Csongrád Megyei Hírlap, 1970. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám

Országos Zöldségkertészeti Tanácskozás Szegeden Tegnap Szegeden, a megyei tanács székházában került sor az Országos Zöldségkertészeti Tanácskozás megnyitójára. Az elnökségben helyet foglalt dr. Gergely István, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese, dr. Erdei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Török László, a megyei tanács vb elnöke, dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság titkára. Mielőtt a szakemberek tanácskozására került a sor, dr. Erdei Ferenc megnyitotta a tanácsszékház nagycsarnokában megrendezett kertészeti bemutatót. Ezután köszöntötte Török László a közel 600 résztvevőt, akik az ország minden megyéjének kertészeti kultúráját képviselték. A kertészeti tanácskozáson dr. Gergely István mondott bevezető előadást, majd dr. Tompa Béla, a MÉM osztályvezetője értékelte vitaindító referátumában az ország zöldségtermesztésének helyzetét és a jövő feladatait. A hozzászólások után a miniszterhelyettes zárszavával ért véget a tegnapi ülés. Ma a szentesi Árpád Tszben tesznek látogatást az Országos Zöldségkertészeti Tanácskozás résztvevői. A tanácskozásról holnapi számunkban közlünk részletes tudósítást. Javuló ellátás A szentesi járási tanács vb illetékes osztálya a közelmúltban tárgyalásokat folytatott tsz-ekkel, áfész. és MEK-kirendeltségekkel a községek zöldség, és gyümölcsellátásának megjavításáról. A tavalyi kilenc helyett az idén már 12 termelőszövetkezeti zöldség, és gyümölcs elárusítóhely működik a szentesi járás területén. Ezenkívül a MÉK-nek 5, és az áfész-nek 6 vegyes- és zöldségboltja áll a fogyasztóközönség rendelkezésére. Az idén a MÉK további 5 községben fejleszti hálózatát. Felgyőn rövidesen megoldódik a zöldség- és gyümölcsellátás problémája. Kimunkálni az agresszió megfékezésének módozatait A nemzetközi Vietnam-konferenciára Stockholmba utazott a magyar békemozgalom küldöttsége Budapestről Stockholmba utazott szerda délelőtt a magyar békemozgalom nyolctagú küldöttsége, amely dr. Réczei László professzornak, az Országos Béketanács elnökhelyettesének vezetésével részt vesz a nemzetközi Vietnam-konferencia sorrendben ötödik tanácskozásán. A Ferihegyi repülőtéren adott sajtónyilatkozatában a delegáció vezetője elmondta, hogy az egész indokínai térség nyugalmát felkorbácsoló és egy új világháború veszélyét is magában hordozó vietnami helyzet kapcsán arról tárgyal majd a stockholmi konferencia, milyen politikai akciók segítették és segíthetik ezután az amerikai agressziótól szenvedő vietnami népet. Plenáris ülésein kívül a stockholmi konferencia mindegyik bizottságának, három szekciójának munkájában részt vesz a magyar delegáció — mondta dr. Réczei László. — A húsvétkor kezdődő stockholmi találkozón beszámolunk a Magyarországon kibontakozott vietnami szolidartási akciók eredményeiről és a magyar békemozgalom idei programjáról is tájékoztatást adunk. A Vietnammal foglalkozó stockholmi konferenciasorozat egyesít olyan mozgalmakat is, amelyek ugyan ideológiailag távol állnak egymástól, de egyetértenek abban, hogy a Vietnamot sújtó amerikai agresszió ellen közösen kell fellépni. A küszöbön álló stockholmi tanácskozásnak is az a célja, hogy kimunkálják a leghatékonyabb módjait az agresszió megfékezésének. Az ilyen célú fellépésnek egyik ígéretes akciója az április 15-re tervezett világszolidaritási nap Vietnamért, amiből természetesen kiveszi részét a magyar békemozgalom is. * Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségi tagja vezetésével szerdán népfrontküldöttség utazott Mongóliába. Tagja a delegációnak Nagy Antal országgyűlési képviselő, a Komárom megyei népfrontbizottság elnöke és Bedő Ottó, az MSZMP Győr megyei bizottságának osztályvezetője. — A látogatásra a Mongol Béke és Barátság Társaságok Szövetsége és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa közötti együttműködési munkaterv alapján kerül sor — mondta az elutazás előtt Harmati Sándor. A mostani látogatás Magyarország felszabadulásának évfordulójához kapcsolódik. A jubileumról Ulan Bátorban nagygyűlésen emlékeznek meg. Kedvező munkakörülmények Ülést tartott a csongrádi tanács vb A csongrádi tanács vb-tegnapi ülésén megvitatta a Csongrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat csongrádi telepének 1967 júniusától napjainkig terjedő időszakban kifejtett tevékenységét. A beszámolóban — amelyet az igazgató egyéb irányú elfoglaltsága miatt Gergely József főmérnök terjesztett elő — kedvezően értékelték a csonkádi telep munkakörülményeit és megemlítették, hogy a városi tanács szakigazgatási szerveivel sikerült jó munkakapcsolatot kialakítaniuk. A csongrádi telep dolgozói igyekeznek minden esetben a panaszbejelentéseket legrövidebb időn belül kivizsgálni, és a hibákat, zavarokat gyorsan megszüntetni. A szolgáltatások színvonalának emelése érdekében még 1968 szeptemberében megszervezték a készenléti szolgálatot, hogy a késő délutáni és az éjszakai órákban bekövetkező meghibásodásokat gyorsan elháríthassák. (Amenynyiben kellő időben jelzik ezt a város lakói.) A város vízellátásának színvonala az elmúlt években sokat javult, de még van bőven tennivaló. Megelégedéssel állapították meg, hogy a medve városaiban épült víztornyok közül a csongrádinak a legjobb a vízzárósága. Ez nem véletlen, mert a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet munkatársainak kísérlete, a víztorony fóliaszigetelése jól sikerült. A KÖJÁL-vizsgálat igazolja, hogy kifogástalan minőségű vizet ad a torony. Folyamatosan halad a magasnyomású vízhálózatra való rákötés is, amelynek költségeit eddig részben a vállalat, részben a lakosság vállalta. Eddig 800 házibekötést végeztek el és még 1150 vízfogyasztó kap gravitációs, tehát alacsonynyomású vizet a magasnyomású területen is. Tavaly a perifériák vízellátásában is előrehaladás történt, mert a vállalat saját erőforrásaiból felújította a Fekete János utcától a Budai Nagy Antal utca végéig a Keservestelepre vezető vízhálózatot. A vállalat szerint a vízellátás további javításához az szükséges, hogy a tanács finanszírozza ezeket az építkezéseket, mert a vállalat nem tud erre pénzt adni. A tartalmas vita után a vb megállapította, hogy az utóbbi időben mind kevesebb probléma merült fel a vállalat telepének tevékenységével kapcsolatban. Ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincs hiba. Például komoly problémát okozott a Bökényben tavalyra tervezett vízvezetéképítés elmaradása, amelyet egyébként a város vezetői a vállalat igazgatójával megtárgyaltak és kedvező megegyezés is született. Nagyon lényeges az, hogy a város jövője szempontjából oly lényeges víz- és csatornahálózat lényegében kiépült, és ennek üzemben tartása, valamint fokozatos fejlesztése mind a városra, mind a vállalatra egyaránt felelősséget és kötelességet ró, melyeket csak közösen lehet eredményesen megoldani. BÁLINT GYULA Szocialista brigád a jubileumi versenyben Segítjük a nyugdíjasokat (Tudósítónktól.) A Maros menti Afész szocialista címért küzdő Petőfi brigádja már tavaly is derekasan kivette részét a szocialista munkaversenyből. Brigádunk 11 fővel még 1968. őszén, a KMP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére jött létre. Különféle vállalásainkat 11 pontban rögzítettük, s ezek között szerepel a jó közösségi szellem kialakítása a szocialista versenymozgalom embernevelő hatásának biztosítása. Brigádunk előző vállalásának teljesítése után erre az esztendőre is elkészítette versenyvállalásait, és még nagyobb sikereket szeretnénk elérni a jubileumi versenyben. Többek között felelősséget vállaltunk a tervek 100 százalékos teljesítéséért, felvilágosító munkával újabb 10 részjegybefizetést biztosítunk, további 10 részjegyet pedig kiegészítünk. Vállaltunk továbbá 50 órai társadalmi munkát, valamint munkaterületünkön a teljes hiánymentes elszámolást. Versenyt kezdeményezünk az áfész többi brigádjával. Vállalásainkat utóbb azzal is bővítettük, hogy az idős termelőszövetkezeti tagokat vagy nyugdíjasokat, akik erre rászorulnak, rendszeresen meglátogatunk, s munkával segítünk nekik gondjaik enyhítésében. Szükség esetén gondoskodunk megbetegedett brigádtagjainkról is, felkeressük őket otthonaikban, segítünk munkájukban. Ezzel is erősítjük brigádunkban a kollektív szellemet. DEÁK JÓZSEFNE brigádvezető A Maros menti Afész Petőfi szocialista címért küzdő brigádja CSÜTÖRTÖK, 1970. MÁRCIUS 36.-HÍRLAP i A lenini gondolatok nyomában A fogyasztási javak elosztásáról Lenin: Addig, amíg a kommunizmus felsőbb foka be nem következik a szocialisták azt követelik, hogy a társadalom és az állam a legszigorúbban ellenőrizze a munka mértékét és a fogyasztás mértékét is. M már a forradalom győzelme előtt sokat foglalkozott az egyik fontos — a tömegeket illetően talán legfontosabb —, közvetlenül a forradalom (minden forradalom!) győzelme után napirendre kerülő kérdéssel: mit jelent majd az a tömegek számára? A minap egy olyan középkorú ember véleményét hallottam, aki már majdnem felnőtt fejjel élte a Horthyrendszer utolsó éveit. Mindegy nekem — mondotta —, milyen társadalmi rendszer van. Nekem a régi rendszerben is dolgozni kellett volna, s a technika fejlődése elkerülhetetlen lévén, akkor is lehetne már gépkocsim, hűtőszekrényem és egyebem... Most hagyjuk az érdemi vitát ezzel az okoskodással, s azt se mondjuk róla, hogy olyan ez, mintha azt mondanám: mi lenne, ha öregapámat Mari néninek hívták volna ... Maradjunk a lényegnél, amire ez a gondolatsor is utal. A szocialista országokban élő dolgozók számára sem közömbösek azok a változások, amelyek a kapitalizmusban végbemennek. Olyan árucikkeket, amelyek a tőkés országokban az élet megkönnyebbülését, a napi fáradság csökkenését biztosítják, a szocialista országok lakosai is vásárolni akarnak. Ők is többet, jobbat akarnak fogyasztani. Nincsenek „kapitalista autók” és „szocialista autók” — csak autók vannak, amelyeket a világ minden részén egyformán szívesen birtokolnak az emberek. Egy időben közgazdasági gondolkodásunk — mondhatni szinte teljesen — termelés-centrikus volt. A szocializmus építésének adott szakaszán, az alapok lerakása idején — nem tagadva az elkövetett túlzásokat — ez így volt szükségszerű és természetes. A fogyasztási igények kielégítése — különösen bizonyos olyan cikkekből, mint amelyek a kényelmet szolgálják, vagy csak abban az időben oda soroltattak — átmenetileg háttérbe szorult, mert az évszázados lemaradást, a pusztító háború okozta hátrányt gyorsan kellett behozni. A jövőt illetően előbb megfelelő bázisokat kellett teremteni. Még abban is volt igazság, hogy nem helyes ma megenni azt a tyúkot, amelyik holnap arany tojást tojik. Ifjt meddig tarthat egy ilyen időszak? Hol az a határ, Ijfull, ameddig az apák nemzedéke — még lemondás árán is — fiuknak a jövőjét alapozza és hol annak a jogos követelésnek a határa, amely így szól: szívesen áldozunk a jövőért, a fiainknak, az utánunk jövő nemzedéknek —, de az áldozatból is hagyunk nekik egy kicsit. Szeretnénk mi is, már életünkben élvezni a szocializmus gyümölcseit. A kapitalizmusban e kérdést is a rendszer farkastörvényei szabályozzák. A „fogyasztói társadalom” bódulatában az a veszély „fenyeget”, hogy a rendszer mérhetetlen, bélpoklos élvhajhászása következtében önmagát falja fel. Még a szocializmussal semmiképpen nem „gyanúsítható” tudósok is bírálják e jelenséget. Veszélyesnek tartják, hogy a tőkés társadalomban élő emberek egész szemlélete fogyasztás-centrikussá válik, s eközben az tapasztalható, hogy az új cikkek birtoklása nem teszi feltétlenül boldogabbá az életüket. Terjed az önzés, az individualizmus, a másokkal szembeni közömbösség. A fogyasztók a javak birtokosaiból mindinkább azok szolgáivá válnak. Figyeljük csak, mintha pontosan erre válaszolna Le- Jain 1918-ban, amikor a kapitalizmus mind e jelenségei már felismerhetők voltak, de a szocializmus még inkább csak csíráiban bontakozó ígéret: „Csupán a szocializmus ad lehetőséget arra, hogy alárendeljük magunknak a társadalmi termelést és termékelosztást olyan tudományos megfontolások szerint, amelyek arra vonatkoznak, hogy miképpen tegyük valamennyi dolgozó életét könnyebbé, olyanná, amely megteremti számukra a jólét lehetőségét. Csak a szocializmus tudja ezt megvalósítani... Tudjuk, hogy ezt meg kell valósítania, ennek az igazságnak a megértésében van a marxizmus minden nehézsége és minden ereje.’’ NPZZÜk reali miből áll a társadalmi termelés és a nettVk uuáris termékelosztás tudományos megfontolásának lenini gondolata? A fogyasztás emelkedésének kommunista útján haladva, ahogy megszilárdul majd a kollektivizmus gondolata a mindennapi életben, az emberek életmódjában és kapcsolataiban, fokozatosan megtanulnak majd az emberek ésszerűen élni a kommunizmus javaival. S ami az emberi szükségletek kielégítését illeti, itt társadalmilag fejlett, öntudatos és kulturált emberek szükségleteiről van szó. E folyamatnak megvannak a termelőerők fejlettségi színvonalával meghatározott szakaszai. A szakaszoknak megfelelően, időről időre, a párt tudományos megfontolások alapján állapítja meg a termelés és fogyasztás egyensúlyának megfelelő életszínvonal struktúrát. Az egész folyamat során a mérlegelés alapelve: „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint." Lenin már a fiatal szovjet állam első éveiben felhívta a figyelmet arra, milyen képtelenség volna az elosztás egyenlősdiségét elvként elfogadni. A termelésben van fontossági sorrend. Évtizedes tapasztalatok bizonyítják, hogy pártunk mindig megtalálta az útját annak, hogy „az állam a legszigorúbban ellenőrizze a munka mértékét és a fogyasztás mértékét is.” A Központi Bizottság 1969. november 26— 28-i ülésén, az új gazdasági mechanizmus kezdeti tapasztalatait elemezve, így utal erre: „A gazdaságpolitikai céljaink elérése megköveteli, hogy a szorgalmas munkát, a képzettséget, az üzemi törzsgárdát minden vállalatnál jobban megbecsüljék erkölcsileg és anyagilag. A szocialista felosztás elvének következetes alkalmazásával el kell érni, hogy a nagyobb teljesítményt, a különlegesen nehéz és felelősségteljesebb munkát a bérek, a jövedelmek megállami vításánál mindenütt fokozottabban ismerjék el." Sámlunkra a íelenle£i helyzetben, fejlődésünk adott diaillUllRIO. szakaszán ennek a megvalósítása jelenti azt a leninimegfontolást, amely arra vonatkozik, hogy miképpen tegyük valamennyi dolgozó életét könnyebbé, olyanná, amely megteremti számukra a jólét lehetőségét" VARGA JÓZSEF 3