Csongrád Megyei Hírlap, 1971. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

Korunk legégetőbb gondja Mil­án?nais a hetvenes évek? ITII­ IIUfclIOR Nemcsak az egyes em­ber, de az egész emberiség szeretné ezt tudni. A most befejeződő esztendővel azonban ismét nyert a béke egy évet. De vajon ez a mai világhelyzet mennyire lesz tartós? Az emberiség azonban — ha ma még nem is élhet félelem nélkül, de biza­kodhat. Noha még a földkerekségen nem­­ hunytak ki a háborús tüzek, szenved és vérzik az amerikai agressziótól a vietnami nép, és a föld más térségeiben is ropognak még a fegyverek, de a világháborút 1970- ben is elkerültük. Modern korunk leghosszabb békekorsza­ka ez az elmúlt negyedszázad volt. S ez annak köszönhető, hogy a világ sorsát teljesen már nem a kapitalizmus, nem az imperializmus határozza meg, hanem léte­zik — és egyre meghatározóbb lesz az em­beriség sorsát illetően — a szocialista vi­lágrendszer is. A szocialista világrendszer — és mindenekelőtt a Varsói Szerződésben összefogott európai szocialista országok — ereje a világbéke legfőbb tényezője! Mert történelmi igazság az, hogy a mai világ nem egyszerűen a tudományos-tech­nikai forradalom, hanem a társadalmi­szociális forradalom korszakát is éli. A második világháború befejeződése óta el­telt negyedszázadban végbement világ­­történelmi jelentőségű társadalmi változá­sok földünkön ezt igazolják. Ilyenkor év elején sok szó esik a béké­ről. De az emberiségnek ezt az örök kér­dését és korunknak is legégetőbb gondját a politikusok-filozófusok, gondolkodók sokféleképpen közelítik meg. Az egzisz­tencializmus olyan nyugatnémet „pápája”, mint K. Jaspers, egyik művében például azt mondja: „...a háború eredete az em­beri létben, idegeiben van...” E felfogást a marxizmus elutasítja, hiszen ha ez így volna, akkor a háború mindig kísérője lesz az emberiségnek, míg egy értelmes lény él a földön. A görög és római mitoló­gia is úgy ábrázolja saját korát, mint az emberiség „aranykorát”, amikor csodála­tos békesség honolt a földön, s ha volt is ellentét, ez az emberi rosszaság miatt tör­tént De a történelem reálisan megmutat­ja, hogy sohasem volt ez az „aranykor” „aranykor”, sőt maga is a szörnyű hábo­rúk, pusztítások ideje volt, amelyben né­pek tűntek el a történelem színpadáról. Mi jól tudjuk, hogy sem a mitológia, sem a mai modern polgári gondolkodók nem tudták — sőt az utóbbiak tudatosan nem is akarják — megvilágítani­­ a háborúk valódi okát, hiszen akkor be kellene is­merniük, hogy az agresszív, imperialista rablóháború, a népi felszabadító harc el­leni imperialista háború, egyáltalán nem az „ember idegeiből” fakad, hanem az imperializmus természetéből,­­s az ellene való védekezés: Önvédelem! Hiszen még az USA kormányának legszájtépőbb pro­pagandistái sem merik nyíltan állítani, hogy az USA-tól tizen-egynéhány ezer ki­lométerre, Vietnamban, egy egészen más földrészen, az amerikai katona az ameri­kai nép érdekében harcol. Kétségtelen azonban, Európá­ban nemcsak egyszerűen béke van, de 1970-ben tovább is javultak a tartós béke kilátásai is. Ha a földgömböt tanulmá­nyozzuk, akkor világosan látjuk, hogy földrajzi értelemben merő csalás, hogy Európa lenne a világbéke kulcsa. Hiszen Ázsiából nézve a mi földrészünk csak az ázsiai földrész kicsiny „félszigete”. Mégis: mi úgy számolunk, hogy földrészünk a központ, s tőlünk nyugatra és keletre van­nak a kevésbé fontos térségek. Földrajzi értelemben tényleg csal a látszat. Politi­kai értelemben azonban az az igazság, hogy a világbéke kulcsa Európában van! Hiszen nemcsak innen indult ki már szá­zadunkban az imperializmus két rabló­­világháborúja, hanem ma is itt áll egy­mással szemben a világ két leghatalma­sabb katonai gépezete, amelyeknek pusz­tító erejét a tudósok akkorára becsülik, hogy a föld minden emberére negyvensze­res halál jut belőle... Európa ma is tele van gyúeleggyel, amelyek csak azért nem robbanhatnak fel, mert a velünk szemben álló imperialista katonai erő ellen leg­alább akkora védelmi erőt sorakoztatnak fel a Varsói Szerződéshez tartozó szocia­lista államok is. Tulajdonképpen tehát Európa békéje ma a fegyverek egyensú­lyán nyugszik. Ez, sajnos, tény! Az embe­riségnek azonban­­annál többre van szük­sége, semmint hogy békéjét a fegyverek labilis egyensúlya garantálja. Tartósabb pillérek szükségesek! Mert mit jelent az egyensúly a tudományos-technikai forra­dalom korában, amikor a modern fegyve­rek is gyorsan elavulnak? A fegyverzetek korszerű és kellő színvonalon tartása hal­latlan nagy anyagi erőt köt le. De hon­nan? Erre a fedezetet a dolgozó ember te­remti meg, s amit fegyverkezésre kényte­len a szocialista világ fordítani, hogy létét védelmezze, azt az életszínvonaltól vonja el, ettől vagyunk kénytelenek elvonni, ha azt akarjuk, hogy ne legyünk kiszolgálta­tottak. De a fegyverkezés logikája szerint a fegyverkezést fegyverkezés követi, s a folyamat így megállíthatatlan. Más eszközök is kellenek! A diplomá­cia, a politika, a józan belátás, az emberi­ség iránti felelősségérzet felkeltése, a tár­gyalás, az elvi alapokon történő egyezke­dés módszerei. Az európai országokat szerződések százai fűzik egybe vagy vá­lasztják szét. Olyan helyzet alakult ki, amikor a második világháború volt har­costársai, szövetségesei szembe kerültek egymással, másrészt amikor a hajdani el­lenségek szövetségesekké lettek. Akadnak európai államok, amelyek semlegességüket hangoztatva akarnak kimaradni földré­szünk legégetőbb problémájának megoldá­sából, pedig egy új világégés radioaktív hamujától a semlegesség sem véd meg. Szerencsére egyre több ország politikusai látják be, hogy a háború nem végzetsze­rűen elkerülhetetlen. Elkerülhető, ha jó szándékkal keresik a megoldást. Az impe­rializmus jól látja, hogy Európában fegy­verkezéssel semmire sem megy, ez a módszer,­­a kardcsörtetés itt hatástalan eszköz. Ettől a szocialista országok nem ijednek meg. Másrészt a kapitalista orszá­gok józanabb, kormányköreiben is egyre több politikus látja be, hogy ez az állapot a­ kapitalista világnak sem kedvez. Végül a kapitalista országokban élő dolgozó mil­liók is egyre nagyobb nyomást gyakorol­nak kormányaikra, hogy itt Európában ke­ressék a békés megoldás lehetőségeit a szocialista országokkal. Ezért alakultak ki szocialista országok által javasolt összeurópai biz­tonsági konferencia érdekében kedvező feltételek. Nyíltan ezt a konferenciát ma már a legreakciósabb európai politikusok sem merik elutasítani, ezért elodázásra törekszenek. Ezt jól példázzák a NATO decemberi brüsszeli tanácskozásának ha­tározatai. Az európai kapitalista országok közül is egyre több kezdeményezés törté­nik e konferencia érdekében. A finn kor­mány lépéseit pozitívan fogadják a szocia­lista országok. Az USA mindenütt igyek­szik gáncsot vetni, pedig Európa népei egy ilyen kontinentális tanácskozásból az USA-t sem akarják kirekeszteni, ha részt akarna venni. De Európa népeinek sorsa, egy ilyen összeurópai biztonsági konfe­rencia, s majd egy biztonsági szerződés sorsa nem függhet attól, mit gondolnak a Fehér Házban! Mégis 1971 a múlt évinél is nagyobb reményekre jogosít ebben a vonatkozásban is. Mert 1970 sok lépést tett az Európában felhalmozódott politikai problémák megoldása felé. Gondoljunk csak arra, hogy létrejött a szovjet—NSZK, valamint a lengyel—NSZK szerződés, s reméljük, az új év e szerződéseket eljut­tatja a ratifikálásig, a parlamenti jóváha­gyásig is. Ez is egy feltétele az európai biztonságnak. Minden szocialista oszág 1971-re újabb, nagy gazdasági, társadalmi célt tűzött ma­ga elé. Ezek a tervek békeprogramok! Azt célozzák, hogy továbbfejlődjék ezen szo­cialista országok népgazdasága, s ennek talaján többet tudjanak nyújtani majd la­kosságunknak. A szocialista építés rend­kívül sok ellentmondást­ küzd le, de újakat is felidéz, amelyeket meg kell és meg is tud oldani. Az építés során jelentkező ne­hézségeket, az elkövetett hibákat azonban az imperializmus megkísérli kiaknázni an­nak érdekében, hogy gyengítse a szocialis­ta országok pozícióit. Ennek az elmúlt években is számos esetben lehettünk ta­núi, nemcsak a magyar ellenforradalom idején, de a csehszlovák és legutóbb a lengyel események kapcsán is. Tehát miközben a szocialista országok­nak maguknak is megvannak a fejlődés előidézte problémái, sohasem feledkeznek meg arról, hogy nemcsak szocialista or­szágok élnek e földrészen, hanem két tár­sadalmi berendezkedésű államcsoport él egymás mellett Európában is. A mi törek­vésünk arra irányul, hogy a passzív egy­más mellett élést mind teljesebben aktív békés egymás mellett éléssé változtassuk. Ebből a törekvésből 1970-ben is a magyar külpolitika derekas részt vállalt. Mint a X. kongresszus határozata mondja, köl­csönösen előnyös feltételek alapján igyek­szünk a jövőben is fejleszteni gazdasági kapcsolatainkat az európai tőkés államok­kal és cégekkel, szélesíteni a kulturális kapcsolatainkat is. Meggyőződésünk, hogy földrészünk államai — az eltérő gazdasá­gi berendezkedések ellenére — jól ki tud­nák egészíteni egymást, a gazdasági együttműködés kölcsönösen előnyöket nyújtana egymásnak. E törekvés útjában ma még igen sok az akadály, de azért nem mondunk le arról, hogy ne keressük az együttműködés lehetőségeit. In­­firrimis azonban, hogy bármi-JUI IUU!m­ igen fontos az, mit gon­dolnak, miként vélekednek a­ kormányok, a legfontosabb mégis az, miként csele­kednek a tömegek. A háború és béke kér­désében a döntő szó végül is a tömegeké lesz! Ez akkor is érvényes, ha jól tudjuk, milyen hallatlan pusztító szerkezetek lé­teznek. Az ENSZ statisztikája szerint 3,4 milliárd ember él ma a földön. Bizton állíthatjuk, hogy ennek 99 százaléka a bé­két és nem a háborút akarja. De ennek a 99 százaléknak aktívan küzdenie is kell azért, hogy az emberiség maroknyi cso­portja se merje és ne is tudja kirobban­tani az új világháborút. 1970-ben ezek a békeerők tovább gyara­podtak. Nincs okunk a pesszimizmusra. Optimizmussal tekinthetünk az új eszten­dőre is, hogy a negyedszázada kezdődött béke Európában — és talán majd az egész világon — 1971-ben is tartós lesz, s to­vább erősödik. RÁCZ LAJOS 2 ­ Az OSZSZSZK Leg­felsőbb Bíróságának döntései 15 évre változtatták a fővádlónak büntetését A leningrádi városi bíró­ság büntető kollégiuma a napokban , nyilvános ülésen megvizsgálta annak a 11 személynek a bűnügyét, akik ellen egy szovjet polgári re­pülőgép eltérítésének kísér­lete miatt emeltek vádat. Bebizonyosodott: a bűnösök kitervelték a személyzet el­leni támadást, a pilóták meggyilkolását és a gép el­rablását. A tervezett bűn­tényt a Leningrád melletti repülőtéren, a gép indulása előtt a szovjet biztonsági szervek akadályozták meg. A leningrádi városi bíró­ság büntető kollégiuma az elmúlt héten bebizonyított­­­­nak ismerve el a vádlottak­­ bűnét, a különlegesen veszé­lyes, államellenes bűncse­lekmény szervezőit, Dimsi­­cet, és Kuznyecovot halálra ítélte. A többi vádlottat kü­lönböző időtartamú szabad­ságvesztésre ítélték. Az OSZSZSZK Legfelsőbb Bírósága — amely e héten semmisségi panasz alapján vizsgálta meg az ügyet, fi­gyelembe véve, hogy a gép­­rablási kísérletet idejekorán megakadályozták és a szov­jet törvénykezés szerint a halálos ítélet rendkívüli büntetőintézkedés — lehe­tőséget talált arra, hogy Dimsic és Kuznyecov halá­los ítéletét 15 évi szabad­ságvesztésre változtassa. A leningrádi per megfe­lel az Egyesült Nemzetek Szervezete határozatainak. Ez év november 25-én az ENSZ-közgyűlés 25. üléssza­ka határozatokat hozott a gépeltérítések elleni harc ér­dekében. Bank­állait­osítás Chilében Salvador Allende chilei el­nök szerdán este elhangzott rádió-, és tvbeszédében be­jelentette, hogy a kormány haladó programjának megfe­lelően államosítják a chilei magánbankokat. Az erről szóló törvényjavaslat a jövő héten kerül a kongresszus elé. M Kuba nemzeti ünnepén a tizenegy éve, az 1959-ik évre virradó éjszakán, drámai gyorsasággal zajlottak le a kubai népi fel­kelés záróakkordjai. A főváros elleni roham sikere következtében a gyűlölt diktátornak, Fulgencio Batistá­­nak alig maradt ideje a menekülésre, de még így is egy­­milliárd dollár értéket hurcolt magával Kuba nemzeti kincseiből. A főváros elfoglalásával a forradalom győzel­me január elsején beteljesedett. Hosszú út, kemény harcok sorozata előzte meg ezt a napot. Fidel Castro 17 tagú csoporttal kezdte meg a fegy­veres küzdelmet , a Batista-rendszer megdöntésére, moz­galma azonban csakhamar az egész nép ügyévé vált. Ba­tista rémuralma Kubában a legkegyetlenebb latin-ameri­kai diktatúrák között is különösen hírhedt volt: börtö­neiben több mint húszezer hazafit gyilkoltak meg. A szi­getország gazdasága teljes egészében az Egyesült Államok­ függőségébe került. Mint Sartre, a híres francia filozófus kifejezte: ha Havannában elindult egy gépkocsi, vagy felgyulladt egy villany, néhány cent láthatatlanul azon­nal átgurult az Egyesült Államokba. A nép mérhetetlen politikai, gazdasági és társadalmi elnyomottsága tette, hogy Fidel Castro felszabadító mozgalmához tömegesen csatlakoztak a munkások, parasztok, és véget vetettek Batista uralmának. Az Egyesült Államok akkori vezetői hamar felismer­ték, hogy Kubában minőségileg más jellegű fordulat tör­tént, mint amilyeneket a sűrű latin-amerikai puccsok so­rán megszoktak. A kubai forradalom belpolitikailag de­mokratizmust, a népjogok kiterjesztését hozta, külpolitikai tekintetben pedig szilárdan antiimperialista lett. Nem csoda, hogy az Egyesült Államok rögtön megszakította diplomáciai kapcsolatait a forradalom kormányával, és mindent elkövetett annak megdöntésére. Befogadta, pén­zelte és felfegyverezte a kubai nép ellenségeit, a Batista­­rendszer híveit, zsoldosokat toborzott, szabotőröket, me­rénylőket küldött, majd intervenciós csapatokat küldött a néphatalom megdöntésére. Azonban minden imperialista merénylet meghiúsult Kubában, és a nyugati félteke első szabad állama rátérhetett a szocialista építésre. A forradalmi erők Kubában nemcsak a zsarnokság el­leni harcban, hanem az új társadalom építésének idősza­kában is legendás tetteket hajtottak végre: felvették a küzdelmet a tudatlanság, az elmaradottság, a népbeteg­ségek ellen, lakásokat, gyárakat építettek, és hozzáláttak a korszerű népgazdaság megteremtéséhez. A gigantikus vállalkozáshoz nélkülözhetetlen segítséget kaptak és kap­nak a jövőben is a szocialista közösség országaitól, min­denekelőtt a Szovjetuniótól. Hogy a Kuba elleni összes imperialista mesterkedések kudarcba fulladtak, az a ku­bai nép elszántsága és hősiessége mellett mindenekelőtt ennek a testvéri segítségnek tulajdonítható. Púja Frig­­es fogadta Diaeddin Daudot Csütörtökön délelőtt a Külügyminisztériumba látoga­tott Diaeddin Daud, az Egyesült Arab Köztársaság elnöké­nek személyes megbízottja, az ASZÚ Legfelsőbb Végre­hajtó Bizottságának tagja és nemzetközi kérdésekről meg­beszélést folytatott Púja Frigyessel, a külügyminiszter első helyettesével. A megbeszélésen részt vett Hollai Imre kül­ügyminiszter-helyettes és Nagy S. Lajos, a Külügyminisz­térium főosztályvezetője. Peking ismét a túlsó oldalnak tesz szívességet A Pravda cikke a kínai vezetők képtelen álláspontjáról a lengyelországi eseményekkel kapcsolatban A Pravda december 31-én szerkesztőségi cikkben fog­lalkozik a lengyelországi eseménnyel kapcsolatos kí­nai magatartással és pár­huzamot von az imperialista és a pekingi propaganda ilyen irányú tevékenysége között. A Pravda cikkében rámu­tat, hogy a lengyelországi eseményekkel kapcsolatban a Zsenminzsipao című pekingi lap, a Kínai KP központi orgánuma, a népi Lengyel­or­szág „revizionista” rendsze­­­­réről beszél és szavai szerint Lengyelországban állítólag „restaurálták a kapitaliz­must”. Sőt, mi több, a pe­kingi propagandisták harcra bujlogatnak a Lengyel Egye­sült Munkáspárt új vezető­sége ellen, sürgetik, hogy Kelet-Európa más országai­ban is „belülről aknázzák alá” a szocialista rendet. Az Új-Kína­ hírügynökség üd­vözli, hogy Gdanskban a provokátorok épületeket gyújtottak fel és nyíltan ál­lást foglal az eseményeknek az imperializmus számára kedvező „fejlesztése” mel­lett. Arról van tehát, szó, hogy Peking irgalmatlanul beavat­kozik a szuverén Lengyel Népköztársaság ügyeibe, amellyel diplomáciai kapcso­latokat tart fenn­­, álla­pítja meg a Pravda, majd rámutat: Pekingben különös bosszú­ságot keltett Edward derek­nek, a LEMP Központi Bi­zottsága első titkárának az a kijelentése, hogy a lengyel nép hűt a Szovjetunióval és más szocialista országokkal va­ló barátságához. A lengyel nép demonstrálja, hogy tá­mogatja a LEMP-nek ezt az irányvonalát. A lengyelországi esemé­nyekre való pekingi reagálás ismét­­ megmutatta, hogy a pekingi vezetők melyik olda­lára állnak a barikádnak az olyan pillanatokban, amikor kiéleződik az osztályharc a nemzetközi porondon — írja a Pravda, majd rámu­tat: Pekingben arra akarták felhasználni a lengyelországi eseményeket, hogy újabb tá­madásokat intézzenek a szo­cialista közösség országai el­len, kárt okozzanak a szocia­lizmus ügyének- A kommunizmus ellenségei keserűen csalódtak. Lengyel­­ország kommunistái, dolgozói számára megvan minden szükséges feltétel ahhoz, hogy sikeresen megoldják a szocialista építés jelenlegi szakaszainak feladatait — fejeződik be a Pravda cikke. SZÍNHÁZI BÉRLŐK: FIGYELEM! A vásárhelyi Petőfi Művelődési Központ januártól júniusig SZÍNHÁZI BÉRLETET HIRDET a békéscsabai, kecskeméti és szolnoki színházak műsorából. Színházi bérlőink régi helyét január 5-ig fenntartjuk. Kérjük, ez ideig szíveskedje­nek a színházi jegyirodát (Október 8. u. 2. sz.) felkeresni. H 197 855 ­"• HÍRLAPPÉNTEK. 1971. JANUÁR 1.

Next