Csongrád Megyei Hírlap, 1970. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

Eredményes esztendőt hagyunk magunk mögött Folytatódik a megye fejlődése Interjú Török László elvtárssal, a Csongrád megyei Tanács vb elnökével Üdvözlet szovjet és román testvérmegyénk dolgozóinak AZ ÚJ ESZTENDŐ ALKALMÁBÓL A CSONGRÁD MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG TÁVIRATBAN ÜDVÖZÖLTE AZ UKRÁN KOMMUNISTA PÁRT ODESSZA TERÜ­LETI BIZOTTSÁGÁT, VALAMINT A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT TEMES ME­GYEI BIZOTTSÁGÁT. Az új év alkalmából — lapunk hagyo­mányának megfelelően — felkerestük Török László elvtársat, a Csongrád me­gyei tanács vb elnökét, hogy olvasóinkat érdeklő kérdésekre válaszoljon. KÉRDÉS: Hogyan alakult az új gazda­ságirányítási rendszerben a tanácsok ön­állósága? VÁLASZ: A gazdaságirányítás új rend­jének most zarult második éve a tanácsi önállóság továbbfejlődésének jelentős sza­kasza. A lehetőségek alátámasztását, meg­valósítását szolgáló pénzügyi erőforrások növekedtek. Közel egymilliárd forint fel­­használásáról a tanácsok mind körültekin­tőbben, céltudatosabban gondoskodtak. Te­kintettel arra, hogy Csongrád megye te­rülete közigazgatásilag két megyei jogú tanácsra — a Csongrád megyeire és a Szeged m. j. városi tanácsra k­észült, az általam idézett számokban Szeged ered­ménye nem szerepelt A tanácsi gazdaság erőteljes fejlődését mutatja, hogy a mintegy hatszázmillió fo­rintos kötlségvetési bevételi előirányzat — főként a vállalati és szövetkezeti szer­vek többletbefizetései nyomán — előrelát­hatólag mintegy 2 százalékkal túlteljesül, s legalább 5 százalékos többletforrásra számolunk a fejlesztési alapoknál is. A költségvetési bevételek döntő hányadát képező vállalati és szövetkezeti adók a gazdaságok jó munkájáról, erősödéséről tanúskodnak. Mind a költségvetésiben, mind pedig a fejlesztési alapban jelent­kező többlet pedig lehetővé tesz kisebb színvonalemelést és fejlesztést 1970-ben a lakossági szükségletek kielégítésében is. Az önállóság gyakorlati megvalósulását lemérhetjük továbbá azon, hogy a költ­ségvetési intézmények, kórházak, iskoláik munkája és felszereltsége évről évre — központi keretek megszabása nélkül is — javul. A városi és községi tanácsok a helyi szükségletek jobb ismeretében pénzeszkö­zeiket mindinkább a lakossági érdekek figyelembevételével használják fel. Ked­vező, hogy az elmúlt évben a tanácsok, az intézmények pénzellátását zökkenők­ nél­kül oldották meg, szilárd pénzügyi egyen­súly jellemezte a tanácsi gazdálkodást. Előbbre léptünk a tanácsok és intézmé­nyek önállóságának fejlesztésében. Bőví­tettük az önállóan gazdálkodó intézmé­nyek számát, további szerveket ruháztunk fel az önálló bérgazdálkodás jogkörével, ami számoikra rugalmasabb létszám- és bérgazdálkodást tett lehetővé. KÉRDÉS: Hallhatnánk néhány jellemző adatot a megye 1969. évi fejlesztéséről? VÁLASZ: A megyében a tanácsok fej­lesztési alapja több mint 300 millió fo­rintot tesz ki. Az elmúlt évben az elő­irányzottnál körülbelül 13—14 millióval több folyt be, minisztériumi irányítású vállalatoktól és más szervektől ugyanis a tervezettnél nagyobb pénzösszeget vettünk át helyi kommunális feladatok megoldá­sára. Az 1969. évi jelentősebb fejlesztések közül a vásárhelyi és a csongrádi víztor­nyokat, a községekben megépített 16 kilo­méteres vízvezeték-hálózatot, a makói és csongrádi szennyvíztisztító telepet a hoz­zájuk tartozó 11 kilométeres szennyvíz­csatorna hálózattal emelem ki. Itt jegy­zem meg, hogy céltudatos közművesítés eredményeként, a lakosság hozzájárulásá­val, az idén — az országban elsőként — a makói járás mind a 16 községében már egységes községi vízműrendszer szolgál­tatja az ivóvizet. Az ország városai so­rában Makó a legelsők között van, ahol társulati úton oldják meg a lakások víz­műellátásba való bekapcsolását. A nagy­községek közül Mindszenten és Móra­­halmon alakult vízműtársulat. Sőt, pél­dául Kisteleken, a szennyvízhálózat meg­építésébe társulati úton a lakosság is be­kapcsolódik. Az óvodai helyek számát kétszázzal bő­vítettük. Kisteleken napi 7,5, Sándorfalván napi 2,6 tonna kenyér előállítására képes korszerű sütőüzemek vették át a lakosság kenyérrel való ellátását. Nem a tanácson, hanem az anyagi erőforrás, valamint az építőipari kapacitás elégtelenségén is múlt, hogy késik a vásárhelyi tisztasági fürdő építése. Az elmúlt évi eredmények abban fog­lalhatók össze, hogy a tanácsi önállóság szélesedése a lakosság kommunális, kul­turális, egészségügyi ellátottsági színvo­nala szolid emelésével párosult. KÉRDÉS: Az új évben mi várható? VÁLASZ: Az 1970. évi célkitűzések to­vábbi előrelépést jelentenek. A változá­sok a tanácsi önkormányzat megteremtése irányában hatnak, például ez évtől min­den tanács maga határozza meg, hogy ké­pez-e és mennyi tartalékot költségvetésé­ben. Az önállóság bővülését jelenti az is, hogy a költségvetés, illetve a fejlesztési alap szabad pénzeszközei kölcsönösen igénybevehetők — átmenetileg — fenn­tartásra, illetve fejlesztésre, egyaránt. To­vábbi intézmények kapnak önálló jogkört, ösztönözve ezzel is az anyagi lehetőségek mind jobb kihasználására. Szociális és egészségügyi kiadásokra a tanácso­k 1970-ben mintegy 7 százalékkal nagyobb összeget irányoznak elő az 1969. évi költségvetésben szereplő kiadásoknál. Bővül a szakorvosi hálózat, továbbá ja­vul kórházaink gyógyszer- és textília­­ellátása, -felszereltsége, s nem utolsósor­ban kell megemlíteni, hogy egyes kategó­riákban az egészségügyi dolgozók bérének emelésére is sor kerül. Kulturális célokra is nagyobbak lesz­nek az előirányzatok az 1969. évihez ké­pest. Ez lehetővé teszi, hogy a napközi otthonos óvodákba 1970-ben újabb 200 gyermek, az általános iskolás diákottho­nokba további 70 tanuló kapjon helyet, azonkívül újabb általános iskolai napkö­zi otthonos csoportok is működnek. Az 1970. évi fejlesztések tovább javít­ják a megye kommunális, lakás- és egyéb ellátását. Vásárhelyen, a városközpontban 50 fős óvoda és 75 fős bölcsőde szerepel a megvalósításra kerülő létesítmények listáján. Makón 7,6 millió forint beruhá­zással 22 munkahelyes rendelőintézet, míg a vásárhelyi kórháznál véradóállo­más és nővérszállás épül. A községekben pedig jelentős járdafejlesztés történik. Fejlesztési forrásaink a szükséglethez ké­pest csekélyek, de azokat igyekszünk az alapvető és legfontosabb szükségletek rangsorolásával a megye lakossága érde­kében mind célszerűbben felhasználni. Itt említem meg, hogy a most kezdődő új esztendőben egyik nagyon fontos fel­adatunk lesz a TV. ötéves terv kidolgozá­sa, amelyet a megye lakosságának széles körű közreműködésével, javaslatainak, észrevételeinek figyelembevételével kívá­nunk elkészíteni. KÉRDÉS: És a lakásépítés? VÁLASZ: 1969-ben Csongrádon 103, Hódmezővásárhelyen 67 állami lakás ké­szült el, amiből ez utóbbi helyen 12 mű­­termes művészlakás. A lakásépítés üte­mében azonban kisebb lemaradás mutat­kozik. 1970-ben Vásárhelyen 56, Makón 51, Szentesen a Kossuth téren 96 lakás építésének befejezését tervezzük. Jól tud­juk, hogy az épülő lakások száma — az igényekhez képest — nem elgendő. Még­is jelentősek ezek a számok. A második ötéves terv idején — állami és saját erő­ből — összesen 5179 lakás épült me­gyénkben. A harmadik ötéves terv első három évében a következő a helyzet: 1966-ban 1305, 1967-ben 1487, 1968-ban 1719, tehát három év alatt 4511 lakás épült. Ebből 3701 magán-, 810 pedig az állami és szövetkezeti lakás. Az 1969. évi számok még nem ismertek, de megálla­pítható, hogy az építés üteme növekszik. Csongrád megyében magánerőből épül a lakások 80 százaléka, míg az országos át­lag 64 százalék. Még egy megjegyzés: nö­vekszik a társasházépítés üteme is. 1966- ban 48, 1967-ben 50, 1968-ban 94 lakás épült, társasházban. Új jelenség, hogy vá­rosainkban az állami lakások jelentős ré­sze a városközpont rekonstrukcióját szol­gálja. KÉRDÉS: Milyennek ítélhető meg a ta­nácsi apparátus és a lakosság kapcsolata? VÁLASZ: A tanácsi apparátus hivatá­sa a lakosság ügyeinek intézése, a lakos­ság szolgálata. Ez a tevékenység folya­matos kapcsolatot jelent a lakosság és az apparátus között. Ezt a kapcsolatot a sok egyéb tényező mellett számottevően be­folyásolja a lakosság egyéni helyzetének, problémáinak, valamint a tanácsi appa­rátusi tevékenység szakmai és emberi szintjének az alakulása. A mezőgazdaság átszervezése, a közös gazdaságok megerősítése, a termelőszö­vetkezeti parasztság nagyüzemen belüli helyzetének alakulásával kapcsolatosan felmerülő egyéni rendeznivalók termé­szetesen számszerűen is növelték a lakos­ság problémáit. Ezek folyamatos rende­zésével erősen lecsökkentek az egyéni ügyek, ennélfogva ritkult a lakosság és az apparátus között az ilyen jellegű kap­csolat, amit elsősorban csak az ügyek számszerűségére helyes értelmezni. Köz­ben a tanácsi apparátusok dolgozóinak bővült a szakmai ismerete és gyakorlata, többségükben megszerezték az előírt ké­pesítést, ami felkészültségük szintjét szá­mottevően megnövelte. E két tényező kedvező alakulásával — kivételes esetek­től eltekintve —, panaszmentesebbé vált a lakosság ügyeinek intézése, kedvez­őb­bek lettek a tanácsi dolgozók munkafel­tételei és­­körülményei. Ennélfogva a la­kosság által felvetett problémák többsé­ge ma már nem egyéni, hanem közérde­kű és az egyedi formában megjelenő ügyek hátterében is legtöbbször közérde­kű probléma húzódik meg, így az appa­rátus dolgozói tevékenységében egyre fon­tosabb helyet kap a közügyek intézése. A kapcsolat nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a lakosság és a tanácsi ap­parátus kapcsolatára ma már egyre in­kább a közérdeket szolgáló alkotó jellegű együttműködés a jellemző. Az egyéni problémák a közügyek részeként, elemei­ként jelennek meg, azok felvetése és in­tézése mind jobban társadalmibbá, de­­mokratikusabbá színezi ezt a kapcsolatot. KÉRDÉS: Növekszik-e a tanácsi szervek hatósági jogköre? VÁLASZ: Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével bizonyos változás következett be a tanácsi szervek munká­jában. A 2025/1967. Korm. sz. határozat megszüntette a szakigazgatási szervek kettős alárendeltségét, és az 1023/1968. Korm. határozat szabályozta a vb ágaza­ti felelősségét. Ezzel az intézkedéssel megszűnt a vb szakigazgatási szerveinek kettős alárendeltsége, ugyanakkor min­den szinten nőtt a választott szerv, a vb ágazatirányító szerepe, felelőssége is. Az elmúlt évben az 1010/1968. Korm. határo­zattal megalakultak községekben az egy­séges szakigazgatási szervek — ezzel le­hetővé vált a községekben az igazgatást „közelebb vinni” a lakossághoz. Az el­múlt évben a szabálysértési ügyek döntő többségének az elbírálása a községi sza­bálysértési bizottság, illetve a vb szak­­igazgatási szerv vezetőjének hatáskörébe került. Ebben az időben majdnem min­den ágazat területén nőtt a községek, de különösen a nagyközségi tanácsok vb szakigazgatási szerveinek hatásköre. Ezzel a hatáskörrendszerrel, a községek vb szakigazgatási szervei ma már nagyon sok ügyben eljárhatnak , így a lakosság ügyeinek zömét helyben tudják intézni. Véleményem szerint ma már a községi tanácsok megfelelő hatáskörrel rendelkez­nek. A feladat: az apparátust mindenütt alkalmassá tenni a megnövekedett felada­tok ellátására. Más tanácsi szinteken is — ha nem is olyan nagy mértékben, mint a községin — ugyancsak nőtt a tanácsi szervek hatásköre, önállósága — ami igen jelentős. A szakigazgatási szervek szerve­zetének rendezésével várható, hogy több területen nő majd a tanácsi szervek ha­tósági jogköre. KÉRDÉS: Mi a nagyközségek helye, sze­repe a községi szervezetben? VÁLASZ: Mint arról a Csongrád me­gyei Hírlap, december 20-i száma beszá­molt, a megyei tanács december 19-én a szegedi járás községei közül 7, míg a szentesi járás területén 2 községet nagy­községgé, tanácsát nagyközségi tanáccsá szervezte át, 1970. január 1-i hatállyal. Ez az intézkedés több vonatkozásban is fon­tos. Ezzel az intézkedéssel megyénk te­rületén is megváltozik az egytípusú köz­ségi kategória — maga a községi igazga­tás is. Fontos továbbá ez az intézkedés, mivel a kialakított nagyközségek saját la­­kosságuk, de a környező községek vonat­kozásában is bizonyos városi funkciót is ellátnak. A nagyközségek vb szakigazgatá­si szervei lényegében városi hatáskört kaptak hatósági vonalon. Az átszervezés után a nagyközségeken a sor, hogy saját anyagi eszközeik jó felhasználásával , felsőbb tanácsi segítséggel, a társadalmi erők összefogásával meggyorsítsák a köz­ség fejlesztését, hogy minél rövidebb időn belül ténylegesen betölthessék városias funkciójukat. KÉRDÉS: Várható-e valamilyen változás a jelenlegi közigazgatási szervezetben? VÁLASZ: Arról már korábban szól­tam, hogy az új gazdaságirányítási rend­szer beveztésével a tanácsi szervek ön­állósága növekedett, a kettős alárendelt­ség megszüntetésével nőtt a vb ágazatirá­nyító tevékenysége, felelőssége. A hatáskörök további rendezése indo­kolttá — szükségessé — teszi a vb-k je­lenlegi szakigazgatási szerveinek bizonyos átszervezését is. Különösen szükséges bizonyos átszervezés, ha tovább nő a ta­nácsi szervek hatásköre. 1969. decem­ber 4-én például a Minisztertanács el­rendelte 1970. január 1-vel az Állami Ke­reskedelmi Felügyelőségnek a megyei ta­nács­ok kereskedelmi osztálya csoport­jává való átszervezését. Ez évben ezenkívül várható további intézkedés is. A Központi Bizottság 1969. március 5—6-án tartott ülésén tárgyalta­ állami életünk demokratizmusának további szé­lesítését. Várhatóan több intézkedés szü­letik a tanácsok önkormányzattá történő fejlesztésére, a tanácsi szervek hatáskö­rének növelésére. Ezek az intézkedések bizonyos szervezeti módosítást is maguk után vonhatnak, annál inkább, mivel az ágazati szemléletet tükröző szakigazgatási szervezet ma már nem mindenben felel meg az ellátandó feladatok jellegének, nem mindenben biztosítja a gyors, haté­kony államigazgatás működési kereteit. Jelenleg nem foglalkozunk a községhá­lózat további módosításával, sőt egyes községeknek a járási irányítás alól a vá­rosi irányítás alá helyezésével sem. Meg­ítélésem szerint ennek még nincsenek meg jelenleg az előfeltételei. Végezetül pedig engedjék meg, hogy ezúttal is boldog új évet, jó egészséget, boldogságot és a munkában sok sikert kívánjak Csongrád megye minden lakó­jának — fejezte be nyilatkozatát Török László elvtárs. CSÜTÖRTÖK, 1970. JANUÁR 1. - HÍRLAP 3

Next