Csongrád Megyei Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1970-05-23 / 119. szám

Csongrád megye drámai napjai és helytállása A kitelepítés nehéz éjszakáján Nehéz éjszakája Volt csü­törtökről péntekre virradó­ra is a Maros menti közsé­geknek. Makón, Maroslelén, Óföldeákon és Gencsháton már a kora esti órákban azt is tudták, amit az ország más helységeiben csak az éjszakai rádió híradásából hallottak: a rendkívüli idő­járás következtében a Maros egész szakaszán olyan árvíz­­veszély alakult ki, amely Makót és a környéken levő több községet veszéllyel fe­nyegeti és ezért elrendelték a város és a közelben levő két község, valamint tanya­­központ lakóinak, nőknek, gyermekeknek, idős embe­reknek kitelepítését Hódme­zővásárhely és Szentes irá­nyába való elszállítását, így kellett dönteni, mert esetle­ges gátszakadás esetén Ma­roslelét fél óra múlva, Óföl­deákot háromnegyed, Makót pedig két óra múlva kétmé­teres víz borította volna. A felelősség tudatában A döntés megszületése után tanácskozásra gyűltek össze a város kommunista aktívái, hogy felvilágosító munkával segítsék a kitele­pítést. Híradógépkocsik jár­ták a város utcáit és hívták fel a lakosságot a kitelepü­lésre való felkészülésre. Szinte percek alatt vasúti sze­relvények érkeztek a Makó Újvárosi Pályaudvarra, au­tóbuszok, tehergépkocsik lepték el a város utcáit, hogy elszállíthassák az embereket. A városi tanácsháza épületé­ben a kitelepítés irányításá­nak központjában az idő­közben elkészített terv alap­ján első ütemként hozzálát­tak a Honvéd városrész, majd ezt követően a Vörös Hadsereg útja, a Batsányi és a Szegedi úttal határolt ré­szek, majd ezt követően a többiek lakóinak elszállítá­sára. A felelősség tudatában a gátakon küzdők, a lakosságot mentők érezték, tudták, hogy a kitelepítési munka fogas­kerék rendszerébe nem ke­rülhet egyetlen homokszem sem, mert jóvátehetetlen kár keletkezhet. Emberek százai pusztulhatnak el, ha elsza­kad a gát, ha nem jár siker­rel a Maroslele közelében kialakult mintegy 160 méte­res szakaszon a buzgárkor el­fojtása. A makóiak, marosleiek, óföldeákiak, jelesre vizsgáz­tak, önmaguk és egymás életének védelmében. A ko­rábbi napokon Csanádpalota körzetében, amikor még csak az árterületről kellett kitele­­­píteni a tanyák lakóit vol­tak, akik négyszer vissza­szöktek. Az intő szó nem használt, nem hittek a töl­tésen belül hömpölygő, rom­boló víz okozta veszélyben. Karhatalommal kellett őket végül is biztonsága helyezni. Makón, Maroslelén és Óföl­deákon a rend, a fegyelem volt az uralkodó. Tizennyolc óra 57 perckor a kitelepítés vasúti központjából jelezte a mentést irányító vezetőknek: az újvárosi állomásról 340 fővel Hódmezővásárhely felé elindult az első szerelvény. Ezt követték a többiek. A földeáki hódmezővásárhe­lyi országúton pedig a gép­kocsikaravánok haladtak. Rövid idő alatt elhagyta a várost, több mint 500 sze­mélygépkocsi és sok lovas­­kocsi is. A mentés írott lapjai közben a kitelepítés köz­pontjához, a városi tanács épületében a rögtönzötten kiépített telefonvonalakon és a rádió összeköttetés révén sorra érkeztek a jelentések. A fegyelem, a rend jellem­zett minden távmondatot, intézkedést, a kiadott pa­rancsok végrehajtását és el­lenőrzését. Percről percre szaporodtak az esemény­jegyzőkönyvek a mentési munka történetének írott lapjain megörökítve, hogy ki, milyen parancsot adott ki, továbbított vagy kapott, íme néhány a sok közül: „A 601-es gátőrháztól je­lenti a védelemvezető Si­­mándi Béla, szovjet—ma­gyar alakulatok érkeznek folyamatosan. A műszaki védelem váltása megtörtént. Megfelelő tartalék áll ren­delkezésre. A helyzett to­vábbra is súlyos, de közvet­len veszély nincs.” „Az 1780-as szerelvényről jelentjük: 160 méter hosszú­ságú élénk buzgárképződés. Az elfojtás teljes erővel fo­lyik. Minden remény meg­van a töltés megtartására. 800 fő vesz részt a munká­ban.” — Szovjet tolmácsra lenne szükség — sugározták az éter hullámai a buzgár mel­lett küzdő védők irányító központjából a 601-es gátőr­háztól. Csak percek kérdése és megy a válasz: a tolmács készen áll. Mikor menjen? — Azonnal! Közben érkeztek a vízál­lásjelentések. Helységnevek sorakoznak egymás mellett Sobrin, Arad, Nagylak, Ma­kó, Szeged. Újabb számok a papíron. Makó nevéhez ezt jegyezték be 24 órakor; a Maros 600 centiméter. Elsőként Óföldeákról jelentették Egyszerre több telefon is csörrent. Volt olyan készü­lék, amelyik kagylóját vissza sem helyezték a tartó villá­ra. Elsőként Óföldeákról je­lentették, hogy befejezték a kitelepítést. A jelentésre újabb kérdés hangzott el: Mi a helyzet a gazdaság rak­tárában levő 200 mázsa mé­reggel? Gyors intézkedésre volt szükség. Tehergépkocsi­kat indítottak, hogy mielőbb védett helyen legyen a mé­reg. Ezután következett a gencsháti jelentés fél 2-kor. Majd 2 óra 10 perckor Ma­rosleléről jött a hír: 1410 fő kitelepítése befejeződött. A parancsnokok arcán megköny­­nyebbülés érzése futott át. Gyors összesítés készült, s megállapították, hogy Makó­ról már több mint 10 ezer embert szállítottak el. A mentés történetének írott lapjai tanúsítják: a szegedi fődiszpécser jelenté­se alapján a budapesti disz­pécserszolgálat távmondatát. Tapolczai Kálmán vezér­­igazgató rendelkezése alap­ján Szekszárdról 10, Kecske­métről 15, Szolnokról 10, Dunaújvárosból 10, Buda­pestről 20 autóbusz indul Szegedre, hogy a mentéshez kivonult gépkocsik helyett a város és a környező falvak közlekedését a hajnali órák­ban biztosítsák. Egy másik jelentés a gáz­olaj és benzin töltőállomá­sok létesítésről szólt. A ve­szélyeztetett körzetekbe ér­kezett az üzemanyag, jöttek a gépkocsik, az erő- és mun­kagépek, mert nemcsak a töltést kellett védeni, a buz­gár ellen harcolni, hanem rövid idő alatt az emberek ezreinek biztonságba helye­zése után az állatállományt is menteni. Jelentés rögzíti: eddig elszállítva 5 ezer szarvasmarha, 14 ezer sertés, 700 ló. 15 ezer embert szállítottak el A menekített emberek fo­gadását Hódmezővásárhelyen ugyanilyen katonás rendben, fegyelmezetten hajtották végre. Az esti órákban fél 8 előtt néhány perccel ér­kezett az utasítás a városi tanácshoz: Készüljenek fel az emberek ezreinek fogadásá­ra. A középületek előkészí­tése után kezdjék meg a la­kosságnál történő elhelyezés előkészületeit is. A tanács mezőgazdasági osztálya gon­doskodjon arról, hogy szal­mát szállítsanak a szükség­szálláshelyekre. A kereske­delmi csoport az étkeztetés megszervezését végezte el. Munkásőrök, katonák, ci­vilek százai álltak készenlét­ben a vasútállomáson a vá­rosba vezető utak mentén, hogy számba vegyék és a szükség­ szálláshelyekre irá­nyítsák, kísérjék a menekü­lőket. 22 óra 30 perc előtt néhány perccel érkezett meg az első szerelvény a hódme­zővásárhelyi állomásra. Ezt követték az újabbak és csak hajnali fél 5 óra tájban küldték az első szerelvényt tovább, amikor Szentesről jelentették, hogy felkészül­tek a kitelepítettek fogadásá­ra. Vásárhelyről egymásután indultak vissza a szerelvé­nyek a veszélyeztetett kör­zetbe, a Makó újvárosi állo­másra. Reggel 6 órakor Ma­kóról jelentették, hogy 15 ezer embert elszállítottak és befejeződött a város kitele­pítése. NAGY PÁL (Fotó: Enyedi Zoltán) Oláh István vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes is megszemlélte a Maros menti árvízvédelemben dolgozó hon­védalakulatokat. (Képünkön középen) Információs irodák A Magyar Nemzeti Bank közleménye A Magyar Nemzeti Bank közli, hogy makói fiókja az árvízveszély miatt további intézkedésig a hódmezővásárhe­lyi bankfiók helységében működik. (MTI) Csongrád megyei helységekből kitelepített nyugdíjasok ki nem fizetett nyugellátási postautal­ványainak utánküldését, Hód­mezővásárhely 1. sz. postahiva­taltól kell kérni. A nyugdíjasok tehát jelenlegi tartózkodási he­lyüket oda jelentsék be, az ere­deti lakcímük — és ha ismert, a nyugdíj törzsszámának fel­tüntetésével. E célra a kitele­pült nyugdíjasoknak minden (Fotó: Enyedi Zoltán) postahivatal díjmentesen köteles Szádfalverés a Maroson, a Hadári-lejárónál. Előtérben szolgálati levelezőlapot kiadni, könnyűbúvárok, akik homokzsákokat raktak a buzgár ®']^e^ftoZ?sá"yHó^mező­vásárhely nyílásába A Marosleléről, Makóról, Óföldeákról Vásárhelyre és Szentesre ideiglenesen átte­lepítettek után hozzátarto­zóik, rokonaik telefonon ér­deklődhetnek. A helyi taná­csok intézkedései nyomán információs irodák működ­nek már a városi tanácsok épületében. Vásárhelyen a 350-es, Szentesen pedig az 55-ös és a 740-es telefonszá­mon adnak felvilágosítást. Szegeden a Vöröskereszt megyei Bizottsága hívott életre információs központot, ahol már a mai napon fel­világosítást adnak az emlí­tett két helyről kitelepítet­­tekről az ország bármely ré­széből érdeklődőknek. A szegedi információs központ számai: 13-410, 13-510, 14-009. Természetesen az érdeklő­dőknek azt figyelembe kell venniük, hogy az adatok beszerzése, feldolgozása az adott körülmények között azonnal nem tud lépést tar­tani­­az áttelepítések ütemé­vel, s az információs köz­pont az első napon esetleg nem tud minden érdeklődő­nek kimerítő választ adni. Jugoszláviai árvíz A Tisza mentén mind ve­szélyesebbé válik a helyzet Jugoszláviában is. A folyó déli szakaszán, Titelig órán­ként átlag 2 cm-rel emelke­dik a vízállás. A polgári vé­delem parancsnokság — együtt a jugoszláv néphad­sereg egységeivel és az ár­­vízvédelmi műszaki oszta­gokkal — nagyszámú jár­művet és árvízvédelmi erőt összpontosított éjjel-nappal erősítik a már rendkívül át­ázott gátakat. Mivel a Tisza menti települések egy részé­nél már 40—50 cm a szint­különbség a víz és a házak között, elrendelték a falvak egy részének ideiglenes ki­telepítését. SZOMBAT, 1970. MÁJUS 23. Hivatalos közlemény A makói árvízvédelmi bi­zottság elhatározta, hogy a lakhelyéről ideiglenesen ki­telepített lakosságot rend­szeresen tájékoztatja a ve­szélyeztetett város, valamint a községek helyzetéről. Is­meretes, hogy a rendkívüli időjárás következtében a Maros egész szakaszán ár­vízveszély alakult ki, s ezért a közvetlenül veszélyeztetett Makó, Maroslele és Óföldeák lakosságát — a munkaképes férfiak, valamint a kommu­nális szolgáltatást és az élel­miszer-ellátást végzők kivéte­lével — ki kellett telepíteni. Ezt a lakosság példamutató és fegyelmezett magatartá­sa megkönnyíette és idejét lerövidítette. A kitelepítet­tek biztonságos helyre ke­rültek, ellátásukról, az otta­ni állami és társadalmi szer­vek gondoskodnak. Az ott­honmaradottak egy része to­vábbra is „részt vesz a vé­dekezésben és gondoskodik a háztáji állatállomány ellá­tásáról. Számukra megnyug­tató az a tudat, hogy hozzá­tartozóik biztonságban van­nak és rövidesen arról is hírt kapnak, hol vannak el­szállásolva. Az otthoniak tevékenysé­ge, hősi helytállása, a véde­kezésben több ezer főt kite­vő mozgósított erők szívós, kitartó munkája, a nagymér­vű technika bevezetése kö­vetkeztében sikerült a gátak között tartani a folyót. Ma­kó körzetében a buzgárok nagy részét megfogták, a víz­­szint mintegy 40 centiméter­rel csökkent. A veszély azon­ban még nem múlt el, az árhullám viszonylag hosz­­szantartó elvonulása próbá­ra teszi a töltéseket. Előfor­dulhatnak újabb buzgárok és az erősen átázott tölté­sek védelmére újabb erőfe­szítésekre lesz szükség. Ez a védekező munka még több napig eltarthat. Ezért arra kérjük a kitelepítetteket, hogy a szokatlan körülmé­nyek között is legyenek meg­­értőek, várják türelemmel a visszatelepítés idejét. Megnyugtatásul közöljük, hogy eredeti lakóhelyükön a rend és fegyelem uralkodik mindenütt. Az itthonmara­­dottak ellátása, a vagyonvé­delem biztosított. Erről a rendőrség és a munkásőrség szervezetten gondoskodik. Idegenek a kitelepített he­lyeken indokolatlanul nem tartózkodhatnak. Ismételten arra kérjük a kitelepítetteket, legyenek tü­relmesek, fegyelmezettek, ez­zel is segítsék elő a veszély mielőbbi elhárítását. Ha a veszély elmúlik, az árvízvé­delmi bizottság, gondoskodik szrvezett és tervszerű vissza­telepítésükről. ÁRVÍZVÉDELMI BIZOTTSÁG Postai intézkedések Árvízveszély miatt további in­tézkedésig magán táviratot, cso­magot és távbeszélő előjegyzést az alábbi helységekbe nem lehet feladni: Apátiálvá, Ferencszál­lás, Földeák, Királyhegyes, Kis­­zombor, Klárafalva, Magyarcsa­­nád, Maroslele, Nagyér, Nagy­lak és Óföldeák.­­ i. sz. postahivatalnak bejelenti. Az említett postahivatal közvet­len küldi meg a jelenlegi tar­tózkodási helynek megfelelő postahivatalhoz a nyugdíjutal­ványt. Az árvíz miatt lakóhelyükről kitelepített személyek további intézkedésig kitelepítési helyük­ről díjmentesen adhatnak fel belföldre közönséges levelet, le­velezőlapot és külön szolgáltatás nélkül táviratot. Azok a posta­­hivatalok, ahová árvízkárosulta­kat telepítettek, vagy ahol ár­vízkárosultak tartózkodnak, azok részére bélyegbenyomásos pos­tai levelezőlapot és bélyegbenyo­másos levélborítékot levélpapír­ral díjmentesen szolgáltattuk ki. A kitelepített takarékbetéte­sek részére 23-án a délelőtti óráktól kezdődően minden pos­tahivatal teljesít visszafizetést a vonatkozó rendelkezés kézhez­vétele után, az abban foglalt előírások szerint. sz­ hírlap.

Next