Csongrád Megyei Hírlap, 1969. október (14. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-01 / 227. szám
CSEHGRAD MEGYEI ★ VILÁG JWOJXJARJM. EJJESJOJBTBKI A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 26. ÉVFOLYAM, 227. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1969. OKTOBER 1., SZERDA Tudományos zöldségtermeszetési tanácskozás a kísérleti állomáson Szentes európai rangját termálvízkincse jelenti közéleti vezetők, tudományos szakemberek, gyakorlati gazdák, a szentesi táj veterán kertészei, s még sok más vendég az ország minden tájáról, találkozott tegnap Szentesen, a kísérleti állomáson, a szentesi ünnepi hetek egyik eseményeként tudományos zöldségtermesztési tanácskozást tartottak, melyet megtisztelt részvételével többek között Nagy Dániel, az Elnöki Tanács tagja, országgyűlési képviselő is. A köszöntők elhangzása után dr. Szava Péter, az állomás vezetője tartott először nagy figyelmet keltő előadást- A tudományos oknyomozó alaposságával vezette el hallgatóit vissza a XV. századhoz, mert idáig nyúlnak bizonyíthatóan a szentesi táj zöldségkultúrájának gyökerei. A szentesi zöldségtermesztő táj a mezőgazdaság szocialista átszervezése révén az ország legnagyobb éléskamrája, Európa nyugati piacainak pedig az egyik legnagyobb szállítója lett. A múltról és jelenről érdekesen vallanak a számok. Most 5 ezer holdon dívik itt intenzív zöldségtermesztés. Ezen a területen ugyanennyi súlyvagon friss zöldséget állítanak elő évente. Az utóbbi 10 év alatt a zöldségtermesztés területe 3,5 szeresére, az előállított termékek értéke négyszeresére, exportja pedig két és félszeresére növekedett. Kuriózumként hatott a szakember azon megállapítása, hogy az elmúlt 15 év alatt annyi zöldséget termesztettek a körzetben, mint amennyi az előző 400 év össztermésének 80 százaléka volt, a zöldségkultúra műszaki eszközeinek értéke ma meghaladja a 300 millió forintot. Valóságos kis üvegvárosok alakultak. A szentesi Árpád, a Termál, a Felszabadulás, a mindszenti Tiszavirág, a fábiánsebestyéni Kinizsi Tsz-ek és még számos gazdaság nagyszerű példái a mai modern zöldségtermesztő nagyüzemeknek. Miközben jelentősen hozzájárulnak az ország szükségleteinek kielégítéséhez, ezer súlyvagonnyi árut juttatnak évente a külföldi piacokra. A múlt és a ma eredményeinek számbavétele mellett a tanácskozás felvázolta a még gazdagabbnak ígérkező jövő kontúrjait. Szentes európai rangját, jövőjét felbecsülhetetlen értékű termálvíz vagyona jelenti. Arra nézve, hogy mit hozhat ez a zöldségtermesztés számára, Balogh Jenőnek, a MÉLYÉPTERV osztályvezető főmérnökének voltak többek között érdekes megállapításai. Eddigi számítások szerint mintegy 200 termálkutat lehet a térségben fúrni, s a kinyerhető hőenergia kb. 2,3 millió négyzetméter alapterületű üvegházfelület üzemeltetését biztosíthatja. E szám igazi nagyságát akkor látjuk, ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg a magyar mezőgazdaság összes stabil kertészeti üvegházainak termőfelülete még mintegy 600 ezer négyzetméterre tehető. A szentesi tájban pedig az említett évi 5 ezer vagonos produkciót mindössze 12 termálkút segíti most. Ha a hőenergia nyári hasznosítását is bekalkuláljuk, akkor a zöldségfélék és más mezőgazdasági termékek helyi feldolgozásában is beláthatatlan lehetőségek előtt állunk. A tanácskozáson éppen az előbbiekkel összefüggésben szó esett arról, hogy mielőbb hozzá kell látni egy nagykapacitású konzervgyár felépítéséhez is a körzetben, s szükséges, hogy felsőfokú kertészeti tanintézetet is kapjon Szentes. A tanácskozáson még számos érdekes előadás hangzott el a zöldségtermesztés szerteágazó témaköréből. Kiss Sándor Csongrád megyei kertészeti főfelügyelő agrotechnikai vonatkozású kérdésekről beszélt. Tarnóczi Lajos, a MÉK helyi kirendeltségének vezetője a modern áruforgalmazás eredményeit és problémáit összegezte; dr. Mándy György, a mezőgazdasági tudományok doktora pedig azokat az objektív természeti tényezőket vázolta fel, melyek a koraiságot és ezzel együtt az utolérhetetlenséget jelenthetik a szentesi zöldség számára nyugat piacain. Ezt a természeti ajándékot még korántsem sikerült kihasználni Karsai Eszter, a HUNGAROFRUKT osztályvezető-helyettese pedig azokat a dicséreteket tolmácsolta, melyeket a szentesi zöldség Stokholmtól Londonig, Bécstől, Párizstól, Amszterdamig élvez / CSÉPI JÓZSEF A nagyüzem helye és a kisüzem rangja Érdekes jelenségre figyelhetünk fel az utóbbi időben. Néhány esztendő óta a kisüzemek, főleg a tanácsi vállalatok, a kisipari termelőszövetkezetek gyorsabban fejlődnek, mint a nagy állami vállalatok. Az idén is az a helyzet, hogy az utóbbiak számottevő részénél stagnálás tapasztalható, míg sok kisüzemnél szinte töretlen a fejlődés. Mindez azzal magyarázható, hogy a kisebb méretű üzemek gyorsabban képesek reagálni a piaci igények változásaira, rövidebb náluk a gyártási átfutási idő, rugalmasabbak a fejlesztésben, az új termékek kibocsátásában. Jó néhány kisipari termelőszövetkezetünk például a legigényesebb nemzetközi piacon is állja a versenyt. Éveken át hangsúlyoztuk a nagyüzem fölényét a kisüzem felett. Most erre az elvre cáfolna rá a gyakorlat? Szó sincs róla. Félreérthetetlen módon ugyancsak a kisüzemek szolgáltatnak gyakori példát a csődbe jutott vállalkozásokra, a szanálásra, a rendkívül korszerűtlen és gazdaságtalan munkára. Tehát: kisüzeme válogatja. Sok függ a profiltól, a termelés színvonalától és mindenekelőtt a vezetéstől. Vannak termékek, amelyek kisüzemekben csak ráfizetéssel és korszerűtlen kivitelben gyárthatók. (Így például a műszakilag igényesen és gazdaságosan csak nagy sorozatban gyárthatók háztartási gépek, termelő berendezések stb.) De a hozzáértő vezetés nem kerülhet ilyen helyzetbe. Hiszen napjainkban, amikor mind a szolgáltatási színvonalban, mind az iparcikk-ellátásban messze vagyunk még a piac telítettségétől. Így minden kisüzem — mondhatnánk — testre szabott feladatok között válogathat. Csak épület kell és a szakképzet munkaerő — a termelő berendezések értéke többnyire jelentéktelen, a feladat szinte magától adódik. S akár egyik gyártási ágról a másikra is viszonylag könnyen, gyorsan átállhatnak. A nagyüzem átállási nehézkessége eleve adódik a nagymértékű és többnyire specializált termelő apparátusából, célgépeinek, speciális szalagjainak rendszeréből, a termelésszervezés, a munkaerő nagyobb arányú specializációjából. A „nagy test lomhasága” óhatatlanul származik a méretekből, a vezetés, az információs és utasítási rendszer sokrétű, lépcsőzetes belső hierarchiájából. Amíg például a piaci hatás rendszerezett információ, valamint cselekvési variánsok formájában eljut a döntésre illetékes személyig és tőle a döntés eljut a fejlesztés, a gyártás végrehajtó szervéig, az bizony időt igényel. Lám, vannak a nagyüzemnek is bizonyos hátrányai. Erről sem ártott volna többet beszélni abban az időben, amikor egyoldalúan csak a nagyüzem fölényét hangsúlyoztuk. És vannak a gazdasági életnek olyan területei, ahol a kisüzem életképesebb, gazdaságosabbig. Például a szolgáltató, és szervizhálózatban, a lakosság és a közületek egyedi és speciális igényeit kielégítő ágazatokban. Nemcsak a kis sorozatban és gazdag választékban készített divatcikkekre gondolunk, hanem a speciális alkatrészekre is. Hadd említsük meg példaként, hogy az amerikai egyesült államokbeli Ford Művek 30 ezer vállalat — köztük néhány főt foglalkoztató kis cég — kooperációs termékeit használja fel. A vállalatok összevonásával időnként eltúloztuk a nagyüzem fölényét, és hallgattunk hátrányairól, így előfordulhatott, hogy olyankor is nagyvállalatot létesítettünk, amikor annak hátrányai nagyobbak, mint előnyei. Ma ezek a hátrányok — még a közgazdaságilag indokolt összevonások esetében is — hangsúlyozottan jelentkeznek. A reform nyomán ugyanis nem elég csupán rugalmasan követni a piaci igények változásait, a műszaki fejlesztés irányzatait, hanem a termelés összetételének lényeges átalakítása is szükséges hazai adottságainknak megfelelően. S a nagyüzemek csak lassan és esetleg nagyobb áldozatok árán tudják meglevő gyártmányaikat merőben újakkal felváltani. Mindebből az is következik, hogy néhány hónap vagy akár két-három esztendő eredményei nem bizonyító erejűek. Mammutvállalatainknál néha esetleg 8—10 év szükséges, amíg például a viszonylag korszerű, de gazdaságtalanul exportálható termékeiket minden szempontból megfelelőre cserélhetik. Ezért indokolt óvakodni a végletektől, az egyes vállalatok szervezeti perspektívájának megítélésénél. Körültekintésre, elemző munkára és minden esetben türelemre van szükség. Ez persze nem jelenthet a ma nehéz helyzetben levő, átalakulásra váró nagyvállalatok számára védelmet és biztonságot. Ellenkezőleg, a gazdasági szabályozó eszközök nyomása alatt, a dotációk, a szubvenciók, a kedvezmények szigorításával, nehézkességük, tehetetlenségük erőteljes mérséklésére, rugalmasságra, az új iránti fogékonyságra kényszerítik őket. Vannak eredményesen dolgozó nagyvállalatok is és rosszul gazdálkodó kisüzemek is. És a fordítottja is igaz. Valamikor a termelés nagysága, a foglalkoztatottak száma szerint rangsorolták az üzemeket, ma egyre inkább a munka színvonala, hatékonysága a mérce. Helyes, ha a nagyvállalatnak nincsenek előjogai, hanem újból és újból a gyakorlatban bizonyítja be fölényét. De a kisüzem sem kerülhet méreteinél fogva hátrányos helyzetbe. Így egyre több nagyvállalat és kisüzem megtalálhatja a maga sajátos feladatkörét saját dolgozói javára és a népgazdaság hasznára. KOVÁCS JÓZSEF Két kiállítás A város és a járás termelőszövetkezeteinek, állami gazdaságának és Kertészeti Kutató Állomásának részvételével impozáns zöldség- és gyümölcskiállítás nyílt Szentesen, a művelődési házban. Az impozáns kiállítás hű képet ad a szentesi zöldségtermesztő táj nagyüzemi eredményeiről. (Baloldali képünk.) Ugyancsak Szentesen, a járási tanács nagytermében árubemutatóval egybekötött élelmiszeripari kiállítás nyílt a Csongrád megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat és a vele együttműködő élelmiszeripari és szállító vállalatok termékeiből (Jobboldali képünk). (Fotó: Enyedi Zoltán) Mi történt a nagyvilágban ? Francia gazdasági delegáció érkezett hazánkba Újabb szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó Szociáldemokrataszabaddemokrata kormány az NSZK-ban? • Kedvező a magyar—jugoszláv együttműködési lehetőség Részletes tudósítás a 2. oldalon Kekkonen látogatása Kállai Gyulánál Az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktorrá avatta a finn köztársasági elnököt Dr Urho Kaleva Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke kedden délelőtt az Országházban látogatást tett Kállai Gyulánál, az országgyűlés elnökénél. Szívélyes, baráti eszmecserét folytattak, amelyen részt vett Péter János külügyminiszter. • Bensőséges ünnepség zajlott le kedden a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen: dr. Urho Kaleva Kekkonent, a Finn Köztársaság elnökét az állam- és jogtudományok díszdoktorává avatták. Az egyetem ünnepi közgyűlésén részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Péter János külügyminiszter és dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese.