Csongrád Megyei Hírlap, 1969. október (14. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-19 / 243. szám

Pokolgépek robbantak Athénban * ATHÉN — AP—AFP—REUTER —MTI Szombaton reggel hatalmas robbanások rázkódtatták meg a görög fővárost. Az egyik robbanás a Nemzeti Bank épületében történt, és az első jelentések szerint jelentős ká­rokat okozott. A rendőrség közleménye szerint hét po­kolgép robbant Athén egy­mástól távol eső pontjain. A robbanások következtében három ember szenvedett könnyebb sérülést. A pokol­gépek villanypóznákat, transzformátorokat röpítettek a levegőbe, ennek következ­tében a város több pontján megszűnt az áramszolgálta­tás. A trolibuszok leálltak és a forgalom hosszabb ideig szünetelt. A rendőrség le­zárta a robbanások környé­két és néhány személyt le­tartóztatott, de erről rész­leteket nem közöltek. A hírügynökségek emlé­keztetnek arra, hogy két és fél évvel­­ a szélsőjobboldali államcsíny után Athénben és az ország más részeiben meg­sokszorozódtak a junta ellen irányuló merényletek. A mostani merényletekért egy földalatti szervezet, a Görög Demokratikus Mozgalom vál­lalja a felelősséget. Podgornij hazautazott • HELSINKI — TASZSZ Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöke finnországi látogatását befe­jezve különrepülőgépen ha­zaindult Moszkvába. A szov­jet vendéget Kekkonen, köz­­társasági elnök, Lukselainen, a parlament elnöke, Koivisto miniszterelnök búcsúztatták. Alakulóban Brandt kormánya * BONN — MTI Willy Brandt szombaton kijelentette, hogy kormány­­listáját, kancellárrá válasz­tása esetén, kedden délután állítja össze véglegesen. En­nek ellenére kiszivárgott, hogy megtörtént a döntés az eddig még kétséges tárcák ügyében. Eszerint az igazság­ügyminiszter a külügymi­nisztérium eddigi parlamenti álamtitkára, Gerhard Jahn, a szocialista ügyek minisztere Walter Arendt, aki most a bányaipari szakszervezet el­nöke, a tudományos kutatás minisztere Hans Leussink professzor — jelenleg a tu­dományos tanács elnöke lesz. Minden minisztériumnak parlamenti­ államtitkára lesz, aki — az eddigiektől eltérő­en — miniszterhelyettesi funkciót tölt be. ­A Szojuz—8 fa földet ért Véget ért a három szovjet űrhajó csoportos repülése * MOSZKVA — TASZSZ, MTI A Szojuz—8 szovjet űrhajó, amelyet Vlagyimir Satalov ezredes-űrhajós és Alekszej Jeliszejev fedélzeti mérnök veze­tett, szombaton — magyar idő szerint 10.10 órakor — leszállt a Szovjetunió elő­re kijelölt térségében, Karagandától északra 15 kilométerre. A szputnyikpályáról való leereszkedés­hez Satalov űrhajós a kézi irányítórend­szer segítségével tájolta be az űrhajót és a kijelölt időpontban bekapcsota a le­szállási programozót. A fékezőművek mű­ködésének befejeződése után az űrhajóról levált a leszállóberestdezés, amely aerodi­namikai eszközök felhasználásával irá­nyított pályán ereszkedett le. A légkörben végrehajtott fékezés után üzembelépett az ejtőernyőrendszer. A Szojuz—8-nak oly pontos leszállást sikerült végeznie, hogy a fogadó helikopter parancsnoka a leve­gőből megfigyelhette az űrhajó földre­szállását, láthatta Satalovot és Jeliszeje­­vet, amikor elhagyták az űrhajót. Az űrhajósokat a földön meleg fogadta­tásban részesítették a felkutatásukra in­dult csoport­­ tagjai, sportvezetők, bará­taik,­­ újságírók. Az űrhajósok egészségi állapota jó, közérzete kitűnő. A három szovjet űrhajó — a Szojuz—6, a Szojuz—7 és a Szojuz—8 ■— csopor­tos repülése véget ért. A sikeres űrrepülés befejezése alkalmá­ból a magyar párt- és állami vezetők táv­iratban köszöntötték a szovjet párt- és állami vezetőket, az űrhajók alkotóit és űrhajósait. Szovjet—kínai tárgyalások kezdődnek * MOSZKVA — MTI Moszkvában hivatalosan közölték: A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kormánya között létrejött megállapo­dás értelmében október 20- án Pekingben tárgyalások kezdődnek a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kor­mányküldöttsége között a két felet érdeklő kérdésekről. Szombaton a tárgyalásokon való részvétel céljából szov­jet kormányküldöttség uta­zott repülőgépen Pekingbe. A küldöttség vezetője V. Kuznyecov, a szovjet kül-’­ügyminiszter első helyettese. A küldöttség vezetőjének he­lyettese V. Matroszov. A küldöttség tagjai: M. Antas­­kevics, A. Dubrovszkij, A. Jelizavetyin, J. Naszinovsz­­kij, Sz. Rebjatkin, Sz. Tih­­vinszkij. A küldöttséget tanácsadók és szakértők kísérik. A kínai kormányküldöttsé­get Csiao Kuan Hua külügy­miniszter vezeti. A megbe­szélések tárgya a kínai— szovjet határkérdés. K­edves, szívesen látott, tisztelet­tel és szeretettel fogadott ven­dégei voltak hazánknak ezen a héten: baráti látogatáson nálunk járt a harcoló Dél-Vietnam Nemzeti Felszabadítási Frontjának és ideig­lenes forradalmi kormányának kül­döttsége. A látogatás jelentőségét, a harcoló Dél-Vietnam népe iránti szo­lidaritásunk komolyságát jelzi az a tény is, hogy a magasszintű delegá­ciót fogadta pártunk első titkára, Ká­dár János elvtárs és kormányunk el­nöke, Fock Jenő elvtárs is. A véletlen úgy hozta, hogy ven­­dégeink olyan pillanatban "*" tartózkodtak hazánkban, ami­kor az Egyesült Államokban minden eddiginél erőteljesebb tiltakozó moz­galom bontakozott ki a vietnami há­ború ellen. Ez a maga módján ismé­telten reflektorfénybe állította azt a rég tudott igazságot, hogy a saigoni bábrezsim senkit sem képvisel és lé­te maga is az amerikai fegyverszál­lítmányok és dollárinjekciók küldök­­zsinórjától függ. Ezzel szemben az az ideiglenes forradalmi kormány, amelynek a felszabadítási fronttal Üzenetünk Vietnamba közös delegációját e héten Magyar­­országon üdvözölhettük, a 14 milliós dél-vietnami lakosságnak nemcsak jelképesen, nemcsak érdekeinek kife­jezőjeként, hanem a hatalmi viszonyok realitásának értékmérője szerint is egyedüli jogos képviselője, hiszen az országrész területének négyötödét ez a kormány tartja ellenőrzés alatt. Ezen a területen él Dél-Vietnam la­kosságának 70 százaléka, mégpedig nem egyszerűen „statisztikai adat­ként", hanem egy forradalmi rend­szer államhatalmi szerveit — bizott­ságait — támogatva olyan égető gaz­dasági és szociális feladatok megol­dásában, mint például a földreform, az egészségügyi és a népoktatási há­lózat — háborús körülmények között rendkívüli erőfeszítéseket igénylő — kiépítése. 2------------­ államosítás Bolíviában Ovando Candia tábornok ra­gadta magához a hatalmat, s aki már hatalomátvételé­nek második napján módo­sította a kőolajtörvényt. Ez­zel jogilag megnyitotta az utat az államosítás előtt. A dekrétum egyúttal álla­mosítja a Bolíviát Argentí­nával összekötő földgáz­­vezetéket is, amelynek az építése előreláthatólag jövő­re fejeződik be. Washingtonban nagy meg­lepetést keltett a bolíviai kormány döntése. A külügy­minisztérium egyelőre elzár­kózott a nyilatkozat elől, csak az biztos, hogy ameny­­nyiben kártalanítás nélküli államosításra került volna sor, azonnali hatállyal be­fagyasztották volna a Bolí­viának folyósított gazdasági segélyt. A la paz — beuter—MTI -ot hoztak létre a kártalant­ Bolívia katonai kormánya tás­­szegének és­­törlesztő­­államosította a Gulf Oil ame-­sének meghatározására, rikai kőolaj társaság bolíviai Az államosításra 20 nap­ja vart. Egyidejűleg bizottság­gal azután került sor, hogy Élénk politikai élet Csehszlovákiában * PRÁGA — MTI Csehszlovákia párt- és ál­lami vezetői pártaktívákon­­ és egyéb szakmai összejöve­teleken ismertetik a kor­mányprogram és a szeptem­beri plénum által kitűzött fő feladatokat. Prágában pél­dául a csehszlovák üzemek vezérigazgatói tanácskoztak, ugyanakkor a CSKP elnöksé­ge a kerületi és a járási párt­­bizottságok titkárainak tar­tott tájékoztatót. A vezérigazgatók előtt Cer­­nik miniszerelnök ismertette­­ a népgazdaság problémáit. A legsürgetőbb feladatok között említette az 1970-es népgaz­dasági terv gyors kidolgozá­sát, a belső tartalékok ki­használását, az ,, irányítás megszilárdítását és az ötéves tervben folyó munkálatok befejezését. A megjelentek támogatásukról biztosították a kormányt. A párttitkárok előtt Husák, a CSKP első titkára mondott beszédet és hangsúlyozta: a párt fokozatosan valósítja meg az áprilisi plénumon ki­tűzött, a májusi és szeptem­beri plénumon kidolgozott fő feladatát, a pártnak és a tár­sadalomnak a válságból va­ló kivezetését. „A párt tevé­kenységében — mondotta Husák — nem lehet eltekin­teni a jobboldali és más helytelen nézetek képviselői­vel vívott harctól, de a cél­tudatos politikai apró mun­kától, a párttagság és a be­csületes állampolgárok fel­világosításától, meggyőzésé­től és aktivizálásától sem.” A vitában felszólalók hang­súlyozták, hogy a pártszer­vekben erősödik a párt egészséges magva. is tény - tény Nyugat­.Németországban nem sokkal ezelőtt Karl Theodor Mollnart táborno­kot nevezték ki a Bun­deswehr h­esseni, Saar-vi­­déki és Rajna-Pfalz-i kato­nai körzeteinek" parancs­nokává. A Német­ Kommu­nista Párt ezzel csaknem egyidejűleg adatokat ho­zott nyilvánosságra, ame­lyek arról tanúskodnak, hogy ezt az igen magas tisztséget betöltő bonni tá­bornokot közvetlen felelős­ség terheli azokért a há­borús bűnökért, amelyeket a nácik a második világ­háború végén francia terü­leten követtek el. 1944-ben az ő parancsára lőttek agyon 106 fogságba esett francia ellenállót. Távollé­tében, 1951­ áprilisában ítél­te halálra Molinarit a metzi francia hadbíróság. Nos, az NKP követelése egyszerű volt: haladéktalanul váltsák le a tábornokot és indítsa­nak ügyében vizsgálatot. Ám ki sietett volna a le­leplezett háborús bűnös se­gítségére, ha­nem a nyu­gatnémet hadügyminiszté­rium, amely cáfolta Moli­­nari bűnös múltját. A ma­gyarázkodás azonban csak magyarázkodás, a tény vi­szont tény. Tehát továbbra is fennáll a tény: a Fran­ciaországban háborús bű­nökért elítélt tábornokot a Bundeswehr körzeti pa­rancsnokává nevezték ki. Mit szólnak ehhez a fran­ciák? sem Magyarország az egyetlen: húsz állam ismerte el eddig a Dél-Vietnami Köztársaság ide­iglenes forradalmi kormányát, de büszkék vagyunk rá, hogy hazánk az elsők között jelentette be ezt a lé­pését — egyszerre adózva ezzel a té­nyek és a vietnami nép demokratikus és felszabadító harca iránti tisztele­tünknek és rokonszenvünknek. H­­azánkban — és megyénkben — írt eddig sem „kampány" volt a harcoló Vietnam iránti szoli­daritás: igazságérzetünk, segíteni aka­rásunk, internacionalista és antiim­­perialista álláspontunk diktálta. Bi­zonyság erre a szeretetnek és együtt­érzésnek a munkafelajánlásokban, gyűjtésekben, véradásokban is testet öltött sorozatos megnyilatkozása me­gyénk városaiban, községeinkben. A harcoló Dél-Vietnam küldöttei meg­győződhettek arról, hogy az igazságos ügyükkel vállalt internacionalista szolidaritás éppoly elevenen él ben­nünk, mint ahogyan a győzelembe vetett tántoríthatatlan hit az ameri­kai agresszió ellen küzdő vietnami hazafiakban. ­HÍRLAP Egy hét a világpolitikában Nixon és a moratórium — Amerikai megtorlás Svédország ellen — Nyilatkozatözön a „rhodes-i formula“ körül — Francia­­ szovjet tárgyalások — Moratórium... csak az idősebb nemzedék tagjai emlékezhetnek a tőkés rend e kereskedelmi kifejezésére, amely haladékot jelent. A vietnami háború ellen kialakult amerikai tömegmozgalom „moratórium-napnak” keresz­telte el az október 15-re országszerte kitűzött tüntetést mintegy jelezve,­­ hogy lejárt az a haladék, amelyet ez év elején Nixon elméletben megkaphatott a vietnami hábo­rú befejezését célzó új politika megfogalmazására, új in­tézkedéseinek meghozatalára. Minden eddiginél nagyobb arányú volt a vietnami há­ború amerikai ellenzőinek megmozdulása. Egyes ameri­kai „hazafias szervezetek” megpróbálkoztak ellentünteté­sekkel is, így le lehetett mérni, hogy ma már kevesebben vannak az Egyesült Államokban, akik nyíltan kiállnak a háború folytatása mellett, mint azok, akik — természe­tesen több kockázatot vállalva­ — a háború befejezéséért szállnak síkra. A két tábor között még tekintélyes töme­gek ingadoznak. A mai háborok közül minden bizonnyal nemsokára sokan sorakoznak fel a háború ellenzőinek táborába, s ekkor nehezedik majd olyan nyomás az ame­rikai vezető körökre, amely elől már­ nem tudnak kitérni... Nixon szinte provokatív módon utasította vissza a tüntetés alapkövetelését és csupán annyit jelentett be: november 3-án televízió-beszédben ismerteti álláspontját a vietnami válságról.­­ A héten Párizsban lezajlott a Vietnammal foglal­kozó négyes értekezletnek immár 38. ülése. Ez is ered­ménytelen maradt, mint az előzők. Ugyanakkor a dél­vietnami hadszíntéren viszonylagos nyugalomról, a har­cok hevességének alábbhagyásáról számolnak be a hír­ügynökségek.­­ Ebbe a kérdéscsoportba illik a svéd—amerikai kapcsolatok további romlása. Svédország, amely 40 millió dolláros gazdasági segítséget szándékozik adni a VDK-nak, s amely a héten további, Dél-Vietnamból odaszökött ame­rikai katonának adott­­ menedékjogot, magára vonta az Egyesült Államok haragját. Ennek az amerikai külügymi­nisztérium úgy adott kifejezést, hogy közölte: felülvizs­gálják a svéd vállalatoknak nyújtott amerikai hiteleket. A világ másik feszültséggócában, a Közel-Keleten, a fegyveres összetűzések folytatódnak, ugyanakkor tovább tart a nyilatkozatok és ellennyilatkozatok, magyarázkodá­sok és cáfolatok özöne az úgynevezett „rhodos-i formula alkalmazhatósága, vagy lehetetlen volta körül. Még az első arab—izraeli háború végén, 1949 februárjában tör­tént, hogy Rhodos görög sziget egy luxusszállójában össze­jöttek az érdekelt arab országok és Izrael képviselői, va­lamint Ralph Bunche, az ENSZ által" "kiküldött közvetítő. A szálloda különböző emeletein megszállt delegációk Bunche útján léptek­­érintkezésbe egymással, így állapod­tak meg a fegyverszünet feltételeiben, anélkül, hogy egy szót is­ váltottak volna közvetlenül egymással. A „rhodes-i formula” mostani felemlegetése­ kapcsán nyugati részről azt remélik, hogy a svéd Jarringnak hasonló közvetítésre nyílhatnék alkalma. Az Egyesült Arab Köztársaság hivata­los helyein értésre adták, hogy mindenekelőtt a Bizton­sági Tanács emlékezetes, 1967. november 22-i határozatát kell Izraelnek végrehajtania, kivonulnia ,a megszállott területekről.­­ A közel-keleti problémakör egyike volt azoknak a témáknak, amelyekben Schumann francia külügyminisz­ter moszkvai eszmecseréi során egyetértett szovjet ven­déglátóival. Hasonlóan közel áll a szovjet és a francia ál­láspont a világpolitika számos más kérdésében is. Az európai béke és biztonság dolgában ugyancsak bizonyos közeledés mutatkozott a szovjet és a francia vélemény között. Schumann közölte, hogy jövőre Pompidou köz­­társasági elnök is ellátogat Moszkvába, a szovjet vezetők­nek pedig meghívást nyújtott át franciaországi látogatásra. A Szovjetunió és Franciaország gazdasági kapcsola­tait, árucseréjét, technikai együttműködését az úgyneve­zett „nagybizottság” ülésén tekintették át, amelyen részt vett Giscard d’Estaing francia pénzügyminiszter is. Meg­állapodtak az árucserének öt év alatti megduplázásában, a kooperáció további kiszélesítésében.­­ Az európai béke és biztonság kérdései, az össz­európai értekezlet előkészítésének problémái szerepeltek a héten annak a megbeszélésnek a napirendjén is, ame­lyet Helsinkiben, a tervezett konferencia leendő szín­helyén Podgornij szovjet államfő folytatott Rekkonen el­nökkel. Szorosan hozzátartozik a jövő Európájához, hogy milyen álláspontra helyezkedik az új nyugatnémet kor­mány, amelynek megválasztására, kijelölésére kedden ke­rül sor. Brandt szociáldemokratái és Scheel szabad de­mokratái az ellenzékbe szoruló Klesinger-féle keresztény­­demokraták és a Strauss-féle keresztényszociálisok minden támadása ellenére folytatják a „kiskoalíció” kormányá­nak összeállítását, programjának egybehangolását. • Az elmúlt hétre egyebekben rányomta bélyegét a szovjet űrkutatás új, nagy sikere. A Szojuzok kötelékrepü­lésének új eredményei mellett sem szorult háttérbe az a tény, hogy felbocsátották a szociális­ országok első közös mesterséges holdját, az Interkozmosz I I-et. A tudomá­nyos együttműködésnek ez olyan új eredménye, amelyet minden bizonnyal további műholdak, majd űrhajók kö­vetnek. PÁL­FY JÓZSEF VASÁRNAP, 1969. OKTÓBER 19.

Next