Csongrád Megyei Hírlap, 1970. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

Előtérben: a termelés és a kereskedelem kooperációja Megtartotta közgyűlését a MÉK Nyugodt légkörben zajlott le tegnap Szegeden a Tisza Szálló koncerttermében a Csongrád megyei MÉK évi rendes köz­gyűlése. Ez volt az első olyan tanácskozás a vállalat fennállása óta, ahol nem csap­tak össze viharos hevességgel a termelők a kereskedelemmel. Ennek pedig az az oka, hogy kialakult az érdekazonosság a két partner között, létrejött az egységes platform, s a nézeteltérések helyett az együttműködés javítása, fejlesztése került előtérbe. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a fogyasztóközönség is kezd elismerően szól­ni a vállalatról, mert fejlesztette kiskeres­kedelmi hálózatát, csökkentette az árakat és növelte a választékot. Az ünnepi közgyűlésen megjelent dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság titkára, Panák László, a SZÖVÉRT elnö­ke, dr. Paczuk István, a megyei tanács vb elnökhelyettese, és még több politi­kai, gazdasági vezető. A tanácskozás az­zal a bejelentéssel kezdődött, hogy 38 új belépő kéri felvételét a MÉK tagjainak sorába. Ezek a szövetkezetek a vállalat útján kívánják értékesíteni termelvényeiket és helyzeti előnyt biztosítanak maguknak tagsági viszonyukkal. Az új belépőkkel 104-re növekedett a MÉK taglétszáma. A szövetkezeti értékesítő központ 1969. évi munkájáról Regőczi István, az igazga­tóság elnöke számolt be. A kereskedelmi tevékenységről szólva elmondotta, hogy a vállalat több mint 12 ezer vagonos összforgalmat bonyolított le tavaly, szemben az 1968-as évi 10 ezer 800 vagonos eredménnyel. A forgalmat növelte, hogy egyes termé­kek termelésére ösztönzően hatott az árrendezés. Paradicsompaprikánál például mázsánként 70—80 forinttal növekedett a felvásárlási ár, és az idén mintegy 40 százalékos termelésnövekedés várható a pritaminpaprikából. A zöldség- és gyümölcskereskedelem beható értékelése után az ipari tevékeny­ség fejlesztéséről szólt az igazgató. Vá­zolta, hogy 122 vagon árut állítottak elő a tar­tósító üzemben, a szárított termékek megközelítették az 1200 tonnát, meg­kezdte próbaüzemelését a szatymazi léüzem,­­­­ és az év folyamán mintegy 52 ezer liter almalevet állított elő.­­ Értékesítő központunk két éve fog­lalkozik a kiskereskedelmi tevékenység­gel is — folytatta Regőczi István. — A fogyasztói kapcsolat útján, közvetlenül érezzük a piac hatásait, így jobban tud­juk biztosítani a megfelelő összhangot a felvásárlási és a fogyasztói ár kialakítá­sánál. A vállalat pénzügyi helyzetét elemezve azt rögzítette a beszámoló, hogy az összes árbevétel meghaladta az 558 millió forintot, ami 21,4 százalékos árbevétel növelésnek felel meg. A MÉK nyeresége is ehhez viszonyítva gyarapodott: az előző évi 12,2 millióról 14,9 millió forintra, ami 21,3 százalékos eredményjavulásnak felel meg. Az idei gazdálkodási tervekkel kap­csolatban elmondotta az igazgató, hogy a MÉK össztevékenységét 558 millió forintról 737 millió forintra kívánják növelni, míg a nyereséget 900 ezer forinttal csökkenteni. Ezek a számok azt fejezik ki, hogy a kö­zös vállalat egyaránt figyelembe veszi a termelők és a fogyasztók érdekeit az árak kialakításánál. A MÉK központi feladat­nak tartja azt is, hogy erősödjék a ter­melés és a forgalmazás kooperációja és kapjon nagyobb hangsúlyt a közös rizi­kóvállalás. Az érdekellentét helyett az ér­dekazonosság megteremtése a fő cél. A közgyűlés vitája is bebizonyította, hogy nagy fordulat állt be a partneri viszony alakulásában. A hozzászólók fő­leg a jövőbeni együttműködés újabb le­hetőségeit boncolgatták. Dr.­ Komócsin Mihály a megye politikai gazdasági vezetőtestülete nevében elis­merését fejezte ki a MÉK-hálózat dol­gozóinak és a tagszövetkezeteknek az el­múlt évi eredményeikért. Hangsúlyozta, hogy erősítse a vállalat a termelői tevé­kenységhez kapcsolódó főprofilt a fel­dolgozói iparág bővítésével együtt. Szólt arról is, hogy a vállalat a tagszö­­vetkezetek és a fogyasztók szolgálatában fejlessze tovább munkáját. A közgyűlés további részében a veze­tőség kiegészítésére és az alapszabály módosítására került sor. TÓTH JÓZSEF Két nagy társadalmi kérdés A tegnapi újságok — többek között lapunk is — nyil­vánosságra hozták a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága februári ülésén elfogadott határozatok főbb gondolatait. Egyrészt a nők, másrészt a magyar if­júság társadalmi helyzetéről szóló részletes határozatot — mint a közlemény mondja — szintén nyilvánosságra hoz­zák, s mindenkinek módjában lesz megismerkedni azzal a tudományos elemzéssel, amely összefoglalja társadalmunk e két rendkívül jelentős rétegének helyzetét és problémá­it, valamint azokat a tennivalókat, amelyek az egész tár­sadalom összefogását igénylik. A nők az ország lakosságának több mint felét jelen­tik. A magyar munkásmozgalom, pártunk mindenkor nagy elvi, politikai jelentőséget tulajdonított a nők felszabadí­tásáért és teljes egyenjogúságáért vívott harcnak. A szo­cialista építés és az élet minden területén betöltött szere­pük nélkül nem képzelhetők el azok a nagyszerű ered­mények, amelyeket felszabadulásunk jubileumi évében tel­jes joggal számba vehetünk. Kétségtelen azonban, hogy az élet a nőktől a politikában, a társadalom vezetésében, a munkában, a családi életben, a kultúra és tudomány te­rületén, egyszóval: az egész társadalomban az eddiginél többet kíván. Ehhez további anyagi feltételek szükségesek, valamint az is, hogy leküzdjük a közgondolkodásban még itt-ott tapasztalható lebecsülést a nők helyét és szerepét illetően, azaz teljesebbé tegyük az élet minden területén a női egyenjogúságot. Ezzel kapcsolatban a tennivalókat nemrégiben a megyei pártbizottság ülésének határozata a megye társadalma számára pontosan körvonalazta. Két­ségtelen azonban, hogy most a Központi Bizottság össze­gezésének szellemében ismét át kell gondolnunk az ezzel kapcsolatos tennivalóinkat, s amint a közlemény hangsú­lyozza: „a nőkérdéssel való foglalkozást a mindennapi pártmunka részévé kell tenni, mert ez előfeltétele, hogy össztársadalmi üggyé váljék”. Mindent meg kell tenni an­nak érdekében, hogy a nők egyenjogúságát, egyenlő ér­vényesülési lehetőségeit a jövőben megyénkben is az eddi­ginél nagyobb és teljesebb mértékben biztosítsuk, hogy az a történelmi jelentőségű közreműködés, amelyet me­gyénk nőmozgalma az elmúlt negyedszázad nagy feladatai megoldásában tanúsított, a jövő tennivalóiban az eddiginél is hatékonyabb lehessen. Amikor a nőkérdésről van szó, a társadalom e speciá­lis részének sajátos kérdéseit érintjük. Ugyanúgy sajátosan kell megközelítenünk társadalmunk másik nagy rétegének, az ifjúságnak problémáit is. Nos, a Központi Bizottság ha­tározata nem egyszerűen helyzetképet rajzolt a mai magyar ifjúságról, hanem — a jövő társadalma érdekében — na­gyon világosan megjelölte a tennivalókat is. Az elvi jellegű megállapítások közül ezúttal csak néhány kérdésre uta­lunk. Amikor pártunk vezető szerve nagy elismeréssel szól a magyar ifjúság helytállásáról, egyben a követelményt is felállítja­ . „Világnézetileg szilárd, marxista—leninista meggyőződésű, hazafias és internacionalista érzelmű, köte­lességtudó ifjúságra van szüksége a hazának.” Noha jól tudjuk, hogy ma még nem ilyen az egész­ magyar ifjú­ság, de ilyen ma már a magyar ifjúság többsége. A szocialista hazának ilyen ifjúságra van szüksége, de hogy ilyenné váljék, ehhez az egész társadalom — s benne ma­gának az ifjúságnak — az erőfeszítése is szükséges. Hi­szen az ifjúság ma még meglevő anyagi, szociális és egyéb problémai megoldása nem egyszerűen a felnőtt társadalom gondja, ezért az ifjúságnak magának is dolgoznia kell. Ta­lán ez az a gondolat, ami nem kapott kellő hangsúlyt ed­digi nevelő munkánkban. A másik elvi jelentőségű megállapítás, ahogyan az if­júság társadalmi helytállását meg kell ítélnünk. Ennek „legfontosabb mércéje, hogy mit tesz a gyakorlatban, ho­gyan él, tanul, dolgozik, hogyan teljesíti a haza, a Magyar N­épköztársaság iránti köttességét”. Az ilyen tulajdonságok viszont csak a közösségben, a munka és a tanulás során szerzett tapasztalatok alapján alakulnak ki. Ehhez kell a felnőtt társadalomnak jobb feltételeket teremtenie. S ezzel függ össze a harmadik elvi jelentőségű gondo­lat is. Az világos, hogy a társadalom — mint a nőktől is — mind többet vár az ifjúságtól is, de az ifjúság is igé­nyesebb a társadalom vezetőivel, nevelőivel szemben is. De — amint a tegnap kiadott közlemény rámutat — az ifjúság között végzett munkánk­­során jobban figyelemmel kell lenni arra a lenini tanításra, hogy minden kor fiatal­jai más úton jutnak el a haladó eszmékhez, a szocializ­mushoz, hiszen más körülmények között élnek és fejlőd­nek, mint az előző nemzedék. A társadalom előtt álló fel­adatok, az osztályharc formái ma lényegesen eltérnek még az előző tíz-húsz évhez képest is. Ezt a jelentős változást növelő munkánk nem követte eléggé.” A nagyobb eredmény érdekében ezt a társadalomnak feltétlen figyelembe kell vennie. Ugyanúgy ifjúsági moz­galmunknak, a KISZ-nek is. A KISZ munkájának javításá­val kapcsolatban is határozatokat hozott az MSZMP Köz­ponti Bizottsága, hogy fejlődjék a KISZ eszmei, politikai jellege, hogy le tudják küzdeni a formalizmust és jobban ki tudják elégíteni az ifjúság különböző rétegeinek igé­nyeit. Természetes,, hogy a Központi Bizottság ismeri az ifjúság rétegeiben meglevő téves nézeteket és helytelen magatartást is. Ennek okai részint objektív jellegűek, ok­tatási, nevelési rendszerünk fogyatékosságaiból adódnak, másrészt szubjektív eredetű közönyből, a felelősség­­érzetnek hiányából, felelőtlen követelődzésből fakadnak. Az anyagi gondok a párt előtt ismertek, de ezeket csak a népgazdaság általános fejlődésének menetében tudtuk megoldani. Ha az ifjúság az eddiginél derekasabb részt vállal ezekből a feladatokból, az anyagi jellegű gondok is előbb küzdhetők le. Rendkívül fontos azonban, hogy egy­részt ne engedjünk teret annak az általánosításnak, amely néhány randalírozó fiatal esetéből az egész magyar ifjú­ságra elmarasztaló következtetést von le, másrészt segít­sük elő, hogy az ifjúság közhangulatát mindenütt a mun­kában, a tanulásban, a kötelességteljesítésben, a magán- és közerkölcsben példamutató többség határozza meg. Pártunk Központi Bizottságának minden határozata rendkívül nagy visszhangot kelt közvéleményünkben. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetéről, valamint az ifjúságpolitikáról szóló párthatározatok hosszú távra olyan elvi jelentőségű útmu­tatások, amelyek össztársadalmi érdekeket szolgálva, ki­emelkednek pártunk határozatai közül is. RÁCZ LAJOS VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! CSOHGRRD MEGYE! ★ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 27. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1970. FEBRUÁR 21., SZOMBAT AMERIKAI—KÍNAI MEGBESZÉLÉSEK VARSÓBAN Részletes jelentéseink a 2. oldalon Mi történt a nagyvilágban? TODOR ZSIVKOV FOGADTA PÉTER JÁNOST • MÁRCIUSBAN MEGKEZDŐDNEK A KÉT NÉMET KORMÁNYFŐ TALÁLKOZÁSÁNAK ELŐKÉSZÜLETEI ­JUBILEUMI VERSENY A teljesítményekkel arányos anyagi elismerés le!t Példamutató módszert al­kalmaznak a felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaverseny­ben résztvevők anyagi és er­kölcsi megbecsülésére a Ken­derfonó és Szövőipari Vál­lalat újszegedi szövőgyárá­ban. A rendszeresen megje­lenő üzemi újság mellett tíz­naponként külön versenyhír­adót is kiad az üzemgazda­sági osztály, s ebben részle­tesen értékelik a legjobb tel­jesítményeket, felsorolják a kitűzött jutalmat elnyerők névsorát. A legutóbbi ver­senyhíradóban például töb­bek között az alábbiakat ol­vashatjuk: „A szövődő Leonov-bri­­gádja vállalta, hogy ebben az esztendőben valamennyi­en eggyel több gépet kezel­nek, mint amennyit az érvé­nyes norma előír. Ezzel kí­vánnak hozzájárulni a lét­számhiány miatt kiesett ter­melési érték pótlásához. Ugyanakkor a gyárvezető­ség biztosítja, hogy a plusz­ként kezelt gépen elért tel­jesítmény bérét maradékta­lanul megkapják a szövő­nők.” Ismerteti a munkásokkal a híradó a versenyben leg­jobb eredményt elérőket is. A szocialista brigádok között jelenleg a cérnázó üzem Szik­lai Sándor nevét viselő, ezüst koszorús jelvénnyel kitünte­tett kollektíva tagjai járnak az élen. Teljesítményükért legutóbb 2000 forint jutalom­ban részesültek. Hasonlóan jó eredményekkel büszkél­kedhet a szövődés Zrínyi Ilo­na brigád és a kivarró üzem Felszabadulás brigádja is, amelyek ugyancsak számotte­vő pénzjutalmat kaptak. Nem kevesebb energiát fordítanak a gyárban az egyéni versenyben résztve­vők népszerűsítésére. S a legjobbak meg is érdemlik ezt. Erről beszélnek a szá­mok, amelyek bizonyítják, hogy a verseny eddig eltelt szakaszában Bódi Vilmosné szövőnő 29, Vörös Andrásné szövőnő 37, Pócsik Rozália szövőnő pedig kereken 40 százalékkal növelte korábbi átlagteljesítményét. A verseny nyilvánosságá­nak, rendszeres értékelésé­nek biztosítása egyik mozga­tó­rugója volt, és marad is a munkaverseny mozgalom­nak. Éppen ezért találjuk példamutatónak az újszege­di szövőgyárban kialakított módszert, mert szüntelenül előre viszi a kollektívát a 25. évfordulóhoz méltó termelési eredmények elérésének út­ján. Az első... A Ganz Villamossági Mű­vek dolgozói vállalták, hogy a felszabadulás negyedszáza­dos évfordulójára a Gagarin Hőerőmű részére elkészítik az ORV 220 MW-os teljesít­ményű generátort. A gyár­ban az eddig készített leg­nagyobb generátor 150­­MW- os volt. A 220 MW-os gene­rátor saját konstrukció alap­ján készül. A munkákkal jól haladnak, minden biztosíték megvan arra, hogy a vállalt határidőre átadják a generá­toróriást. A 120 tonna súlyú genreátor-állórészbe 205 ezer lemezt szereltek be. A képen: Ujszászi János ellenőrzi a beszerelt lemeztesteket. (MTI fotó : Király felv.)

Next