Csongrád Megyei Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1970-05-28 / 123. szám

A gátakon és a hátországban Ma már a 11. napja folyik a megfeszített küzdelem, amelyről joggal elmondhatjuk: ilyen még nem volt Csong­­rád megyében! Nem vagyunk szerénytelenek, ha most ki­csit bővebben használjuk az elismerés szavait. Azért a ke­mény, fáradtságos — mondjuk ki: hősies — munkáért, amelyet megyénk árvízvédelmében helytálló derék embe­rek végeznek, csak a dicséret és a köszönet hangján illik szólnunk. A megye árvízvédelmét kísérő naplókba felje­gyeztek sok nagyszerű esetet. Azt is, amikor az ország­határnál, szakadó esőben, világítás nélkül, sötét éjszaka birkóztak az árral, azt is, ahogyan lecsendesítették a Ma­kót és környékét elárasztással fenyegető buzgárokat, de azt az éber figyelést is, amellyel immár csaknem négyszáz kilométeres gátszakaszon éber szemmel figyelik megyénk­ben a folyókat, nehogy áttörjék a gátat. Eddig a szerve­zettség, az odaadó, fáradtságos munka, a szakértelem és az emberi-technikai erő koncentrálása elejét tudta venni a gátszakadásnak. Bízunk abban, hogy az elkövetkező na­pokban is sikerül megvédeni — meg kell védeni! — gát­jainkat. A kormány hathatós intézkedéssel segíti itt is az árvízvédelmet, amelyet a megyei párt- és állami vezetés, a vízügyi szakszolgálat olyan kitűnő szakértelemmel irá­nyít! Azt mondják, hogy minden száz évben fordul elő ilyen rendkívüli helyzet. Sajnos, ez éppen a mi életünk idősza­kára esik. Miután kikerülni a bajt nem lehet, meg kell vele mérkőzni! Szakértők tapasztalatai alapján állíthatjuk: meg tudnak birkózni szokatlanul viselkedő folyóinkkal. Hiszen ez az időszak a rekordok döntögetésének időszaka. Szívesen lemondtunk volna erről. Lemondtunk volna arról, hogy úgy jegyezze fel majd a krónika: ezekben a napokban érte el a Maros és a Tisza száz év legmagasabb vízállását. De bizonyára azt is feljegyzi a krónika, hogyan sikerül megbirkózni ezzel a természeti csapással. Szerencsére ma már olyan technikai eszközök állnak rendelkezésre, ame­lyekkel az eredmény biztosabb lehet. Olyan buzgárburján­zást, mint ami Makó alatt május 2—21-én képződött, húsz évvel ezelőtt még nem sikerült volna leküzdeni — állítják a szakemberek. Gondolom azonban, nem csupán a tech­nika az, ami az eredményes védelmet befolyásolja. Társa­dalmunk szocialista jellege lehetővé teszi, hogy gyorsan koncentráljuk az ország védelmi erőforrásait oda, ahol er­­re leginkább szükség van. Másrészt — s azt hiszem, a vé­dekezésben ennek van legnagyobb szerepe — az ember az, amely a természet erőivel sikeresen harcba tud szállni. Az ember, aki a magáét védi , elődjeinek évszázados munká­val épített városait, házait, a nép tulajdonában levő üze­­meket-gyárakat, a szövetkezetek majorságait. Számítások szerint Makón napi négymillió forint az a veszteség, ami az üzemek leállása miatt keletkezik. Tíz- és tízmilliókba került már eddig is az árvízvédelem. De milliárdokat men­tettünk meg ezzel az áldozattal, pótolhatatlan értékeket. És milliárdokat kell még megvédenünk a következő na­pokban is. Amint a Területi Árvízvédelmi Bizottság tájákoztatá­­sából tudjuk — a veszély még korántsem múlt el. Sőt! Még fokozódhat! Ezért növelik a védekezésijén részt vevő emberek számát, a gépek, anyagok mennyiségét. Lehet, hogy szükség lesz bizonyos helységek részleges, vagy tel­jes kitelepítésére is, hogy az emberéletet megmentsük. Ez a legrosszabb lehetőség, de az árvízvédelem irányítói ezzel is számolnak, hiszen a „jobb félni, mint megijedni” köz­mondás helyett inkább ezt vallják: jobb felkészülni idejé­ben, minthogy a készületlenség meglepetést okozzon. Ezért építjük a makói lokalizációs gátat is, nem pedig azért, mint ahogy egyes felelőtlen elemek mondogatják, hogy víztárolónak használjuk a Marostól északra terülő tájat. Csongrád megye lakossága eddig éretten, higgadtan, fe­gyelmezetten követte az árvízvédelem vezérkarának út­mutatásait. Ez a higgadtság és fegyelem az elkövetkező na­pokban is a védekezés sikerének egyik fontos feltétele lesz. Mindig akadnak — különösen nehéz helyzetben — „jól értesültek”, akik megzavarhatják a lakosság tisztán­látását, bizalmatlanságot ébreszthetnek a védelem iránt A háború alatt azt mondták: „a rémhírterjesztés, hazaáru­lás”. Nos, ez a helyzet sok vonatkozásban hasonlít a hábo­rús helyzethez, rendkívüliségében és abban, hogy tényleg harc folyik­­ az elemek, az árvíz ellen, ahol tömegesen születnek a hősök, de lehetnek áldozatok is. A rémhír, a kitalálmány zavarkeltésével áldozatokat követelhet. Eddig az árvíznek megyénkben nem volt áldozata, s reméljük, nem is lesz. A védelem irányítói nagyon fontosnak tartják, hogy a lakosság előtt napról napra — az újságok hasáb­jain és a szóbeli információban — őszintén feltárják a helyzetet, az igazságot. Ez volt az egyik feltétele annak, hogy ahol a védelem kért, ott a lakosság szívvel-lélekkel segítséget nyújtott. A gátak­­ most frontvonalak. De a „front” csak úgy állhat helyt, ha a „hátország” is megfeszíti erejét. Sok üzem nem tudja tervét teljesíteni, mert embereket adott a gátakra. A lemaradást pótolni kell. Miniszterelnökünk a napokban egy nyilatkozatban úgy jelölte meg a tennivalót, hogy a nemzeti jövedelmet 1 százalékkal kellene emelni, hogy a károkat pótoljuk. Ez milliárdokat jelent! Ennek érdekében minden termelőegység növekvő erőfeszítése szükséges. Ezt kell, hogy érezzék azok, akik a gátakon állnak, ez is kell a folyókkal való mérkőzés győzelméhez. Mint ahogy kell a védőkről való sokoldalú gondoskodás, a kitelepítettek ügyeivel való törődés, maguknak a kitele­­pítetteknek a tevékenysége, hogy higgadtan és fegyelem­mel — s türelemmel — várják meg a nehéz napok elmúl­tát, amikor ismét visszatérhetnek otthonukba, a­kit a víz pusztításától eddig sikeresen megvédtek. Kell az árvíz által nem érintett helységek és lakosság növekvő erőfeszítése az építés soron levő feladatai jobb megoldása érdekében. S kell a segítség megszervezése azok számára, akik károsult­jai az idei árvíznek. Ez a mozgalom országosan is, me­gyénkben is egyre imponálóbban kibontakozik, jelezve azt, hogy az ország egy az örömökben, de egy akkor is, ami­kor baj, kár, fenyegetettség jelentkezik. RÁCZ LAJOS VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! CSONÍRÍR MEGYEI ★ 21. ÉVFOLYAM, 123. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1970. MÁJUS 28., CSÜTÖRTÖK Dégen Imre megtekintette a védelmi munkát — Szegednél a folyó már tegnap meghaladta az 1932-es maximumot — Nagyobb létszámú honvédségi erők állnak készenlétben — Mi okozta a ferencszállási gátroggyanást? - Ifjabb homokbányákat nyitnak A tegnapi jó idő nagymér­tékben elősegítette a védel­mi munkálatokat. Május 27-én, szerdán dél­előtt a munkát megtekin­tette Dégen Imre árvízvé­delmi kormánybiztos is. A vízszint-emelkedéshez mérten a Tisza szegedi sza­kaszán, a jobb és bal parton a szükségnek megfelelően kellő ütemben halad a véde­kezési munka, figyelembe véve, hogy a Szolnoknál tar­tó, de még ott sem tetőző árhullám az előrejelzések szerint május 31 és június 1 között ér Szegedre. A szol­noki vízállás tegnap 890 cen­timéter volt, négy centimé­­terrel kisebb az eddig mért maximumnál. Az áradás még ott is intenzív, vagyis a víz magassága jóval fölötte lesz az 1932-es maximumnak. Szegednél tegnap a Tisza emelkedése nem volt jelen­tős mértékű. Reggel 6 óra­kor 922­ centimétert mértek és csak délben jelezte a víz­mérce az 1932-es maximum magasságának egy centivel való meghaladását, a 924 centimétert. A vízszint lassú emelke­dése annak tulajdonítható, hogy figyelemre méltó a Maros apadása. A Maros romániai szakaszán újabb árhullám van levonu­lóban. Ez várhatóan június elsején ér Makó közelébe. A korábbi híradástól eltérően ez az árhullám 510—520 cen­timéter között tetőzik, amely körülbelül két napig tartja magát, „megáll”, de azt kö­vetően is lassú lesz az apa­dás. Tovább árad a Körös is, noha átmenetileg ott kedve­zőbb a helyzet, mert a szarva­si jelentés szerint a tegnapi vízállás 792 centiméter volt és ez a magasság lényege­sen alatta van az eddig mért 849 centiméteres maximum­nak. Ezeket a hidrológiai érté­keket véve alapul rendez­kednek be az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatósághoz tar­tozó Tisza-szakaszon Csong­rádtól a jugoszláv—magyar határig, különös tekintettel az algyői szénhidrogén-me­dence és Szeged védelmére. Az óráról órára érkező je­lentések arról szólnak, hogy a Tisza védvonalai épek, erősek, aktív beavatkozás­ra nem került sor, s szi­várgást nem észleltek. Az újszegedi fővédvonal mű­szaki állapota is jó, szemben azokkal a rémhírekkel, amel­­yek az újszegediek körében aggodalmat váltottak ki. A Tisza—Maros-torkolatnál horgonyzó, földdel és ho­mokkal megrakott uszályok láttán kerekítettek egyesek valótlan híreket. Ezek a te­herrel rakott vízi járművek arra szolgálnak, hogy a Ti­sza és a Maros e szakaszán szükség esetén bárhol idő­ben felhasználhatók legye­nek. A Tisza bal parti fő­védvonalán belül jelentkező fakadó vizek láttán sem kell aggodalmaskodni, ezek kisebb árhullámnál is je­lentkezni szoktak. Terjedé­süket homokzsákos terhelés­sel akadályozzák meg. Ma, csütörtök reggel je­lentős létszámú honvédségi erők állnak készenlétben Szegednél, a Tisza mindkét védvonala mentén. Egyes egységeket figyelő-, járőr­­szolgálatra állítanak be. Na­gyobb erőket viszont más munkára fognak. Jelenleg a marosi védőgátakon, vala­mint a Szeged fölötti és alatti szakaszokon már több mint 12 ezren dolgoznak az árvízvéde­lemben. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság teljes apparátu­sa mellett az országból 8 vízügyi igazgatóság megerő­sített árvízvédelmi készen­léti osztagai is aktív véde­kezőerők ezeken a szakaszo­kon, a szükséges gépi, tech­nikai felszerelésükkel. A Maroson, az úgynevezett 7-es védővonal mentén is nagyobb létszámú honvédségi erők dolgoznak még mindig. A nagy buzgárcsoporttól lefelé egy kilométernyire a jobb parton, mintegy 50­ mé­teres szelvényben ék alakú átázás következett be, vagyis kisebb buzgárt fogtak el az árvízvédelmi osztagok. A kri­tikus szakaszon pátrialemez­zel és homokzsákos leterhe­léssel akadályozták meg a talaj további elvizesedését, illetve fojtották el a buzgár jelentkezését. Most már nyilvánvalóvá vált, és a talajminta vizsgá­lata is bizonyítja, hogy Fe­­rencszállásnál mi okozta a töltésláb megroskadását. A talaj heterogén összetételű, szikes, szódás, amely a nagy nyomás hatására ,,kipúposo­­dott”, „felhólyagosodott”, vagyis a vízügyiek nyelvén szólva, a talaj nyírószilárd­sága gyenge volt. Ezen a ré­szen a ritka szerkesztő talaj szikes, szódás tó volt, amely a víz hatására síkossá vált, s ezen tulajdonsága miatt nem bírta el a ránehezedő nyomást. A gyors beavatko­zással ezt a kritikus pontot a szükséges mértékben meg­terhelték homokzsákokkal, a víz felöli részen fólialepe­dőket húztak a búvárok, a védett oldalon pedig homok­zsákokból képeztek ki való­ságos bordafalat, amelynek közeit kővel rakták tele. Ez a védekezési módszer mind­eddig kitűnően bevált,­­ az­óta ez a szakasz bírja a rá­nehezedő terhelést. A védekezéshez újabb és újabb homokbányákat nyit­nak, mind a Tiszán túlon, mind a Tiszán innen és a Maros menti területeken is. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság az eddig már munkára fogott 33 nagy tel­jesítményű kotrógéphez még újabb nyolc, nagy teljesít­ményű gépet kért az Orszá­gos Vízügyi Hivataltól. Ilyen nagy teljesítményű kotrók és földgyaluk dolgoznak. Dégen Imrét (jobbról) a szakemberek tájékoztatják a védelmi munkálatok állásáról. (Fotó: Kaczúr István) Mi történt a nagyvilágban? • KÜLPOLITIKAI VITA A NYUGATNÉMET KÉPVISELŐHÁZBAN Részletes jelentéseink a 5. oldalon A KISZ KB ELSŐ TITKÁRÁNAK FELSZÓLALÁSA A KOMSZOMOL-KONGRESSZUSON • BEFEJEZŐDÖTT RÓMÁBAN A NATO KÜLÜGYMINISZTEREINEK ÉRTEKEZLETE T­ovatokra is árad a Tisza A szovjet kormány segítsége a magyar árvízkárosultaknak Alekszej Koszigin levele Fock Jenőhöz Rock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­­rpány elítöke fogadta i­ J. Tyitovot, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövetét, aki átadta A. Kosziginnek, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Fock Jenőhöz küldött levelét, amely így szól: „A Magyar Népköztársaságot ért elemi csapással, az ország népgazdaságát és az északkelet-magyarországi la­kosságot ért jelentős csapással kapcsolatban a Szovjetunió kormánya és a magam nevében őszinte együttérzésemről biztosítom a Magyar Népköztársaság kormányát és az egész baráti magyar népet. Értesítem önt, hogy a szovjet kormány határozatot hozott, melegnek értelmében térítés nélküli segélyként épí­tőanyagokat, élelmiszert és egyéb elsődleges szükségleti cikket bocsát az Önök rendelkezésére. Egyidejűleg a Szovjet Vöröskereszt és a Vörös Fél- I hold Társaságok Szövetségének végrehajtó bizottsága élel­miszert és egyéb cikkeket küld Magyarországra. Eredményes küzdelmet kívánok a testvéri magyar­­ népnek az elemi csapással vívott harcukban, kívonom az­­ árvíz által okozott károk mielőbbi felszámolását."

Next