Csongrád Megyei Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1970-05-26 / 121. szám

(Folytatás az 1. oldalról.) via felé tudnának menekül­ni, akkor gondoskodnak el­látásukról. Szabadka képvi­selőinek baráti segítségnyúj­tását szeretettel fogadták és megköszönte a város nevé­­ben Sípos Géza. Vasárnap sem lanyhult az árvízvédelmi munka a Ma­ros mentén. A folyó vízállá­sa Makónál 544 centiméter volt. A vízhozam másodper­­­cenként 1500 köbméter körül mozgott. A szemmel látható marosi apadás ugyan bizta­tó, mégis több mint 11 ezer ember dolgozott gépekkel, vízi járművekkel, hogy véd­jék a gátakat. Nagy kapa­citással építik a védőtöltés mögötti lokalizációs gát­rendszert is. Mivel az eddi­gi homokbányák kevésnek bizonyultak, újabbakat nyi­tottak Maroslelén, Kiszom­­boron, Nagylakon, Apátfal­­ván, Makó környékén, sőt Baksom is megkezdték a homok bányászását, hogy minél több zsákot tölthesse­nek meg. Eddig több mint 1 millió homokzsákot építet­tek be, illetve helyeztek ké­szenlétbe. A védelemhez 2200 tonna követ használtak fel. A már elhasznált fólia­mennyiség mellett további 34 ezer négyzetméter áll ren­delkezésre az esetleg feltö­rő buzgárok elfojtásához. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatósághoz tartozó Ti­­sza-szakaszon Szegedtől fel­jebb sem történt rendelle­nesség, noha vasárnapra 55 —60 kilométeres széllökések érkezését jelezte a meteoro­lógia. Ez ugyan elmaradt, a szükséges rőzseműveket a kevésbé védett gátrészeken beépítették. Amire korábban nemigen figyeltünk oda, Sze­gednek most az is rendkívül fontos, hogy Tiszafüreden mekkora a folyó vízállása, s a most levonuló árhullám ott milyen magasan tetőzik. A számítások meglehetősen pontosak, a tiszafüredi tető­zés várhatóan 780 centimé­ter lesz. Az 1932-ben mér­t maximális vízállás 750 cen­timéter volt. Ez az az ár­hullám, amely közvetlenül szorongat bennünket, s amelynek magassága Szolno­kon — és tetőzésben — 930 centiméter körül lesz. A szolnoki vízmérce 1932-ben 894 centimétert mért, mint maximális magasságot. A számok önmagukért be­szélnek, s a Tisza alsó sza­kaszán a vízállást is ezek­hez az adatokhoz viszonyít­hatjuk. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóságtól ka­pott előrejelzések is reálisak voltak mindeddig. Vasárnap a Tisza magassága Szegednél elérte a 900 centimétert, hét­főn pedig már a 910 centi­méternek is föléje emelke­dett. A számításnak megfe­leltek az előrejelzések: 15 óránként Szegednél 6 cen­timéterrel nőtt a víz. Mos­tani állapotában a Tisza Sze­gednél másodpercenként 4 ezer köbméter fölötti víz­­mennyiséget szállít. A június első napjaira várható tető­zésben a folyó vízállása el­érheti, sőt meghaladhatja a 950 centimétert. Furcsa, de igaz, Makó asszonyok nélkül maradt. Öt napja már, hogy közel 10 ezer asszony az idősebbekkel és a gyermekekkel Hódmezővásár­helyre és Szentesre költözött. A nők közül mindössze néhány százan ma­radtak a polgári védelemnél, a taná­csi hivatalokban, az üzletekben és fő­leg a konyhákon. Lényegében ők sem járnak haza, annyi, mintha Makón sem volnának. Váltott műszakban dolgoznak, s a pihenőt is a szolgálati helyen, rögtönzött szálláshelyeken töltik. A városban katonás a rend Minden üzem, szövetkezet őrséget, ri­asztó szolgálatot szervezett. A makói­ak egy műszakot a gátakon, egyet a munkahelyen, egyet pedig pihenőben a házak körül töltenek. A férfiak egy-két napig még fölta­lálták magukat, néhányan tréfásan megjegyezték: „oda a zsandár, szabad a gazda”. A királyhegyesi úton közel 30 an, a Lenin és a Kossuth Tsz tag­jai elhatározták, hogy mindent közö­sen­ csinálnak. Két-két­­órai váltással őrséget szerveztek, s vasárnapra nagy ebédet terveztek. Húsz kakast és tyú­kot vágtak le levesnek és paprikás­nak. A katonaviseltek között akadt szakács is. Hatalmas kondérban főtt a leves, Totyogott a paprikás. Az ebé­det is közösen fogyasztották. Ka­nalaz­­gatták a levest, ízlelgették a papri­kást, s közben vicceket meséltek. A nevetés azonban kényszeredett volt, nem szívből jött. Siket György meg is kérdezte: — Talán hiányoznak az asszonyok? — Hm — volt a felelet. —*■ Azok nem, csak a csigatészta a tyúkleves­ből ... — és még ezen sem mosolyog­tak. Mert hiányzik az is, aki elmoso­gasson, hiányzik aki mosson, hiányzik aki este hazavárja az embert... Nagy a csend. A gyermek meg az asszony — a család jár a fejekben. A veszély lehetőségét, a gátakon a ke­mény munkát, az állandó éberséget — úgy ahogy, de — már megszokták a makói férfiak. Nincs semmiben hiány. Éjjel-nappal nyitva a főtéri 1-es cse­megebolt. A tejivónál egész nap kap­ható forró tejeskávé, kakaó. Nyitva van két háztartási bolt, a vasbolt, a rádió és villamossági bolt, a jármű­bolt. Hétfő délután a cipőboltban is megnyílt egy férfi fehérnemű és cipő­bolt. Van bőven törülköző, zsebkendő, ing, alsónadrág — szóval minden. De nincs otthon a gyermek, az asszony, a szülő — hiányzik a család. Makón az elmúlt napokban négy helyet kerestek fel általában az ott­­maradottak. A gátakat, a tanácsot, a munkahelyet és a boltokat. Százan és százan akarták feláldozni a szabad­időt, hogy csak egy pár órára láthas­sák a családot. Engedélyeket kértek könnyes szemekkel. (A Makón lakó férfiak a várost csak engedéllyel hagyhatják el.) Könnyesek a szemek. Hiába a férfierő és a nagy akarat. A sok-sok megpróbáltatás, a kimerült­ség után vajon ki tudna parancsolni a könnyeknek? Ezért is született hét­főn olyan határozat, hogy az üzemek és szövetkezetek keddtől, tehát mától autójáratokat indítanak Hódmezővá­sárhelyre és Szentesre. Munkaidő után két műszak közben csupán né­­hányórás látogatásra utaznak. Azért csak néhány órára, hogy minél többen láthassák a hozzátartozókat, a nagyon hiányzó családot. Az itthoniak, tehát a makóiak tud­ják, hogy hol van a feleség, a gyer­mek, a szülő. Mivel a posta már ren­desen működik — kézbesít táviratot, levelet, pénzküldeményt stb. — kérik, hogy a Hódmezővásárhelyen, Szente­sen levők írjanak haza, s írják meg címüket. A makói üzemek és szövet­kezetek szintén kérik, hogy dolgozóik közöljék jelenlegi címüket. A fizetést, elküldik, ha kérik. Sok-sok makói házat­­felkerestem a napokban. Voltam a Lenin Tsz-ben dolgozó Kiss Jánoséknál, ahol az apa és fia paprikáskrumplit főzött. Be­széltem a Lázár utcai Papp Jánossal és Simon Sándorral a Patay térről, ahol lekváros gombóccal, illetve pap­rikás csirkével kínáltak. Farkas Sán­dor és Gábor fia a Gyöngy utca 14- ben keménytarhonyát és disznósültet ebédelt. Mondta, hogy mindent meg­írhatok, csak arról hallgassak, hogy sok a mosatlan. Úgy mondta, hogy azt a Vásárhelyen levők, tehát az asszo­nyok úgyis tudják. Befejezésként még valamit: nehéz erről írni, de kell. A rendőrök és a karhatalmisták teljesítették az ott­honmaradottak és a kitelepítettek ké­rését. Ellenőrzést tartottak Hódmező­vásárhelyen és Szentesen, s azokat a makóiakat, főleg kétes elemeket, akik megszöktek Makóról és Vásárhelyen, Szentesen az italboltokban dorbézol­­tak és rémhíreket terjesztettek, visz­­szahozták Makóra. A kérésnek megfe­lelően a 63 fiatalembert felügyelet mellett a gátakra vitték, munkára. Számuk elenyésző. Még a százat sem éri el, Makónak közel 30 ezer lakosa van. FÖRGETEG SZILVESZTER Makó, asszonyok nélkül A posta már rendesen működik . Az üzemek, szövetkezetek látogató­­járatokat szerveznek Makó utcái üresek. De itt, a gáton ember ember mellett... Teljes erőbedobással dolgoznak napok óta katonák és civilek, hogy megvédjék a várost. (Fotó: Enyedi Zoltán) A Árvízhelyzet Jugoszláviában A Tisza jugoszláviai sza­kaszán, a magyar—jugoszláv határ közelében hétfőn nap­­közben újabb 8 cm-rel emel­kedett a vízállás. Hétfőn Becsénél már csak 4 cm-rel volt alacsonyabb a vízállás, mint az áprilisi maximum idején, de mára, keddre már túlszárnyalja a folyó ezt a „rekordot”. Egyébként 260 kilométer hosszú szakaszon védekez­nek az árvíz ellen a Tiszán, más folyók és a bácskai— bánáti csatornák mentére. A helyzetet — a veszély pontos ismeretében — egyébként ál­­talában nyugalom jellemzi. A fő védővonalon a gátak ellenállnak a víz nyomásá­nak, másutt azonban mind erősebb átázások mutatkoz­nak, s félő, hogy szivárgások is keletkeznek. Bár hétfőn is ezrek és ezrek dolgoztak a töltések­en, mégis Zenta mel­lett, Martonosnál, Törökka­­nizsánál, Adorjánnál, Adó­nál, Mohósnál, Péterréven és Szánodon is tovább romlott a helyzet. A jugoszláv árvíz­­védelmi szolgálat hétfői je­lentése szerint a tiszai ár­hullám Zentánál a tetőzés­­hez közeledik, de a víz csúcsmagassága tartós lesz, s a legválságosabb napok jú­nius 3—4 körül várhatók. A zentai jugoszláv beltgvi szervek egyébként hétfőn kora délután megcáfolták azt a belgrádi Politika című lap által közzétett hírt, amely szerint Zen­tán meg­kezdődött volna 2000 ember kitelepítése. Tekintse meg • A 6-OS SZÁMÚ NSM-pavilonba ii AZ Orszeágyos Kőolajj­es Gázipari Tröszt kiállítását, AMELY A KŐOLAJ- ÉS A GÁZIPAR ÚJDONSÁGAIT MUTATJA BE 2 Fokozódó kü­zdolom megyénkben a víz ellen A víz ellen­­ az olajért Mátél 14 kút újra termel Megfeszített sorrendben kell él­­munkával dolgo­­zázni és leszerel­­ik az árvízvéde­lem az olaj­mező térségében is. A Tisza—Maros szö­gében a lezárt 16- ból 14-hez vissza­szerelték a mű­ködtető villany­­motorokat, a be­rendezéseket. Má­tól ezek a kutak újra olajat adnak. Juratovics Ala­dár, az NKFV sze­gedi üzemének ve­zetője tájékozta­tott arról, hogy ezzel egyidőben, párhuzamosan az esetleges elöntésre is felkészültek. To­vábbra is zárva ma­rad a 9-es tank­állomás és több kút, amelyeknél nem lehetne biz­tonságosan foly­tatni a munkát. Részletes progra­mot dolgoztak ki arra, hogy milyen ni az újra működ­ni kezdő kutakat, ha az ár közelebb­ről fenyegetne, öt brigád 25 , fővel készenlétben áll a védelmi és men­tési munkálatokra. A két folyó men­tén külön ügyele­tet tartanak a ter­melő területen, kü­lön parancsnok irányítása alatt. A Tisza—Maros szögben már most három és fél mé­teres acélcsöveket helyeztek el a ku­taknál, amelyek jelzik a berende­zések pontos he­lyét akkor is, ha esetleg kiönt a víz. Bár teljes ter­melési tervét az üzem pillanatnyi­­lag nem tudja tel­jesíteni a lezárt berendezések mi­att az olajmező­ben az ár eddig nagyobb mértékű zavart és fennaka­dást nem okozott. A kőolajfúrási üzem problémáiról Somfai Attila fő­­geológus tájékozta­tott. Hétfőn Deszk és Klárafalva kö­zött az Algyő 125- ös jelű berende­zést elszállították a területről. Ez a harmadik kút, amelynek fúrásá­val az utóbbi na­pokban leálltak a Marostól délre fekvő területeken. A Tisza—Maros szögéből kettőt az orosháziak, egyet a szegedi üzem szállított el eddig Gyakorlatilag te­hát jelenleg fúró­­berendzés nincs az árvíztől veszélyez­tetett vidéken. Ezek befejezett ku­tak, a déliek még befejezetlenek, de mind ezek, mind az előbbiek olyan állapotban van­nak, hogy teljes biztonsággal el le­het őket zárni. A berendezésekkel olyan helyeken folytatják a mun­kát, ahol nem fe­nyeget a víz. A vendéglátó az ellátásért Az árvízvédelmi munkák megindulásakor a területi bizottság rendelkezése szerint minden intézmény megkap­ta a maga szakterületének feladatát. A vendéglátó válla­latra várt, hogy a lehetőségekhez mérten minél hamarabb, zavartalanul biztosítsa az árvízvédelemben résztvevők és a kitelepítésre kerülők ellátását is. Szabó József, a Csong­­rád megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója kérdésünkre a következőket mondotta el: — Az árvízvédelmi munkák megindulásakor elsőnek Makón úgy segítettünk, hogy teát szállítottunk a védeke­zésben részt vevő polgári lakosság részére, s ezt tesszük ma is, ahová csak szállítóeszközeink el tudnak jutni. Je­lenleg Hódmezővásárhelyen 4 ezer, Szentesen ezer, Makón pedig 1500 kitelepített részére főznek egységeink. Mind a 4 városban ügyeletes szolgálatot szerveztünk, és e szolgálat kötelessége, hogy az érkezők ellátását minél hamarabb rendben biztosítsák. — Milyen egyéb intézkedéseket tettek? — A Makóról áttelepült vendéglátó dolgozók Hódme­zővásárhelyen és Szentesen kapcsolódtak a munkába, hogy tehermentesítsék az ottaniak megnövekedett munkáját. Cukrászüzemeinkben nagyobb mennyiségű, olcsó süte­ményt készítünk, éppen azért, hogy különösen Hódmezővá­sárhelyen ki tudjuk elégíteni a megnövekedett igényeket Még ehhez az intézkedéseinkhez tartozik az is, hogy leál­lítottuk a veszélyeztetett városokban a tejes fagylaltok ké­szítését, mivel az könnyen romlandó áru, s nehogy a szál­lítási nehézségek miatt, esetleges fertőzés veszélyének te­gyük ki a fogyasztókat. Törekvésünk az, hogy biztosítsuk az­ elköltöztetettek és a védekezésben résztvevők minél jobb ellátását — fejezte be nyilatkozatát Szabó József. -­­ hírlap KEDI­. 970. MÁJUS 26.

Next