját. Sokan korukat meg­hazudtolva, frissen érkeztek a művelődési otthonba, a távoli tanyai tagokért pedig kocsit küldött a tsz vezetősége. Több mint 200 idős, nyugdíjas foglalt helyet a virággal díszített asztalok mellett. Pontosan 10 órakor kezdődött meg az ün­nepi műsor, ahol Rácz Lajos községi párt­titkár köszöntötte az ünnepelteket, majd dr. Horváth István községi orvos szólt né­hány kedves szót az idősekhez. Gy. Szabó István, a tsz elnöke és Albert Lajos, a KISZ-szervezet titkára is tolmácsolta a gazdaság, valamint az ifjúság üzenetét az idős, nyugdíjas tagok, tsz-alapítók számá­ra. A KISZ-titkár elmondotta, hogy a fia­talság törekszik az elődök útján járni, és nagy reményekkel veszi át a stafétabotot a fáradt kezekből. Az ebéden D. Nagy Antal és Baranyi Sándor alkalmi szakácsok főztjét kóstolta meg a vendégsereg, s mindenkinek na­gyon ízlett a birkapaprikás. Az ünnepsé­gen ott volt a 93 éves Kiss Bálint bácsi, a 79 éves G. Szabó Pista bácsi, s az örökké vidám Bene Annus néni. S mindazok, akik hosszú életük során hűségesek maradtak a mártélyi határhoz, s szülőhelyükön szállt el felettük a sok-sok hosszú év. TÓTH ERNŐNÉ Mártély Csongrádi mozaik TANKÖNYV ÁRUSÍTÁS — SZOMORÚ TAPASZTALATOKKAL Nem tudom, másutt mi a szokás, de Csongrádon az iskolák kisajátították maguknak a tankönyvárusítást. Kel­lemetlen tapasztalatok fűződnek ehhez a gyakorlathoz. A tankönyveket az iskolákban lehet megvenni, s az ok­tatási intézetek előtt a „nyitást” megelőzően, már há­rom órával ezekben a napokban sorban állnak a szülők. Amikor végre megkezdődik a tankönyvek eladása, egy­úttal kezdetét veszi a tolongás, a dulakodás, a veszeke­dés is. Vajon kinek jó ez? Azt hiszem, senkinek! Nem is szólva arról, hogy a szükséges tankönyvek közül jó néhányat nem is lehet megkapni. A közelmúltban például az általános iskola II. osztályában előírt 6 könyvből csak kettőt tudtak meg­vásárolni a szülők. S hogy mikor lesznek meg a hiányzó tankönyvek, arra nem tudott megnyugtató választ adni a beosztott pedagógus. Ilyenkor nem tehet mást a szülő, mint „nyakába veszi a várost”, megpróbál használt, agyongyötört tankönyvet szerezni. Jogos a kérdés: kinek a kötelessége a tankönyvek biztosítása? Azt hiszem, nem vitatható, hogy ha az iskolák vállalták a tankönyv­­ellátás megszervezését, akkor az ő kötelességük gondos­kodni a könyvek megfelelő mennyiségének beszerzéséről nem bízhatják a véletlenre az ellátást, s ha pedig igen, akkor egyetlen ésszerű javaslat van: adják vissza a könyvesboltoknak a tankönyv­ek beszerzését, s árusítá­sát. Hiszen az ő profiljukhoz tartozik ez, az iskoláknak csupán annyi lenne a kötelességük, hogy a tankönyvek darabszámát, melyre szükség lesz, időben megadják. Ta­lán, ha a könyvesbolt átveszi a tankönyvek értékesíté­sét, akkor kisebb lesz a tolongás, kevesebb a veszekedés is. No meg olyan előnye is lehet ennek, hogy időben, hiánytalanul megkapja minden szülő a gyerek tan­könyvét! DÜLETLEN, SAVANYÚ KENYEREK Már több mint egy hónapja, hogy a sütőipar „fél­kész” kenyeret küld a város üzleteibe. A szegetlen ke­nyerek szemre szépek, s gusztusosak is. No, de ha fel­szeljük, kiderül, hogy zsengék, vagyis sületlenek, s egy­két nap alatt meg is savanyodnak. Egyszóval: a csong­rádi kenyerek nincsenek rendesen átsütve. Pedig köz­tudott a magyar, a Tisza-tájon termett búzának a magas sikértartalma, s mégis sikertelen kenyeret sütnek belőle. Mi lehet ennek az oka? Elég egyszerű a választ megtalálni rá, gondolom, rö­vid a sütési idő. De a felelőtlenséget sem szabad ki­hagyni a számításból, melyért el kell marasztalni a csongrádi sütőipari vállalat szakembereit. A helyi fo­gyasztók ugyanis nem félkész kenyeret kérnek, hanem jól kidagasztott, megsütött kenyeret várnak a pékektől, olyat, amit 3—4 nap múlva is meg lehet még enni! Azt hiszem, a kívánság könnyen teljesíthető, mindössze lel­kiismeretes, gondos munka kell hozzá. „Árok, Árok, de mély árok” Részeg, korhely emberek borízű hangon üvöltik es­ténként a címben említett dalt, kiegészítve azzal, hogy „még az éjjel benned halok!” A részeg duhajoknak eme szerény kívánsága Csongrádon igazán könnyen teljesül­het. Hiszen a Bacsó Béla utcától a bútorgyárig, majd to­vább,­­ az Ady Endre utcán át húzódik a gázvezetéknek kiásott árkok hosszú sora. Még tavasszal ásták meg az árkokat, s azóta is temetetlenül ásítoznak, rontják a vá­ros kép­ét. Sajnos, semmi jel sem mutat arra, hogy a kö­zeljövőben esetleg betemetik, eltüntetik őket. A város életében helyenként ezek fennakadást okoznak, sőt az ipari üzemeket is gátolják. így például a bútorgyár 1—2-es telepét betonút köti össze, mely az áru ki- és beszállí­tását segíti. Azaz csak segítené, ha nem volnának ott a mély árkok, melyek a szállítást akadályozzák. Jó volna, ha mielőbb eltűnnének a város normális életét, a teher­fuvarozást, a szállítást akadályozó árkok. SARUSI LAJOS Csongrád Őszinte búcsú A TBV csongrádi gyárának enyvező­ műhelyében sokan ösz­­szejöttünk azon a napon, ami­kor Hajdú Lajos bácsitól, aki elérte a nyugdíjkorhatárt, elbú­csúztunk. 21 évig dolgozott a bútorgyárban. Asztalosként kezdte, majd később csoport­­vezető lett. Kedves Lajos bácsi! Kérjük, hogy ne szakadjon el a gyártól véglegesen, hanem legyen se­gítségünkre eredményeink to­vábbfejlesztésében. Mi, az eny­vezőműhely dolgozói, a vállalat vezetőivel együtt nyugodt pihe­­­­nést, és sok boldog évet kívá­nunk! A kollektíva nevében: C­T Találkozás 50 év után Kedves, megható ünnep­ség színhelye volt nemrég Csongrádon az egykori Pol­gári Fiúiskola épülete. Fél évszázaddal ezelőtt, 1919-ben léptek ki a kapun azok, akiknek egy része most visz­­szatért ide találkozóra. Saj­nos, nem sokan voltak. A hajdani 42 fiúból csupán ti­zenhatan tértek vissza. A tanári karnak két élő tagja van. Megjelent a találkozón a valamikori pedellus bácsi is, aki ma kilencvenedik évében jár. BOZO MIHÁLY Csongrád 23 Vaji csipkelődni kez­­dett: — Ilyen fényes káder, mint te, barátom, nem pihenhet a babérjain. — Az ifjúság tényleg nélkülözi a jó vezetőket. — Hát te? — Én Pali bácsi mellett titkárkodom, nyakig vagyunk a földreform megindításában. Ha hátfele szakadnánk, se lennénk elegen, annyi a munka. — Már­pedig én ... — Csak nem akarod a ha­sad süttetni a napon? — Nem arról van szó. Tu­dod, hogy szeretek firkálgat­­ni. Nekem minden vágyam egy mai lapnál dolgozni. Úgy érzem, azzal tudnék a leg­többet használni, ha propa­gandista lennék. Ahhoz ér­zek legtöbb kedvet, erőt. — Rendben van, de mind­két dolgot egyszerre kell vin­ni. Kevesen vagyunk, s min­denki két-három funkcióval a nyakában lohol. Neked is bírnod kell. Legalább lesz az újságnál egy megbízható „be­épített” embere az ifjúsági szövetségnek, aki mindig gon­dol a kellő propagandára. — Itt helyben is sikerült a széles platformot megte­remtenetek? — Persze! Az Antifasiszta Diákszövetség, a Nemzeti Pa­rasztpárt ifjúsági szervezete, a Tanonciskolas lányegylet­ (KISREGÉNY) és a Kommunista Ifjúsági Szövetség összefogott, hogy egy táborban harcolhasson a nép és az ifjúság politikai és kulturális felemelkedéséért, s a fegyveres antifasiszta harc érdekében. Utóbbiból elég jól levizsgáztál, feküdj neki az előbbinek. Egyébként Pali bácsinál készen, kitöltve áll már a megbízóleveled is, amit Bódiné írt alá. Egye­nest érte megyünk most Pali bácsihoz. — Ilyen koszosan? Bélán­kat hazaengedted a család­jához, engem meg mindjárt a dolgok közepébe rántanál? — Anyád, bátyád távol vannak, most Pali bácsi a családod, és én. Ne félj, sor kerül a rácsos kapura is ... * „Nem vettem fel csipkelő­dését — írta Andris napló­jába —, inkább tetőtől talpig megmosdottam, úgy mentem el Pali bácsihoz. Laji útköz­ben elmondta, hogy Jánossyt és Szlukát távolról sem a városházán lehet meglelni, hanem romeltakarításnál, házépítésnél — kényszer­­munkán. A helyi nyilas párt­elnök, id. Hornyánszky Kál­mán textilgyáros letartózta­tásában várja további sorsát, Ambros „testvért”, volt mes­teremet, a nyilas Csepkót és a Megyeri fiúkat még nem sikerült kézrekeríteni­e. Bottyánffy ugyancsak inter­náltan adagolja a téglát... A főispáni hivatal a város­háza első emeletén székel, ahol valamikor Jánossy Káz­­mér polgármesterkedett. Pali bácsi nem követi „pél­daadó elődjét” sem húsosság­ban, sem tartásban. Szikár és közvetlen. Szemében ugyan­annak a számomra ismeret­len hevületnek a szikrái, mint a Lajtéban. A néhány hete alakult nemzeti bizott­ság tagjaival tárgyal, jelen­tését fogalmazza. Megszakít­ja a munkát, a kisebb, ol­dalsó szobába tessékel. Egy negyedív papírt is magával hoz. Egyelőre nem mutatja a papírt, el kell mondanom rö­viden, hogyan dolgozott cso­portunk a sárigi hegyekben. Miképp ültünk össze a bá­nyászszakszervezet üldözött vezetőivel egy ósdi vízima­­lorrú épületében, melyben egyik bányásztársunk lakott — s mit csináltunk néhá­­nyan Janvik vezetésével, amikor az ellentámadás so­rán három hétig megint a németek voltak az urak a sá­­rigi völgyben. — A lakosság? — kérdezte kurtán Pali bácsi. — Minden erővel támogat­ta a bányászfalu a csoportot, csak a legjobbakat mondha­tom. Állandóan három ta­nyán sütötték a kenyeret ki­lencven főre. Segítettek a né­met összeköttetések megron­gálásában. Legnagyobb ösz­­szecsapásunknál, amikor a falutól északra egy visszavo­nuló SS-csoportot támadtunk meg december 27-én és 28- án. 18—19 éves bányászfia­talok a legnagyobb golyózá­porban hozták az élelmet, a töltényutánpótlást. Huszon­­nyolcadikán délután már a Vörös Hadsereggel együtt harcoló román hadtest csa­pataival erősödtünk meg, s a legutóbbi hetekig harcol­tunk tovább szabadon. Hát Pali bácsiék? S elszoruló to­rokkal tettem hozzá: — Apámat mikor látta utoljára? Hol keressük a sír­ját? — Pápa alatt... egy fészer közelében lehet eltemetve. Jóideig hallgattunk. Nem mertem szólni, mert érez­tem, hangosan elsírnám ma­gam. Pali bácsi arca elcson­tosodott. — Meg kell találnunk a sírját, fiam. Meg fogjuk ta­lálni, hiszen egy-két hét és oda is elért a kezünk. Egye­lőre sok a munkánk. De jó, hogy ilyen sok. Erre vártunk apáddal, nagyapáddal, mióta az eszem tudom. (Folytatjuk.) •HÍRLAP Emlékezetes évfordulók a emlékbélyegeken Az 1918. november 16-án, a Magyar Tanácsköztársa­ság idején kiadott bélyegek felülnyomottak voltak, így például az Aratós-Országházas sorok egyes címletei: a III. Hadisegély, a Károly-Zita és a Sürgős bélyegek. A felül­nyomás fekete színű volt, a 23 értékből álló sorozatot 1918. november 23-tól 1920. december 31-ig használták. A Tanácsköztársaság idején adták ki az arcképes bélyeg­sort, mely öt címletből állt, s a Magyarországi Tanácsolt­ Első Országos Gyűlése alkalmából. A 20, 45, 60, 75 és 80 filléres értékjelzéssel kiadott bélyegek Marx, Petőfi, Mar­tinovics, Dózsa és Engels képeivel jelentek meg. A so­rozat 1919. június 14-től november 30-ig volt forgalomban. Alapbélyegül ekkor a 1916. évi Aratós-Parlamentes soro­kat használták, a „Magyar Tanácsköztársaság” című, vö­rös színű felülnyomással. Ezeket a bélyegeket 1919. jú­lius 21-től november 30-ig használták. Portóbélyegeket is adtak ki, fekete színű, „Köztársaság”-i felülnyomással. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 30. évfor­dulójára, 1949-ben Marx Károly és Petőfi Sándor arc­képével díszített 40 és 60 filléres emlékbélyegpár jelent meg, s 1949. december 31-ig volt forgalomban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulójára pedig három értékből álló sorozatot adtak ki, mely 1951 novem­berétől 1952. február 29-ig volt a postai forgalomban ér­vényben. 1954. március 21-én ugyancsak három címlet­ből álló — a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 35. évfordulójára — bélyegsor jelent meg, melyet 1955. már­cius 21-ig használtak. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom emlékére 60 filléres, egy és három forintos cím­letekből álló bélyegsorozatot adtak ki 1967. október 31-én, Légrády Sándor festményeivel díszítve. A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulá­sának 50. évfordulója alkalmából 1968. november 23-án a „Világ Proletárjai Egyesüljetek” című plakát, valamint a budapesti Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjá­ban levő szoborcsoport képét ábrázoló bélyeg jelent meg egy és két forintos címletben. Legutóbb pedig 1969. március 21-én, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóján 40, 60 filléres, egy, kettő és három fo­rintos címletekből álló bélyegsorozatot, valamint 10 fo­rintos névértékű blokkot bocsátottak ki. A bélyegek a „Be a Vörös Hadseregbe”, „Lenin”, „Végre Május 1", „Szociális termelésből fakad a jólét”, „Te! Sötétben buj­káló, rémhírterjesztő ellenforradalmár, reszkess”, és a „Fegyverbe! Fegyverbe”­ című plakátokat ábrázolják. KOMOLY PAP Hódmezővásárhely Kié az elsőbbség a gyalogjárdán? Megdöbbenve tapasztaltam, amikor augusz­tusban Apátfal­ván jártam, hogy nem a gyalogoso­ké az elsőbbség a járdán, hanem a gépjárműveké. Ezt írná elő egy újabb KRESZ? — tűnődtem, sőt még az is eszem­be ötlött, hogy talán ez lenne a magasabb rendű közlekedési szint. A falu túlszár­nyalta a várost? Nos, azt hiszem, erről szó sincs! A motorosok a jár­dán, akármeny­­nyire is lassan közlekednek, ak­kor is balesetve­szélyt jelentenek a gyalogosok szá­mára! Ezért en­nek további elterj­jedését az illeté­keseknek meg kellene akadá­lyozni. A gyalogo­sok nevében: BELE LAJOSNÉ Csongrádi Kossuth tér 7. SZOMBAT, 1969. SZEPTEMBER 6.

Next