Csongrád Megyei Hírlap, 1971. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-24 / 46. szám
fi Szovjetunióba látogatott Kekkonen finn köztársasági elnök Artto Kekkonnen, finn köztársasági elnök a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének és a szovjet kormánynak a meghívására, nem hivataloslátogatásra kedden Moszkvába érkezett. A magas rangú vendéget Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és Nyikolaj Podgornij fogadta a seremetyevói repülőtéren A finn államelnök nem hivatalos jellegű látogatása folytatása annak a személyes érintkezésnek, amely már hagyományossá és rendszeressé vált a két szomszédos ország vezetői között. Kekkonen elnök látogatásának különösen nagy fontosságot kölcsönöz az a tény, hogy Finnország kezdeményező, előrevivő szerepet vállalt az európai biztonsági értekezlet megvalósításában, a konferencia útjában álló akadályok elhárításában. Múlt heti bukaresti találkozója fokozott erővel állította előtérbe az összeurópai konferencia immár sokoldalú előkészítésének szükségességét. A finn javaslat különösen időszerűvé vált — állapítják meg a szovjet fővárosban. Képünkön: Leányul Brezsnyev, dr. Urho Kekkonen, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszigán a seremetyevói repülőtéren Dél-Vietnam felett kedden lelőtték a saigoni körzet parancsnokának helikopterét Kedden délelőtt Dél-Vietnamban a felszabadító erők lelőttek egy Kambodzsa felé tartó helikoptert, amely lezuhant és felrobbant Tay Ninh város közelében (Saigontól valamivel északra). A helikopter fedélzetén tartózkodott Do Cao Tri tábornok és vezérkara. Valamennyien azonnal életüket vesztették, szinte szénné égtek. A tábornok a Kambodzsában harcoló dél-vietnami csapatok parancsnoka volt. A dél-vietnami hadügyminiszter Nguyen Van Minti tábornokot nevezte ki a saigoni katonai körzet parancsnokává Do Cao Tri tábornok helyére. Minh tábornok eddig Saigon Cholon-Gia Dinh kerületének katonai kormányzója volt. A helikopter balesetét, amelyben Tri tábornok életét vesztette, a dél-vietnami kormány „műszaki hibának” tulajdonítja. Magakadt a dél- vietnamiak laoszi offenzívája A dél-vietnami főváros katonai szakértői szerint a Laosz ellen indított dél-vietnami offenzíva, amely az utánpótlási vonalak elvágását célozza, egyre inkább kátyúba fullad. A felszabadító erők több helyen is kemény csatát vívnak a behatoló dél-vietnami egységekkel. A 9-es számú országutat, amely a fő behatolási útvonal volt, a felszabadító erők két helyen is elvágták. Ennek következtében a dél-vietnami járművek és felszerelések mozgása 12 napja megszakadt. „Négyezer ellenséges katonát, köztük ezer amerikait semmisítettek meg, vagy ejtettek foglyul február első húsz napjában a dél-laoszi hadműveletekben" — jelentette be a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front és a Fatet Lao közleménye, amelyet hétfőn adtak ki a VDK fővárosában. A közlemény ismertetése szerint ISO repülőgépet és helikoptert és 200 földi járművet — legnagyobbrészt tankokat — is megsemmisítettek a felszabadító erők. „A Laoszban indított hadműveletek résztvevői elszenvedték az első vereségeket, a hadművelet nehéz szakaszhoz érkezett” — fejeződik be a közlemény. A szenátus demokratapárti csoportjának politikai bizottsága hétfőn egyhangúan nyilatkozatot fogadott el, amely felszólítja Nixon elnököt: kösse határidőhöz az Egyesült Államok indokínai beavatkozásának befejezését és az amerikai csapatok teljes kivonását. A nyilatkozatot kedden terjesztik az 55 tagot számláló demokrata párti szenátusi csoport elé. A demokrata szenátorok nem javasolnak konkrét időpontot, csak azt követelik, hogy az elnök még a 92. törvényhozás időszakában (tehát 1972-ig bezárólag) vonja ki teljesen Indokínából az amerikai csapatokat. AZ ÚJSÁGOK HASÁBJAIN japán „csodáról” gyakran esik szó. Ilyenkor arra a második világháború óta eltelt időszakban Japán által elért gazdasági fellendülésre kell gondolni, mely Japánt a világ harmadik gazdasági hatalmává emelte. Hangsúlyozandó, hogy gazdasági hatalmává, mert politiai befolyása a világpolitikára messze alatta mamu gazdasági befolyásának. Mit láthat ebből a gazdasági fejlődésből a szemlélődő, aki csak néhány napot tölt Tokióban, a világ legnagyobb városában, néhány napot Kiotóban, s néhány napot vidéken? Megérkezve Tokióba, határozottan elveszettnek éreztem magam — ennek a városnak nagyobb a lakossága, mint egész Magyarországnak. Közbevetve ismét egy adat a fejlődés ütemére: 1790 táján, a shogunátus fénykorában Edo-nak (a mai Tokiónak) még csak kb. 1 millió lakosa volt, egy 1930 táján írt útleírásban arról olvastam, hogy Tokió lakóinak száma valamivel 2 millió felett van. Ha ezek az emberek a japán hagyományoknak megfelelően japán kerttel körülvett családi házban akarnak élni, milyen nagy ennek a városnak a területe? Kb. 147 km 2. Ma pedig 11 millió feletti a lélekszáma. Továbbá: a második világháború előtt Japán 70 millió lakosával szemben ma Japán lakossága 100 millió felett van. Ez a lélekszám-növekedés nem csekély problémákat vet fel; tudni ítéli ugyanis, hogy Japán területének kb. 25%-a a síkság, mezőgazdaságilag megművelhető terület kb. 10 millió hektár. A JAPÁNOK sokszor és várakozással kérdezték: mik a benyomásaim, hogy tetszik Japán? Csak azt válaszolhattam, hogy lenyűgöző a látvány. Tokió méretei, forgalma a pezsgés, s ha valahol ízlelni, tapintani, érzékelni lehet a prosperitást, így itt valóban lehet. Hozzá kell ehhez tennem, hogy Tokió modern toronyházainak tömegét, a második világháború óta építették újjá. A fejlődésre mutat, hogy bár Japán személygépkocsi ipara az utolsó 5—6 évben indult fejlődésnek, ma az Egyesült Államok után Japán a második helyen áll az autógyártásban. További adalék: a kongresszussal kapcsolatban rendeztek egy kiállítást Japán ásványkincseiből is és ott látható volt egy hatalmas világtérkép, mely a japán befolyást mutatta be a bányászat, érckitermelés, illetve feldolgozás (dúsítás, kohósítás stb.) viszonylatában. A térkép előtt kapcsolótábla és a megfelelő gomb lenyomására a világ különböző tájain gyuladtak ki a kis lámpák, jelezvén, hogy hol van japán tőkeérdekeltség, hol működnek közre érckitermelésben, vagy szállításban, vagy kohósításban stb. Meghökkentő kép volt nézni, hogy a világ minden részén ott villogtak a kis lámpák, a Fülöp-,szigeteken (réz- és vasbányák), Malaysiában (vas- és ólom, bányák), Thaiföldön (színesfémek), Indiában (vas- és cinkérc), Indonéziában (bauxit, kőolaj, nikkelérc), Chilében (vasérc), Mexikóban (rézércfeldolgozás), Ausztráliában (réz, urán, innen származik Japán kőszénszükségletének 90 %-a is), Iránban, Kuwaitban, Szaúd-Arábiában (olaj), Afrikában, Guineában, Kinshasha-Kongóban, de számos ponton Latin-Amerikában, Kanadában, sőt az Egyesült Államokban is. MI VAN az adatok mögött? Az a Japán, amely a fasiszta hatalmak közül tagadhatatlanul a legsúlyosabb helyzetbe került, a háború előtti termelési szintet már 1951-ben elérte, s az a Japán, melynek bruttó nemzeti termékértéke 1950-ben 10 milliárd dollár volt, már 1963-ban 1 milliárd dollárral meghaladta a kapitalista világ másik „csodagyerekének”, a Német Szövetségi Köztársaság bruttó nemzeti termékértékét. Sőt, háborús veszteségei gyors pótlása mellett Japán már jelentős tőkekivitelre is képes volt, bár inkább úgy fogalmaznám, hogy ez a tőkekivitel és az e réven szerzett befolyás, érdekeltség a Japáni tőke létérdeke, hiszen azt ország nyersanyagokban, főleg energiahordozókban szegény, márpedig a modern nagyipar nyersanyag és energiahordozók nélkül bajban van. Innen az erőfeszítés a gazdasági befolyás szélesítéséért, olajkoncessziók megszerzéséért, s így az sem véletlen, hogy Japán építi a világ legnagyobb tankhajóit. Nincsenek ismereteim és nincsen áttekintésem nyilván a japán gazdaság felett, de Szekeres József előbb említett könyvéből vett adatok alapján érdemes megemlíteni, hogy Japánban 45 iparágban az 5 legnagyobb vállalat állítja elő a teljes termelés 90 16 iparágban pedig ugyanezt a menynyiséget a 3 legnagyobb vállalat. Összegezve: Japán gazdaságát és így magát, Japánt 3 óriási és 6 nagy monopólium érdekeltség tartja a kezében, pontosabban szólva — a zsebében ... Dr. GRASSEIlv GYULA a JATE tanszékvezető egyetemi tanára Befejező rész: MONOPÓLIUMOK EGYKOR ÉS MOST Varsóban kedden magyarlengyel külügyminisztériumi tárgyalások kezdődtek az európai politika időszerű kérdéseiről. A lengyel küldöttséget Adam Willmann, a magyart Marjai József külügyminiszter-helyettes vezeti. Vlagyivosztokba, a Távol- Kelet csendes-óceán-parti nagyvárosába hétfőn megérkezett az év első telepeseket szállító személyvonata. A telepesek a primorszki terület kolhozaiban és szovházaiban vállalnak munkát. Eddig több mint 100 család érkezett meg Ukrajnából a Szpasszkij-körzetbe, amely a Távol-Kelet egyik fő mezőgazdasági területe. A telepesek új házat kaptak, kijelölték a háztáji gazdaságukat és hitelt folyósítottak nekik, hogy szarvasmarhát és baromfit vásárolhassanak. Az Oroszországi Föderációból és Ukrajnából több telepesvonat indult a Távol-Keletre. A tavasz elejére már több mint 2000 család érkezik a primorszki terület gazdaságaiba. Mozaiktöredékek Japánról 4. A japán „csoda“ néhány vonása * - --------------------------- A jugoszláv külügyminiszter Moszkvában Mirko Tepavac jugoszláv külügyminiszter kedden hivatalos baráti látogatásra Moszkvába érkezett. Tepavac Andrej Gromiko külügyminiszter meghívására tesz látogatást a Szovjetunióban. A seremetyevói repülőtérren a jugoszláv vendéget Gromiko külügyminiszter és más hivatalos személyiségeikt fogadták. Készül Izrael ■V válasza Kedden New Yorkban is, Tel Avivban is az volt a legfontosabb beszédtéma, milyen választ küld az izraeli kormány Egyiptomnak. Az angol Reuter hírügynökség úgy tudja: a Golda Meir miniszterelnök-asszony és az Abba Eban külügyminiszter által megfogalmazandó válasz a jövendőbeli ha-tárokkal kapcsolatban nem tesz említést az 1967. június 15-e előtti vonalakról. Csu- I pán leszögezi, hogy Izrael „biztonságos, elismert és megállapodott” határok között kíván élni. Izrael két befolyásos lapja, a Maariv és a Haarec kedden azt jelentette, hogy a kormány által kijelölt magas szintű bizottság befejezte munkáját, s eljuttatta Meir miniszterelnöknőnek a megszálló csatlatok kivonássára vonatkozó térképet. A ,,vezető katonai stratégákból” álló testület állítólag megjelölte a kivonulás „maximális” és „minimális” mértékét. Nincs hír arról, hogy a régóta várt és követelt ,,térképet” eljuttatják-e Jarringhoz, vagy sem. Hasszán al-Zajjat, az EAK ENSZ-küldöttségének vezetője,hétfőn este félórás megbeszélést folytatott Gunnar ■Tarringgal, a világszervezet közel-keleti megbízottjával. Zajjat tájékoztatta a svéd diplomatát kormányának az izraeli kabinet vasárnapi üléséről kiadott közleményével kapcsolatos álláspontjáról, és felhívta Jarring figyelmét: Kairó véleménye szerint a Biztonsági Tanács tagjain asor, hogy vállalják a közel-keleti helyzet rendezésével kapcsolatos felelősségüket. Magyar—dán kapcsolatok ÚJSÁGHÍR: PéterJános, a kormány külügyminisztere kedden a dán kormány meghívására Dániába érkezett. Magyarország és Dánia különböző társadalmi rend- szerű ország — Európa politikai térképének más-más szárnyán helyezkedik el, mégis egész sor körülmény ígéri, hogy külügyminiszterünk látogatása eredményes lesz. A magyar—dán kapcsolatok régi keletűek, bár fejlődésük nem mindig volt egyenletes. Kereskedelmi forgalmunk már a múlt század végén megindult, átfolyó, öt évre szóló hosszú lejáratú egyezményt azonban első ízben csak 1963 decemberében kötöttünk. Ezt a szerződést egyévi meghosszabbítás után 1989-ben új , gazdasági együttműködési megállapodás váltotta fel, amely 1970-től további öt évre szabályozza a magyar —dán árucsere-forgalom és a közös ipari, műszaki tévé-zékenység főbb területeit. Magyarország közismerten valamennyi országgal kapcsolatainak bővítésére törekszik. Dánia viszonylatában sokáig akadályokat jelentettek az ország EFTA,-tagságából eredő különböző kötöttégek, kontingenslisták, mennyiségi korlátozások. Az 1970. január 1-től érvényes új gazdasági megállapodásnál már e kötöttségek nagy részét figyelmen kívül lehetet hagyni és lehetőség nyílt mind a forgalom mennyiségi bővítésére, mind az árulisták kiterjesztésére. A két ország kereskedelmi kamaráiban kölcsönösen keresik a lehetőségeket az együttműködés további, fejlettebb formáinak kialakítására. Figyelemre méltó eredményeket hoztak a magyar— dán műszaki-tudományos és kulturális kapcsolatok is. Rendszeresek a két országban az egymás életét, fejlődését bemutató kiállítások, művészek, tudósok, szakemberek kölcsönös utazásai 1966 augusztusában az akkori dán külügyminiszter hivatalos látogatást tett Magyarországon. Ami a nemzetközi politikcában való elhelyezkedésünket illeti, mint közismert, Dánia a NATO tagja, hazánk pedig a Varsói Szerződéshez tartozik. Ez realitás. A múlt években Dániában erő-teljes politikai mozgalom bontakozott ki, amely követelte, hogy az ország lépjenki a NATO-ból. A kormány azonban olyan döntést hozott, amely automatikusan meghosszabbította az ország tagságát az Északatlanti Szövetségben. Mindennek ellenére egész sor nemzetközi probléma van, amelyben Dánia véleménye eltér a vezető NATO hatalmakétól, így például a dán kormány kitiltotta légteréből az amerikai nukleáris bombázókat és megtagadta az engedélyt, hogy az Egyesült Államok kutatórakétákat bocsásson fel Grönland területéről. A kormány nem engedélyezi atomfegyverek tárolását sem dán földön. A parlament többször elítélte a görög katonai rezsimet és legutóbb határozatban szólította fel NATO- partnereit, hogy ne szállítsanak fegyvert az athéni juntának. Már az 1966-os magyardán külügyminiszteri tárgyalások is igazolták, hogy a nemzetközi helyzet néhány legfontosabb problémájának megvitatásában közös nyelven beszélünk. Már akkor mindkét fél hangsúlyozta a leszerelés fontosságát, sürgette mindenfajta nukleáris kísérlet betiltását. Azóta Dánia csatlakozott a világűrbékés felhasználását szorgalmazó egyezményhez, az atomsorompó szerződéshez és most legutóbb a tengerfenék atommentesítéséről szóló egyezményhez. A dán kormány több alkalomma aggodalmát fejezte ki az amerikaiak indokínai agresszióiéval kapcsolatban. „Biztosítani kell a vietnami nőt jogát saját, sorsának eldöntésére” — hangoztatta az 1966-os külügyminiszteri tárgyalásokról szóló közös közlemény. Ezekről a problémákról a magyar és a dán álláspont jelenleg is közel áll egymáshoz. Az európai biztonsági konferencia előkészítésének kérdései mellett nyilvánvalóan ezek a témák kerülnek most is a tárgyalóasztalra. A magyar diplomácia mindig fontosnak tekintette a nemzetek közötti kapcsolatok fejlesztésében az államférfiak személyes találkozóit. Péter János külügyminiszter dániai tartózkodása előreláthatóan nemcsak a kétoldalú kapcsolatok szempontjából, hanem tágabb értelemben nemzetközi vonatkozásban is számottevő eseményt ígér. D. TÓTH BÉLA SZERDA, 1971. FEBRUÁR 24.