Csongrád Megyei Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1970-05-30 / 125. szám

MEGFESZÍTETT­ KÜZDELEM A GÁTAKON A SZEGEDI Tisza-sza­_____________ kusz felett vízügyi repülőgép húz el, fe­lülről ellenőrizve a helyze­tet. A folyó újszegedi, olda­lán öt hatalmas, kővel ra­kott uszály állomásozik. Min­den műszerfalban ott a plusz­­kulcs, hogy szükség esetén indulhasson a teherhajó a védekezőanyaggal. A parto­kon a közerő tölti, hordja a homokzsákokat, magasítva, erősítve a kőfalat és azon túl a földtöltést. Lent, a Sárgán , zavaro­san hömpölygő víz alatt is folyik a védekezés. A szege­di MHSZ könnyűbúvár szak­osztálya teljesít szolgálatot. Leeresztik a vascsőre tekert fólialepedőt a kőfaltól a talpazatig és a víz alatt rak­ják­ a végére a homokzsáko­kat. A víz hideg, 12 fok kö­rüli, szerencsére a sodrás gyenge, mert a hajóállomás után lusta örvényben köröz­ve fordul egyet, és így köny­­nyebb a búvárok munkája. — A Maroson sokkal gyor­sabb volt a sodrás — mondja Tánczos Gyula, az egyik ve­terán könnyűbúvár. — De minden gátszakasz feladja a maga leckéjét, mert itt de­rékszögű a fal, s nem tapad úgy a zsák, mint a menteles földgáthoz. Na de ezt a prob­lémát is megoldjuk, lépcső­zetesen rakjuk fel a víz alatt a homokzsákokat, úgy, hogy a fal teteje a vízszintig ér­jen. MAJD í ígérkeznek :­ ______ fvallomas alatti ko­fárhoz a váltások, s a nap­fényen egy kicsit vacognak a vízből kiszálló emberek. Négyes csoportokban merül­nek a víz alá, háttal ugorva és a víz színére fölbukkanva kinyitják mellükön a fekete búváröltöny zippzárját. — Gyorsan beengedjük a vizet a gumiruha alá — mondja szinte egyszerre Pe­­thő Béla és dr. Kertay György. — Bent megszűnik a hideg víz áramlása, mert a csuklónál és a bokánál fe­szesebb a ,,cucc". Nem en­gedi tovább a vizet, ami föl­melegszik a test hőjétől fűt­ve. Persze először megbor­zong­atja az embert a testen végigáradó „hideg zuhany”. A szegedi könnyűbúváro­kat május 18-án riasztották és Apátfalvánál kezdték a gát védelmét. Aztán átvo­nultak a makói buzgársor­hoz, majd a múlt szombat este már a ferencszállási gátcsúszásnál érte őket. Mindegy, hogy éjjel vagy nappal dolgoznak, mert a za­varos vízben egy centire sem látnak, csak a kezük kutatja a vízfolyás irányát, a gát la­zulását vagy a lerakásra váró homokzsáksor helyét. Most valamennyien Szeged­ BÚVÁROK KÖZÖTT Vízreszállás előtt (Fotó: Horváth­ Dezső) Az első vonalban ők a legerősebbek, a mun­kások, a parasztok, a kato­nák. A nép ajkán terjedt el a hír azokról a békési em­berekről, akiket az árvízve­szély miatt a gátakra szólí­tott a Polgári Védelem ka­tonai behívó parancsa. S olyanokat is megismertem, akik semmiféle parancsot sem kaptak, mégis ott van­nak a gátakon. Önkéntesen, a felelősség, a haza hívó sza­vára. Nevek, emberek Egyenruhában szolgál mindegyik. A kezében lapát­tal vagy földmunkagép kap­csolójával, tehergépkocsi vo­lánja mögött. Katonaköny­­vük szerint tartalékosok. Egész listát sorolhatnék ró­luk, megérdemelnék, és a ne­­vek, a foglalkozási bejegy­zések, meg az elhangzott vélemények jellemzőek. Az első: — Smidt Imre vagyok, Tsz-tag Mezőberényben. A foglalkozásom traktoros. Má­jus 19-én kaptam a behívót, két gyermekem és feleségem vár otthon, közöttük is 8 hónapos kisfiamat szeretném mielőbb viszontlátni. Mi­kor? Majd ha eleget tettünk itt. A második: a Panty­a Sándor gépla­katos. Mezőberényből, a Le­nin Tsz-ből jöttem. Behív­tak, pedig alig két hónapja, hogy leszereltem. Szentesen szolgáltam, pontosan 19 hó­napot meg három napot. De hát amíg az ár le nem húzódik, maradunk, mert.. .• ma ez a sorsa az embernek. A harmadik: — Telekgerendásról jöt­tem, a Vörös Csillag Tsz traktorosa vagyok. Nevem: Pepó György. Amit itt mű­velünk, nem éppen szakmá­ba vágó, hiszen egy lapátot bíztak rám, földmunkás va­gyok a gáton. Ameddig kell. A negyedik: — Goló János, a mezőbe­­rényi Faipari Kisz kárpito­sa. Dolgozunk. Panasz csak amiatt hang­zott el közöttük, hogy az ott­honiaktól még nem kaptak levelet. Munkában Parancsnokuk, Csik Ist­ván, szintén a Polgári Vé­delem tartalékosa. Tiszt, Polgári foglalkozása építő­ipari gépkezelő a Békés me­gyei Építőipari Vállalatnál. — Május 18-án vonultam be. Rám bízták ezt a sza­kaszt. , Senki sem örült, hi­szen az árvíz, meg a behívó nem öröm.­ Viszont jöttek mindannyian, és amikor ide­értünk, nyomban megértet­tük, hogy miért kellett be­öltöznünk, miért vagyunk itt. Tudja ezt a Polgári Véde­lem minden katonája. Helyt­állásukról mindennap meg­győződhet bárki. A parancs­nokságon egyetlen, adatot közöltek erről: az egyik al­egység Kujbus János őrnagy és Kovács Sándor százados vezetésével 8 óra alatt 900 folyóméteres gőpszakaszt tisz­tított meg a növényzettől, s a fatuskóktól. Mert kötelesség Önkéntesek is dolgoznak a behívottak között. Szarvas József 1952-beli vésztői fiú, a KISZ tagja — most éri el a katonakort —, otthoni munkahelyén utasítást ka­pott: adja át buldózerét a katonaságnak. Árvédelmi munkára kell. — Nem adom át! Ezzel a géppel én tudok bánni leg­jobban. Vigyenek engemet is! Befogadták, kapott egyen­ruhát, és gépével úgy áll helyt a­ .gátépítésen, mint a többiek. Sánta István, a másik ön­kéntes békési gépkocsizó. Tartalékos törzsőrmester. — A megyei gabonafelvá­sárlónál dolgozom, lisztszál­lító tartálykocsival. Május 19-én, amint bemegyek, mondják a vezetők, hogy az árvédelemre hívják az em­bereket. Nagyon kellenek ott a gépkocsivezetők. Vártam, de nem jött a behívó. Vál­lalkoztál­ hát önkéntesen. Szerintem mindenkinek kö­telessége részt venni az ár­védelemben, katonaruhában, vagy civilben. Gyönyörű példa! Sánta Istvánnak a fia, mint mon­dotta, jövőre éri el a kato­nasort. Büszke lehet édesap­jára. Ilyen harcos emberek a békési polgári, védelmi kato­nák. Semmi kétség: megvéd­­jük a gátakat. KACZOR ISTVÁN Hosszú hetek óta tart a küzdelem a megáradt fo­lyókkal. A veszélyeztetett területek lakossága nagy figyelemmel várja az újabb és újabb híreket az árvíz­védelem frontjáról. Csong-­­­rád megye az egész ország segítségével az elmúlt más­fél héten hatalmas méretű védelmi munkálatokkal ki­védte a fenyegető marosi veszedelmet és gondosan felkészült az áradó Tisza elleni védekezésre is. A gá­takon folyó küzdelem mindnyájunk felelőssége és feladata. A megye lakos­sága megértette ezt a nagy felelősséget és feladatot, fe­gyelmezett, áldozatos ma­gatartásával meg is adja hozzá a megfelelő segítsé­get. Mindenki a maga he­lyén, az árvízvédelem köz­katonájaként, a felelős ve­zetői posztokon, a termelő­­munkában lelkiismeretesen, megfontoltan készült és ké­szül a védelemre. Most mindenkit elsősor­ban a gátakon végzett munka érdekel. Ennek a küzdelemnek az eredmé­nyessége a következő na­pokban is nagymértékben függ attól, hogy a lakosság mennyire támogatja a ha­tóságok döntéseit, intézke­déseit. A támogatás egyik lényeges eleme továbbra is a fegyelmezett magatartás, a különböző kósza híreszte­lések, az ellenőrizhetetlen forrásokból eredő rémhírek elutasítása. A lakosság ed­digi szilárd helytállását nem bonthatják meg fel­felröppenő rémhírek, mert ez gyengíti a védelem ere­jét is. Az állami és az ár­­vízvédelmi hatóságok he­lyesen határozták meg a végrehajtandó feladatokat, és biztosították a végre­hajtásukhoz szükséges erő­ket és anyagi eszközöket. Ezt mindenki láthatta a Maros menti védelmi mun­kálatok során is, amelynek eredményeként eddig sike­rült, megmenteni Makót és a környező községeket. A megyei árvízvédelemnek ez a sikere sokban múlott a lakosság fegyelmezett ma­gatartásán. Az emberek megértették a kényszerű biztonságba való helyezés szükségességét, és a ható­ságok iránti bizalommal hajtották végre meghatá­rozott feladataikat. A Ma­ros mentén veszélyeztetett lakosság nagyszerű helytál­lása így megkönnyítette a védelem dolgát is. Most nagyon fontos, hogy mindenki a hivatalos fóru­moknak higgyen, és az eset­leges biztonsági intézkedé­seket maradéktalanul hajt­sa végre. Az árvízvédelmi figyelő- és jelzőszolgálat előrejelzései alapján eset­leg továbbra is sor kerül­het egyes települések, ut­cák, lakóházak lakosságá­nak kényszerű biztonságba helyezésére. Az erre vonat­kozó intézkedéseket a la­kosság időben, jó előre megtudja, lesz tehát ideje a szükséges előkészületek megtételére. Bár a Maros mentén sem szűnt meg még egészen a veszély, jelenleg a védelem fő erői a Tisza vonalán te­vékenykednek. A veszély tehát még korántsem mú­lott el. Ezért a lakosság minden erejével tegyen ele­get munkahelyi kötelezett­ségének — hiszen ezekben a nehéz napokban azok he­lyett is el kell végeznie a termelőmunkát, akik a gá­takon dolgoznak —, még akkor is, ha arról szerez tudomást, hogy lakhelye veszélyeztetetté vált. Vál­laljon részt a védelem köz­munkálataiból, s eközben éberen őrködjön saját nyu­galma felett. Leplezze le a rémhírterjesztőket és működjön közre a hatósá­gok és az illetékes szervek felvilágosító munkájában. Továbbra is fegyelmezetten 2 — nél vannak a pécsiek, a bu­dapestiek a Maros vonalán teljesítenek szolgálatot, ösz­­szesen 40 könnyűbúvár küzd a vízzel, hatórás váltásban. ..Békeidőbelrt ennyi a víz­ben tartózkodás maximuma, most ez a minimum. A vé­delemvezetőjük Várkonyi Károly, a Pécsi Vízügyi Igaz­gatóság búvárja, aki a sze­gedi Tánczos Gyulával együtt a mohácsi árvízvéde­lemben tanúsított helytállá­sáért kormánykitüntetést is kapott. Időszerűtlen a két­ WUS1 kép a kőfal homok­zsákfalán, hogy ki mit csi­nál „civilben”, de szívesen válaszolnak rá. Tánczos Gyula vállalati dolgozó, Pe­­thő Béla vízvezeték-szerelő, dr. Kertay György fogorvos, Temesvári József, Hojsza Já­nos, Asztalos István lakatos, Korélyi István vasesztergá­lyos, ifj. Újhegyi György technikumi hallgató, Szakács László tanuló, Vadas István művezető. — S ha itt majd véget ér a munka — mondják vidá­mabban —, látunk mi más vizet is. A tengert, mert egy kis túrára oda készülünk a nyáron. Az Adriára. De most a 12 kilós ólom­övvel, a sűrített levegővel telt, 28 kilogrammos palack­kal a zavaros víz alját kém­lelik és erősítik a töltést sú­lyos homokzsákokkal a tá­madó ár ellen. TÓTH JÓZSEF Az utóbbi napokban a la­kosság körében olyan hírek terjedtek el, hogy illetékte­len, arra nem hivatott sze­mélyek is pénzt szednek ösz­­sze az árvízkárosultak meg­segítésére. A visszaélések le­hetőségének elkerülésére fon­tos néhány alapvető tényt tisztázni. Elsősorban azt, hogy az üzemekben, a szakszervezeti bizottságok gyűjthetnek az árvízkárosultaknak, s ezt az összeget ők fizetik be a kö­zös számlára. Ugyanakkor tegnap, pénteken kerültek ki Vásárhelyre, Szentesre, Sze­gedre, Csongrádra, a szen­tesi, a makói és a szegedi járásba a lakóterületi gyűj­tésre egyedül alkalmas, a Magyar Vöröskereszt köz­pontja által kibocsátott, sor­számozott gyűjtőívek (lásd képünket). A Csongrád me­gyei Szolidaritási Akcióbi­­zottság szervezésében a VTO-­­kóterületen történő gyűjtést a Vöröskereszt irányítja és felügyel arra. A gyűjtést úgynevezett gyűjtőpárok vég­zik. Valamennyi nyomtat­vány bal felső sarkában, a következő feliratú bélyegző szerepel: Magyar Vöröske­reszt, Titkárság, Országos Központ. A jobb sarokban a gyűjtőív sorszáma, közé­pen ugyancsak felirat: Ma­gyar Vöröskereszt, majd pe­dig „Gyűjtőív az árvízkáro­sultak megsegítésére” című szöveg. A megye, a járás, a város, a kerület pontos meg­nevezését, a községi helyi szerv nevét is feltüntették. Ez alatt piros nyomással „Köszönet a segítségért” szö­veg olvasható. A gyűjtéssel meghatalma­zottak, tehát a lakóhelyre lá­togató gyűjtőpár nevét és lakcímét is feljegyzik az ív­re. Ez alatt 20 rubrikára osz­tott mező következik, mely­ben az adományozó neve, lakcíme, az adomány össze­ge — ez a rubrika végig ró­zsaszín nyomású —, vala­mint az adományozó aláírása kell, hogy szerepeljen. Az ív­re olvashatóan, tintával vagy tintaceruzával kell felvezetni az említett adatokat. Az ív­­alján, a rubrikák után ugyancsak szöveg követke­zik: „A gyűjtött összeget az 5350 számú, az Árvízkáro­sultak megsegítésére című csekken befizettük”. Ezt kö­veti a dátum, valamint a gyűjtőpár aláírása. A vállalatok, az intézmé­nyek a saját dolgozóik által felajánlott és befizetett össze­get a már ismert „a Magyar Vöröskereszt 5350 — Árvíz­­károsultak megsegítésére, az OTP Budapest, V. kerületi fiók” jelzésű számlára utal­hatják át. A mezőgazdasági üzemek által összegyűjtött összeget, is erre az egyszám­lára lehet befizetni. Tegnap a Vöröskereszt me­gyei titkárságára Vásárhely­re 50, a szegedi járásba 200, a makói járás nem veszé­lyeztetett községeibe 30, Sze­gedre 400, a szentesi járásba és Szentesre, valamint Csong­rádra 200, a KISOSZ megyei szervezetéhez 20 darab gyűj­tőivet juttatott el. A Vöröskereszt megyei tit­kárságának elegendő meny­­nyiségű gyűjtőív áll rendel­kezésére, így a városi, a já­rási és a községi illetékesek­nek bármikor tud küldeni utánpótlást. VARGA EDIT A vöröskereszt megbízottai gyűjtenek a lakóterületen! Tegnap indult az akció — Mintegy ezer gyűjtőív került ki a városokba, a járásokba is| MAY'/AR TORÖGKERESZT . • -• i'.‰...............-----­ A y V > w, S " S i; > l:f '. ! > í. lg •' Sg •..—............—-■■■. ......................... y 1 " l'■ is: ...................... >.•:•>. <«• rré ■ —-~v- „-WW- — j - -....... , . .. f—*’, ----- j , ...j ....— „—.—......—,— ....... .,— ..j ■ —................. ................—.......—.......,,, ------------ '......' .....j : hí > ! : ’ . —— — ■ -• HÍRLAP Mohács - Makónak A makói tanács vb elnöke, levelet kapott Mohácsról. Mohács Makó testvérvárosa, az MSZMP ottani városi bi­zottsága nevében Borsos Já­nos vb-titkár, a tanács ne­vében Pálkúti Keresztély vb­­elnök segítséget ajánlottak fel. Arról írnak, hogy a mo­hácsiak aggódva figyelik a Makóról szóló híreket. Bíz­nak abban, hogy a mostani hősies áldozatvállalás nem lesz hiábavaló. A mohácsi tanács, ha szükség lesz rá, műszaki apparátusával, kész­ségesen a testvérváros ren­delkezésére áll. „Segíteni akarok’ LEVÉL Az egész ország megmozdult, hogy az árvíztől fenye­getettek segítségé­re legyen. A me­gyei tanács tit­kárságára egymás után érkeznek az intézmények és a magánosok fel­ajánlásai is. Ezek közül választottuk ki Berente István salgótarjáni ag­rármérnök levelét, aki így ír: „A fenyegető veszedelem elhárí­tó munkáihoz ön­kéntes és ellen­szolgáltatás nél­küli segítségemet felajánlom. Negy­venhat éves ag­rármérnök va­gyok, féllábbal és nyugdíjban. Tu­dom, hogy in­kább épkézláb, erős emberekre volna szükségük, de úgy érzem, en­gem is lehetne olyan helyre ten­ni, ahol esetleg felszabadítok mást, akire a gá­ton jobban szük­ség lenne. Úgy ér­zem, a baj­ban most ez a helyes és ezt kell ten­nem, hogy jelent­kezzem. Kérem, válaszoljanak, hogy minél ha­marabb segíthes­sek.” Berente István jelentkezését kö­szönettel vették, de bízunk benne, hogy az eddig mozgósított erők úrrá lesznek az áron. SZOMBAT, sm MÁJUS 30.

Next