Csongrád Megyei Hírlap, 1970. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

2 Tudósítás a szegedi járási pártértekezletről (Folytatás az 1. oldalról.) ben, amelyek felismerték a mezőgazdasági termelés mel­lett a melléküzemági tevé­kenységből adódó lehetősé­geket. A termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenysége jelentősen növeli az összes termelési értéket. A helyen­ként tapasztalható túlzások­tól eltekintve helyes a ki­egészítő tevékenység további fejlesztése, elsősorban a me­zőgazdasági termeléssel ösz­­szefüggő területeken. Állandó probléma a beru­házások terén, hogy a ked­vezőtlen termőhelyi adottsá­gokkal rendelkező tsz-ek nem jutnak hitelhez. A be­ruházáshoz szükséges saját erővel nem rendelkeznek, és így az állami támogatást nem tudják igénybe venni. A tsz-ek elmúlt négy évi gazdálkodását értékelve megállapítható: az elért eredmények szerények, de biztatóak. A járás területén egy 10 ezer 400 holdas állami gaz­daság is gazdálkodik, mely­nek a szántóföldi növény­termesztés a jelentősebb üzemága, s a szőlő- és gyü­mölcstermesztés érdemel fi­gyelmet Kiterjedt üzemága még a haltenyésztés is. E gazdaság 1965-től tervét minden évben 2,3 millió forinttal túlteljesítette. Jól­lehet a gazdaság a kedve­zőtlen adottságú állami gaz­daságok közé tartozik. Összegzésül megállapítha­tó: a tsz-ek gazdálkodása a XII. ötéves tervidőszakban pozitív irányban haladt. Az előírt 13—15 százalékos ter­melésnövekedést a járás mezőgazdasága —­ jelentős állami dotációval — négy év alatt elérte. A jövő feladatai: a XV. ötéves tervben a többter­­melés alapja a termelékeny­ség javulása legyen. Töre­kedni kell a munkafolyama­tok komplex gépesítésére. A jövedelmezőség emelése ér­dekében társulásokat és kö­zös vállalatokat ésszerű lét­rehozni. A járás ipara az elmúlt, négytáv­ alatt ,ergtelisen kitejí­tődöt­t.. Az állami ipari­­ille­mek 1965-ben 281 millió 852­ ezer, tavaly pedig 346 mil­­­lió 80 ezer forint termelési értéket állítottak elő. A dolgozók átlagkeresete ez idő alatt 1626 forintról 2024- re emelkedett.. Megerősödtek a ktsz-ek is. Egyes ktsz-ek 1965—66-ban rosszul álltak pénzügyileg, de 1967 végére a pénzügyi egyensúly helyreállt. A háziipari szövetkezetek termelése számottevő, kü­lönösen a lápéi üzemben ta­pasztalható leggyorsabb fej­lődés: termelésük 40 száza­lékát exportálják. Az életszínvonal emelke­dése és a kor technikai szintje megköveteli, hogy a községekben a városihoz ha­sonló kommunális ellátás valósuljon meg. Tíz község­ben fejeződött be —­ 1966- tól 1969-ig —­ a vízmű épí­tése. Ez év végére 23 köz­ségnek lesz törpevízműve és vízhálózata. Még 7 község várja a vízellátás korszerű­sítését, melyre a következő években sor kerül. A szegedi járás mezőgaz­dasági jellege meghatározza a társadalmi életet is. A la­kosság többsége mégsem a mezőgazdaságban dolgozik. Az­ olajbányászat jelenléte mind a gazdasági, mind a társadalmi életben változá­sokat hozott. A mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése óta­ a pa­rasztság forradalmi változá­son ment át. Ezt a folyama­tot gyorsítani kell és a meg­levő ellentmondások, feszült­ségek megszüntetésére tö­rekedni. A volt kistulajdo­nosi szemlélet csökkenő ha­tással, de még él és munkál­kodik a parasztság tudatá­ban. A kulturális élet — a fej­lődés ellenére — nincs össz­hangban az igényekkel és a követelményekkel. A tartal­masabb és a gyakoribóban is érvényesülő ideológiai egy­séget meggyőzéssel és az egészséges vitaszellem kifej­lesztésével tovább kell erő­síteni. Az oktatási reform céljai csak részben valósultak meg a járásban. A tanyai iskolák számának csökkentésével, körzetesítésével nem tartott lépést a hétközi kollégiumok létesítése. Jelenleg tanyai is­kolákban tanul az általános iskolások 30 százaléka. A gimnáziumokba évről évre kevesebben jelentkeznek. A közművelődés terén szép eredményeket lehet ta­lálni, ha a megtett utat néz­zük, de a gyorsan változó mai igényekhez nehezen al­kalmazkodik. Egyre jobban a politizálóbb népművelést szükséges erősíteni. A meg­felelő színvonalú továbbha­ladáshoz nélkülözhetetlen továbbá az oktatás és köz­­művelődés járási és községi terveinek elkészítése, me­lyek irányt mutatnak és megadják a reális perspek­tívákat. Lényeges továbbá, hogy a művelődés területén, az elvi jellegű pártirányítás az ott dolgozó kommunisták munkájának közvetítésével történjen. Erősödött a párt vezető szerepe és érvényesült poli­tikája az eltelt négy eszten­dőben a szegedi járásban is. A községi pártszervek las­san politikai gazdáivá vál­nak területüknek. A na­gyobb önállóság kialakítása mindenképp lényeges és sürgető feladat — többek között azért is —, mert az állami élet demokratizálódá­si folyamatában jelentős szerepet kell betölteni­ük. Ösztönözni kell ebben a munkában a helyi tanácso­kat. A párt és a kormány meghatározta a tanácsrend­szer továbbfejlesztésének útját, az állami munka egy­szerűsítésének módját. En­nek értelmében jöttek létre a nagyközségek — ebben a járásban hét! — és vala­mennyi község nagyobb ön­állóságot kapott, nőtt a ha­tás- és jogkörük, s ezzel együtt felelősségük. Tovább javul a pártszer­vezetek és a dolgozó töme­gek kapcsolata. Kezd kiala­kulni a vezetők és a dolgo­zók közötti párbeszéd. Mind több vezető érti, hogy az irányítás nemcsak rendelke­zésekből és utasításokból áll, szükséges az emberek, mun­katársak, beosztottak­­ tá­jékoztatása, véleményük ki­kérése és meghallgatása. Az elmúlt időszakban meg­felelő hangsúlyt, kapott a párt káderpolitikájának ér­telmezése, érvényesítése és végrehajtása. Legtöbb vita a hármas követelmény — po­litikai, szakmai, vezetési — értelmezése és alkalmazásá­nak lehetőségei kapcsán bontakozott ki. Végül is si­került a viták zömét meg­nyugtatóan rendezni és a párttagokkal megértetni. Mégis lassú fejlődés tapasz­talható a pártszervezetek­ben a káderpolitikai elvek végrehajtását tekintve. Nem mindenütt tisztázták a ve­zetőségek és a taggyűlések jogkörét, illetve nem élnek ezzel a jogkörrel. A beszámolási időszakban a pártoktatás középpontjá­ba a gazdaságpolitikai kér­dések kerültek, összességé­ben eredményesen fejlődött a pártoktatás. Az elmúlt év­ben — az oktatás különböző formáiban — a párttagok 75 százaléka vett részt. A pro­pagandistáik többsége alkal­mas e feladatok jó ellátásá­ra. A tömegszervezetek és a tömegmozgalmak szervezésé­ben folyó politikai oktatás is színvonalasabb lett. A jö­vőben a pártpropagandát — különösen a pártoktatást! — korszerűbbé kell tenni! Az legyen a cél, hogy a pártok­tatás váljék a hallgatók po­litikai vitafórumává. Kap­­csolódjék jobban a napi poli­tikai kérdésekhez. Ezenkívül a taggyűlések, a pártnapok és a tömegszervezeti politi­kai oktatások is fejlődjenek a pártpropaganda fórumává. A párt szervezetileg is erősödött 1966 óta. Minden jelentősebb gazdasági egység­ben és intézményben tevé­kenykedik pártalapszervezet. Négy év alatt 30 új pártalap­szervezet alakult. A taglét­szám alakulása és összetéte­le is fejlődést mutat. Négy év alatt 536 párttagot vettek fel ebben a járásban.'' A párttagok 27,2 százaléka nő. Ez az arány nem kielégítő, örvendetes, hogy mind több fiatal kéri a felvételét a pártba. A legutóbbi pártér­tekezlet óta 141 huszonhat éven aluli került, a pártba. A KISZ-alapszervezetek 87 fiatalt ajánlottak felvételre. A fiatalok körében a párt­építésnek ennél jóval na­gyobb lehetőségei vannak! A következő években követ­kezetesebben és módszere­sebben kell a pártépítéssel foglalkozni! A járás pártszervezeteiben mind jobban a pártélet le­nini normái szerint folyik a munka. A kollektív vezetés gyakorlata — ennek ellené­re — nem­ érvényesül töret­lenül. Fejlődött a bírálat és önbírálat színvonala, de nem megfelelően. Lényeges azt is megemlíteni, hogy a határo­zatok meghozatalában sok­kal nagyobb aktivitást mu­tatnak a párttagok, mint azok megvalósításában, il­letve a módszeres ellenőr­zésben. A következő időszakban egyik legfontosabb feladat a pártalapszervezetek belső helyzetének megszilárdítása. A párt vezető szerepének to­vábbi erősítése céljából szükséges a munkastílus ja­vítása, a politikai eszközök megfelelő alkalmazása, hi­szen­­a fő hangsúlyt az elvi-­­ politikai irányításra kell­­ helyezni. Ifite­s beszámoló felelt A vitában elsőként felszó­laló Nieszner Ferenc or­szággyűlési képviselő, tisza­­szi­get tsz-elnök a nagyüze­mi­­ gazdaságok gondjairól szólt. Az idén­ a mezőgazda­ságot igen nagy kár érte, s ezzel összefüggésben a tsz­­ekkel szemben alkalmazott hitelezési, bérfizetési intéz­kedések rossz hatást váltot­tak fel a tsz-tagság körében. Félő, hogy éppen a munka­képes korosztály hagyja ott a mezőgazdaságot, más munkahelyet választva. A továbbiakban a Tisza és a Maros mentén levő tsz-ek gazdasági fejlődése érdeké­ben sürgette a belvízrende­zés mielőbbi megoldását. Takács Péterné deszld isko­laigazgató arról szólt, hogy a társadalmi munka megosz­tása még mindig nem­ teljes. Többek között a pedagógu­sok többsége Szegeden la­kik, a helyben lakókra vár a társadalmi, közéleti tevé­kenység. Célszerű lenne a falmi értelmiség minden tagját bevonni a közéletbe. Rovó József sándorfalvi kisz-elnökhelyettes abból ki­indulva, hogy a községek fejlettsége eltérő, azt java­solta a járási pártbizottság­nak, hogy differenciált mó­don irányítsa a községi párt­­szervezeteket. Karsai Á­r­­pádné, a KISZ járási tit­kára arról számolt be, hogy a fiatalság körében meg­van a készség a társadalmi, politikai kérdések iránti ér­deklődésre —­ akcióik ezt bizonyítják —, de jobban be kell kapcsolni a fiatalokat a közéleti, társadalmi tevé­kenységbe. Ocskó Imre kis­teleki Áfász-elnök igen fon­tos feladatnak tartja, hogy a három szövetkezeti ágazat — mezőgazdasági, kisipari, fogyasztási — együttműköd­jék, közösen tegyen erőfeszí­téseket a lakosság jobb el­látásáért Pápai János tsz­­párttitkár is a mezőgazdaság nehéz helyzetéről szólt, majd dr. Ábrahám Antal, a járási tanács vb elnökhelyettese méltatta a tanácsi munka eddigi eredményeit, taglalta a feladatokat pr. Po­fi­­ Istvánná, a tsz-szövetség nőfelelőse arról számolt be, hogy a munkahelyi és álla­mi szerveit még nem talál­ták meg tenyu­galóikat , ám pártialapozatban­­rögzített­ feladatok megoldása­­érdeké-­­­ben. Dobó Szilveszter mórahal­­mi szakszövetkezeti elnök arról a nagy változásról be­szélt, amely negyedszázad alatt Mórahalom községben megvalósult. Erősödnek a szakszövetkezetek is — ál­lapította meg, majd hangsú­lyozta: lényeges a mezőgaz­dasági munkaerők összhang­ban tartása és a gépesítés javítása. Varga Andrásné, a népfront járási bizottságá­nak titkára méltatta a nép­frontmunka jelentőségét a szocializmus építésében. A községi tanácsok és a nép­frontbizottságok közötti kap­csolat erősítését sürgette, mely a község fejlődését és a tudat szocialistává válását egyaránt segítheti. Beszélt a nőbizottságok megalakulá­sáról és arról is, hogy von­zóvá kell tenni a népfront­munkát a nők körében is. Dr. Mih­ailovits Lehel deszki igazgató főorvos az egészségügy területén dolgo­zók életszínvonaláról beszélt, mely nincs magasan az át­lag fölött. Kifogásolta­, hogy a szegedi járási rendelőinté­zet építése 6-7 év óta nem tud rendes kerékvágásba ke­rülni. Hangot adott­­annak „­iS, hogy a A Rehabilitálandó­­ betegek ügyeit rendezni kell és az öregekről való gondos- s kodást is­ komolyabban kell venni. Link Mihály kiskun­dorozsmai iskolaigazgató a pártoktatás szerepéről, vala­mint az iskolai oktatómun­ka nehézségeiről beszélt. Né­hány községi iskolában na­gyon nagy a zsúfoltság. Új tan­termettre és kollégiumi férőhelyekre van szükség, hogy a hátrányos helyzetű tanulók jobb körülmények között tanulhassanak. Ábra­hám Vince, a forráskúti Ha­ladás Tsz agronómusa a gyen­ge termőhelyi adottságú tsz-ek problémáival foglalkozott. Mint mondotta, rengeteg kétkezi munka fekszik ab­ban, hogy a forráskúti Ha­ladás Tsz eddig fejlődött. Az igényeknek megfelelő gé­peket kell beszerezni ahhoz, hogy könnyebbé váljon a k­tsz-dolgozók élete. Kovács Jenő, az első Szegedi Járási Ktsz elnöke a kisipari ktsz­­ek gondjairól, a javító-szol­gáltató tevékenységről fej­tette f­i véleményét. Mint mondotta: a lakossági­ szol­gáltatás színvonalasabbá­ tételéhez, szolgáltató házak építéséhez a szövetkezetek összefogására van szükség. a járási pártbizottság tagjai Arany János, Adók Istvánná, dr. Ábrahám Antal, Bódi János, Baranyai Éva, Barna Józsefné, Balogh Jánosné, Bör­ösök Szilveszter, dr. Bodó Istvánná, Balogh­ Sándor, Barcsai Géza, Bárán Miklós, Csépi László, Dobó Szilveszter, Farkas István, Farkas Lajosné, Gruber János, Hugyecz Andrásné, dr. Kovács József, Kovács Jenő, Kakuszi Imre, Kovács Sán­dor, Korsós Jánosné, Karsai Árpádné, Máté László, Murá­nyi György, Nieszner Ferenc, Ocskó Imre, dr. Rózsa Jó­zsef, Razsó József, Rácz Lajosné, Simon Lajos, Sárközi István, Szépkúti István, Szeberényi Jenőné, Szabó Lajos, Szécsi Béla, dr. Tóth Imre, Tanács Imre, Tak­ó Klára, Tóth József, Tóth Károlyné, Tóth Ágnes, Tóth László, dr. Vla­­tán György, Vörös Lajos, Vass Vilmos, Vass Lajos, Varga Andrásné, Váradi Józsefné, Veres József. A végrehajtó bizottság tagjai: dr. Kovács József, Gru­ber János, Bódi János, dr. Ábrahám Antal, dr. Rózsa Jó­zsef, Váradi Józsefné, Baranyai Éva, Ocskó Imre, Rovó József, Veres József, Csépi László. A járási pártbizottság első titkára: dr. Kovács József a pártbizottság titkára Gruber János. SK­ HÍRLAP Kulturális krónika ■WWWrwi I I Mozart: Don Juan Bemutató a Szegedi Nemzeti Színházban A hatalmas Mozart-életmű könyvtárakat kitevő elem­zései után ma már csak a közhelyeknek számító megálla­pításokat lehet vele kapcsolatban ismételni: egyetemes zenei lángész, a jellemek zenei mintázásának utolérhetet­len mestere, végtelen forrása a dallamképleteknek, és így tovább. Nincs a világnak olyan szöglete, ahol ne hódolná­nak géniuszának. Részese ennek a folyamatnak a szegedi opera együttese is, amely 1946 óta ápolja rendszeresen kö­zel két évszázados zenei örökségét. A társulat történetében a Szöktetés, a Figaro, a Varázsfuvola, az Idomeneo bemu­tatása mindenkor egy-egy stációja az elért eredményeknek. A Don Juan ezúttal másodszor elevenedik meg a sze­gedi színpadon —­ először 1956-ban volt vizsgadarabja a társulatnak. Mert vizsgadarab a Don Juan — bukni és szárnyalni vele egyaránt lehet —, hiszen a zenei formák bősége egyrészt a társulat, másrészt az énekesek részére nyújt tudásuk bemutatására lehetőséget. Nem kevésbé a ze­nekar számára is, mert a mozarti oeuvre bölcselmi sum­­mázását — az élet minden keserűségével együtt csodála­tosan szép — tolmácsolni hihetetlenül nagy feladat és fe­lelősség. A péntek esti bemutató sem többet, sem kevesebbet nem nyújtott a vártnál — az együttes összeforrottsága biz­tosítéka volt egy jó előadásnak, de meglepetéssel (például Ivan Szuszanyin) nem szolgált. Van egy olyan érzésünk, hogy a további előadások során a gyors, rövid futamok, a hegedűk staccatói jobban begyakorlódnak, s a dalmű egész ritmusképlete pergőbbé válik. Mindez azonban sem­mit sem von le Vaszy Viktor karmesteri munkájának ér­tékéből, akinek fáradozásait csak elismerő szó és dicséret illeti. Versényi Ida rendezése az egymást követő jelenetek világos értelmezésére törekedett és célt ért. Székely László díszletei ötletesek, Gombár Judit jelmezei dekoratívak. Az énekesek közül Anna, Elvira és Zerlina rendkívül igényes szólamait Horváth Eszter, Karikó Teréz és Berdál Valéria hangban és játékban egyaránt igényesen oldották meg. A címszerepet játszó Gyimesi Kálmánnak minden adottsága megvan ahhoz, hogy az operairodalom egyik leg­nagyobb és legigényesebb szerepével megküzdjön, tiszta szövegkiejtését ezúttal is érte elismerés A megismételt Bordai igazán szépen csengett. Sinkó György Leporellója a megbízhatóságon nyugvott. Ottavióként Réti Csaba lé­pett fel, míg a kormányzót Halmi László, Magettót Börcsöly István alakította, akikkel Mozart meglehetősen szűk mar­­kúan bánt. . SZABÓ ENDRE Folytatás: november 13-án Somogy megye nehéz ellenfél volt Amikor pénteken este a Kossuth Rádióban felhangzón a jól ismert szignál — „Tiszán innen, Dunán túl” — a megyei tanácsi székházénak impozáns előcsarnokában egy­szerre csöndeseden el­­a mintegy 500 fős csapat.­ Elkezdő­dött a negyeddöntők ■ legnehezebb fordulója. Szerencsére igen 'sok' jól felkészült '.Versenyzőnk segített abban, hogy 32 .portu­g jaj fel'mellétt'küzdöttünk az ellenféllel. Íg nem hallgathatjuk­ el azonban a műsor hiányosságait sem. Bár egyesek — a játékban részt nem vevők, a hall­gatók — szerint igen érdekes, színvonalas, izgalmas mű­sor volt, mégis azt kell mondanunk, hogy túlságosan egy­oldalúra sikerült. Elsősorban az irodalmat, a helytörténe­tet, néprajzot, az „élelmezést” favorizálta a műsor kérdé­seit kidolgozó Liszkay Tamás. Egyes szekciók — például a társadalomtudomány, munkásmozgalom, sport — alig, vagy egyáltalán nem kaptak teret. A telefoncsata is — a rossz szervezés miatt — elmaradt a várt színvonalas irodalmi összecsapástól. Jobban fel kel­lett volna készülniök a községeknek a villámkérdésekre. Bár mintha ezekben a percekben ingadozott volna a já­tékvezetés is. Egyszóval: tapasztalatunk van bőven. S azokat a Vas megyével való összecsapás előtt mindenképpen hasznosí­tani kell. És végül, köszönet mindenkinek, aki győzelemre segí­tette a Csongrád megyei csapatot, önzetlen segítségük a városoknak, községeknek, és nem utolsósorban az elvég­zett társadalmi munka méltóképpen dicséri megyénk la­kóinak patriotizmusát. A folytatásra november 13-án, pén­teken este kerül sor, amikor Vas megyével találkozunk. FÖLNEK ZOLTÁN Az „Ünnepelj velünk“ mozgalom élenjáróinak kitüntetése Az öntevékeny művészeti tömegmozgalom elmúlt évi eredményeit értékelve elmondhatjuk, hogy a korábbi évek kevésbé sikeres szemlerendszere után lényegesen szélesebb tömegek érdeklődését elégítette ki, s ez elsősorban az „Ün­nepelj velünk!” mozgalomnak volt köszönhető. A mozga­lom legeredményesebb megyei résztvevőit tegnap délelőtt a megyei tanácsházon tüntették id. Dr. Szalontai József, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője adta át az okleveleket és a pénzjutalmakat. Emléklapot és ötezer forint jutalmat kapott a csong­rádi Kossuth Művelődési Ház, a sándorfalvi Művelődési Ház, a kisteleki Művelődési Ház, az üllési Déryné Műve­lődési Ház, a makói József Attila Művelődési Ház és a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi színpada. A mozgalomban legeredményesebben tevékenykedők közti­ emléklappal és 1000 forinttal jutalmazták Szilágyi Jánost, a kisteleki Művelődési Ház igazgatóját, Petras József, az üllési Művelődési Ház igazgatója 800, Stréper Józsefné, a tápéi irodalmi színpad vezetője 600, Tóth Andrásné tápéi szólóénekes 600, Tóth Irén kisteleki szavaló 300, Németh Márta derekegyházi szavaló 300 forint jutalomban részesült. vasárnap, 1670. OKTÓBER 1.

Next