Csongrád Megyei Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-05 / 205. szám

A kelleténél több izgalmat váltott ki eddig az, hogy a MAVOSZ és a MÉM oktatási céllal vadrezervátumot akar létesíteni Csongrádon. Hosszú tárgyalások után szeptember 7-én, va­sárnap délelőtt fog dönteni a csong­rádi vadásztársaság arról, hogy terü­letéből átad néhány ezer holdat a va­dászképzés gyakorlati oktatását szol­gáló vadrezervátum létesítéséhez. Mind a városi pártbizottság, mind a városi tanács vezetői lényeges város­­politikai érdeknek tartják a vadászati képzés meghonosítását, s az eddigi tanfolyamok körülményeinek megja­vítását szolgáló tervek megvalósítását. A közelmúltban megtartott helyszíni szemlén és egyeztető tárgyaláson dr. Bertóti István, a MAVOSZ főtitkár­­helyettese, amikor kifejtette részlete­sen az oktatási vadrezerví­um célját és jelentőségét a vadgazdálkodás szín­vonalasabbá tételében, akkor azt is félreérthetetlenül leszögezte, hogy el­képzeléseik nem légből kapottak, ha­nem eddigi kedvező tapasztalataik és eredményeik alapján döntöttek a va­dászszakképzés csongrádi­­meghono­sítása mellett. Azt senki nem vitatja, hogy a MA­VOSZ elképzelései, céljai rosszak len­nének, sőt igen jónak tartják, amely komoly lépés a vadgazdálkodás kultu­ráltságának emelésében, s ez végső fokon népgazdasági érdek is. " A kér­dés először úgy fogalmazódott meg, hogy: megértik-e ezt a csongrádi va­dászok, s józanul döntenek-e, ha er­re sor kerül? Az érdekek rangsorolá­sa és elrendezése természetszerűleg időbe került. Ez érthető is. Más kér­dés az, hogy ez a folyamat sokkal bo­­nyolítottabban zajlott le, mint az az ügy természetéből előre megítélhető lett volna. Ez adott alapot arra, hogy a várospolitikai események iránt ér­deklődők körében felvetődött: a Vadász­becsület Magasra emelték volna Csongrádon a városszeretet mércéjét ? csongrádi vadászok csoport­érdekei­ket mindenek fölé helyezték és ez a gátja a józan döntésnek? Sajnos ezt a tévhitet táplálták is, sőt a jó ügy körül is szövődnek már a mende­mondák, amelyeket a rosszindulat vagy az önzés táplál. Ezért meghív­tunk néhány vadászt csongrádi szer­kesztőségünkbe, hogy kerekasztal-be­­szélgetés során közösen „tiszta vizet öntsünk a pohárba”! Az őszinte és tárgyilagos beszélge­tés summázásaként leírhatjuk: az igaz vadászok Csongrádon örömmel üdvözlik az oktatási vadrezervátum létesítését, mert remélik, hogy a jó szomszéd nekik is segít a vadgazdál­kodásban és szakmai fejlődésükre is jó hatással lesz mindaz, amit a MA­VOSZ a városban létrehoz. Józsa Ist­ván, a vadásztársaság gazdasági fele­lőse úgy véli, hogy a Szentesi út, a Tisza és a kilencesi csatorna által ha­tárolt terület átadása oktatási célra nem okozhat gondot nekik, mert a megmaradó területen a veszteség ki­gazdálkodható a vadgazdálkodás, a vadvédelem színvonalának növelésével. Dr. Bodor János szerint nem szabad a vadászokat önzéssel megvádolni, mert többségükben megértik az oktatás célját és jelentőségét, nemes szenve­délyük nem vakítja el őket. Mint ál­latorvos, látja azokat az okos törek­véseket, amelyek a vadtenyésztés még szervezettebbé válásához vezetnek. De­ák István elfogadhatónak ítéli meg a legutóbbi egyeztető tárgyaláson kije­lölt területről való lemondást, mert valóban a helyzet és a kívánalmak józan mérlegelése alapján határoztak így a szakemberek. Dr. Veress Sán­dor sokoldalúan kifejtette azon véle­ményét, hogy a mezőgazdasági szak­munkásképző iskola keretein belül létesülő oktatási vadrezervátummal való jó és szoros kapcsolat kiépítésé­ért tudnak lelkesedni a vadászok, de nem tudja eltitkolni aggályait sem ez­zel kapcsolatban, amelyről szintén beszélnek a városban. Többek véle­ményét fogalmazta meg, amikor kije­lentette: egyenrangú várospolitikai ér­deknek tartja mind jól funkcionáló oktatási vadrezervátumot, mind az eredményesen gazdálkodó és tevé­kenykedő vadásztársaságot! Tárgyila­gosságról és józan ítélőkészségről tett tanúságot a beszélgetésben részt vevő Baki Sándor, Nagy Rókus, Szabó Gyula és Győri Ferenc is. Kitűnt az is a hasznos eszmecsere során, hogy jól értelmezik a vadászbecsületet. A vadászat nemcsak nemes szenve­dély, hanem komoly felelősség is! — mondotta az egyik vitapartner. Nos, a felelősséget nem lehet leszűkíteni egy szakterületre, egy kérdésre. És azt sem lehet mondani, hogy a vadászok számára magasabbra emelték volna a városszeretet mércéjét, mint bárki másnak, aki Csongrádon él. A kerek­­asztal-beszélgetés egyik lényeges eredményeként azt szűrtem le: a csongrádi vadászok ezt érzik és tud­ják. BÁLINT GYULA Gyökérnövény-beta­­arító gép Rövidesen megkezdik sorozatgyártását Takarmányrépa, cukorrépa és más gyökérnövények betakarítására új gépet konstruáltak a szovjet mérnö­kök. A traktor után kapcsolható gép, mely eleváto­­­­rának és szállító­szalagjának meg­hajtását erőátvite­li tengely segítsé­gével a traktorról kapja, egyszerre két sor növényt gyűjt be. A gyö­kérnövényeket a gép különleges szedőberendezése emeli ki a földből s közvetlenül az elevátornak adja át, mely megtisz­títja a földtől. In­nen a növény a szállítószalagra ke­rül, majd a gép mellett haladó te­herautóra. Egy óra alatt mintegy fél hektárnyi terület­ről lehet betakarí­tani a gyökérnö­vényeket e gép se­gítségével. A Moszkvai Mező­­gazdasági Gépgyár a kísérleti széria üzemi tapasztala­tai alapján rövi­desen megkezdi a gépek sorozat­­gyártását. Riportereink a nagyvilágban 4. Sziklák, öblök, hullámok TROGIRBA csak autóval vagy autóbusszal lehet ki­rándulni Splitből. Visszatérve még egy gyors látogatás a Mestrovic-galériában, a világhírű mester volt házában, ahol nemcsak a gyönyörű szobrok ragadnak magukkal, hanem maga az épület és a hatalmas park is, azután me­nekülés a zajos nagyvárosból vissza a szigetvilágba, ez­úttal Brno szigetére. Ott kínos meglepetés fogad: Supetár­­ban nincs üres szoba. Harmadszor járunk az Adrián, sok más helyen is megfordultunk, ilyen még nem volt. Nincs szállás sem magánháznál, sem a hotelekben, még bunga­lóban sem, ami pedig nem is lenne olcsó mulatság. A nap ragyog, a tenger mélykék és tiszta, csönd van, békesség. Nem akarunk az esti hajóval visszamenni. Szorongva bandukolunk és kérdezősködünk, magunkban a lelemé­nyes Odüsszeusz, a split­­szfinkszek és a trogiri Chai­­rosz, a szerencsés pillanat istenasszonyának segítségéért fohászkodva. Nem fölöslegesen. Egy kisfiúnak és egy fanyarkedvű férfiúnak álcázott angyal viharvert francia Citroennel — ami azt hiszem, gumiból van, mert csomagjainkkal együtt öten belegyö­­möszölődhetünk — szívességből átszállít bennünket Su­­livanba. Ott sem könnyen, de akad szállás. Nem olyan kényelmes és jól felszerelt, mint az eddigiek, de olcsóbb, és a háziasszony tökéletesen beszél magyarul. Tessék a címe azoknak, akik félnek a bizonytalanságba elindulni, vagy félnek a nyelvi nehézségektől: Dukic Zora, Sutivan- Brac, szeptembertől májusig; az állandó lakása: Rijeka, 1 Máj 22/1. DE CSAK azok menjenek Sutivanba, akik tengert akarnak, pihenni akarnak. Nagyvilági szórakozásra ne számítsanak. Táncolni és moziba menni lehet, de az ilyen jellegű szórakozásból ez minden. Van viszont a ragyogó, tiszta ég és tenger, félórás gyaloglással elérhetők olyan fenyőerdők övezte öblök is, ahol kevés az ember. Van szőlő, van füge, van olcsó erno vino, vörös bor, ahogy ők mondják- fekete bor, körülbelül 7 forint literje. Az ön­­kiszolgálóban reggelenként tetrapak-csomagolású tejet, tejeskávét vagy kakaót vettünk, friss kenyeret, sajtot, egyebeket és elindultunk a tengerre. A városkához közel, a strandnál csinos büfé is állt a parton. Ott ebédelni is lehet, mint Jugoszláviában mindenütt, jégbehűtött sört, szörpöt, colát inni egész nap, török kávét, kívánságra cukor nélkül. A közeli hegyekből csacsik és öszvérek kocognak le a partra, szőlőt, fügét szállítanak. AZ EGYIK öbölben, nagy sziklák alatt, olyan a ten­gerfenék, mintha fehér márvánnyal lenne borítva. A víz nemcsak ott átlátszó, ahol bokáig ér, hanem beljebb, több méteres mélységben is. A búvárszemüveg pedig tovább fokozza a látási lehetőséget, használatakor új, idegen vi­lág nyílik meg a lemerülő előtt. Nem kell egyébként mélyre merülni, pár centi elég ahhoz, hogy megszűnjön minden ismert zaj. A víz alatt csak súrlódó kavicsok ne­sze hallatszik, néhány befelé vivő tempó után az sem. Először megijed az ember. Merőlegesen lefelé tisztán lát­szik a tengerfenék. Növények imbolyognak hangtalanul, furcsa, gyors halak siklanak, a tengeri sünök tüskés, bar­na gombóca sötétíik. Oldalra, pár méterre, mint kék köd. Olyan a víz, és az az ember érzése, hogy ott ezer méte­res a mélység. Azután kiderül, hogy dehogy. Szelíd és békés, közeli tengeri táj látványa fogad odább is, újabb halak, tengeri csillagok, rákocskák. A vízben alig kell mozogni, olyan tömör és erős, könnyedén megtartja az embert. Kicsit csaló. Alaposan felnagyít mindent. A víz alatt szebbnek és nagyobbnak látszik az esetleges zsák­mány, mint kihalászva, a szárazon. De így is öröm min­den, amit felhoz az ember. Megajándékoz a tenger a parton is. A kavicsos öb­lökben érdemes feltúrni a hullám kisodorta kavicsokat, sok szép kagyló rejtőzik alattuk. A déli, kora délutáni aszály órái után rendszerint megmozdul az olajtó­ nyugal­­mú víztükör. A sziklákon megtörve fecseg, harsog, mo­rajlik, fehér tajtékká fröccsen szét a kék víz. Kifejezhe­­tetlen élvezet ilyenkor fürdeni. Akkora hullámok emel­getik az úszót, hogy két méterre már nem látja a társát. Nincs bölcső vagy hinta, amelyik ilyen gyöngéden rin­gatna. ÉS NEM kellemetlen a só sem. Mondják, vannak, akik hetekig nem mossák le magukról a tengervízből rá­juk száradó apró kristályokat. Egyedüli fürdőszobájuk a tenger. Jót tesz a bőrnek a sósfürdő. Az apró sebeket be­gyógyítja, üdít, erősít. Inni azért nem kell belőle, és eleinte a szemet is csípi egy kicsit, de meg lehet szokni. Meg lehetne — dehát hamarosan vége szakad a boldog­ságnak. Elfutott 16 nap, több program nem fér bele a rendes évi szabadságba. Napfényes délben indul vissza a hajó. Jövőre vajon kiköt-e velünk újra? CSONTOS MAGDA FENTEK, 19. SZEPTEMBER 3. - ­—— 1-HÍRLAP ---------­ A kooperáció kislexikona 4. Bilaterális — multilaterális kapcsolatok A BILATERÁLIS (magyarul: kétoldalú) kifejezést nemzetközi értelemben a gazdasági és politikai kapcso­latokra használják. Pl.: két állam között bilaterális tár­gyalások kezdődtek, ami nem jelent mást, mint hogy a két állam megbízottai leültek egymással valamilyen kér­dést megvitatni, s egyezményt előkészíteni. A nemzetközi gazdaságban a bilaterális kapcsolatok alatt azt értik, hogy két ország egymással valamilyen gazdasági együttműkö­dést folytat, így Magyarország a szocialista államokkal „bilaterális” bizottságokat hozott létre, mint pl. a Magyar —Csehszlovák Gazdasági és Műszaki Együttműködési Kor­mánybizottság, vagy ugyanez Lengyelországgal, a Szov­jetunióval stb. Ennek keretében általában olyan együtt­működési témákat vitatnak meg, illetve olyanokban hoz­nak döntéseket, amelyekben a két ország érdekeit. Pl.: Magyarország és Bulgária a rádiógyártásban működik együtt, Magyarország és az NDK a mosószerek és koz­metikai szerek gyártásában létesített bilaterális kapcso­latokat, ide sorolható a szovjet—magyar timföld-alumí­nium megállapodás stb. A MULTILATERÁLIS (magyarul: sokoldalú) kap­csolatok értelemszerűen több ország között kialakult kapcsolatok- Általában valamilyen nemzetközi szervezet keretében jönnek ilyenek létre. A szocialista országok a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, a KGST kereté­ben építettek ki multilaterális kapcsolatokat. A KGST keretében azokat a kérdéseket vitatják meg és döntenek bennük, amikben több ország, esetleg minden tagállam ér­dekelt és így a multilaterális megoldás a célravezető. Jó példa erre a „Barátság Kőolajvezeték”. A Szovjetunió a KGST-tagállamok között a legnagyobb olajtermelő, míg a töbi ország — Románia kivételével — olajban sze­gény, tehát importra szorul. Így sok ország vált érdekelt­té a kérdésben és közös erőfeszítéssel megépítették a ve­zetéket. Hasonló példa sok van, mint pl. a közös vagon­­park (CPW) létesítése, az energiarendszerek összekap­csolása, a különböző iparágakban a szakosítás, vagyis a termelés megosztása az országok és azok iparágai, válla­latai között stb. A bilaterális és multilaterális kapcsolatok jól kiegé­szítik egymást, s éppen ezért mindkettő létrejön az or­szágok között. A két módszer kombinálása révén a gaz­dasági kapcsolatok elmélyülnek a szocialista országok között. A BILATERÁLIS és a multilaterális kapcsolatok körébe tartozik az országok közötti fizetési forgalom is.­ Az országok a külkereskedelem keretében egymástól áru-­­kát vásárolnak és adnak el, azaz importálnak és expor­tálnak. Az export és az import értéke általában nem azo­nos és így az egyik ország adós lesz (többet vásárol, mint eladott), a másik országnak pedig követelése van. (Többet exportált, mint importált.) A bilaterális elszámolás kere­tében a két ország egymással számol el, tekintet nélkül arra, hogy pl. a követeléssel rendelkező ország egy har­madik országnak az adósa. Nincs módja rá, hogy a kö­­­vetelésével fizesse ki azt, akinek tartozik. A multilate­rális elszámolás — a kezdeti lépéseket erre a KGST Nem­zetközi Gazdasági Együttműködési Bank keretében már megtették — lehetőséget nyújt, hogy a kölcsönös tartozá­sokat és követeléseket ne bilaterálisan számolják el, ha­nem az elszámolásban részt vevő országok csak a végső egyenleget fizessék ki. Vagyis összeadják az adósságokat és a követeléseket, s ezek különbsége (egyenlege) kerül csak elszámolásra. Ez fejletteb módszer, s a KGST kere­tében tárgyalások folynak ennek megvalósításáról. GYARMATI ISTVÁN Szeptember 11-re összehívják a II. ifjúmunkás-parlamentet Szeptember 11-én összeül Budapesten a II. országos ifjúmunkás parlament — tájékoztatta az újságírókat csütörtökön a KISZ KB székházában Tóth Imre osz­tályvezető. Elmondotta, hogy az országos szintű kétnapos tanácskozást területi ifjú­munkás parlamentek előz­ték meg: a fiatal munkások 806 üzemi, 20 kerületi, 11 városi és hét megyei kon­ferencián vitatták meg az őket érdeklő, érintő legfon­tosabb társadalmi, politikai kérdéseket. Itt választották meg azt a 300 küldöttséget is, akik képviselik, tolmá­csolják majd véleményeiket, javaslataikat, beszámolnak eredményeikről, gondjaikról. A II. országos ifjúmunkás parlament Csepelen, az új munkásotthonban ül össze. Az első napi plenáris ülésen Ribánszki Róbert, a KISZ Központi Bizottságának tit­kára tart vitaindító referá­tumot, amelyet négy szek­cióban elemeznek a fiata­lok. Az első szekció a kez­dő munkavállaló fiatalok sajátos helyzetéről, az üze­mi kollektívába való beil­leszkedésükről, érvényesülé­sükről tárgyal. A második szekcióban a szocialista munkaverseny, az ifjúsági termelési mozgalmak, sze­repe kerül napirendre, a harmadik szekció központi témája „A munkáslányok és fiatalasszonyok helye, sze­repe társadalmunk — az üzem, a munkahely, a csa­lád és a KISZ-szervezetek — életében”. Végül a negye­dik szekció az üzemi KISZ- szervezetek feladatait vi­tatja meg. Az első nap végeztével a tanácskozás részvevői meg­koszorúzzák a Csepel Vas- és Fémművek előtt felállí­tott Lenin-szobrot, majd lá­togatást tesznek a vasmű egyik üzemrészében. A má­sodik napon plenáris ülésen összegezik a szekciókban el­hangzottak tapasztalatait, majd hozzászólnak a témá­hoz az érintett párt, állami, gazdasági, szakszervezeti és társadalmi szervek vezetői. (MTI) 5

Next