Csongrád Megyei Hírlap, 1969. november (14. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-21 / 270. szám
Országos intézkedést kívánó problémákról tárgyalt a megyei NEB Közgazdászok az üzemekben és intézményekben Csütörtökön tartotta ez évi 11. rendes ülését a Csongrád megyei és Szeged m. j. városi Népi Ellenőrzési Bizottság. Több vizsgálat tapasztalatait, így Csongrád megye közgazdász szakember ellátottságát is elemezte ez alkalommal a NEB. A megye és Szeged üzemei, intézményei 60 százalékánál szereztek tapasztalatokat a népi ellenőrök, közgazdászok. A vizsgált helyeken — ez év április 1-i adatok szerint — 1647 közgazdasági munkakörben foglalkoztatott dolgozó szakképzettségét, anyagi, erkölcsi megbecsülését, továbbképzésük lehetőségeit vizsgálták. Mit értünk közgazdasági munkakörön, és kit tekintünk közgazdásznak? — ez ma is vitatott kérdés még. Hiányzik egy olyan jellegű jogszabály is, mely rögzítené a kritériumokat — eddig ezért elég nagy teret kapott a szubjektív megítélés. Csak példa: a HÖDIKÖT-ben ezer dolgozóra számítva 8, viszont a Szentesi Vas- és Fémipari Ktsz-ben csak 2 közgazdasági munkakört jelöltek meg. A szigorúbb követelmények szerint a közgazdasági munkakörben foglalkoztatottak 18 százaléka rendelkezik csak a szükséges képesítéssel: közgazdasági egyetemet végzett, vagy más egyetemen, főiskolán, közgazdasági középiskolában tanult és elvégezte a felsőfokú közgazdasági jellegű szaktanfolyamot. A közepes követelmény kevésbé szigorú, míg a minimális követelmény esetében még alacsonyabb a mérce. Megoldásként jelenleg a minimális követelmény elérése mutatkozik. Mindezek alapján a vitában nagy szerepet kapott az alapképzés, a továbbképzés módszerének vizsgálata. Utalás történt arra, hogy országosan mintegy 40 ezer közgazdászra van szükség. Ha a képzésben csak az egyetemre számítanak, ahol évente körülbelül ezren végeznek, máris nyilvánvaló, hogy más megoldást kell keresni. Ahogy a mezőgazdaság átszervezése után a felső- és középfokú mezőgazdasági szakemberképzés várt megoldásra — az intézményhálózat bővítésével ezt meg is oldották —, most, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével a közgazdászok képzése, továbbképzése a kulcsfontosságú. A gyakorlati szakemberek nem tartják célszerűnek, hogy a közgazdaságtudományi egyetem a tömegoktatás fóruma legyen. Az egyetemen továbbra is az elméleti munkával foglalkozó közgazdászokat kellene képezni, míg a gyakorlati munkaterületen dolgozók az ezután megszervezendő főiskolákon, középiskolákban szerezhetnének szakképesítést. Az oktatás rendszerének kialakítása nyilvánvalóan szintén országos intézkedést kíván. Megyénkben is kínálkozik egyfajta megoldás. A javaslat: üzemgazdasági főiskolát lehetne szervezni Szegeden, vagy egy ilyen jellegű fakultást a József Attila Tudományegyetemen. Emellett a jogi egyetemen — új tagozat szervezésével — ún. gazdasági jogászokat kellene képezni. Az operatív intézkedések sorába tartozik az a javaslat: ösztönözni kell a vállalatokat arra, hogy a belső mechanizmus tökéletesítésével — beleértve a bérrendszert is — hatékonyabban foglalkoztassák a kellő szakképzettséggel rendelkező közgazdászokat. (Jelenleg a vizsgált vállalatoknál a közgazdasági egyetemet végzetteknek (103-an vannak) csak 63 százaléka, az érettségivel nem rendelkezőknek 67, a nem közgazdasági érettségizetteknek pedig 71 százaléka dolgozik vezetői munkakörben. Az eddiginél nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülés — mindenekelőtt a differenciált bérezés — is jelentős előrehaladást jelentene. Az igen sokoldalú, javaslatokat tartalmazó vitában Zsigmond József, Kardos János, dr. Hahn Péter NEB-tagok, Dömötör Gyula, a KNEB osztályvezető helyettese, Révész Andor, a KNEB főosztályvezetője, Kovács Lajos, a NEB főrevizora, Balázs Lajos, a NEB megyei elnöke és Kovács Lajos, a közgazdasági társaság megyei csoportjának titkára vett részt LANTOS ANNA A vásárhelyi tanács végrehajtó bizottságának tegnapi ülésén elsőként dr. Varga János igazgatási osztályvezető adott tájékoztatást arról, hogy miként alkalmazzák az államigazgatási törvényt a vb egyes szakigazgatási szervei az ügyintézés során. A tájékoztató alapján a vb megállapította, hogy az ügyintéző apparátus számához viszonyítva, különösen a hatósági jogkörök bővülésével, rendkívüli mértékben nőtt a tanács ügyiratforgalma. Az első félévben a tanácsapparátus 96 ezer ügyirattal foglalkozott és ebből 66 258 esetben intézkedtek. Ez anynyit jelent, hogy naponta több mint 600 ügyiratot intéznek. Ennek ellenére — a tanácsi dolgozók többségének lelkiismeretes munkája nyomán — a döntések általában megfelelnek az eljárási törvény és az anyagi jogszabályok előírásainak. A hatósági tevékenység színvonala emelkedik, az érdemi döntések ellen egyre kevesebb a fellebbezés. A vb azonban kifogásolta, hogy a szakigazgatási szervek nem fordítanak gondot a határozatok végrehajtásának ellenőrzésére. Még mindig fellelhetők a határozatok nyelvezetében, kifejezésmódjában magyartalanságok. Élénk vita alakult ki a város kulturális létesítményeinek helyzetéről és a fejlesztési feladatokról. A vb tagjai egyöntetűen állapították meg, hogy a meglevő épületek zömükben korszerűtlenek és az épületek karbantartásáról sem lehet mindig gondoskodni. Ez a helyzet az elkövetkezendő öt esztendőben kritikussá válik, ha a fejlesztés nem lesz megfelelő mértékű. Többek között legalább 280 személyes óvodát, 14 általános iskolai tantermet és egy 3000 adagos konyhát szükséges építeni. A települési adottságok és a családi környezet miatt hátrányos helyzetben levő tanulók megfelelő színvonalú oktatása érdekében feltétlenül szükséges egy több száz személyes általános iskolai kollégium építése. A felújítási feladatok között elsődleges a Petőfi Művelődési Ház rekonstrukciója és a Tornyai János Múzeum bővítése. Mindent egybevetve megközelítőleg 80—100 millió forintra lenne szükség, de ez messze meghaladja a tanács anyagi erejét. A vb ezért szükségesnek látja megfelelő megyei és országos fórumok elé tárni Vásárhely nehéz helyzetét. Ezt követően a vb úgy határozott, hogy a művelődésügyi osztály másik előterjesztését, mely az idei vásárhelyi felszabadulási hetek rendezvényeinek tapasztalatairól szólt, leveszi a napirendről, mert a jelentés hiányos, nem a való helyzetet tükrözi. Megelégedéssel vette tudomásul viszont a vb Lehmann Istvánnak, a tervcsoport vezetőjének szóbeli tájékoztatóját az 1969—70. évi fejlesztési alap felhasználásáról, illetve a különböző beruházások alakulásáról. Ezek közül pillanatnyilag a legközérdekűbbek: 1. Decemberre megjavul a város vízellátása, mert a víztorony teljesen elkészült és az egyik új kutat a napokban bekötik a hálózatba. 2. Megkezdődtek a tárgyalások a susáni városrész lakosságát évek óta foglalkoztató szennyvízcsatorna kiépítéséről. Atervek szerint 1970- ben megkezdődik a munka. 3. Az Országos Vízügyi Hivatal döntött a hódtó-kistiszai csatorna rekonstrukciójáról. ZÉKÁNY JÁNOS Többet kell áldozni a kulturális létesítményekre Megfelelő ügyintézés — Közérdekű bejelentések — Ülést tartott a vásárhelyi tanács vb A mezőgazdasági, az általános szállítási és a kommunális rendeltetésű tehergépkocsik, valamint utánfutók gyártásában egyre nagyobb szerepet követel magának a HódmezővásárhelyiMezőgazdasági Gépjavító Vállalat. Erről győződhettek meg tegnap Szegeden, a víz- és csatornamű vállalat központjában tartott bemutatón a meghívott szakemberek, amikor munka közben ismerkedhettek meg a D—450 — F—1 típusú, 4,5 köbméteres iszapszippantó teherautóval. Az új konstrukciójú kocsi alvázát és motorját a Csepel Autógyár, míg a nagyteljesítményű szivattyúval működő tartályt a Hódgép szakértői alakították ki, sőt már tovább is fejlesztették, hiszen az idei BNV-re még azt a változatot vitték el, amelynek tisztítási lehetősége meglehetősen nehézkes, és lényegében megegyezik a jelenleg forgalomba levő csehszlovák Rába kocsikéval. A Hódgép új gyártmányának egyik nagy előnye amazokkal szemben éppen az, hogy a tartály hátulja nyitható, így könnyen, gyorsan tisztítható a lerakódásoktól. Az új, nagy teljesítményű kocsi hasznosítására elsősorban a városokban van lehetőség jelenlegi formájában, a csepeli szakemberek azonban már dolgoznak a terepjáró változat kialakításán, s remélhetőleg nem is kell sokat várni, amíg az elkészül. Képünk a szegedi főgyűjtőcsatorna tisztítása közben ábrázolja az új kommunális járművet (Fotó: Engedi Zoltán.) Bemutatta legújabb termékét a Hódgép PÉNTEK, 1969. NOVEMBER 21. SZ-HÍRLAP A közvetítő kereskedelem másként HATEZER hold reménység ... Hatezer holdon jövedelmező termelés ... Hatezer hold biztonság ... Hatezer hold földön termelnek zöldségfélét állami gazdaságok, termelőszövetkezetek a Szegedi Konzervgyárnak. Nem túlzás e csokorba szedett néhány megállapítás? Aki végighallgatta a szegedi és a kecskeméti konzervgyár, a Bács és Csongrád megyei j tsz-szövetségek vezetőinek kecskeméti tanácskozását, annak ezek nem nagy szavak, nem túlzott megállapítások. Az idén csak a Szegedi Konzervgyár körzetében hatezer hold kertészetről ötezer vagon zöldséget adtak át feldolgozásra az üzemnek. A nyári szezonban közel ezer vagon gyümölcsöt vett át a termelőktől a gyár. A tervezett 350 vagon zöldborsó helyett 411vagonnal tartósított, és uborkából is több mint 120 vagonnal került hordókba vagy üvegekbe. A pritaminpaprikából készített konzerv mennyisége a 256 vagon helyett 309 vagon. A paradicsom és néhány gyümölcsféle kivételével lényegesen több kerül exportra, illetve a hazai boltokba. Ez nemcsak annak köszönhető, hogy a konzervgyár körzetében valóságos zöldséges gazdaságok alakultak ki az utóbbi években, s az üzem is sokat fejlődött. Nagy szerepe van ebben annak a felismerésnek, hogy a gyár és a mezőgazdasági üzemek együttes érdeke az egészséges kapcsolat, a megfelelő összhang és kooperáció, az egyenjogú partner elv alapján. AZ Új kapcsolatok közül a konzervgyáriak elsőnek említették az előfeldolgozó üzemek létesítését. Az idén csak a szegedi gyárnak 300 vagon előkészített árut adtak a termelőszövetkezetek. Paprikacsuplázást, barack- és szilvamagozást, -felezést stb. vállaltak a gazdaságok. Együttműködésük a kölcsönös érdeken alapszik. Persze az a legfőbb nyereség, hogy e módszerrel megrövidül a termény útja, sok szállítóeszközt, göngyöleget takarítanak meg, és egyik-másik termékféleségnél javítják a minőséget. Köztudott, hogy korábban a legtöbb vita a termények minősítésénél adódott a konzervgyár és a termelőszövetkezetek között. Ez a tanácskozáson az ilyen jellegű problémák már tizedrangúak voltak. Mondhatni: érdemleges panasz már nem is merült föl. Mégis úgy foglaltak állást, hogy a lehetőséghez mérten növelik a műszeres átvétel lehetőségét, hogy a terményekért a tényleges tulajdonságaik alapján fizessen a gyár. Emellett kardoskodtak az üzemek képviselői és a jó minőségű zöldséget-gyümölcsöt szállító termelőszövetkezetek szövetségeinek tisztségviselői is. Az árrendszerrel is többékevésbé elégedettek, hiszen váltakozva alkalmazták a fix, a védő és a mozgó árat. Nagyon kedvelték az idén a fix árat. Azt mondják, szívesen kötnének szerződést hosszabb távra is, mert erre alapozva biztonságosan tervezhetnének. Látnák, hogy gazdaságos-e a beruházás, az újabb ráfordítás. A tapasztalatok ugyanis félreérthetetlenül bizonyították az idén: a termelés fejlesztésében a hozamoké a döntő szó. Mióta nagyobb hangsúlyt kaptak Csongrád megyében azok a tényezők is — új fajták, több műtrágya, jobb felvásárlási ár —, amelyek a hozamok növelését szolgálták — egyes termelőszövetkezetek, például Szentes környékén, gyorsan túljutottak az elemi gondokon. A TÉNYEK igazolják azt is Szentes környékén, hogy azoknak volt igazuk, akik nem a terület mindenhatóságában bíztak. Itt most is azt mondják, a gazdaságosság mindenekelőtt a hozam és a ráfordítás egymáshoz való viszonyán múlik. De a hozam növelése ma már sokkal bonyolultabb, összetettebb feladat, mint 2—3 évvel ezelőtt volt, az alacsony termésátlagok idején. Nemcsak a termésátlagok nőttek, ahogy ezt Gál Sándor a szentesi tsz-szövetség képviseletében elmondotta, hanem az előző évhez mérten 16—18 százalékkal emelkedett a termelési költség is. Már az elmúlt évben is csökkent a szabadföldi termelés nagysága. A nagyobb termésátlag eddig fedezte a területcsökkentést. Ha tovább redukálódik a terület, akkor az összmennyiség lesz kevesebb, mert aligha lehet például a paradicsomnál a termésátlagot növelni és ha lehet is, az, nagyon költséges. Vagyis: nem gazdaságos. A gazdaságosság javítása, a vállalatszerű gazdálkodás eleme Csongrád megye mezőgazdaságában is. Azt hangoztatták, hogy a gazdaságosság mindenekelőtt a ráfordítás és a hozam egymáshoz való viszonyán múlik, s általában jól fizetnek a zöldségfélék. Aztán mégis többen arról beszéltek, hogy tovább kellene emelni az átvételi árakat. Makón a hagymáért például annyit adnak a gyárak a termelőknek mint amennyit a közvetítő kereskedelemnek, vagyis a MÉK-nek fizettek. A kereskedelmi árrést teljes egészében a szövetkezetek kapják. Ezt vágyuk beteljesülésének tartották, s most újabb igényt nyújtanak be. Többet szeretnének kapni borsóért, uborkáért, őszibarackért — úgy is mondhatnám: mindenért. S ezt a „többet” azzal támasszák alá, hogy nőtt az alkalmazottak után fizetendő SZTK-járulék összege, a vegyszerek, a gépek ára. Az igényre válaszolva a konzervgyáriak azt fejtegették, hogy a kialakult árszintet akarják tartani a késztermék értékesítésében, de a nyersanyag átvételénél is. Pedig az ő anyagi gondjaik is sűrűsödnek. Többletkiadásaik számottevőek, s csökken az állami dotáció is. A kiutat mégsem az árak emelésében látják. KÖLCSÖNÖSEN elmondták igényeiket, s azzal zárták be a beszélgetésüket, hogy közös erőfeszítéseket kell tenni a hozamok növeléséért, a növények védelméért, s ez érdeke az üzemnek, a gazdaságnak. Jó előkészítése volt ez a tanácskozás a szerződéskötéseknek, amelyek valóban az egyenrangú felek szabad megegyezésén alapulnak, s új vonásuk, hogy nem termelési, hanem szállítási szerződést kötnek egymással — közvetítő kereskedelem nélkül. NAGY FAL Nem termelési, hanem szállítási szerződést kötnek 3