Csongrád Megyei Hírlap, 1971. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-14 / 11. szám

Évi 100 tonna kriolit A fém alumínium gyártásához szükséges kriolitot importáljuk. A nyugatról származó mennyi­ség pótlására több vállalat fogott össze és a Tiszamenti Vegyi Művek területén egy új üzemet hoztak létre. A néhány hónapja tartó kísérleti gyártás folyamán 30 tonna kriolitot készítettek a szuperfoszfát gyártásának melléktermékeként jelentkező fluor tartalmú gázokból. Szolno­kon idén már hatszáz tonna készül az alumíniumipar számára. Képünkön: a nátriumi klorid gyártása (MTI fotó: Érczi K. Gyula) Készül az új kollektív szerződés tervezete A HODGÉP-nél csak a nyere­ségfelosztás öt évre szóló alapelveit rögzítik — Csökkentik a viszonylag magas mozgóbér­hányadot — Összegyűjtik a munkások javaslatait Aligha tekinthetjük vé­letlennek, hogy a negyedik ötéves terv indulásával egy­­időben kerül sor a vállala­tok és intézmények belső rendjét szabályozó törvény­­könyv, a kollektív szerződés újrafogalmazására. Egészen nyilvánvalóan arról­ van itt szó, hogy minden gazdasági egység fejlődésének új sza­kaszába lép, amikor a ko­rábbitól többé-kevésbé elté­rő körülmények között él­­hetnek jogaikkal a vállala­tok és dolgozóik, illetve új­szerű helyzetben kell telje­síteniük egymással szembe­ni kötelességeiket. Figyelni a változásokra S ebben mindjárt az is benne van, hogy az új kol­lektív szerződés megfogal­mazásakor elsősorban azok­­­ra a változásokra kell fi­gyelemmel lenni, amelyek a vállalati vagy intézményi ötéves tervből szükségszerű­en következnek. Így például ha egy vállalat új telephe­lyet létesít a következő években, alapvető fontossá­gú, hogy most tisztázzák, milyen jogok illetik majd meg az ott dolgozókat. Tag­jai lehetnek-e például a törzsgárdának, akiket a régi munkáltatótól az üzemmel együtt vesz át a vállalat? Fizet-e lakáshozzájárulást az ideiglenesen vagy végle­gesen áttelepített műszaki­­akmak és munkásoknak a vállalat? Magától értetődő feladat az is, hogy az elmúlt évben végrehajtott kollektív szer­ződés­módosítások most szerves részeivé váljanak az új okmánynak, s az is ter­mészetes, hogy az olyan megfogalmazások, amelyek valamilyen módon maga­sabb szintű rendelkezésekbe ütköző megállapodásokat tartalmaztak, most megfele­lő összhangba kerüljenek ezekkel. Eléggé elterjedt tévhit, hogy ezúttal mindenütt öt esztendőre szóló kollektív szerződést kell kötni. Ez azonban nem így van. A MVM és a SZOT irányelvei világosan kimondják, hogy ilyen tartamú szerződésre csak ott kerüljön sor, ahol pontos vállalati ötéves ter­vet készítettek, míg a rövi­­debb távlatokat ismerő in­tézmények és üzemek ma­radjanak meg az egy-, két­vagy hároméves időre szóló mellett. Vagyis rugalmasan kell kezelni többek között azt is, hogy milyen távon szabályozzon az új vállalati törvény. Főként az anyagi lehetőségek vonatkozásában fontos ez. Érthetően, hiszen ha csak egyévi gazdasági eredményt tudnak előre je­lezni valahol megközelítő pontossággal, akkor teljesen felesleges hosszabb időre szóló szociális, vagy bérpo­litikai elképzeléseket rögzí­teni, mert az nem lehet több fantáziánál. Az is az ismert vállalati terv mértékétől függ, hogy a lehetőségeken belül mi­lyen bérezési alapelveket, béremelési formákat építe­nek be a­­kollektív szerződé­sekbe. A terv megvalósítása érdekében azonban már mindenütt egyformán lehet meghatározni azokat a rész­feladatokat, amelyek teljesí­téséért célszerű prémium­­rendszert kialakítani — megfelelő mozgó bérhányad­dal. Ezt tehát mindenütt célszerű az új kollektív szerződés részévé tenni leg­alább most. felosztás mikéntje. Kik kap­janak belőle az átlagnál többet, mennyit adjanak ki belőle év közben, a szoká­sosnál nagyobb hányadot alapbéresítsenek-e? Körül­belül ezek a leggyakoribb kérdések ebben a vitában. S ha mindenütt megoldást je­lentő választ nem is lehet adni ezekre, azért néhány eligazító gondolatot meg­kockáztathatunk. Mindenekelőtt egy konk­rét pálda. Ugyancsak a HÖDGÉP-nél például arról beszélnek most, hogy a ko­­rábbi évekkel ellentétben csökkentik a viszonylag ma­gas mozgóbérhányadot, s an­nak egy részét alapbéresítik. Ezt­ azonban összekapcsolják a házilag kialakított, bérka­tegóriák revíziójával, s ez­zel az eddiginél differenci­áltabb kereseti arányokat valósítanak meg. Gondot fordítanak többek között ar­ra, hogy a széria, illetve egyedi munkákat végző szakmunkások mostanáig sokszor torz bérarányát kor­rigálják, vagyis kifejezésre juttatják, hogy a kvalifikál­tabb szakembereknek több jár, mint például a néhány hét alatt elsajátítható mű­veletet végzőknek. Kidolgozása együttes feladat Természetesnek tartják sok helyen, mégsem árt szót ejteni arról, hogy az új kol­lektív szerződés tervezetének kidolgozása a vállalat és a szakszervezeti tanács együt­tes feladata. Közösen kell gondoskodniuk arról is, hogy a dolgozók minden rétege kellőképpen megismerje azt, még mielőtt elfogadásra elé­jük terjesztik. Már csak azért sem szabad erről meg­feledkezni, mert itt nem ke­vesebbről van szó, mint az üzemi demokrácia teljes tiszteletben tartása. Időszerű ezt a gondolatot most hang­súlyozni, hiszen sok-sok vállalatnál és intézménynél éppen ezekben a napokban alakítják meg a tervezet egyes fejezeteit kidolgozó munkabrigádokat. S ha ezek kialakításánál már eleve figyelembe veszik, hogy az új kollektív szerződés meg­szövegezése egyaránt köte­lessége a gazdasági és a szakszervezeti vezetésnek, minden bizonnyal könnyeb­ben megy majd a munkások javaslatainak összegyűjtése is, amelyről sehol sem sza­bad megfeledkezni, különö­sen­ nem lemondani. Hiszen a kollektív szerződés végső soron nem a vállalat és a szakszervezet ügye, hanem a vállalati közösséget alko­tók jogait és kötelességeit tartalmazó okmány. BEDŐ NÁNDOR CSÜTÖRTÖK, 1971. JANUÁR 14. A „jóslások" és a realitás Sok helyen okoz gondot, hogy bár ismert a vállalati ötéves terv, a későbbi esz­tendők nyereségére mégis­csak jóslásszerűen lehet kö­vetkeztetni. Mi tehát a he­lyes módszer a távolabbi jövőben realizálódó nyere­ség felosztási elveit illetően? Több vállalatnál — a HÓD­­GÉP-nél, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál — úgy intézik ezt, hogy csak a felosztás alapelveit rögzí­ti majd az öt évre szóló kol­lektív szerződés, s ezzel együtt olyan pontot is bele­vesznek, hogy az évenként ténylegesen megtermelt nye­reség konkrét felosztásáról az alapelvekkel nem ellen­kező módon, de évről évre elfogadásra kerülő függe­lékben rendelkeznek. Mint eddig mindig, most is vita tárgya a nyereség­ Hasznosulnak a párt­­tanácskozások felszólalásai Mpfll/pnl/hpn mintegy négy-ötezerre TMGjj­yGJIRUGil tehető a pártkongresszus előtt — párttaggyűléseken, pártértekezlete­ken — elhangzott felszólalások szám­a. Az elfogadott helyi dokumentumok irányelvül, munkaprogramul szolgálnak a kommunis­ta közösségek számára. Az élet minden területén munkálkodó pártszervezetek társadalmunk-gazdaságunk minden lénye­ges kérdését elemezték, feltárták a prob­lémákat és megjelölték a megoldás útját. Nem tévesztve szem elől a fő célt: a szo­cializmus teljes felépítését magasabb szin­ten folytatni, de reálisan, a helyi adott­ságok figyelembevételével és a mai hely­zetnek megfelelően alakították ki a helyi politikai platformot. Most, hogy e tanács­kozások gazdag vitaanyagát áttekintjük, világosan látható, mit is jelent, hogy a marxizmus—leninizmus élő, alkotó esz­mei erő. A megyénkben tartott tanácskozássoro­zatokhoz hasonló politikai eszmecserék folytak országosan, és ezek leglényegesebb tanulságait, összefüggéseit, útmutatásait a X. pártkongresszus messzemenően hasz­nosította. Ha nem is lehet pontosan és konkrétan kimutatni a kongresszusi hatá­rozatokban, hogy ez vagy az a tétel konk­rétan ennek vagy annak a kommunistá­nak az ajánlata, mégis ezekben a doku­mentumokban az egész párt, valamennyi kommunista véleménye benne foglaltatik. Ezek a dokumentumok egy rendkívül szé­les kollektív eszmecsere termékei. Ujho­­pnap azonban, ha ezzel napi­ IllUfl IGIilIG rendre térnénk a taggyű­léseken, pártértekezleteken a megyében elhangzott közel ötezer felszólalás fölött Erről szó sincs. Ellenkezőleg: arról van szó, hogy pártbizottságaink máris figye­lembe vették a tanulságokat az első fél­évi munkatervük készítésekor. Mind a hasznosítható tanácsokat, észrevételeket, mind azokat a megjegyzéseket, amelyek­kel tovább kell vitatkozni, mert vagy nem kellő tájékozottságból születtek, vagy nem vették kellőképpen számításba a rea­litásokat. Éppen az alapvető kérdésekben tanúsított imponáló pártegység az a fun­damentum, amely bázisul szolgálhat a részletkérdésekben itt-ott tapasztalható más álláspontokkal vitatkozók számára, hogy ezek képviselőivel a részkérdések­ben is mind jobban egységre jussunk. Ezért veszik most számba ismét pártbi­zottságaink mindenütt az elhangzott fel­szólalások tanulságait és adnak közvetlen választ minden felszólalónak. Ez ismét jó eszköz arra, hogy erősödjék, fejlődjék pár­tunk tömegkapcsolata. Hiszen a kommu­nisták — egy-egy közösségben élve — nem csupán saját maguk, hanem környe­zetük véleményét is megfogalmazták a pártgyűléseken, s ugyanúgy tájékoztatják majd környezetüket a helyes álláspontról, így erősödhet a párt politikájával egyet­értő, azt támogató széles népi-nemzeti egység. Másrészt arra is szükség van, hogy a felszólalásokban érintett szervezetek, tes­tületek — tanácsok, szakszervezetek, a KISZ stb. — szintén tájékoztatást kapja­nak pártszervezeteinktől, hogy maguk is hasznosíthassák munkájukban, a reális ja­vaslatokat alkalmazhassák munkatervük­ben. Al Clpflopi Pártbizottság maga is ha- M HIGIIf ha­sonlóan cselekszik. Nemcsak ismét áttekinti a megyei pártértekezleten történt felszólalásokat, hanem két olyan kérdést, amely csaknem valamennyi párt­tanácskozáson felmerült és vitatott volt, külön is napirendre tűzi, megvizsgálja. Az egyik ilyen fontos kérdés, amely nagyban érinti a párt tömegbefolyásának fejlődését: a közéleti tisztaság, a közéleti morál területen helyenként tapasztalható mulasztások. Hiszen igaz, hogy a közhiva­talainkban dolgozók óriási többsége tény­leg tisztességgel, odaadással szolgálja a nép ügyét. Akadnak azonban ismételten olyanok, akik korántsem így viselkednek, és ezzel a becsületesen dolgozók óriási többségét is kompromittálják, alkalmat adnak az elhamarkodott általánosításra, amire a közvélemény egyébként is hajla­mos. Tehát, még ha egyedi jelenségekről van is szó, akkor sem békélhetünk meg a közéleti morál megsértőivel. Még akkor sem, ha időnként néhány ember hibás cse­lekvése jogilag ugyan nem kifogásolható, de nehezen fér össze a kommunista mo­rállal. A másik ilyen téma — amely szintén valamennyi párttanácskozáson szóba ke­rült, de amely a párton kívüli tömegek véleményét szintén kifejezi — úgy fogal­mazható meg: jók a határozatok, csak kö­vetkezetesebben kell azokat végrehajtani, és következetesebben számon kell kérni — akiket illet — e határozatok végrehaj­tását. Mint a X. pártkongresszus határoza­ta is mondja, a következő időszakban a hozott határozatok végrehajtása ellenőr­zésének megszervezésére kell a pártmun­ka zömének irányulnia. Valószínűleg ezzel kapcsolatban meg kell vizsgálni — és az új feltételekhez kell igazítani — a pártel­­lenőrzés eddigi mechanizmusát is. Mint említettük, a kommunisták javas­l­­atainak leglényegesebb gondolatai immár tulajdonképpen kongresszusi határozatok. Voltak azonban minden párttanácskozáson olyan felszólalások is, amelyek — noha tartalmuk reális és később megoldandó problémát tartalmazott, de — nem­ vették kellően figyelembe a kötelező realitást. Ezekre mind a X. pártkongresszus, mind a megyei pártértekezlet világos, őszinte vá­laszt adott. Ez nem azt jelenti, hogy leke­rültek e kérdések a napirendről, hanem mint amelyek későbbre halasztódtak. (Ilyen kérdések voltak a tsz-tagok nyug­díj­korhatárának ma még meg nem old­ható leszállítása; vagy — ami megyénket különösen érinti — az üzemek három mű­szakjának megszüntetése, amely nyomban nyolcmilliárdot kívánna, vagy’ az egész megyében a belvízgondok, állami segítség­gel egy csapásra történő megoldása stb.) A párt számára a ma még el nem fogadható javaslatok is hasznosak, mert arra ösztö­nöznek, hogy szüntelenül keressük azokat az eszközöket, amelyekkel e ma még meg nem oldható kérdések számára is reali­tást teremthetünk. Ebben a vonatkozásban is azonban a legjobb módszer az őszinte beszéd. Van azonban a többség­­, amelyek nyomban haszno­síthatók, és megszívlelésük elsősorban a helyi vezetés figyelmébe ajánlható. Ezek az áldozatos szocialista építőmunkával, a magasabb követelményekkel, a határozot­tabb vezetéssel, a nagyobb fegyelemmel, a helyi tartalékok gondosabb feltárásával, a dolgozók mindennapi érdekeivel való tö­rődéssel függnek össze. Egyszóval: minden vonatkozásban magasabbra emelik a mér­­cét! Ezek a javaslatok, észrevételek nemcsak egyszerűen egybevágnak a párt általános politikájával, hanem egyben ki­fejezésre is juttatják e politika szívvel-lé­­lekkel való támogatását, azt a szándékot, hogy növekvő részt vállalnak az ország előtt álló növekvő feladatokból. Talán ezek a tanulságok a legértéke­sebbek számunkra! RÁCZ LAJOS A városi tanács vb javasolja, legyen a „Csongrádi Jóváhagyták az idei Csong­rádi Napok programterveze­tét a városi tanács vb teg­­i napi ülésén. Megtárgyalták­­ d­r. Forgó Zsuzsa idegen­­­­forgalmi előadó beszámoló­ját, amely a tavalyinál is magasabb színvonalú műsort ígér, részint annak a széles körű véleménykutatásnak az alap­ján, amelynek keretében összesen 22 helyi politikai, társadalmi, gazdasági, kultu­rális szervtől, szervezettől kaptak választ az augusztus 20-ával záruló ünnepi ciklus tartalmára vonatkozóan. Végleges döntést a tanács hoz majd a vb által most elfogadott programjavaslat ügyében, amelynek készítői többek között azt a célt kí­vánják elérni, hogy az 1971. évi Csongrádi Na­pok országos jellegű ese­­­­ménnyé, és egyben a Ti­sza menti helységek lakói­nak tömeges találkozójává legyen. Másik, közérdeklődésre szá­mot tartó téma a városon átvezető egyes főutak kor­szerűsítése. A vb felkérésére erről Várhelyi Jenő, a KPM Közúti Igazgatósága főmérnöke adott szóbeli tájé­koztatást, amelynek lényege: a gépjárműforgalom növeke­dése szélesebb, jobb burko­lattal ellátott és a közleke­dők számára jobban átte­kinthető főutakat követel. Készül a terv a csongrádi belvárosi főutak korszerű­sítésére, ennek az igénynek megfe­lelően. Eszerint a főutakat korszerű aszfaltburkolattal látják majd el. Felvetődik azonban, hogy a parkok vá­rosában a főutca, mindenek­előtt a szentesi út két olda­lán a fék egy részét is el kell távolítani, mert csak így lehet szélesebb a köz­lekedőpálya. A vb jóváhagyta az elő­terjesztést, kérve, hogy az utak kor­szerűsítése a lehető legke­vesebb fa kivágásával jár­jon majd együtt. Tlv m rrr­­c H yA ■ 'allege tóvá'.' -a ::g­rád. KACZOR ISTVÁN Napok” a Tisza menti tele­pülések találkozója ­­g* HÍRLAP ~ 3

Next