Csongrád Megyei Hírlap, 1969. december (14. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-02 / 279. szám

Épül a siló Gyors ütemben épül a szentesi Erő takarmány gyár 900 vagonos új silója. Az üzem területén helyet fog­laló új létesítményhez hatal­­mas mennyiségű betonacélt és más építőanyagot használ­nak fel. Képünk a vasszer­kezeti elemek összeállítását mutatja, az alapozást követő időszakban. (Fotó: Szabó Ró­bert.) Dughagyma­hőkezelés A csongrád megyei MÉK makói hőkezelőjébe mintegy 400 vagon dughagyma érke­zett. A termelőszövetkeze­tek, kihasználva a kedvező időjárást, már befejezték a dughagyma szállítását, s így megkezdődhetett a hőkezelés. Tv-átadás Televíziót kapott a derek­­egyház-ördöngösi egytanter­­mes kisiskola. A KIOSZ Or­szágos Elnökségének ajándé­kát Sass Ferencné, a szerve­zet megyei titkára adta át a kisdiákoknak. Összegyűjtik megyénk helyneveit Hód­ismereti bizottság és a népművelési tanácsadó konzultációja Pusztulnak földrajzi neveink. A határban való pontos tájékozódást a föld embere szemléletes nevekkel segítet­te. A mai fiatalság nem őrzője a régi helyneveknek, az­ öregek fölösleges tudományának tartja — állapította meg vasárnap délelőtt dr. Incefi Géza főiskolai tanár a Haza­fias Népfront megyei honismereti bizottsága és a Csongrád megyei Népművelési Tanácsadó által rendezett konzultá­ció egyik előadójaként Hozzátette nyomban, hogy nem kell siránkoznunk e nevek puszulása miatt, gazdasági fejlődé­sünk logikus következménye ez a tünet. Azért használják ritkábban őket mert másképpen tájékozódnak a nagyüzem tábláin ma, mint régen az árkok, gödrök, lapályok közé szorult kis parcellákon. A tudomány számára azonban rend­kívül becsesek, mert népünk történelmének egy-egy feje­zetét zárták magukba. Összegyűjtésük a ma nemzedékének halaszthatatlan föladata. A vasárnapi konferencia Csongrád megye helynév­anyaga teljes fölgyűjtésének nem első, de eddig legje­lentősebb állomása volt. Honismereti szakkörvezetők, és egyéni gyűjtők — többségükben pedagógusok — hallgat­ták meg a mindszenti „százszemélyes öregek klubjának” ilyen irányú tevékenységéről Szécsi Jolán beszámolóját, Ortvai Ferenc és dr. Szabó József szakmai tanácsait és dr. Börcsök Vince felszólalását a mozgalomnak a hazafias ne­velés szolgálatában játszott szerepéről. Katona Sándor, a Hazafias Népfront megyei bizottsá­gának titkára nyitotta meg a konferenciát, a vita veze­tését pedig dr. Nyíri Antal egyetemi tanár, a honismereti bizottság elnöke vállalta. Kifejezte reményét, hogy Zala megye földrajzi neveit magában foglaló, edddig hazánkban egyedülálló hatalmas kötetet a konferencia résztvevőinek szorgos kezemunkája és az illetékesek segítőkészsége nyo­mán másodikként Csongrád megyei kötet követi majd. HORVÁTH DEZSŐ Hódmezővásárhely mélyebben fekvő külső ke­rületeiben, így a Csúcsban, Tabánban és Tar­­jánban az idén is több utcát elöntött a belvíz, vert falú és vályogházak omlottak ös­­­sze, illetve rongálódtak meg. Amikor az árvíz és a belvíz által megrongált, személyi tulajdon­ban levő lakóépületek helyreállításáról, illetve újjáépítéséről szóló 7/1969. (III. 22.) ÉVM—PM számú rendelet megjelent, több mint ötszázan nyújtottak be kérvényt az OTP-nek, kölcsönt kérve. Felülvizsgálták a kérelmeket, és eddig 306-an kaptak kölcsönt a belvíz által megron­gált házak újjáépítésére, illetve helyreállításá­ra. Közülük 264-en új házat építenek, 42-et­ pedig aláfalazzák, felújítják megrongálódott la­kóépületüket. A kölcsön révén több száz olyan vásárhelyi lakos jut egészséges otthonhoz, aki — alacsony jövedelme miatt — hosszú évekig sem tudott volna nagyobb összeget fordítani az építkezésre. Jelenleg már 30 ilyen család részére készült el a kétszoba-összkomfortos lakóépület. De épül a többi ház is, amelynek jó része tető alatt várja a tavaszt, hogy akkor megkezdhessék a belső munkákat. Néhány ilyen épülő házat meg is tekintettünk. Oláh Sándor, Rácz Ferenc utca 5. szám alatti Új otthonok a vályogházak helyén Jól halad a belvíz sújtotta házak újjáépítése Vásárhelyen lakos egy hónapja kapta meg a kölcsönt, de már készül az új ház betonalapja. A régi vá­lyogépületet két hete bontották le. A belső végéből még maradt egy kis rész, amely szem­léltetően bizonyítja: ezt a házat is­mét csak az „imádság” tartotta. — Úgy tönkrement a falu a víztől, hogy már toldozni-foldozni sem lehetett — mondotta Oláh Sándorné. — Nem is tudom, mi lett volna ve­lünk, ha nem kapunk kölcsönt. — Mikorra kívánják felépíteni az új lakást? — Dolgozik rajta az egész család. Még ez év­ben tető alá hozzuk a kőműves mester segítsé­gével, hogy tavasszal be is költözhessünk — mondotta a házigazda. Körösi Sándor és családja már előnyösebb helyzetben van. Elkészült új házuk, és napokon belül költöznek. Addig a régi vályogépület megmaradt szárnyában, a volt nyári konyhá­ban húzódnak meg. Ez év júliusában kezdték az építkezést. A gyári műszak után (mindketten üzemben dolgoznak) leányukkal együtt ottho­nukon dolgoztak, hogy minél előbb készen le­gyen a családi ház. Az egyik, Pesten dolgozó fiuk is az építkezésre áldozta a szabadságát. Fogynak a belvíz rongálta házak és szaporod­nak mind a Kincsestelepen, mind a város más munkásnegyedében az egészséges otthonok. A városi tanács vb építési osztályának egyik elő­adója elmondotta: a TÜZÉP helyi kirendeltség­gel együttműködve gondoskodtak arról, hogy az építkezők megkapják a szükséges anyagokat. Az építkezési kedv, a szorgalom igen nagy. A jövő év végére elkészült több mint 250, belvíz­­kölcsön igénybevételével épülő lakóház. A mun­kában részt vesznek a családtagok, s azok roko­nai és ismerősei is. De segítik őket vállalatuk is, hogy ez a társadalmi összefogássá fejlődött akció — az állam segítsége révén — minnél több kispénzű dolgozót juttasson egészséges la­­kásba­ KOVÁCS IMRE Eireslő­telepfiük A makói mezőgazdasági szakközépiskola és gimnázi­um tanulói az elmúlt hetek­ben közel 6 ezer nyárfacse­metét ültettek el a Maros­­lele közelében levő vetye­­háti ártérben. Jövőre a BMG­I makói gyára mögötti árteret fásítják. A tanulók vállal­ták a facsemeték ápolását, gondozását is. Jutalom, jelvény és fokozott megbecsülés A Kossuth-díj­tól kezdve a Minisztert dicsérő oklevelekig sok társadalmi elis­merésben részesültek már megyénk ter­melőszövetkezetei­nek legkiválóbb tag­jai. A nagyüzemek gerincét képező törzsgárda azonban mindeddig nem ka­pott intézményes megkülönböztetést. Ezt a helyzetet szá­mos tsz vezető testü­lete szóvá is tette a Termelőszövetkezeti Országos Tanácsnál, és a kérés alapján most került sor a megtisztelő jelvényes Törzsgárda-kitüntetés megalapítására. A TOT Elnöksége ajánlással fordult a gazdaságok vezető testületeihez, hogy mielőbb hozzák meg a határozatot a törzsgárda létrehozá­sára és utána ünne­pélyes keretek között adják át a régi szö­vetkezeti tagoknak a jelvényeket. A törzsgárda tag­ság feltételéhez tar­tozik, hogy az illető tsz-tag rendelkezzék legalább 10 éves tag­sági viszonnyal és teljesítse az alapsza­bályban meghatáro­zott kötelező munka­napokat. A jelvény bronz fokozatára az jogosult, aki 10 éves, az ezüst fokozatára, aki 15 éves, míg az arany fokozatára, aki 20 éves vagy annál hosszabb folyamatos tagsági viszonnyal rendelkezik. A törzs­gárda tagjai a jel­vények átadásával egy időben egyszeri pénzjutalomban is részesülhetnek, mely­nek összege a szö­vetkezet anyagi ere­jétől függ. A TOT Titkársága már intézkedett, hogy a szövetkezetek idő­ben beszerezhessék a szükséges jelvénye­ket. A törzsgárda alapításával kapcso­latos teendőkről me­gyénk termelőszövet­kezeteinek területi szövetségei tájékoz­tatják a gazdaságo­kat. T­öréécsirda­­tagság — a tsz-ekben is KEDD, 1969. DECEMBER 8.­­HÍRLAP Átlyukasztották az első talajszelvényt 690 méternél tart a szikáncsi rekordfúrás A hatvankét méteres torony felépítése és nyomáspróbája után november 12-én megkezdték a magyar olajkutatás eddigi legnagyobb mélységű, hatezer­ méterre tervezett fúrását Hódmezővásárhelyen, a Gorzsai Állami Gazdaság területén. Azóta bő két hét telt el, amíg az ott folyó mun­ka elérkezett egyik jelentős állomásához,­­ az első 690 méteres rétegszelvény átfúrá­sához. A közel egy méter átmérőjű fúró­fejet november 26-án állították meg a szakemberek, hogy minden rendelkezésre álló emberi és technikai erőt a hatszáz milliméter átmérőjű béléscső leeresztésé­hez, illetve cem­entezéséhez készítsenek elő. Mérnökök és fúrómunkások egyforma érdeklődéssel várták huszonhetedikén, pénteken a fúratellenőrzés eredményét. Az e célra szolgáló elektromos szondát szinte szuggerálni szerették volna: olyan képet rajzoljon a furatról, amely lehetővé teszi a csövezés megkezdését. És a mű­szer tanúsága szerint nem is hiába, mert a szonda tapogatói olyan jeleket rögzítet­tek, hogy mindenki megnyugodhattott: szűkület nincs a furatban, és nem kell számolni jelentős nagyságú kavernákkal sem. Ennek ismeretében vált véglegessé a csövezés és cementezés menetét meghatá­rozó, előre elkészített műveletterv. Kiss László, fúrásvezető mérnök rendelkezésé­re a lánctalpas vontatók megkezdték a cementezést végző tizenhat aggregátor és nyolc portartály helyszínre vontatását, s ez a művelet, legyenek bármilyen erősek is a vontatók, a helyenként térdig érő sár­ban nem is bizonyult egyszerű feladat­nak ... Hasonló körülmények között kel­lett behordani a cementtej készítéséhez szükséges 3200 zsák cementet, amelyet a számítások szerint az utolsó mázsáig el­nyel a furat. Felkészültek azonban előre nem látható meghibásodásra is, éppen ezért a tartalék gépegységeket is készen­létbe helyezték, nehogy egy szelep eltö­­mődése vagy más műszaki hiba veszélybe sodorja a rendkívül kényes munkát. Megfontolt előrelátásról tanúskodik a kompresszorok elhelyezési terve is. Mi­után a fúrást végző Nagyalföldi Kutató és Feltáró üzem nem rendelkezik megfe­lelő számú géppel, így a Dunántúlról kértek erősítést. Időben meg is érkeztek onnan mind a gépek, mind a munkások, 3200 ZSÁK CEMENTTEL TÖLTÖTTÉK MEG A HATSZÁZ MILLIMÉTERES BÉLÉSCSÖVET — 78 PERC ALATT TIZENHAT TONNA PÉPET PRÉSEL­TEK A MÉLYBE — KOMPRESSZO­ROK ÉS EMBEREK KÖZÖS PRÓBA­TÉTELE_____________________________ de mert nincsenek összeszokva a munkát végző alföldi brigáddal, így külön egysé­get képeznek a cementtej bepréselésekor, nehogy egy félreértett mozdulat, kézjel zavart okozzon. A furat cementezésére — a béléscsövek leeresztése után — pénteken éjszaka ke­rült sor. A tizennyolc kompresszor egy­szerre indult meg, és földet reszkettető dübörgés közepette elegyítette vízzel­­ a beszívott cementport, hogy aztán CD at­moszféra nyomással préselje a 600 milli­méter átmérőjű béléscsőbe. A mérőműsze­ren áthaladó pép mennyiségét pontosan mérték, hogy az kellőképpen kitöltse a cső és a kőzet közötti üreget, és megfelelő vastagságú talpat képezzen a furat alján. A vízzel kevert, 160 tonna cement bepré­­selése mindössze 78 percet vett igénybe! Ez a viszonylag rövid idő azonban sok órának tűnt a szakemberek számára, hi­szen ekkor dőlt el: sikerül-e biztosítaniuk a további fúrás feltételeit, tudják-e biz­tonságosan rögzíteni a rendkívül nagy át­mérőjű béléscsövet a kőzethez. Szombat reggelre tehát túl­jutottak a munka első, sok tekintetben meghatározó szakaszán a Hódmezővásárhelyi I-es kút fúrói. Ekkor 12 órás szünet következett, mert bár a 70 fokos hőmérsékleten alig két-három óra szükséges a hatszázas ce­ment szilárdulásához, a maximális biz­tonság sokkal lényegesebb szempont a gyorsaságnál. Majd a cement megkötése után ismét a fúrószerszám vette át a fő­szerepet a rekordfúrásnál. Megkezdődött a következő, most már 1800 méteres szel­vény fúrása, így tehát három-négy hét múlva ismétlődik majd a péntek éjszakai­­betonozás, amelyről ugyancsak tájékoz­tatjuk olvasóinkat. BEDŐ NÁNDOR 3 ­ Eskü­tétel Szegeden hagyomá­nyos­an 11 város főterén, a Széchenyi téren, sok száz állampolgár érdek­lődésétől kísérve ren­dezték meg vasárnap az újonc karhatalmisták eskütételét. A dísztribün előtt felállított lövegek és más harci fegyverek szimbolikusan jelezték, hogy a pár héttel ez­előtt még civil fiatal­emberek mára­­ olyan katonákká értek, akik népünket, a szocialista vívmányokat meg tud­ják védeni mindenféle külső és belső ellensé­gektől. A parancsnokság ven­dégeinek sorában ott voltak Csongrád megye és Szeged párt- és ál­lami vezetői közül töb­ben is, a társfegyveres testületek, a hazánkban ideiglenesen tartózkodó szovjet alakulatok kép­viselői. F­er­ka Mihály al­ezredes köszöntötte az es­küt tevő katonákat, a Himnusz elhangzása után dr. Biczó György, Szeged m. j. városi ta­nácsa vb elnöke mon­dott ünnepi beszédet. Ezt követően száz meg száz torok zengte az eskü szövegét. A fiatal katonák nevében Isasze­­gi Ferenc honvéd hang­súlyozta, hogy fogadal­­­mukat mindhalálig megtartják. Gellén An­tal alezredes, a Karha­talom Országos Pa­rancsnoksága képvisele­tében szólott az esküt tett katonákhoz. Az ünnepélyes eskü­tétel az Internacionálé elhangzása után tisztel­gő díszmenettel zárult. Az ünnepségen közre­működött a szegedi munkásőr zenekar.

Next