Csongrád Megyei Hírlap, 1970. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-28 / 74. szám

Új olajvezeték és -finomító 70—80 új benzinkút épül évente A magyar, kőolaj- és gázipari vezetők tájékoztatása szerint a következő 5 évben mintegy 8 milliárd forintot fordítanak a szénhidrogén-kutatásokra, újabb kőolaj és földgáztelepek feltárására. A kutatások 30—40 százalékét a Dunántúlra, 60—70 százalékát az Alföldre összpontosítják. A magyar kőolaj- és gázipar az elkövetkező 5 esz­tendő alatt 22—24 milliárd forint összegű beruházást valósít meg. Befejeződik a százhalombattai nagy beruhá­zás, megkezdik a leninvárosi (tiszaszederkényi) új, évi 3 000 000 tonna kőolaj feldolgozására alkalmas olajfino­mító építését, amelyből egy desztillációs egység 1975- re a finomítást is megkezdi. Ez idő alatt épül meg a 2- es számú Barátság-olajvezeték is. Évenként mintegy 70— 80 benzintöltő állomás építését tervezik. A program sze­rint 5 év alatt megháromszorozódik a lakosság és a közüle­­tek részére biztosított földgáz mennyisége. A kőolaj- és gázipari beruházások a leggyorsabban visszatérülő beruházások közé tartoznak. Az iparág eddigi tapasztalatai alapján minden beruházásra fordított egy fo­rint 11 forintot hozott a népgazdaságnak. (MTI) A sárban is dolgoznak Ha pár röpke órára kisüt a nap, tán csak azért teszi, hogy illendően elszégyelhesse magát. Újra beborul és azután megint csak esik. A tavaszi munka azonban többé nem várhat, dol­goznak a földek művelői. A két Muhel-testvérrel, Andrással és Jánossal a kisteleki II.­ Élet Tsz határában találkoztunk. Bur­gonya alá készítik gépeikkel a talajt. Egymás közelében járnak a traktorok, ha az egyik elsüllyed, legyen segítség a kivonszo­­láshoz. (Fotó: Enyedi Zoltán) Ne is legyen a rabja -legyen a gazdája! Gondolatébresztő írást olvastam a Társadalmi Szemle februári számában: „Paraszti jövedelmek a háztáji gaz­dálkodásból” címmel. Dr. Pataki József a közgazdász elem­ző alaposságával igazolja, hogy a termelőszövetkezeti pa­rasztság háztáji gazdálkodásának jövedelmezősége több vo­natkozásban is eltúlzottan szerepel a politikai köztu­datban. Ha a közkeletű feltevések a valóságos helyzetet takarnák, akkor főleg a hús- és tejtermelés nem mutatna olyan erős visszaesést a háztáji gazdaságokban, mint amilyennek évek óta tanúi lehetünk, öröm tudomásul ven­ni, hogy az országos jelenség alól kivétel például Győr- Sopron megye, ahol az 1965-ös eredményeket száznak vé­ve, 1968-ban már 13,5 százalékkal nagyobb volt a háztáji gazdaságok jövedelme. Ugyanezen idő alatt 8,1 száza­lékkal (!) növekedett a szarvasmarha-állomány is a Győr- Sopron megyei háztáji udvarokban! Ám vannak ennek az írásnak olyan kitételei is, me­lyek megítélésem szerint nem egyértelműen fedik az igaz­ságot. „A mezőgazdaság szocialista átszervezését követő időszakban a falun végbemenő mélyreható változás a ki­alakulóban levő jobb anyagi helyzet és a kulturáltabb életmód csökkentőleg hat az állattenyésztési munkára és az ehhez szükséges háztáji befektetésekre. Gyakran halla­ni ilyen véleményt: nem akarok az állatok rabja lenni, hogy egész éven át mindennap hajnalban keljek, ünnep­nap éppúgy, mint hétköznap­’. Tovább folytatom az idé­zést: „Sok szövetkezeti családban gyári munkás és értel­miségi dolgozó is él és az élet- és munkakörülményeik befolyást gyakorolnak a termelőszövetkezeti család élet­módjára, gondolkodására is”. Ha igaz az, hogy aki történetesen háztáji állattenyész­téssel is foglalkozik, az az ember az „állatok rabja”, ak­kor ezt az embert csak sajnálni lehet. Sürgősen fel kell szabadítani. Hiszen a marxista eszmék hatalmas társa­dalomformáló ereje éppen abban rejlik, hogy felszabadít­ják az embert — a parasztságot is — a munka rabsá­gából. Viszont ha tovább követnénk a hibás gondolatsort, hamar odajutnánk, hogy nagy baj az annak, aki nálunk még ma is állattenyésztéssel foglalkozik. A falusi lakáskultúra napjainkban sok mindenről árul­kodik. Számomra érdekes például az, hogy ha belépek egy falusi otthonba, s ott papucsot adnak a lábamra, hogy véletlenül se essék folt a drága szőnyegen, ha könyves­polcot, televíziót találok a lakásban, erről kérdés és felelet nélkül is azonnal tudhatom: az istállók is tele vannak szebbnél-szebb értékes állatokkal. Talán még autó is, de motorkerékpár biztosan van a régi kocsiszínben. Mostanában, közel a város alatt vaktában benyitot­tam öt makói tanyába. Méreteikről ítélve egykor erős kö­zépparaszti családok lakhatták a házakat. A kép — amit találtam — lehangoló volt. Deszkával fedett padló az öt tanya közül csak egyben van. Rádiót-televíziót pedig egyet sem láttam. Jóllehet, két helyen ipari munkás is él a családban. A régi istállók mindenütt kísértetiesen üresek voltak, csak itt-ott lézengett egy-két malac, néhány tyúk. Továbbá mi is a helyzet ezzel a hajnalban keléssel? Ki nem ismeri a „bumlizó vonatosokat”? Naponta lát­hatjuk országutainkon hajnalban — sokszor virradat előtt — a város felé robogó „fakarusz”-autókat. S ugyancsak leszáll az este, mire utasaik hazavetődnek a faluba a csa­ládjaikhoz. Tehát ez az életforma sem éppen irigylésre méltó. Az olyan értelmiségi dolgozóból pedig, akinek jutott íróasztal a faluban, nem sok van. Általában jövedelmük sem olyan irigylésre méltó, hogy azért fájna a helyi tsz­­ben szorgalmasan dolgozó gazdák szíve. Mi hát akkor a dolog lényege? A maga módján kétségtelenül igaza van annak a fa­lusi fiatalembernek, aki azt mondja: nem­ akarok az „ál­lat rabja” lenni. Ne is legyen! Legyen inkább a gazdája. A probléma sokkal inkább az, hogy még nem tudja mi­ként lehet a gazdája. Nem alakult még ki hazánkban kellően — ha szabad ezt a kifejezést itt, így és ilyen szinten használni — a háztáji állattenyésztés mai intel­ligenciája. Miközben állhatatosan hírhetjük — helyesen — a nagyüzemi gazdálkodás, a fejlett technológiák minden­­hatóságát, alaposan megfeledkezünk arról, hogy a fejlett technológiai eljárások egész sora tökéletesen érvényes a háztáji gazdálkodásra, kiváltképp az állattenyésztésre. Ahol perzsaszőnyegen papucsban jár lakásában a szö­vetkezeti gazda, azon a portán általában már önetetőből eszik a hízósertés, nem is 2—3, de tudok helyet, ahol éven által 100 is. És önitatóból iszik a szarvasmarha. A gazda vasárnap nyugodtan ágyban maradhat akár 10 óráig is. Mostanában válik ismertebbé ez a fogalom: háztáji agronómus. Bár ott tartanánk már, hogy minden falu­ban volna egy. Lenne dolga bőven. De hol­ vannak azok az „okos” kis háztáji gépek? Van már néhány, amelyik kapható is, de milyen áron? Megemlítenék egyet: az SE—4 jelű nagyüzemi sertésönetető, amelyikről régebben kide­rült, hogy nagyszerűen használható a háztájiban is. Amíg a tsz-eknek 1310 forintért adják ezt a berendezést, addig a háztáji gazdaság — fedéllel ellátva — 2730 forintért kapja. Persze meg lehetne ezeket közösen is vásárolni, de ez még senkinek sem jutott eszébe. Egyelőre csak sejteni vagyok képes, hogy Győr-Sopron megyében miért nőtt az említett időszakban 13,5 százalék­kal a háztáji gazdálkodás termelési értéke, amidőn más­hol mindenütt csökkent. Gondolom azért, mert ott az elektromos áramnak a világításon kívül egyéb felhasznál­hatóságát — a villanymotoros szecskavágót, morzsolót, da­rálót — már a háború előtt jól ismerték. Midőn még az alföldi uradalmakban ökrökkel vontatták körbe a jár­gányt. S nem kellett háztáji agronómus ahhoz, hogy eze­ket az „okos” kis gépeket, s az azóta született „még oko­sabbakat” a Győr-Sopron megyei gazdák a háztájiban is alkalmazni tudják. Úgy gondolom, az elmondottakból a teendő is egyértelműen következik ... CSÉPI JÓZSEF VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! CSONGRÁD MEGYEI ★ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 27. ÉVFOLYAM, 74. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1970. MÁRCIUS 28., SZOMBAT Fock Jenő látogatása a Ganz-MÁVAG Gyárban Fock Jenő, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke pénteken láto­gatást tett a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon és Gép­gyárban. Társaságában volt Venéczi János, a budapesti pártbizottság titkára és Nagy Richárd, a VIIl. kerületi pártbizottság első titkára. A vendégeket a gyár köz­ponti épületében Csergő Já­nos vezérigazgató, Rad­iát László, a pártbizottság tit­kára és Pajzs Jenő, a válla­lati szakszervezeti bizottság titkára üdvözölte. Tájékoz­tatták a látogatókat a gyár termelési eredményeiről, a műszaki fejlesztés helyzeté­ről, a munkakörülmények javítását célzó tervekről, a hatékonyabb gazdálkodás ér­dekében eddig végrehajtott és a továbbiakban tervezett intézkedésekről; ismertették a dolgozók élet- és munka­­körülményeit, valamint az ezek javítására kidolgozott elképzeléseket. Beszámoltak a gyárban működő mozgalmi szervezetek tevékenységé­ről is. A tájékoztatók után a Mi­nisztertanács elnöke megte­kintette a Ganz-MÁVAG fontosabb üzemeit. Először a vagongyárat keresték föl, ahol a budapesti forgalom­nak szánt csuklós villamos­kocsik, valamint a Szovjet­unió által rendelt motorvo­natok készülnek. A másik nagy üzemegységben, a mo­torgyárban új termék, a francia szabadalom alapján készülő Pielstick-motor első példányait szerelték éppen: a kiváló minőségű berende­zések a mozdonyok és mo­torvonatok fontos tartozékai. A vendégek jártak a moz­donygyárban, a vízgép- és kompresszor gyáregységben, valamint a vállalat gazdál­kodási adatait gépi uton fel­dolgozó elektronikus számí­tóközpontban is. A vízgép­tervezési főosztályon a Tisza II. vízlépcső itt készülő ter­veiről tájékoztatták vendé­geiket a helyi vezetők. A Minisztertanács elnöke az üzemlátogatás végeztével elismerő szavakkal szólt a gyár dolgozóinak jó munká­járól, a különböző gyárrész­legeknek a korábbihoz ké­pest számottevő fejlődéséről, majd az üzemben tapasztal­takról és a további felada­tokról részletes eszmecserét folytatott a gyár műszaki­gazdasági, valamint politikai vezetőivel. A program befe­jezéseként a Minisztertanács elnöke megtekintette a Ganz- MÁVAG Gyár 125 éves múlt­­ját, fejlődését illusztráló ki­állításról készített színes fil­met. 26,5 milliárd bruttó jövedelem A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnök­sége pénteken Szabó István elnökletével kibővített ülést tartott. Az elnökség a téeszek el­múlt évi­­gazdálkodásáról szóló előterjesztést vitatta meg. Megállapították, hogy a közös gazdaságok túlnyo­mó többsége élt az új gazda­ságirányítási rendszer adta előnyökkel. Ennek is köszön­hető, hogy a téeszen tavaly 60,1 milliárd forintos terme­lési értéket produkáltak és 26,5 milliárdos bruttó jöve­delmet értek el. Az elnökség április 9-ére összehívta az országos ta­nácsülést, és úgy határozott, hogy az előterjesztést az or­szágos tanács plénuma elé terjeszti. Mi történt a nagyvilágban? Megalakult az új olasz kormány • Szovjet—amerikai megbeszélések Közel-Keletről Amerikai repülőgépek kambodzsai területet bombáznak • Szovjet fotókiállítás az Egyesült Államokban Részletes jelentéseink a 2. oldalon Megszűnt a belvíz­­készültség Szentes és Csongrád körzetében Ötven saját szivattyú üzemel a tsz-ekben A dél-alföldi tájat több mint két hónapon keresztül sanyargatták a belvizek. A régóta tartó súlyos helyzet­ben kedvező változás következett be. A javulás főként az utóbbi hétre tehető, amikor a tetőzéshez viszonyítva hu­szonhétezer holdról vonult le az elöntés. Az Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság pénteki je­lentése szerint a szentesi és a csongrádi körzetben annyira javult a helyzet, hogy megszüntették a készültséget. Ugyancsak pénteken, a szeged—algyő—tápéi térségben má­sodfokról első fokúra mérsékelték a védekezést. Jelen­leg körülbelül hatvanezer holdat borít víz, de már csak sekélyen, és néhány napos szeles vagy száraz idő továb­bi tízezer holdakat mentesíthet. Másodfokú készültséget tartanak még Hódmezővásárhely teljes külterületi részén, valamint a Maros bal partján, a torontáli térségben és a bugaci vidéken. A mezőgazdasági munkák megindulásával magya­rázható, hogy a termelőszövetkezetek és az állami gazda­ságok nagyarányú védekezésbe kezdtek saját területükön. Több mint ötven szivattyút állítottak munkába, hogy a szántóföldeket és az őszi kalászosokat teljes egészében megszabadítsák a belvizektől. Sok helyen öntözőszivat­­­tyúkat alakítottak át erre a célra. A Tisza eléggé magas vízállása egyelőre továbbra is lassú ütemben­­ apad, de az előrejelzések szerint hét­­nyolc nap múlva újabb árhullám megjelenése várható. Győri Imre Luxemburgba utazott A Luxemburgi Kommunis­ pártbizottság első titkára,­­a Párt meghívására pénte- aki részt vesz a Luxemburgi­ben Luxemburgba utazott Győri Imre, az MSZMP KB Kommunista Párt XX. hang­­tagja, a Csongrád megyei Jesszusán.

Next