Csongrád Megyei Hírlap, 1969. november (14. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-21 / 270. szám

Országos intézkedést kívánó problémákról tárgyalt a megyei NEB Közgazdászok az üzemekben és intéz­ményekben Csütörtökön tartotta ez évi 11. rendes ülését a Csongrád megyei és Szeged m. j. városi Népi­ Ellenőrzési Bizottság. Több vizsgálat tapasztalatait, így Csongrád me­gye közgazdász szakember ellátottságát is elemezte ez alkalommal a NEB. A megye és Szeged üzemei, intézmé­nyei 60 százalékánál szereztek tapaszta­latokat a népi ellenőrök, közgazdászok. A vizsgált helyeken — ez év április 1-i adatok szerint — 1647 közgazdasági mun­kakörben foglalkoztatott dolgozó szakkép­zettségét, anyagi, erkölcsi megbecsülését, továbbképzésük lehetőségeit vizsgálták. Mit értünk közgazdasági munkakörön, és kit tekintünk közgazdásznak? — ez ma is vitatott kérdés még. Hiányzik egy olyan jellegű jogszabály is, mely rögzíte­né a kritériumokat — eddig ezért elég nagy teret kapott a szubjektív megítélés. Csak példa: a HÖDIKÖT-ben ezer dol­gozóra számítva 8, viszont a Szentesi Vas- és Fémipari Ktsz-ben csak 2 közgazdasá­gi munkakört jelöltek meg. A szigorúbb követelmények szerint a közgazdasági munkakörben foglalkozta­tottak 18 százaléka rendelkezik csak a szükséges képesítéssel: közgazdasági egye­temet végzett, vagy más egyetemen, főisko­lán, közgazdasági középiskolában tanult és elvégezte a felsőfokú közgazdasági jel­legű szaktanfolyamot. A közepes követel­mény kevésbé szigorú, míg a minimális követelmény esetében még alacsonyabb a mérce. Megoldásként jelenleg a minimá­lis követelmény elérése mutatkozik. Mindezek alapján a vitában nagy szere­pet kapott az alapképzés, a továbbképzés módszerének vizsgálata. Utalás történt ar­ra, hogy országosan mintegy 40 ezer köz­gazdászra van szükség. Ha a képzésben csak az egyetemre számítanak, ahol évente körülbelül ezren végeznek, máris nyilván­való, hogy más megoldást kell keresni. Ahogy a mezőgazdaság átszervezése után a felső- és középfokú mezőgazdasági szak­ember­képzés várt megoldásra — az in­tézményhálózat bővítésével ezt meg is oldották —, most, az új gazdaságirányítá­si rendszer bevezetésével a közgazdászok képzése, továbbképzése a kulcsfontossá­gú. A gyakorlati szakemberek nem tart­ják célszerűnek, hogy a közgazdaságtu­dományi egyetem a tömegoktatás fóru­ma legyen. Az egyetemen továbbra is az elméleti munkával foglalkozó közgazdá­szokat kellene képezni, míg a gyakorlati munkaterületen dolgozók az ezután meg­szervezendő főiskolákon, középiskolákban szerezhetnének szakképesítést. Az okta­tás rendszerének kialakítása nyilvánva­lóan szintén országos intézkedést kíván. Megyénkben is kínálkozik egyfajta megoldás. A javaslat: üzemgazdasági fő­­iskolát lehetne szervezni Szegeden, vagy egy ilyen jellegű fakultást a József At­tila Tudományegyetemen. Emellett a jogi egyetemen — új tagozat szervezésével — ún. gazdasági jogászokat kellene ké­pezni. Az operatív intézkedések sorába tartozik az a javaslat: ösztönözni kell a vállalatokat arra, hogy a belső mechaniz­mus tökéletesítésével — beleértve a bér­rendszert is — hatékonyabban foglalkoz­tassák a kellő szakképzettséggel rendel­kező közgazdászokat. (Jelenleg a vizsgált vállalatoknál a közgazdasági egyetemet végzetteknek (103-an vannak) csak 63 százaléka, az érettségivel nem rendelke­zőknek 67, a nem közgazdasági érettségi­zetteknek pedig 71 százaléka dolgozik ve­zetői munkakörben. Az eddiginél na­gyobb anyagi és erkölcsi megbecsülés — mindenekelőtt a differenciált bérezés — is jelentős előrehaladást jelentene. Az igen sokoldalú, javaslatokat tartal­mazó vitában Zsigmond József, Kardos János, dr. Hahn Péter NEB-­tagok, Dö­mötör Gyula, a KNEB osztályvezető he­lyettese, Révész Andor, a KNEB főosz­tály­vezetője, Kovács Lajos, a NEB főre­vizora, Balázs Laj­os, a NEB megyei el­nöke és Kovács Lajos, a közgazdasági társaság megyei csoportjának titkára vett részt­ ­ LANTOS ANNA A vásárhelyi tanács vég­rehajtó bizottságának tegna­pi ülésén elsőként dr. Varga János igazgatási osztályveze­tő adott tájékoztatást arról, hogy miként alkalmazzák az államigazgatási törvényt a vb egyes szakigazgatási szervei az ügyintézés során. A tájékoztató alapján a vb megállapította, hogy az ügy­intéző apparátus számához viszonyítva, különösen a ha­tósági jogkörök bővülésével, rendkívüli mértékben nőtt a tanács ügyiratforgalma. Az első félévben a tanácsappa­rátus 96 ezer ügyirattal fog­lalkozott és ebből 66 258 esetben intézkedtek. Ez any­­nyit jelent, hogy naponta több mint 600 ügyiratot in­téznek. Ennek ellenére — a tanácsi dolgozók többségé­nek lelkiismeretes munkája nyomán — a döntések álta­lában megfelelnek az eljá­rási törvén­y és az anyagi jogszabályok előírásainak. A hatósági tevékenység színvo­nala emelkedik, az érdemi döntések ellen egyre keve­sebb a fellebbezés. A vb azonban kifogásolta, hogy a szakigazgatási szervek nem fordítanak gondot a hatá­rozatok végrehajtásának el­lenőrzésére. Még mindig fellelhetők a határozatok nyelvezetében, kifejezésmód­jában magyartalanságok. Élénk vita alakult ki a város kulturális létesítmé­nyeinek helyzetéről és a fejlesztési feladatokról. A vb tagjai egyöntetűen álla­pították meg, hogy a meg­levő épületek zömükben korszerűtlenek és az épüle­tek karbantartásáról sem le­het mindig gondoskodni. Ez a helyzet az elkövetkezendő öt esztendőben kritikussá válik, ha a fejlesztés nem lesz megfelelő mértékű. Töb­bek között legalább 280 sze­mélyes óvodát, 14 általános iskolai tantermet és egy 3000 adagos konyhát szüksé­ges építeni. A települési adottságok és a családi környezet miatt hátrányos helyzetben levő tanulók megfelelő színvonalú oktatá­sa érdekében feltétlenül szükséges egy több száz személyes általános iskolai kollégium építése. A felújí­tási feladatok között elsőd­leges a Petőfi Művelődési Ház rekonstrukciója és a Tornyai János Múzeum bő­vítése. Mindent egybevetve megközelítőleg 80—100 mil­lió forintra lenne szükség, de ez messze meghaladja a tanács anyagi erejét. A vb ezért szükségesnek látja megfelelő megyei és orszá­gos fórumok elé tárni Vá­sárhely nehéz helyzetét. Ezt követően a vb úgy határozott,­ hogy a művelő­désügyi osztály másik elő­terjesztését, mely az idei vásárhelyi felszabadulási he­tek rendezvényeinek tapasz­­talatairól szólt, leveszi a napi­rendről, mert a jelentés hi­ányos, nem a való helyzetet tükrözi. Megelégedéssel vette tu­domásul viszont a vb Leh­mann Istvánnak, a tervcso­port vezetőjének szóbeli tá­jékoztatóját az 1969—70. évi fejlesztési alap felhasználá­sáról, illetve a különböző beruházások alakulásáról. Ezek közül pillanatnyilag a legközérdekűbbek: 1. De­cemberre megjavul a város vízellátása, mert a víztorony teljesen elkészült és az egyik új kutat a napokban bekö­tik a hálózatba. 2. Megkez­dődtek a tárgyalások a su­­sáni városrész lakosságát évek óta foglalkoztató szennyvízcsatorna kiépítésé­ről. A­­tervek szerint 1970- ben megkezdődik a munka. 3. Az Országos Vízügyi Hi­vatal döntött a hódtó-kisti­­szai csatorna rekonstrukció­járól. ZÉKÁNY JÁNOS Többet kell áldozni a kulturális létesítményekre Megfelelő ügyintézés — Közérdekű bejelen­tések — Ülést tartott a vásárhelyi tanács vb A mezőgazdasági, az általános szállítá­si és a kommunális rendeltetésű teher­gépkocsik, valamint utánfutók gyártásá­ban egyre nagyobb szerepet követel ma­gának a Hódmező­vásárhelyi­­Mezőgaz­dasági Gépjavító Vállalat. Erről győ­ződhettek meg teg­nap Szegeden, a víz- és csatornamű vállalat központjá­ban tartott bemuta­tón a meghívott szakemberek, amikor munka közben is­merkedhettek meg a D—450 — F—1 típu­sú, 4,5 köbméteres iszapszippantó teher­autóval. Az új kons­trukciójú kocsi alvá­zát és motorját a Csepel Autógyár, míg a nagyteljesít­ményű szivattyúval működő tartályt a Hódgép szakértői alakították ki, sőt már tovább is fej­lesztették, hiszen az idei BNV-re még azt a változatot vit­ték el, amelynek tisztítási lehetősége meglehetősen nehéz­kes, és lényegében megegyezik a jelen­leg forgalomba levő csehszlovák Rába kocsikéval. A Hód­gép új gyártmányá­nak egyik nagy elő­nye amazokkal szemben éppen az, hogy a tartály há­tulja nyitható, így könnyen, gyorsan tisztítható a lerakó­dásoktól. Az új, nagy telje­sítményű kocsi hasz­nosítására elsősor­ban a városokban van lehetőség je­lenlegi formájá­ban, a csepeli szakemberek azon­ban már dolgoznak a terepjáró változat kialakításán, s re­mélhetőleg nem is kell sokat várni, amíg az elkészül. Képünk a szegedi főgyűjtőcsatorna tisztítása közben áb­rázolja az új kom­munális járművet (Fotó: Engedi Zol­tán.) Bemutatta legújabb termékét a Hódgép PÉNTEK,­­ 1969. NOVEMBER 21. SZ-HÍRLAP A közvetítő kereskedelem másként HATEZER hold remény­ség ... Hatezer holdon jöve­delmező termelés ... Hatezer hold biztonság ... Hatezer hold földön termelnek zöld­ségfélét állami gazdaságok, termelőszövetkezetek a Sze­gedi Konzervgyárnak. Nem túlzás e csokorba szedett né­hány megállapítás? Aki vé­gighallgatta a szegedi és a kecskeméti konzervgyár, a Bács és Csongrád megyei j tsz-szövetségek vezetőinek kecskeméti tanácskozását, an­­nak ezek nem nagy szavak, nem túlzott megállapítások. Az idén csak a Szegedi Konzervgyár körzetében hat­ezer hold kertészetről ötezer vagon zöldséget adtak át fel­dolgozásra az üzemnek. A nyári szezonban közel ezer vagon gyümölcsöt vett át a termelőktől a gyár. A terve­zett 350 vagon zöldborsó he­lyett 411­­vagonnal tartósí­tott, és uborkából is több mint 120 vagonnal került hordókba vagy üvegekbe. A pritaminpaprikából készített konzerv mennyisége a 256­­ vagon helyett 309 vagon. A paradicsom és néhány gyü­mölcsféle kivételével lénye­gesen több kerül exportra, illetve a hazai boltokba. Ez nemcsak annak köszön­hető, hogy a konzervgyár körzetében valóságos zöld­séges gazdaságok alakultak ki az utóbbi években, s az üzem is sokat fejlődött. Nagy szerepe van ebben annak a felismerésnek, hogy a gyár és a mezőgazdasági üzemek együttes érdeke az egészsé­ges kapcsolat, a megfelelő összhang és kooperáció, az egyenjogú partner elv alap­ján. AZ Új kapcsolatok közül a konzervgyáriak elsőnek említették az előfeldolgozó üzemek létesítését. Az idén csak a szegedi gyárnak 300 vagon előkészített árut ad­tak a termelőszövetkezetek. Paprikacsuplázást, barack- és szilvamagozást, -felezést stb. vállaltak a gazdaságok. Együttműködésük a kölcsö­nös érdeken alapszik. Persze az a legfőbb nyereség, hogy e módszerrel megrövidül a termény útja, sok szállító­­eszközt, göngyöleget takarí­tanak meg, és egyik-másik termékféleségnél javítják a minőséget. Köztudott, hogy korábban a legtöbb vita a termények minősítésénél adódott a kon­zervgyár és a termelőszövet­kezetek között. Ez a ta­nácskozáson az ilyen jellegű problémák már tizedrangúak voltak. Mondhatni: érdemle­ges panasz már nem is me­rült föl. Mégis úgy foglaltak állást, hogy a lehetőséghez mérten növelik a műszeres átvétel lehetőségét, hogy a terményekért a tényleges tu­lajdonságaik alapján fizessen a gyár. Emellett kardoskod­tak az üzemek képviselői és a jó minőségű zöldséget-gyü­­mölcsöt szállító termelőszö­vetkezetek szövetségeinek tisztségviselői is. Az árrendszerrel is többé­­kevésbé elégedettek,­ hiszen váltakozva alkalmazták a fix, a védő és a mozgó árat. Nagyon kedvelték az idén a fix árat. Azt mondják, szí­vesen kötnének szerződést hosszabb távra is, mert erre alapozva biztonságosan ter­vezhetnének. Látnák, hogy gazdaságos-e a beruházás, az újabb ráfordítás. A tapasz­talatok ugyanis félreérthe­tetlenül bizonyították az idén: a termelés fejlesztésé­ben a hozamoké a döntő szó. Mióta nagyobb hangsúlyt kaptak Csongrád megyében azok a tényezők is — új faj­ták, több műtrágya, jobb fel­­vásárlási ár —, amelyek a hozamok növelését szolgál­ták — egyes termelőszövet­kezetek, például Szentes kör­nyékén, gyorsan túljutottak az elemi gondokon. A TÉNYEK igazolják azt is Szentes környékén, hogy azoknak volt igazuk, akik nem a terület mindenható­ságában bíztak. Itt most is azt mondják, a gazdaságos­ság mindenekelőtt a hozam és a ráfordítás egymáshoz való viszonyán múlik. De a hozam növelése ma már sokkal bonyolultabb, össze­tettebb feladat, mint 2—3 évvel ezelőtt volt, az ala­csony termésátlagok idején. Nemcsak a termésátlagok nőttek, ahogy ezt Gál Sán­dor a szentesi tsz-szövetség képviseletében elmondotta, hanem az előző évhez mér­ten 16—18 százalékkal emel­kedett a termelési költség is. Már az elmúlt évben is csökkent a szabadföldi ter­melés nagysága. A nagyobb termésátlag eddig fedezte a területcsökkentést. Ha to­vább redukálódik a terület, akkor az összmennyiség lesz kevesebb, mert aligha lehet például a paradicsomnál a termésátlagot növelni és ha lehet is, az, nagyon költsé­ges. Vagyis: nem gazdaságos. A gazdaságosság javítása, a vállalatszerű gazdálkodás eleme Csongrád megye me­zőgazdaságában is. Azt han­goztatták, hogy a gazdasá­gosság mindenekelőtt a rá­fordítás és a hozam egy­máshoz való viszonyán mú­lik, s általában jól fizetnek a zöldségfélék. Aztán mégis többen arról beszéltek, hogy tovább kellene emelni az át­vételi árakat. Makón a hagy­máért például annyit adnak a gyárak a termelőknek mint amennyit a közvetítő kereskedelemnek, vagyis a MÉK-nek fizettek. A keres­kedelmi árrést teljes egészé­­ben a szövetkezetek kapják. Ezt vágyuk beteljesülésének tartották, s most újabb igényt nyújtanak be. Többet szeret­nének kapni borsóért, ubor­káért, őszibarackért — úgy is mondhatnám: mindenért. S ezt a „többet” azzal tá­masszák alá, hogy nőtt az alkalmazottak után fizeten­dő SZTK-j­árulék összege, a vegyszerek, a gépek ára. Az igényre válaszolva a konzervgyáriak azt fejteget­ték, hogy a kialakult árszin­­tet akarják tartani a kész­termék értékesítésében, de a nyersanyag átvételénél is. Pedig az ő anyagi gondjaik is sűrűsödnek. Többletkiadá­saik számottevőek, s csök­ken az állami dotáció is. A kiutat mégsem az árak eme­lésében látják. KÖLCSÖNÖSEN elmond­ták igényeiket, s azzal zár­ták be a beszélgetésüket, hogy közös erőfeszítéseket kell tenni a hozamok növe­léséért, a növények védel­méért, s ez érdeke az üzem­nek, a gazdaságnak. Jó elő­készítése volt ez a tanács­kozás a szerződéskötéseknek, amelyek valóban az egyen­rangú felek szabad meg­egyezésén alapulnak, s új vonásuk, hogy nem terme­lési, hanem szállítási szer­ződést kötnek egymással — közvetítő kereskedelem nél­kül. NAGY FAL Nem termelési, hanem szállítási szerződést kötnek 3

Next