Csongrád Megyei Hírlap, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

A vásárhelyi nő­bizottság tervei­ről: Kezdeti lépések az új úton A Tiőtanácsokat felváltó nőbizottságok megalakulása óta nem sok idő telt még el. A vásárhelyi nőbizottság is alig két hónapja hogy meg­alakult. Arra a kérdésre, hogyan dolgoznak mit csi­náltak eddig, pillanatnyilag nehéz lenne választ adni. Megalakulásuk, július 18 óta az első konkrét megbeszé­lésre nem egészen egy hete került sor. A népfront vá­rosi bizottságának helyiségé­ben megrendezett tanácsko­záson a kerületek képviselői is részt vettek. A tevékeny­ségük során adódó lehetősé­geket, a tennivalókat szed­ték sorjába. Konkrét elképzelések Arra, hogy konkrétan mi­lyen problémák kerültek a nőbizottságok tennivalói kö­zé? A példa, hogy a VII. ke­rületiek foglalkozni akarnak a javító-szolgáltató tevé­kenység helyzetével, a II. kerületiek a belvizes házak építésének ütemét szeretnék meggyorsítani. Itt mód nyíl­na arra, hogy társadalmi munkával esetleg segítsenek, vagy ilyen jellegű felaján­lást tegyenek. Az óvodai, a napközi ott­honi elhelyezési lehetősége­ket ugyancsak bővíteni kel­lene. Szeretnék a kerületi aőbizottságok megvizsgál­ni a háztartások gépesítettségé­nek fokát is. Igen érdekes képet adna az a felmérés, mely válaszol arra, igény­­lik-e a dolgozó nőik napi munkájukban a különböző kölcsönzések, szolgáltatások által adott segítséget. Arra is gondot kell fordítani, hogy a kerületekben élő asszonyok olvasottsága, kulturáltsága érdekében­ mit kellene még tenni. Más téma, de ugyan­csak a nők gondjai közé tar­tozik: a háztartásokban te­vékenykedőknek, az otthon­maradottaknak szükségük van-e arra, hogy a bedolgo­zói munka lehetőségét meg­teremtsék? S ha igen, ho­gyan lehet számukra mun­kát találni, ki ad nekik meg­bízatást Csak a realitások talaján maradva Az egy-egy kerületi nőbi­zottsághoz közel levő ta­nyán élő asszonyok helyzeté­vel is kívánnak a vásárhe­lyiek foglalkozni. Szép el­képzelés, hogy felkutatják, támogatják az idős, elha­gyott embereket is. Szó esett a tanácskozáson arról is, hogy a nők helyzetével fog­lalkozó párthatározat többek között a népfront feladatául tűzte ki: kezdeményezze a nők közéleti tisztségviselé­sét. A nőbizottságok feladata, hogy fórumot teremtsen a nőknek klubok útján. Ezek­ben a klubokban mód lenne arra, hogy előadásokat ren­dezzenek, szakköri foglalko­zásokat tartsanak. A nőbi­zottságok segítségére feltét­lenül számítanak azok az asszonyok, akik a hároméves gyerekgondozási segélyt igénybe vették. Hiszen ők azok, akik munkahelyüktől elszakadnak, s némi túlzás­sal állíthatjuk, hogy kimarad­nak mindenből. A csökkent munkaképességű nők, csa­ládanyák elhelyezése ugyan­csak fontos feladat Vásárhe­lyen is. Egy kis jóakarattal, körültekintéssel minden bi­zonnyal erre módot is lehet találni. Az elmondottak mellé kívánkozik azonban az a megjegyzés, mely többször is hangot kapott a tanács­kozáson: akár kerületi, akár városi nőbizottságok csak olyan feladatokat tűzzenek maguk elé célul, s csak any­­nyit, amennyit el is tudnak végezni. Ami azonban az esetleges munkatervükben helyet kap, azt minden kö­rülmények között, minden erejükkel végezzék is el! Minden kerületben más és más a feladat, a tennivaló, ezek azonban egy-egy adott városon belül nem nagy el­térést mutatnak egymás­tól. Vásárhelyen is ez a sza­bály érvényesül. A VI. kerü­letiek például megemlítet­ték, hogy szeretnének segít­séget kapni a kerületi párt­­szervezettől, mert korábban a nőtanácsuk nagyon magá­ra volt hagyva. Az V. kerü­letiek azokat az elképzelé­seket körvonalazzák, melyek megszabják majd munkáju­kat. S egyúttal szeretnék, ha a honismereti szakkörnek több segítséget adna a nép­front és a pártszervezet. A III. kerületben más a hely­zet, a helyi pártszervezet a nőtanácsnak is megadott minden segítséget, valószínű, hogy a nőbizottság munká­ját is minden erejével támo­gatja majd. A régi aktívákkal együtt A kerületekben, Vásárhe­lyen és megyénk több váro­sában is gondot okoz, hogy az óvodákban nagyon kevés gyermeknek jut hely, s a rá­szorulók közül is jó néhány az óvoda kapuján kívül marad. Ennek a helyzethez. a javí­tásához, esetleges megoldásá­hoz kell majd a jövőben va­lamilyen ötlettel, elképze­léssel hozzájárulniuk a nő­bizottságoknak. Ugyanakkor az iskolai szülői munkakö­­zösséggekkel is tartaniuk kell a kapcsolatot a nőbizott­ságoknak. Más dolog, de a bizottság munkájához szoro­san hozzátartozik, hogy az új úton megtett kezdeti lé­pések során a régi aktívákra is számítani kell, tapasztala­tuk hasznos és fontos a meg­változott követelmények kö­zött is. VARGA EDIT Munkásportrék Nehéz munka, de megéri izmokat, inakat próbáló munka. A rakodó, Pulya József 200—300 mázsa árut is megmozgat napon­ta a Szegedi Kon­zervgyár mindszenti telepén. Mire egy­­egy vontató megte­lik, alaposan gyön­gyözik már a hom­loka. — 1961 óta vagyok itt a telepen — mondja —, azelőtt a háziipari szövetkezet­nél dolgoztam. Ott könnyebb volt a munka, de az is igaz — teszi hozzá kézfe­jével végigsimítva homlokán —, hogy a pénz­e is jóval keve­sebb volt. Itt 2 ezer­től 3 ezer forintig le­het keresni. Meg kell fogni a munkát, de megéri. A feleségem is itt dolgozik, de ő csak az idényben. Négy gyermekünk van, így érthető, hogy szeptembertől júniusig otthon kell maradnia. Sok dolog van négy gyerekkel. Ilyenkor nyáron a nagymama vigyáz rájuk, bizony egy nagymama sokszor többet ér, mint egy lottófőnyeremény. Pulya József sze­reti ezt a­ munkát, még a legnehezebb­jét is, ami itt adódik, a sárgarépa vagonba rakását. Nem vélet­lenül van ez így, mert verejtékcsepp­­jei forintokat fial­nak. És talán ettől is van, hogy ha képle­tesen is, de naponta sportol, nagyon sze­reti a focit. A köz­ség csapatának mére­tén, 33 évesen nem közéseiről sohasem lehet a sporttól meg­­hiányzik, és a televi­­válni, és az sem lé­­gióban is megnéz nyegtelen, hogy a minden meccset. Né­ munkában is segít, ha­ néha még maga erőt és ruganyossá­­is rúgja a bőrt, got ad! ugyanis ilyen fiata- PETRI FERENC CSÜTÖRTÖK, 1910. szeptember F*- • HÍHÍAF Ülést tartott a szegedi járási pártbizottság A Magyar Szocialista Munkáspárt szegedi járási bi­zottsága tegnap, szerdán délelőtt ülést tartott Szegeden, a járási tanács székházában. Dr. Kovács József elvtárs, a pártbizottság első titkára elnökölt és a testület a követ­kező napirendet tárgyalta: a járási pártértekezlet beszá­molójának ismertetése és vitája; tájékoztató az augusztusi pártalapszervezeti taggyűlések tapasztalatairól. Az első na­pirend előadója Gruber János elvtárs, a pártbizottság tit­­­­kára, a második napirend előadója Vörös Lajos elvtárs­i osztályvezető volt. A járási pártbizottság mind a beszámolót, mind a tá­­­­jékoztatót elfogadta. A kangrisBMUgi irányelvek olvasása kambrin A magyar mezőgazdaság legszebb fejezete­ i?A termelőszövetkezeti pa­rasztság, a mezőgazdaságban dolgozó munkások, a falusi ér­telmiségek munkájának ered­ményeként az átszervezés, a megszilárdítás szakasza után el­érkeztünk a mezőgazdasági nagyüzemek fejlesztésének, az egész mezőgazdaság, a falu ál­talános fellendítésének szaka­szába.” (A párt irányelvei a X. kongresszusra.) Az M37MP ^cius 15—16-i ülésének ha-Ht ITIJ41YI1­tározata a negyedik ötéves, terv irányelveiről a mezőgazdasági ter­melő-, építőmunkának is nagyszerű, vi­lágos programját adja. Szakemberek és csak a mezőgazdaság szocialista útját, sor­sát figyelemmel kísérő állampolgárok is jól láthatják belőle: tulajdonképpen azt kell folytatnunk, amit az átszervezés idő­szakban, 10 esztendővel ezelőtt elkezd­tünk. Csakhogy ez a munka — ha nem is könnyebb — már sokkal szebb. Nagy cél­jaink közelednek a kiteljesedéshez, ami­kor a hatalmas nemzeti áldozatvállalás már szépen kamatozik. S a leghevesebb nyugati „kritikusaink” is elhallgatnak: tet­szik, nem tetszik, be kell látniok, hogy nekünk lett igazunk, s nem őnekik, ami­kor a magyar parasztság „földönfutóvá” tételével vádolták pártunkat. A földtulaj­don rabjaiból szocialista tulajdonosokká lett parasztok 10 év alatt addig jutottak, hogy az élelmiszer-gazdaság számos ága­­zatában a negyedik ötéves terv időszaká­ban megközelítheti a legfejlettebb világ­­színvonalat is. Moni/Ostl szövetkezeti parasztsága a nibirgulln legjobb úton halad ebben az irányban. A határozat az első helyen em­líti az állattenyésztés fejlesztését, a sta­bil húsellátás megalapozását. Ennek meg­felelően épülnek a gyárszerű sertéste­nyésztő és hizlaló szövetkezeti telepek. Ti­zenhárom van belőlük megyénkben, s még vagy 150 szerte az országban. Tömege­sen épülnek a szakosított, iparszerű szarvasmarha-tenyészeti telepek is. Kö­zülük 30 található Csongrádban. Ezek­nek­ az immár több éve tartó nagy be­ruházásoknak a teljes befejezése most a legfontosabb feladat. Ütem szerint 1972. végéig elkészülünk a munkával. Az új sertéskombinátok évi kapacitása megyénk­ben mintegy 1400 vagon hús lesz, s ez csaknem a 70 százaléka a­ korábbi évek össz sertéshús produkciójának. Ugyanak­kor — mert már eddig is sokat tettünk ezért — számolunk a háztáji sertéste­nyésztés, -hizlalás jelentős mérvű növeke­désével is. A hódmezővásárhelyi Felsőfo­kú Mezőgazdasági Technikum szaktaná­rainak lelkes szervező munkája révén a háztájikban is megjelentek a modernebb technológiai módszerek. Minimálisra csök­kent a sertéstenyésztés, -hizlalás nehéz fi­zikai munkája. Az irányelvekből eredően számos a ten­nivalónk a növénytermesztés fejlesztésé­ben. Az idei aratás megmutatta egyebeik között, hogy kenyérgabona-termesztésünk körül sincs még minden rendben. A szak­emberek közül elég sokan, mintha elszá­mították volna magukat. Elhanyagolták a feltétlenül megbízható elit vetőmagok sza­porítását, beszerzését, s amit megtakarí­tottak a „vámon”, most sokszorosan veszí­tették el a „réven”. Ugyanakkor számos üzem példája — a földeáki Kossuth Tsz és mások — igazolja, hogy a lisztharmat, a gabonarozsda és más kártevők által okozott veszteségek elkerülhetőek lettek volna. Bizonyítják, ismételten, hogy a ter­mésátlagok meghatározásában az időjá­rás ma már nem lehet elsőrendű té­nyező. A szántóföldi kalászos- és kapásnövé­nyek jó terméshozamainak stabilizálásá­val összefügg a gépesítés fejlesztése is. Megyénk mezőgazdasági gépparkja jelen­leg eléggé legyengült, elavult állapotban van. Abból ered ez a körülmény, hogy ed­dig a tsz-ek — sokszor anyagi erejükön felül — az építkezésekre, a korszerű ál­lati férőhelyek gyarapítására törekedtek leginkább. Kormányunk módosított hitel­­politikája — az épületberuházások állami támogatásának átmenetileg való csökken­tése, a gépi beruházások támogatásának változatlanul hagyása biztos garanciának mutatkozik arra, hogy ezt a problémát is sikerrel­ oldhatjuk meg. MonUEnlflIPlf kiemelkedő szerepe van magyCMUIGR a kertészeti kultúrák fejlesztésében is. A negyedik ötéves terv­ben ebbeli rangja tovább hő. 1972-től kezdődően „zöldút” nyílik egyebek között a szentesi táj termálvíz-hasznosítási programjának. Eddig sem azért szorult ez a téma a sorrend alsóbb lépcsőjére, mert nem ismertük volna fel értékét, jelentő­ségét. A népgazdaság teherbíróképessége parancsolta így. A szentesi térség szá­mos vezető szakemberének azonban addig is ki kell gyógyulni egy-két tévhitből; a hévízforrások szaporítása, a nagyméretű üveg- és fóliaháztelepek önmagukban nem elégítik ki a szentesi tájjal szemben je­­lentkező népgazdasági igényeket. Nem le­het egyedül csak a drága külföldi primőr­piacokra építeni, hanem a szabadföldi ön­tözhető zöldségtermő területek maximális növelésével el kell érni, hogy a kisebb pénzű hazai közönség is állandóan olcsó és jó zöldségfélékhez jusson. Az eddigieknél nagyobb szerephez jut a belvízvédelem, a gyenge termőképességű talajok javításának komplex meliorációs munkái, továbbá a korszerű rét- és lege­lőgazdálkodás elterjesztése. Ez utóbbinak van már néhány kiváló úttörő gazdasá­ga megyénkben. Elkészül a szegedi járás homokjának komplex hasznosítási terve, mely hosszútávon ad programot az itt tevékenykedő szövetkezetek számára. Számos szövetkezetelméleti és jogpoliti­kai probléma nehezíti ma még az állami vállalatok és a szövetkezetek közös válla­latokban való együttműködését. E gondok rendezése is napjainkban a legjobb úton halad, s a következő években megyénk­ben is kialakulhatnak majd a nagy tőke­erős vegyes vállalkozások, mindenekelőtt a mezőgazdasági termékek elsődleges fel­dolgozására. Megyénk az effajta kezdemé­nyezésekben is példát mutatott eddig. Na­gyon kedvező a számukra, hogy a KB irányelvei is megkülönböztetett figyelmet szentelnek munkájuknak. A m­ai nagyszerű feladat középpontjában áll, áll korunk mezőgazdasági embe­re a maga sokrétűségével, fejlett vezető­készségével. Nélküle a technika is csak holt anyagok hatalmas tömege maradna. A Csongrád megyei pártbizottság kutatja annak lehetőségét, milyen eszközökkel nyújthatja a lehető legnagyobb segítséget a mezőgazdaságban dolgozó különféle szintű vezetők továbbképzéséhez, nevelé­séhez, a hatékony kommunista munkastí­lus kialakításához, az egészséges szocia­lista közmorál elterjesztéséhez. Milyen le­gyen a jó kommunista, vagy éppen a pár­ton kívüli vezető magatartása beosztottjai­val szemben? Igényesség, példamutatás önmagunkkal és­ másokkal szemben. Olyan kérdések ezek, melyekkel mostanáig csak keveset foglalkozhattunk. A pártmunka homlokterébe elsősorban most ezek kerül­nek. Ezért is mondhatjuk el, hogy szo­cialista építőmunkánk eddigi fejezetei kö­zül talán ez a most következő lesz a leg­szebb. CSÉPI JÓZSEF Kísérleti intézetek segítségnyújtása A mezőgazdasági kísérleti intézetek a MÉM Tudomá­nyos Kutatási Főosztályának — valamint termelés műszaki fejlesztési főosztályának — összehangolásával segítséget nyújtanak az árvízkárosult vidékeken az állatállomány ta­karmányellátási gondjainak megoldásához. A kölcsönös megállapodás szerint a Délalföldi Mező­­gazdasági Kísérleti Intézet a Tisza alsó folyása és a Maros mentén fejti ki a takarmánytermesztés újbóli megindítá­sára irányuló tevékenységét. A Nagykunsági Mezőgazda­­sági Kísérleti Intézet Kisar községben a tönkrement lege­lő rendbehozását és újratelepítését, továbbá a Tisza k­ö­­zépső vidékének, valamint a Körösök, a Berettyó és a Hor­tobágy folyók mellékének takarmánytermesztési rekonst­rukcióját vállalta. Az iregszemcsei székhelyű Délkelet­dunántúli Mezőgazdasági Kísérleti Intézet a Nyírségi Me­zőgazdasági Kísérleti Intézettel együttműködve Szabolcs- Szatmár megyében igyekszik előmozdítani a takarmányok sürgős pótlását. A híres „zöld futószalagot” kidolgozó ireg­szemcsei intézet négy, a nyírségi intézet két károsult tsz szálas- és tömegtakarmány-termesztésének újjászervezését vállalta. (MTI) Kötélpálya helyett: autón Tatabányát valósággal be­hálózzák a szénszállító kö­télpályák. A szénbányák igazgatásága a következő években fokozatosan meg­szünteti a bonyolult kötélpá­lyás rendszert, s helyette a jóval olcsóbb és egyszerűbb autószállításra térnek át. Több bányától már gépko­csik hordják el a szenet, na­ponta több mint 5000 tonna tüzelőanyagot visznek az aknák szájától az osztályo­­zókhoz a csehszlovák gyárt­mányú járművek. Ez a mennyiség a szénmedence összes bányájából felszínre kerülő szénnek több mint 40 százaléka. (MTI) - 3

Next