Csongrád Megyei Hírlap, 1971. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
Korunk legégetőbb gondja Milán?nais a hetvenes évek? ITII IIUfclIOR Nemcsak az egyes ember, de az egész emberiség szeretné ezt tudni. A most befejeződő esztendővel azonban ismét nyert a béke egy évet. De vajon ez a mai világhelyzet mennyire lesz tartós? Az emberiség azonban — ha ma még nem is élhet félelem nélkül, de bizakodhat. Noha még a földkerekségen nem hunytak ki a háborús tüzek, szenved és vérzik az amerikai agressziótól a vietnami nép, és a föld más térségeiben is ropognak még a fegyverek, de a világháborút 1970- ben is elkerültük. Modern korunk leghosszabb békekorszaka ez az elmúlt negyedszázad volt. S ez annak köszönhető, hogy a világ sorsát teljesen már nem a kapitalizmus, nem az imperializmus határozza meg, hanem létezik — és egyre meghatározóbb lesz az emberiség sorsát illetően — a szocialista világrendszer is. A szocialista világrendszer — és mindenekelőtt a Varsói Szerződésben összefogott európai szocialista országok — ereje a világbéke legfőbb tényezője! Mert történelmi igazság az, hogy a mai világ nem egyszerűen a tudományos-technikai forradalom, hanem a társadalmiszociális forradalom korszakát is éli. A második világháború befejeződése óta eltelt negyedszázadban végbement világtörténelmi jelentőségű társadalmi változások földünkön ezt igazolják. Ilyenkor év elején sok szó esik a békéről. De az emberiségnek ezt az örök kérdését és korunknak is legégetőbb gondját a politikusok-filozófusok, gondolkodók sokféleképpen közelítik meg. Az egzisztencializmus olyan nyugatnémet „pápája”, mint K. Jaspers, egyik művében például azt mondja: „...a háború eredete az emberi létben, idegeiben van...” E felfogást a marxizmus elutasítja, hiszen ha ez így volna, akkor a háború mindig kísérője lesz az emberiségnek, míg egy értelmes lény él a földön. A görög és római mitológia is úgy ábrázolja saját korát, mint az emberiség „aranykorát”, amikor csodálatos békesség honolt a földön, s ha volt is ellentét, ez az emberi rosszaság miatt történt De a történelem reálisan megmutatja, hogy sohasem volt ez az „aranykor” „aranykor”, sőt maga is a szörnyű háborúk, pusztítások ideje volt, amelyben népek tűntek el a történelem színpadáról. Mi jól tudjuk, hogy sem a mitológia, sem a mai modern polgári gondolkodók nem tudták — sőt az utóbbiak tudatosan nem is akarják — megvilágítani a háborúk valódi okát, hiszen akkor be kellene ismerniük, hogy az agresszív, imperialista rablóháború, a népi felszabadító harc elleni imperialista háború, egyáltalán nem az „ember idegeiből” fakad, hanem az imperializmus természetéből,s az ellene való védekezés: Önvédelem! Hiszen még az USA kormányának legszájtépőbb propagandistái sem merik nyíltan állítani, hogy az USA-tól tizen-egynéhány ezer kilométerre, Vietnamban, egy egészen más földrészen, az amerikai katona az amerikai nép érdekében harcol. Kétségtelen azonban, Európában nemcsak egyszerűen béke van, de 1970-ben tovább is javultak a tartós béke kilátásai is. Ha a földgömböt tanulmányozzuk, akkor világosan látjuk, hogy földrajzi értelemben merő csalás, hogy Európa lenne a világbéke kulcsa. Hiszen Ázsiából nézve a mi földrészünk csak az ázsiai földrész kicsiny „félszigete”. Mégis: mi úgy számolunk, hogy földrészünk a központ, s tőlünk nyugatra és keletre vannak a kevésbé fontos térségek. Földrajzi értelemben tényleg csal a látszat. Politikai értelemben azonban az az igazság, hogy a világbéke kulcsa Európában van! Hiszen nemcsak innen indult ki már századunkban az imperializmus két rablóvilágháborúja, hanem ma is itt áll egymással szemben a világ két leghatalmasabb katonai gépezete, amelyeknek pusztító erejét a tudósok akkorára becsülik, hogy a föld minden emberére negyvenszeres halál jut belőle... Európa ma is tele van gyúeleggyel, amelyek csak azért nem robbanhatnak fel, mert a velünk szemben álló imperialista katonai erő ellen legalább akkora védelmi erőt sorakoztatnak fel a Varsói Szerződéshez tartozó szocialista államok is. Tulajdonképpen tehát Európa békéje ma a fegyverek egyensúlyán nyugszik. Ez, sajnos, tény! Az emberiségnek azonbanannál többre van szüksége, semmint hogy békéjét a fegyverek labilis egyensúlya garantálja. Tartósabb pillérek szükségesek! Mert mit jelent az egyensúly a tudományos-technikai forradalom korában, amikor a modern fegyverek is gyorsan elavulnak? A fegyverzetek korszerű és kellő színvonalon tartása hallatlan nagy anyagi erőt köt le. De honnan? Erre a fedezetet a dolgozó ember teremti meg, s amit fegyverkezésre kénytelen a szocialista világ fordítani, hogy létét védelmezze, azt az életszínvonaltól vonja el, ettől vagyunk kénytelenek elvonni, ha azt akarjuk, hogy ne legyünk kiszolgáltatottak. De a fegyverkezés logikája szerint a fegyverkezést fegyverkezés követi, s a folyamat így megállíthatatlan. Más eszközök is kellenek! A diplomácia, a politika, a józan belátás, az emberiség iránti felelősségérzet felkeltése, a tárgyalás, az elvi alapokon történő egyezkedés módszerei. Az európai országokat szerződések százai fűzik egybe vagy választják szét. Olyan helyzet alakult ki, amikor a második világháború volt harcostársai, szövetségesei szembe kerültek egymással, másrészt amikor a hajdani ellenségek szövetségesekké lettek. Akadnak európai államok, amelyek semlegességüket hangoztatva akarnak kimaradni földrészünk legégetőbb problémájának megoldásából, pedig egy új világégés radioaktív hamujától a semlegesség sem véd meg. Szerencsére egyre több ország politikusai látják be, hogy a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen. Elkerülhető, ha jó szándékkal keresik a megoldást. Az imperializmus jól látja, hogy Európában fegyverkezéssel semmire sem megy, ez a módszer,a kardcsörtetés itt hatástalan eszköz. Ettől a szocialista országok nem ijednek meg. Másrészt a kapitalista országok józanabb, kormányköreiben is egyre több politikus látja be, hogy ez az állapot a kapitalista világnak sem kedvez. Végül a kapitalista országokban élő dolgozó milliók is egyre nagyobb nyomást gyakorolnak kormányaikra, hogy itt Európában keressék a békés megoldás lehetőségeit a szocialista országokkal. Ezért alakultak ki szocialista országok által javasolt összeurópai biztonsági konferencia érdekében kedvező feltételek. Nyíltan ezt a konferenciát ma már a legreakciósabb európai politikusok sem merik elutasítani, ezért elodázásra törekszenek. Ezt jól példázzák a NATO decemberi brüsszeli tanácskozásának határozatai. Az európai kapitalista országok közül is egyre több kezdeményezés történik e konferencia érdekében. A finn kormány lépéseit pozitívan fogadják a szocialista országok. Az USA mindenütt igyekszik gáncsot vetni, pedig Európa népei egy ilyen kontinentális tanácskozásból az USA-t sem akarják kirekeszteni, ha részt akarna venni. De Európa népeinek sorsa, egy ilyen összeurópai biztonsági konferencia, s majd egy biztonsági szerződés sorsa nem függhet attól, mit gondolnak a Fehér Házban! Mégis 1971 a múlt évinél is nagyobb reményekre jogosít ebben a vonatkozásban is. Mert 1970 sok lépést tett az Európában felhalmozódott politikai problémák megoldása felé. Gondoljunk csak arra, hogy létrejött a szovjet—NSZK, valamint a lengyel—NSZK szerződés, s reméljük, az új év e szerződéseket eljuttatja a ratifikálásig, a parlamenti jóváhagyásig is. Ez is egy feltétele az európai biztonságnak. Minden szocialista oszág 1971-re újabb, nagy gazdasági, társadalmi célt tűzött maga elé. Ezek a tervek békeprogramok! Azt célozzák, hogy továbbfejlődjék ezen szocialista országok népgazdasága, s ennek talaján többet tudjanak nyújtani majd lakosságunknak. A szocialista építés rendkívül sok ellentmondást küzd le, de újakat is felidéz, amelyeket meg kell és meg is tud oldani. Az építés során jelentkező nehézségeket, az elkövetett hibákat azonban az imperializmus megkísérli kiaknázni annak érdekében, hogy gyengítse a szocialista országok pozícióit. Ennek az elmúlt években is számos esetben lehettünk tanúi, nemcsak a magyar ellenforradalom idején, de a csehszlovák és legutóbb a lengyel események kapcsán is. Tehát miközben a szocialista országoknak maguknak is megvannak a fejlődés előidézte problémái, sohasem feledkeznek meg arról, hogy nemcsak szocialista országok élnek e földrészen, hanem két társadalmi berendezkedésű államcsoport él egymás mellett Európában is. A mi törekvésünk arra irányul, hogy a passzív egymás mellett élést mind teljesebben aktív békés egymás mellett éléssé változtassuk. Ebből a törekvésből 1970-ben is a magyar külpolitika derekas részt vállalt. Mint a X. kongresszus határozata mondja, kölcsönösen előnyös feltételek alapján igyekszünk a jövőben is fejleszteni gazdasági kapcsolatainkat az európai tőkés államokkal és cégekkel, szélesíteni a kulturális kapcsolatainkat is. Meggyőződésünk, hogy földrészünk államai — az eltérő gazdasági berendezkedések ellenére — jól ki tudnák egészíteni egymást, a gazdasági együttműködés kölcsönösen előnyöket nyújtana egymásnak. E törekvés útjában ma még igen sok az akadály, de azért nem mondunk le arról, hogy ne keressük az együttműködés lehetőségeit. Infirrimis azonban, hogy bármi-JUI IUU!m igen fontos az, mit gondolnak, miként vélekednek a kormányok, a legfontosabb mégis az, miként cselekednek a tömegek. A háború és béke kérdésében a döntő szó végül is a tömegeké lesz! Ez akkor is érvényes, ha jól tudjuk, milyen hallatlan pusztító szerkezetek léteznek. Az ENSZ statisztikája szerint 3,4 milliárd ember él ma a földön. Bizton állíthatjuk, hogy ennek 99 százaléka a békét és nem a háborút akarja. De ennek a 99 százaléknak aktívan küzdenie is kell azért, hogy az emberiség maroknyi csoportja se merje és ne is tudja kirobbantani az új világháborút. 1970-ben ezek a békeerők tovább gyarapodtak. Nincs okunk a pesszimizmusra. Optimizmussal tekinthetünk az új esztendőre is, hogy a negyedszázada kezdődött béke Európában — és talán majd az egész világon — 1971-ben is tartós lesz, s tovább erősödik. RÁCZ LAJOS 2 Az OSZSZSZK Legfelsőbb Bíróságának döntései 15 évre változtatták a fővádlónak büntetését A leningrádi városi bíróság büntető kollégiuma a napokban , nyilvános ülésen megvizsgálta annak a 11 személynek a bűnügyét, akik ellen egy szovjet polgári repülőgép eltérítésének kísérlete miatt emeltek vádat. Bebizonyosodott: a bűnösök kitervelték a személyzet elleni támadást, a pilóták meggyilkolását és a gép elrablását. A tervezett bűntényt a Leningrád melletti repülőtéren, a gép indulása előtt a szovjet biztonsági szervek akadályozták meg. A leningrádi városi bíróság büntető kollégiuma az elmúlt héten bebizonyítottnak ismerve el a vádlottak bűnét, a különlegesen veszélyes, államellenes bűncselekmény szervezőit, Dimsicet, és Kuznyecovot halálra ítélte. A többi vádlottat különböző időtartamú szabadságvesztésre ítélték. Az OSZSZSZK Legfelsőbb Bírósága — amely e héten semmisségi panasz alapján vizsgálta meg az ügyet, figyelembe véve, hogy a géprablási kísérletet idejekorán megakadályozták és a szovjet törvénykezés szerint a halálos ítélet rendkívüli büntetőintézkedés — lehetőséget talált arra, hogy Dimsic és Kuznyecov halálos ítéletét 15 évi szabadságvesztésre változtassa. A leningrádi per megfelel az Egyesült Nemzetek Szervezete határozatainak. Ez év november 25-én az ENSZ-közgyűlés 25. ülésszaka határozatokat hozott a gépeltérítések elleni harc érdekében. Bankállaitosítás Chilében Salvador Allende chilei elnök szerdán este elhangzott rádió-, és tvbeszédében bejelentette, hogy a kormány haladó programjának megfelelően államosítják a chilei magánbankokat. Az erről szóló törvényjavaslat a jövő héten kerül a kongresszus elé. M Kuba nemzeti ünnepén a tizenegy éve, az 1959-ik évre virradó éjszakán, drámai gyorsasággal zajlottak le a kubai népi felkelés záróakkordjai. A főváros elleni roham sikere következtében a gyűlölt diktátornak, Fulgencio Batistának alig maradt ideje a menekülésre, de még így is egymilliárd dollár értéket hurcolt magával Kuba nemzeti kincseiből. A főváros elfoglalásával a forradalom győzelme január elsején beteljesedett. Hosszú út, kemény harcok sorozata előzte meg ezt a napot. Fidel Castro 17 tagú csoporttal kezdte meg a fegyveres küzdelmet , a Batista-rendszer megdöntésére, mozgalma azonban csakhamar az egész nép ügyévé vált. Batista rémuralma Kubában a legkegyetlenebb latin-amerikai diktatúrák között is különösen hírhedt volt: börtöneiben több mint húszezer hazafit gyilkoltak meg. A szigetország gazdasága teljes egészében az Egyesült Államok függőségébe került. Mint Sartre, a híres francia filozófus kifejezte: ha Havannában elindult egy gépkocsi, vagy felgyulladt egy villany, néhány cent láthatatlanul azonnal átgurult az Egyesült Államokba. A nép mérhetetlen politikai, gazdasági és társadalmi elnyomottsága tette, hogy Fidel Castro felszabadító mozgalmához tömegesen csatlakoztak a munkások, parasztok, és véget vetettek Batista uralmának. Az Egyesült Államok akkori vezetői hamar felismerték, hogy Kubában minőségileg más jellegű fordulat történt, mint amilyeneket a sűrű latin-amerikai puccsok során megszoktak. A kubai forradalom belpolitikailag demokratizmust, a népjogok kiterjesztését hozta, külpolitikai tekintetben pedig szilárdan antiimperialista lett. Nem csoda, hogy az Egyesült Államok rögtön megszakította diplomáciai kapcsolatait a forradalom kormányával, és mindent elkövetett annak megdöntésére. Befogadta, pénzelte és felfegyverezte a kubai nép ellenségeit, a Batistarendszer híveit, zsoldosokat toborzott, szabotőröket, merénylőket küldött, majd intervenciós csapatokat küldött a néphatalom megdöntésére. Azonban minden imperialista merénylet meghiúsult Kubában, és a nyugati félteke első szabad állama rátérhetett a szocialista építésre. A forradalmi erők Kubában nemcsak a zsarnokság elleni harcban, hanem az új társadalom építésének időszakában is legendás tetteket hajtottak végre: felvették a küzdelmet a tudatlanság, az elmaradottság, a népbetegségek ellen, lakásokat, gyárakat építettek, és hozzáláttak a korszerű népgazdaság megteremtéséhez. A gigantikus vállalkozáshoz nélkülözhetetlen segítséget kaptak és kapnak a jövőben is a szocialista közösség országaitól, mindenekelőtt a Szovjetuniótól. Hogy a Kuba elleni összes imperialista mesterkedések kudarcba fulladtak, az a kubai nép elszántsága és hősiessége mellett mindenekelőtt ennek a testvéri segítségnek tulajdonítható. Púja Friges fogadta Diaeddin Daudot Csütörtökön délelőtt a Külügyminisztériumba látogatott Diaeddin Daud, az Egyesült Arab Köztársaság elnökének személyes megbízottja, az ASZÚ Legfelsőbb Végrehajtó Bizottságának tagja és nemzetközi kérdésekről megbeszélést folytatott Púja Frigyessel, a külügyminiszter első helyettesével. A megbeszélésen részt vett Hollai Imre külügyminiszter-helyettes és Nagy S. Lajos, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. Peking ismét a túlsó oldalnak tesz szívességet A Pravda cikke a kínai vezetők képtelen álláspontjáról a lengyelországi eseményekkel kapcsolatban A Pravda december 31-én szerkesztőségi cikkben foglalkozik a lengyelországi eseménnyel kapcsolatos kínai magatartással és párhuzamot von az imperialista és a pekingi propaganda ilyen irányú tevékenysége között. A Pravda cikkében rámutat, hogy a lengyelországi eseményekkel kapcsolatban a Zsenminzsipao című pekingi lap, a Kínai KP központi orgánuma, a népi Lengyelország „revizionista” rendszeréről beszél és szavai szerint Lengyelországban állítólag „restaurálták a kapitalizmust”. Sőt, mi több, a pekingi propagandisták harcra bujlogatnak a Lengyel Egyesült Munkáspárt új vezetősége ellen, sürgetik, hogy Kelet-Európa más országaiban is „belülről aknázzák alá” a szocialista rendet. Az Új-Kína hírügynökség üdvözli, hogy Gdanskban a provokátorok épületeket gyújtottak fel és nyíltan állást foglal az eseményeknek az imperializmus számára kedvező „fejlesztése” mellett. Arról van tehát, szó, hogy Peking irgalmatlanul beavatkozik a szuverén Lengyel Népköztársaság ügyeibe, amellyel diplomáciai kapcsolatokat tart fenn, állapítja meg a Pravda, majd rámutat: Pekingben különös bosszúságot keltett Edward dereknek, a LEMP Központi Bizottsága első titkárának az a kijelentése, hogy a lengyel nép hűt a Szovjetunióval és más szocialista országokkal való barátságához. A lengyel nép demonstrálja, hogy támogatja a LEMP-nek ezt az irányvonalát. A lengyelországi eseményekre való pekingi reagálás ismét megmutatta, hogy a pekingi vezetők melyik oldalára állnak a barikádnak az olyan pillanatokban, amikor kiéleződik az osztályharc a nemzetközi porondon — írja a Pravda, majd rámutat: Pekingben arra akarták felhasználni a lengyelországi eseményeket, hogy újabb támadásokat intézzenek a szocialista közösség országai ellen, kárt okozzanak a szocializmus ügyének- A kommunizmus ellenségei keserűen csalódtak. Lengyelország kommunistái, dolgozói számára megvan minden szükséges feltétel ahhoz, hogy sikeresen megoldják a szocialista építés jelenlegi szakaszainak feladatait — fejeződik be a Pravda cikke. SZÍNHÁZI BÉRLŐK: FIGYELEM! A vásárhelyi Petőfi Művelődési Központ januártól júniusig SZÍNHÁZI BÉRLETET HIRDET a békéscsabai, kecskeméti és szolnoki színházak műsorából. Színházi bérlőink régi helyét január 5-ig fenntartjuk. Kérjük, ez ideig szíveskedjenek a színházi jegyirodát (Október 8. u. 2. sz.) felkeresni. H 197 855 "• HÍRLAPPÉNTEK. 1971. JANUÁR 1.